49. ISTEN K�ZEL�BEN

Alapige: Zsolt 73,23-26.28.

Gy.T.! Ebben a n�h�ny zsolt�rversben benne van az �let. Isten ig�je az �letnek az ig�je, s�t: az �r�k�letnek a besz�de. Benne van minden Isten-gyermek�nek �lete �s benne a ti szerettetek �lete is, b�lcs�t�l a kopors�ig. Hallgassuk �gy a felolvasott ig�t, hogy az �sszet�rts�gb�l Isten Lelke f�lemeljen, s a vigasztalan gy�szban igaz vigasztal�sra tal�ljunk.

I.
Az els� �zenetben egy dr�ga biztat�st tal�lunk. Isten mondja ezt az � gyermekeinek: „�n mindenkor veled vagyok”. �r�m annak a tudata, hogy soha sem vagyunk magunkra hagyatva. Munk�s, dolgos nappalainkat, �lmatlan �jszak�inkat �rzi egy dr�ga k�z, egy dr�ga atyai sz�v: Isten keze �s Isten sz�ve. Velem volt, amikor m�g a nev�t kimondani se tudtam, velem volt a k�zdelmekben, velem a szomor�s�gban, velem az �r�m napsugaras �sv�ny�n; velem a b�neimben, velem a szenved�sben �s velem lesz akkor is, amikor m�r senki sem tud velem lenni…

Isten a maga sz�m�ra teremtett benn�nket; sz�v�nk mindaddig nyugtalan, am�g benne f�l nem leli igazi nyugalm�t. � mindenkor vel�nk van. Most is!

Erre a biztat�sra nem is lehet m�s a v�lasz, mint ez: „Te fogod az �n jobb kezemet…” A kisgyermek, ha j�rni tanul, sz�l�je k�zen fogja �s �gy vezetgeti. �gy tart, �gy hordoz, �gy vez�rel benn�nket Isten. Nek�nk j� az, ha nem magunkt�l cseleksz�nk; engedj�k, hogy � vezessen, s a maga utain j�rtasson benn�nket.

�gy tapasztalunk meg boldog csod�kat.

Ha Isten fogja a kez�nket, akkor csendesen kit�rul el�tt�nk �let�nknek az �rtelme: „Tan�csoddal igazgatsz engem �s azut�n dics�s�gedbe fogadsz be engem”. Nem az a legfontosabb, hogy mennyi id�t t�lt�nk itt, a f�ld�n, hanem az, hogy �let�nk idej�ben engedj�k, hogy Isten tan�csa igazgassa �let�nket, - �s f�ldi l�t�nk ut�n dics�s�g v�r re�nk Isten �r�kk�val� orsz�g�ban.

N. S. dr�ga testv�r�nk f�l�tt is hangzott Isten atyai biztat�sa: �n mindenkor veled vagyok. Hangzott a kutyfalvi csal�di f�szekben, amelybe belesz�letett; sz�p, n�pes csal�di k�z�ss�gbe, amely 12 gyermeket fogadott el Isten kez�b�l, akik k�z�l csak a fele, hat nevelkedett f�l. Ide �rkezett utols�nak, legkisebb gyermekk�nt. Isten fogta az � jobb kez�t, amikor zsenge ifj�k�nt az �ppen nem k�nny� kov�csmesters�get kitanulta, �s tan�cs�val igazgatta �let�t, amikor bej�tt a v�rosba, hogy a szakiskol�ban megszerezze a sz�ks�ges k�pes�t�st. Azt�n Isten k�zels�g�t �rezte mindv�gig a k�zdelmes �letp�ly�n: mesterek keze alatt itt, Marosv�s�rhelyen, azt�n Bonyh�n, majd �jra itt a v�rosban, �n�ll� m�helyben �s sz�vetkezetben, a Metalulban �s a Textilgy�rban, kov�csk�nt �s min�s�gi ellen�rk�nt egyar�nt. A neh�z munka lassan fel�r�lte energi�it, megbeteg�tette a sz�v�t; megrontotta a k�ls� ember�t. De a bels� embere naponk�nt �jult Isten dr�ga biztat� �g�rete �ltal: �n mindenkor veled vagyok… �s � felelni tudott r�: Igen, Uram, te fogod az �n jobb kezemet!

�ppen 40 esztend�vel ezel�tt Isten keze egy m�sik kezet helyezett az �v�be: elindult a csal�di �let �tj�n. Milyen boldogs�g az, ha ebben is �rezhetj�k, hogy nem puszt�n az emberi elhat�roz�s �tj�n j�runk. Isten vel�nk van �s az � tan�cs�val igazgatja �let�nket. Akkor lehet az � dics�s�g�re �lni, szolg�lni, csal�dban, munkahelyen, egyh�zban, szeretteink k�z�tt: minden�tt.

Tan�cs�val igazgatta Isten, amikor f�szket rakott, s a kis csal�di otthonban boldogs�g lakozott. Hitves�vel, k�t szeretett fi�val naponk�nt megtapasztalta, hogy Isten vele volt, megseg�tette �s meg�ldotta. A szeretet magvet�se szeretetet gy�m�lcs�z�tt: b�k�s �s boldog esztend�k�n �t h�s�ges f�rjk�nt, �ldozatos �desapak�nt szolg�lhatott �v�inek.

Az ige, Isten�nk �letet ad� besz�de, amelyet �pp�gy szeretett v�rosunkban, mint egykor sz�l�faluja kis templom�ban, mindig er�t �s biztat�st ny�jtott sz�m�ra. Boldog volt, mert hit�vel megragadta Istent �s Vele j�rhatott…

Err�l a boldogs�gr�l vall a zsolt�ros is ig�nkben: „Kicsod�m van az egekben? N�ladn�l egy�bben nem gy�ny�rk�d�m e f�ld�n”. Boldog az, aki nemcsak a term�szet sz�ps�g�ben, nemcsak a m�v�szet alkot�saiban, nemcsak az emberi arcok von�saiban, - de mindenek f�l�tt Istenben gy�ny�rk�dik!

N.S. testv�r�nk tudott gy�ny�rk�dni Isten �zenet�ben, Isten tetteiben, mert szerette Istent. Ezt l�ttuk szel�d, al�zatos, halk szav� �let�n, ez�rt v�lasztotta meg �t m�sf�l �vtizeddel ezel�tt a gy�lekezet a presbiteri sz�p szolg�latra is, amelyben mindv�gig p�ldaad�an szolg�lt. �tadta az �let�, �tadta az otthon�t is, amely k�t h�napon �t a templomunk volt. - Sokszor eln�ztem m�ly �h�tatot t�kr�z� arc�t, amint meg�llt a megter�tett �rasztala el�tt, ahogyan kez�be vette a szent jegyeket, s azokban hit�vel Ur�t �lelte �t. Elgondoltam: igen, ilyen az igazi, h�v� reform�tus presbiter!

II.
Nem gondoltuk, hogy csak ennyit fogunk vele egy�tt meg�lni. Nem gondolhatt�tok, Szerettei, hogy mind�ssze 67 �v az, amit kim�rt sz�m�ra Isten e f�ld�n. De hallgassatok itt is az �r�kk�val� szav�ra: „Ha elfogyatkozik is testem �s sz�vem: sz�vemnek k�szikl�ja �s az �n �r�ks�gem te vagy, oh Isten, mind�r�kk�”. A testet �s a sz�vet nem az �r�kk�val�s�g sz�m�ra alkotta meg Isten, csup�n a par�nyi f�ldi �letre. Egyszer elfogyatkozik, mint ahogyan a meggy�jtott gyertya is el�g. De am�g mag�t megem�szti, m�soknak az �let�be vil�goss�got, meleget �raszt. Ez�rt vagyunk e vil�gon. �s amikor a l�ng kilobban, tudjuk, hogy Isten a mi �r�ks�g�nk…

Ebbe az �r�ks�gbe, hissz�k, Isten bevitte imm�r dr�ga testv�r�nket, hogy szolg�lat�nak jutam�t �tvegye az �rette is meghalt �s felt�madott J�zus Krisztusnak a kez�b�l.

III.
Nektek pedig, gy�szban itt maradt szeretteinek - �s nek�nk, mindannyiunknak, - Isten szint�n r�szt ad az �r az � �r�k vigasztal�s�b�l. �gy sz�l biztat�sa: „Isten k�zels�ge oly igen j� n�kem…” Gy�szotokkal Istenhez menek�ljetek, Aki megsebez, be is k�t�z; aki megszomor�t, de meg is vigasztal, hiszen nem sz�ve szerint szomor�tja meg az embernek fi�t. Isten nem hagy el; azt �g�ri: veletek lesz. Ez�rt mondj�tok a f�jdalmas gy�szban ti is: „Az �R Istenbe vetem rem�nys�gemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet”. Rem�nys�geteket ves�tek az egyed�l kegyelmes �s vigasztal� Istenbe; s ezzel az �l� rem�nys�ggel b�cs�zzatok dr�ga szerettetekt�l A B. F. R. A.

�men.