II. A vagyonát pazarló Mária

Máté 26, 6 - 13

Az elmúlt vasárnap a sok munka és szolgálat közben az idejét pazarló Máriáról szólott az igehirdetés. Ma figyeljünk, a vagyonát pazarló Máriára. E mögött a “pazarlás” mögött hálás, áldozatra kész, türelmes és boldog szeretetet találunk.

Mária szeretete, hálás szeretet.

Máriát a hála serkenti emlékezetes pazarlására. Visszaemlékezik, azokra az áldásokra, melyekkel Isteni barátjuk, éveken át gazdagította őket. Megemlékezik azokról, az áldott órákról, melyekben ott ült a Mester lábainál s hallgatta az örömhírt a mennyei Atyáról. Végül bizonyosan visszagondolt arra a felejthetetlen napra, melyen Jézus megjelent a bethániai temetőben és az ő halott testvérét, Lázárt kihívta szavával a sziklasírból.

Hát a mi szívünket végképen elfoglalta–e a “hálátlanság márványszívű ördöge? ”/Shakespeare/ Nem indít minket is hálára Jézus iránt életünk és múltunk ezer emléke? Gondoljatok azokra a felséges, örök igazságokra, melyekre az Úr tanított minket gyermek-korunk óta. Emlékezzetek meg azokról az édes vigasztalásokról, melyeknek balzsamjával bekötözte sebeinket. Gondoljatok a Vele töltött csendesség áldott alkalmaira. És emlékezzetek meg arról, hogy Jézus szava hogyan támasztotta fel lelkünket a bűn halálából, mint Lázárt a sziklasírból. Ahogyan énekeltünk is róla a 494. dicséretünkben.

És mi ismerjük azokat az áldásokat is, amelyek az Úr véres keresztjéből, szenvedéseiből és bűntörlő halálából áradnak a szegény bűnös világra! Bizony, minden órában és minden percben hálával kell gondolnunk édes Megváltónkra, az emberiség legnagyobb jótevőjére. Jótevőink iránti szeretetünk a hála. Ez a legszentebb kötelesség.

Mária szeretete áldozatra kész szeretet.

Mária nem zárja el szívében a hálát, sőt megmutatja azt. S nem is puszta szóval, hanem cselekedete, költséget nem kímélve, pazarló módon. Előáll egy alabástrom edénnyel, melyben egy font drága kenet van, mégpedig nagy értékű valódi nárdus-olaj. Eltörli az alabástromot és Jézus fejére, és lábára önti az olaját. Azután az Úr lábait megtörli kibontott hajával, miközben a ház megtelik a nárdusolaj illatával. Szép hódolat ez, nagy áldozat ez Máriától. Hiszen egy napszámos ember évi bérét “tékozolta” el.
Hol a mi drága valódi nárdus-olajunk, hogy kiöntsük azt az Úr dicsőségére? Mária Jézus fejére, öntötte azt. Ó, öntsük ki előtte bűnbánatban, hitben, új

engedelmességben. Mária széttörte az alabástromot, hogy ennek drága tartalmát áldozatul kiönthesse. A mi szívünkön is szét kell törnie az önigazság és az anyagiasság kemény kérgének, hogy alázatban állhassunk meg az Úr előtt. Mert ne feledjük: a töredelmes szív és az engedelmes lélek, ezek az Isten előtt kedves áldozatok. De Mária, Jézus lábára is öntötte, a drága olajat. Azt jelenti ez nekünk, hogy a mi égben lévő dicsőséges Fejünkön, a Krisztuson kívül megemlékezünk az ő földön küzdő Egyházáról, azaz jót cselekszünk az ő kicsinyeivel Őérette. Gyakoroljuk a segítő, áldozatra kész szeretetet. Kiterjesztjük ezt felekezet és faji különbség nélkül. Ez a mi drága nárdus-olajunk, mert az ilyen szolgálatokban gyönyörködik az Úr.

Mária szeretete türelmes szeretet.

Kicsiny és bizalmas körben viszi áldozatát Mária, mégis megtámadják érte. Hódolata gyöngéd, figyelmes és igénytelen; nincs terhére senkinek, mégis helytelenítik. Júdás kezdi, de a többi tanítvány is folytatja. Pazarlásról beszélnek, meg a szegényekről. Jézus pedig, most újra védelmébe veszi Máriát. Emlékezzünk: Védelmébe vette, amikor Márta szerint “az idejét pazarolta.” a helyett, hogy dolgozott volna. Védelmébe veszi most, amikor vagyonát “pazarolja”, ahelyett, hogy eladta volna, és a szegényeket segí-tette volna belőle. Jézus megmagyarázza tanítványainak, hogy Mária hálás szeretetének szép áldozata miatt nem szenvednek rövidséget a szegények. Az irgalmasságot állandóan gyakorolhatják, de a megtisztelés alkalma elmúlik: “ én nem mindig leszek veletek”

Mária ott is, itt is, szó nélkül tűrte a többiek értetlen, szűkkeblű, rövidlátó ítélkezését. És mi? Mi tudjuk-e tűrni? Szeretetünk türelmes szeretet-e? Mert amikor egy-egy áhítatos Mária Istenének az úrnak szolgál, templomot látogat, zsoltárt énekel, bibliát olvas, imádkozik, vagy adakozik; talán gúnyolódva kérdezik tőle, még családja tagjai is? Mire való ez a haszontalan idő és vagyon pazarlás? Testvérek: soha ne hozzon ki bennünket az igaztalan, szeretetlen, rövidlátó ítélet. Igazunk van: tehát tűrjünk. Sok ember azt mondaná: Hogyan tűrjek, amikor nekem van igazam? De én úgy tapasztalom, hogy a tévedés türelmetlen, az igazság türelmes. Akkor legkönnyebb türelmesnek lennünk, amikor igazunk van. S miért ne tűrnénk el, a tűszúrásokat Azért, Akinek kezét-lábát a Golgotán szegekkel verték át a mi bűneinkért! ?

Így lesz Mária szeretete, boldog szeretet.

Jézus megvédi Máriát, a méltatlan támadással szemben:” Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem. ” Jézus bebizonyítja, hogy Mária nagy értékű áldozata nem pazarlás. Az Úrra magára nézve nem az, mert Mária az ő temetésére nézve cselekedte. A szegénekre nézve sem az, mert azok mindenkor megkaphatják a szeretet adományát. A tanítványokra nézve sem az, mert ők, amikor csak akarják, irgalmasságot cselekedhetnek. Végül Máriára nézve sem az, mert ő jót cselekedett az Úrral, és ” bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, azt is el fogják mondani, amit ez az asszony tett, az ő emlékezetére.!”

Íme a szeretet, a pazarló szeretet boldogsága! Lehet, hogy ha Jézus lábainál ülve szavára figyelünk, azt mondják reánk: pazaroljuk az időnket; ha áldozatos szeretetből nárdus-olajunkkal megkenjük Jézus fejét és lábát, ha vagyonunkból szolgálunk az Úrnak, azt mondják reánk: pazaroljuk vagyonunkat. De testvérek, nem álmodhatunk gyönyörűbb jutalomról, mint a jó emlékezet és az Úr dicsérete: “Jöjjetek, Atyámnak áldottjai, Velem tettétek meg. “ / a jót! / Azért úgy kövessük Jézust, mint ez a Mária: Legyen időnk Jézus számára! Pazaroljuk drága időnket Jézusra, az ő tudománya tanulására! Legyen valódi, értékes nárdus olajunk Jézus számára, pazaroljuk életünket, vagyonunkat, pénzünket, mindenünket Jézusra és az Ő szolgálatára. Ámen

/A II. Beszéd Jánosi Zoltán után. Lásd: Papi Dolgozatok IV. Debrecen, 1909. 113-114. oldal K. Gerok. után./