KÁLVIN JÁNOS: A PÁRIZSI SZENT HITTUDOMÁNYI KAR HITCIKKEI, MELYEKET HITÜNK MANAPSÁG VITATOTT TÁRGYAIRÓL HATÁROZOTT, CÁFOLATTAL

1544.

FORDÍTOTTA: PONGRÁCZ JÓZSEF

PÁPA, NYOMATOTT A FŐISK. NYOMDA BETŰIVEL 1908.

A PÁRIZSI HITTUDÓSOK DÉKÁNJA ÉS KARA MINDEN KRISZTUSBAN HÍVŐNEK ÜDVÖT KÍVÁN.

Mivel azt látjuk, hogy manapság a prédikátorok, a dogmákat vitatván, veszekednek; a hívők nagy tömege, pedig abban az állapotban van, amelyről Pál az efézusiakhoz írt levelében szól. Mint gyermekek haboznak és a tudománynak akármi szele által ide s tova, hajtatnak, s mivel nekünk az a kötelességünk, hogy amennyiben tőlünk függ, az eltérő vélemények hullámait lecsendesítsük. Őfelsége, a legkeresztyénibb Király, legszentebb szándékától is nagymértékben buzdítva, helyesnek tartottuk röviden a következő sorrendben följegyezni mindazt, amit a korunkban általánosan vitatott hittételek felől a keresztyén doktoroknak és prédikátoroknak tanítaniok, a Krisztus többi híveinek pedig, az egyetemes egyházzal együtt hinniük kell.

Mivel ez hivatalos meghatározás, megjegyzendő, hogy bizonyítás nincs csatolva, mert ez kisebbítené a párizsi iskola ősrégi kiváltságait. De némely szerfölött gondos ember kedvéért, akik ma semmit sem hisznek el, hacsak az nincsen alaposan megindokolva, én, habár ez teljesen fölösleges, fogok valamit itt szólani rövidesen a föntebbírt és az alább írandó végzések megerősítése, vagy pótlása végett.
Először, magának a helynek igen nagy tekintéllyel kell bírnia az egyházban. És a mi tanítóink, ámbár hiányoznak a Szentírásból vett bizonyítékaik, ezt a hiányt mégis kipótolják egy másik tekintéllyel, amellyel még rendelkeznek: ti. az Egyházéval, amely egyenrangú a Szentíráséval, sőt a doktorok szerint bizonyosság tekintetében még felül is múlja azt. Hogy pedig a mi tanítóink egybegyülekezve csakugyan az Egyházat alkotják, az abból is bebizonyítható, hogy így összegyülekezve, Noé bárkájához hasonlók. Mert van ott mindenféle állatok sokasága. Azután, amint Pythagoras iskolájában egy ember tekintélye oly annyira nagy volt, hogy a bizonyításhoz elég volt az ő "ipse dixit"-je, mennyivel inkább elégségesnek kell lennie, amit a mi tanítóink együtt és egyhangúlag mondottak? Különösen, midőn még a határozat meghozatala előtt egy csendes misét is énekeltek a Szentlélekről. És mivel némelyek, früstökük után, megvilágosodottak voltak, némelyek pedig, az éhes gyomorban uralkodó epe miatt voltak nagyon buzgólkodók.

Cáfolat.

Amidőn az apostol tiltja, hogy a gyermekekhez legyünk hasonlók (Efézusi. 4,14) akik haboznak és a tudománynak akármi szele által, ide s tova hajtatnak, megmondja az eszközt is, ami által ezt elkerülhetjük: ti. forrjunk egybe mindnyájan a hit egységében, amelyet ő úgy határo-zott meg, mint Isten Fiának a megismerését. Továbbá egy más helyen azt is kijelenti, hogy az, az Isten igéje által vagyon. (Római. 10, 17). Amely oknál fogva egy másik helyen (Efézusi 2, 20) meg azt is tanítja, hogy a hívőknek a próféták és apostolok fundamentumán kell felépít-tetniök. Es a kolossébelieket buzdítja, hogy maradjanak meg a hitben, melyben erősen megfundáltattak, és el ne távozzanak az evangélium reménységétől, amelyet hallottak (Kolosséi. 1,23). Ezért méltán dicséri Lukács (Apostolok Cselekedetei. 17,11) a Thessalonikabelieket, akik noha nagy serénységgel befogadák Pál tanítását; mégis azt az Írásból megvizsgálni kívánták. És sehogy másként nem állhat meg, amit Pál egy másik helyen (I. Korintus. 2,5) mond, hogy ti. a mi hitünk nem emberi bölcsességben, hanem Isten erejében áll, csak úgy, ha mi egyedül Istentől függünk. Amint megíratott ez is: engem hallgassatok, hogy éljen a ti lelketek (Ézsaiás. 55, 3) És ez az, amit parancsolt az Úr Jeremiás által: a próféta, akinek az én igémet kijelentettem, beszélje az én igémet igazán (Jerémiás. 23, 28). Ugyancsak Péter által: aki szól, szólja, mint Istennek igéjét (I. Péter 4,11). Ennél fogva, ha valami dolog vitássá lesz, illő, hogy azt ne az emberek vélemenye szerint döntsük, vagy határozzuk el, hanem egyedül Isten tekintélye alapján. Pál is ezt jelzi, amidőn a Sátán ellen nem fegyverez fel más karddal, csak az Isten igéjével (Efézusi 6,17). Ezt mu-tatta nekünk a saját példájával Krisztus is: mikor a Sátán reátámadott, és semmi mással nem védekezett, csak az Írás bizonyságaival (Máté evangéliuma. 4, 4skk). Máskülönben nem volna igaz az a dicséret, amelyben Pál (az Igét) részesíti, midőn hasz-nosnak vallja nemcsak a tanításra, az intésre, hanem a fenyítékre is Most tehát, amidőn egymással ellentétes vélemény (II. Timóteus. 3,16). ek zűrzavara van a világban, nekünk ezt az egyedüli orvosságot kell használnunk. Azt mondom, az Íráshoz, vagy, amint Ézsaiás mondja (8,20), a törvényhez és a bizonyságtételhez kell menekülnünk, mint szent horgonyhoz, hogy mint az apostol parancsolja, mindnyájan egyenlő akarattal legyünk, de a Jézus Krisztus szerint (Római levél. 15:). Igen jól mondja ugyanis Ágoston: ahol homályos dolog képezi vita tárgyát, amelyről a Szentírásnaknincs biztos és világos bizonysága, az emberi elbizakodásnak korlátoznia kell magát, mivel semmit sem nyer, ha akármelyik részhez hajlik is (Libr. 2. De Peccat. Meritis et Remissione in fine). Kövessük tehát a manapság vitatott kérdésekben azt a szabályt, amelyet Theodoretus (Libr. 1. Histor. Eccl. Cap. 7.) bizonysága szerint Constantinus adott a niceai zsinat püspökeinek: keressük azok megoldását az Isten tiszta kijelentéseiből, mert amint szent Hilarius mondja (az ariánusok elleni zsinatokről írt könyve kezdetén), nagy rendetlenség az, mikor a keresztyén tant emberi vélemény, vagy tekintély szerint állapítják meg.