13. “Eljött az óra.”

Lekció: János 12, 20-36
Textus: János 12, 20-26

A héten elolvasott újszövetségi Igék, s ez a mai napi is, összesűrített, rendkívüli híradások. Igazán rendkívülivé azonban mégis azáltal lesznek, hogy Jézus azt jelentik: “Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az embernek Fia számára.” Eljött tehát az óra, amelyért testet öltött, amelyért a földre jött, amelyre egész életében készült, s amelyre oly türelmesen és figyelmesen várt. E mai alkalommal kísérjük Megváltónkat a döntés órájában és vizsgáljuk, miként kell nekünk is cselekednünk.

I. Jézus, a döntés órájában.

Jézus és az idő.

Ő nem az időtlenségben, hanem az időnek teljességében jött el a földre./ Galata 4, 4/Evangéliuma hirdetését is azzal az üzenettel kezdte meg, hogy betölt az idő... / Márk 1, 15/ Népének vezetőit intette, hogy miért nem tudnak ítélni az idők jeleiből. /Máté 16,3/ Nyilvánvaló, hogy Ő maga is megítélte az idők jeleit. S bár az egész Újszövetség nem idézi a prédikátor 3, 1et, (Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.), bizonyos, hogy Megváltónk tudta, ismerte, hitte, élte, hogy mindennek rendelt ideje van.

2. Jézus és az óra.

Az időt, nemcsak a maga teljességében szemlélte, hanem részleteire is nagyon ügyelt. Tudta, hitte, hogy a “teljes időn”, minden részletnek meg van a maga órája. Milyen következetesen és megingathatatlanul ügyel arra, hogy nem jött még el az Ő órája: a./ kánai menyegzőben /János 2, 4/, b./ Galileában az atyafiak között /János 7, 6/, c./ a Jeruzsálemi templomban /János 7, 30/, d./ és a kincstartó helyen /János 8, 20/. Újra és újra megismétlődő refrén: Nem jött még el az én órám. Most hangzik el ajkán először a nagy bizonyosság: Eljött az óra! Ezzel az öntudattal mossa meg tanítványai lábát /János 13, 1/, és ezzel a vallomással kezd főpapi imádságát: Atyám, eljött az óra. /János 17, 1/ Miből értette meg megváltónk, hogy most jött el számára az óra? Külső eseményekből. És itt gondoljunk csak arra, hogy messiási munkájának megkezdésének óráját is hasonló külső körülményekből érti meg: János börtönbe vettetett. Nem hangzik Júdea pusztájában a kiáltó szó: Térjetek meg! S Ő, ezt magyarázza úgy, hogy most jött el az Ő órája. ”Ettől fogva kezde Jézus prédikálni ...”/Máté 4, 12v17/ És most? Most itt vannak a külső események: Mária drága nárdus olaja /”az én temetésem idejére tartogatta ezt ő”/, a főpapok szenvedélyes gyűlölete /11, 47 53/, s a választott nép magatartása, nem hisznek benne/37/, megvetik és nem veszik be beszédét/48/,és a pogányok vágyakozása /20, 21/ Most jött el az Ő órája. Azt is jelenti az események Jézusi értelmezése, hogy Őt nem az események sodorják tovább, hanem ő mag irányítja immár azok további alakulását.

3. Jézus a döntés órájában.

A/ Ez az óra, tehát egy rövid időszakasz, a megdicsőíttetés órája. Ő mag mondja ezt a tanítványainak, vagy a görögöknek. De hogyan lesz azzá? Hiszen az események, a körülmények két utat kínálnak fel: vagy elmegy diadalmenetben Hellén földre, vagy elmegy töviskoronát viselve a Golgota hegyére. Az előbbi úton kikerülheti a keresztet, megtarthatja életét, az utóbbi azonban életének elvesztését jelenti. Az evangélista őszintén megírja, hogy Jézus lelkében háborúság dúl, és nem is tudja, mit mondjon az Atyának./27. Vers/

b./ Ez az óra tehát a kísértés órája. Megismétlődik az első kísértés alkalmával felajánlott nagy lehetőség/ Máté 4, 8-9/Itt vannak a görög követek. Indítványozzák, hogy Jézus hagyja ott Izraelt, és menjen velük Hellén földre. /Goldhorn/ Tehát ez a kísértés: saját népe becsapta előtte az ajtót, de univerzális lehetőség nyílik előtte a további prédikálásra, gyógyításra, csodatételre.

c./ Ez az óra a megsegítés órája. Jézust a döntésben segíti az Atya. Segíti úgy, hogy felel lelke háborgó kérdésére. Válasz jön az égből/28. vers/ És segíti a Szentlélek. Segíti azzal, hogy eszébe juttatja a prédikált evangéliumot:” Aki szereti a maga életét.” Ez a mondat Jézus legtöbbször prédikált szavai, közé tartozhat jellemzője, hogy mind a négy evangéliumban, némi változtatással, de teljes értelmi egyezőséggel előfordul. /Máté 10, 39; 16, 25; Márk 8, 35; Lukács 9,24; 17,33; János 12,25/.És most erre emlékezik: “Aki szereti a maga életét. “Ahogyan Jákób forrásánál egykor a samáriai asszony, aratásra érett gabonatáblákat láttatott meg vele/ János 4, 35/, a jeruzsálemi templom előcsarnokában a pogány világ követeinek kérése nyomán úgy jelenik meg ismét lelki szemei előtt, hogy a tájak már fehérek az aratásra. De hogyan lesz aratás, ha nincs vetés? Most nem az aratás órája van itt, hanem a vetésé: ” Ha a földbe esett gabona mag el nem hal. ...” Már nincs is kétség szívében. Már csendesség van ott és bizonyosság.” Atyám, azért jutottam ez órára,... Most vettetik ki e világ fejedelme”/27 és 31. versek/Az evangélista hozzá is fűzi:” Ezt pedig, azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia.”/33./

II. Miként kell nekünk cselekednünk?
III.

1. Példát hagyott nékünk, hogy az Ő nyomdokait kövessük.

/I. Péter 2, 21-25/ Természet törvénye, Jézus életének törvénye általános élettörvény. Azt jelenti, hogy áldozat nélkül nincs termés, vetés nélkül nincs aratás. “Ha a földbe esett búzamag. Aki szereti a maga életét.” Hogyan is tanított erről Megváltónk? “A szántóföld a világ, a jó mag az Isten országának a fiai.” /Máté 13, 38/ Tehát az övéi, az egyház népe számára sincs más út, mint a keresztvállalás, az elhalás útja. “Az Ő nyomdokain, nem sikerről-sikerre vezet az út, hanem önmegtagadáson és kereszthordozáson át valami egészen másfajta magasság felé, mint amilyet az ember elképzelni.” /Victor János/

2. Ismerjük fel az időnek alkalmatos voltát. Izsakhár fiairól van feljegyezve, hogy felismerték az időnek alkalmatos voltát. /I. Krónika 12, 32/Tudnunk és élnünk kell egyrészt, hogy életünk ideje az Ő kezében van. /Zsoltár 31, 16/, másrészt, hogy mindennek rendelt ideje van. /Prédikátor 3, 1v8/ Ne mondjuk könnyedén, hogy mi ezt tudjuk, mert az életünk, az enyém is, arról prédikál, hogy nagyon sokszor eltévesztettük, nem tudtuk minek van az ideje. S egyáltalán Krisztus gyülekezete hajlandó e felismerni e mi időnkben, hogy nem a prédikálásnak, a beszédnek az ideje van, hanem az elhalásnak és az elrothadásnak”, azaz a magvetésnek az ideje van? Külsőleg úgy tűnik, s ez világjelenség, hogy az egyház “összezsugorodásának” az ideje van most. Ezt nem kell tagadnunk. De félnünk sem kell tőle, ha csakugyan nem olyan emberek vagyunk, akik szeretik, a maguk életét.

3. Döntéseinkben, kísértéseinkben bátran menjünk Jézushoz. A harcot nem egyedül, magunkra hagyottan kell megharcolnunk. Láttuk, hogy a Fiúnak, Megváltónknak is segítségül jött az Atya és a Szent Lélek. Ígéretünk van arra nézve, hogy bizalommal járuljunk a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk alkalmas időben való segítségül. /Zsidók 4, 14 v16/ A Szentháromság Isten megmutatja az utat, amelyen járnunk kell és erőt is ad hozzá, hogy megmaradjunk a keresztútján, az engedelmesség útján. Bátran menjünk, a miénk a drága ígéret: “ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is, és aki nekem szolgál, megbecsüli azt az Atya./26. Vers/
Ámen.

Február 27.-re.