15.A visszafizetés elve.

Lekció: 1 Timótheus 5, 1 – 16.
Textus: Lukács 14, 12 –14.- 1 Timótheus 5, 4

A mai szakaszról.

E mai napra adatott szakasz arra emlékeztet bennünket, hogy a gyülekezet egy nagycsalád, Isten háza népe, ahol Krisztus a FŐ, mindnyájan testvérek vagyunk. Két kérdésben ad tanítást az Apostol. a./ A lelkigondozás kérdésében, a mindig követendő két alap magatartásra int, a tiszteletre és a tisztaságra. b./ Az özvegyek kérdésében a valóban özvegyekről, azok szolgálatáról, szolgálatba állításáról, továbbá a bujálkodókról és a fiatalabbakról, az őket környékező kísértésekről, ad mai nap is érvényes, megtartásra méltó tanítást.

Közben a gyermekek és unokák kötelességét említve beszél a “viszont tartozás,” vagy egyszerűen a visszafizetés elvéről. Ma, mi különösen erre figyelünk az egész Biblia üzenetét szemünk előtt tartva. Az emberi életet fenntartó ősi elv: a visszafizetés elve.

a./ erre épül az emberi munka. A munkás adja az erejét testi, vagy szellemi erejét; a munkaadó adja a megélhetést biztosító ellenszolgáltatást. Gondoljunk a Mózesi törvényre: “Ne kösd be az ökörnek száját, mikor nyomtat; a szegény és szűkölködő napszámoson ne erőszakoskodjál.” /5 Mózes 25, 4; 24, 14./Az Apostol ezt átveszi az egyház rendjébe: Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját; [5 Móz. 25, 4.] és: Méltó a munkás [Luk. 10, 7.] a maga jutalmára. /1. Timótheus 5, 18/ ha ez a rend felbomlik, nemcsak az emberi társadalomban keletkezik zavar, /sztrájk, bérkövetelés/ hanem az Isten sértették meg. A próféták így tanítanak: ”Jaj annak, aki az ő felebarátjával ingyen szolgáltat és munkájának bérét néki meg nem adja.” /Jeremiás 22, 13./ Az apostolok így feddődnek: “Nosza immár ti gazdagok, sírjatok, - íme mezőiteket learató munkások bére, amit ti elfogtatok, kiált. És az aratók kiáltásai eljutottak a Seregek Urának füleihez.” /Jakab 5, 11/

b./ Erre épül a család élete. Az apostoli szakasz világosan, idealizmushoz szokott szemléletünk számára szokatlanul józanul , a gyermek és a szülő viszonyát a visszafizetés elvére építi.” Ha pedig valamely özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, tanulják meg, hogy első sorban a maguk háza iránt legyenek istenfélők, és adják meg szüleiknek, a viszont tartozást; mert ez szép és kedves dolog Isten előtt.” /1 Timótheus 5, 4/. A Apostol itt olyan fogalmat használ, ami az Újszövetségben csak itt fordul elő. Szótári jelentése: felváltás, kárpótlás, csere, viszonzás, hála. Számomra a sokféle fordítási változat között a “legszebb” a viszont tartozás. Hiszen logikailag is követve Pál apostol gondolatmenetét, azt kell látnunk, hogy viszont tartozunk, szüleinknek, nagyszüleinknek. Itt nem érzelmi vonzódásról, hanem egyszerű emberi kötelességről van szó.

c./ Erre épül a társadalmi élet. Mit mond Jézus, kiket hívtak meg a lakomára: barát, testvér, rokon, szomszéd. És ma? Ma is pontosan ezt tesszük. Egyszerűen: “Kölcsön kenyér visszajár.” Ahol megszűnik ez a visszafizetés, / Jézus ezt a szót használja/, ahol nem adják vissza, nem hívnak vissza, ahol akkora úr lett az önzés, hogy ki ki csak “magában”, családjában tartja az örömünnepet, ott alapjaiban van megtámadva a társadalmi élet; atomjaira kezd széthullani az emberi társadalom. Ott József Attila keserű meglátása lesz valósággá a házasságban: “Kétmillió párosult magány.”

d./ Erre épül az ember hitélete. Isten nem marad adó. Isten megfizet mindenkinek, már itt a földön. Példabeszédek 11, 18 tud arról, hogy az igazságszeretőnek jutalma valóságos. /Az istentelen munkál álnok keresményt; az igazságszerzőnek pedig, jutalma valóságos. /És Jób 20, 29 pedig a gonosz ember számára történt Isteni visszafizetésről beszél. Számos bibliai példát lehet itt még felsorolni.

Jézus Krisztus a visszafizetés elvét átviszi az örökélet távlatába.

Mi a tanácsa? Olyanokkal tégy jót, akik nem fizethetik vissza. /Lukács 14, 13-14/ Az /antapodounai /az evangéliumokban csak itt fordul elő. Pálnál: Róma 11, 35; 12, 19. Zsidókhoz 10, 30; 1 Thesszalónika 3, 9; 2 Thesszalónika 1, 6. Az, Jézus evangéliuma, hogy nem minden itt fizettetik vissza, hanem ott az örökéletben: “ a ti jutalmatok bőséges a mennyben.” Lukács 6, 23; János 5, 28 v 29. Az apostolok is ezt hirdetik. Számos helyet lehet felsorolni, de gondoljunk csak a Biblia záróakkordjára. Az utolsó lapon, az utolsó versekben felcsendül még egyszer az alapmotívum, az Úr üzenete: “Íme hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek; az ő cselekedete lesz.” Jelenések 22, 12.

Van e ilyen hitünk? Nem szégyelljük e, ezt a hitünket? Ismerjük e azt az Istent, aki nem marad adós. Úgy, mint Mózes: “Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a Fáraó leánya fiának mondják, Inkább választván az Isten népével való együtt nyomorgást, mint a bűnnek, ideig, óráig való gyönyörűségét; Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett.” Aki pedig azt gondolná, hogy a cselekedetek által való meg-igazulást hirdetem, annak Kálvinnal együtt válaszolom” Helytelen dolog a jutalomból e cselekedetek által való megigazulásra következtetni. /Institutio III, 18/ Az 1 Timótheus 5, 4t Károli így adja vissza:” Szüleiknek viszontag való szolgálattal legyenek.”

Ámen.