83. „EMELJ�TEK AZ �GRE SZEMEITEKET…”

Alapige: �sa 51,6.

Kedves Testv�rek, gy�szol� Gy�lekezet!

Szomor�an, f�ldre szegezett szemekkel, megillet�d�ssel �llunk elk�lt�z�tt testv�r�nk kopors�ja mellett. Sz�v�nkben a f�jdalom �rz�se tany�z; ezernyi eml�k elevenedik meg benn�nk �s mindeniknek a v�ge egy szomor� s�hajt�s: mindez m�r a m�lt�. M�land� �let�nk v�ndor�tj�n �llom�sokhoz jutunk, ahol j�lesik hosszabb-r�videbb ideig megpihenni, hogy azt�n legyen mire eml�kezni �reg napjainkban. Mindez milyen hamar elm�lik! Mire tart�sabb pihen�h�z �rkezn�nk, m�r lepergett az �let�nk, mint homokszemek a klepszidr�n. Nincs nyugalmunk, nincs tart�sabb pihen�nk se ebben a f�ldi �letben. Ez�rt j�runk szomor�an az �let�ton, ez�rt szegezz�k most is a f�ldre szem�nket.

Amikor az ige �zenete megsz�lal, ebben a gy�szos �r�ban, Isten azt v�rja t�l�nk, hogy mindez megv�ltozz�k. Azt akarja, hogy gondolataink ne maradjanak itt e f�ld�n, hanem l�lekben emelkedj�nk f�l az � tr�nus�hoz. Az�rt sz�l �gy ig�nk: „Emelj�tek az �gre szemeiteket, �s n�zzetek a f�ldre ide al�…” El�bb az �gre kell tekinten�nk, hogy azt�n igaz val�s�g�ban megl�ssuk azt, ami itt a f�ld�n t�rt�nik. Csak akkor l�tjuk �t a f�ldi l�t �rtelm�t, ha el�bb f�lemelt�k szem�nket az �gre, �s onnan kerest�k a v�laszt az �let �s a hal�l nagy k�rd�seire.

De az ige mintha csak m�g fokozn� a gy�szos �rz�seket. M�g jobban elm�ly�ti benn�nk a m�land�s�g �rz�s�t. Az�rt van ez, hogy Isten megl�ttassa vel�nk, hogy semmi sincs a teremtett vil�gon, ami maradand� lenne. Nemcsak a mi leheletnyi �let�nk oszlik sz�t, mint a p�ra, de: „… az egek, mint a f�st elfognak, �s a f�ld, mint a ruha megavul…” Ez a vil�g �gy, ahogyan van, pusztul�sra �t�lt. Amit a b�n csak meg�rintett, megfert�z�tt, annak el kell vesznie. De van valami, ami megmarad az ember �s vil�ga pusztul�sa ut�n is, ez pedig Isten szabad�t�sa �s igazs�ga. Ahogyan az ige mondja: „… de szabad�t�som �r�kre megmarad, �s igazs�gom meg nem romol.”

Ezt a kett�s igazs�got t�bbsz�r is meg�rezte �lete folyam�n a mi elk�lt�z�tt n�testv�r�nk. �lete vir�g�ban volt, amikor m�r jelentkezett romland� test�ben annak a betegs�gnek a cs�r�ja, amely �t s�rba vitte. De nem l�zadozott, b�k�sen k�sz�lt az elm�l�sra, az �tk�lt�z�sre. Id�s kora a megb�k�lt �regs�g ver�f�nyes id�szaka volt. �let�t bearanyozta az eml�kez�s. Sokszor lehetett l�tni, amint vir�got vitt a temet�be olya nagyon szeretett f�rj�nek s�rhalm�ra, aki id� el�tt mag�ra hagyta �t. Kicsi kereset�t megtakar�tgatta, hogy hol az egyik, hol a m�sik gyermek�nek juttasson valamit. Szinte most is l�tjuk, amint szel�den bekopogott a csal�di otthonok ajtaj�n, az egyh�z sz�m�ra f�lre tett fill�reket �sszegy�jteni. Nem egyszer� hivatalnok volt, de az ige �ldott tov�bbad�ja, Isten egyszer� bizonys�gtev�je. Vigasztal�st, az ige �ldott orvoss�g�t adta tov�bb minden�tt, ahol csak megfordult.

Szemeit az �gre emelte. Onnan nyert er�t sokf�le terh�nek elhordoz�s�ra. Nagy vil�g�g�sek �t sem ker�lt�k el; legnagyobb gyermeke idegen f�ld�n, k�z�s s�rban v�rja a felt�mad�s harson�j�t. Csod�latos volt, ahogyan ez a n�testv�r�nk belenyugodott Isten akarat�ba. Tudta azt, hogy a f�ld lak�sainak �gy, vagy �gy, de el kell veszni�k, mert senkinek sincs k�z�l�nk itt maradand� v�rosa.

Ez a mi n�testv�r�nk tudta azt, hogy ez a vil�g elm�lik, �s annak k�v�ns�ga is, de aki az Isten akarat�t cselekszi, megmarad �r�kk�. Mert minden test f� �s minden sz�ps�ge, mint a mez� vir�ga. Megsz�radt a f�, elhullt a vir�g, ha az �rnak szele fuvallt r�, de Isten�nk besz�de mind�r�kre megmarad. (�sa 40,6-8).

Hazak�lt�z�tt testv�r�nk megtapasztalta Isten szabad�t�s�t is. Amikor kisebbik fia, aki most k�zt�nk jelen van, hazat�rt a hadifogs�gb�l, �zvegy �desanyja vigadva besz�lt Isten csod�latos szabad�t� kegyelm�r�l. De ugyanakkor meg�rezte Isten igazs�goss�g�t is, aki �gy osztogatja ezen a vil�gon a f�jdalmat �s a megpr�b�ltat�st, hogy a m�sik kez�vel be is k�t�zi a megsebzett sz�veket �s a f�j� sebeket. Ebben a szabad�t�sban �s igazs�gban rem�nykedve v�rta azt�n a hal�lt beteg�gy�n, �s mi hissz�k azt, hogy az �risten r�szeltetni fogja �t az �r J�zus Krisztus �ltal szerzett nagy szabad�t�sban �s igazs�gban. Mert Urunk azt akarja, hogy az �v�i k�z�l egy is el ne vesszen, hanem �r�k �letet vegyen. Ezt az �r�k jutalmat, rem�nys�g�nk szerint, imm�r el is nyerte a mi testv�r�nk a meghalt �s felt�madott J�zus Krisztusnak kegyelm�b�l.

Minket pedig, akik itt �llunk az � kopors�ja mellett, arra tan�t az �lete, hogy emelj�k fel szem�nket az �gre, �s ezut�n �gy n�zz�nk mindent, ami ezen a f�ld�n mivel�nk t�rt�nik: Isten oldal�r�l. Meg kell l�tnunk azt, hogy e f�ldi �letben semmi maradand� dologgal nem b�runk. Semmink sincs, ami �r�k �rt�kkel b�rna. M�g az �g �s a f�ld is elm�lik. De van valami, ami mind�r�kre megmarad, �s ez Istennek a szabad�t�sa, amelyet nek�nk is megadott a J�zus Krisztusban, �s az az igazs�g, amelynek minket is r�szes�� tett � �ltala.
Ebben a rem�nys�gben b�cs�zunk a mi elk�lt�z�tt testv�r�nkt�l. � el�re ment, hogy ott v�rjon szeretteire �s mindny�junkra a t�ls� parton: az �r�k �let hon�ban. �men.