Új fejezet kezdődik.

Isten sokszor megáldotta már azt az engedelmességet, hogy az ünnepnapra kiosztott “mannát” szedegettünk össze a gyülekezetben; hogy a Bibliaolvasó Kalauzunknak, aznapi igéje szólalt meg közöttünk. Hiszem, hogy hatalma van, hogy megáldja ezt az Igét is mostani hármas Karácsonyunk első napján. Ma kezdjük olvasni Máté evangéliumát, és ez a könyv ezzel a nemzetségi táblázattal kezdődik. De nemcsak ez a könyv, hanem az egész Újszövetség ezzel kezdődik. Tehát Isten, fontosnak lényegesnek tartotta, hogy ez odakerüljön az Újszövetség elejére, annak a könyvnek az elejére, amely az emberrel újszövetséget kötő Isten kijelentése. És ha a mi szívünk őszintén vágyakozik arra, hogy mi is részt kapjunk ennek az újat cselekvő istennek szent ajándékából, egyszerre “életnek beszéde” lesz számunkra ez a száraz nemzetségi táblázat is.

Teremtés történettel kezdődik.

Az ószövetség is teremtés történettel kezdődik. Amíg ott az első Ádám teremtését és eredetét találjuk, itt Jézus Krisztus eredete olvasható. “Jézus Krisztus emberré létele a Karácsonyi történet a teremtés hasonló esete. Isten még egyszer, mint Teremtő cselekszik, de most nem a semmiből teremt, hanem mag jelenik meg a teremtésen belül, a történelemben, még pedig Izráel történetében teremt új kezdetet.” Ez a nemzetségtábla arra figyelmeztet minket, hogy a vele induló történetek, az Evangélium éppen olyan jelentőségű a keresztyén Egyház számára, mint amilyen jelentőséggel bír Mózes öt könyve, Tóra, az ószövetségi gyülekezet számára.
Mi, ma ebben a száraznak tűnő, elhanyagolhatónak látszó nemzetségtáblázaton keresztül Isten szeretetének négy csodáját szemlélhetjük nagy boldogsággal. S, hogy ezeket nem bele magyarázzuk, hanem ezek ebből a nemzetségtáblázatból ragyognak elénk, azt mindjárt láthatjátok:

1. Isten emberré lett.

Ez Isten szeretetének első csodája. Mert itt “ élettörténetről van szó, amely nemzéssel és születéssel kezdődik, mint minden más emberélet.” Az ember számára bizony kitüntetés, hogy emberré születtünk, hogy nem kutya, vagy akár békaként éljük életünket, de ne feledd, hogy Isten számára emberré lenni, csecsemőként megszületni, olyan megaláztatás, amelynek mértékét, képzeletünk sem tudja felfogni. S, hogy Jézus Krisztus valóságos ember lett, azt ünnepélyesen bizonyítja számunkra ez a nemzetség táblázat is.
Isten Jézus Krisztusban nem távolról szeret, hanem közel jött hozzánk, vállalta életformánkat, mindazt, amit embervoltunk jelent. S ennek van egy üzenete számunkra, nem lehet elégszer hangsúlyozni: amikor embertelen, az emberrel nem törődő, az embertől eltávolodó magatartás jellemzi Isten újszövetségi népét, Isten nagy szeretetét csúfolja meg. Mi soha nem válhatunk embertelenekké. Hitünket, életünket, ember-közelben kell élnünk! 2 Isten zsidó-emberként született meg e világban.

Ez Isten szeretetének megbotránkoztató volta. Mert nézzétek csak: Ábrahám, Jákób, Dávid, Salamon, min-mind zsidó emberek. Még aki pogányok közöttük, mint Ráháb, és Rúth azok is asszimilálódtak. De miért született Isten zsidónak, miért nem rómainak, görögnek, vagy magyarnak? Bizony, ez Isten próbára tévő szeretetéről beszél. Mert, mindjárt itt a legelején, - még majd a karácsonyi szakaszban nem is egyszer - feladja Isten, Jézus Krisz-tusban a nagy leckét, hogy ugyanis botránkozás, bolondság, vagy pedig istennek hatalma és bölcsessége számunkra a Jézus Krisztusról szóló beszéd.

3.Bűnösök és vámszedők barátja lett.

Nézzük csak újra ezt a nemzetségtáblázatot! Vizsgáljunk meg közelebbről egy-két ismert nevet! Itt van két férfi: Jákób és Dávid, meg itt van két nő is: Ráháb és Betsábé. Kik is voltak ők? Jákóbnak még a neve is annyit jelent magyarul, hogy csaló. Csalással kezdte, és azzal folytatta életét. Nem riadt vissza még öreg édesapja becsapásától sem, hogy a testvéréről ne is beszéljünk. Meg itt van Dávid. Igaz, hogy nagy király volt, mesébe illő karriert tett, de nagyon bűnös is volt. Így beszélnek róla” Istentelen, vérszopó, álnok ember.” És bizony igaz. Kész volt hadvezérét megöletni, hogy annak feleségét, elszerethesse. Vagy itt van Ráháb, akiről nyilván mondja a Szentírás, hogy Jerikó parázna asszonya volt; vagy itt van Betsábé, aki afféle vígözvegyként lett szeretője Dávidnak. Hát nem kell felkiáltanunk, hogy mit keresnek ezek Jézus családfájában? De éppen, ezáltal hangzik felénk az örömüzenet, Isten szeretetének bűnösöket magához ölelő, Jézus Krisztusban a bűnökért önmagát adó nagy csodája. Már itt a legelején hangzik a nagy evangélium “ bűnné tette érettünk”, “íme a bűnösök és vámszedők barátja”. Mert bizony ez a családfa nem dicsekvésre, hanem szegény bűnösök vigasztalásra van. /Zsidók 2,11/ Aki bűnösök közé jött, az, íme a bűnösök közül jön közénk.

“Ígéretnek gyermekei vagyunk.” /Galata 4, 28/

Milyen szépen énekel Isten szeretetéről, az ádventi gyülekezet: “Igaz Isten ígéretedben, változhatatlan valóság...” Nos, ez teljesedett be Jézus Krisztusban. Erről beszél a nemzetség-tábla. Mert ez az ígéretek története. Ábrahámtól kezdve, akiknek az ígéretek tétettek, Jézus Krisztusig, akiben az ígéretek teljesültek.” A nemzet-ségtábla hármas beosztásán szemlélhetjük azt a hármas lépcsőfo-kot, ahogyan Isten felségesen és csodálatosan megvalósította ígéreteit.

Az a nagy evangélium hangzik felénk e nemzetségtáblázatból, hogy Isten teljesíti ígéreteit, nyugodtan bízzuk életünket az Ő ígéreteire! Számoljunk Istennek, lehet vele számolni!

Előzetest kaptunk.

Előzetest kaptunk Máté evangéliumából, s előzetest a Karácsonyi evangéliumból. Köszönjük meg Istennek, hiszen ez a sok különböző hang szép harmóniába összeolvadva mind azt zengi, hogy Jézus a Krisztus! Ti nem akarjátok Őt megismerni?