//palheidfogel.gportal.hu
//palheidfogel.gportal.hu

Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek. Kolossé1,12


Az erőszakra épített világ akkor hull véres darabokra, amikor a békét örökre biztosítottnak véli. Ennek a világnak nem több hatalomra, erősebb hadseregre, különb harci eszközökre, körmönfontabb diplomáciára van szüksége: ennek a világnak kis jóakaratra, jézusi erőkre van szüksége. Ezt a világot nem kívülről kell széppé tenni cicomás műveltséggel, technikai vívmányokkal: ezt a világot csak belülről lehet széppé tenni: az Isten szellemének, a lelkiségnek kiragyogtatásával.” Ravasz László


"Aki nem tud embereknek köszönetet mondani, ezzel leleplezi önmagát, hogy bizony Istennel szemben is hálátlan és nem tud Neki sem köszönetet mondani”. Kálvin: A Genfi Egyház Kátéja.


  

Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem.
Zsoltár 28,7

… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti."  Karl Barth

.


Theológia, Történelem, Graduál, Zsoltár


Heidfogel Pál

lelkészi önéletrajz - 2015


Családi Honlapom:

//heidfogel-domjan.gportal.hu

palheidfogel@gmail.com

 

 
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Elfelejtettem a jelszót
 

www.refzarszam.hu

shopify site analytics
 

Heidelbergi Káté 1563

 

II. HELVÉT HITVALLÁS

 

A GENFI EGYHÁZ KÁTÉJA

A GENEVAI Szent Gyüle-
kezetnek CATHECISMUS-
SA

 
Avagy A Christus tudomá-
nyában gyermekeket tanító  
FORMATSKÁJA melyet nagy

theologus

CALVINUS JÁNOS … KOLOS-
VÁRATT M.Tótfalusi Kis Miklós
által 1695 esztend
Partium
Hasonmás Kiadás

A Genfi Egyház Kátéja 1695 
Ennek hasonmás kiadásának

ismertetője
.

Kálvin János: A Genfi Egy-
ház Kátéja Pápa 1907.

www.leporollak.hu - Németh
Ferenc munkája

Hermán M. János: A Genfi
Káté útja Kolozsvárig

Környezetvizsgálati tanulmány

- Fekete Csaba Káté, egyház,
tanítás
 

 

IRTA: Kálvin János

 

KÁLVINRÓL IRTÁK

 

Kálvin évfordulók

 

KARL BARTH 1886-1968

 

Bibó István

 

Biblia - Ó és Újszövetség Próbakiadás -

 

Bibliakiadások, könyvek
Magyar biblikus irodalom

 

Biblia év, évek után

 

Dr Csehszombathy László
szociológus 1925-2007

 

OSCAR CULLMANN 1902-1999

 

Egyházi Zsinatok és Kánonjai

 

FORRÁSMŰVEK

 

GALSI ÁRPÁD
Jakab, az Úr testvére

 

A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...

Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .

E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben,  a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal


2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó

 

 

Dr GÖRGEY ETELKA lelkipásztor, iró

 

1. Közösség az Ószövetségben

2. Biblia és liturgia

3. Pártusok és médek...

4. Isten bolondsága

5. Éli, éli, lama sabaktani?

6. Minden egész eltört?

7. Siralmak és közösség

 

HARGITA PÁL
református lelkipásztor


1924-1996

 

Keresztény filozófia

 

Dr (Kocsi) KISS SÁNDOR

 

Kommentár 1967 és

 

Dr KUSTÁR ZOLTÁN

 

MÉLIUSZ JUHÁSZ PÉTER
1532-1572

 

DR NAGY BARNA

 

Dr PÓTOR IMRE

 

Dr RAVASZ LÁSZLÓ püspök

 

SZEGEDI KIS ISTVÁN


1505-1572 REFORMÁTOR

 

SZENCI MOLNÁR ALBERT

1574 -1633

 

Theológiai irodalom

 

Temetési beszédek

 

DR TÓTH KÁLMÁN
theológiai professzor


1917 - 2009

 

DR. TÖRÖK ISTVÁN

 

Dr. VICTOR JÁNOS (1888-1954)

 

Régi magyar Irodalom

 

Régi könyvek és kéziratok

 

KARÁCSONY ÜNNEPÉRE

 

HÚSVÉT ÜNNEPÉRE

 

PÜNKÖSD ÜNNEPÉRE

 

Webem - itt

 

Gyerekeknek - Bibliai Történetek
másolható, nyomtatható

 

XX. század Történelméhez

 

Theológia, Történelem, Graduál, Zsoltár

 

 

HUSZONÖT ÉVE HALT MEG

1924 - 1993 - 2018

DR VÁLYI NAGY ERVIN

Budapest 1924-1993 Budapest

Szisztematikai és a rendszeres teologiai tanszékek professzora

1924. november 11-én született Budapesten. Apja a m. kir. honvédség őrnagya volt, anyja gazdálkodó családból származott. 1944-ben elvégezte a Ludovika Akadémiát. Hadnagyként ment a frontra, rövid ideig hadifogságba is került.

1946-ban jelentkezett a Pápai Református Teológiai Akadémiára. 1947/48-ban Strassbourgban Az Egyházak Világtanácsa ösztön-díjasaként teológiát tanult. 1948-tól református lelkész volt Csurgón.

Az 1956-os forradalom alatt a Csurgói és a Csurgói Járási Nemzeti Bizottság tagja volt. 1957-ben letartóztatták, két hónapig vizsgálati fogságban tartották, majd Balatonlellére internálták.

1965-ben „Az egyház dialogikus lényege” című disszertációjával szerzett a Bázeli Egyetemen teológiai doktori címet. A dolgozat a Reinhardt Kiadóál „Kirche als Dialog” címen jelent meg német nyelven. Az angol fordítás 1968-ban „Church as Dialog” cím alatt látott nap-világot Philadelphiában. 1965-től 1980-ig a Magyar Református Egyház Felekezettudományi Intézetében lett tudományos munkatárs, majd kutató professzor.

1968-tól 1975-ig Az Egyházak Világtanács „Hit és Egyházszervezet” bizottságának volt a tagja. 1973/74-ben A Mainzi Egyetemen volt vendégprofesszor. 1980-tól 1985-ig

A Budapesti Református Teológiai Akadémia Rendszeres Teológiai tanszékének volt a professzora. 1984-ben jelent meg „Nyugati teológiai irányzatok századunkban” című könyve.

1980-tól a Németajkú Református Gyülekezet lelkésze volt. 1993-ban volt a Minden idők Peremén. Válogatott írások című könyvének bemutatója.

1993. december 4-én hunyt el Budapesten. Temetése 13-án volt a Farkasréti temetőben. (Dr. H.J.)

Heinrich Ott

Bázeli Teológiai Fakultás szisztematika tanszékének professzor a.

Minden idők peremén (Válogatott írásokElőszó)

Megkésve jelenik meg századunk kiemelkedő teológusának, Vályi Nagy Ervinnek válogatott tanulmánykötete. Sokat váratott magára ez a hang, amely most végre az olvasók szélesebb köreit is elérheti.

Hazájában Vályi Nagy Ervin évtizedeken keresztül olyan körülmények között élt és dolgozott, amelyek a teológiai gondolkodás szabadságát léptennyomon akadályozták. A hivatalos fórumok a teológiai és politikai konformistákat szólaltatták meg, miközben az önálló gondolkodót agyonhallgatták vagy megvonták tőle a szólás jogát. Egyházi elöljárói hosszú időn át nem engedélyezték, hogy nyugatra utazhassák, sőt a külföldi publikálás lehetőségétől is eltiltották. Számára talán 1965 volt a „fordulat éve": szívinfarktusát követő betegszabadsága alatt a Bázeli Teológiai Fakultás meghívására végre kiutazhatott, s rövid itt-tartózkodásának ideje alatt, meglehetősen kalandos körülmények között, ledoktorált. A fakultás ugyanis biztos érzékkel felismerte teológiai jelenőségét, s adminisztratív akadályok nélkül, kivételes gyorsasággal, ad personam engedélyezte doktori disszertációjának megvédését. Emlékszem, milyen elégtételt jelentett számomra, amikor a bázeli fakultás akkori dékánjaként személyesen gratulálhattam a magyar egyházi elöljáróknak dr. Vályi Nagy Ervin akadémiai sikeréhez. Nekik, akik a teológia új doktorát oly kitartóan akarták hallgatásra kényszeríteni, nem maradt más választásuk, mint hogy jó képet vágjanak mindehhez.

E kimagasló gondolkodó és teológus viszonylagos szólásszabadsága - utólag nézve - erre az eseményre vezethető vissza.

Vályi Nagy Ervin először a Magyarországi Református Egyház Felekezettudományi Intézetének lett kutató professzora. Lépésről lépésre tágult a tér, amelyben megszólalhatott, s melyben teológiai és lelkigondozói szava halló fülekre talált: nyugaton tanulmányokat publikált, sőt egy-egy külföldi előadásra is engedélyt kapott. Otthon is nőttek a lehetőségei: előbb szóban taníthatott - 1980-tól a Budapesti Teológiai Akadémia szisztematika tanszékének lett professzora -, majd hébe-hóba Magyarországon is megjelent tőle egy-egy írás. E kötetben közreadott tanulmányok és előadások – melyeknek nagy része eredetileg németül íródott - tanúskodnak ezeknek az éveknek kettős irányultságáról.

Vályi Nagy Ervin azonban a változó időkben is mindig az maradt, aki volt: az evangélium tisztaságának és teljességének, az Ige szabadságának - ami következésképpen mindig az emberi szó szabadságát is jelenti – csöndes és magányos harcosa. A tisztességesség és a keresztyén beszéd értelmi-egzisztenciális hitelességének elkötelezettje, aki korának kultúrája iránti határtalan nyitottsága és fogékonysága mellett is jobban bízott az egyetlen Ügy, az Isten Igéjének erejében, mint minden más emberi szóban, mint a saját emberi szavában.

Kapcsolatunk jellemző vonása volt, hogy annak idején éppen ő hívta fel a figyelmemet az idős teológus generáció (Barth, Bultmann, Tillich stb.) nagy ismeretlenjére: Paul Schützre (1891-1985), aki később atyai barátom és teológiai tanítómesterem lett. Vályi Nagy Ervinhez hasonlóan Schütz is idegenkedett a nagy és népszerűségre számító rendszer-konstrukcióktól. Neki is más számított: a keresztyén ember helytállása az adott történelmi helyzetben és türelme, amelyet Schütz - mint alkotó és a jövőnek helyet adó magatartást - különösen fontos keresztyén erénynek tartott. Vályi Nagy Ervin és Paul Schütz lelki rokonságát személyes teológiai sorsukban éppen úgy látom, mint teológiai gondolkodásuk legbelső jellegében.

Vályi Nagy Ervin nemcsak keresztyén teológus, legalábbis nem a szó szűk szakmai értelmében, hanem éppen azt testesíti meg, amit ma a keresztyén teológusoktól elvárhatunk: a hatalmas ismeretanyagot magába szívó és feldolgozó szakember egyben kora társadalmának és kultúrájának kompetens gondolkodója, aki érzékenyen reagál a tudat változásainak fő irányaira. Dialóguspartnerei, gondolkodásának inspirálói nemcsak a teológusok és nemcsak a keresztyén tradíció, hanem a történelem „szeizmográfjai" is: költők, írók. a társadalom analitikusai.

Belső száműzetésének éveiben Vályi Nagy Ervin arról a keresztyén egzisztenciáról adott kortársainak és barátainak tanúbizonyságot, amely kritikus távolságot tart az úgynevezett tények világával szemben, ugyanakkor szolidaritást vállal azokkal, akik kénytelenek ezek között a tények között élni. Helytállása számos ismerőjének, különösen a fiatalabbaknak, példaképpé vált: erősítette őket és kitartásra biztatta azokat, akik a kilátástalannak tűnő időkben tisztességben akartak megállni.

Vályi Nagy Ervin mindig is politikai dimenziókban gondolkozott. Politikus lénye azonban nem a hatalmi vagy pártpolitikai harcokban jut kifejezésre, hanem abban a magatartásban, amely érzékenyen reagál a változó időkre. Lényétől ugyanolyan idegen a pártoskodás, mint a címszavak szajkózása vagy a népszerűségre törekvő leegyszerűsítések, amelyeket a keresztyén gondolkodásból is jól ismerünk. Ebből ered mind a kompromisszumoktól, mind az öncélúan polarizáló elméletektől való idegenkedése.Tanulmányaiban számos példát találunk erre; a szerző tudatosítja bennünk az évszázadokon keresztül rögzült teológiai kifejezések értelmét és a bennük rejlő félreértési lehetőségeket: sem „Isten mindenhatósága" - melyet a sztoikus kozmológia inspirált és a keresztyén teokozmológia tett klasszikus kifejezéssé sem „Isten erőtlensége", hatalomtól megfosztottsága vagy gyengesége - amely „egy aktivista, pusztán humánus győzelmi program hatóereje" lett, zászlójára tűzvén a „Most már épp itt az ideje, hogy tegyünk valamit Istenért" jelszót (D. Sölle) - nem fejezik ki a valóság árnyalt sokrétűségét és Jézus Krisztus valóságának mindent átható egyértelműségét. Az alternatíva nem Isten mindenhatóságába vagy a gyengeségébe vetett hit, de nem is a klasszikus megváltás-krisztológia vagy a modern messianisztikus teopolitika, bensőségesség vagy aktivizmus1. A címszavak hamis alternatívakhoz vezetnek, mert ideológiába merevítik az élő Isten valóságát.

Személyes és teológiai barátságunk hosszú évtizedeiben számomra Vályi Nagy Ervin az árnyalt teológiai gondolkodás, a nyájszellemtől való idegenkedés és az önálló, megbízható ítéletalkotás példaképe maradt. Ezekben az átmeneti időkben, melyekben a frontok már nem olyan zártak és egyértelműek, mint korábban, nagy segítségünkre lesz az a gondolkodó, aki sémák helyett új összefüggéseket láttat meg - nem a modernkedés, hanem az autentikusan élt élet nevében.

Basel, 1993, Húsvét hetében

Heinrich Ott Bázeli Teológiai Fakultás szisztematika tanszékének professzora. - Az előszót Vályi-Nagy Ágnes fordította.

1 A példák a következő tanulmányokra utalnak: Isten mindenhatósága és erőtlensége - illetve: A messiási idea a XX. századi teológiában.

 

  1988 – 2018

Harminc éve halt meg

Dr. BUCSAY MIHÁLY

 

lelkipásztor, teológiai professzor, egyháztörténész,

Kollégiumi Főigazgató

 

 

Dr Horváth Erzsébet

lelkipásztor, docens, zsinatilevéltár-igazgató, tanszékvezető tanár. Tanítványa és utódja katedrán. 

 Bucsay Mihály 1912. 07. 07. – 1988. 07. 07
 
Professzor, lelkész, Istennek szolgája, elhívott embere, nemzetközileg elismert tudós, egyháztörté-nész, aki kiváló ismerője a filozófiának, a lélektannak és a művészeteknek. Sokszínű, változatos élete volt.
 
 Rövid életútját szeretném először bemutatni. 
 
  1912-ben, július 7-én született Tarcalon. Édesapja e református iskola rektortanítója volt, s így megvolt, meglett volna a lehetősége a gyermek Bucsay Mihálynak, hogy jó oktatásban részesüljön. 4 éves volt, amikor édesapja az első világháborúban meghalt, s reá nehéz évek vártak. Hadiárvaként nevelődött és végezte és elemi iskoláit először Budaörsön a Nagypénteki Református Társaság árvaházában, majd Kecskeméten a tanítók árváinak otthonában. 
 
  Gimnáziumi tanulmányait 1922-ben kezdte meg Sátoraljaújhelyen a piaristáknál, majd 1927-től a hajdúböszörményi Bocskai István Református Gimnáziumban fejezte be tanulmányait és jeles ered-ménnyel érettségizett. Itt, Hajdúböszörményben érzett elkötelezettséget, hogy teológiai tanulmá-nyokat folytasson, és így 1930-ban Sárospatakon kezdte meg tanulmányait, majd 1931-től Debrecen-ben tanult teológiát. 
 
 1932-ben szeretetszolgálati munkára a német betheli diakóniai otthonba ment dolgozni. De nem-csak dolgozott az otthonban, hanem tanult is. A jó német nyelvismerete és tárgyi tudása lehetővé tette, hogy teológiai tanulmányait német nyelvterületen folytassa és három félévet végzett el Halléban. Visszatérve, Debrecenben szerezte meg az első lelkészképesítést 1934-ben, 1936-ban pedig a második lelkész-képesítést. Érdekes és nagyon jól jellemzi professzor úr életét, sokoldalúságát, hogy a diakóniai munka mellett Németországban ugyan teológiát is tanult de még a bölcsészkaron is bővítette ismereteit, melyet  Debrecenben is folytatott, görögöt, latint és lélektant tanult, melyekből absolvalt. 
 
  1935-ben, Debrecenben a Tisza István Egyetemen filozófiából doktorált /A realitáskérdés a kriticizmuson belül és a kriticizmuson túl.” című dolgozatával ./ 
 Ekkor még nem készül tudatosan, hogy egyháztörténettel foglalkozzon, még akkor sem, amikor Csikesz Sándor, az egyháztörténet professzora mellett egyetemi gyakornok. A lelkészképesítő vizsgák után segédlelkészként szolgált a tiszakécskei gyülekezetben. 
 
  Bár 1936-ban lelkészi képesítést szerzett, de tanulmányait nem fejezte. Most még tudatosabban vállalja a külföldi utakat. Rövid ideig Párizsban tanult, majd innen Strassburgba ment. 1940-ben Halleban az ő kezdeményezésére és az ő vezetésével létrehozzák a Dél-Kelet Európai Egyháztörténeti Kutatóállomást. Ebben az időben Halleban tanított és szemináriumot is tartott a Teológiai Fakultáson. Innen indult néhány hónapra Olaszországba könyvtári tanulmányútra. Keresi és él a lehetőségekkel, hogy minél többet tanulhasson, láthasson és ezeket idehaza jól használhassa. 
 
  Megszervezi a Közép-dunai Protestantizmus Könyv-tára sorozatot, magyar, német és szlovák nyelvű könyvek kiadására.  
 
Hazatérve több diplomát is szerzett még, így: 
 
1941. Debrecen, vallástanári diploma,
1942.  teológiai magántanári diploma Sárospatakon,
1944.  teológiai doktorátus Debrecenben,
1950,  egyetemi magántanári diploma. 
 
 1946-tól a Bp-i Németajkú Egyházközség lelkipászto-ra, 1946-ban kötött házasságot Mecs Balogh Ágnessel, és házasságukat Isten egy fiúgyermekkel, Jánossal áldotta meg. Felesége, sajnos az elmúlt héten hunyt el. Temetése 2008. július 23.-án volt a Farkasréti temetőben (VK1 51 7 11 7) 
 
  1948-1980-ig a Budapesti Ref. Teológiai Akadémia egyháztörténet tanára. 1958-tól az Egyháztörténet c. folyóirat egyik szer-kesztője.1980-1984. A Ráday Kollégium főigazgatója Tóth Károly püspöksége és a Ráday Kollégium építése idején. 
 
  Sokat publikált. Cikkei, tanulmányai magyar és német nyelven jelentek meg, így öregbítve a magyar teológusok, egyháztörténészek hírnevét. (Gyászévti-zed, Türelmi Rendelet, reformáció, Kálvinizmus ma, Erasmus, Az RGG, német teológiai lexikon egyik magyar munkatársa, szócikk szerzője.
 
  A protestantizmus Magyarországon 1521-1945 című két kötetes munkája német nyelven is megjelent.
 
  Egyházunk történetének megírását folytatta és ezt jól mutatják a teológus hallgatóknak megírt kurzusai. 
 
  Eddigi életútját összegezve jól látjuk, hogy egy nehéz sorsú gyermek elindul az élet útján, szinte egyedül, de mégsem egyedül. Hozza az otthon eltöltött évek emlékét és a Mindenhtó Isten gondviselő szeretete kíséri. Megragad minden alkalmat a tanulásra, a képzésre és nagy az érdeklődési köre. Az egyháztörténet mellett kiváló volt filozófiai ismerete, melyet órákon diákként megtapasztalhattunk a Pesti Teológián. Jegyzet nélkül tanított, behunyta szemét és öntötte felénk az ismereteket. Logikusan, ésszerűen tanított. Megláttatta velünk a lényeget, s itt a legfontosabb volt a reformáció korának a tanítása. Itt is nemcsak a szorosan vett dátumokat, adatokat és ismereteket tanította, de figyelembe vette a kor költészetét, művészetét. Így ezzel Ő is több tanulmányában foglalkozott egész élete során. Évszámok kérdezése. Pontosan kellett tudni a legfontosabb dátumokat, eseményeket. Ezek ismerete nélkül nem fogadta el a feleletet a vizsgán. Ez volt a beugró. Érthető. Ezt tartotta a minimum-nak, az alapnak. Csak ez után tért rá a részletesebb vizsgáztatásra. 
 
  Központi témája volt a reformáció. Nagyon szerette tanítani, hiszen a reformáció olyan változást hozott mind az egyház életében, mind a magyarság életében, mely az Istentől jövő megtartatást jelentette. Nevelt bennünket a magyar református öntudatra. Bethlen Gábor fejedelemhez kötődő „hitvallás” Római levélben (8.) Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk, Bethlen válasza: Nincsen, bizony, nincsen senki. 
 
  Tanította nekünk a 70-es évek végén, mely nemcsak tudást, ismeret jelentett, de lelki erőforrást. A történelem során annyi baj közepette, üldöztetés, elnyomatás ellenére is megmaradt reformátussá-gunk, magyarságunk, mert Isten velünk van, s akkor nincs mitől félni, de tenni, tenni kell és küzdeni. Így nevelt és nevel minket történelmünk, múltunk. A tanításnak volt és most is része ahogyan, s amit tanítunk. Fontosak egyházi iskoláink, azok megmaradása, még ha sok nehézség árán is. A jövő nemzedéke vajon mit hall, mit tanul? Bethlen Gábor, vagy a reformáció csak néhány adat, vagy ma is élő üzenet. Ő erre tanított minket, leendő lelkészeket. A reformáció százada c. tanulmányában határozottan ír a református öntudatról és a magyar öntudat kapcsolatáról. „…hűség,  a reformációban megtalált evangéliumi hithez és hűség,  az ország alkotmányá-hoz.” Az ellenállási jog, ius resistentiae szerepel Kálvinnál, s nálunk az 1222 Aranybullában szintén ott van, hogy a nép felkelhet uralkodója ellen, ha az nem tetszően kormányoz, ha a nép, az ország ellen van. 
 
  A mohácsi vész, az ország három részre szakadása, a törökkel való fegyveres küzdelem a reformáció térnyerése hazánkban olyannyira erős volt, hogy az 1500-as évek végére az országunknak több, mint 90%a protestáns volt. Üdvözülni egyedül kegyelem-ből, hit által, Krisztus kereszthaláláért. A 16. században a török ellen a végvári katonák is hittel harcoltak és haltak meg. Az életük nem fejeződött be még akkor sem, ha meghaltak, mert tudták, hogy van kegyelem, van örökéletük. Bátor helytállást adott a reformáció ekkor és később is, bármilyen elnyomás idején. 
 
  Egyházunk kálvini öröksége tanulmányában a reformáció másik nagy ajándékáról is szól, a zsoltárok énekléséről, mely a gályarab prédiká-torainknak erőt, vigasztalást jelentett a borzasztó helyzetben. Együtt énekeltek éhesen, összeverve, dolgozva, s mégis. Ott a vigasz, az énekben. A Teológián minden óránkat énekléssel kezdtük. Ma én is ugyan úgy kezdem az óráimat. 
 
  A reformáció százada című tanulmányában nemcsak a kálvini kegyességről ír, de kimutatja, hogy a kálvini egyházszervezet megtanította a híveket, a gyülekezetet, annak presbitériumát, hogy képes az egyház, gyülekezet függetlenül élni a világi hatóságoktól. Ezért szükséges az önigazgatás, önfenntartás, kölcsönös segélyezés, egyházfegyelem, lelkiismeretesség, menekülteken való segítség. Mindezekkel éltünk és élünk gyülekezeteinkben és ezért jó nekünk a magyar református mivoltunk. Néha az egyházfegyelemmel probléma van, főleg akkor, ha nem gyakoroljuk, pedig erre is figyelnünk kellene, mert szükséges.   
 
  Megtanította a reformáció és ez által nekünk professzor urunk, hogy felelősek vagyunk a teremtett világért, az adott környezetünkért, falunkért, iskolánkért, munkahelyünkért valamilyen szinten és módon. Átérezzük-e ezt ma is? 
 
  Bucsay professzor úr jól ismerte a magyar irodalmat is. Előadásai, írásai nem voltak szárazak. Az istentiszteletről szóló tanulmányában mondandója érzékeltetésére eredeti, korabeli verseket is közölt. Most nézzük a következő vers idézeteket a reformáció korából. Isten és a haza, hit és a haza kapcsolata jelentőségéről, az akkori katolikus egyház téves tanításairól szólnak a reformáció korabeli versek.
 
  … „A zsidó és magyar nemzetről" írt versében Farkas András egyenesen az istentisztelet megrom-lásának tulajdonítja Magyarország elhanyatlását:
 
„Mi kápolnáinkban voltak éneklések, 
De a szent írásnak nem volt predikálása."21 
„Teremtéstől fogva Ő mind elvesztette,  
Kik nem engednek az evangéliomnak."22
 
Batizi András a Pápa Antikrisztus voltát főként abban látja, hogy    
   „Az pápa regnál ceremóniákkal 
És ő uralkodik Krisztus templomában...  
Isten tiszteletit ő elváltoztatta, 
Minden szentségeket csakhamar megronta, 
A szent lélek istent aranyon eladá, 
Ő szent ajándékát árba foglalá. 
A szentegyházakba sokadalmat gyöjte, 
Mise mondásokkal kereskedni kezede ...  
Azért ő ideje immár mostan eljött, 
Mert már hirdettetik az evangélium, 
Pápa tudománya immár most kitetszik,  
Az ő csalárdsága mostan megfeddetik."23
 
Szkhárosi Horvát András
 A középkorvégi egyház istentiszteletét a leg-színesebb és egyben legszatirikusabb vonásokkal Szkhárosi Horvát András festette meg. Nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy óraszámra ne idézzük. Ilyeneket írt:
 
„Semmire nem kell hát a Krisztus halála, 
Csak legyen sok pénzed a lélekváltságra, 
Az harminc misére, énekes zsoltárra, 
Sok gyertyagyújtásra, az vigíliára.
 
Üdvözít tégedet sok pap-barát morgás, 
Halálod óráján nem kell prédikálás, 
Bátor tartsa dolgát minden vigasztalás, 
Csak legyen ott sós víz, kenet, olajozás.
 
Mit járna hát Krisztus ott a keresztfával, 
Rosszas seregével, pökdösött orcával, 7.o. 
Likas oldalával, sebes lábaival, 
Ha pápa megváltott büdös olajával."24
 
  A reformáció nemcsak a török hódoltság területén volt igazi népmozgalom, amelynek során falusi bírák és parasztemberek álltak csatasorba, hanem úgy látszik a Hegyalján, a Bodrog mentén is. Szkhárosi ugyanis  így folytatta és fejezte be versét:
„Nem mondhatjátok, hogy nem tudtátok Isten akaratját,  
Mert mind pap, deák, gyermek, hegedős nagy nyilván kiáltják, 
Ám meglátjátok, miként várjátok az ítélet napját. 
Szegén magyarok mikor valának nagy visszavonás-ban, 
Nem mernek vala tökéletesen hinni a Krisztusban,  
Tállyán ezt szerzek ezerötszázban és negyvenhat-ban."25
 
 Megdöbbentően őszinte személyes vallomással fejezi be „Az emberi szerzésről" írt versét:
 
 „Ez éneket költé egy barátból lőtt pap,
Bánta bolondságát, elrúgta csuklyáját,
Hitire fogadta: soha többet nem csal."28
 
Valóban, Szkhárosi előadásán érzik, hogy mögötte a nagy gyakorlatot szerzett volt prédikáló barát áll.
 
A történelem tanít. Bucsay professzor úr tanított minket az általa leadott órák, megjelent írásai, kurzusai által igényességre, pontos tudásra, nem felületes ismeretekre és bátor kiállásra, magyar református voltunk ismeretére, megvallására, annak megtartó erejére.
 
Áldott legyen emlékezete, magvetése.
 
Budapest 2008. júl. 11. Elhangzott Nemesgörzsöny-ben /2008/ és Kálmáncsán /2012/

 

 

Harminc éve halt meg

Dr. Csomasz Tóth Kálmán

(1902 - 1988)

református lelkész, az 1948-as református énekeskönyv szerkesztője, zenetörténész, nemzetközileg elismert himnológus, a zenetudományok kandidátusa, a Budapesti Teológiai Akadémia tanára.

Vályi Nagy Ervin: In memóriam Csomasz Tóth Kálmán

Amíg él az ember, nem alkothatunk róla teljes és hiteles képet, amelyből a jól nevelt élőnek már nem volna szabad kimozdulnia, amelyhez igazodnia kellene. Az élőről nem alkothatunk végleges képet.

Nemcsak a bibliai kép-tilalom miatt, amely az Isten képére és hasonlatosságára teremtett emberre éppúgy vonatkozik, mint magára az Úrra. Itt nemcsak ez a tiltás játszik szerepet, hanem a saját alkalmatlanságunk is. Minél közelebb áll hozzánk egy ember, annál nehezebb megjeleníteni, felidézni a képét. Talán mert ez a közelség - vagyis a szeretet - számol azzal, hogy az, aki szeret, változik. Még akkor is, ha ez a változás már csupán abban áll, hogy „a külső ember napról-napra romlik". Ezen a romló, romlandó testen megjelenhetnek a romolhatatlanságnak, az egészen újnak előjelei és fényei. Ez is a képhez tartozik, mint az énekelt imádság beteljesülése: „ragyogjon fel lelked e hitvány poron" (Református Énekeskönyv 338,4).

A képet a halál teszi véglegessé: megteremti azt a távolságot, amelyből az arcot, a befejezett, beteljesedett életet látni lehet.

Most kezdjük látni Csomasz Tóth Kálmán képét, valóságát, amikor hamvai már a pápai temetőben nyugszanak. Oda tért vissza - miközben zúgtak a közeli Tapolcafő, a szülőfalu harangjai -, ahol ismerték és szerették, ahol otthon volt. Máskülönben sokféleképpen érvényes volt rá a Himnusz sora: „Szertenézett s nem lelé honját e hazában". A családjában igen - de a húszas évek magyar társadalmában és a hatvanas évek egyházában már kevésbé. Ezért hát ifjúkorában útra kelt s elment tanulni Amerikába, ahogyan tanult az Eötvös Kollégiumban is. Később pedig tanult tovább a sárkeresztesi, majd a csurgói gyülekezetekben, mint aki otthon van és mégis idegen. Az Újszövetség szerint különben ez a keresztyének mindenkori helyzete a világban, a „conditio christiana".

Kevés hozzá fogható enciklopédikus műveltségű embere volt a XX. század magyar református egyházának. A két másik „vidéki": Fülep Lajos és Csikesz Sándor társaságában kereshetjük egyház- és tudománytörténeti helyét. De hát ki tudott erről? Ki vett róla tudomást?

A kortársi zenetudomány nagyjai, mint Szabolcsi Bence, Rajeczky Benjámin, Falvy Zoltán, Ujfalussy József és Bárdos Kornél igen! Ők értékelték azt a munkát, amelyet falusi magányában és pesti elszigeteltségében az egyház embere végzett a magyar zenei kultúra érdekében. Az egyház viszont, amely éppen ezekben az esztendőkben vallotta a társadalmi érdekek egyházi szolgálatának fontosságát, alig vett tudomást Csomasz Tóth Kálmán hiteles egyházi szolgálatáról és annak világi, tudományos elismeréséről. Leginkább még az új énekeskönyv szerkesztőjeként tartották számon a zenetudományok kandidátusát, de ez a számontartás nem fejeződött ki az egyébként bőkezűen osztogatott elismerésben.

Számon tartották viszont a diákok, jó néhányan az egymást követő lelkésznemzedékekből, méghozzá nem a leggyöngébbek! Akikben megvolt a művelődés igényének és a művészet szeretetének csírája, azok vonzódtak hozzá; a hideg években az ő közelében éreztek emberi melegséget. Szelíd lelkűsége ismert volt - ha nem is minden ember, de a látók, hallók és fogékonyak előtt. És ezek nem fogyatékosságnak tekintették a szelídséget, hanem fénysugárnak a világ világosságából. Csomasz Tóth Kálmán - életének ebben a szakaszában - nem prédikálta az evangéliumot, vagy csak ritkán, hiszen nem ez volt az egyházon belüli tisztsége, és főként nem „prédikált" oly módon, mint a fogalmat lejárató prókátorok (és nem prédikátorok!), vagyis nem mondott üres és nagy szavakat. Ő élt az evangéliumból, mint a gyermekek, akik közel vannak az Isten országához.

Gyermek, tiszta szívű, szelíd - ezek a szavak húzzák meg az immár végleges kép kontúrjait. így élt a margón, fiatalabb éveiben csakúgy, mint öregségében. „Egyedül voltam én sokáig" - mondhatta a szeretett költő sorával, noha magánemberként nem volt egyedül: körülvette a folyóvíz mellé ültetett fa módjára terebélyesedő családja, annak hűséges szeretete. És vele volt a zene, amely kimondja a - versben is - kimondhatatlant, „amire ma sincs ige" (Illyés Gyula). És mégis! Várt valami hívást, várta a szót, amely nem pusztán konstatálja a tényt: „magad vagy!"', hanem érti és érzi egy egész élet sokféleképpen hangszerelt vallomását: „bár velük voltam volna én boldogan" (József Attila: íme, hát megleltem hazámat). Velük? Igen, azokkal, akik nem maguknak élnek.

Utolsó esztendeinek leghűségesebb tanúi a versei. A világéletében derűs, kedves, társaságot szerető férfi legbensőbb valója alig volt megközelíthető. Erről a kristály-középpontról mondtak el valamit Csomasz Tóth Kálmán „Öszikéi". Nem ő adta ezt a címet, annál sokkal szerényebb volt, mintsem hogy párhuzamba állította volna önmagát Arany Jánossal, akihez pedig igencsak hasonlított az érzékenysége.

És ha fáj a vélt mellőzés, Lopva ide temetem" - írta Arany, s valami hasonló temetés történt az ő esetében is.

Árva maradt - mint az Öregek, Weöres Sándor „Kodály Zoltán mesternek" ajánlott versében. Szelíd, szomorú társadalmi árvaság, amelynek „a nyári nap, a téli hó, őszi levél, tavaszi frissvirág azt dalolja:

Téged megettek,

téged leszórtak,

te már elégtél:

mehetsz aludni."

Szomorú volt, de keserű nem; a kisgyerekek még a halála előtti napokban is rámosolyogtak. Szerette és tisztelte az életet, az éber tudatot, s ezért - akárcsak a gyerekek - nem kívánta az elalvást. noha a tudat órái, utolsó éveiben, tüzes olvasztókemencéhez hasonlítottak.

Az Atya aztán kimondta utolsó, irgalmas szavát: „Mehetsz aludni, Kálmán!"

Ébren vannak és emlékeznek azok, akiknek az élete - testi vagy szellemi vonatkozásban - egy darab volt az övéből, s akiknek így az életük egy darabja „vettetett el a romlandóságban" - hogy majd föltámadjon a romolhatatlanságban.

A bibliai „emlékezés" nem puszta anamnézis, visszagondolás arra. Ami visszavonhatatlanul elmúlt, hanem a múltnak jelenként megélése és a jövő felé továbbítása. Jelenként őrizzük és adjuk tovább, nemzedékről-nemzedékre. Csomasz Tóth Kálmán lényét és művét, az alkotásait és az állhatatosságát. Hálával emlékezünk arra, hogy állva maradt, a helyén maradt, nem hátrált meg. nem adta föl a küzdelmet.

A halál - egy ilyen ember halála - nem kudarc.

- - -

Megjelent: Confessio, 1989 I/93-95. oldal és Vályi Nagy Ervin: Minden idők peremén 1993. 279-281.

Megjegyzés: Édesapám Hargita Pál (1924-1996) pápai lelkipásztor Csurgón segédlelkésze volt. Erről volt professzorom megemlékezik a Dicsérjétek az Urat c kötetében, hogy a 397. dicséretet (Ó Sion, ébredj, töltsd be küldetésed…) fordításakor sehogyan se jött ki a mondani valója. Az első versszak nyers fordításának utolsó két sorát Édesapám rakta össze. Valójában az utolsó szón volt a hangsúly amit Ő mondott „elközelgetett.” E könyvet Szöllősi Pál küldte Zürichből. Ezzel a bejegyzéssel: Nt. Hargita Pál testvéremnek Szabadegyetemünk elnöksége nevében is (l. 11. old.), elhúnyt lelkészi tanácsadónk áldott emlékül. Szöllösi Pál Zürich 1994. június.

A 11.oldal a Curriculum és teológia (Beszélgetések V. N. Ervinnel) című riportból való:

- Mivel folytattad a teológiai tanulmányokat Csurgón, és meg tudtál-e jeleníteni valamit ebből az igehirdetésben?

- Bizonyos értelemben két világ volt ez. Az igehirdetésekben nyilván benne volt, amit tanultam, vagy ahogyan gondolkoztam, és ez talán messze állt a gyülekezettől. Nemrégen került elő 52-ből egy újévi prédikációm.

Meglepett, hogy a gyülekezettel együtt élés milyen erősen jelenik meg benne. Volt ott egy nagyon értelmes református kántortanító, a Lőczi Lajos bácsi. Szerette a falu, ő volt az „éceszgéber". Én soha nem tudtam, hogy mit gondol rólam. Egyszer egy lakodalomban együtt voltunk, és a hangulat már oldottabbá vált, amikor megkérdeztem: „Lajos bácsi, hogy vagy a prédikációkkal?"

Azt felelte: „Tudod, mások is azt mondják, meg én is úgy gondolom, hogy érteni nemigen értünk, de azért valahogy azt érezzük, komolyan mondod." Ez számított. Mert hát engem picit hülyének is néztek az anyagi dolgokkal kapcsolatban: a lakást alakítottuk át gyülekezeti teremmé, nekünk meg alig maradt valami tér. De azt hiszem, ez esett nekik jól: bár nem értettek, azt azért érezték, hogy ez nem papol, hanem valamit akar mondani.

- A csurgói lelkészidőkből maradt valami kapcsolatod Pápával?

- Csak Trócsányi Dezsővel, egyébként semmi. Egy-két fiúval még: Hargita Pali volt hűséges barát, ő volt a hallgatók közül az ébredés 5./ így jelölik a háború utáni egyházi életet megelevenítő, személyes hitélményt hangsúlyozó mozgalmakat./egyik exponense Pápán és közvetített is nekünk valamit abból. De különben nem sok.

- És a közegyházban mennyire vettél részt? Lelkészkörök, egyház-megyei gyűlések, tanulmányi ügyek, egyházpolitika - ezek mennyire szűrődtek be Csurgóra vagy mondjuk, a Te életedbe?

- Tanulmányokban, persze, részt vettem, de majdnemhogy reménytelen volt ott „eladni" valami színvonalasabb dolgot. A jellemző történet az – de azt hiszem, ez már a „Békefi 6/Békefi Benő (1909-1964) A Dunántúli Református Egyházkerület püspöke 1962-64-ig. időben"/ Lellén történt  -, amikor megkértek valami sajtóbeszámolóra. A tanulmányomat fölterjesztették Békefinek, ő meg azt mondta, hogy nem: a sajtó túl komoly, tartson csak bibliamagyarázatot.

Csurgón is volt mozgás. Amikor például megjelent a „Testvéri Izenet" 7. /1951-ben kelt nyilatkozat, melyben az egyházvezetés a lelkészek igehirdetői szolgálatát vonta szigorú ellenőrzés alá, és betiltotta a missziói tevékenységet./ elhatároztuk, hogy ez ellen valamit együtt kellene megfogalmazni. Ennek megbeszélésére, emlékszem, Joó Sándor 8. /Dr. Joó Sándor (1910-1970) A Budapest-Pasaréti gyülekezet megalapítója (1940) és haláláig lelkipásztora./ jött le Csurgóra meg Makkai Laci 9./Dr. Makkai László (1914-1989) (egyház)történész./ Ilyen kis körök azért léteztek. 11. oldal. Vége.

(E könyvet Hodánics Péter-Biró Tünde zalaegerszegi lelkész-házas-párra hagyom, ajándékozom)

Vályi Nagy Ervin veje volt Csomasz Tóth Kálmánnak, Apámnak barátja a pápai teológiától kezdve.(Szerk. Heidfogel Pál, nekem professzorom volt)

 

 
HATVAN ÉVE HALT MEG
 
 
ZOVÁNYI JENŐ
 
1865. 09.11- 1958. 07. 24.
 
Zoványi Jenőben a magyar protestáns egyháztörténet egyik legérdekesebb és leghasznosabb művelőjét ragadta el közülünk ez év /1958/ június 24-én a halál. Magas kort ért meg teljes testi-lelki egészségben. Ez az élesen kirajzolt eszmeiségű, elvhű és harcos egyháztörténészünk még akkor is tartotta a szabadelvű theológia zászlaját, amikor a volt küzdőtársak zöme - szinte egy nemzedéknyi idővel előbb - kihalt mellőle, és amikor már erősen kérdéses, hogy van-e valaki, aki ezt a zászlót tovább viszi.
 
Nem született bele a magyar református egyházba. A római katolikus papneveldéből saját elhatározásából lépett ki és tért át hozzánk 18 éves korában. A sárospataki theológián, amelynek padjaiban tanulmányait folytatta, egy nagy egyháztörténész, Warga Lajos keze alá került. Warga, mint a német idealizmus, főleg Hegel, továbbá a liberális theológia tanítványa, át akarta hidalni azt a szakadékot, amely az újkori világkép és a keresztyén tanítások közt támadt. Az egyháztörténet területén megpróbálta úgy látni és láttatni az egyház történeti életét, mint az egyetemes emberi művelődés egy darabját, az emberi, értelmi és erkölcsi képességek kibontakozásának bár sajátos, de lényegében mégsem különálló területét. Szerinte Jézus egy olyan ország polgárai közé hívogat, amelyet Isten országának nevez ugyan, de amely éppen úgy az erény és igazság egyre gyarapodó szolgálatát tűzi ki, mint ahogy ugyanezen célok irányába fejlődik az egész emberi művelődés is. 
 
Ez a felfogás persze hogy lényeges súlyponteltolódást jelent azzal szemben, amit az egyházról az Apostoli Hitvallás, vagy a Heidelbergi Káté tanít. Az isteni tényezőről az emberire helyezi a súlypontot. Warga ezt az ellentétet nem takargatta, hanem egyenesen belőle indult ki. „Ha mások azt mondják – úgymond -, hogy az egyháztörténelem a menyországnak előhaladó fejlődése a földön, melynek célja Isten tisztelete és a világ üdve, az isteni bölcsesség és szeretet örök váltság-tervének az időben való kifejlése, mely Ádám teremtésével kezdődik stb az ilyen állásponton szent regényt lehet írni, de tudományos egyháztörténelmet nem, ilyen állásponton nem az igazság felderítése, nem a kritika lesz az irányadó, hanem az emberek bámulatos képzelőtehetsége."1 
 
Warga szerint teljesen tudománytalan és használhatatlan lenne azt mondani, hogy az egyház a Jézus Krisztus teste, vagy akár azt, hogy az Ö megváltó halálában hívő emberek gyülekezete. Viszont úgy látni az egyházat, mint „vallásos és erkölcsi társulatot"2, amelynek célja „az emberiségnek vallásos és erkölcsi nemesedése a testvéri szeretet alapján"3, összefér a történettudomány látásmódjával és a szokásos történetkritikai módszer alkalmazásával. Warga szerint az egyháznak korszakonként kifejlődött intézményeit azon kell lemérni, hogy a humanitárius végső cél elérését előmozdították, avagy akadályozták-e? Sőt, magát az egyháztörténet művelését is ennek a célnak szolgálatába kell állítani: „Az egyháztörténet előadója nem elégedhetik meg az események felsorolásával, az igazság felderítésével, hanem arra is törekednie kell, hogy a szép, a nagyszerű példák kiemelése által hallgatóit nemes versenyre, tevékenységre buzdítsa."4
 
Ezen az elvi alapon állva Warga Lajosnak nemcsak egy egyetemes egyháztörténelmet sikerült kidolgozni, amely 1870 óta még mindig egyedül képviseli irodalmunkban ezt a műfajt, hanem sikerült egy egész életre szólóan meggyőzni az ilyenfajta tudományos munka becséről legtehetségesebb és legbuzgóbb tanítványát, Zoványi Jenőt.
De Zoványinak még egyéb ráhatásra is szüksége volt, hogy megtalálja történetszemléletének azokat a sarktételeit, belső arányát és súlypontját, amiken azután élete végég nem is változtatott többé. Ez minden bizonnyal 1888-1889-ben, az utrechti egyetemen ment végbe benne. Itt ugyanannak az antropocentrikus theológiának, amelyet Warga képviselt, egy határozottabb és harcosabb alakjával ismerkedett meg. Warga meglehetősen relativista, „örök igazság, abszolút értelembe nincsen" ... „a górcsői lényektől kezdve a legfelségesebb eszmékig minden változásnak van alávetve" - vallotta.5 A holland theológiai liberalizmus egyes kiváló képviselői viszont abszolút értékmérőn tudták megmérni a történelmet, elsősorban az egyéniség szabadságán, továbbá ennek tartalmán, a haladáson, illetve a haladás megnyilvánulásának tekintett igazabb tudományon és erkölcsiségen.
 
Zoványinak korám kijegecesedett egyháztörténeti szemlélete szerint Jézus vallása nem más, mint Jézus követése azon az úton, amelyen az egyéniség szabadságáért, az igazságért és az erkölcsi jóért, ha kell a vértanú haláláig vezet. Ez a „Jézus vallása" nem ismer el semmiféle hitvallási vagy szervezeti megkötést. Ez a keresztyénség igazi alakja. Szemben állnak vele minden időben a hivatalos egyházak a maguk hitvallásaival, szervezetével és fegyelmi rendjével. Ezek - igen kevés kivétellel - legfőbb képviselői a meglevővel beérő maradiságnak és az egyéni szabadságot erőszakkal elfojtó türelmetlenségnek és vakbuzgóságnak. A két pólus között tárult fel Zoványi Jenő előtt az a távlat, amelyet kitölteni szerinte az egyháztörténetírás célja, azaz felmutatni egyfelől a személyes Jézus vallás útját, amint az többnyire elítélt eretnekségeken, vagy elnyomott haladó mozgalmakban megy át az egyház történetén, másfelől viszont az intézményes egyházak magatartását, amely legtöbbször a sötétséget terjesztette és pártolta, akadályozta és hátráltatta az előhaladásért vívott küzdelmeket és lényegében a hivatalos egyháznak hatalmi törekvéseiből, érdekszervezet mivoltából eredt. Egyik későbbi művének túlélésre sikerült, de korábbi felfogására is jellemző megállapítása szerint Jézus vallásának hívei az egyháztörténetben arra törekedtek, hogy szabaddá tegyék magukat és szabaddá tegyenek másokat az egyházzal szemben.6
 
Az ilyen irányú tudományos munkásság külső lehetőségét Zoványi szintén Hollandiában szerezte meg. Itt 1876-ban az állam szabaddá tette a történeti és a bibliai theológiai professzorokat minden hitvallási és egyházi megkötéssel szemben. Erről Zoványi Jenő így számolt be itthon: „Az 1876. évi egyetemi törvénynek a haladás szempontjából legfontosabb intézkedése az volt, hogy az egyetemi, teljesen felekezeten kívüli vallástudományi karok tudományos jellegű bibliai és történeti tanszékét elkülönítette a speciálisan egyházi természetű, nem tudományos - dogmatikai és gyakorlati - tanszékektől, s csupán az előbbieket fogadta be az állami egyetem szerves alkotórészeiül."7 Egy ilyen független holland theológai professzor módjára jelölte ki Zoványi Jenő a maga életprogramját és munkálta is mindvégig megalkuvás nélkül. Itthon azonban mások voltaik a körülmények. Ebből az elméletből folyt aztán itthoni sok-sok hányattatása, perbefogatása, elszigetelése. Kevesen ízlelték meg a meg nem értés minden keserűségét nálánál inkább. Hollandiában egy Allard Pierson (+1896) lemondott lelkészi jellegéről, mert elítélendő következet-lenségnek tartotta, hogy radikálisan szabadelvű theológus létére az intézményes egyházzal kapcsolatban maradjon. Mint professzor tovább működhetett. Itthon Zoványi Jenő egyelőre csak annyit tehetett meg, hogy az 1891-től betöltött kolozsvári lelkészi állomását 1894-ben a nyugalmasabb és jobb tiszaföldvárival cserélte fel, mert mint mondotta, könnyed előadóképessége folytán a prédikálás neki nem jelentett megterhelést és a legtöbb idejét tudományos munkára fordíthatta. 
 
Ennek a tudományos munkának csakhamar minden szempontból feltűnést keltő gyümölcsei értek be. Ilyenek a Pallas Lexikonnak. 16 hatalmas kötetében 1892 és 1896 közt megjelent több száz egyháztörténeti cikke. Ilyen a Theolóaiai Ismeretek Tára (I—III. kötet, 1894—1901.), mely mindmáig az egyetlen magyar theológiai lexikon. A magyarul és hollandul megírt remek monográfiák közül ne említsük most csak A coccejanizmus történetét (Budapest, 1890.), ezt az európai viszonylatban is több vonatkozásban úttörő munkát.
 
Ekkor még nem maradt el a hazai elismerés sem. Sárospatakon, ahol a század végén Wargán kívül olyan kiváló szabadelvű tbeológusok tanítottak, mint id. Mitrovics Gyula, Peremartoni Nagy Gusztáv, Zoványi 1889-ben megszerezte a theológiai magántanári képesítést, 1901-ben pedig rendes tanárnak hívták meg Warga Lajos helyébe. Tanszékén működve azonban már szembekerült azzal a heves ellenhatással, amellyel a tiszáninneni reformátusság elég széles körei Zoványi Jenőnek a református egyház reformátora, hitelvei és intézményei felett gyakorolt radikális bírálatára válaszoltak. 1910-ben el is vesztette tanszékét, de 1912-ben az egyik liberális theológiai felfogású világi vezető ember pártfogására visszakapta.
 
A közbeeső két nehéz esztendőben Zoványi Jenő a fővárosi levéltár tisztviselőjeként fáradhatatlanul tovább dolgozott és publikált tovább, sőt éppen 1911-ben jelent meg az a munkája, amely egy kifejezetten evangéliumi megújulási mozgalom ábrázolása és értékelése kapcsán számunkra is mélyebb betekintést enged egyháztörténeti szemléletének alapjaiba. A puritánus mozgalmak a magyar református egyházban című művére gondolunk. A nagy gonddal összekeresett adatok egész garmadáján keresztül rajzolja, meg Zoványi a magyar puritánizmus hősi küzdelmeit három irányban is: 1. szertartási téren a helvét reformáció istentiszteleti formáinak bevezetéséért, a református úrvacsorai liturgiáért, a graduál félretételéért, a zsoltáréneklés elterjesztéséért, a lamentáció és a passióéneklés beszüntetéséért. 2. Egyházszervezeti téren a presbitériumok felállításáért, a püspöki helyett a zsinati egyházkormámyzásért és 3. az iskolai nevelés terén a skolasztikus szócséplés helyébe a formájában és tartalmában európai színvonalú nevelésért, a természet megismeréséért, az anyanyelv jogaiért, a korszerű tankönyvekért és iskolarendszerért.
 
Már most miképpen kísérelte meg Zoványi felfedezni a magyar puritánusok eszmei tudatosságának, szívós kitartásuknak és súlyos áldozataiknak a titkát? Magyarázatként ugyanazt a kettősséget találjuk, amelyet már megismertünk. A szembenálló felek közül az egyik oldalon az üldözöttek állnak, akiknek belső indítékait Zoványi ilyen kifejezésekkel próbálja megadni: a haladás vágya, a jobbratörekvés szelleme (389.l.)", elszántság, kitartás, becsületes gondolkodás, nemes törekvés, emelkedett felfogás, szellemi fensőbbség (390), a lélek nemesebb ösztöne, az egyéniség szerepe (17), a lelkiismeret szabadsága, az egyénnek a szabadsága, az evangéliumi szabadság és ez utóbbi három, mint a protestantizmus elvének teljes keresztülvitelére való törekvés (6).
 
A másik oldalon a hivatalos egyház áll. „A haladást hirdetők, a jobbratörekvők át lehettek hatva a legodaadóbb szeretettől egyházuk iránt... el nem kerülhették azt a vádat, hogy az anyaszentegyházat támadják, tönkre akarják tenni azt, ellenségei a saját maguk egyházának." (1. 1.)" Ebben az egyházban azonban „ott szerepelt ugyan az üres szólamok egész garmadája a katolicizmussal szemben, de a vak elfogultságnak, a durva kizárólagosságnak, a vad türelmetlenségnek, a lelketlen eretneküldözésnek semmivel sem mutatta fel csekélyebb és enyhébb nyomát a protestánsság, mint a katholikusság." (16) „Az egyház rosszul értelmezett jó rendje és a hivatali fegyelem érdekének örve sokszor állott szolgálatában magánérdekeknek és egyéb tekinteteknek..." (16—17) A hivatalos egyházképviselői azért harcoltak a puritánok ellen, mert azok szerintük „ki akarják őket túrni az egyházkormányzás mezejéről. Merényletet készítenek elő ellenük és tönkre iparkodnak tenni az anyaszentegyházat, amely pedig véleményük szerint csupán a régtől meglevő eljárás mellett és a régimódi emberekkel boldogulhat ezután is." (35) A legnagyobb baj azonban az, hogy az egyház lekötötte magát a maga tanításai mellé. „Az a vélekedés ... hogy aki szolgálatában áll valamely egyháznak ... hűséggel tartozik egyháza tanainak, útjában állott minden haladásnak. Szó sem lehetett önálló gondolkozásról." (16) A forrás tehát, a poláris feszültség, amelyből Zoványi a puritánok küzdelmeit magyarázza, egyszerűen a régi és az új, a maradiság és a haladás, az intézmély konzervativizmusa és az egyénnek jobbat akaró szabadsága között feszül.  folytatás a Bucsay mappában

 

 

Szabolcska Mihály
Uram, maradj velünk!

          Szabolcska Mihály:

Uram, maradj velünk!

Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?

Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?

Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?

tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!

 

 

 

Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!

 

Istvándi történetéhez

 

ÁROKHÁTY BÉLA
1890-1942

 

Dr BUCSAY MIHÁLY
1912 - 1988 - 2018
30 éve halt meg

 

Dr. LAJTHA LÁSZLÓ
1892-1963-2018
55 éve halt meg

 

Protestáns Graduál

 

Dr FEKETE CSABA

 

 Fekete Csaba: A délvidéki graduálok egy zsoltárpárjának tanulságai
 Fekete Csaba: A délvidéki graduálok és a viszonyítás megoldatlanságai (délvidéki graduálok: bélyei, kálmáncsai, nagydobszai)


látogató számláló

 

Zsoltár és Dicséret

 

Egyháztörténet

 

Tóth Ferentz

 

Történelem

 

Történelem. Török hódoltság kora

 

Dr SZAKÁLY FERENC


történész 1942-1999

 

Világháborúk - Hadifogság
Málenkij robot - Recsk

 

Keresztyén Egyházüldözés
Egyház-politika XX.század

 

Roma múlt, jövő, jelen

 

PUSZTULÓ MAGYARSÁG - EGYKE

 

 
Áprily Lajos
Kalács, keddi kalács
 
Már szombat este megsütötte
anyám. És reggel már adott.
Az aranya besugarazta
a harangos vasárnapot.
 
Vasárnap estig nem fogyott el,
fénye áthullt az ünnepen.
Még hétfőn is jutott belőle.
És kedden is. De csak nekem.
 
Ma sem tudom, hol rejtegette,
melyik fiókból jött elő,
de olyan áldott volt az íze,
olyan hétköznap-szentelő.
 
Az asztalkendőből kibukkant
szép sárga fénnyel: Itt vagyok.
Nagy árnyékok, fekete gondok,
még várjatok, maradjatok.
 
Igénytelen polgár-kalács volt,
olyan egyszerű, mint falum.
És mégis úgy megnőtt azóta,
mint úrvacsora-szimbolum.
 
Száguldó évek távolából
megérzem néha jószagát:
a tűzhely tájáról elindul
s betölt szivet, betölt szobát.
 
Lelki kenyér ínség-időkben,
verőfényes vigasztalás...
Pedig tudom: a keze föld már.
És nincsen több keddi kalács.
 
 

A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal                      Oldal tetejére          látogató számláló

 

Légy te is Farmasi tanácsadó! Kötetlen munka, befektetés nékül, minõségi termékek, jó kereseti lehetõség!    *****    Sztárok/Bulvár: Tudj meg friss pletykákat, híreket. Katt!    *****    Outsider - Gay - Creative - Rebel - Tolerant - Furry - Brony - Hipster - Gamer - Otherkin - Geek - Autistic    *****    Xtina Hungary - Minden, ami Christina Aguilera!    *****    Légy Te is AVON tanácsadó *** Nyereményjátékok *** Kereseti lehetõség *** Vásárolj kedvezményesen AVON termékeket!    *****    Nyerj ajándékszettet! Töltsd ki a kérdõívet és nyerj! *** Nyerj ajándékszettet! Töltsd ki a kérdõívet és nyerj!    *****    Jófogás Játékvásár - Jófogás Játékvásár - Jófogás Játékvásár - Jófogás Játékvásár     *****    FRPG ● FANTASY SZEREPJÁTÉK ●「ΒΛSMΛIW」 ● FANTASY SZEREPJÁTÉK ● EGY SZIGET + 24 MÁGUS ● FANTASY SZEREPJÁT&Eacut    *****    Itt megtalálhatod a legfrissebb híreket, cikkeket, képeket a Golden Globe- és Oscar-díjas színésznõrõl! Katt!    *****    Furry Fandom - Antropomorf Állatok - Furry Fandom - Antropomorf Állatok - Furry Fandom - Antropomorf Állatok    *****    Légy Te is AVON tanácsadó *** AVON termékek *** Kereseti lehetõség *** Értékesítõ kollégákat keresek *** sminkek    *****    Esküvõi meghívók! Mindegyik kézzel készült, egyedi. Gyere, nézd meg az oldalamat.    *****    A legfrissebb Anime hírek , mindennap anime ajánló , mondocon képek , és hírek. Csatlakozz közösségünkhöz!    *****    Rendelj bármilyen asztrológiai elemzést,júniusban Te mondod meg,hogy mennyit szeretnél érte fizetni!Várlak az oldalamon!    *****    Egyetemistáknak kiemelt lakások eladóak. www.simonyiingatlan.hu Debrecen eladó kiváló lakások. www.simonyiingatlan.hu    *****    Egyetemistáknak kiemelt lakások eladóak. www.simonyiingatlan.hu Debrecen eladó kiváló lakások. www.simonyiingatlan.hu    *****    NÁLAM NINCSENNEK AKCIÓK, MINDEN ASZTROLÓGIAI ELEMZÉS "BECSÜLET KASSZÁS", A KONZULTÁCIÓ ÉS OKTATÁS INGYENES.    *****    **** Nokedli-lapja****Családi magazin****18-98 éves korosztály mindent megtalál itt, játékoktól a hírekig*****    *****    KÜLÖNLEGES AKCIÓ A CSILLAGJÖVÕ OLDALON JÚNIUSBAN.TE DÖNTHETED EL MENNYIBE KERÜLJÖN A HOROSZKÓP MEGRENDELÉSEID ÁRA!    *****    Minden héten anime/managa hírek , minden nap Anime ajánlók , Mondocon hírek. Itt nem fogsz unatkozni!! :)