1. ELVÉGEZTETETT

Krisztusnak a Keresztfán mondott szavai és imádságai.

1."Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." (Lukács 23, 34)

Megjegyzésre méltók a haldoklók utolsó szavai. A Krisztusban hívők számára, pedig üdvös és fontos megjegyezni Megváltójuk utolsó szavait. Jézus Krisztus hét alkalommal szólott a kereszten. Ezeket az Anyaszentegyház így jelöli régtől fogva: "Hét szó a Kereszten." Amikor ezeknek a szavaknak az üzenetére figyelünk, szükséges meghallanunk a Mózesnek mondott Isteni figyelmeztetést:" Old le a te saruidat lábaidról, mert a hely, amelyen állasz, szent föld." Bizony a golgota dombja lett a legszentebb föld, mert ott állt a Krisztus szent Keresztje, elmúlás és rom felett…
Az első szó a bizalom és a szeretet imádsága. Bizalom az Atya iránt és szeretet az emberek iránt. Atyám, azt mutatja ez, hogy Megváltónknak a szenvedésben nem rendült meg a hite. Legnagyobb tanításainak egyike éppen az volt, hogy az Isten a Jehova, az Örökkévaló az Atya. Imádkozni így tanított az övéit: Mi Atyánk. …

Csodálatos ez az imádság azért is, mert nem bosszúért és megfizetésért esedezik, hanem megbocsátásért. A hit és a szeretet megdicsőülése ez és minden idők számára például szolgál. Ebben az imádságban a tanítás és az élet teljes egységét találjuk. Ő az Isten bocsánatát hozta, ahogy a próféták mind bizonyságot tesznek róla, hogy bűneink bocsánatát veszi az ő neve által mindenki, aki hisz őbenne. Krisztus maga is így tekintett halálára. "Ez az én vérem az újszövetség vére, mely sokakért kiontatik bűnök bocsánatára. " S miközben véghez viszi a megbocsátás művét, ajka is bocsánatért esedezik. Kikért imádkozik? A csúfolókért, a hitetlenekért, azokért, akik nem tudják, mit cselekszenek. Nyugodtan mondhatjuk, hogy minden emberért, értem és érted imádkozott, mert bizonyos mértékben minden bűnösre érvényes, hogy nem tudja, mit cselekszik. Ahogyan Pál apostol is megvallja: "… tudatlanul cselekedtem, hitetlenségemben."
Jézus Krisztus azt tanította, hogy imádkozzunk azokért, akik üldöznek bennünket. S most ő is ezt teszi. Jeruzsálemben az volt a szokás, hogy a halálra ítéltet, a városnak háttal feszítették keresztre: ne hogy a szerencsétlen ember utolsó pillanatában megátkozza a várost. Jézus Krisztust is így feszítették meg: háttal a városnak. Tekintetét tehát a Golgotáról nyugat felé fordította, át a tengereken… át évszázadokon, … tekintetével átölelte minden egykor hozzá térő népét, átölelt minket, Európaiakat, és magyarokat is: Atyám bocsáss meg nekik!
S, hogy ennek az imádságnak mekkora hatása volt, álljon elénk tanulságul néhány példa. István diakónus az első keresztyén vértanú is így imádkozott: " Uram, ne tulajdonítsd nekik e bűnt."
S utána emberek sokasága következik, akik, Uruk imáját mondták. Bizony ennek az imádságnak az ereje csökkenti napról-napra a bosszú hatalmát és növeli a szeretet és a megbocsátás mennyiségét.

2. "Bizony mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban." /Lukács 23, 43/

Jézus Krisztus gonosztevők között lett keresztre feszítve. Így akarták az emberek. Így akarta Isten. A bűnösök barátja volt. Ez volt egyik legszebb neve: vámszedők és bűnösök barátja. Velük eszik, és velük iszik és közöttük hal meg. Beteljesedik a prófécia: és a bűnösök, közé számláltatott; pedig ő sokak bűnét hordozta és a bűnösökért imádkozott.

És az, ahogyan akkor viselte magát a két bűnös, aki között függött, tanítja Stalker előképe volt annak, ami az óta napról-napra történik. Némelyek számára az Ő evangéliuma életnek illata életre, mások számára halálnak illata halálra. És így lesz ez mindvégig. Azon a nagy napon, az utolsó ítéletben, ismét középen lesz majd, s egyik oldalán állnak azok, akik megtértek, a másikon azok, akik nem tértek meg.

A szinoptikus evangéliumok részletesen feljegyzik, hogy a kereszten függő Megváltót csúfolta a nép, a katonák, a főpapok, s ezzel, mint Richter mondja, megnyitották a zsilipet a csőcselék előtt.

Rázúdul a nevetés és a kiáltás áradata. Ezeket jegyezték fel: Te, aki lerontod a templomot, és harmadnapra felépíted, szabadítsd meg magadat. Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről! Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael Királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk benne. Bízott az Istenben, szabadítsa meg most, ha akarja. Hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok.

Mindezek a csúfolódások, gúnykacajok, azt jelentették, hogy el van intézve ez békezavaró, kényelmetlen ember, aki a klérusnak és a kegyeseknek annyi gondot okozott. Nem szabadulhat többé a kezünkből. Richter hívja fel a figyelmünket, hogy ezek az okos emberek nagyon jól tudták, hogy egy ilyen prófétát, nemcsak testileg kell megölni. Nevetségessé kell tenni a halálát! Nem szabad, hogy az Ő halála, egy tragikus hős halála legyen. Itt egy szélhámosnak, sarlatánnak, nevetségesen kell elpusztulnia, hogy többé a földkerekségen, egy ember se vehesse őt komolyan. Bizony, ó borzalmas halál!

A keresztre feszítettek közül az egyik beáll ebbe a táborba: Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd meg hát magadat és minket is! A szenvedésben is kemény marad a szíve. Csak egy dolog érdekli: leszállni a keresztről, hogy tovább élhessen itt, úgy ahogyan eddig.

JÉZUS HALLGAT.
Ahogyan a többiek csúfolódására nincs szava, erre sem felel. Van ereje a hallgatásra. Már a tárgyalások alakalmával meglepi támadóit a hallgatásával. Hallgat a Főpap előtt. Heródesnek sem, felel egy szót sem. Pilátust is csodálkozásra készteti hallgatása. És később is minden borzalmas szenvedést némán hordozott. Nem kiáltott a fájdalomtól, amikor az ostor húsdarabot tépett ki hátából, akkor sem, amikor kezét, lábát átszögezték. A prófécia beteljesedett: Kínoztatott, pedig alázatos volt és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírók előtt, és száját nem nyitotta meg.

A kereszten függő csúfolódásra a másik gonosztevő felel. Így szól hozzá: " Nem féled az Istent? - Hiszen te ugyanazon az ítélet alatt vagy. Mi ugyan méltán, mert cselekedetünk méltó büntetését vesszük. - Ez azonban semmi gonoszt nem cselekedett. Majd Jézushoz fordult és így szólt: Uram, emlékezzél meg rólam, mikor eljössz a Te királyságodban.
Ebben a bűnösben, Isten az igaz megtérés példáját adja elénk. Három ismertető jele van ennek: Bűnbánat s ebből következően a szenvedés megérdemelt. Kálvin tanítja nekünk, hogy bűnbánatának első gyümölcseként azt mutatja fel, hogy szigorúan megdorgálta társának, Istentelen arcátlanságát: azután, egy másikat is tett hozzá azzal, hogy önmagát megalázta a bűneiről tett őszinte vallomással. Bizalom. Egész, elrontott és engedetlen, csúfos véget érő életem ellenére, mégis: Uram!

Könyörgés. S, micsoda, könyörgés! Milyen világos látásuk volt e szemnek, kiált fel Kálvin, hogy meg tudták látni a halálban is az életet, a romlásban is a hatalmat, a gyalázatban is a dicsőséget, a vereségben is a győzelmet, a rabságban is a királyságot! Nem tudom mondja Kálvin volt e, a hitnek ilyen ragyogó példája, amióta áll a világ.

Ez a megtérő bűnös Krisztus keresztjének első gyümölcse. Elfogadhatjuk Stalker szép megállapítását, hogy ahogyan a tékozló fiú példázata elmondja Jézus egész tanításának lényegét, úgy a kereszten függő lator megmentése, Jézus egész élete munkáját összefogja. Luther találóan mondja, hogy olyan enyhületet adhatott Krisztusnak, mint amilyent az angyal hozott neki a Gecsemáné kertjében. Isten nem engedhette, hogy alattvalók nélkül maradjon az Ő Fia. És most ez az egyetlen ember képviselte az Ő egyházát. Ahol véget ért Péter hite, ott megkezdődött a megtérő lator hite.

Nem szavával térítette őt meg megváltónk. Inkább hallgatásával, szelíd, türelmes, csendes szenvedésével, "magaviseletével". A neki mondott szó már nem a megtérésre hívja őt, hanem megtért lelkét biztatja és bátorítja. Ígéretével megnyitja előtte a menny kapuját: "Bizony mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban."

MA.
A lator valami távoli időpontra gondolt, amelyen majd megemlékezhetik róla Krisztus. Ő ellenben így felel: Ma. Ebben benne volt az, az ígéret is, hogy még aznap meg fog halni és nem fog, napokig gyötrődni a kereszten, amint néha megtörtént a megfeszítettekkel. Ma, azaz néhány óra múlva velem elszel a halottak birodalmában, és pedig azon az oldalon, ahol az igazak örömmel várnak a feltámadás napjára!

Nagyon megszívlelendő Richter észrevétele, aki felhívja figyelmünket arra, hogy az a férfi, akinek ezt mondták, nem volt tanítvány, nem volt próféta és nem volt az igazhívő egyház tagja. Gonosztevő volt, aki jogosan került a keresztre. Hol van itt az érdem? Ezen a helyen kezdődött el minden értéknek a teljes átértékelése. E helyen a katolikus teológus is csak így kiálthat fel:
Az ember nem akar hinni a fülének. Hogyan? Hát ennyire irgalmas az Isten? Elég Neki a megalázkodó emberi szív egyetlen mondata? Elég az Úr Jézus nevének fájó emlegetése? Igen; el kell hinnünk, hogy elég: az Isten irgalma megbocsátott.

VELEM LESZEL

De igazán mondja Stalker: az egész mennyország benne van ebben az egy szóban: Velem. Kálvin meg arra tanít, hogy jegyezzük meg azt a hihetetlen készséget, amely késedelem nélkül, oly nyugodtan öleli magához a latort, s megígéri neki, hogy részese lesz a boldog életnek. Minden kétségen kívül áll tehát, - mondja -, hogy kész ő kivétel nélkül mindenkit bebocsátania maga országába, akik őhozzá menekülnek.

A PARADICSOMBAN.

Az bizonyos, hogy ez a szó szép kertet jelentett és az emberiség ős szüleinek lakóhelyét jelezték vele. Kálvin óv bennünket attól, hogy a paradicsom helyéről kíváncsi és szőrszálhasogató módon vitatkozzunk. Legyen nekünk elég annyi, hogy akiket a hit oltott be Krisztus testébe, azok részesei az ő életének, s haláluk után boldog és vidám nyugalmat élveznek, míg Krisztus visszajövetelével teljesen meg nem nyilvánul a mennyei élet tökéletes dicsősége. Az eddig elmondottakon túl, ilyen tanításai is vannak a második "szónak": Elfogadhatjuk, a régieknek azt az észrevételét, hogy a két bűnös közül, azért tért meg az egyik, fölöttébb el ne csüggedjünk.

Mert micsoda vigasztalás az elcsüggedt bűnös szívnek: a halálos ágyon is meg lehet térni! És azért tért meg csak az egyik, hogy fölöttébb el ne bizakodjunk; mert nem mindenki tér meg a halálos ágyán van, akinek a szíve csak jobban meg keményedik ott. Ne akarjunk igével téríteni ott, ahol Isten igenélküli, a munkájában becsületesen helytálló, megbízható, önzetlen, vagy a szenvedést az ő erejével csendben hordozó magatartást vár tőlünk. Nagyon sokszor száz szép szónál többet ér egyetlen kicsi jócselekedet.

Az Úrban hordozott szenvedés, soha nem lehet gyümölcstelen. Nincs igazabb mérték vallási tanítómesterek, és irányzatok megítélésére, mondjuk Stalkerrel, mint az, hogy mit tudnak mondani egy haldokló embernek, aki még nem nyerte el bűneinek bocsánatát. Ha nem tudunk még egy haldokló bűnösnek is bizonyos, boldog, teljes üdvösséget felajánlani, evangéliumunk nem azonos, Annak az evangéliumával, Aki meg tudta vigasztalni a bűnbánó latort is.
És végül: Bűnbánatban s szenvedésekben megtisztult, az Úrhoz könyörgő szívünk bizton örülhet, hogy ez az ígéret a miénk is. Halálon át mi az életbe megyünk: VELE LESZÜNK. Elment, hogy helyet készítsen nekünk, mert ő azt akarja, hogy ahol ő van mi is ott legyünk. Nagyon szépen fogalmazta meg ezt az örömünket Dr. Victor János: Akármilyen gyászos volt a múlt, ez a jövő bőséges kárpótlást adhatott mindenért! Boldog lehet az a hívő ember, aki az örökkévalóság felé, ilyen ígéret fényénél indulhat el! Ne restelljek a nyomába szegődni.

Mint Kopernikusz a híres csillagász sírján, a következő, általa szerkesztett sírfelirat van:
" Nem akarok olyan kegyelmet, mint Pál,
sem Péter sorsát nem kívánom.
Csak azért könyörgök alázatosan,
hogy bocsáss meg nekem is olyan kegyelmesen,
mint a latornak ott a Kereszten,
megbocsátottál."

3. Asszony, ímhol a te fiad! Ímhol a te anyád! / János 19. 26, 27/

Hitünk szerint Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember volt. Erről tesznek bizonyságot utolsó szavai is. A második szóban Isten, aki egy megtérő bűnös előtt megnyitja a menny kapuját. A harmadik szóban egy asszony fia, aki édesanyja megélhetéséről gondoskodik.

Nem feledhetjük azt sem, hogy a Kereszten nagy kínokat szenved. Az evangéliumok szűkszavúak e téren, de amit leírnak, az is sok. Gondoljunk csak a második szónál említett, csúfolódások, okozta lelki kínokra is.

Nagy kínok között, nagy ügyért szenved. Itt valóban túlzás nélkül el lehet mondani: világra szóló nagy ügyért. Az Írás is erre utal:" És ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is."
És íme, kínok között, nagy ügyért való szenvedés közben is van nyugalma, ereje, ideje, kicsiny családi ügyekkel foglalkoznia. Kálvin János így ír erről: Krisztusnak, anyja iránt érzett szeretete méltó a megcsodálásra. Ebből megtanulhatjuk, hogyan kell kötelességünket teljesítenünk Isten iránt és emberek iránt. Tulajdonképpen Jézusnak lett volna szüksége segítségre és Ő ad segítséget. Megszólal ismét és ez a szó: a lelkigondozás csendes szava:

ASSZONY

Mária számára most teljesedik be Simeon próféciája: még a te lelkedet is áthatja az éles kard. És most Jézus így szól: Anyám, édesanyám! Csak mélyebbre hatol az éles kard az anyai szívben. De Jézus így szólítja meg: Asszony!
A kánai menyegző is így szólította meg. Ez nemcsak azt jelenti, hogy Vele a földi köteléket megszakítottnak tekinti, hanem arra is utal, hogy Mária is, az ő édesanyja is, most az Isten Fiát lássa benne. Asszony. Azt jelenti, hogy aki itt szenved, az nem csupán a te fiad, az, az Isten Fia. Az érzelem helyét bármily szent és igaz is legyen az anyai érzelem a hitnek, kell elfoglalnia Mária szívében is.

ÍMHOL a TE FIAD!

Azt adja maga helyett, akivel a legbensőbb kapcsolatban állott. Elhomályosodó tekintet most a szeretett tanítványt keresi. Hozzá is szeretne szólni:

IMHOL a TE ANYÁD.

Nem azt mondja Jánosnak, hogy ímhol az én anyám. Fogadd magadhoz, viseld gondját, mintha a tied, lenne. Nem Ő határozottan így szól: Ímhol a te anyád. Azt is benne érezzük ebben a kijelentésben, hogy tudod János, én így tanítottam. Ki az én anyám és ki az én testvéreim? …Aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, fiútestvérem, nőtestvérem és anyám. A vérszerinti, rokoni kapcsolat kiszélesedett, kitágult, a Lélek szerinti testvériségben. Most ezt bízom reád: Ímhol a te anyád! A keresztre feszítettnek jogában állott utolsó rendelkezéseket adni. Jézus él ezzel a joggal.

A zsidó családjog formanyelve szerint anyját az apostol oltalma alá helyezi. Szava végrendelet a tanítványnak. Feltehetően József, Mária férje már régebben meghalt. Az egyik hagyomány szerint Mária idős korban, Jánosnál, Efézusban halt meg. Más hagyomány szerint 17 évig élt Jeruzsálemben, János házában és ő soha sem hagyta el a várost, még az evangélium hirdetése végett sem, amíg Mária életben volt. Csak az ő halála után indult el missziói utazásaira, hogy végül Efézusban telepedjék meg, ahol életének későbbi történetei lejátszódtak.

ÍME!

Ilyen Megváltónk van. Ilyen Istenünk van. Világmegváltás, világkormányzás, nagy munkája közben van ereje, hatalma szeretete a mi kicsiny életünk gondját is elrendezni. Hagyd rá magad bizalommal! Néki gondja van reád. Ezt a harmadik "szót," úgy is tekintjük, mint hatalmas, utánozhatatlan, nagy prédikációt, az Apostoli Hitvallásnak erről a tételéről:

…MINDENHATÓ ATYÁBAN! …
Mindenható és Atya. Mintha kibékíthetetlen feszültség lenne ez a két fogalom, s íme a keresztre kell néznünk, hogy meglássuk, a Mindenható a Világmegváltó, az Uraknak Ura és a Királyoknak Királya, törődik a mi kicsiny porszem életünk gondjaival is, mert Ő ATYA.

És az is igaz, hogy Jézus a Keresztnek szószékéről itt minden idők számára, az ötödik parancsolatról tart prédikációt. Arról, hogy nekünk is gondoskodnunk kell szüleinkről:" Ha pedig valamelyik, özvegyasszonynak, gyermekei unokái vannak, tanulják meg, hogy az elsősorban családjuk iránt legyenek szeretettel, és szüleiknek háládatossággal fizessenek, mert ez kedves Isten előtt. Ha pedig valaki az övéiről és főképpen az ő háza népéről gondot nem visel, a hitet megtagadta és rosszabb a hitetlennél."

4. Éli, Éli lama sabaktáni?
Azaz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? /Máté 27, 46. Márk 15, 34. /

A kereszten elhangzott hét szó két nagy csoportra osztható. Az első háromban mások szükségeivel foglalkozik Megváltónk. A következő négy szóban saját (gondjaival) szükségeivel foglalkozik Urunk.
A két csoport között három óra idő telt el. A mi időszámításunk szerint déli 12 órától délután 3 óráig. Sötétség támadt az egész földön. A természet is Isten akaratának engedelmeskedik és eltakarja naparcát. Mint Kálvin mondja: mintha az ég és a föld köteles tiszteletet adná meg teremtőjének és alkotójának.

Hogy Jézus lelkében mi mehetett végbe e három óra alatt, arra a negyedik szóból következtethetünk. Ez volt a szenvedés mélypontja.
Rettenetesebb és félelmetesebb kiáltás soha nem hasított át a levegő! Megrendítő az is, amikor az ószövetség kegyesei kiáltanak így. Megrendítő, amikor közülünk bárki emberfia veszi ajkára ezt a mondatot. De itt most a Szerelmes, az Egyetlen, a Mindhalálig engedelmes Fiú kiált így. És, hogy ez a mondás különösen érdemes a megjegyzésre, az abból is látszik, mondja Kálvin, hogy a Szentlélek szíriai nyelven akarta, hogy elmondják, hogy így mentől jobban bevésse az emberek emlékezetébe.

Bizony igaz, hogy nincs a Bibliában még egy mondat, amelyet olyan nehéz megérteni, mint ezt.

MIÉRT?
Mindig gyötrelem és félelmetes, amikor a teremtmény azt kérdezi Teremtőjétől: Miért? Az egész Jób könyve egyetlen ilyen kiáltás. Ezt kérdezi Dávid is és Jeremiás is. Azt hinnénk, hogy Isten káromlók szólnak itt, pedig a legkomolyabb és a legnemesebb lelkek azok, akiket legkönnyebben utolér az ilyen kétségbeesés. A felületesek, a nyeglék, a világiasak, mondja Stalker mentesek tőle. A köznapi lélek könnyen belenyugszik a világba, és nem kér magyarázatot. Már most, ami értelmetlen ellenmondás és zűrzavar csak van a világon, az mind összetorlódott a Golgotán. És a „Miért? " ek milliói most mind összpontosultak Krisztus Miértjében.

HAGYTÁL EL ENGEM?

Azt fejezi ki vele Megváltónk, hogy az emberektől, barátoktól, tanítványaitól való elhagyatottság után a legsúlyosabb lelki szenvedést, az Istentől való elhagyatottság érzését is átélte a Kereszten.
János 16, 32 szerint tudta, hogy egyedül marad az Atyával: "Íme eljön az óra és már eljött, hogy eloszoljatok, kiki az övéihez és engem egyedül hagyjatok, de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van."

De most az Atya is elhagyta. Most a Kereszten szorong a lelke: Miért hagytál el engemet? Teológusok töprengenek rajta, vajon csakugyan így volt-e, elhagyatott volt e Jézus? Erre azt feleljük: Igen. Ott, akkor abban a néhány órában átélte Jézus a legrettenetesebbet, az Istentől való elhagyatottságot.
Azért lett Jézus Krisztus elhagyatott, hogy mi soha ne lehessünk azok. Mert nem mondhatja senki, hogy akik az Úr Jézuséi, azokat az ilyen lelki állapot nem érheti utol. Amikor a Megváltónk azt mondta, hogy a tanítvány nem lehet nagyobb a Mesterénél, bizonyosan erre is értette. Meg kell járniuk a lelki elhagyatottságnak az útját is.

De ha még nem tudna is mást kiáltani a lelkünk, mint a Zsoltáros fájdalmas panaszát, akkor sem vagyunk egyedül. Előttünk járt a mi Megváltónk Ezt az utat járta érettünk s az ő ígérete, hogy íme én tiveletek vagyok minden napon, még erre is vonatkozik és erre is érvényes.

Van egy elő képe annak, ami itt a Golgotán történt. 3 Mózes 16ban van leírva az évenkénti engesztelési ünnep. Két hibátlan bakot kellett a főpaphoz vinni. Az egyiket megölték és vére engesztelésül lett. Az élő bak fejére pedig rátette Áron, mindkét kezét és a megvallotta felette Izráel fiainak minden hamisságát és minden vétkét és mindenféle bűneit. Így rakta azokat a baknak a fejére és elküldötte a pusztába, a kietlen helyre s az ott, a kietlen puszta helyen nyomorultan elpusztult. Az a hitünk, hogy Isten így tette Jézusra a világ bűnét és akkor eltaszította őt, mert az ő szentsége közelében nem tűri el a bűnt. A borzalmas halál kínját Jézus némán szenvedte. Az Istentől való elhagyatottság számára elhordozhatatlan terhét kiáltja most a nagyvilágba. Bizony az volt a szenvedés mélypontja, semmi sem tudta őt e világon mélyebbre taszítani. Bengel pedig azt tanítja, hogy ebben a negyedik szóban, Urunk azt mondja, hogy nem csak az emberek kezébe adatott át, hanem Isten kezétől is kibeszélhetetlent szenvedett.

ÉN ISTENEM, ÉN ISTENEM

Aki így tud imádkozni lelke legnagyobb szorongásai közepette is, az nem elhagyatott. Ez a diadal, mert csak egy rövid szem-pillantásig hagyatott el a mi Urunk. Nem véglegesen. Ő is tudta ezt. Azért is imádkozta csak eddig a zsoltárt. A következő mondatot már nem vette ajkára. A 22. Zsoltár 2. Verse, ugyanis így van megírva: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
De ő meghallgattatott: Ő földi élete napjaiban erős kiáltás és könnyhullatás közben könyörgésekkel és esedezésekkel járult ahhoz, akinek hatalma van arra, hogy megszabadítsa őt a halálból és meghallgattatott istenfélelméért, tanítja Zsidókhoz írt levél.

S, hogy ez valóban így volt, arra bizonyság, hogy nem ez volt utolsó szava. Sőt, ami ezután következik, az már újra a békesség és bizalom szava.

És úgy is igaz, ahogyan az első pünkösdi prédikációban hangzott el: Nem hagyatott a sírban, sem teste rothadást nem látott. Így hát a legnagyobb elhagyatottságban is bizalommal mehetek Hozzá és kérhetem Tőle, Gerhardt Pál szép énekével:
Mellőlem el ne távozz, Ha majd én távozom;
A kínban, mit halál hoz, állj mellém Jézusom.
Ha lelkem félve reszket s rettent a meghalás,
Nagy kínod és kereszted legyen vigasztalás.

5. SZOMJÚHOZOM. János. 19, 28.

A Kereszten elhangzott negyedik szó, Megváltónk lelki szenvedését summázza. Az ötödik szó a testi szenvedés, jaj, szava. Mint Richter mondja: Egészen emberi szó ebben az embertelen tragédiában.
Újra gondoljuk csak végig, mily nagy, és mérhetetlen sok szenvedésben van része, és nem beszél róla sokat. Egyetlen jajszóba sűríti minden testi kínját. Tanuljuk meg Tőle ezt is: Ne beszéljünk olyan sokat, olyan könnyen és szívesen, olyan végére nem érően a szenvedéseinkről. Csak keveset. Könnyebb lesz a körülöttünk élőknek is.

SZOMJÚHOZOM

Azt jelenti, hogy testben szenved. Már több órán át, függ a tűző napon, a Kereszten. A szomjúság gyötrő érzése kínozza, ami az éhségnél is sokkal rosszabb. A keresztre feszítettek borzalmas szenvedése sűrűsödik ebben az egyetlen szóba, tűző napon, ég és föld között kifeszítve: szomjúhozom.

Az apostolok arra tanítanak minket, hogy Krisztus testi szenvedése fegyver a mi kezünkben: Mivel tehát Krisztus szenvedett testben, ti is ugyanezzel a gondolattal fegyverkezzetek fel, mert aki testben szenved, elszakad a bűntől. A testi szenvedések között nézzünk azért a hit fejedelmére és elvégzőjére, Jézusra, aki keresztet szenvedett.
Az egyházatyák szimbolikus jelentőséget adtak Jézus Krisztus szomjúhozásának. Azt tanították, hogy Jézus Krisztus szomjúhozta:

a, az Atyához való visszaérkezést, a dicsőségbe;
b, a váltsághalál gyümölcse képen, neki jutó boldog lelkek szent szürete után szomjúhozik.
Nem kell mindenáron elvetni ezt a gondolatot. Inkább gondoljunk arra, hogy szomjúhozik a lelkek után. Megváltónk szomjúhozik utánam. Ahogyan Stalker mondja olyan szépen: A szeretettünkre szomjúhozik. Az imádságunkra szomjúhozik. A szolgálatainkra szomjúhozik. A szentségünkre szomjúhozik.
Az evangélista ezt a megjegyzést fűzi e szóhoz: hogy beteljesedjék az Írás így szólt. Két zsoltárversnek kell beteljesednie: Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt és a halál porába fektetsz engem. És: Sőt ételembe mérget adnak, és szomjúságomban ecettel itatnak engem.

Íme, a legnagyobb szenvedésben is az Írás beteljesedésére gondol. Ezt tedd te is. Gondolj az Írásra! Gondolj azokra az Igékre, amelyeket Isten Lelke szíved hústáblájára írt fel! Nem tudom, milyen szenvedéseket enged meg Isten életedben, mondja Szikszai Béni, de nem lehetnek olyanok, hogy közöttük elsikkadna a prófécia. Isten Igéje, Ige marad, Isten kijelentése felette van minden emberi dolognak, felette a szenvedéseknek, felette van az emberi indulatoknak és gondolatok szövevényének, felette van az aljas ösztönöknek és szándékoknak. Isten Igéje mindenek felett beteljesedik, mindenek felett igaz.

Ehhez a szóhoz az evangélista a szemtanú hitelességével még egy megjegyzést fűz: Volt, pedig ott egy ecettel teli edény. Azok azért ecettel telt szivacsot tűztek izsópszárra és odatartották a szájához. Azok, minden bizonnyal a katonák. Az ecet pedig, vagy a katonák poscaja, savanyú bora volt, amelyet a hosszú őrség tartalmára kaptak, vagy valami folyadék, amelyet a szenvedőknek készítettek. Az izsópszár nem olyan, hogy bot gyanánt lehessen használni Máté és Márk e helyen nádat, említ.

Lüthi mondja ezzel kapcsolatosan, hogy feltűnő, hogy milyen figyelemre méltó körülményességgel tartja megemlítésre méltónak, elsősorban a negyedik evangélista, azokat a látszólag, legjelentéktelenebb részeket is, amelyek az eljárás és a kivégzés alkalmával előadódtak. Úgy gondolom mondja Lüthi , hogy egy olyan nemzedék, amelyik tapasztalja, mit jelent a kivégzés, a nyilvánosság kizárásával, tudja értékelni ezeket a fontos ténybeli bizonyítékokat, amelyeket János ad át az utókornak.

És mindez a részletezés miért fontos még? Hogy elgondolkodjunk a történteken. Azok a katonák, akik a keresztre feszítés elején, kockajátékot űztek, és ruháján osztoztak, tehát teljesen érzéketlenül viselkedtek, most a végén szánakozók, irgalmasak lesznek, részvétre indulnak. Mert nincs olyan megkeményedett szív, amelyik meg ne indulna Jézus Krisztus keresztfán való szenvedésének láttán!

Vajon nem kemény-e az én szívem? Mert a Megváltó most is így kiált: Szomjúhozom! Hogyan? Hol? – kérdezi Stalker, majd így folytatja: Szomjúhoztam és innom adtatok. Uram mikor láttuk volna, hogy szomjazol, és innod adtunk volna? Amennyiben megcselekedtétek, egyel az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg. Valahol csak szenvednek Jézus testvérei, szenvedésük magányosságába zárva és vágyakoznak arra, hogy valaki meglátogassa őket vagy betegágyukhoz kötözve és várva, hogy valaki megigazítsa a fejük párnáját, és hűsítő italt tartson kiszáradt ajkukhoz, ott mindenütt Krisztus kiált: Szomjúhozom!

6. Elvégeztetett! János 19, 30

A görög kifejezés azt is jelenti, hogy minden a céljához ért. Jézus Krisztusnak eledele volt, hogy az Atya akaratát cselekedje és az ő dolgát, elvégezze. Amint ő maga mondotta, a názáreti zsinagógában, először az evangélium hirdetését kell elvégeznie. És volt egy szakasza az ő életének, amelyet az evangélisták ezzel a mondattal zárnak le: Jézus mindezeket a beszédeket elvégezte.

S amikor elvégezte a beszédeket, tudta, hogy eljött az Ő órája. Ez azt jelentette, hogy még előtte van a keresztség, amellyel meg kell keresztelkednie, és nagyon gyötrődik, amíg az elvégeztetik. Ez a tusakodás történik a Gecsemáné kertjében. Utána főpapi imádságban megnyugodva mondja: Én dicsőítettelek téged a földön, elvégeztem a munkát, amelyet rám bíztál, hogy végezzem azt.”

Ez a bizonyosság szólal meg újra a Kereszten. Az a tudat szólal meg itt, hogy a nehéz munka elvégeztetett, az Atya akarata beteljesedett, a szenvedés végéhez, céljához ért.
S mindazt, amit a názáreti zsinagógában és a főpapi imádságban még mondatokban mond el, most egyetlen szóba sűríti:

ELVÉGEZTETETT.

Kóstolgassuk e szónak az édességét! Már sokszor mondották, mondja Stalker, hogy ez a legfelségesebb szó, amelyet valaha is kiejtetek a föld színén.
Mily édes tanítása az is, hogy személytelenül hangzik. Már nem így mondja: elvégeztem a munkát. Csak így: Elvégeztetett! Oh utánozhatatlan, utolérhetetlen Krisztusi alázat! Benne van tehát e szóban a mennyei seregek éneke is. Dicsőség a magasságban Istennek! S míg ezt karácsonykor a mennyei seregek sokasága hozta üzenetként a mennyből; most a Kereszten a Szerelmes Fiú újszövetségi dalaként száll a földről az égbe: Elvégeztetett!

Benne az előre megjövendölt győzelmi kiáltás hangzik fel. A legnagyobb győzelmi kiáltás ez, amely valamikor is elhangzott a világban. Lehallatszott a halottak birodalmába, felhangzik az égbe, évszázadokon, évezredeken át, hangzik, és mint hálazsoltár hangzani fog az örökkévalóságban. Ebben az egy szóban, mint Stalker mondja, benne volt az egész emberiség számára ez az üzenet: Íme adtam elődbe nyitott ajtót, amit senki be nem zárhat.

A pogányok elmondják hőseikről, hogy csak egy helyen sebezhetők meg. Siegfried a vállai között, levélnyi helyen. Achilles a sarkán. Mint ha a népeknek sejtelmük lett volna arról, hogy Istenen kívül senki nincs, aki ne volna sebezhető. Íme, van gyönge, halálosan sebezhető helye a halálnak és az ördögnek is, s az a hely az, ahol Krisztus elkiáltotta:

E l v é g e z t e t e t t !

S, hogy mi minden végeztetett el a kereszten és az meddig érvényes, arra álljon itt Kálvin tanítása: Krisztus haldokolva bizonyságot tesz a felől, hogy az ő egyetlen áldozatával el-végeztetett és betöltetett mindaz, ami üdvösségünkre csak szükséges volt. A Krisztus által hozott egyedüli áldozatnak hatása és ereje örökkévaló, amint azt ő, maga a saját szavával tanúsította, amikor ezt mondta, hogy minden elvégeztetett és betöltetett, azaz, ami csak az Atya kegyelmének megszerzésére, a bűnbocsánat megnyerésére, a megigazulásra és az üdvösségre szükséges volt, mindazt az Ő egyszeri áldozatával nyújtotta és elvégezte, és pedig oly tökéletesen, hogy az óta semmi, újabb áldozatra nincs szükség.

Még e szó három nagy tanítására figyeljünk:
1. Elvégezte megváltásunkat.
2. Elvégzi megtartatásunkat.
3. Befejezi a váltság művét.

1. Elvégezte a megváltásunkat.

Soha olyan erőtelennek nem látszott Krisztus, mint a Kereszten, kínok között és soha nem látszott még tündöklőbben, mint ott, hogy milyen erős a mi Istenünk. Bizony az ő ereje, erőtlenség által jut el céljához.
Nézz a Kereszten mindent elvégzett Jézus Krisztusra! Ahogyan az apostoli levél tanítja: Nézzünk a hit fejedelmére és elvégzőjére, Jézus Krisztusra! Csüggedésedben, erőtlenséged közepette teljék meg a szíved a drága evangéliummal: Elég neked az én kegyelmem! S mondjad a hatodik század latin himnusz szavaival:

Királyi zászlók lobognak,
Fénylik titka keresztfának;
Az élet ottan halni tért,
Holtával nyervén drága bért.

Légy áldott, oltár s áldozat,
Mellyel Krisztusunk áldozott:
Holton az élet elesett,
S holtával adott életet.

Élő kútfő, Szentháromság!
Téged áldunk, legfőbb Jóság!
Kérünk: a kereszt győzelmét,
Közöljed vélünk érdemét!

2. Elvégzi megtartatásunkat.

Ez a bizonyosság él Pál apostol szívében is. Nemcsak önmagára nézve, de a gyülekezet tagjaira nézve is: meg vagyok győződve arról, hogy aki a jó dolgot elkezdte bennetek, elvégzi a Krisztus Jézus napjáig. Éppen a mindhalálig engedelmes, a Kereszten mindent elvégzett Jézus Krisztus hűség tegyen bennünket is olyan meggyőződésű emberekké, akik minden emberi hűtlenség és állhatatlanság ellenére, az ő hűségében bízva bizonyosak vagyunk abban, hogy mi is így szólhatunk életünk végén: futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.

Ő a Kezdet és Ő a Vég!

3.Befejezi, a váltság művét.

A Kereszten ez hangzott el: Elvégeztetett, és nem ez: Befejeztetett: Mert még nem fejeződött be, a váltság műve. Anélkül, hogy a Kereszt áldozatából bármit is elvennénk, az egyszeri és tökéletes áldozat volt, utalnunk kell, a feltámadás, a mennybemenetel és a paruzia, a visszajövetel megváltói munkájára. Aki a Kereszten így szól: Elvégeztetett, egyszer ezt is el fogja mondani: Befejeztetett!
De addig még be kell teljesednie, céljához kell érnie a Jelenések könyve próféciáinak. A Jelenések könyvében ez a „hatodik szó” újra kivirágzik. Nyolcszor ismétlődik különböző formákban.
Belőlük tudjuk meg, hogy Isten titka, Isten haragja, és az ezer esztendő még ezután jut teljességre, ezután végeztetik el. Akkor hallatszik ez a szózat az égben: Most valósult meg az üdvösség és hatalom és a mi Istenünk országa és az ő Krisztusának hatalma, mert levettetett a mi atyánkfiainak vádolója, aki vádolta őket éjjel-nappal a mi Istenünk előtt.

7. Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet. Lk. 23, 46.

Amilyen nyugtalanná teheti az ember lelkét, amikor arra kell gondolnia utolsó órájában, hogy még mennyi mindent el kellett volna végeznem, meg kellett volna tennem; olyan nagy nyugalmat adhat az ember lelkének az a tudat, hogy mindent elvégeztem. Ami tőlem tellett, megtettem, amit reám bíztak, teljesítettem. Megváltónk lelkét, ez a nyugalom töltötte el. Elvégeztetett. Ami Rá volt bízva, a megváltás nagy műve, az engesztelés nagy áldozata elvégeztetett.
Most már nyugodtan, hajtja le fejét a Kereszten. Csak még az esti imádságot kell elmondania. Mert délután 3 óra van.

A templomhegyről a városon át idehozza a szél a hatalmas templomkürtök hangját. Az estéli imádság ideje van. Egész Izráel imádkozik ebben az órában: „Kezedre bízom, lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hűséges Isten.” Jézus hallotta a kürtök szavát és ő is, imádkozik.
Ő is esti imádságát mondja. Azt, amit Izráel imádkozik. Ennek a zsoltárversnek első felét imádkozza, csak más magasabb értelemben. Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet.
Szép gondolat, hogy Jézus halála előtt, esti imáját mondja. Hogy a halál az ő szemében csak alvás, ezt tudjuk” Ne sírjatok, nem halt meg, csak alszik”!

ATYÁM

Ez volt első bizonyságtétele 12 éves korában. Ez volt az első szava a Kereszten is. S utoljára ismét a nagy szót mondja ki: Atyám! Mert ebben a szóban a Fiúság lelke szólal meg. Mintha utolsó imádságával is, arra emlékeztetne minket is, hogy Őáltala, az Ő Lelke által mi is így kiáltsunk: Abba, Atyánk!

A TE KEZEDBE

A Te mindeneket teremtő kezedbe. Abba a hatalmas, erős kézbe, amely kivezette, megváltotta népét a szolgálat házából. Ez a kéz most sem rövidült meg. Ebben a hatalmas kézben most is van megszabadításra való erő. A Te kezedbe, abba az irgalmas, hűséges kézbe, amelyből senki ki nem ragadhatja a Te juhaidat.

S, a mi Megváltónknak éppen az, az imádsága, átszegezett kézzel mondott fohásza, legyen nagy vigasztalás és bátorítás a számunkra, hogy minket sem ragadhat ki senki az ő kezéből. Arra a megváltásra, amelyet élete és halála árán szerzett, most már rábízhatjuk magunkat. Az ő átszegezett kezeibe bátran letehetjük lelkünket.

TESZEM LE,
Az a bizonyosság szólal meg benne, amiről János evangéliuma feljegyzése szerint így tanított:” Azért szeret engem az atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. Senki sem veszi azt el éntőlem, hanem én teszem le magamtól. Van hatalmam, hogy letegyem és van hatalmam, hogy ismét felvegyem. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.”

Íme így lesz ez az esti ima Jézus ajkán győzelmi kiáltás: Nem ti vettétek el az én életemet, én tettem le azt! Nem a szegek tartanak fogva a Kereszten, hanem az engedelmesség és a szeretet!
Krisztus ugyanis, semmivel sem arathatott volna fényesebb dia-dalt, mondja Kálvin mint azzal a rettenhetetlen dicsekedésével, hogy az ő lelkének / melyet mindannyian elveszettnek gondoltak /Isten az őrizője.

LELKEMET.

A Megváltó utolsó imádságában lelkének sorsával volt elfoglalva, hívja fel a figyelmünket Stalker. Sokan vannak, akik haldoklásukban is testükkel, vagyonukkal, hozzátartozóikkal foglalkoznak és nem a lelkük dolgaival. És amíg a köznapi kifejezés szerint az ember testből és lélekből áll, addig a Szentírás még a lélekben is megkülönbözteti az ember legfelségesebb, legértékesebb alkotórészét és ezt említi Jézus is, amikor a maga lelkéről beszél. Imádságában.

Ebben az imádságban megszólal a feltámadás reménysége is. Az evangéliumok számos helyen feljegyzik számunkra: Jézus előre megmondta tanítványainak, hogy neki Jeruzsálembe kell mennie, és sokat kell szenvednie a vénektől és a papi fejedelmektől és az írástudóktól és megöletnie és harmadnapon feltámadnia. Ezt a bizonyságot nem veszítette el a Kereszten sem. Ez a reménység szólal meg ebben a csendes esti imádságban.
Ahogyan a feltámadás reménysége szólal meg ennek az imádságnak minden drága szavából, úgy teljék meg a mi lelkünk is életünkben és halálunk órájában is élő reménységgel, amelyre nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket Isten, a mi Atyánk Jézus Krisztus lelke által.
Ez a reménység és bizonyosság szólal meg Kálvin János, 1564. április 25 én kelt végrendeletében is, melynek derekas részében ez áll: Kijelentem, hogy ebben a hitben akarok élni és meghalni és nincs más reményem és bizakodásom, mint az, hogy engem ő kegyelmébe fogadott, ami üdvösségem egyetlen alapja. Elfogadom azt a kegyelmet, melyet Ő nekem a mi Urunk, Jézus Krisztusban megmutatott és az ő szenvedésének és halálának érdemére támaszkodom, hogy az által minden bűneim eltemettessenek. Könyörgök is hozzá, hogy mosson és tisztítson meg a mi nagy Megváltónk vére által, mely minden szegény bűnösért kiontatott, hogy megjelenhessek orcája előtt, az ő képét viselve.

Ennek az imádságnak nagy hatása volt az első keresztyénekre. István diakónus, megkövezése alkalmával így imádkozott: Uram Jézus vedd magadhoz az én lelkemet! Péter apostol pedig azt tanácsolja, hogy akik Isten akaratából szenvednek is, ajánlják lelküket a hű Teremtőnek.

Nekünk is drága tanítást ad megváltónk utolsó imádsága. Azt jó meglátnunk, hogy megkeseredés nélkül hal meg, de ennél többet is szabad látnunk: Jézus imádkozva és ajkán Igével hal meg. Íme, utolsó mondatával is, a keresztyén élet két legfontosabb élet szükségletére utal: Ige és imádság. Nélkülük csak erőtlen, elesett, beteges keresztyén élet lehetséges. Ige és imádság Ezekben kell megfürdetnünk lelkünket minden napon, hogy halálunk óráján is ezek-hez menekülhessünk.
Kálvin János utolsó napjait is sok szenvedés és imádság szentelte meg. Környezete többször hallotta szavait: Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert Te cselekedted. Gememba, sicut columba, nyögtem, mint a galamb.

Azt is szabad észrevennünk, és nem fölösleges hangsúlyozni, hogy Megváltónk zsoltárverssel az ajkán hal meg. Legyen napon-kénti imádságunk egyegy zsoltár. Minden nap legalább egy zsoltár!

Szeretnénk J. Stalker szavaival befejezni tanulmányunkat: Sokan haltak meg már ezzel a szóval ajkukon. Amikor Husz Jánost máglyára vitték, a fejére magas papírsüveget nyomtak, mely tele volt rajzolva ördögökkel, akiknek martalékául odaszánták a lelkét az ő bírái és hóhérai; de ő csak ezt a kiáltást ismételgette: Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet. Ez volt az utolsó sóhaja Polykarpusznak, a prágai Jeromosnak, Luthernek, Melanchtonnak és még sok más nagy léleknek is. Ki, kívánhatná felségesebb szárnyakra bízni lelkét Istenhez való röptében? De akár ez lesz csakugyan utolsó imádságunk a halálban, akár nem: legyen ez egész életünk buzgó könyörgése: Ne tedd le kezedből ezt a könyvet se úgy, hogy előbb ne fohászkodnál e szavakkal: Atyám a te kezedbe teszem le az én lelkemet.

Utószó helyett.

Haldokló imádsága.

Ne hagyj el, édes Atyám!

Kívánt akkor, midőn a halállal együtt minden nyomorúság reám tódul és midőn már a halálnak kapuján leendek is, ápolgass a Te atyai szent kezeddel és adj erőt arra, hogy egyéb fohászkodásaim közt tökéletesen meghódolt szívvel és igaz hittel szólíthassalak meg Atyámnak azon imádsággal, amelyre a Te öröktől fogva szerelmes Szent Fiad, az Úr Jézus tanított:

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, Szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen