2. A LÉLEK GYÜMÖLCSE

1 . Pál apostol Galatákhoz írt levele 5. Rész 22-23. verseinek magyarázata tíz bizonyságtételben. 1 . Pál apostol Galatákhoz írt levele 5. Rész 22-23. verseinek magyarázata tíz bizonyságtételben.

A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.

...A Lélek gyümölcse pedig...Ho de karposz tou pneümatosz esztin ..."

Ezzel kezdődik az a felsorolás, amit valaki találóan nevezett kilencágú gránátalmának. A Léleknek ez a kilencágú gyümölcse, ezek az "erények" nem azonosak az Ószövetségben felsorolt erényekkel. (V. ö: 5 Mózes. 27, 15 - 26, Hóseás 4, 1, Zsoltár 1, vagy a Példabeszédek kijelentéseivel.)

A zsidóság a törvényetikát követte. Pál apostol itt nem törvényetikát ad. De ez a felsorolás nem azonos a görög szellemből eredő erény etikával sem, jóllehet később, az egyház történelme során ezt a páli "Lélek-gyümölcsöt" összekeverték a görög római erényetikával. A valóságban a Pál apostol által itt felsorolt Lélek-gyümölcs más, mint a görög római filozófia erényei. Pl: sztoikus Senecánál, akit gyakran állítanak Pál apostol mellé, a legfőbb jó "rendíthetetlen erő, körültekintés, fennköltség, egészség, szabadság, harmónia és a lélek szépsége."

Mondjuk ki, tehát, alaptételünket: amíg a zsidóság a törvény-etikát követte, a hellénizmus pedig az erényetikát, addig a keresztyénségnek a Lélek etikát kell követnie és felmutatnia. A Lélek termi bennünk ezt a gyümölcsöt akkor, amidőn megtörténik az, amiről a szakaszunkat körülölelő versek szólnak:" Ha pedig a Lélek vezet benneteket, nem vagytok a törvény alatt! Akik pedig Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt. Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint."/18, 24-25. versek/ Nem nekünk kell tehát erőlködnünk. Az igazi keresztyén élet soha nem lehet "izzadság-szagú". Nekünk "csak" élő összeköttetésben kell maradnunk Jézus Krisztussal, aki ezt mondta: "Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők, aki énbennem marad és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni." (János 15, 5) Kálvin így tanít erről: "Mindig innen kell kiindulni, amikor az Istenfélő és szent élet szabályáról van szó. Az ember önmagára nézve meghaljon és engedje, hogy az Isten éljen benne. Szűnjön meg a maga cselekedeteitől, hogy az Isten cselekvésének adja át a helyet."

Gyümölcsről beszél az Apostol. Az egyes szám:  (karposz) a belső egységnek az ábrázolása, amely a Lélek munkájaként lesz nyilvánvaló. Ez a gyümölcs növekszik és a keresztyén életfolytatásban jócselekedetté lesz. A szakasz elején az apostol a test cselekedeteit sorolta fel.(16-21 versek) De nem az a lényeges különbség e két felsorolás között, hogy amott bűnökről, itt meg erényekről van szó, hanem az, hogy a test cselekedeteinek a forrása bennünk van, belőlünk erednek, míg a Lélek gyümölcsét úgy kapjuk a meg-váltás ajándékaként. Abban is különbség van, a test- és Lélek cselekedetei között, hogy míg a test cselekedetei sokfélék és nem feltétlenül járnak együtt, ezzel szemben a "Lélek gyümölcse egységesen egy." Azt jelenti, hogy a Krisztusban való élet nem mozaik-szerű, hanem mindig egységes, az egészre, a teljességre törekszik.

A Krisztusban való élet két fő követelménye: " Térjetek meg mert egészen közel, van a mennyeknek országa!" és "Teremjetek hát a megtéréshez illő gyümölcsöket, és ne gondoljátok, hogy ezt mond-hatjátok magatokban: A mi Atyánk Ábrahám"(Máté 3, 2 és 8) Amikor elnémították Keresztelő János ajkán ezt az Isteni üzenetet Jézus Krisztus átvette majd Tőle tanultan így tanítanak az apostolok is: "Testvéreim meghaltatok a törvény számára a Krisztus teste által, s ezért másé vagytok: azé, aki feltámadt a halálból, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek" (Róma 7, 4) Egyszerű képes beszédben úgy tanultam én is: A Krisztusban való élet fordított fához hasonlít: a gyökere a mennyben van és a gyümölcse terem a földön. Valahogy úgy, ahogyan Pálóczi Horváth Ádám (1760-1820) írta olyan szépen:

“ Adjad Úr Jézus, hogy még e világban
Sátorozván is, ama mennyországban
Részt vehessünk, s mint tulajdonunkkal
Szentül éljünk mennyei jussunkkal,
És, hogy e földet jó cselekedettel/
Hálaadással, buzgó tisztelettel,
Pitvarivá tegyük az egeknek"
(361. dicséret 6. Verse)

Azért oltattunk be az igazi szőlőtőbe, és ezért tisztogat bennünket olykor bajjal és szenvedéssel is, hogy több gyümölcsöt teremjünk. Aki ugyanis nem terem gyümölcsöt, azt" kivetik, mint a megszáradt vesszőt, és megszárad, tűzre vetik és elégetik." (János 15, 1v8)

Isten országa (Isten királyi uralma) azért vétetett el Izraeltől, mert nem termett bennük gyümölcsöt. Pedig milyen buzgók voltak a Törvény tiszteletében. "Oly népnek" adta azt Isten, "amely megtermi annak gyümölcsét." De jaj, ennek az "oly népnek" is, ha nem termi élete a Lélek gyümölcsét. A hosszútűrő Isten ajkáról elhangzik egyszer a gyümölcstelen fára mondott ítélet:" Vágd ki, miért foglalja a földet hiába!"(Lukács 13, 8)

Legyen azért naponkénti imádságunk Losontzi István (1709 1780) szép könyörgése:

"Támaszd fel Uram, valójában
Az új embert én szívemben:
Hadd nyugodjék kebelemben,
Sőt örüljek az Úr jóvoltában.

Az igazságnak tudománya
Járásomban vezéreljen,
Hogy lelkem-testem úgy éljen,
Mint szent akaratod kívánja.

Taníts meg te szent törvényedből,
Felségedet mint tiszteljem,
Máshoz magam mint viseljem,
Hogy ki ne essem szerelmedből.

Kész lészek, Uram, ím fogadom:
Szent törvényed szerint élek,
Járok, kelek, fekszem vélek:
Zálogul szívem néked adom." (453. dicséret 5v8 versei.)

2. SZERETET - agapé

A Lélek gyümölcse felsorolásában első a szeretet. A szeretet a parancsolat vége,(1 Timótheus 1, 5) és a tökéletesség kötele. (Kolossé 3, 14). A görög nyelvben négy szó volt használatos a szeretet fogalmának a jelölésére:

1. Erosz - jelölte a férfi és nő közti szeretetet. Magyarul leginkább szerelmet mondunk ez esetben. (Gondoljunk az erotika fogalmára.)

2. Filia - a szívbeli szeretet érzésének a kifejezése. Az, az érzés, amelyet hozzátartozóink és a hozzánk közel álló barátok iránt érzünk. Erről tud, az Értelmező Szótárunk is, amikor a szeretet fogalmát így jelöli meg:" Valaki, valami iránti ragaszkodásban, gyengédségben, önzetlen jóakaratban megnyilatkozó érzem."

3. Storge fogalmával jelölték mindenekelőtt a szülők és a gyermekek egymás iránt érzett szeretetét.

4. Agapé - a klasszikus görögben nem nagyon volt használatos. Az agapé keresztyén értelemben végtelen jóságot és legyőzhetetlen jóakaratot jelent. Agapé azt jelenti, hogy mindig a másik ember javát tartjuk szemünk előtt, függetlenül, attól hogy ő hogyan cselekszik. Itt a szív és az értelem egyaránt munkában van. Az agapé a Bibliában az Isteni szeretet kifejezője, ellentétben a filiával, amely az emberi szeretetet jelöli. Isten megváltott gyermekének az életében a Lélek Gyümölcseként jelenik meg az agapé: azaz, állandóan arra való törekvés, ami embertársainknak a javára szolgál, még ha Ők nekünk rosszat cselek-szenek is. Az agapé jellemzésére olvassuk el az I. Korinthus 13at!

Az agapé maga Isten (I. János 4, 16) S ahogy valljuk a mi Istenünkről a mi Megváltó Jézus Krisztusunktól, hogy CSODÁLATOS (Ézsaiás 9, 6) ugyanilyen csodálatos a Lélek gyümölcseként e földön, az övéi életében jelentkező: agapé is. Röviden három vonását mutatom fel:

1. Az agapé megelőző szeretet.

Az ember csak a gyűlölködés, a haragot, a bosszút tudja kezdeni. Önmagától az ember nem képes kezdeni a szeretetet, mert a szeretetet Isten kezdte:" Mi tehát azért szeretünk, mert Ő előbb szeretett minket." (I. János 4, 19) Ennek a megelőző isteni szeretetnek drága pecsétjét hordozzuk magunkon a keresztség sákramentuma által. A megelőző Isteni szeretet forrásánál ott találjuk örök elválasztásunkat (predestinálásunkat!). Az vagyok, akinek Isten hirdeti: " Mert örökkévaló szeretettel, szerettelek téged, ezért terjesztettem reád az én irgalmasságomat." (Jeremiás 31, 3) Az vagyok, azok közé tartozom, akinek Jézus Krisztus ezt mondja: " Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és én ren-deltelek arra, hogy elmenjetek, és gyümölcsöt teremjetek és megmaradjon a ti gyümölcsötök. " (János 15, 16)

Mindez azt jelenti, hogy a víztől és Lélektől született krisztusi ember, akinek élete termi a Lélek gyümölcsét, a szeretet dolgában nem helyezkedhetik a várakozás álláspontjára. Nem mondhatja, hogy szeretem, majd ha ő is szeret. De mivel ő nem szeret, én sem szeretem. Nekünk "szabad" megelőző szeretettel szeretni.

2. Az agapé áldozatos szeretet. Amikor a Biblia Isten szeretetéről beszél, akkor azt mondja el, hogy Isten általunk eléggé soha fel nem fogható, meg nem érthető, szeretettel szeret. A János 3, 16 ezt így mondja: " Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örökélete legyen." Luther, úgy tudom erről az Igéről nem "mert" prédikálni, mert azt vallotta, hogy ez olyan nagy üzenet, amivel nem lehet, "megbirkózni." S mennyire igaza volt! Ha végig gondoljuk, mit jelent az Egyszülöttet odaadni, mi van e mögött a kijelentés mögött, akkor bizony dadogva és álmélkodva vallhatunk arról, hogy Isten szeretete áldozatos szeretet. A Krisztusban hívő, a Lélek által újjászületett keresztyén életének ezt az áldozatos szeretetet, gyümölcsöt kell teremnie.

3. Az agapé, tágölelésű szeretet. Isten az egész világot szereti. (Az egész világ alatt itt nemcsak az egész emberiséget kell értenünk, hanem a teremtett mindenséget, a kozmoszt, a maga növény és állatvilágával, csillag milliárdjaival együtt.) Egyszerűen így szoktam mondani: Olyan embert tudtok mutatni, aki nem szereti az Istent. De olyat, akit nem szeret az Isten, olyat nem tudtok mutatni. Gárdonyi Géza ezt így írta: Mondd el az életed történetét és megmutatom benne Isten szeretetének a jeleit.
Nem egyszer nehéz leckéken keresztül tanuljuk meg ezt a szűkkeblűségtől megszabadító, tág ölelésű szeretetet. Olvassuk csak el az Apostolok Cselekedeti 10. Részéből, milyen leckét kapott Péter apostol, amíg ki tudta mondani:" Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten.” A Lélek gyümölcse ez a tágölelésű, szűkkeblűségtől mentes szeretet. Ezáltal cselekszi, kell, hogy cselekedje a Krisztusban hívő nép azt a "másoknál többet", amiről a Hegyi Beszédben tanított Jézus. /Máté5, 43v48/

Losontzi István (1709-1780) egyik, legáltalánosabban ismert és énekelt úrvacsorai énekének szavai szerint imádkozzunk:

"Add Úr Jézus, halálodban,
Követnünk életedben.
Szentséges tudományodban,
Szelíd szenvedésedben.
Légyünk alázatosak.
Mindenhez irgalmasak.
Segélj erre Szentlelkeddel,
Oktass, vezérelj igéddel!"

3. ÖRÖM - khára

Evangélium magyarul örömhír, örömüzenet. Amikor a Biblia örömről beszél, első rendben azt az örömöt érti, amely Istenből árad és a hiten nyugszik. Erről beszél a zsoltáríró templomszentelési énekében:

"Gyászomat örömre fordítottad,
lehoztad, gyászruhámat,
és örömbe öltöztettél.
Ezért szüntelen zeng neked a szívem,
örökké magasztallak Uram, Istenem!" (Zsoltár 30, 12v13)

Ezt az örömöt termi a Lélek Isten megváltott gyermekei életében: " Megismerteted velem az élet útjait, betöltesz engem örvendezéssel a te orcád előtt. (Ap. Csel 2, 28.) Az "élet útjait" Jézus Krisztus, jelentette ki, amikor "a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk" (Héberekhez írt levél 1, 1) Isten. Jézus Krisztus Istene, pedig örvendező Isten. Egyedül, a Lukács 15. részére gondoljunk most csak. Mindhárom példázatban arról, a nagy örömről beszél Jézus, amit a pásztor, az asszony, és az atya érez: "Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. Örüljetek velem, mert meg-találtam azt a drachmát, amit elvesztettem, és hozzátok, a hízott borjút, vágjátok le! Együnk és vigadjunk, mert ez az én fiam, aki meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És elkezdtek vigadozni." S mindezt összefogja az a kijelentés, hogy nagy öröm van a mennyben, Isten angyalai így örülnek egyetlen bűnös megtérésének.

Maga Jézus Krisztus is örömteljes egyéniség volt. Igaz, hogy ő volt a "fájdalmak férfia, betegség ismerője" (Ézsaiás 53, 2) de, "amerre járt boldog jókedvnek légkörét vitte magával. Mint a tengerparti, édes vizű források, még ha szenvedéseknek keserű hullámai el is söpörtek felette, újra meg újra kifogyhatatlan üde jósággal és örömmel buzgott". (Fosdick) Első csodáját egy lakodalomban tette. (János, 2, 1v12) Amikor pedig a Gecsemáné kertből a Golgotára vezet útja, nem a panaszos zsoltárokat énekli tanítványaival, hanem " miután dicséretet énekeltek, kimentek az Olajfák hegyére." (Máté 26, 30) Így érthető, hogy az Újszövetség a világ legörömteljesebb könyve. Azzal kezdődik, hogy nagy örömet hirdetnek az angyalok, mert megszületett Jézus Krisztus, és azzal végződik, hogy egy nagy, megszámlálhatatlan sokaság hallelúját énekel. "A Lélek és a mennyasszony így szól: Jöjj!" S így válaszol, "aki ezeket kijelenti: Bizony, hamar eljövök. Ámen." Közben elég tragédia van az Újszövetségben, de soha nem feledhetjük, hogy ezekkel együtt, mégis a világirodalom legörvendezőbb könyve az Újszövetség.

De ne feledjük azt sem, hogy az első keresztyének örvendező emberek voltak, mert "megteltek örömmel és Szentlélekkel." (Ap. Csel 13, 52) Ezt a Lélektől kapott örömöt nem tudta tőlük elvenni senki és semmi. Amikor megverték őket," örömmel távoztak a Nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az Ő nevéért." (Ap. Csel 5, 41) Mikor vagyonukat elrabolták, örömmel fogadták azt is, mivel tudták, hogy nékik értékesebb és maradandóbb vagyonuk van. (Héberekhez 10, 34) Együttlétükre, Istentiszteletükre is az öröm volt a jellemző: "Amikor házanként megtörték a kenyeret, ujjongással és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép." (Ap. Csel 2, 46v47) Öröm és tiszta szív, ez jellemezte a Pünkösd utáni keresztyéneket.

A Lélek gyümölcseként lesz valósággá Dávid bizonyságtétele: "Teljes öröm van tenálad (Zsoltárok 16, 11) Ezt a teljes örömöt hirdetik az apostolok. Ezt adja áldásul Pál apostol: "A reménység Istene pedig ,töltsön be titeket a hit ereje által teljes örömmel és békességgel. " (Római levél 15, 13) Ezért írt levelet János apostol:" Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen." (1. János 1, 4) Ezt a teljes "kimondhatatlan, dicsőült" örömöt ismerjük meg Péter apostol levelében a gyülekezeti tagok életéből.

Tehát a Lélek gyümölcseként jelentkező öröm, nem töredékes." Töredékes az ismeretünk és töredékes a prófétálásunk",(1. Korintus 13, 9), de az örömünk teljes. Éppen azért teljes az öröm, mert ez Krisztus öröme". Ezeket azért mondom, nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek és a ti örömötök, teljessé legyen." (János 15, 11). Ez a teljes öröm, csak maradandó lesz a Jézus nevében való könyörgés által. "Eddig, nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen." (János 16, 24) Ez a teljes öröm Krisztus feltámadásából és paruziájának bizonyságából táplálkozik és az által lesz maradandó: "Nektek is szomorúságotok van, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek."(János 16, 22)

A Lélek gyümölcseként jelentkező öröm erőforrás. "Az Úr előtt való öröm, erőt ad nektek." (Nehémiás 8, 10) Sorolhatnánk még az Igei bizonyítékokat, hogy a Lélek gyümölcseként ez a teljes öröm jelentkezik Isten gyermekeinek az életében, az Anyaszentegyház életfolytatásában. Úgy gondoljuk azonban elég a bizonyítékok sorolása. Mindezek arra az öneszmélődésre, magunkba nézésre késztetnek bennünket: Vajon a mi életünkben ismerőse ez a teljes öröm? Nem lenne e szükséges átértékelnünk némely dolgot gondolkodásunkban, vagy "felfedeznünk" némely Igét, amelyek mellett könnyedén tovább mentünk. Ebben segítsen bennünket Asz-sziszi Szent Ferenc (1182 - 1226) példája. Őt a többi társa "Mindig vidám testvér" nek hívta ("Bruder Immer froh"). Assziszi Szent Ferenc nem tűrt meg a rendjében szomorú ábrázatú szerzetest. Amikor egy nap ilyennel találkozott, megkérdezte Őt: Miért szomorú az ábrázatod? Megbántottad valamivel Istent? Mert más oka nem lehet a szomorúságnak, ha így van, menj, hozd rendbe dolgodat Istennel, de ne terhelj másokat szomorú ábrázatoddal!"

4. BÉKESSÉG - eiréné

A Biblia eredeti szövegében a héber nyelvben a sálom  - szó, /békesség/ tágabb értelemben volt használatos, mint a magyar nyelv béke, vagy békesség szava. A héber sálom jelentette az egyéni élet teljes boldogságát, beleértve a jó egészséget is, a rendezett anyagi körülményeket, a megelégedést és a biztonságot. A békesség fogalmának lényeges elemei voltak még az embertársakkal, a társadalommal való harmonikus együttműködés, valamint az ellenségeskedések és háborúk hiánya. Érthető, hogy számos rabbinikus mondás maradt fenn, amely így kezdődik: Nagy, dolog a békesség!

Ezt a héber,  - sálom szót, az Újszövetség általában: eirénével/ fordítja. Nem csak azt jelenti, hogy nincs nehézség és gond, hanem azt is, hogy az embernek minden jóban és szépben része van. A korabeli köznyelvben két érdekes alkalmazási módja volt, az (eiréné) fogalmának. Először jelölte azt a nyugalmat és békességet, amelyet egy ország élvezett, egy jó uralkodó igazságos és jóságos uralma alatt; másodszor jelölte azt a rendet, amely a falvakban és városokban uralkodott. Azt a hivatalnokot, aki erre felügyelt “a falubéke őrzőjének” /Hütter des Dorffrie dens, eiréné / hívták és a nyilvános békességről gondoskodott.

A Bibliában tehát nem egy leszűkített békesség fogalommal állunk szemben. A Biblia békesség fogalma nem részleges békességet jelent, hanem totális békét. Nemcsak a ”kebelnek” a békességét, hanem külső békességet is. De jelenti a szívnek azt a derűs nyugalmát is, amely abból a hitből táplálkozik, hogy Isten kezében vagyunk. Tehát ahogyan Saddhu Sundar Singh mondja ez a békesség nem a mi gondolataink, vagy beképzeltségünk eredménye, hanem Isten jelenlétének következménye a lélekben. A békesség forrása tehát Isten /Róma 15, 33; 16, 20; I Korinthus 1, 33; Filippi 4, 7/. Isten, Jézus Krisztus szerzett békességet, miután “ a kereszt által megölte az ellenségeskedést önmagában...” /Efézus 2, 14 -17/ A békességet Jézus Krisztus végrendeletileg hagyta tanítványaira: ”Békességet hagyok néktek: az én békességemet adom néktek ” / János 14, 27/
Ezt a békességet termi a Lélek, gyümölcsként a keresztyének életében. Ennek a békességnek, ahogyan Robertsohn Fr. Vilmos kifejtette négy dimenziója, van: Békesség Istennel, békesség emberrel, békesség önmagammal, és békesség kötelességemmel.

Békesség Istennel! Jézus Krisztus az Isten lényegét jelentette ki. Az Ő áldozata Isten szeretetét hirdette meg. Ő hozta a nagy törvényt, hogy szenvedés nélkül nincs igazi boldogság, s, hogy minden áldás, amiben részünk van, helyettünk való szenvedésből származik: Az élet, amelyet élvezünk, anyánk kínszenvedésével jött létre. A darab kenyér, amelyet eszünk, milliók fáradsága, aggodalma, szenvedése útján volt megszerezhető. A tudomány, melynek áldásában részesülhetünk, sokak agyának, szívének keserves nehéz munkájával jött létre. A békesség, melyet jelen napjainkban élvezünk, egy rész, a hősök szenvedése, vére hullása árán, másrészt nemes, nagy lelkek hősies fáradozása, áldozatvállalása, szenvedése árán a miénk. Ez az emberi élet törvénye, s ennek Megváltónk is alávetette magát. Így békéltette meg kereszthalála által az embert Istennel. Ez a békesség első dimenziója: Békességünk van Istennel.

Békesség az emberrel. Talán az emberek között mindeddig Pál apostol érezte, s hirdette legvilágosabban, hogy a Krisztus halála az embernek az emberrel való megbékélést jelentette. Mert milyen nagy ellenségeskedés volt, zsidók és pogányok között. S ezt is lerontotta a Krisztus keresztje. Ezért békélhet meg a Krisztus halála által az ember az emberrel. A Lélek ezt a gyümölcsöt termi, Isten gyermekei életében. Megtanulták és élik, hogy a másik emberrel való békességet a Krisztus keresztjének szelleme hozta. Ez pedig a szenvedésnek, és a szeretetnek szelleme volt. Ha szeretni akarunk, meg kell tanulni, szenvedni, s ezen az úton békességre jutunk a másik emberrel.

Békesség önmagammal. Ez Krisztusban nyert békesség harmadik dimenziója. Ezt a békességet nem ismerik azok a “könnyű lelkek”, akik nagyon is meg vannak elégedve, sőt el vannak telve önmagukkal. A nemes emberség ott kezdődik, hogy nem vagyok megelégedve önmagammal, vádolom önmagamat gyengeségei-mért, hibáimért. Ismerem a lelkiismeret furdalást, őszintén együtt tudok kiáltani az apostollal:” Én nyomorult ember! Kiszabadít meg ebből a halára ítélt testből? ” /Róma 7, 24/ Ettől is csak Krisztus szabadít meg. A Lélek által eljutok a bizonyosságig: Krisztussal együtt én is keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem, Krisztus él bennem” /Galata 2, 20/ S ez a hit ad békességet önmagammal.

Békesség a kötelességemmel. Alig van az életben borzasztóbb békétlenség, mint amely az ember és kötelessége között van. Kevesen vannak közöttünk, akik megtalálták helyüket az életben. Van bennünk valami nagyra törés, ami azt képzelteti velünk, hogy képességeinknek nagyobb dolgok felelnének meg, mint amelyekre elhívattunk. Forduljunk azonban Krisztus keresztjéhez. Tanulmányozzuk Jézus Krisztus csodálatos életét, s akkor meg fogunk békélni kötelességeinkkel. Mert az ember nem úgy békél meg a kötelességeivel, hogy megváltoznak a körülményei, hanem úgy, hogy a lelke hozzáigazodik azokhoz a körülményekhez, amelyekbe Isten belehelyezett minket.

Íme a békesség négy dimenziója: Békesség Istennel, békesség az emberekkel, békesség önmagammal és békesség a kötelességeimmel. Ezek a Lélek gyümölcse. De ezt nem elég “áhítattal várni”, erre buzgón törekednünk is kell, mert másként csak “kerülgetjük a békességet”, ahogyan Kálvin mondja:” S, az emberek úgy születtek, hogy úgy látszik mindannyian, kerülgetik a békességet, mert mindenki csak önmagával törődik, s azt akarja, hogy mások tűrjék az ő szokásait, ő maga azonban nem méltóztatik alkalmazkodni a mások szokásaihoz. Tehát ha nagy erőfeszítéssel nem követjük a békességet, sohasem fogjuk azt megtartani. “ Ha a Lélek gyümölcseként megjelent életünkben a békesség, kettős mértékben érvényes ránk Megváltónk szava: ”Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” /Máté 5, 9/

Legyen részünk a békét teremtők boldogságában!

Lássék lelkemben Jézusnak békéje,
Tiszta szíve és mennyei szent lénye!
Ó szállj Szentlélek ránk!
Áldd meg szívünk és szánk!
S bennünk teljes lesz Jézusnak szépsége.
(lelki ének az ébredés idejéből)

5. TÜRELEM - makrothümia

A szeretet, öröm, békesség hármas, szent, egysége után különösen fontos és gazdag jelentésű fogalommal állunk szemben. Nézzünk néhány magyar fordítását:

a./ békességes tűrés, /Károli Gáspár/
b./ hosszútűrés, /Czeglédy Sándor/
c./ nagylelkűség, /Ravasz László/
d./ türelem /Magyar Biblia Tanács (Új) és Békés – Dallos/
e./ Luther és Bruns Geduldal fordítja.
f./ Schlatter: Langmutot használ.
A fogalom szótári jelentése még gazdagabb, érdemes tovább búvárkodni benne. Az itt használt szó csak az apostoli levelekben fordul elő. Azokban tizennégyszer: Róma 2, 4; 9, 22; II. Korinthus 6, 6; Galata 5,22; Efézus 4,2; Kolossé 1,11; 3,12; I Timótheus 1,6; II Timótheus 3,10; 4, 12; Zsidók 6,12; Jakab 5, 10; I Péter 3, 20; és II. Péter 3, 15. Különösen a Kolossé 1, 11-re hívom fel a figyelmet, ahol a hüpomoné és a makrothümia, együtt szerepel.
A makrothümia ellentéte okszüthümia, ahogyan a makrokozmosz ellentéte a mikrokozmosz. S ha erre az ellentét párra gondolunk a magyar nyelvünkben, akkor bátran használhatjuk a magyar fordításban a “nagytűrelem” kifejezést is, ahogyan eleink így is használták: Nagytürelmű szent Úristen.
I.Makkabeus 8,3 arról szól, hogy a rómaiak makruthümiával sok országot meghódítottak. A rómaiaknak azt az állhatatosságát, az egyes meghódítottakkal szemben meg nem szűnő türelmét érti alatta, amely végül győzelemhez juttatta őket. A makrothümia - a türelem szó általában nem egyes cselekvésre, vagy történésekre használtatik, hanem az egész emberre vonatkoztatva. Chrysostomus egyházatya /+407/ a makrothümiáról úgy beszél, mint olyan ember elnézéséről, aki akkor sem áll bosszút, ha lehetősége volna arra. Az olyan emberek, akikben makrothümia van, nagyon nehezen haragszanak meg. Számunkra különösen érdekes, hogy a szó az Újszövetségben Istennek és Jézus Krisztusnak “ama napon” az emberekkel szemben való viszonyában fordul elő leginkább. /Róma 2, 4; 9, 22; I. Timótheus 1, 16; I. Péter 3, 20/ Ha Isten olyan lenne, mint az emberek, a világot már régen megsemmisítette volna. Ő azonban türelmes és hosszútűrő irántunk.

Isten, a hosszútűrés Istene. Az apostoli levelekben, három vonatkozásban gondoljuk végig Isten hosszútűrő szeretetét.
a.) Noé napjaiban is ezzel a marothümiával várt az Isten. I. Péter 3, 20: ”Az Isten türelmesen várakozott a Nóé napjaiban a bárka készítésekor.”
b.) Életünk megváltoztatására, a megjelent kegyelem, elfogadására, az Isten országába való bemenetelünkre, a megtérésünkre is így vár az Isten. Róma 2, 4: “Vagy megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz? ” Visszatekintve életünk elfolyt idejére, nem kell-e megerősítenünk ennek a kijelentésnek az igazságát?
c.)A paruziára, a Jézus Krisztus visszajövetelére is az Ő hosszútűrő szeretete, az ő makrothümiája miatt nem került még sor. Gondoljuk végig e ponton a II. Péter 3, 9 -15 félreérthetetlen üzenetét.:” Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen. De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek. Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek, akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik. Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok, igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon benneteket békességben. A mi Urunk hosszú tűrését, pedig üdvösnek tartsátok, ahogyan szeretett testvérünk, Pál is megírta nektek, a neki adott bölcsesség szerint ”!

A keresztyén /Krisztusi /embernek is hosszútűrőnek kell lenni, különben méltatlan lett a hosszútűrő Isten kegyelmére. Máté 18, 21-35 verseiben mond erről példázatot Jézus Krisztus. Pál apostol pedig személyes vallomásaként beszél erről, mint Krisztust követő élet Isteni értelméről: ” Igaz, az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak.” /I. Timótheus 1, 15-16/ Ennek a kijelentésnek világosságában nem kell-e mélyen megítélnünk sok rendbéli missziós türelmetlenségünket?
Hányszor voltunk és hányszor vagyunk másokkal szemben türelmetlenek, elfeledve, hogy nem fogyott el az Úr türelme, vagy más fordítás szerint, “ Nem türelmetlen az úrnak lelke.” /Mikeás 2, 7/ Tehát, miért könyörült rajtam az Úr? Azért, hogy elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét. Kinek? Keresztyén testvéreimnek, a Krisztusi embereknek? Nekik is, de elsősorban azoknak, akik még nem hisznek, de hinni fognak benne! Tartsuk szívünkben az apostol példáját és ajánljuk mi is magunkat, mint Isten szolgái: türelemben, makrothümiában, hosszútűrésben, s akkor örömmel mondhatjuk el, vannak, akik követői lettek tanításunknak és türelmünknek. /V. ö. II. Korinthus 6, 6 és II. Timótheus 3, 10/
S ha ez félreérthetetlenül érvényes a Krisztusi emberre, természetes, hogy Krisztus gyülekezete sem lehet türelmetlen. Neki is abban kell megmutatni, hogy helyesen értette meg Isten szeretetét, hogy türelmes mindenki iránt. /I. Thesszalónika 5, 14; Efézus 4, 2; II. Péter 1, 5 skk./
Az ígéretek elnyeréséhez is, hosszútűrés is kell.
A Zsidók 6, 12 skk 15ben ez áll: ” Ne legyetek restek, hanem kövessétek azokat, akik hit és türelem /makrothümia/ által öröklik az ígéreteket. Amikor az Isten, Ábrahámnak ígéretet tett, mivel nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött, és így szólt. „Bizony, gazdagon megáldalak, és nagyon megsokasítalak.” És így, miután türelemmel / makrothümiával/ várt, beteljesült az ígéret.” Kálvin e hely magyarázatánál azt mondja, hogy mivel sokan vannak, akik kezdetben csodálatos hitet mutatnak, később azonban meglankadnak, a meg nem lankadó hitnek a türelem az igazi bizonyítéka.
S talán ez a fogalom az, amelynél gondolnunk kell arra is, hogy a gyümölcs növekedéséhez és éréséhez is idő kell. A Lélek gyümölcse sem egyszerre érik be életünkben. S ahogyan fény és meleg kell a gyümölcs éréséhez, úgy kell nekünk is naponként az Ige fényében és Urunk szeretetének melegében megfürdetnünk egész belsőnket, hogy érhessen a Lélek gyümölcse. Legyen azért nekünk is kedves énekünk a hosszútűrő ember éneke: a 62. Zsoltár, vagy az a dicséret vers, amit gályarabjaink énekeltek a kapuvári börtönben:
“Szenvedek békével, Magamat is ezzel Biztatom mindenekben:/: Szenvedett Megváltóm Többet, én jól tudom, Üdvösségemért testben. Nem egyedül vagyok Földön, ki nyomorgok: Szenvedik ezt is többen!”
Ezzel az énekverssel emlékezünk a gályarabságot szenvedett áldott emlékű Séllyei Istvánra /1627-1692/, Dunántúl tizedik püspökére, a pápai gyülekezet tizenharmadik lelkipásztorára, halálának 300. Évfordulóján, akit temetésén Hodosi Sámuel /1654 1748/Így jellemzett:” Pályáját állhatatosan megfutó Isten hű szolgájának eltétetett igazság koronája” kiadott emlékbeszédében: “ ... szoros Evangéliumbéli életének követője volt, mert Istenre nézve oly kegyesen élt, hogy még a kegyesség is, kegyességet tanulhatott tőle.