48. M�LYS�G �S MAGASS�G

Alapige: Zsolt 71,20.

Kedves Testv�reim, Gy�szol� Gy�lekezet!

Isten �szentfels�ge �gy rendezte el az emberi �let �tj�t, hogy az m�lys�geken �s magass�gokon �t vezessen el �hozz�. Ezt azonban csak a h�v� ember l�thatja meg. A hitetlen ember vagy mag�t �ltatja �s azt �ll�tja, hogy � sz�ntelen�l az �let magaslatain j�r, ahol az �let csupa der� �s vid�ms�g, vagy k�ts�gbeesett �s csak a m�lys�geket l�tja, ahol az �let �rny�kos r�sze l�tszik. A h�v� embert Isten mind a kett�t�l meg akarja �vni, az �nmagunk becsap�s�t�l �s a k�ts�gbees�st�l egyar�nt. Ez�rt hirdetteti, hogy m�lys�geken �s magass�gokon kereszt�l vezet el benn�nket �nmag�hoz.

Mi azonban ezt magunkt�l nemigen l�tjuk meg. �ppen az mutatja a mi hitetlens�g�nket. Vid�m �r�inkban, perceinkben csak a magass�gokat l�tjuk, s magunkr�l megfeledkezve sz�lunk: �des az �let, sohase halunk meg, egy�nk, igyunk, �rvendezz�nk.

Szomor�s�gunkban pedig b�rmerre tekints�nk, nem l�tunk m�st, csak fekete gy�szt �s s�t�ts�get, s elkeseredetten ostromoljuk az eget: �n Istenem, mi�rt hagyt�l el engemet?

Sz�v�nkben ezzel az �rz�ssel �lljuk k�r�l most ezt a kopors�t, mely a szeretett dr�ga f�rjnek, �desap�nak �s nagyap�nak f�ldi maradv�nyait foglalja mag�ban. Vigasztalans�gunkban Isten �ppen azzal akar megvigasztalni minket, hogy ig�j�ben megmutatja: �let�nkh�z a m�lys�g �s a magass�g egyar�nt hozz�tartozik.

Alapig�nkb�l egy h�v� embernek a bizonys�gt�tele hangzik, aki a hajlott kor k�sz�b�hez �rve, - ak�r ez a mi elk�lt�z�tt testv�r�nk, ha esztendeinek sz�m�t tekintj�k, - Istenhez im�dkozik. Im�ds�g�ban azt mondja Ur�nak, Teremt�j�nek, hogy „sok bajt �s nyomor�s�got �reztett�l vel�nk, de ism�t megeleven�tesz, �s a f�ld m�lys�g�b�l ism�t felhozol minket”. Ebben benne van az emberi �let m�lys�ge �s magass�ga. Sok bajt �s nyomor�s�got kell meg�zleln�nk �let�nkben, �s ezek k�z�tt csak az a vigasztal�s tart meg benn�nket, hogy Istennek van hatalma megeleven�teni �s a f�ld m�ly�b�l is felhozni minket. Ez a kereszty�n ember el nem fogy� rem�nys�ge. Az �seink� �s a mi�nk is. Ez tartotta meg el�deinket nemzed�kr�l nemzed�kre, ez tartja meg egyh�zunk tagjait ma is.

A kereszty�n ember �ppen ez�rt: megvigasztalt ember. Nem bizakodik el akkor sem, ha j�l megy a sora, mert tudja, hogy Isten r�szt ad e f�ldi �letben a bajb�l �s a nyomor�s�gokb�l is. De nem is esik k�ts�gbe a bajokban, mert azt is tudja, hogy ugyanaz a hatalmas kez� �risten ki is tud menteni a bajokb�l; m�g a hal�l hatalm�b�l is, mert m�g a s�rg�d�rb�l is felhoz benn�nket. Ha nem �gy lenne, ha nem ez rem�nys�g er�s�tene minket, vajon el tudn�nk-e hordozni �let�nk bajait, keser�s�geit, Testv�reim? Nem rokkann�nk-e �ssze a sokf�le pr�ba �s szorongattat�s, ellens�geink �ld�z�se �s �gynevezett j�bar�taink �lnoks�g�nak s�lya alatt? De az �risten meger�s�ti sz�v�nket. Megmutatja nek�nk, hogy � a tulajdon egysz�l�tt Fi�t is a m�lys�geken kereszt�l vitte fel a magass�gba �nmag�hoz. A mennybemenetel �nnep�nek k�zels�ge erre kell hogy eml�keztessen benn�nket, aai! J�zus Krisztus is al�sz�llott egykor az �let m�lys�geibe �rett�nk, - s al�sz�ll�sa eg�szen a poklokig tartott, - hogy azut�n felemelkedj�k az egek magass�gaiba, ugyancsak �rett�nk, hogy ott helyet k�sz�tsen nek�nk, akik a magunk rendj�n k�vetj�k �t, hal�lon �t az igazi �letbe!

M�lys�geken �s magass�gokon �t Isten fel�. Igen, testv�reim, ez a kereszty�n �let. Ennek az igazs�ga lett nyilv�nval�v� ennek a mi n�hai aty�nkfi�nak az �let�ben is. Az �risten sok bajt �s nyomor�s�got �reztetett meg vele, k�l�n�sen �let�nek utols� esztendeiben. Neh�z, f�jdalmas betegs�g�t hordozva, sokszor kellett eml�keznie arra, amit a 90. zsolt�rban mond a zsolt�ros kir�ly : „A mi esztendeink napjai hetven esztend�, vagy ha feljebb, nyolcvan esztend�, �s nagyobb r�sz�k nyomor�s�g �s f�rads�g, amely gyorsan tovat�nik, mintha rep�ln�nk” (Zs.90,10.) �gy t�ntek tova az � esztendei is, f�rads�gban �s sokf�le pr�b�k k�z�tt. De az �risten meg�reztette vele ig�nk m�sik fel�nek az igazs�g�t is. Gy�trelmes betegs�g�ben megbiztatta elcs�ggedt sz�v�t az �g�ret �ldott szavaival: ism�t megeleven�telek �s a f�ld m�lys�g�b�l is felhozlak t�ged. Mert Isten nem a holtaknak, hanem az �l�knek az Istene, aki nem gy�ny�rk�dik a b�n�snek hal�l�ban, hanem azt akarja, hogy a b�n�s megt�rjen �s �ljen. � minden Benne h�v�t �letre, m�gpedig �r�k �letre �s boldogs�gra rendelt.

Az�rt emelj�k fel szem�nket az �gre, �hozz�. Er�s�ts�k meg a lankadt kezeket �s a megroskadt t�rdeket. L�ssuk meg, hogy a mi Isten�nk milyen dr�ga aj�nd�kot adott ebben a mi testv�r�nkben k�zelebbi �s t�volabbi hozz�tartoz�i sz�m�ra. Minden emberi �let olyan tan�t�st foglal mag�ban, amely f�l�tte �ll a k�nyveknek. Vezessen itt is a Szent�r�s �tmutat�sa benn�nket: Eml�kezzetek meg azokr�l, akik el�ttetek j�rtak, s k�vess�tek hit�ket! K�l�n�sk�ppen sz�l ez tin�ktek, gy�szol� �zvegy, gyermek �s unoka. Most, amikor b�cs�t vesztek az elt�vozott�l, hallj�tok meg a felh�v�st: k�vess�tek hit�t! Azt a hitet, amely a szenved�sekben enyh�l�s forr�sa, nyomor�s�gokban vigasztal�s �s minden k�r�lm�nyek k�z�tt megtart�ja lesz a ti �leteteknek.

Nek�nk, t�bbieknek, pedig azt �zeni ez �r�ban az �R, hogy v�ss�nk m�lyen a sz�v�nkbe az ig�nek ezt a tan�t�s�t: Bajokon �s nyomor�s�gokon �t vezet benn�nket Isten �nmag�hoz, - de a hitnek a vigasztal�s�val! B�r csak soha el ne t�ntor�tana minket a hitt�l �s Istent�l az �let neh�zs�ge �s nyomor�s�ga, hanem val�ban Hozz� vez�relne! Vigy�zzunk az�rt, hogy j� dolgunkban el ne bizakodjunk, se a pr�b�k k�z�tt z�gol�d�, panaszos, Isten ellen l�zad� lelkekk� ne v�ljunk. �lj�nk Isten �letet ad� ig�j�vel minden alkalommal. Ahogyan az Apostol tan�csolja: MA az�rt, ha az � szav�t hallj�tok, meg ne kem�ny�ts�tek a ti sz�veteket. Legyetek mint ugyanannak az egy testnek, a Krisztus egyh�z�nak szolg�l� tagjai; j� sz�vvel, szeretettel egym�shoz, amint a Mennyei Atya is szeret benneteket �s elk�ld�tte �rettetek a Fi�t, aki nektek is, ak�r ennek az elk�lt�z�tt aty�nkfi�nak is, �r�k �letnek az �g�ret�t adta, ha az � nev�ben hisztek.

�men.