TIZENKETTEDIK FEJEZET.

Istennek nem szabad l�that� �br�zatot tulajdon�tani.

1. Megmondottuk kezdetben, hogy Isten ismerete nem hideg szeml�l�d�sben �ll, hanem mag�val vonja az � tisztelet�t is. R�viden �rintett�k, hogyan kell helyesen tisztelni �t, amit egyeb�tt b�vebben ki fogunk fejteni. Most r�viden csak azt ism�tlem meg, hogy valah�nyszor a Szentir�s azt �ll�tja, hogy Isten egy, nem puszt�n a n�v miatt kel harcra, hanem azt is parancsolja, hogy azt, ami az istens�get illeti, m�sra �truh�zni nem szabad. S ebb�l az is kider�l, hogy az igazi vall�s miben k�l�nb�zik a babon�t�l. Az eusebia sz� g�r�g�l bizony�ra annyit jelent, mint helyes tisztelet, mivel maguk a set�tben tapogat�z� vakok is mindig �rezt�k, hogy valami szab�lyt kell tartaniuk maguk el�tt, hogy Istent helytelen�l ne tisztelj�k. B�r Cicero helyesen �s b�lcsen vezeti le a religio sz�t a relegere (�jra elolvasni) ig�b�l, m�gis er�ltetett s nagyon is keresett az a magyar�zat, melyet felhoz, hogy t. i. akik helyes tiszteletet mutatnak, gyakrabban olvass�k �s alaposabban megh�nyj�k-vetik, hogy mi az igaz. �n ink�bb azt gondolom, hogy e n�v a t�velyg� szabadoss�ggal �ll szemben, mivel a vil�g nagy r�sze mindent vall�s gyan�nt vesz, amit �tj�ban tal�l, s�t folyton ide s tova hajladoz. Az igazi kegyess�g pedig, hogy szil�rd alapon nyugodj�k, a maga hat�rai k�z� von�l vissza (sese relegit = mag�t elk�l�n�ti). �p �gy szerintem a babona is onnan veszi nev�t (superstitio), hogy az el�je irt m�ddal �s m�rt�kkel meg nem el�gedve, haszontalan dolgok felesleges t�meg�t halmozza �ssze. Egy�bk�nt, hogy a szavakat mell�zz�k, �r�k id�kt�l fogva �ltal�nos n�zet volt az, hogy a vall�st a hamis t�velyg�sek megrontj�k �s felforgatj�k. S ebb�l azt k�vetkeztethetj�k, hogy mindaz, amit a vall�s dolg�ban megfontolatlan h�vvel megenged�nk magunknak, csak oly l�has�g, mint az az �r�gy, melyet a babon�sok hoznak fel. Mert b�r ez a hitvall�s mindny�juk sz�j�b�l hangzik is, m�gis ak�zben napf�nyre j�n r�t tudatlans�guk, hogy sem az ez igaz Istenhez nem ragaszkodnak, sem az � tisztelet�ben r�szt nem vesznek, mint fentebb m�r kimutattuk. De Isten, hogy igazs�g�t megv�dje, kijelenti, hogy � szigoru �s er�s bossz��ll� leszen, ha valamely b�lv�nnyal �sszeelegy�ttetik. Azt�n meghat�rozza t�rv�nyes tisztelet�t, hogy az emberi nemet az ir�nta val� engedelmess�gben megtartsa. Mindkett�t fel�leli t�rv�ny�ben, mikor els�sorban a hiveket jelzi �v�inek, hogy azoknak egyed�li t�rv�nyhoz�ja legyen, azt�n azt a szab�lyt irja el�j�k, amellyel �t az � akarata szerint helyesen lehet im�dni. A t�rv�nyr�l, mivel annak haszna �s c�lja sokf�le, a maga hely�n fogok sz�lani; most csak azt eml�tem, hogy abban mintegy f�k van vetve az emberekre, hogy azok azok v�tkes istenitiszteletre ne hajoljanak. S j�l meg kell jegyezn�nk azt, amit els� pont gyan�nt jeleztem, hogy t. i. Istent fosztjuk meg dics�s�g�t�l, �t s�rtj�k meg tisztelet�ben, ha nem mag�ban az egy Istenben van meg mindaz, ami isteni tulajdons�g. S itt figyelmes megfontol�s t�rgy�v� illik tenn�nk, hogy a babona min� fondorlatokat haszn�l. Mert a babona nem ak�nt p�rtol idegen istenekhez, hogy �gy l�tszan�k, mintha a fels�ges Istent elhagyn�, vagy a t�bbiek sor�ba �ll�tan� be, de m�g a legf�bb helyet sz�m�ra meghagyja, k�r�lveszi �t apr�bb istenek csapat�val, s ezek k�z�tt osztja sz�t azt a munk�t, melyet az egy Isten maga v�gez. �gy (noha �lnok �s ravasz m�don) az istens�g dics�s�g�t sz�tdarabolja, hogy ne maradhasson eg�szen az �v�. �gy adtak a r�giek, �gy a zsid�k, mint a pog�nyok, az istenek atyj�nak �s bir�j�nak hatalma al� egy eg�sz sereg Istent, hogy ezek a legf�bb Istennel, mindegyik az � rendje szerint, korm�nyozz�k a mennyet �s f�ldet. �gy n�h�ny �vsz�zad �ta a meghalt szenteket Isten t�rsas�g�ba emelt�k, hogy Isten gyan�nt im�dj�k, seg�ts�g�l hivj�k �s magasztalj�k �ket. Nem hissz�k ugyan, hogy e gyal�zatoss�g Isten fens�g�t elhom�lyos�tja, b�r dics�s�g�t nagyr�szben elnyomja �s kioltja, �gy, hogy legfeljebb halv�ny sejtelm�nk marad az � legf�bb hatalm�r�l. E k�zben pedig h�l�ba ker�lve k�l�nf�le istenek tisztel�s�re cs�b�ttatunk.

2. S�t e c�lb�l tal�lt�k ki a latria �s dulia k�z�tti k�l�nbs�get, hogy ennek oltalma alatt l�tsz�lag b�n n�lk�l ruh�zz�k �t Isten dics�s�g�t az angyalokra �s holtakra. Mert nyilv�nval�, hogy az a tisztelet, amellyel a p�pist�k a szenteket illetik, val�s�ggal semmiben sem k�l�nb�zik Isten tisztel�s�t�l. Felv�ltva im�dj�k ugyanis Istent �s amazokat, csakhogy ha szorongatj�k �ket, akkor azzal a kifog�ssal �lnek, hogy �k mindazt hi�nytalan�l megadj�k Istennek, ami az�v�,mert a latri�t neki hagyj�k. De mid�n nem szavakr�l, hanem a dolog l�nyeg�r�l foly a vita, fajjon ki engedi meg nekik, hogy azzal a dologgal, amely mindenek k�z�tt a legszentebb, j�t�kot �zzenek? Mindaz�ltal, (hogy ezt is figyelmen k�v�l hagyjuk), megk�l�nb�ztet�s�kkel nem �rnek el egyebet, csak azt, hogy az Istennek tiszteletet, a t�bbieknek pedig szolg�latot mutatnak be. Mert lanreia g�r�g sz� annyit tesz, mint a latin cultus, a donleia pedig tulajdonk�pen szolg�latot jelent. De m�g az Ir�sban is n�ha �ssze van cser�lve e k�t k�l�nb�z� fogalom.Tov�bb�, ha megengedn�k is, hogy ez a k�l�nbs�g mindenkor fenn�ll, bizony�ra kutatnunk kell, hogy a k�t sz� mit jelent. Dulia = annyit tesz mint szolg�lat, latria = pedig annyit, mint tisztelet. Az pedig senki el�tt se k�ts�ges, hogy t�bbet tesz szolg�lni, mint tisztelni. Mert nem egyszer esn�k nehezedre, hogy szolg�lj annak, akit tisztelni nem vonakodol. �gy azt�n m�lt�nytalan volna az oly osztoz�s, melyn�l a szenteknek jutna a nagyobb, viszont istennek maradna a kisebb. De h�t a r�giek k�z�l is t�bben haszn�lt�k ezt a megk�l�nb�ztet�st. De mit �r ez, ha mindenki bel�tja, hogy az ily megk�l�nb�ztet�s nemcsak helytelen, hanem val�s�ggal istentelen is?

3. Hagyjuk az elm�ncked�st �s gondolkodjunk a l�nyeg fel�l. Mikor P�l a galatiabelieknek esz�kbe juttatja, min�k voltak, miel�tt Isten ismerete megvil�g�t� �ket, azt mondja, hogy duli�t mutattak be azoknak, akik term�szet szerint nem val�nak istenek (Gal. 4:8). Vagy tal�n mert a latri�t nem eml�ti, az�rt menthet� az � babon�juk? � azonban azt a gonosz babon�t, melyet duli�nak nevez, �ppen�gy elit�li, mintha latria n�vvel fejezn� ki. S mid�n krisztus a S�t�n t�mad�s�t ezzel a paizzsal veri vissza: Meg vagyon irva: „A te Uradat Istenedet im�djad” (M�t. 4:10), ott n�vszerint nem j�tt sz�ba a latria. Mert a S�t�n csak proskunhsis-t (leborulva tisztel�s) kiv�n. Hasonl�k�ppen, mikor az angyal J�nost az�rt feddi (Jel. 19:10), mivel el�tte t�rdre hullott, ezt nem szabad �gy �rten�nk, mintha J�nos oly oktalan lett volna, hogy az egyed�l Istennek tartoz� tiszteletet az angyalra akarta volna �tvinni. De mivel abban a tiszteletad�sban, mely a vall�ssal �ssze van k�ve, sz�ks�gk�pen van valami isteni, az�rt nem borulhatott le an�lk�l az angyal el�tt, hogy egyuttal Isten dics�s�g�t ne kisebb�tette volna. Gyakran olvassuk ugyan, hogy embereket is im�dtak, de ez, hogy �gy sz�ljak, polg�ri tiszteletad�s volt. A vall�ssal azonban m�sk�nt vagyunk. Mihelyt ez valamely ember tisztelet�vel �sszek�ttet�sbe l�p, felt�tlen�l Isten dics�s�g�nek meggyal�z�s�t vonja maga ut�n. Ugyanezt szeml�lhetj�k Korn�liuszban (Csel. 10:25). � bizony�ra jobban el�re volt haladva a kegyess�gben, mintsem, hogy a legf�bb tiszteletet ne az egy Istennek tulajdon�totta volna. Ha h�t � P�ter el�tt leborult, bizony�ra nem azzal a sz�nd�kkal tette, hogy azt Isten gyan�nt im�dja s P�ter m�gis szigoruan eltiltja att�l, hogy azt tegye. Mi�rt? Csak az�rt, mivel az emberek Isten �s a teremtm�nyek tisztel�se k�z�tt soha oly pontos megk�l�nb�ztet�st nem tesznek, hogy azt, ami Istent illeti, a teremtm�nyekre v�ltogatva �t ne vigy�k. Ez�rt ha azt akarjuk, hogy egy Isten�nk legyen, ne kiv�njunk soha egy fikarcnyit se elvonni az � dics�s�g�b�l, �gy, hogy ami az �v�, egyed�l az � sz�m�ra tartass�k meg. Zakari�s teh�t, mid�n az egyh�z helyre�ll�t�s�r�l besz�l (Zak. 14:9), vil�gosan kifejezi, hogy egy �r l�szen s annak neve is egy l�szen, hogy t. i. annak a b�lv�nyokhoz semmi k�ze ne legyen. Hogy pedig Isten min� tiszteletet kiv�n, majd elmondjuk egyeb�tt, a maga hely�n. Mert t�rv�ny�vel akarta az emberek el� adni, hogy mi szabad �s mi helyes s az�rt �ket bizonyos zsin�rm�rt�khez akarta k�tni, hogy senki se vegyen mag�ban szabads�got arra, hogy saj�t esze szerint valami istenitisztelet gondoljon ki. De mivel nem volna c�lszer�, hogy sok teljesen elt�r� dolog �sszehalmoz�s�val terheljem az olvas�t, ezt a r�szt m�g nem �rintem. Legyen el�g most azt megjegyezn�nk, hogy a kegyess�g b�rmely nyilv�n�t�sa ha m�sra vitetik s nem az egy Istenre, val�s�gos szents�gt�r�s. A babonas�g ugyan el�sz�r vagy a napnak s egy�b csillagoknak, vagy b�lv�nyoknak tulajdon�tott istenitiszteletet ; erre k�vetkezett a b�n�s becsv�gy, amely a haland�kat azzal disz�tve fel, amit Istent�l elvont, mindazt megmer�szelte gyal�zni, ami szent volt. S b�r fenn�llott az az elv, hogy a fels�ges Istent kell im�dni, mindamellett elfogadott szok�s volt k�zbe-k�zbe a g�niuszoknak, a kisebb istens�geknek s az elhalt h�s�knek is �ldozatot mutatni be. S e b�nre oly nagy a v�tkes hajland�s�g az emberekben, hogy sokak k�zt osztj�k meg azt, amit Isten szigor�an egyed�l � mag�nak kiv�n fenntartani.