21. Személyes hitvallástétel./ Konfirmáció/

Lekció: Galata 2, 11-21
Textus: Galata 2, 19-21.

Tekintetünk, imádságunk, szeretetünk ma az ifjúság felé fordul. Egyházunk rendjében ez a vasárnap ebben az esztendőben a konfirmáció vasárnapja. Isten Igéjének üzenetét mindnyájunk számára ebben a meghatározottságban keressük. Mai Igeszakaszunk ismét megpecsételi számunkra: Milyen áldott, jó dolog naponként olvasni a Bibliát a közös vezérvonalunk szerint. Mert keresve sem találtunk volna “ alkalmasabb Igét” e vasárnapra.

Arany alma ezüst tányéron.

Isten Lelke ilyenné tette, mai Igeszakaszunkat. Helyén mondott Ige ez./ Mint az arany alma ezüst tányéron: olyan a helyén mondott ige! Példabeszédek 25, 11/Háromszorosan is helyén mondott Ige: A./ Az apostol példa abban, hogy nem tudós, professzoros személytelen hitvallást tesz, hanem szívén-lelkén átszűrődik a legmélyebb, legnehezebb hitigazság hirdetése. Erre van szükségünk mindnyájunknak. Nem elég, ha csak valamit megtanultatok, s most arról tesztek bizonyságot. Életté, vérünkké kel lenni a Krisztus evangéliumának. B/ “Luthert ez az igeszakasz bátorította, az egyház reformációjára: Lám, Péter sem tévedhetetlen, hogy lennének tévedhetetlenek utódai, a római püspökök? Mint ahogy Pálban támasztott Isten szószólót, az evangélium érvényesítésére, miért ne támaszthatna később is eszközöket az egyház vétkeinek leleplezésére? A konfirmándusokban a jövő egyházának lelkészei, presbiterei, állnak előttünk. C./ Mai Igénk az úrvacsora legmélyebb jelentéséhez vezet el bennünket. A konfirmáció pedig, éppen az úrvacsoráért van elsőrenden. Egyházunk rendjében az lehet az úrvacsorázó gyülekezet tagja, aki konfirmált. Az előkészítő órák úrvacsoráról szóló beszélgetésére teszi fel most Isten Lelke a koronát mindnyájunk számára alapigénkben- Végül abban az örömben, és engedelmességben hallgathatjuk az Isten Igéjét, hogy ugyan ezekben az órában sok református gyülekezet ez által az Ige által épül. Legyen épülésünkre nekünk!

Az evangélium igazságában őszintén kell járnunk. Mi történt? Péter ingadozott, kétfelé sántikált, képmutatóskodott. A szakasz legnagyobb tanítása az, hogy “Isten ügye annyira nem emberi, hogy fennmaradása még egy nagy apostol megingásától sem függ.”

Tanulhatunk Pál apostoltól: Így kell alkalmazni az atyafiságos feddést. Szemtől-szemben és szeretettel. De tanulhatunk Pétertől is: Így kell fogadni a feddést. Vita nélkül, alázattal, az evangélium igazsága előtt való meghajlással. Ahol az egyházban így történnek a dolgok, ott minden Isten igazsága érvényesítését, előrehaladását szolgálja. Így legyen közöttünk is!

A felszabadító örömhírt kell hirdetnünk.

Nem a törvény cselekedeteit, hanem Jézus Krisztust. Ő az, Aki megigazít bennünket. Magatartásunk, soha nem válaszfalak felállítása kell, hogy legyen, hanem Krisztus életformáló erejének a megmutatása. Pál apostol érvelésében a megértett evangélium érvényesül. “Csak megértjük e? Mai nyelvre fordítva, mindez azt teszi: mi a teljesítményben keressük életünk önigazolását. Ilyen vagy amolyan teljesítményünkben. Ez a legalizmus mai formája. Ennek gondja és átka alól, ma is Krisztus befogadása szabadít fel, “Ezért kell hirdetnünk szóval és élettel, alkalmas és alkalmatlan időben a Krisztus szabadító evangéliumát! Mert bizony igaz:” Inkább nélkülözhetjük a nap fényét az égbolton, mint a tiszta evangélium hirdetését a földön. /Spurgeon/

Krisztussal való közösségben kell élnünk.

Most érkeztünk fel a csúcsra. A legtisztább mennyi levegőt itt szívhatja magába lelkünk: “Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt megfeszít-tettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában, való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem. Nem törlöm el az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által van az igazság, tehát Krisztus ok nélkül halt meg. /Galata2, 19 v 21/“ Ez a legmélyebb legbensőségesebb közösség. Erről vallunk, amikor arra felelünk, hogy, Miért hívnak keresztyénnek?: “Azért, mert hit által Krisztusnak tagja, és így az ő kenetének részese vagyok, azért, hogy az ő nevét valljam, magamat neki élő hálaáldozatul adjam, és hogy ebben az életben a bűn és a Sátán ellen szabad lelkiismerettel viaskodjam, az élet után, pedig az örökkévalóságban Krisztussal minden teremtményen uralkodjam. ” / Heidelbergi Káté 32./ Erről vall az a gyönyörű úrvacsorázó ének, amelyet mindnyájan kívülről tudtok:” - Már ő miénk, mi vagyunk az övéi, Véle egy testek, java részesei. E gyarló testben Jézus él már, nem mi, Hű szerelmétől nem szakaszt el semmi.- “/ 446, 1 -2 / Ezt a legmélyebb, legbensőbb, s, hogy ezt a szót is kimondjam: titokzatos, misztikus közösséget három oldalról mutatja be alapigénk:

A/ Krisztussal együtt megfeszítettem. Kálvin János erről így tanít erről: ”Midőn az apostol azt mondja, hogy mi Krisztus halálának hasonlatosságába beoltattunk s, hogy mi Vele együtt a bűnök halálába eltemettettünk. /Róma 6, 5 és Galata 2, 19/Hogy az Ő Keresztje által a világ megfeszíttetett számunkra, mi pedig a világ számára, / Galata 6, 14/ hogy mi vele együtt meghaltunk. /Kolossé 3, 3/Nemcsak az Ő halála példájának követésére biztat bennünket, hanem azt is magyarázza, hogy Krisztus halálában olyan hathatos erő van, mely minden keresztyénben mutatkoznia kell, ha magát ezt a halált haszontalanná és gyümölcstelenné nem akarja tenni.” /Institúció II. 16, 7/

b/ Él bennem a Krisztus.

A legegyszerűbb, legdrágább hitvallás ez, s mégis a legtitokzatosabb. Kálvin egyenesen azt mondja róla, hogy “Krisztusnak a kegyesekkel való titokzatos egyesülésének misztériuma természeténél fogva felfoghatatlan.” S a kálvini kegyesség ezt a titokzatos egyesülést, az úrvacsorában találta meg. Kálvin nagy munkájában a misztérium, titok; misztikus, titkos, titokteljes szókat a sákramentumok tárgyalásánál használja csak. Hitvallásunk szerint, már a keresztségben ez a Krisztussal való titokzatos közösség történik meg. /Heidelbergi Káté 69 és 73/” - a keresztségben minket újjászülő Isten, az Ő egyháza társaságába beolt, és a fiúvá fogadás által, az övéivé tesz” /Kálvin/ Az úrvacsorában “ folytonosan eledelt szolgáltat, hogy ezzel minket fenntartson és megőrizzen abban az életben, melyre minket Igéje által szült.” /Lásd “Krisztus szent vacsorájáról és annak reánk háruló hasznáról. ”Institutio IV. 17, 1 - 5./

Ne felejtsétek el, hogy “ pénz nélkül lenni kellemetlen, egészség nélkül lenni aggasztó, barát nélkül lenni lehangoló, otthon nélkül lenni nyomasztó. De minden hiány legszörnyűbb hiánya: Krisztus nélkül lenni.” /Spurgeon/ Ezért keressétek a Krisztussal való közösséget szüntelenül. Legyetek az úrvacsorázó gyülekezet tagjai! Ne fordítsatok hátat, a “megterített asztalnak.”

c/ Istennel élek. Ez a Krisztussal, Krisztusban való élet azonban nem öncél. Nem önző kegyeseket nevel a mi Urunk. Sőt éppen a Benne való élet tesz szabaddá bennünket a szolgáló, másokért élő, áldozatos életre. Nem mi tesszük már ezt, hanem Ő mibennünk. Ha valóban él bennem a Krisztus, akkor a Lélek gyümölcseit termi életünk, mert az Ő “tevékeny szeretetének eszközeivé válunk.” Úgy legyen!

Ámen

Adásztevel 1974.