Ez a 128. Templom, amelyben Isten jóvoltából hirdethetem a szabadító és megtartó evangéliumot. És ahogyan a Református Templomokról írt két kötetes szép munkában nézegettem a császári templom képét, nagy melegség járta át a szívemet: Mert amíg templomaink többsége „csupaszon”, vagy egykét előjáróval van lefényképezve, addig a császári templom körül ott szorong a fehér ruhás lányok, fehér fejkendős asszonyok és fekete ruhás férfiak nagy, sűrű gyülekezete. Amikor pedig azt olvastam: volt idő, midőn a császári kálvinista gyülekezet csak ingoványra építhetett templomot, s mivel az ingoványt nem volt szabad feltölteni, „az első években a hívek térdig érő vízben hallgatták a prédikációt, még közelebb került szívemhez a császári gyülekezet, és nagy örömmel jöttem közétek, hogy ezen a szép ünnepen épülhessünk egymás hite által, a tiétek és az enyém által.

A HITRŐL

A Zsidókhoz írt levél 11, fejezete, melyből az alapige való, a hitről és a hitnek példaképéről szól. Hússzor hangzik fel benne a nagy refrén: hit által. Az istentiszteleten felolvasott szakaszban is hétszer kondul meg, mint a nagy harang zúgása: hit által… és azt akarja belezúgni szívünkbe, hogy a hit erő, és hatalom.
Mózes életében és népe életében is megtartó erőnek és hatalomnak bizonyult. Madách Imre, Az ember tragédiájának halhatatlan szerzője, Mózesről írt drámájában ezt így fogalmazta meg:
„A hit, s a hűség Tartja csak fenn népét Izráelnek.”
Ez így igaz, az újszövetségi egyház, és így igaz szeretett magyar református egyházunk életében is: A hit s a hűség tartja csak fenn, népét Izráelnek.

És meg kell, hogy kérdezzelek testvér: Hogyan állsz a hitnek dolgában. Nem azt mondom, hogy ezt ne vedd személyeskedésnek, sőt ellenkezőleg arra kérlek, hogy ezt vegyed személyesen hozzád szóló kérdésnek: Milyen hites van? Nem tettél e úgy a hittel, mint az öreg bútorokkal nem egyszer az öreg szülőkkel tesznek az emberek. Mivel, azok nem illenek bele az új lakásba, kiteszik őket a hátsó konyhába, vagy még tovább. Sokan gondolják a hitről is, nem illik bele az új lakásba, az új környezetbe, az új életformába kiteszik az életükből. Aztán nem értik, hogy miért lettek olyan idegesek, olyan nyugtalanok, miért van annyi háborgás az életükben. Azért, mert a hitetlenek olyanok, mint a háborgó tenger, amelynek vize iszapot és sárt hány ki, ahogyan prófétája által mondja Isten.
Azért ezen a szép ünnepen, az istentisztelet csendjében figyeljünk arra a hitre, mely erő és hatalom az emberi élet legváltságosabb időszakában.

A SZÜLŐK HITE.

Az, az idő, amelybe alapigénk elvezet bennünket éppen úgy a szenvedés, megaláztatás és üldözés ideje volt, mint az, amelyre ezen az ünnepen emlékezünk. Kegyetlen királyi parancs volt érvényben, az újszülött fiúkat meg kell ölni. Ebben az időben született Mózes. Ha máskor nagy öröme a szülőknek Amrának és Jókébednek, hogy fiúk születik, hogy megremeghetett a szívük, amikor megtudták, hogy fiúk lett. De hittek, és hitük legyőzte a félelmet. Rejtegették szívük szép magzatát, három hónapig rejtegették, míg kigondolták a megtartatás további módját is. Mózes bölcsőjét, tehát a hit bátorsága és bizodalma ringatta. Bizony boldog gyermek, akit hitben vállalnak, és hitben nevelnek szülei! Ugye ebben a falúban is vannak fiatal házaspárok, akik hitben vállalják a gyermekáldást, és a gyermeknevelést. Áldja meg Őket az Isten!

SZEMÉLYES DÖNTÉS

A gyermek sorsát a szülői döntések határozták meg. És ez így is van rendjén. Amikor azonban felnőtté lesznek a gyermekek, már maguknak kell választaniuk: merre, hogyan. Ott már csak tanácsot adhatunk. Így volt Mózes életében is. Mikor felnőtt lett, neki kellett döntenie, hogy hova tartozik: az uralkodókhoz, vagy a szenvedőkhöz. Hallottuk, hogy Mózes, az Isten népét választotta. Ahogyan a Biblia mondja: az Isten népével való együtt-nyomorgást.
Testvér, hogy csillagos tornyú református templomban kereszteltek bennünket, s hogy ahhoz a néphez tartozunk, melynek himnuszává lett Mózes zsoltára: Te benned bíztunk eleitől fogva, ez nem tőlünk van. Ez szüleinktől van. Ők akarták, hogy ezt a hitet, az ő hitüket valljuk mi is. Ugye nem is neheztelünk ezért rájuk? Ugye ti is azt mondjátok: Áldja meg az Isten az édesanyákat, édes-apákat, akik imádságra, zsoltárverse tanítják a gyermekeiket! De tudod, ugye Testvér, hogy ez nem elég.
Tudod-e, hogy a személyes döntés elkerülhetetlen? Így mondom: nem elég, ha csak test szerint születünk bele a Jézus Krisztus magyarországi református egyházába. Bele kell születnünk Lélek szerint, víztől, Lélektől, felülről, mert e nélkül csak betanított emberi parancsolat, szép de lassan sorvadó hagyomány a vallásunk, a hitünk, de nem lüktet benne Lélek és élet.

FÉRFIAS SORSVÁLLALÁS.

Most pedig arra teszek hangsúlyt, amit alapigénk is hangsúlyoz, hogy Mózes felnőtt volt, amikor vállalta az Isten népével való együtt nyomorgást. S ezzel egésze közel érkeztünk mai ünnepünkhöz. Nem szabad ugyanis felednünk, hogy azok a prédikátorok és tanítók, akik a nyugodt, csendes, békés élet helyett a szenvedést, a hazátlanságot, sőt a mártírhalált is vállalták, ahogyan Svájcban írták róluk: ütlegelést, lenyírást, hajszát, börtönt, hadigályát tűrtek Krisztus hitéért mind felnőtt férfiak voltak. Közöttük az egyik legfiatalabb, Kocsi Csergő Bálint volt.

De 27 évesen már ő is rektor, professzor a híres pápai kollégiumban. Séllyei István pedig a pápai prédikátor, a dunántúli egyház-kerület püspöke 46 éves volt Szilvási István a császári gyülekezett áldott emlékű mártír prédikátora pedig 56 éves volt, amikor Pozsonyba idézték. Ugye férfitestvéreim, az ember 46 és 56 éves korában már nem fiatalos meggondolatlansággal, ifjúi heveskedéssel rendezi élete sorsát!
Nos, értjük-e, ó bár értenénk, hogy ezen a szép augusztusi vasárnapon az, az üzenet hangzik felénk, hogy a hit teszi igazán férfivá a férfit. Bárcsak ne felednénk Kálvin János tanítását, aki szerint minél puhább valaki és minél kevésbé férfias lelkületű, annál kisebb a hite. Jó volt hallanom, hogy a császári gyülekezet, férfias gyülekezet. Azon ritka, gyülekezeteink, közé tartozik, ahol általában több az igehallgató férfi, mint nő. Szívből kívánom, hogy ez így legyen a következő nemzedékben is: felnőtt, férfias, megfontolt döntés, az Isten hívogató szavára felelés legyen az életetek: akik inkább választják az Isten népével való együtt-nyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét, mert Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartják a Krisztus gyalázatát.

KRISZTUSNAK GYALÁZATA

Ezzel elérkeztünk alapigénk befejező tanításához: Mi a magyarázata annak, az egyébként értelmetlennek tűnő döntésnek, hogy Mózestől, gályarabjainkon át, mind az időknek végéig, a hitvallók mindig az Isten népét választják, vele együtt a szenvedést, a nyomorgást?
Miért teszik ezt? Azért mert megismertek Valakit, mert a szívűkbe fogadtak Valakit, mert az életük Urának és parancsolójának fogadták el azt a Jézus Krisztust, Aki az előtte lévő öröm helyett a gyalázattal nem törődve vállalta a keresztet és az Isten királyi székének jobbjára ült.
Isten őrizzen bennünket attól, hogy az ilyen ünnepi megemlékezések régi sebek felszaggatása, felekezetek közötti békétlenség munkálása, felekezeti gőgünk táplálása. Vagy múltunk konzerválása legyen. Egyetlen igaz és Istenes célja az, hogy a Szilvási Istvánok és Séllyei Istvánok férfias hite és hűsége is megerősítsen bennünket abban, hogy minket a bizonyságtevőknek nagy fellege vesz körül. Nekünk is le kell tennünk minden reánk nehezedő terhet és a bennünket, megkörnyékező bűnt; állhatatossággal kell megfutnunk az előttünk levő küzdőtért, Jézusra a hitünk szerzőjére és beteljesítőjére nézve Jézus Krisztus engedelmességéből, értünk való szenvedéséből merítve, hogy lelkünkben megfáradva el ne csüggedjünk!