HARMADIK FEJEZET

Az istenismeret term�szet szerint megvan az emberi �szben.

1. Hogy az emberi �szben megvan �s pedig term�szetes �szt�nb�l bizonyos m�rt�kben az istens�g �rz�se, ez vit�n k�v�l �ll. Mert Isten, hogy a tudatlans�g �r�gy�vel senki se menthesse mag�t, maga adta saj�t ismeret�t minden emberbe, maga �j�tja meg ez ismeret eml�k�t sz�ntelen�l s n�veli mintegy �j cseppekkel; hogy mid�n egyt�l-egyig mindenki tudja, hogy van Isten s ez az Isten az � alkot�ja, saj�t lelkiismerete k�rhoztassa, hogy Istent nem tisztelte s �let�t nem az � akarat�nak szentelte. Bizony�ra, ha oly helyet keresn�nk, ahol Istent nem ismerik, val�szin�leg azon vad n�pek k�z� kellene menn�nk, melyek az emberi m�vel�d�st�l t�vol �lnek. De mint ama pog�ny (Cicero)Cic. de nat. deo. 1., 16.* mondja, nincs oly barb�r nemzet, nincs oly elvadult n�p, melyben ne lakozn�k az a meggy�z�d�s, hogy van Isten. M�g azok is, akik m�s tekintetben alig k�l�nb�znek vad�llatokt�l, �lland�an meg�rzik magukban a vall�soss�g valamelyes csir�j�t. Ily m�lyen hatalm�ba ejt� a lelkeket, ily er�sen gy�keredzik az emberek kebl�ben az a k�z�s feltev�s, hogy van Isten. Abban a k�r�lm�nyben pedig, hogy kezdett�l fogva nem volt egyetlen t�j, egyetlen v�ros, s�t egyetlen h�z sem a vil�gon, mely vall�s n�lk�l lett volna, megvan annak hallgatag megvall�sa, hogy Isten �rzete minden sz�vbe beiratott. S�t m�g a b�lv�nyim�d�s is ennek a felfog�snak f�nyes bizony�t�ka. Mert tudjuk, mily nehezen al�zza meg mag�t az ember annyira, hogy egy�b teremtm�nyeket mag�n�l feljebbval�knak tartson. S mivel ink�bb akar f�t �s k�vet tisztelni Isten gyan�nt, mint olyannak l�tszani, akinek nincs istene, ebb�l is bizonyos, hogy az istenismeret az emberi �szbe a legm�lyebben bele van v�sve s oly kev�ss� lehet onn�t kit�r�lni, hogy m�g a term�szet hajlam�t is k�nnyebb megt�rni; aminthogy e hajlam meg is t�rik akkor, mikor az ember felfuvalkodott g�gj�b�l �nk�nt lebocs�tkozik alacsony dolgokhoz, csakhogy Istent a maga m�dja szerint tisztelhesse.

2. Enn�lfogva haszontalan besz�d az, amit n�melyek mondanak, hogy t. i. a vall�st n�h�ny ember ravasz furfangja gondolta ki abb�l a c�lb�l, hogy azzal az egy�gy� n�pet szolgas�gban tartsa, holott �pen azok, akik m�sokat Isten tisztelet�re tan�tottak, legkev�sbb� sem hitt�k, hogy van Isten. Elismerem ugyan, hogy �lnok emberek sok dolgot koholtak a vall�sban, hogy az egy�gy� n�pben f�lelmet �s tiszteletet gerjesszenek s szolg�latra k�szebb� tegy�k annak lelk�t; de e sz�nd�kukat sehol meg nem val�s�thatt�k volna, ha a n�p lelk�t m�r el�bb �t nem hatotta volna az Isten l�tel�r�l val� szil�rd meggy�z�d�s, melyb�l mintegy magb�l n� fel a vall�sra val� hajland�s�g. Nem hihet� az sem, hogy azok, kik a vall�s �rve alatt ravaszul fel�lkerekedtek a m�veletleneken, maguk minden istenismeret n�lk�l lettek volna. Mert b�r eleinte voltak egyesek s ma is sokan vannak, akik tagadj�k Isten l�tel�t, de amit oly szivesen tagadn�nak, azt l�pten-nyomon �rezni k�nytelenek, ak�r akarj�k, ak�r nem. Azt mondj�k, hogy az isteni hatalmat senki mer�szebben �s f�ktelenebb�l meg nem vetette, mint C. Caligula; �s m�gis senki sem reszketett nyomorultabbul, mid�n Isten haragj�nak valamely jele mutatkozott. S �gy, aki Istent minden�ron megvetni t�rekedett, akaratlanul is reszketett t�le. L�pten-nyomon l�thatja az ember, hogy ugyanez szokott t�rt�nni a hozz� hasonl�kkal. Mert aki legvakmer�bben megveti Istent, az rend�l meg legk�nnyebben m�g egy hull� falev�l z�rg�s�t�l is. Honn�t van ez, ha nem a fels�ges Isten b�ntet�s�b�l, mely lelkiismeret�ket ann�l jobban ostorozza, menn�l ink�bb igyekeznek menek�lni. Minden�tt buv�lyukat keresnek, hogy elrejt�zhessenek Isten jelenl�te el�l �s azt lelk�kb�l �jra meg �jra kivess�k. De akarva, nem akarva, h�l�ba ker�lnek. �m, ha �gy l�tszik is n�ha, hogy Isten jelenl�te egy id�re sz�netel, de �jra megj�n s �jra r�juk ront. S ha n�ha egy percre megmenek�lnek is a lelkiismeret furdal�s�t�l, ez �llapotuk is olyan, mint a r�szegek �s l�zbetegek alv�sa, akik m�g alv�s k�zben sem nyugosznak csendesen, mivel sz�ntelen iszonyatos �s gy�tr� �lmok kinozz�k �ket. Teh�t maguk az istentelenek is p�ld�ul szolg�lnak arra, hogy mindenkoron �l minden ember lelk�ben az Istennek valamelyes ismerete.

3. A j�zanul it�l�k el�tt mindig bizonyos lesz, hogy az emberi l�lekbe bele van v�sve az istens�g �rzete, melyek kit�r�lni sohasem lehet. S�t hogy az istens�g l�tez�s�r�l t�pl�lt meggy�z�d�s mindenkivel velesz�letik �s mintegy a vel�kbe van rejtve, b�s�ges bizony�t�k erre �pen az istentelenek makacss�ga, akik b�rmennyire tusakodjanak is, m�gsem tudj�k megszabad�tani magukat az Isten f�lelm�t�l. �m �lcel�djenek Diagoras s a t�bbi hozz� hasonl�k minden felett, amit csak valaha a vall�sr�l tartottak, �m nevesse ki Dionysius az �gi �t�letet, – furcsa nevet�s az, mert bel�lr�l a lelkiismeret f�rge minden l�ngn�l er�sebben mardossa �ket. Nem mondom azt, amit Cicero, hogy a t�ved�sek id�vel elavulnak, s hogy a vall�s napr�l-napra n�vekszik �s fejl�dik. Mert a vil�g, mint azt kev�ssel ut�bb el fogom mondani, amennyire t�le f�gg, igyekszik az Istennek minden benne lev� ismeret�t kiirtani s im�d�s�t mindenk�pen megrontani. Csak azt �ll�tom, hogy mid�n az ostoba meg�talkodotts�g, melyet az istentelenek az Isten megvet�se c�lj�b�l magukra er�ltetnek, lelk�kben sorvadoz: �l �s l�pten-nyomon el�t�r az istens�gek �rzete, melyet oly igen �hajtanak magukb�l kioltani. Ezekb�l vil�gos, hogy Isten ismerete nem oly tud�s, melyet csak az iskol�ban tanulunk, hanem oly ismeret, mely any�nk m�h�t�l fogva mindig vel�nk van. A term�szet sem engedi, hogy b�rki is megfeledkezz�k r�la, b�r sokan minden erej�kkel erre t�rekszenek. Tov�bb�, ha minden ember az�rt sz�letett �s �l, hogy Isten megismerje, az istenismeret pedig ha ezt a c�lj�t el nem �rn�, ingatag s �res tud�s volna, az�rt nyilv�nval�, hogy mindazok elfajulnak teremt�s�k t�rv�ny�t�l, akik �lt�kben minden gondolatukat �s cselekedet�ket nem erre a c�lra ir�nyozz�k. Nem volt ez ismeretlen a b�lcsel�k el�tt sem. Mert ezt �rtette Platon,In Phaedone et Theaeteto.* mikor gyakran hirdette, hogy a l�lek legf�bb java az Istenhez val� hasonl�s�g, mid�n Istent teljesen megismerv�n, hozz� eg�szen hasonl�v� lesz. Ez�rt Plutarchusn�l igen helyesen v�lekedik Gryllus, mid�n azt �ll�tja, hogy az emberek, ha a vall�s el�tt�k ismeretlen volna, nemcsak hogy semmiben sem m�ln�k fel�l az oktalan �llatokat, hanem sok tekintetben nyomorultabbak voln�nak azokn�l, mivel annyi szenved�snek al�vetve, folytonosan zavart �s nyugtalan �letet �ln�nek. Enn�lfogva egyed�l isten im�d�sa az, mely f�l�j�k emeli �ket, mely �ltal egyed�l jutnak el a halhatatlans�gra.