53. EGY KICSINY FELH� -  J�n 16,7.

 Gy.T.!
„Egy kicsiny felh� eltakarhatja a napot. Lelkem el�tt egy kicsiny felh� �ll, s az eg�sz vil�g hom�lyba mer�lt el�ttem”. A k�lt�, Tompa Mih�ly �rta le ezeket a szavakat gyermeke hal�lakor. Ezzel a k�lt�i gondolattal s a felolvasott ige szavaival k�zel�t�nk, vigasztal�st keresve, ehhez a kopors�hoz.

I.
Megr�z� �s val�ban megrend�t� az, amit ez az �zvegy �desanya az ut�bbi esztend�kben �t�lt. Nyolc �ve annak, hogy a f�rj�t, most pedig a gyermek�t ragadja el a hal�l irgalmatlan keze. Val�ban �gy van, hogy felett�nk az �gbolt n�ha �thatolhatatlan s�t�tbe borul; le�ldozik a napunk.

A mi napunk: az �rtelm�nket jelenti. Ez�ltal k�l�nb�ztetj�k meg a j�t a rosszt�l. Erre borul r� a s�t�t felh�. Ez t�rt�nt a ravatalon fekv� ifj�val is. a szorgalmas fiatal ember, aki egy-egy pillanatban bizony�ra boldog is volt, hiszen dolgozhatott, teljes �rt�k� embernek �rezhette mag�t, - �l� halottat form�lt az a bor�, akinek �let�t a szomor�s�g, hal�l�t �me, a gy�sz t�lt�tte �s t�lti be.

�mde Testv�rek, ki ragyogtatja a napot az �gen? Bizony�ra Isten. A felh�t ki bor�tja a napsugarak el�? K�ts�gtelen�l Isten. Ha pedig � cselekszik, nek�nk meg kell nyugodnunk ebben az isteni cselekv�sben. Minden kopors� tulajdonk�ppen erre a nagy leck�re tan�t benn�nket, m�g e testben l�v�ket: az �r�kk�val� Isten akarat�ban val� h�v� �s engedelmes megnyugv�sra.

II.
Hallott�tok a felolvasott ig�t. J�zus mondja: „Jobb n�ktek, hogy �n elmenjek…” Urunk tudta, hogy a tan�tv�nyokra megpr�b�ltat�sok, neh�z k�zdelmek v�rnak. � pedig nem lesz l�that� m�don k�z�tt�k. Er�t fog venni rajtuk a f�lelem. �m J�zus er�t ad nekik, vigasztal� Szentlelke �ltal, hogy az elv�l�s f�jdalm�t elhordozhass�k.

„Jobb n�ktek, hogy �n elmenjek…” Igaz, hogy egy kicsit m�s �rtelemben, de nagyon igaz ez a sz� enn�l a kopors�n�l. Egy ifj�, 24-25 �ves testv�r�nket k�s�rj�k utols� f�ldi �tj�n. Urunk hazah�vta �t, - mert�tek volna, tudt�tok volna marasztani? Elmegy: nem az eny�szetbe, az elm�l�sba, hanem mennyei Aty�nkhoz, ahol b�k�t, nyugalmat tal�l. Elmegy a mi j�s�gos Isten�nkh�z, ahol a megf�radt l�lekre �r�k �r�m �s vigasztal�s v�r. Higgy�tek el: ez jobb neki, mintha tov�bb gy�tr�dn�k itt, a f�ldi l�tben. L�thatt�tok, hogy �let�nek k�l�n�sen az utols� h�rom esztendeje csak amolyan l�tszat-�let volt…

III.
De mi lesz veletek, vel�nk, a gy�szban itt maradottakkal? Hogyan fogj�tok elhordozni ezt a r�tok nehezedett keser� f�jdalmat? J�zus ig�je �gy folytat�dik: „elk�ld�m ama Vigasztal�t…” Amikor ugyanis Isten elvesz valakit mell�l�nk, �nmag�t adja nek�nk vigasztal�sul. Az�rt h�t, Gy�szol� Szerettei, fogadj�tok el a hal�l felett is diadalmas �R J�zus �g�ret�t: Aki hisz �nbennem, ha meghal is, �l. Vigasztaljon benneteket az a hit, hogy dr�ga Szerettetek a sok szenved�s �s l�tszat-�lete ut�n hazatal�lt az igazi, �r�mteli, Isten vigasztal�s�val teljes �r�k �letbe!

�men.