60. M�LAND� �S MARADAND�

Alapige: Zsolt 103,15-18.

Gy�szol� Testv�reim!

Az a sz�l, amelyr�l az ige sz�l, vihark�nt z�gott �t egy kis csal�d �let�n �s elragadta k�r�kb�l O.K. a�t, �let�nek 61-ik, boldog h�zass�g�nak 37-ik esztendej�ben. Emberi l�t�sunk szerint t�l kor�n k�lt�zik el k�z�l�nk. A becs�letes, szorgalmas helyt�ll�sban leszolg�lt �vek ut�n m�g egy esztendeig sem �r�lhetett a j�l meg�rdemelt nyugalomnak; Istennek tetszett visszah�vni �t a f�ldi v�ndorok sereg�b�l. Mit mondhatunk? Meghajlunk Isten b�lcs, �t nem l�that� szent akarata el�tt.

Bizony, igazat mond az isteni ige: Nincs �lland�s�g e m�l� vil�gban. V�ltoz�s �s roml�s d�l mindenen. �gy olvastuk: „az embernek napjai olyanok, mint a f�, �gy vir�gzik, mint a mez�nek vir�ga. Hogyha �ltalmegy rajta a sz�l, nincsen t�bb�, �s az � helye sem ismeri azt t�bb�” (15-16.v.) - D�vid kir�ly m�lyen ismerte az emberi l�t titkait, err�l tan�skodnak ezek a szavak, amelyek t�bb�-kev�sb� mindannyiunkra illenek.

O.K. testv�r�nk �lete is a „mez�nek vir�g�hoz” hasonl�t, amely kisarjad, virul, magot hoz, majd elhervad, eleny�szik. Akkor mi az �rtelme l�t�nek? Az, hogy �ltala egy kicsit szebb� lesz a f�ld. Az emberi �letnek is ez az �rtelme. Hogy m�land� napjaink nyom�n egy kicsit szebb legyen ez a hal�l �rny�k�nak v�lgye. Virul�s, illatoz�s a f�ladatunk, - �nekelni is szoktuk: „Szent �lettel illatozni”, - fel�d�teni m�sokat, �r�mmel t�lteni be egy kicsiny k�rt az emberi vil�gon bel�l.

Csal�di k�r�t�kben ez volt dr�ga szerettetek szolg�lata is. P�ld�t mutatott mint hitvest�rs, mint �desapa, nagysz�l� �s testv�r egyar�nt. �lete illatozott, fel�d�tett m�sokat; j� lelke megsz�p�tette, gazdag�totta k�rnyezet�t. A kicsiny csal�don t�l Isten sz�lesebb k�rben is felhaszn�lta szolg�j�t. N�h�ny esztend�n �t sz�l�faluj�nak, K�r�dszentm�rtonnak k�ntora volt, �nek�vel �d�tette f�l a h�vek sereg�t, �s szolg�lta mindenek f�l�tt Isten dics�s�g�t. �gy l�tjuk, hogy a mez� vir�g�nak szolg�lata a Teremt� el�tt kedves lehet. �s ha ez �gy van, elmondhatjuk, nem �lt�nk hi�ba!

�s most �tment rajta a sz�l, a hal�l hervaszt� lehelete. Csak az maradt itt bel�le, ami az elhervadt vil�gb�l megmarad. Megt�rt teste a kopors�ban, - �s el nem m�l� eml�ke a sz�vetekben. Vajon val�ban csak ennyi?

Isten ig�je valami maradand�bbra h�vja f�l a figyelmeteket: „De az �R kegyelme �r�kt�l fogva val� �s �r�kk�val� az �t f�l�k�n, �s az � igazs�ga a fiaknak fiain” (17.v.) A mi r�vid emberi �let�nk e f�ld�n elm�lik, de az �R kegyelme �r�kk�n �r�kk� megmarad.

Ezt az igazs�got l�thatjuk hazat�rt aa. �let�n is. Urunk kegyelme volt, hogy amikor 3 �ves kor�ban apa n�lk�l maradt, Isten az � �lete gondj�t kegyelmesen r�b�zta a nagysz�l�kre. Kis sz�v�t megbiztatta, hogy aki megsebez, be is k�t�z, aki megszomor�t, meg is vigasztal. Gondot visel r�lunk. A kegyelem mutatkozott meg abban is, hogy szeretet�rt szeretetet kapott cser�be. K�zdelmes, v�ltoz�soknak al�vetett �let�ben hitvest�rs�nak szeretete, gyermekeinek ragaszkod�sa jelentette az �lland�s�got. A biztos talajt. �r�lhetett gyermeki emberr� fejl�d�s�nek, a kis csal�d sokasod�s�nak.

Ez az az �ldott �r�ks�g, amelyet r�tok hagy, gy�szban itt maradt Szerettei. hogy az �R kegyelme �r�kk�val� az �t f�l�k�n, s igazs�ga a fiaknak fiain, Azokon, akik megtartj�k az � z�vets�g�t �s megeml�keznek az � parancsolatjair�l, hogy azokat megcselekedj�k” (17-18.v.) Az �ld�s ki�rad a fiakra, unok�kra is. Egyetlen felt�tel mellett: hogy Isten sz�vets�g�t megtarts�k �s az � parancsolatait megcselekedj�k. Ez a mi feladatunk e f�ld�n: Isten sz�vets�g�t megtartani, hitben �lni, m�soknak szolg�lni, Isten parancsait cselekedni. Krisztus mindezt a szeretet nagy parancsolat�ba foglalta �ssze: Szeresd az Urat �s szeresd felebar�todat, mint magadat. Aki ezt cselekszi, az nem a hal�lba, az eny�szetbe megy. Annak boldog �r�k�lete van, s ez az �r�k�let m�r e f�ld�n elkezd�dik. (B�cs�).

�men.