5. Ádventi életek:

3. Mária.

/Lukács 1, 26 - 56./

Mária kultusz nélkül.

Jézus anyjáról, szűz Máriáról van szó, az olvasott ádventi Igében. Neve a Mirjám héber névnek a görög és latin bibliafordítások-ban módosult alakja. Jelentése felmagasztalt. A Bibliából semmi-képen nem igazolható a Mária-kultusz. Mi is valljuk az Apostoli Hitvallásban: “fogantatott, Szent Lélektől, született Szűz Máriá-tól...”, de Máriával kapcsolatosan számunkra a Biblia a zsinórmérték. Jó nekünk ismerni nagy tanítónknak, biblikus, veretesen szép hitvalló tanítását, Máriáról. Őt idézem: ” vannak itt asszonyok és leányok, akiknek néha fáj a szíve, azért a drága szép Mária-kultuszért, akiknek hiányzik, az a női Isten. Az ő számukra jó, ha a Bibliánkból elénk áll az igazi Mária, akit nem ködösít el a képzelet. Fontos az a valóság, hogy nagyon kevés szó van róla a Bibliában. Először egy angyali köszöntést hall. A római katolikus “üdvözlégy”nek az eleje, az a bibliai szöveg:” Örülj, kegyelembe fogadott, az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között” A folytatása aztán nem bibliai. És nem is lehet vallani. Mert az egész Újszövetségben, még ötször van szó Máriáról. Az egyik a 12 éves Jézussal a templomban lejátszódó jelenet, ahol tudjuk, hogy Jézus mit mondott anyjának, mikor az, szemrehányást tesz neki, hogy “Fiam miért cselekedted ezt velünk? Íme, atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.” A gyermek azt feleli:” Mi dolog, hogy engem kerestetek? Nem tudjátok-e, hogy nekem az én Mennyei Atyám dolgaival kell foglalkoznom?” Az első benyomása annak, hogy, aki még nem tudja, hogy ki ez a fiú, az, hogy goromba. A második találkozásunk Máriával, a kánai menyegzőben történik, ahol Jézus, azt mondja anyjának, aki az ő cselekvését irányítani akarja: “Mi közöm nekem, tehozzád ó asszony”! A harmadik esetem, ami három evangéliumban is le van írva, Márknál legreálisabb. Anyja és testvérei utánamentek, ennek a kóborlónak, és haza akarták vinni, ” mert azt mondják, hogy magán kívül van”, vagyis megbolondult. A negyedik eset, ahol találkozunk vele, a Golgotán, a kereszt alatt, ahol a megfeszített Isten Fia gyöngéd szeretettel gondoskodik anyjáról s a legkedvesebb tanítványának szívébe, ajánlja: Íme, a te anyád. Ötödik a cselekedetek könyvében, ahol fölsorolásban előfordul a hívő gyülekezet tagjai között a Mária neve. Az ember fölsóhajt, és azt kérdezi, hogy lett ebből női Isten? Ebből, az emberből, aki bizony az ő fiát nem értette. Most nem az a témánk, csak arra hadd emlékeztesselek, hogy az első Mária-imádó, a maiaknak az őse, megjelent már a Lukács evangéliumában, ahol egy rajongó asszony fölkiált: ” Boldog méh, amely téged hordozott és az emlők, melyeket szoptál! ” és erre Jézus keményen azt mondja: “Sőt inkább boldogok, akik hallgatják az Isten beszédét és megtartják azt. ”/ Református Igehirdető 28. évf. 11. sz. 210./ ádventi csendességünkben Máriára emlékezve kérjük Isten lelkét, hogy ebben az utóbbi boldogságban, az Isten beszéde hallgatásában és megtartásában legyen részünk. !

Az ádventi Mária, a kiválasztott.

“Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az Ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett, hogy a törvény alatt lévőket megváltsa, hogy elnyerje a fiúságot.” /Galata 4 4,-5/ S erre a gyönyörűséges szolgálatra választotta ki Isten, Máriát. Gábriel angyalt, nem palotába, nem világvárosba, küldte, hanem egy szegényes kis falúba, Názáretbe, Máriához, egy szűzhöz, aki a Dávid házából való Józsefnek volt a jegyese. Isten nem ott keresi az ő eszközeit, ahol a világ. Később is így cselekedett és cselekszik, mert Ő a világ bolondjait választotta ki magának, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ nemteleneit, és megvetettjeit, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse. /1 Korinthus 1, 26-29/

Jézus Krisztus testet öltésében Isten félre teszi a férfi teremtő erejét: “ a Szent Lélek száll tereád és a magasságosnak ereje árnyékoz meg téged.” Íme, asszony által jött be a világba a bűn, asszony által adatik a Megváltó. “Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.” Két dolgot lehet itt tenni: megdöbbenni vagy megbotránkozni. Mária, az előbbit tette, megdöbbent. Ez volt az első hatás. “És az igazi kiválasztásnak mindig az a bizonyossága, hogy az nem tűnik fel előttünk, magától értetődőnek, hanem érthetetlen csodaként ér és meg is zavara bennünket.” /Dr. Victor János/ - Adventben, magasztaljuk, ami Istenünket, az ő kiválasztó kegyelméért, és fogadjuk szívünkbe az apostoli intést: “ atyámfiai igyekezzetek inkább a ti elhívásotokat, és kiválasztásotokat erőssé tenni; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha.” /2 Péter 1, 10/

Az ádventi Mária, az engedelmes.

A megdöbbenés és az elgondolkodás után Mária ezt mondja: ” Ímhol, az Úrnak szolgálója; legyen nekem a te beszéded szerint.” Bizony Mária kevés szóval sokat mond. “Ímhol, az Úrnak, szolgáló-ja.” Vállalja Mária az Úrnak való szolgálatát, a szolgai munkát és állapotot, s azt a szót mondja/doulé/, mely később az Apostolok ajkán a Krisztusnak való engedelmesség kulcsszava lett. ”legyen nekem, a te beszéded szerint.” Azaz, legyen Uram a te beszéded valóság, történés az életemben. Van egy szép énekünk, mely talán kezdő szaváról jut eszembe, de amelynek tartalma a Mária engedelmességéhez hasonló:

“Ímhol vagyok édes Uram, Istenem,
Kész vagyok mindenben néked engednem.
Szent nevedért szörnyű halált szenvednem,
Csak az igaz hitben ne hagyj tőled elesnem.” /399./

Méltán mondja, erről az énekről, Énekeskönyvünk szerkesztő tudós professzora, (Csomasz Tóth Kálmán) “hogy mind szövegét, mind, dallamát tekintve, egyik legértékesebb, legmagyarabb és hitvalló eleink lelkületét legszebben ábrázoló énekünk.” Ádvent idején, Mária engedelmességére is emlékezve csendüljön fel szívünkben és gyülekezeteikben ez a 399. Énekünk, mely csak úgy tele van alázattal, hittel, készséggel és reménységgel, mint Mária engedelmességre kész alázata: ”Ímhol az Úrnak szolgálója, legyen nékem a te beszéded szerint.”

Az ádventi Mária, közösséget kereső.

Mária szíve tele van boldog reménységgel. Áldott titkot hordoz a szívében, boldog terhet szíve alatt. Ezt nem lehet egyedül bírni. Nem is bírja sokáig: “Mária azokban a napokban nagy sietséggel ment a hegységbe.” Kihez is menjen? Kivel ossza meg boldog titkát? Ki érti meg őt? Ki hisz neki? Kinél keressen oltalmat, menedéket? És felragyog szívében Zakariás háza, s benne az ő öreg rokona, Erzsébet. Volt ő már náluk máskor is, hiszen rokonok, vérségi kapcsolat van köztük. Emlékezik, az Erzsébettel való meghitt csendes beszélgetésekre. Mintha csak anyjához menne, mintha, a nővéréhez! S mennyire egyetértenek, egy az örömük, a reménységük. Igen, most is Erzsébethez megy, és ott is marad csaknem három hónapig!

Ádventet Ünneplő Testvérem: Örömöd van, boldog titkot hordozol a szívedben? Vagy boldogtalanságban maradtál egyedül? S te csakugyan tudod, éled, hogy “ nem jó az embernek egyedül”? Ne is maradj egyedül! Keress közösséget! Közösséget egy másik szívvel, egy másik élettel, sok másik szívvel és másik élettel. Olyanokkal, akik nem nevetnek ki, nem kételkednek benned, akik kitárják szívüket, házukat előtted; akik nem az “előszobában” akarnak intézkedni ügyedben, hanem akiknek ideje van számodra. Bizony mennyire igaz: “Ez a két nő, az öregedő Erzsébet és a fiatal Mária, ott állnak az Újszövetség kapujában és békességet intenek felénk.” /Bereczky Albert/

Az ádventi Mária, az Urat magasztaló

Amikor Erzsébet bizonyságot tesz a Magasságos Fiáról, a Mária Fiáról, Mária szíve az Úr magasztalásába kezd. Ez a magasztaló ének / Magnificat/ mutatja, hogy Mária mennyire benne élt az Írásokban, hogy egyszerre oly sok Ige jut eszébe, melyekkel magasztalj az Urat. Őszintén mondom, régóta ismerem Máriának ezt az énekét. Talán azok közé a bibliai helyek, közé tartozik, melyeket kívülről eltudok, mondani. De valójában csak most döbbentem csak meg, hogy mennyi ószövetségi ige van ebben az énekben. Szinte számba sem tudjuk venni őket. Kicsit utána néztem A biblia tudósai ezeket vélik felismerni: 1 Mózes 17, 7 ; 1 Sámuel 2, 1 10 ; 2 Sámuel 22,28 ; Ézsaiás 17,10 ; 41, 8-10 ; 54, 5 ; 61, 10 ; Jerémiás 31, 3-20 ; Habakuk 3, 18. És a Zsoltárokból mennyi idézet e rövid énekben! Milyen mélyen éltek Dávid zsoltárai Mária szívében: Zsoltárok 35, 9; 89, 11; 98, 2 v 3 ; 103, 13 v 17 ; 107, 9; 111, 9; 113, 5 ; 147, 6. Mert bizony Mária énekét, a kezdődő újszövetség imádata kezdetének lehet nevezni.

S még valamit. Bizony nem árt, ha tudjuk, hogy B. Shaw ez a Mária éneke a “a világ legforradalmibb költeménye.” S ütközzünk meg azon, ha valaki ezt látja benne. Sőt tanuljuk meg mi is, túl a megszokott egyszintű szemléletünkön túl meghallani ennek az éneknek forradalmi üzenetét is:

“Hatalmasakat döntött le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel. Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.”

Bizony olyan Istenünk van, Aki “ hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által; elszéleszté az ő szívük gondolatában felfuvalkodottakat.” S mert ilyen Isten Ő, a Jézus Krisztus Atyja, az én Uramnak Atyja, ezért alázatos szívvel ajkamra vehetem én is ez ádventben Mária szavait: ”Magasztalja az én lelkem az Urat, és örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.” Ámen

Adásztevel.