5. ÁDVENTI ÉLETEK.

1. ZAKARIÁS

Lukács 1, 5 - 24 és 57 - 79

Pap az abia rendjéből.

Izráel 24 papai rendje közül Abia a nyolcadik. Ebben a rendben szolgálta Zakariás. Felesége Erzsébet, Áron leányai közül való volt. Igazi papi házaspár volt. A Biblia azt mondja róluk, hogy mind a ketten igazak voltak az Isten előtt. Igaz voltuk, abban nyilvánult meg, hogy az Úr minden parancsolatában, és rendelésében fedhetetlenül jártak. Tehát nemcsak foglalkozás volt számukra a papi szolgálat, hanem hivatás, szolgálat, amit nyilván örvendezve és teljes szívvel végeztek. Boldog házaspár, ahol a férj és feleség egyetértenek, együtt éreznek és szó legnemesebb értelmében segítségére, vannak egymásnak. Egyik sem visszahúzója a másiknak, sőt segítője, támogatója az Úr parancsainak és rendeléseinek a magatartásban.

Nincsenek próbatétel nélkül.

Zakariás is megtapasztalja, hogy Úrnak való engedelmes élet útján keresztet kell hordoznunk. Bizony, akit szeret az Úr, megdorgálja. Nagy keresztet hordoz ez a Zakariás. Meddő, gyermektelen a felesége. Házasságából nem születik gyermek. Egyre csendesebb lesz az otthonuk. Nem veri fel gyermekkacagás. Éveken át ,reménykedik, majd évtizedeken át, imádkozik. Nyilván a templomban is, meg otthon is, egyedül is, meg Erzsébettel együtt is hangzik a buzgó, forró könyörgés: Uram, adjál nekem gyermeket! - A legboldogabbnak vélt házasságban is megtaláljuk a letett keresztet. Sokszor a gyermekben jelentkezik a próbatétel, sokszor meg abban, hogy nem adatik gyermek. A kereszt miatt, a próbatétel miatt, el ne csüggedj: ez az Úr szeretetének, életedben való munkálkodásának a jele! Ne engedd el, az elbizakodottság, a kevélység útján. Megaláz, hogy majd felmagasztaltasson.

Hitében megfáradt.

Elmúlt Zakariás ifjúsága, elmúltak a delelő esztendei. Ősz jön már felé, az öregség hideg ősze, tele. Ajka mondja még most is az évtizedek óta mondott imádságot, könyörgést: Uram, áldj meg gyermekkel! De már elfáradt. Egyre terhesebb neki a papi szolgálat is, az áldozatok bemutatása, a jó illatozás a templomban. Egyre halkabban és bátortalanabbul hangzik szívében a könyörgés. Már inkább csak “vágyálom” az: ó, ha gyermekünk lenne! De már minden hiába: “vén vagyok és a feleségem is idős” Itt, már nem változik semmi, így halok meg gyermek nélkül.

Hitben is idős, imádságban is megfáradt Zakariások, ne rejtsük magunkba hitünknek megfáradását: ajkunk hibátlanul mondja még a szent szöveget, de a szív nem tud már lobogón, igazán hinni. Bizony ez a mi énekünk: “A tűz kihunyt, a hit tüze, csak pernye hull. Az éjszaka hideg sötétje rám borul.” Alkonyodik, esteledik, őszülünk, vénülünk, kéréseink és könyörgéseink felelet nélkül maradtak.

Megjelenik az Úrnak angyala.

Zakariás úgy ment el otthonról, mint máskor. ”Rajta a sor”, végezni kell a jó illat gerjesztését a templomban. Számára nincs, már ebben, semmi új, semmi különös, semmi meglepő, ... minden olyan megszokott. Ha sorshúzás, kockavetés útján őt jelölik ki, akkor is gépiesen gerjeszti a füstölőt, az oltáron. De íme: az a füstölő oltár jobbja felől áll valaki. Odatekint Zakariás és megretten, hiszen az Úrnak angyala az, mégpedig Gábriel! De nincs ideje Zakariásnak, mert már szól is az angyal: “Ne félj, Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed és a te feleséged Erzsébet, szül neked fiút.” A megszokott a gépiessé lett, a szokásból való alkalmat is meg tudja gazdagon áldani az Úr! Ádvent van: Közel az Úr! Elküldi az Ő angyalát. Hozzád is elküldi. Te is hallhatsz drága biztatást: “ Ne félj, mert meghallgattatott a te könyörgésed! Nem lehet, hogy most e sorokban szól hozzád az ádventi biztatás? Hidd el, meglehet. Gondolj most arra, amiért éveken, évtizedeken át, imádkoztál, könyörögtél, s halljad az Igét: “Ne félj Zakariás, mert meghallgattatott a te könyörgésed!” És ha gerjedez a te szíved, néked szóló mennyei üzenet ez! Hogy nem tudsz benne hinni? Hát Zakariás sem tudott? Nem, neki sem volt elég már csak az üzenet, csak az angyali szó. Valami kézzelfogható jelet szeretett volna: “Miről tudhatom én ezt meg? ” Most nyilvánvaló, hogy már nem hisz, megfáradt, belenyugodott a változhatatlanba! Vigyázz, ne kérj jelet, mert megnémulsz!

A kételkedés ítélet.

Gábriel angyal, aki azért küldetett, hogy ezeket az igen örvendetes dolgokat jelentse meg Zakariásnak, már mondja is a kemény ítéletet”. Mivel, hogy nem hittél az én beszédemnek, melyek beteljesednek az ő idejükben. Ímé, megnémulsz, és nem szólhatsz mind ama napig, amelyen ezek meglesznek.” És Zakariás megnémult abban a pillanatban. Letelt a szolgálat, de ő csak állt a füstölő oltár mellett, próbált kiáltani, de nem jött hang a száján. Félelmetes és ijesztő. Mi ez? Agyvérzés vagy idegbénulás? S amikor kitántorog a templom ajtón, a nép várja ott, de ő csak kezével integet, szólni nem tud. Valami szörnyű lelkiállapot ez: a szíve tele van örömmel; biztatást kapott évtizedek könyörgésére. Angyali áment mondott az isten. Az öröm majd szétfeszíti keblét, és nem tudja elmondani! “Nem teljes öröm az, melyről nem beszélhet az ember, és nem oszthatja meg másokkal! S ha az Isten elszenvedi is a mi hitetlenkedésünket és állja az ő ígéreteit ennek ellenére is, ebben teljes boldogságot csak a teljesen bízó lélek találhat. /Victor János/

Az ítéletben is hű marad az Úrhoz.

Elmúlt egy nap, elmúlt két nap, de nem múlt el Zakariás némasága. A szolgálat napjai után így indult hazafelé. Eddig is egyre kevesebbet beszélt Erzsébettel, most pedig semmit sem tudott mondani, köszönni sem tudott, kérni sem tudott, buzdítani és vigasztalni sem tudott: nyelvének kerekei lekötöztettek! Sokan tudják, hogy a vaknak éles belső látása van, a süketnek kiváló belső hallása, nyilván a néma is beszél odabent a szívében, szívével, meg az ő Istenével. Így volt ez Zakariásnál is. A némaság hónapjaiban fogalmazódék szívében a szépséges himnusz, az Úr magasztalására. Mert Zakariás nem zúgolódott a reá mért, csapás miatt. Alázatos szívvel elfogadta azt. Ezerszer megbánta már szíve hirtelen feltörő kételkedését. Ezerszer hallotta újra, az angyali szót, s most vár csendben, némán, szívével beszélve, és szívében az Urat áldva. Ádventi Zakariás testvérem! Szíved kételkedéséért, vagy keménységéért megbüntetett az Úr? Néma lettél, vagy süket, vagy vak, vagy súlyos fekvőbeteg? Vagy elvesztetted bálványozásig szeretetett kedvesedet? Magadra maradtál? Nincs, akihez szólj, nincs aki, hozzád szóljon? Halljad csak Dávid szavával, mire tanít az Úr: “Haragudjatok, de ne vétkezzetek; beszéljetek szívetekkel a ti ágyas-házatokban, és csillapodjatok!” /Zsoltárok 4, 5/ Vigyázz! Ne, hogy megkeményedjék szíved, és soknak tartsd az ítélet súlyát, vagy idejét! Beszélgess a te szíveddel, beszélgess a te Uraddal! Ismételgesd a neked küldött angyali szót! Maradj hűséges az Úr-hoz és az Ő ígéreteihez!

Az Újszövetség első énekese lesz.

Zakariás életében is beteljesedett Jeremiás Siralmainak vigasztaló szava: “Mert nem zár ki örökre az Úr! ” Eljött a megígért nap: megszületett a megígért fiú. S amikor a körülmetélés napján Zaka-riás hitvallást tesz az angyali üzenet mellett: “János a neve, ” “feloldódék az ő szájának nyelve azonnal” És elmondja az Új-szövetség első himnuszát, amit az egyház latin nyelvű időszakából annak első szava után Benedictusnak neveznek. “Áldott az Úr Izrael Istene ...” /Lukács 1, 68-75/

Vagy tizenöt esztendővel ezelőtt a 40 zsoltár dallamára így kaptam ezt az éneket, s az óta, sokszor énekeltem már szívemben. Énekeld velem:

“Áldott az Úr Izráel Istene,

mert rátekintett népére,

és váltságot szerzett néki.

Felemelte az üdvösség szarvát

Dávid Fia nevében.

Amint szólt rég' időben

eleitől fogva.

És megszabadított

minden gyűlölőnktől.

Azért, hogy irgalmat cselekedjék

Atyáinkkal, s emlékezzék

az ő szent szövetségéről.

Az esküről, amit tett Ábrahámnak:

Hogy Jézust adja nekünk,

ki eleget tett értünk;

hogy megszabadulva

igazságban járjunk,

szentségben szolgáljunk

Előtte mindenkor. /Énekelhető a 40. zsoltár dallamára./

Keresztelő János atyja lesz.

Zakariás egy gyermekért könyörgött. Azt sem bánta volna, hogy ha egy átlag embert kap, vagy egy lányt, vagy ha hibás, vagy beteg. Csak gyermek legyen, mely az övé. Isten másként határozott:

Zakariás nem csak egy gyermeket kapott, hanem ebben a gyermekben, az Úr útkészítőjét, Keresztelő Jánost kapta meg. Azt, aki Jézus előtt járt, Illés lelkével és erejével, aki az atyák szívét a fiakhoz térítette, s az engedetleneket, az igazak bölcsességére oktatta, aki az úrnak tökéletes népet készítet. Ugye szívbéli nagy öröm a gyermek, akit, akiket az Isten adott nekünk? S ugye akkor is nagy öröm, ha nem “tehetséges” ha nem “zseni”, ha nem “őstehetség.” Ugye, nem is akarunk mindenáron azt “tenni” belőlük?

Nem keresztyén, szokás, a gyermekével dicsekedő, s a gyermekét minden-áron szerepeltetni akaró szülő! Hidd el, más gyermeke is van olyan okos, olyan ügyes, olyan szép és olyan jó, mint a tiéd, mint az enyém. De, ha isten felmagasztalja a mi házunkat, házasságunkat, családi otthonunkat arra, hogy ott “Keresztelő Jánosok”, vagy hadd mondjam azt, hogy Szenczi Molnár Albertek szülessenek, ugye alázattal és szívbeli hálával hordozzuk őket és az ellen, sem tiltakozunk, hogy amikor ideje eljön, kimenjen a “pusztába”, ahol igazán felkészíti őket az Úr! Így lesz Zakariásnak, advent papjának élete tele tanítással a mi hétköznapi, ádventi életünk számára. Figyeljünk reá! Ámen

/Adásztevel/