"Lent Szigetvár körül három apró faluban, Horhi. Sztára és Kálmáncsehi (régebben Kálmánkirálycseh), a protestantismus három hírneves atyjának nyomait keresi és tiszteli az utókor. Ezek Melius Péter, az első magyar hitvitázó és füvész, az énekes Sztárai Mihály, és a tudós Kálmáncsehi Sánta Márton; egyúttal ez utóbbinak születéshelyén rövid virágzású főiskolát is nyomoz. Fentebb Nagy-Bajom a költő Virág Benedek bölcsőjét, és egy másik költő, Horváth Ádám, elpusztult házának törmelékeit őrzi kegyelettel. Föntebb Sárdon Somssich Lázár, még feljebb, Nikién, a Berzsenyi ujjai alatt pengett a horatiusi lant. Még akkor a költők berkekben énekeltek, megvonúlva kiki a maga fészke' ben, mint a madarak. Csak Csokonainak nem volt fészke; ő végig trillázta Somogyot, csak úgy a levegőben röpködve mint a pacsirta, vagy helyről helyre vándorolva mint egy elkésett troubadour. Legmaradandóbb műve, „Dorottya", víg eposz. Somogyban játszik, és alakjai közül nem egyet a maga tagjai között ismert föl az akkori somogyi társaság.” Baksay Sándor Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben XIII. kötet. Magyarország IV. kötete. E kötet a Dunántúli vidékek ismertetését tartalmazza, 14 írótól 20 közleményben ...
Régi képeslapok. 1929, 1931, 1933, 1955,1965, a mappában találhatók.
FŐHERCEGLAK
Heidfogel Imrének a Bóly községben lakó Hauptmann Katalin lett a felesége. Főherceglakon kapott munkát. Ma Knezevo. Itt született Heidfogel József 1864. 03. 21. Testvérei Heidfogel Pál asztalos 1866-1916 és Asztalos Lajosné Heidfogel Franciska Bp 1872 - 1941 éltek.
Heidfogel Józsefet itt keresztelték.
NAGYDOBSZA
Heidfogel József ide nősült felesége Imre Lídia
Ifj Heidfogel József asztalos van megemlítve, Édesapja ekkor már meghalt.
ISTVÁNDI
A Heidfogel család 1900 év folyamán Istvándiba költözött.
Főherceglak, /Heidfogel Imre/Bóly, /Hauptman Katalin/ NAGYDOBSZA, (Imre Lídia és Heidfogel József, Heidfogel Aladár, ifj Heidfogel József ) ISTVÁNDI, (Heidfogel Pál és Elekes Julianna, Domján József és Nagy Zuzsa, ) Merenye, Dencsháza, Kastélyosdombó (Varga István), Zádor (Elekes György), Lad, (Farkas Julianna) Kálmáncsa, Drávagárdony, Homokszentgyörgy (Domján Pál), Szulok, (Vecsera Géza és Heidfogel Jolán) Kisdobsza, Nagybajom, Darány (Gyuri Zsófia Jakab Kálmánné )falvak. Barcs, Kaposvár, (Heidfogel Irma) Szigetvár, Pécs ( Heidfogel Alajos) városok.
Heidfogel Pál asztalos (1897-1965) Nagydobszán született, 5 éves korától, a kitelepítésig -1951- Istvándiban lakott. Felesége Elekes Julianna (1906-1985) Istvándi származású. A szülők Hargita (Heidfogel) Pál református lelkész (1924-1996) és Domján Ilona (1929-2003) így származtak innen.
Heidfogel Pál - Elekes Julianna: Etelka és Pál gyermekeikkel. 1930
SOMOGY VÁRMEGYE 1932 BARCSI JÁRÁS
1932
ISTVÁNDI - DOMJÁN CSALÁD
Domján Ilona, Hargita Pálné 1929-2003.
A kép 1943-ban készült.
Varga Julianna 1911-1991 Domján József 1906. 03. 18. - 194506.19. Hősi halott.Hadifogság: Cseljabinszk I. 102. Temetőt beépítették.
www.hadifogoly.hu
KASTÉLYOSDOMBÓ
Varga István huszár
1885 - 1925
SZULOK
Vecsera Géza asztalos és Heidfogel Jolán 1932
Fiúk: ifj. Vecsera Géza II. Világháború - Hősi Halott
Unokák: +Géza és JÁNOS
ISTVÁNDI - ELEKES CSALÁD
Győri Julianna és Elekes György 1908 cipész első gyermekük, Julianna és
Elekes Györgyné Győri Julianna gyermekeik, 1918 körül Julianna és Gyula
ISTVÁNDI
Angster József építette 1872. évben.
Ez volt a cég 7. orgonája. Készült Nt. özv. Vincze Sámulené Kovács Erzsébet Asszony adományából. Halálának 25. évfordulójára a belső somogyi egyházmegye sírkövet emeltetett. 1903.
(Szigetvár és környéke 1950-ig Somogyhoz tartozott)
- részlet -
Somogymegye 6.500 négyszögkilométernyi területével a legnagyobb, 330.000 főre menő lakosságával a legnépesebb, 300.000-nyi magyar népével a legmagyarabb, s földjének termékenységével és dúsan fölszerelt gazdaságával a leggazdagabb megyéi közé tartozik Magyarországnak. És egyszersmind a legrégibb megyék közé. Helynevei közűl igen sok az első Árpádok okleveleiben már említve, és nem egy van, a mely nevével a vezérek korabeli pogány időkre hivatkozik. Elébb, mint a most folyó évezred kezdődött, s ezzel együtt a magyar állam megszülemlett volna, Somogy a régi vallás és régi törzsrendszer védelmére kelve, ellene szegezte magát Szent István király ország- és egyház-alkotó terveinek. Magyarország első belháborúja Somogyból indúlt ki, s ennek élén a somogyi herczeg Koppány (Kupa) állott és vérzett el.
Ezekhez még több érdekes vonást is lehet előlegesen jelezni Somogyról. Egy várostalan megye, még a közelmúltban is. Még a jelen század első felében az egész szép megyének egyetlen városa sem volt. Önhatósági joggal egyetlen egy hely sem bírt, mert – néhány apró köznemes fészek kivételével – földesúri hatalom alatt állott valamennyi; egyetlen egy sem volt, melynek népessége elérte volna a háromezernyi lélekszámot, sőt néhány kivétellel avagy csak az ezeret is. Piaczai a megye három sarkán, Pécs, Veszprém s főként Kanizsa, mind kivűl estek a megyén. A nagyobb uradalmak székhelyei a gazdasági lakokkal, az oltalmuk alatt álló, megszabott számú zsidósággal s három-négy országos vásárjukkal, mutatkoztak csupán városi színben – vásári alkalmatossággal.
Egy kőtelen vármegye; az egész megye fölszínén nem mutatkozik semmiféle szilárdabb alakúlás. Sárga és fekete agyag talaját hosszú széles homokterület vágja kétfelé, mely a balatoni Nagy-berektől déli irányban le a Dráváig nyúlik. Egy erdőséges vármegye. Az egész területnek majdnem egy harmadát erdők borítják. Ma is példabeszédként járja, hogy nem az erdők vannak Somogyban, hanem Somogy van az erdőkben.
Egyenes sík területű megye – látszólag; tulajdonképen pedig fensík, mint a tudomány nevezi, és hátas és göröndös föld, mint a nép mondja; egyenes magas róna a megye közepén, azután hullámos dombozatú síkság a hegyesebb vidékek felé. Mert Somogynak hegyei is vannak, és síkságát a megye három sarkában lévő három hegycsoport foglalja be, de ezek az erdőkkel és szőlőkkel borított magaslatok általában alacsonyak; kevés közöttük a tetszetős kúpban vagy oromban emelkedő, és kevés, a mely a 300 méter magasságot megközelíti vagy meghaladja. Ha már most összeszedjük az eddig mondottakat, némi meglepetéssel kell megállapítanunk, hogy Somogy egy sokféle tekintetben érdekes föld, s ez érdekességek összeségében vele kevés megye mérkőzhetik.
A legnagyobb, legnépesebb, legmagyarabb, legrégibb eredetű, történeti múltban leggazdagabb megyék egyike; várostalan, kőtelen, erdőséges és nagy termékenységű föld. Nevének eredete nem bizonyos. A Soma személynévtől vette-é, vagy egy hasonló hangzású szláv szóból, mely erdőséget jelent; vagy a somtól, e fanyarizű gyümölcstől: nehéz volna eldönteni. Csak az bizonyos, hogy tiszta magyar hangzású. Lehet, hogy a som játszik benne. Ezen szószármaztatás barátai hivatkoznak is az emberderék vastagságnyira fejlődött sok százados somfákra, melyek itt-ott, s főként a megye egykori vára, Somogyvár környékén ma is láthatók. ....
Akit egyszer porig aláztak:
porig kell azért lehajolni,
a méltósága-vesztett sorshoz
méltóság-vesztve igazodni.
Előtted ember ráng a porban?
Megértem: belerúgni könnyebb.
Még emberibb átlépni rajta
könnyed sikkjével a közönynek.
Mentséged is van, ha lelked
bátortalan feddése rád vall:
másokért őrzött tisztaságod
nem szennyezheted más porával.
Ha lehajolsz, még orra bukhatsz,
és hát derekad roppanó is,
ápolt tüdődet is belepné
a talajmenti szilikózis,
hát nem hajolsz porig, ha porból
akármi hív: kincs, ócska holmi ...
Pedig akit porig aláztak -
porig kell azért lehajolni. 1966
Ne fájjon a lelkem,
Ne fájjon a testem,
Legyen, ki felemel,
Amikor elestem.
Amit méznek érzek,
Epévé ne váljék,
Kövessen a béke
Mint jóságos árnyék.
S ha majd jő a halál,
Szóljon hozzám szépen,
S ne a hátán vigyen,
Hanem az ölében.