11. „Székesfehérvár 1978. Szeptember 10.”

L: Ézsaiás 55, 6-9

T: Ézsaiás 55, 8-9

“Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti utaitok, az én útaim, így szól az Úr! Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál! ”

Keresztyén Gyülekezet! Kedves testvéreim a Jézus Krisztusban, Aki, mindnyájunkat szeretett mind a keresztfának kínos haláláig!

Szeretettel köszöntelek Benneteket, mind a Pápai Gyülekezet, mind a magam nevében. Köszöntöm az ismerős és az ismeretlen Testvéreket.

Nagy öröm személyesen az én számomra is, hogy szolgálhatok abban a gyülekezetben, melynek lelkipásztoraitól, gondnokától és gyülekezet tagjaitól annyi, meg nem érdemelt szeretetet, testvéri eligazítást kaptam. Legutóbb csaknem 20 esztendeje szolgáltam e templomban. Emlékezetem szerint arról a Jézusi Igéről, hogy egy szükséges dolog! Sok botladozásaim, bukdácsolás és engedetlenség között az én életemben is egyre igazabb és kedvesebb a Jézusi szó: Egy a szükséges dolog!

Gondolhatjátok testvérek, hogy az alapige kiválasztását, tusakodás és csendesség előzte meg a szívemben: Végül nagy békességben elfogadtam ezt az Ézsaiási szót, melyet azzal az alázattal és szeretettel hoztam számotokra, hogy ebben benne van az én rövid életrajzom, keresztyén hitben és életben való fejlődésem is: Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr! Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál! Hallgasd testvérem azzal az engedelmességgel a hirdetett Igét, hogy benne megtaláld Te is az élő Jézust, az Anyaszentegyház élő Urát, Aki téged is tovább akar vezetni a keskeny úton.
A Bibliai tudósok szerint Ézsaiás próféta könyve három szerző munkája, három korszakból való. A derekas része a Bibliánkban a 40 55. fejezetek alatt, mint a második Ézsaiás üzenete olvasható. Az első Ézsaiás után mintegy 150 esztendővel később a babilóniai fogság vége felé egy Ézsaiási lelkületű próféta üzenete ez. Hirdette a fogoly népnek az Úr vigasztalását. Könyvét nevezik Vigasztalás Könyvének is, mert ezzel a hatalmas üzenettel kezdődik: “Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, így szól Istenetek!

“Nos, ez a Vigasztalás Könyve fejeződik be ezzel a hatalmas Nemmel: “Nem az én gondolataim a ti gondolatok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr! ”

Az első hallásra ez bizony nem vigasztaló szó, hanem kemény beszéd. S ha elfelejtjük, hogy ezt Isten népének mondja a vigasztalás prófétája, akkor még keményebbnek tűnik. Nem lennénk engedelmesek sem az igehirdető, sem az igehallgatók, ha ennek az Igének kemény, éles, érdes, éleit letompítanánk. Mert éppen ez az első nagy üzenete ennek az Igének: A természeti ember számára, az ó ember számára, Isten legkegyelmesebb szava is kemény beszéd. Gondoljunk csak annak a csodálatos János evangéliumának arra a hatodik fejezetére, melyben Jézus kijelenti, hogy Ő a mennyből leszállott, élő kenyér, s aki e kenyérből eszik, az örökké él. Az a kenyér pedig, amelyet ő ad, az Ő teste, amelyet odaad a világért! Nos ugye tudjátok testvérek, hogy e fejezet azzal záródik, hogy sokan azt mondták: ”Kemény beszéd ez, ki hallgat-hatja Őt? ” És ettől kezdve sokan visszavonultak az Ő tanítványai közül és nem jártak többé Ővele! Igen, mert Isten népét kezdettől fogva, újra és újra megkísérti, az önelégültség, az értetlenség, a keményszívűség. Az elmúlt napokban, amikor a kapualjunkból és a műemlékudvarból elköltöztek a fecskék, ahogyan gyülekeztek, eszembe jutott Jeremiás próféta hatalmas feljajdulása: “Még az eszterág is tudja, a maga rendelt idejét az égben, és a gerlice, a fecske és daru megtartják, hogy mikor kell elmenniük, de az én népem nem tudja az Úr ítéletét! ” /8, 7; Luther szerint a záró mondat így hangzik: De az én népem semmit nem akar tudni az Úr rendeléseiről./ Új fordításunk szerint: Csak az én népem nem ismeri az Úr törvényét./

S ez nincs másként az újszövetségi eklézsiában sem. Gondoljunk csak az “idők teljességére”, amikor Jézus Krisztusban testet öltött az örök Ige, a teremtő (logos). Jézusnak legkeményebb harcait nem a bűnösökkel, vámszedőkkel és paráznanőkkel kellett folytatnia, hanem korának kegyeseivel. A szelíd szavú Jézus legkeményebb beszédeit is kora kegyeseiről, azoknak vezetőiről mondja el. Vagy gondoljunk csak a Máté 16-ra, mely szerint Jézus először jelenti ki tanítványainak, hogy neki Jeruzsálembe kell mennie, és ott sokat szenvedni a vénektől és a főpapoktól és az írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon feltámadni. Miként fogja elő Péter és feddi Őt: ”Ments Isten, Uram, nem eshetik ez meg teveled! “ Ismerjük ugye Jézus feleletét: “Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira! “ / S ezt annak a Péternek mondja, akihez néhány nappal azelőtt Cézárea Filippinél így szólt: Te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadal./

Így lesz számunkra testvérek ez az Ézsaiási Ige önvizsgálatra, megalázkodásra, bűnbánatra indító ige. Nekünk minden napon meg kell vizsgálni szívünket, az Úr előtti csendességben meg kell bizonyosodnunk, a felől, hogy valóban az Úr gondolataiban és az Úr útjaiban járunk e? Nem maradtunk-e meg saját, alacsony emberi gondolataiban, és nem akarunk-e feltüntetni az Úr útjainak saját, alacsony, emberi, opportunista, vagy akár karrierista útjait! “ Nem az én gondolataim, a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok, az én útaim, így szól az Úr! ” Ez az Ige szívet szaggató, álmokat széttépő, kijózanító és fájdalmas Ige. Megérteti velünk, hogy életünk legnagyobb terhe, leggyötrőbb súlya, hogy Isten mást akar, és mást gondol felőlünk, mint mi. “Földi, véges, korlátolt elménk fénye úgy viszonylik az Ő látásához, mint a szentjánosbogár fénye, a naphoz. De nemcsak mennyiségi különbség van köztünk; még nagyobb a minőségi különbség. Természetünk megromlott, életünkhöz hozzá van kötve a gyarlóság. Mi mindenek felett önmagunkat látjuk, magunk érdekeit hajszoljuk, egyedül saját vágyainknak engedelmeskedünk, egyszóval a mi útjaink nem az Istennek útjai.” /Ravasz László/ Ha ezzel az alázattal és töredelemmel állunk meg az Úr előtt, akkor evangéliummá lesz az Ézsaiási Ige: “Amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útaim, útaitoknál és gondolataim gondolataitoknál! ” Az, az evangélium Testvér, hogy Isten kijelentette az Ő gondolatát és megismertette az emberekkel az Ő útját. Hitünk szerint a Szentírásban adta Isten az Ő gondolatait. Ott kell Őt keresnünk, amíg megtalálható, és ott kell Őt segítségül hívnunk, amíg közel van.

Ha egyetlen záró bekezdésben akarom elmondani, hogy mi az Isten magas gondolata és útja, akkor azt mondom, hogy isten gondolata és útja JÉZUS KRISZTUS! Őbenne jelentette ki a Szeretet Istene, az Ő egeknél magasabb gondolatát és útját az emberiség számára. Őbenne lett nyilvánvalóvá, hogy Isten gondolata, az önfeláldozó, a szenvedni kész, önmagát áldozatul adó szeretet. Akik ismeritek az evangélium Jézusát, azoknak nem kell magyaráznom, hogy az Anyaszentegyház Urának tanítása, cselekedete, élete, szenvedése halála és feltámadása, sőt mennybemenetele és dicsőséges visszajövetele is az önmagát áldozatul adó szeretetről beszél nekünk. Ahogyan Ő maga hirdette: “Az embernek Fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon és adja az ő életét váltságul sokakért. /Máté 20, 28/

Így lesz vigasztalássá ez a beszéd.“ Mert ”hozza azt a drága evangéliumot, hogy mi igenis lehetünk gondolat- és akaratközösségben azzal a gondolattal és akarattal, aki mindenható teremtő, és igaz és jó és mindenekfelett való szeretet!” /Ravasz László/ Jöjj Jézushoz testvér! Valld meg előtte, hogy bizony sokszor nem gondoltál az Isten dolgaira, megmaradtál a magad alacsony emberi gondolatainál és útjainál: Jöjj, halld meg szájából a hívást: “Ha valaki én utánam, akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, az elveszti, aki pedig elveszti életét énérettem, az megtalálja.”/ Máté 16, 24v25/. Lépj rá testvér, bátran az önmegtagadás, a kereszthordozás, az önmagad elvesztésének útjára! Ez az út, bizony bolondság és botránkozás a természeti embernek, de mi tudjuk, és boldogan vallást teszünk róla: Ez az út a Szeretet Istenének az útja! Segítsen bennünket Isten Szent lelke, hogy ezen az úton járjunk!

Ámen

Záró ima:

Magasztalunk téged Mindenható Atyánk, hogy Jézus Krisztusban hozzánk való szeretetedet kijelentetted és megbizonyítottad. Urunk, bocsásd meg nékünk, hogy értetlen és keményszívű nép vagyunk, akik makacsul megmaradnak, saját alacsony emberi gondolatinál és útjainál! Magasztalunk urunk, hogy újjászülő és megszentelő lelked által megszabadítottál és megszabadítasz minket, önmagunktól, önzéseinktől, ama legnagyobb Istentelenségtől és saját vágyainktól! Légy áldott, hogy megismertetted velünk az önmegtagadás, a kereszthordozás, a szenvedés, a szolgálat útját, a bővölködő élet útját! Könyörülj rajtunk Atyánk, hogy hittel és engedelmességgel járjunk a Te utadon, most és minden időben!

Ámen