KERESZTYÉN VALLÁS RENDSZERE

INSTITUTIO RELIGIONIS CHRISTIANAE.

ELŐSZÓ

I. kötet)

Kálvin főművének utolsó teljes kiadását Szenczi Molnár Albert fordította először magyarra s adta ki 1624-ben Hanauban. E tiszteletreméltó fordítás azonban nemcsak hogy alig pár példányban található, de nyelvezeténél fogva sem alkalmas arra, hogy Kálvin gondolatainak korunkban megfelelő tolmácsul szolgálhasson. Ez a körülmény indította a ref. egyházi könyvtár-bizottságot arra, hogy az Institutio teljes kiadásának új magyar fordítását felvegye kiadványai sorozatába. A fordítást Ceglédi Sándor nagysallói ref. lelkész, theológiai magántanár s Rábold Gusztáv hajduböszörményi ref. főgimnáziumi tanár végezték; amaz az I. és II. könyvet, ez a III. könyvet fordította, melyből jelen kötet csak 10 fejezetet hoz. A revizió munkáját dr. Antal Géza és Borsos István pápai főiskolai tanárok teljesítették. Úgy a fordítók, mint a revizorok szives elnézést kérnek, ha a munka magyar nyelvre átültetésének nagy nehézségeivel nem sikerült mindenütt megbirkózniok.
A III. könyv többi fejezetei s a IV. könyv a jövő évben egy külön, terjedelemre a jelenlegihez hasonló kötetben fognak megjelenni. Ez a kötet tartalmazza az egész műhöz szóló betürendes név- és tárgymutatót, mint szintén a magyarázó jegyzeteket. Úgy a név- és tárgymutató, mint a magyarázó jegyzetek arra szolgálnak, hogy e nagy mű gondolatkincsét könnyebben hozzáférhetővé s elsajátíthatóvá tegyék. Az lesz a legméltóbb megemlékezés Kálvinról, ha az isteni kegyelem evangéliumi gondolata, mely nagy művében oly meggyőző kifejezést nyer, e mű tanulmányozása folytán megerősödik lelkünkben s tettre sarkal, hogy az evangélium szellemében munkáljuk Isten országának építését.

ELŐSZÓ (II. kötet)

Jelen kötettel Kálvin főműve „A keresztyén vallás rendszere” új magyar fordításban a maga teljességében kerül az olvasó kezébe. A fordítás nehéz munkáján a fordítók úgy osztoztak meg, hogy a III-ik könyvet s a IV-ik könyv első 11 fejezetét Rábold Gusztáv hajduböszörményi tanár, a többi fejezeteket Ceglédi Sándor nagysallói lelkész ültették át nyelvünkre. A revizió munkáját e kötetben is dr. Antal Géza és Borsos István pápai főiskolai tanárok végezték.

A munkához részint a használhatóság, részint a megértés megkönnyítése céljából négy függelék van csatolva: I. a szövegben előforduló szentirási helyek jegyzéke; II. bő tárgymutató; III. a Kálvin János által idézett szerzők jegyzéke; IV. a szövegben előforduló és magyarázatot igénylő tulajdon- és helynevek betürendes jegyzéke. Az első három jegyzék Tholuck kiadása nyomán készült s összeállítását és fordítását Ceglédi Sándor végezte; az utolsó jegyzék elkészítésének munkáját Csizmadia Lajos pápai theol. tanár teljesítette. A négy jegyzék külön-külön s együttesen bizonyára lényegesen hozzájárul ahhoz, hogy Kálvin fő művét, a reformáció korának legnagyobb dogmatikai alkotását, minél alaposabban megismerhessék a vele foglalkozni kivánók s a benne rejlő kincseket felhozhassák és felmutathassák a jelenkor fiainak.

KÁLVIN JÁNOS ELŐSZAVA AZ OLVASÓHOZ

E művem első kiadásánál, mivel egyáltalán nem remélhettem azt a nagy sikert, melyet az Isten a maga végtelen jóságával adott, a nagyobb résszel, (mint az jelentéktelen műveknél történni szokott) csak futólag foglalkoztam. De mikor láttam, hogy e munkát majdnem minden kegyes lélek oly nagy jóindulattal fogadta, aminőt soha kivánni, sőt remélni sem mertem: valamint lelkemben éreztem, hogy e kitüntetés érdememen felül való, úgy nagy hálátlanságnak tartottam volna, ha az irántam ily mérvben táplált s buzgalmamat csak serkentő jóindulatnak legalább gyenge erőmhöz képest megfelelni nem igyekeztem volna. S ezt nemcsak a második kiadásban kiséreltem meg, hanem valahányszor e mű megjelent, mindig bővült valamivel. Bár a ráfordított munkát nem sajnáltam, még sem elégített ki soha, amig jelen alakjában nem foglaltam. Most bizom abban, hogy oly könyvet adok, amelyet közös megegyezéstek jónak fog találni. Hogy mily buzgalommal iparkodtam művemet Isten egyháza hasznára elkészíteni, annak nyilvánvaló bizonyságául hadd említsem fel, hogy a múlt télen, mikor azt gondoltam, hogy a negyednapos láz halálomat jelenti, mennél jobban kínzott betegségem, annál kevésbé kiméltem magamat, hogy olyan művet hagyhassak magam után, mely a kegyes lelkek oly jóindulatú várakozásának némileg megfelel. Szerettem volna gyorsabban bevégezni munkámat, de elég gyorsan van így is, ha elég jó. Azt pedig, hogy alkalmas időben bocsátottam útjára, akkor hiszem, ha tapasztalom, hogy Isten egyházának bővebb gyümölcsöt hoz, mint azelőtt. Ez rám nézve egyedül döntő. És bizony nagyon rosszúl állna dolgom, ha egyedül Isten helyeslésével megelégedve, meg nem vetném akár a tudatlan emberek ostoba és fonák, akár az istentelenek igaztalan és rosszindulatú itételét. Mert bár Isten az Ő országa terjesztésére s a közérdek szolgálatára szólította el szivemet, lelkiismeretem is egészen nyugodt, és Ő maga és az angyalok tanúim, hogy mióta az egyházban a tanítói tisztet felvettem, semmi egyéb célom nem volt, mint hogy az egyháznak használjak a kegyesség tiszta tudományának biztosításában: mégis úgy gondolom, hogy nincsen senki, akit több rágalom támadna, mardosna, tépne, mint engem. Mikor már sajtó alatt volt e könyv, azt hallottam, hogy Ágostában, ahol a birodalmi rendek gyülést tartottak, felőlem az a hir terjedt el, hogy ismét a pápasághoz pártoltam; azt is hallottam, hogy e hirt kelleténél nagyobb örömmel fogadták a fejedelmek udvaraiban. Persze, ilyen azoknak a jó indulata, akik bizonyára jól ismerik állhatatosságom sok bizonyítékát s amiképen e bizonyítékok a rút rágalommal oly nyilvánvaló ellentétben állanak, úgy meg kellett volna oltalmazniok engem minden méltányos és emberséges bíró előtt. Csalódik az ördög minden seregeivel együtt, ha azt gondolja, hogy ily rothadt hazugsággal s méltatlansággal reám rohanva hajlékonyabbá, vagy lassúbbá tesz, mert hitem szerint Isten, az Ő végtelen jóságából megadja nekem, hogy azon a pályán, amelyre szent szava hivott, változatlan türelemmel megmaradhassak. Ennek új bizonyítékát nyújtom a kegyes olvasóknak művem ez új kiadásában. Munkám végzésében az volt továbbá végcélom, hogy a szent vallástudomány jelöltjeit az isteni ige olvasására úgy elkészítsem s megtanítsam, hogy az rájuk nézve könnyen hozzáférhető legyen s minden fönnakadás nélkül haladhassanak abban. Mert azt hiszem, hogy a vallás teljes egészét felölelem itt, minden részeivel egyetemben s oly sorrendben adom elő, hogyha valaki jól megtanúlja, nem lesz nehéz számára annak megállapítása, hogy mit kell keresnie a Szentirásban s annak tartalmát mily célra kell fordítania. Tehát mintegy megegyengetvén az utat, ha ezután a Szentiráshoz magyarázatokat adok ki, mivel nem lesz szükségem arra, hogy a hitcikkek felől hosszú előadást tartsak, s a bizonyító helyekre is kitérjek, mindig röviden végzek azokkal. Így a kegyes olvasó nagy nehézségektől s unalomtól menekűl meg, amennyiben e könyv ismeretével, mintegy szükséges eszközzel felszerelve, fog a munkához. De mivel ily eljárásom indító oka számos magyarázatomban, mintegy tükörben, nyilvánvalóan kitünik, inkább azt akarom, hogy maga a dolog mutasson rá eljárásomra, mintsem, hogy azt szavakkal előre hirdetgessem. Élj boldogúl, kegyes Olvasó, s ha munkámnak valami gyümölcsét veszed, segíts viszont rajtam könyörgéseddel a mi Atyánknál Istenünknél.

Genf, 1559. év augusztus hó 1. napján.

Kisded művet irtunk: igy akartunk mentegetőzni
És tanulás közben kötetünk, ime, nagyra növekvék.

Augustin 7. levele:
Megvallom, én is azok közül való vagyok, akik gyarapodva irnak és irva gyarapodnak.