6. SZÍVESSÉG - khrésztotész

A Lélek gyümölcsének “nagyhorderejű” fogalmai után mintha egy kevésbé jelenetős fogalom a szívesség következne. Biblia-fordítók tudják, hogy ez is több jelentőségű szó, nem is egyféle módon fordítják. Károli szívességet mond Czeglédy nyíltszívűséggel fordítja, Békés Dallos kedvességgel, míg Luther barátsággal. Magyar Értelmező Kéziszótárunk szerint a szívesség, jelent barátságost, jóindulatot, udvariasságot, előzékeny szolgálatra és segítségre, vagy másként segítős szolgálatra készséget is.
E fogalom  jobb megértésénél fogadjuk el az Igének azt az üzenetét, mely a tükör által homályosan látásról és a töredékes ismeretről szól, /I. Korinthus 13, 12/s amely érvényes lehet a bibliafordítás mindenkori munkájára is, és tekintsük végig az említett négyféle fordítást.

Szívesség. Rendszerint hozzátesszük a “kis” jelzőt és így szoktuk kérdezni: Nem kérhetek e tőled egy kis szívességet? S ezek a “kis szívességek” valóban nem “nagy dolgok” általában. Pl. Csak ennyi: Légy szíves kicsit halkítsd le a rádiót vagy televíziót; ne dohányozz itt a szobában, vagy legyen szíves kicsit beljebb lépni /zsúfolt villamosban, vagy autóbuszban/, vagy legyen szíves leengedni, így nem tudok leszállni. Hétköznapjaink apró kis dolgairól van szó, amelyek hiánya azonban olyan elviselhetetlenné tudja tenni környezetünket. Nos valóban, a Krisztusi emberek olyanok e, akiktől lehet, egy kis szívességet kérni, sőt akiktől, nem is kell azt kérni, mert mindenkor készek arra: szívesek, udvariasak, előzékenyek.

Nyíltszívűség. Áldott emlékű Czeglédy Sándor így adta vissza az eredeti szó értelmét: nyíltszívűség. Ahogyan beszélünk, nyílt-tekintetű emberről, úgy van nyílt szívű is. Ez körül nem zárhat, őszinteségre vallót, egyenességet jelent. Olyan magatartást, amilyenről Pál apostol így ír a II. Korinthus 6, 11-13ban: “ A mi szánk megnyílt ti néktek, Korinthusiak, a mi szívünk kitárult. Nem mi bennünk vagytok szorosságban, hanem szorosságban vagytok a ti szívetekben. Viszonzásul, … tárjátok ki, ti is szíveteket.”

Barátságosság. Luther így adja vissza e fogalmat: Freundlichkeit. Jó tudnunk, hogy a amikor az Újszövetség isten jóságáról beszél nekünk, akkor Istennek ezt a barátságosságát, használja az eredeti szövegben. / V. ö. Róma 2, 4; 11, 22; Efézus 2,7; Titus 3, 4 és I. Péter 2, 3/
Amikor - Isten jósága és ember-szeretete Jézus Krisztusban megjelent, Ő barátaivá fogadott bennünket: “ Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsoltam nektek.” /János 15, 14/ Ő pedig Lelke által bennünk is ezt a barátságot akarja teremni, barátságos, kitárt szívű emberekké formálja az övéit. Olyanokká, akik nyitottak a másik felé. Ugye a Krisztusi emberek nem lehetnek barátságtalan emberek?

Kedvesség. A Békés Dallos római katolikus fordítás e fogalmat a “kedvesség”gel adja vissza magyar nyelven. Úgy tudom, hogy a katolikus papanevelésnek egyik alapelve ez volt:” Inkább légy kedves, mint unalmas.” Nem is megvetendő nevelési szempont! Sok hivatalba és előadó terembe el kellene egy - egy ilyen figyelmeztető tábla.

De mélyebbre kell hatolnunk, az Ige üzenetének megértésében. - Pál apostol hétszer használja leveleiben ezt a fogalmat. /Róma 2, 4; 3,2; 11,22; II. 6, 6; Efézus 2, 7; Kolossé 3, 12 és Titus 3, 4 használja Isten jóságának jelzésére és a Krisztusi emberek jellemzésére, magukra jóságot és ajánlják magukat szívességben. De vajon honnan vette Pál apostol ezt a fogalmat? Lehet, hogy Lukácstól, a szeretett orvosmunkatársától tanulta. Ő ugyanis használja ezt a fogalmat melléknév formájában. Lukács 5, 39: “s senki, a ki ó bort iszik, mindjárt újat nem kíván, mert azt mondja: Jobb az ó.”

Milyen az óbor? Khrésztosz- ízes, zamatos, tiszta seprő nélküli, megállapodott... Amíg ilyenné lett többször “átfejtették”, edényből, edénybe öntötték. Mert ha ezt nem tették meg vele, akkor az óbor nem,  nem jó! Életemnek egy, egy olyan időszakában, amikor elbizonytalanodtam, hogy mit is kell tennem, merre is kell mennem, Jeremiás üzenete adott világosságot és békességet.” Gondtalanul élt Móáb ifjúsága óta, és pihent, mint seprőn a bor. Nem öntötték át egyik edényből a másikba, nem kellett fogságba mennie. Ezért maradt meg zamata, illata sem változott meg. Én akkor még Károli fordítást olvastam, s abban így áll a zárómondat:” Azért maradt meg az íze rajta, és nem változott el az ő szaga.”Aztán feladva “ellenállásomat” engedtem, hogy “egyik edényből a másikba” öntsenek, hogy ne legyen “ seprőízű” a keresztyénségem. A Lélek gyümölcse olyanná tesz, mint az ízes lefejtett ó bor ...

Máté evangélista is használja egyszer ezt a fogalmat: Máté 11, 30:
„ Mert, az én igám kedves, és az én terhem könnyű! ”.

Tehát Jézus Krisztus igája kedves. A Lélek által a Krisztusi ember olyanná lesz, mint a Jézus Krisztus igája, kedves. Van egy régi őskeresztyén legenda. Nem szentírás, de megrendítően szép és mélyen igaz. Ez a legenda úgy szól, hogy József az ácsmester háza előtt volt egy cégérféle és azon egy iga lógott. Ő és Jézus voltak a környék legjobb igakészítői. Messze földről zarándokoltak abba az ácsműhelybe, mert volt ott egy fiatal segéd, úgy hívták, hogy Jesouah, mi úgy ismerjük, hogy: Jézus, aki nem elégedett meg azzal, hogy igát árul, hanem megkérte a vevőt, hozza el igavonó barmát, és nem nyugodott, míg addig nem csiszolgatta, farigcsálta, bélelgette azt az igát, amíg az iga az állatra rá nem illet; amiben az állat húzni, emelni tudott úgy, hogy nem vérezte fel a nyakát. /Gyökössy után/

Ugye értjük? A Lélek megtermi bennem azt a gyümölcsöt, hogy olyan leszek, mint Jézus igája  kedves. Úgy tudok iga lenni más nyakában, ne szépítsük, valljuk be, iga vagyunk egymás számára , hogy nem vérzem fel a másik szívét!
Ajánljuk magunkat azért, mint krisztusi emberek, mint Isten gyermekei és Isten szolgái: szívességben!

“Tégy, Uram, engem áldássá!
Lelkedet úgy várom.
Tedd te a szívem hálássá,
hogy neked szolgáljon!
Bárhova küldesz, ajkamról
zengjen az új ének!
Tégy, Uram, engem áldássá!
Oly sok a bús élet. /Evangéliumi ének az ébredés idejéből/

7. JÓSÁG agathoszüné

E fogalom értelmezésénél emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy a Lélek gyümölcséről van szó. Kényszer és művészet nélkül, sőt erőlködés nélkül - csak úgy egyszerűen - terem ez a gyümölcs a krisztusi emberek életében. Hangsúlyozni kell azt is, hogy teljes belső egységről, egységes organizmusról van szó: a Lélek gyümölcséről, amely különféle fajtában jelentkezik, de az íze, zamat, tápláló ereje mindig ugyanaz.
Itt van ez a két fogalom, az előbbi khrésztosz és e mostani, agathószüné (a szívesség és a jóság), szorosan egymásba kapcsolódó fogalmak. Mint láttuk is a, khrésztoszt is nem egyszer fordítják jósággal, ahogyan az agathószünét kizárólag és egyértelműen jósággal fordítják. Ez utóbbi kimondottan bibliai fogalom. Pál apostol használja négyszer./ V. ö: Róma, 15, 14; Efézus 5, 9; és II. Thesszalónika 1, 11/ Profán nyelvben nem fordul elő.
De akkor mi a különbség, van-e egyáltalán különbség a két fogalom között? Egy angol teológus észrevételére érdemes oda figyelnünk. Szerinte Jézus a templom megtisztítása alkalmával az agathószünét juttatta érvényre; míg akkor, amikor a bűnös nő megmosta a lábát hajával törölte meg, a khrésztoszt részesítette előnyben. Ne vegyük ezt az elgondolást mesterkéltnek. Arra tanít ez bennünket, hogy mint keresztyéneknek szükségünk van arra a jóságra, amely egyszerre tud barátságos és szigorú lenni. A jóságban a német teológusok benne látják a vélemény becsületességét /”Bravheit der Gesinnung”/
Ez a jóság nem az ember egyéniségének, jellemének, neveltetésének az eredménye. Egy hiten vagyunk Pál apostollal: ” Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs. Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn. Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy - miközben a jót akarom tenni - csak a rosszat tudom cselekedni.... Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?” /Róma 7, 18-24/
Aki az önismeretben nem jut el eddig. Aki magában bízik és a saját jóságára, épít. Aki nem tud felsikítani az apostollal együtt ”Én nyomorult ember...”. Aki a Biblia két alapvető üzenetét nem tudja elfogadni - a.)”Senki sem jó, egyedül csak az Isten!” b.) Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem.”/ Lukács 18, 19; Zsoltárok 14,3/, az megmarad az emberi jóság, a / humánum/ vonalán.
De aki el tudja mondani: Hála az Istennek, a mi Urunk, Jézus Krisztus által ...”./Róma7, 25/Az, boldogan tapasztalja, hogy Krisztus Jézusban “ az élet Lelkének törvénye megszabadított a bűn és a halál törvényéből”. S most már nem én cselekszem a jót, hanem a bennem lakozó Jézus, az ő Lelke által, s a hitben való közösség eljuttat mindannak a jónak a megismerésére, ami Krisztusért van bennünk./ Filemon 6. Vers/
Megértjük az is, hogy a jóság nem az emberi kategória keretei, közé tartozik. Az emberi kategóriában a jóság relatív fogalom. Ami jó az egyiknek, a másiknak rossz ... Isten akarata az egyetlen mérték arra nézve, hogy mi a jó és mi a jóság. Tehát nem filozófia és nem spekuláció tárgya a jóság, hanem a kijelentésé Isten akarata az egyetlen mérték arra nézve, hogy mi a jó. Már a prófétáknál megtaláljuk az erre vonatkozó kijelentést: ” Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az ÚR! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.” /Mikeás 6, 8/ S ha ehhez az Igéhez hozzá olvassuk az Ézsaiás 1, 10 17:” Halljátok az ÚR Igéjét, Sodoma vezetői! Figyeljetek Istenünk tanítására, Gomora népe! Mit kezdjek a sok véresáldozattal? mondja az ÚR. Elegem van az égőáldozati kosokból, a hízott marhák kövérjéből! A bikák, bárányok és bakok vérében nem telik kedvem. Ki kívánja tőletek, hogy eljöjjetek, hogy megjelenjetek előttem, és tapossátok udvaromat? Ne hozzatok többé hazug áldozatot, még a füstjét is utálom! Újhold, szombat, ünnepi összejövetel? Nem tűröm együtt a bűnt és ünneplést! Újholdjaitokat és ünnepeiteket gyűlölöm én, terhemre vannak, fáraszt elviselni. Ha felém nyújtjátok kezeteket, eltakarom szemem előletek; bármennyit is imádkoztok, én nem hallgatom meg: vér tapad a kezetekhez! Mossátok tisztára magatokat! Vigyétek el szemem elől gonosz tetteiteket! Ne tegyetek többé rosszat! Tanuljatok jót tenni, törekedjetek igazságra, térítsétek jó útra az erőszakoskodót! Védjétek meg az árvák jogát és az özvegyek peres ügyét!” és az V. Mózes 10, 12 v 22: “ Most pedig Izráel, mit kíván tőled Istened, az ÚR? Csak azt, hogy Istenedet, az URat féljed, járj mindenben az ő útjain, szeresd őt, és szolgáld az URat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből. Tartsd meg az ÚR parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket ma parancsolok neked a te javadra! Íme, az ÚRÉ, Istenedé az ég és az egeknek egei, a föld és minden rajta levő. Mégis csak a te atyáidat kedvelte meg az ÚR, őket szerette, és az ő utódaikat, titeket választott ki valamennyi nép közül. Így van ez ma is. Metéljétek azért körül a szíveteket, és ne legyetek többé kemény nyakúak! Mert Istenetek, az ÚR, istenek Istene és uraknak Ura. Ő a nagy, erős és félelmes Isten, aki nem személyválogató, és akit nem lehet megvesztegetni. Igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek, szereti a jövevényt, kenyeret és ruhát ad neki. Szeressétek a jövevényt, mert ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén! Az URat, a te Istenedet féld, őt szolgáld, hozzá ragaszkodj, és az ő nevére esküdj! Őt dicsérje éneked, mert ő a te Istened, aki azokat a nagy és félelmes dolgokat tette veled, amelyeket saját szemeddel láttál. Atyáid hetvenen voltak, amikor Egyiptomba mentek, most pedig úgy megszaporított téged Istened, az ÚR, amennyi az égen a csillag. “meglátjuk, hogy Isten nem vallásos áldozatokban leli kedvét, nem azt tartja jóságnak, hanem az emberséget. Mily egyszerű ez az isteni jóság-kijelentés. Faj, kultúra és vallás fölött az embert, a régi embert cselekedeteivel együtt levetkőző és az új embert felöltöző, Teremtőjének képmására állandóan megújuló, Istenét egyre jobban megismerő embert /Kolossé 3, 10/tartja a jóság kifejezőjének. Jézus két kijelentésére gondoljunk csupán. Lukács 10, 25-37-ben olvashatjuk az irgalmas samaritánus példázatát. Megtudjuk belőle, hogy melyik fajhoz, milyen kultúrkörhöz vagy melyik valláshoz tartozott az, aki kifosztva, megverve félholtra várva segítségre szorult? Nem, csak annyit tudunk róla, hogy “ egy ember ... “ A János 5, 1-9-ben. A Bethesda tavánál meggyógyított ember története van megírva. Jézus kérdésére mit mond ez a szerencsétlen? Azt mondja, hogy Uram, nincs feleségem, nincs anyám, nincs gyermekem, nincs testvérem, nincs barátom? Nem, csak annyit mond “ nincs emberem. ”

Meg kell értenünk, hogy a jóság Isteni igénye épp olyan egyetemes, mint a jóság Isteni adománya. Az ember (vagy az emberiség) életéhez nélkülözhetetlen feltételek, a napfény, a levegő és a víz (az eső) ajándékozásában, Isten egyetemes, mindenkire kiterjedő szeretete, jósága nyilvánul meg, tanítja Jézus. /Máté 5, 45/ Ugyanebben a versben Jézus az egyetemes jóságra, a mindenki iránti szeretetre hívja fel a követőit, mert csak így lesznek a mennyei Atya fiai.
A jóság azonban nem érzés, hanem cselekvés. A reformáció századában hitvalló eleink zászlójukra az Efézus 2, 8 9. Versét írták:” Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” S ez ma is így igaz. Ez a mi boldog evangéliumi hitünk. Csak itt nem szabad abba hagyni az idézetet. Folytatnunk kell a 10. verssel: “Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk. “Biztosan nem tévedünk, ha azt mondjuk: hangsúly áttevődésre van szükség. Mert éppen nekünk nem szabad felednünk, hogy ” a kálvinizmus nem a jámbor érzés, a tiszta érzelem keresztyénsége, hanem mindenek fölött az akarat keresztyénsége, a jellem, az erkölcsi érték, a munka és a harc evangéliuma.” /Ravasz/
Mivel azonban ez a jó cselekedetekben megnyilatkozó jóság nem saját teljesítményünk, elválaszthatatlan attól is, hogy a krisztusi emberek jócselekedeteiért egyedül Istené legyen mindenben a dicsőség: Soli Deo Gloria!
“Mindenkiben annyira él Jézus, annyira ölt testet a mennyei élet, amennyi életet tékozolt el, amennyi áldozatot hozott, amennyi halált szenvedett Jézusért.” /Ravasz László/

8. HŰSÉG pisztisz

 Az a fogalom, amit az apostol a hűség jelölésére használ, egy-úttal jelenti a hitet is. Tehát a hit és hűség ugyanazon gyökérből származik. Míg sok helyütt hűséggel vagy bizalommal fordítják, itt hűséget jelent. Nézzünk egy-két bibliai helye: Máté 23, 23: “elhagyjátok a hűséget.”; Róma 3, 3: “Ha egyesek hűtlenné váltak ... Megszünteti-e az Isten hűségét?” A Titus 2, 10-ben a pisztisz pedig, igaz, teljes megbízhatóságot jelent. A pisztisz ismertető jele a megbízható embereknek. Világi körökben egész általánosan bizalomra méltóságot, megbízhatóságot jelent ez a fogalom. Tehát a Lélek gyümölcseként jelentkezik életünkben a megbízhatóság. Pál apostol az őt szolgálatra kiválasztó Isteni kegyelem munkájánál ezért magasztalja az Urat: “Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki megerősített engem, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt.” /I. Timótheus 1, 12/ Amikor pedig a gyülekezet tanítására, alkalmas emberek, kiválasztását bízza, kedves Fiára, és Munkatársára, Timótheusra, tőle is ezt kéri, erre ügyeljen.: ” Te azért, fiam, erősödjél meg a kegyelemben, amely a Krisztus Jézusban van. És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek.” /II. Timótheus 2. 1; 2/ ezt a megbízhatóságot azonban nemcsak az igehirdető, tanító szolgálatban lévőknek kell megbizonyítani, hanem mindenkinek, aki Jézus Krisztus gyüle-kezetéhez tartozik. ”A szolgákat intsd, hogy tanúsítsanak igazi, teljes megbízhatóságot, hogy a mi üdvözítő Istenünk tanításának díszére váljanak mindenben. /Titus 2, 9;10/
Előjáróban tehát megállapíthatjuk, hogy a Lélek gyümölcseként jelentkezik életünkben a megbízhatóság. Milyen nagy szükség van erre az emberi együttélésben, és milyen magasra emeli az árfolyamát a keresztyén embernek ez a megbízhatóság. Áldjuk Istent, hogy a Lélek ezt termi életünkben. De hogyan?
Mindennek alapja, Isten szövetségi hűsége. Mikeás 7, 20: “Hűségesen bánsz Jákóbbal, kegyelmesen Ábrahámmal, ahogyan megesküdtél őseinknek a régi időkben.” Szívünk erősítésében, hatoljunk kissé mélyebbre Isten hűségének hirdetésében. Tele van vele a Biblia. Idézzünk néhány bibliai helye: Amikor az összetört kőtáblák helyett Mózesnek, az előbbiekhez hasonló két kőtáblát kellett faragni, hogy azokra felírja az Úr azokat az igéket, amelyek az előzőkön voltak, amikor fölment a Sinai hegyre, és leszállt felhőben az Úr, így kiáltott: “Az ÚR, az ÚR irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy! “ /II. Mózes 34,6/ Amikor Mózes Kánaán elfoglalására emlékeztet és biztat, ismét Isten hűségét emeli magasra a nép előtt.:
“Tudd meg tehát, hogy a te Istened, az ÚR az Isten. Állhatatos Isten ő, aki hűségesen megtartja szövetségét ezer nemzedéken át is .... /V. Mózes 7, 9/ Amikor sötét felhőt borított az Úr haragja Sion lányára. Amikor haragja hevében összetörte Izráel hatalmát. Amikor olyan volt az Úr mint az ellenség. Amikor az Úr akarta, hogy lerombolják Sion lányának várfalát, s amikor a népét szerető próféta; Jeremiás szeme könnybe borult, bensője háborgott, amikor földre roskadt népe leányának romlása miatt; amikor reménykedni kezd, ennek a reménységnek az alapja, Isten hűsége. Milyen diadalmas kiáltás a siralmak között.” Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! ” /Jeremiás siralmai 3, 22v23/ A Zsoltárok sem fáradnak el Isten hűségét magasztalni. Olvassunk csak el néhány Verset. Zsoltárok 31, 6; 40, 11; 12; 57, 4; 69,14; 138,2.

Isten hűsége a maga tökéletességében: Jézus Krisztus haláláig való hűségében tükröződik elénk. Jézus Krisztus, a hű Tanú, a Hű és Igaz; a hű Főpap, Aki hű az ő megbízójához./ Jelenések 1, 5; 3, 14; 19, 11; Zsidók 2, 17; 3, 2/. Annyira csodálatos Jézus Krisztusnak ez, a hűsége, hogy Pál apostol ki meri mondani a gyönyörűségesen vigasztaló szót is. /II. Timótheus 2, 13:

” Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő meg nem tagadhatja magát.” Csodálatos a Szentháromság Istennek, s mindaz, amit ez a hűség az ember életében munkál. Ez a hűség elhív I. Korinthus 1, 9; I. Thesszalónika 5, 24. bűnbocsánatot ad I. János 1, 9; a kisértésben megóv:

I. Korinthus 10, 13, megőriz a gonosztól: II. Thesszalónika 3, 3. És megtermi az ővéi életében a hűség gyümölcsét. A hűséget, ezt a ritka, drága gyümölcsöt. Mert bizony Shakespeare szava ma is igaz: “Rendes dolog: hogy míg hű marad egy, Az eskübontó millióra megy.”

A keresztyén, a krisztusi ember nem lehet más, csak megbízható, hűséges ember, akiben Isten Lelke termi a hűséget. Ennek a hűségnek néhány vonását villantsuk fel. Ismertető jele, hogy hűséges a kevésen: “ Jól van jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál...” /Máté 25, 21;23; Lukács 19, 17/ Az Úr ezt a hűséget várja tőlünk:” Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon.” /I. Korinthus 4, 2/ Ezt a hűséget jutalmazza az Úr, és boldog ember, akiről azt mondja az Úr, hogy szeretett és hű gyermek, mint Timótheus, / I. Korinthus 4, 17/hű diakónus, mint Tükhikosz, /Efézus 6, 21/ Krisztus hű szolgája mint Epafrász, / Kolossé 1, 7; 4, 7/ hű és szeretett testvér, mint Onézimus. /Kolosé 4,9/ .

Ennek a hűségnek természetes, hogy életünk minden megnyilvánulásában ott kell lenni. Azaz, mindenben hűségesnek kell lennünk. De nézzük csak néhány konkrét vonását: hűség a családban. Azt emberi társadalom legkisebb sejtje a család. A keresztyénség igazi misszionáló ereje a keresztyén család. Hűségesnek kell lennem a családban. Milyen megható, amikor a haldokló Jákób magához hívatta József fiát és ezt kérte tőle:” esküdj meg, hogy hűséges szeretettel bánsz velem, és nem Egyiptomban temetsz el!” /I. Móz 47, 29/ Hűség a szülőkhöz, ez a gyermeki kötelességünk. Testvér, van-e apád, anyád, élnek-e még? Van-e időd számukra? Egyszóval, hűséges vagy e hozzájuk? De a házastársak egymáshoz való viszonyában is ennek a hűség - gyümölcsnek kell megjelennie. S feleség jelölésére a pisztikész (hűséges, valódi igaz/ fogalmat használja az Újszövetség. Ez valószínű, a pisztisz szóból származik! Milyen szép is a mi házassági eskű szövegünk! Mennyire kár lenne, a kor divatja miatt megváltoztatni:” hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában hűtlenül el nem hagyom.”

Az Úr ezt a hűséget várja és áldja meg: “Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.” /Jelenések 2, 10/

Hű pásztorunk, vezesd a te árva nyájadat,
E földi útvesztőben te mutass jó utat;
Szent nyomdokodba lépve, a menny felé megyünk,
Ó, halhatatlan Ige, vezérünk, Mesterünk.
/Alexandriai Kelemen +220 éneke után/ 229. dicséret.

9. SZELÍDSÉG - praütész

Filippi 4, 5 “ A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel!

Prédikátor 10, 4 -20: “Ha az uralkodó haragra lobban ellened, ne hagyd el helyedet, mert a higgadtság nagy vétkeket akadályoz meg! Láttam, hogy van olyan rossz dolog is a nap alatt, amely a hatalmasok tévedéséből következik: az ostobák nagy méltóságra kerülnek, az érdemesek, pedig alacsony sorsra jutnak. Láttam rabszolgákat lóháton ülni, és fejedelmeket gyalog járni, mintha rabszolgák volnának. Aki vermet ás, beleesik abba, és aki lerontja a kőkerítést, azt megmarja a kígyó. Aki követ fejt, megsértheti magát, és aki fát hasogat, veszedelemben forog. Ha kicsorbul a vas, és nem köszörülik ki, akkor több erőt kell kifejteni. A helyesen alkalmazott bölcsesség a hasznos! Az ostobát úgy kifárasztja a munkája, hogy a városba sem tud bemenni. Jaj neked, ország, ha királyod gyermek, és vezetőid már reggel lakomáznak! Boldog vagy, ország, ha királyod nemes ember, és vezetőid a rendes időben étkeznek, önuralommal és nem részegeskedve! Ha rest az ember, megroskad a gerenda, és ha ölbe teszi a kezét, csöpög a háztető. Ha megmar a kígyó, mielőtt megbűvölték, semmit sem ér aztán a kígyóbűvölő tudománya. A bölcs embert kedvessé teszik saját szavai, az ostobát, pedig saját szája teszi tönkre. Beszédének a kezdete butaság, és a vége szörnyű ostobaság. Az ostoba szaporítja a szót, pedig nem tudja senki, hogy mi fog történni. Ki is tudná megmondani, hogy mit hoz a jövő? Mulatság kedvéért rendeznek lakomát, és vidámmá teszi az életet a bor, de pénz kell mindehhez! Még gondolatodban se átkozd a királyt, és hálószobádban se átkozd a gazdagot! Mert az égi madár is elviszi a szót, és a szárnyas állat is elárulja a beszédet! “

A szelídség nem az ember szívének, hanem a Léleknek a gyümölcse. Vannak ugyan természetüknél fogva szelíd emberek, de nem az ő szelídségükről van itt szó. Pl: Jákób szelíd, sátorlakó volt, de azt is tudjuk, csaló volt. Az emberi szelídség mögött sokszor tehetetlenség, kétszínűség, számítás, vagy éppen bárgyúság húzódik meg. Nem ilyen szelídségről szól itt az Ige.
Jól tudjátok, hogy Jézus Krisztus szelídségét kell nekünk követnünk... Ő maga mondja, hogy Tőle kell megtanulnunk, hogy Ő szelíd és alázatos. Így találunk nyugalmat lelkünknek. A virágvasárnapi, jeruzsálemi bevonulás azért történt, úgy, ahogyan történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása: “ Mondjátok meg Sion leányának, Íme, Királyod jön hozzád szelíden ... ” / Máté 21, 5/ De azt sem feledhetjük, hogy ő ugyanezen a napon kötélből ostort fon, és nagy haraggal kergeti ki a templomból mindazokat, akik az imádság házát latrok barlangjává tették. Hol itt a szelídség? Milyen a Jézus szelídsége?
Kövessük ismét azt az utat, amit e sorozat előbbi igehirdetéseiben is követtünk: Kutassuk, mit is jelent a bibliai szelídség, a /praütész/ fogalma. Ezt a fogalmat sem könnyű visszaadni magyar nyelvünkben. A /praütész /t fordítják szelídséggel, ez a leggyakoribb, de fordítják, szerénységgel, jósággal, alázatossággal és higgadtsággal is. Nézzük először a szelíd és szerény, jelentését. A Magyar Értelmező Kéziszótárunk szerint szelíd az, akiben nincs semmi erőszakosság, durvaság, vadság, aki végletességtől mentes, nyugodt. Szerény pedig az, aki minden dicsekvéstől tartózkodó, csendesen visszahúzódó, aki kevéssel beéri, nem követelődző.
Arisztotelész, aki Krisztus előtt a IV. Században élt, s aki az ókori görög filozófia legegyetemesebb gondolkodója volt, azt mondta e fogalomról, a praütész - ről, hogy ez a túlzott harag és a túlzott szelídség között foglal helyet. Olyan emberek tulajdonsága, akik csak a megfelelő pillanatban, és soha máskor nem kelnek haragra. Tehát e fogalom jelent önuralmat, önfegyelmet is. Ilyen volt a Krisztus szelídsége.

Egy mai angol teológus szerint az Újszövetségben három jelen-tősége van e szónak:

1./ Jelenti az Isten akaratába való beilleszkedést, az Isten akaratának való önátadást. Ez vonatkozik Jézusra. Ebből táplálkozik az ő szelídsége.

2./ Jelent olyan embereket, akik nem büszkék a tudásukra, sőt készek a tanulásra. / Jakab 1, 21/

3. / Leggyakrabban megfontolt, körültekintő embert jelent. Példa Pál apostol, amikor megkérdezi a Korinthusiaktól, hogy bottal vagy szelíd lélekkel menjek hozzátok? /I. Korinthus 4, 21/

Szerényen hozzá mondom saját megfigyelésem eredményét. Az Az apostoli levelekben három irányba nyerünk útmutatást a szelídségről.

1./ A bizonyságtételt a szelídség lelkével végezzük. El is mondom az I. Péter 3, 15- 16 verseit: “Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet. Ezt pedig szelíden és tisztelettudóan, jó lelkiismerettel tegyétek ... ” Tehát, ahogyan az örömhírt nem szabad szomorú lélekkel hirdetni, úgy nem szabad haragos lélekkel sem. Bizony, ember haragja Isten igazságát nem munkálja. A bizonyságtevéskor emlékezzünk a Prédikátor szavára: A szelíd szó megtöri a csontokat...

2. / Lelkigondozást is a szelídség lelkével végeznünk. Galata 6, 1: “Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél.” Íme! A lelkigondozásnál, a “ nevelésnél ” is milyen szükséges a szelídség! Higgyétek el, többre megyünk szelídséggel, higgadtsággal, mint kiabálással és haraggal.

3. / Szelídségünknek minden ember előtt ismertnek kell lenni. Ahogyan Pál apostol tanítja: “A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel! “

Nem baj, ha tudják rólunk, hogy mi magyar református emberek vagyunk. Nem olyan a múltja ennek a történelmi egyháznak, hogy azt szégyellnünk kellene. A magyar kálvinisták mindig ott voltak, ahol ennek a sok szenvedést látott népnek a szabadságán, jobb, emberibb életén fáradoztak. Mondom néktek, bizony nem kell szégyellnünk, hogy magyar reformátusok vagyunk. / Mintha némelyek ugyanis szégyellnék ezt. / De azt is tudnia kell rólunk mindenkinek, hogy mi a szelíd és alázatos Jézusnak a tanítványai vagyunk. Annak a Jézusnak, aki a bárány szelídségével hordozta bűnünket és hozta el számunkra az új életet, a lelki szabadságot, az üdvösséget.

Alapigénk arra is emlékeztet bennünket, hogy a szelídlelkűség abból a boldog hitből táplálkozik, hogy az ÚR. Járjunk az ÚR közelségében, ne távolodjunk el Tőle, és teremni fogja bennünk a Lélek a Jézusi szelídséget a praütészt.

10. ÖNMEGTARTOZTATÁS - egkrateia

Az Úr jóságából végére érünk a Lélek gyümölcséről szóló Igehirdetés sorozatnak. Hadd soroljam el azt a kilenc gyümölcsöt, amely az apostoli felsorolásból támadt elénk:

szeretet - agapé, öröm - khara; békesség - eiréné; béketűrés - makrothümia; szívesség - khrésztotész; jóság - agathószüné; hűség -pisztisz; szelidség - praütész, önmegtartoztatás - egkrateia.

Ahol vallást készítenek Jézus evangéliumából, ott a természeti emberhez szabják azt. Túlhangsúlyozzák a kultuszt és az általános emberi erényeket. Ahol Jézus Krisztus evangéliumát hűségesen hirdetik és az Isten teljes akaratának, az Ő Lélekben és igazságban vetik alá az embert, ott nyilvánvalóvá lesz, hogy pl. Jézus boldogságai lenézett boldogságok. Boldogok a szegények, boldogok, akik sírnak, boldogok a tiszta szívűek. A természeti ember számára ugyanolyan lenézettek

a Jézus erényei. Itt van a Lélek gyümölcse. Az első hármat még csak elfogadja a világ: szeretet, öröm, békesség, de a FOLYTATÁSSAL nem tud mit kezdeni: Béketűrés, hűség, önmegtartóztatás. A természeti ember számára ezek birka erények. Valóban azok, csak én szebben mondom: ezek bárány erények, a Bárány és a Bárányt követők erényei. Amikor ugyanis az újjászületés által Isteni természet részesei leszünk, a Lélek a Bárány természetét oltja belénk. /Sajnos sokszor azért olyan “izzadság szagú” a keresztyénségünk, mert a magunk erőlködéséből akarjuk teremni ezeket a gyümölcsöket./

Itt van ez a kilencedik gyümölcs. Egyáltalán nem elhanyagolható. Sőt, mintha ez lenne a koronája az eddigieknek. Ez magyarázza és értelmezi a többit. egkrateia: jelent mértékletességet, önuralmat, önmegtartóztatást. Platón / Kr.e. 427-347/ az objektív idealizmus megteremtője, az első Athén-i filozófiai főiskola megalapítója, a nevelésben a legfőbb idea jó cselekvésnek hangsúlyozója, önuralomnak nevezi ezt a fogalmat. Ez az értelme maradt meg az Újszövetségben is. Nem sokszor fordul elő, de mindenkor nagyon hangsúlyos. Pál apostol háromszor említi: I. Korinthus 7,9. ” De ha magukat meg nem tartóztathatják, házasságban éljenek: mert jobb házasságban élni, mint égni. “ / Tehát önmegtartoztatás értelemben./ I. Korinthus 9, 25: “ Mindaz pedig, aki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. / Milyen szép, lassan elfeledett magyar fogalom, “magatűrtető”./ és a Galata 5, 22; ahol Károli mértékletességgel fordítja. Péter apostol egyszer használja ezt a fogalmat: II. Péter 1, 6: “ A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést ... “
Van e fogalomnak még egy előfordulási helye, az Apostolok Cselekedetei 24, 25-ben: “Mikor pedig ő igazságról, önmegtartóztatásról és az eljövendő ítéletről szólt, megrémülve monda Félix: Mostan eredj el; de mikor alkalmatosságom lesz, magamhoz hívatlak téged.” Miről szól ez az igeszakasz? Pál apostol védőbeszédet mond az államhatalmat gyakorló tisztartó előtt. S ebben a védőbeszédben három fogalmat tesz hangsúlyossá: az igazságot, az önmegtartóztatást, és az eljövendő ítéletet. /dikaioszünész kai egkrateias kai tou krimatos tou melontos /

Íme, a keresztyén üzenet három fő pillére: igazság, önmegtartóztatás és az eljövendő ítélet. A megváltott nép az Ő Ura kegyelméből részesült a megigazulásban, boldogan várja az Ő Urát onnnan a mennyből, s a kettő között az életét az egkrateia az önmegtartóztatás szerint kell élnie. Ez a Jézus Krisztus követése. Ez bizony nem kedves és nem szimpatikus üzenet a természeti ember számára. Sőt Jézus Krisztus egy másik fogalmat használt az Ő követésére. Gondoljunk a Máté 16, 24re: “Ha valaki jőnni akar én utánam, tagadja meg magát ...”

Íme, az egyszerű magyarázata annak, miért nem kell Jézus követése az embereknek. Mi a világ filozófiája: Éld ki magad... szakítsd le minden órának virágát... Jézus pedig azt mondja: Tagadd meg magadat... Ehhez kell az önuralom, az önmegtartóztatás.
Miben kell önmegtartóztatónak lennünk? Egyetlen szóval felelhetek az Apostollal: Mindenben. Úgy, ahogyan sportolók. Mi is futunk testvérek. Az élet egyetlen nagy futás. Mi a romolhatatlan koszorú, a mennyei dicsőség után futunk.
Éppen ezért könyörögjünk buzgó lélekkel, hogy a Szentlélek teremje bennünk az önmegtartóztatás, az önuralom, a mértékletesség gyümölcsét.

Bizony: Veni cretor Spiritus! Jövel teremtő Szentlélek!

Ámen