16. A törvény hármas haszna.
2. Mózes 20, 1-17.

Tíz napon át, olvastuk mindazt, amit most egyszerre hallottunk. Biztosan feltűnt másoknak is, hogy ezekben a napokban az Ószövetségből is csak egy-egy verset olvastunk. Nyilván kalauzunk összeállítói hangsúlyozni kívánták a Tízparancsolatot. Erre nagy szükségünk is van, mert amíg van református egyház, amelyben minden vasárnap olvassák, addig református egyházunkban egészen az igehirdetőtől függ, hogy mikor hangzik fel az Istentiszteleten. Megtörténik, hogy éveken át egyszer sem.

A mostani bizonyságtételünkben nem az eges parancsolatokat vesszük vizsgálat tárgyává. Egy kicsit a Tízparancsolaton is túl nézünk, amikor summázni kívánjuk az elmúlt 10 nap bibliaolvasását abban a tekintetben, hogy szólunk a törvén hármas hasznáról, még pedig Kálvin János gondolatainak felhasználásával. Felmutatjuk, hogy a törvény tükör, fék, és ostor az ember számára s ezek által lesz a mi igazi pedagógusunk.

Tükör

A törvény tükör, mely felmutatja számunkra Isten igazságát. Azt az igazságot, amely egyedül kedves Isten előtt. S ezzel együtt megláthatjuk benne, saját igazságtalanságunkat is. “Mert szükséges, hogy az önszeretet miatt elvakult és megrészegült ember így kényszeríttessék önismeretre, erőtlenségének és tisztátalanságának megvallására.” A törvény, ha belenézünk, mint a tükörbe, bizony csökkenti szilaj bátorságunkat, de kigyógyít bennünket a gőgösségből is, mert be kell látnunk, hogy “igazi szentségtől roppant távol” állunk. Kálvin szerint a törvény tükre mutatja tehetetlenségünket, álnokságunkat és megátkoztatásunkat is. Ezáltal megtanít bennünket segítségül hívni a kegyelmet. E pontnál Kálvin nem kevesebb, mint hat Augustinus idézetet sorol fel: “ A törvény parancsol, a kegyelem pedig, erőt ad a cselekvésre. “A törvény azért adatott, hogy a nagyból kicsinyt tegyen.”

S hogy mennyire szükséges ez a tükör, azt Bereczky Albert püspök személyes vallomásával bizonyítom “Az én életem számára nincs a múlt évtizedek alatt fájóbb, gyötrelmesebb, kínzóbb, égetőbb, és nem tudok rá elég jelzőt mondani, kétségbe ejtőbb tapasztalás, mint az, hogy ebben az országban a bűnösök hiányoznak. Itt mindenkinek igaza van, itt senki se akarja a fejét meghajtani, és megalázkodva azt mondani: Uram igazságosak a te ítéleteid. “ Hát ezért kell belenéznünk jól, becsületesen a törvény tükrébe!

Fék.

A törvény fék, mely a büntetéstől való félelem által féken tart. Ezt a munkáját elsősorban azokban végzi, “akik az igazzal és helyessel mit sem törődnek” Kálvin szerint az összes újjá nem születettekben működő féken tartásról van itt szó. A törvénynek ez a fékező munkája. “ szükséges az emberi társadalomra, amelynek békességéről történik gondoskodás itt akkor, midőn óvóintézkedést tesz Isten, hogy vak zűrzavarba ne merüljön minden, ami pedig megtörténnék, ha mindenkinek minden szabad volna.”

Bizony több tiszteletben kellene részesítenünk azt a reformátori tanítást, mely az Isteni törvénynek az emberi társadalomra való hasznosságára mutat! Bizony az egész társadalom iránti felelőségből, és szeretetből is nagy hangsúlyt kell tennünk a második tábla parancsainak hirdetésére, mert ezeknek zabolázatlanságra törekvők életében fékező szerepük van. Kálvin hozzáteszi: “Isten fiaira nézve sem hasztalan, ha e nevelés alá adják magukat, ameddig elhívatásuk előtt a megszentelés lelke nélkül a test balga őrjöngésben tobzódnak.”

Egyre több gépjármű van hazánkban is. De vajon tudják-e, egy-re többen, hogy a gépjármú legfontosabb alkatrésze a fék. Igen, a fék, mert ha a motor nem jó, legfeljebb nem lehet vele közlekedni. De a fék nem jó, abból könnyen tragédia lehet! Így az életben is! Isten törvényének ezt a fékező munkáját nevezik zabolának is. Nos, hány tragédiát okozott a zabolátlanság!

Ostor

Meg ne ütközzön senki, ha szó szerint idézem nagy tanítónkat, Kálvint. “A törvény, mintegy ostor, hogy azzal rest, és lassú szamár módjára hajtassék munkára.” /a test ugyanis!/ “Sőt, a lelki embernek mivel, a testnek terhétől még nem szabadult meg, állandó ösztökélője legyen, mely tétlenkedni nem engedi. Nyilván erre a haszonra tekintett Dávid is, midőn a törvényt ama, kívülállójelzőkkel magasztalta.” Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölccsé teszi az együgyűt.

Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket. Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestől fogva igazságosak. Kívánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is. Szolgádat is intik azok; a ki megtartja azokat, nagy jutalma van. Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet.

Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektől. Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted, legyenek, óh Uram, kősziklám és megváltóm.” /Zsoltár 19, 8-15/ és Zsoltárok könyve 119, 105:”Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.”

A törvény, ilyen ösztökélő, ostorozó munkájának: “azok között, a hívek közt van helye kiknek szívében már hat és uralkodik Isten lelke. ” Kálvin nagyon szépen tanít arról, hogy bár Isten törvényét szívünkbe Isten írta és véste be, azaz a Szentlélek kormányzása következtében olyan érzület és vágyódás uralkodik rajtunk, hogy Istennek engedelmeskedni kívánunk, mégis a törvény által kétszeres előhaladást teszünk: a/ebből tanuljuk meg napról napra, hogy mi az Istennek az akarata, amelyre vágyódunk, b/ a törvény parancsolatai felett való gyakori elmélkedés következtében felbuzdulunk az engedelmességre

Tudom én is, hogy a jó lónak nem kell ostor. De ítéljétek meg ti magatok, hogy Isten dolgaiban, a hallgatásban, és az engedelmességben nem lettünk-e csaknem mind valamennyien “rest és lassú szamarak”?

A törvény hármas haszna, hogy egyszerre tükör, fék és ostor, vezet el bennünket ahhoz, amit Isten igéje így tanít számunkra: “A törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg” /Galata 3, 24/ Az eredeti szöveget mai nyelven, a ma emberének egyszerűen így kell mondanunk: A törvény, Krisztushoz vezető pedagógusunk lett! S, hogy hogyan lett pedagógusunk a törvény, arról megint csak igen szépen tanít Kálvin, amikor arról szól, hogy vannak, akiket önteltségükből gyógyít ki, s vannak, akiket féken tart “mindaddig, míg a Szentlélek által újjászületve lélekből kezdik” Istent szeretni.

Ha valaki azt mondaná most, hogy szokatlanul száraz tudományt hirdettem e vasárnapon, annak azt felelem. Testvér, jól tudom én is, hogy nem a törvényt kell prédikálni, hanem az evangéliumot. Nem Mózest, hanem Krisztust; de egyrészt azt sem szabad felednünk, hogy a Lélek sem jó tudomány nélkül, másrészt pedig a törvényről való reformátori, biblikus tanítás éppen azért adatik nekünk, hogy annál drágább legyen az evangélium. Mert ugye csak a bűnösöknek drága a kegyelem és a bocsánat, csak a hazatért tékozló fiaknak, kedves az atyai ház fegyelme!

Ámen