11. Két Igehirdetés Máriáról: I. Az idejét pazarló Mária. Lukács 10, 38 - 42.
18. Két Igehirdetés Máriáról:
1. Az idejét pazarló Mária.
2.
II. A vagyonát pazarló Mária.
I. Az idejét pazarló Mária.
Lukács 10, 38 -42.
A protestantizmus egyik legnagyobb igehirdetője mondotta: Az emberre nézve egyedül lehetséges vallás a bűnbánat vallása. Az ember igazsága nem lehet olyan, mint az a szűz erősség, amelyet ellenség soha be nem vett; hanem sokkal inkább hasonlatos ahhoz a várhoz, melynek őreit az ellenség meglepte, felriasztotta, és amelyből véres harc után lehetett csak kiűzni a benyomulókat, tehát nagy veszteség árán.” A gyülekezetben tehát hangoznia kell a bűnbánatra hívó szónak. Csak arra kell ügyelnünk, hogy ne levegőt vagdossunk bűnbánati prédikációinkkal. Amikor a bűnt úgy akarjuk leleplezni, mint gyilkosságot, paráznaságot, lopást, hazugságot, vagy kívánságot; elfelejtettük, hogy ezek nem jellemzőek a templomos népre. Akkor sem, ha ráfogják.
Inkább jellemző reánk egyik nagymama legutóbbi kifakadása: Mi az én bűnöm? Csak nem az, hogy tisztességesen éltem, így neveltem gyermekeimet is. Dolgoztam egy életen át, s mikor a munkából hazaértem, választhattam, hogy melyik szórakozást kedvelem: a mosást, vasalást, vacsorafőzést, vagy a takarítást! Most pedig, nyugdíjasként megyek afféle ingyen dajkaként unokámat dajkálni. Férjem már “elment”, lassan nekem is lejár, hát mi az én bűnöm? Csakugyan mi, a mi bűnünk, akik tisztességben éljük életünket? Csakugyan nekünk nincs mit megbánnunk? Ez a mai is-merős Ige hátha segít bennünket a megalázkodásban és bűnbánatra jutásban.
Márta házába fogadta Jézust és vele együtt a 12 tanítványt is. S ha csakugyan vendégül akarta őket látni csak egy uzsonnára is, érthető az evangélista tudósítása: “teljesen lefoglalta a sok felszol-gálás.” De jó, hogy van egy nőtestvére. De, hol van az a Mária? Miért nem segít most, hát mindent egyedül Márta tegyen? Mária azonban csak nem kerül elő. Márta türelme fogy és bemegy Máriáért, aki ott ül Jézus lábánál. Nem szól, hogy ne zavarjon, csak integet Máriának. De Mária nem veszi észre, vagy észre vette is, nem hajlandó mozdulni. Ezt már nem lehet szó nélkül hagyni. Márta Jézus tanítását félbeszakítja: ”Uram nem törődöl azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban? Mond hát néki, hogy segítsen! ” S itt jön a nagy meglepetés: Jézus nem ennek a szegény, egyedül dolgozó, magára hagyott, szorgalmas Mártának fogja pártját, hanem Máriának. Ahelyett, hogy Máriát kiküldené a konyhába, szelíd leckét mond Mártának: “ Márta, Márta, sok mindenért aggódol, és nyugtalankodol, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jobbik részt választotta, amelyet nem vesznek el tőle soha.” Nézzük ezt a hármas egy Jézusi tanítást:
Kevésre van szükség.
Vajon ez a mi véleményünk is? Nem inkább az, hogy egyre többre van szükségünk? Még ez is, még az is hiányzik, jaj még ez is kellene, az is kellene. Sokszor azt gondolom, a mi Bibliánkból hiányzik Pál apostol intelme. Pedig nem hiányzik, hallgassuk csak“ Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. [Jób 1, 21; Zsolt. 49, 18; Préd. 5, 14] De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak. Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket. Ellenben törekedj igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre. “ /1 Timótheus 6, 6 -11/
Kevésre van szűkség, mondja Jézus. Vajon igazat adunk-e? Csakugyan az Ő tanítványai vagyunk e? Nem kell-e elismernünk, hogy hátunk mögé vetjük nemcsak a fenyítést, de a bölcsességre intő szót is?
Valójában csak egyre van szükség.
A Károli fordításában ez így volt: “egy a szükséges dolog” Egy, azaz még csak nem is kettő. Mi ez az egy szükséges? Az, amit Mária tesz: “ Leült az úr lábához és hallgatta beszédét.” Mert valójában csak erre van szükségünk: Jézusra. Jézusra van szüksége az egyénnek is, a társadalomnak is, a nemzetnek is, az egész emberiségnek is. Jézus nélkül el fog veszni, vesztébe fog rohanni az emberiség.
S e ponton kezd egészen izgalmas lenni az Ige üzenete. Kezdjük érezni, remélem, hogy velem együtt ti is kezditek valóban érezni, hogy utolértek minket a mi bűneink. Lelepleződtünk, a mi keresztyén életstílusunkban.” Minket ugyanis az jellemez, hogy nekünk erre nincs időnk, mi erre nem érünk rá. Nem érünk rá leülni Jézus lábához. Még templomba csak el elfutunk, többkevesebb türelemmel végig is hallgatjuk a prédikációt, de, hogy otthon, naponként Bibliát olvassunk: ó arra igazán nincs idő. Minket teljesen lefoglal a sok felszolgálás. A győzelemre segítő Jézusi tanítást elfelejtettük: ”Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, amely Isten szájából kijön”
A jó és jobb között válasszuk a jobbat!
Milyen finoman mond ítéletet Jézus ott a bethániai házban: Amit Márta tett, a sok felszolgálás, az nem volt rossz; az jó volt. De, amit Mária tett, az még jobb volt. Itt nem a rossz és jó közötti választásról van szó, hanem a jó és jobb közötti választásról. Ellenségeink sem foghatják ránk, hogy rosszul él a mi magyar népünk. Nem, nem élünk rosszul, jól élünk. /Természetesen vannak, akik önhibájukból rosszul élnek, de nem ez a jellemző./ Testvér, talán újra és újra végiggondoltad, már életstílusodat, és arra jöttél rá, hogy ahogyan élsz, úgy kell élni: te jól élsz. Lehet, de íme, Jézus arról beszél, hogy élhetnél jobban. Választhatnád azt a jobb életet, azt a jobbik részt, amelyet nem vesznek el tőled soha. Az embert a céljáról ismerni meg valóban: A legnagyobb cél, az örökkévalóságra készülés, s minden időben ez formálta a legnemesebb lelkű embereket.
Kisebb igény, kevesebb rohanás – több csendesség, ezt ajánlja Jézus. Így is mondhatnám: Igénytelenebb külső és igényesebb belső élet. Ne foglald le teljesen magadat a szolgálattal: légy csendbe Jézus előtt, a te Istened előtt!
Annyi mindenre pazaroltuk el már drága időnket: Merjük egyszer komolyan elkezdeni, hogy “rápazaroljuk drága időnket Jézusra! ” Jézusunk: Légy az időnknek is Ura!
|