40. TEMET�SI PR�DIK�CI�

Alapige: Zsolt 23,6.

Gy�szol� Testv�reim, kereszty�n Gy�lekezet!

Itt �llunk a kopors� mellett �s �gy tekint�nk r�, mint egy felki�lt� jelre. Harc, k�zdelem, szeretet, odaad�s, mind nem �r semmit, mert Isten v�gz�se ellen k�zdeni nem lehet. Tudom, hogy megtartott�tok volna dr�ga halottatokat minden er�t�kkel. V�llalkoztatok volna a lehetetlenre is. De amit Isten egyszer elv�gez, azt nem lehet megm�s�tani. Ez a val�s�g, ez a megm�s�thatatlan t�ny, ami a gy�szt, a f�jdalmat olyan elviselhetetlenn� teszi.
�s a n�mas�gban, a f�jdalomnak a csendj�ben megr�z� er�vel kell hatnia ennek az ig�nek, amit el�ttetek felolvastam. Az�rt, mert nem ember szava, hanem Isten�!

Mi azt nehezen tudn�nk eld�nteni, hogy ez a bizonys�gtev�s kinek az ajk�ra illik. Hogy ki mern� elmondani �nmag�r�l f�lemelt fejjel, akkor, amikor tudja, hogy az �let Ura nemsok�ra sz�mon k�ri minden tett�t. - De az, aki itt fekszik, ebben a kopors�ban, minden bizonnyal er�s hittel vallotta ennek az ig�nek a tartalm�t. M�sk�pp nem lehetett volna az a k�v�ns�ga, hogy a b�cs� f�jdalmas �r�j�n e szavak �ltal vigasztalja az �R a ti gy�szt�l, f�jdalomt�l pr�b�lt, szomor� lelketeket.

Ig�nk �lesen kett�osztja elk�lt�z�tt testv�r�nk �let�t. Nagy k�l�nbs�g van a kett� k�z�tt, s m�gis ugyanaz a von�s a meghat�roz�ja mindk�t r�sznek: a rem�ny. Ez �letnek az els� fele a kopors�ig tartott, de a m�sodik fele boldogs�gban folytat�dik a mennyben.
A rem�ny nem volt hi�baval� s�v�rg�s csup�n. Mennyire megl�tszott testv�r�nk eg�sz f�ldi �let�n, hogy az �R j�s�ga �s kegyelme k�vett�k �t minden �tj�n! Azt a kegyelmet, amelyet Ur�t�l kapott, nem �sta el, hanem mint k�lcs�nben kapott talentummal, h�s�gesen s�f�rkodott vele. Szerettei, ti tudj�tok ezt a legjobban. Mint f�rje, te �rezted naponk�nt hitvest�rsi szeretet�nek val�s�g�t. Te, szeretett gyermeke, mindenkor ott l�thattad �desany�d szem�ben ragyogni az odaad� �desanya mindenmelegs�g�t.
Egy�tt tapasztalt�tok, hogy �gy akarta a karj�n hordozni a kis csal�d minden terh�t, mintha � lett volna k�ztetek a leger�sebb. �s most? Azt gondolj�tok bizony�ra, hogy most m�r elt�vozott, mind�r�kre itt hagyott benneteket. De nem. N�zzetek k�r�l: minden szoba, a szob�knak minden b�tordarabja az � eml�k�t leheli. N�zzetek k�r�l �s l�ss�tok meg: milyen sokan vannak itt, akiknek a lelk�be � pl�nt�lta bele a tudom�nynak �s a hitnek ragyog� f�kly�j�t. Nehogy azt higgy�tek, hogy k�nny� munka volt ez. S�t ink�bb igen f�rads�gos szolg�lat volt a bizalmatlan, gyanakv� gyermeksereget megnyerni a tudom�ny sz�m�ra. De � megbirk�zott ezzel a feladattal.

Verejt�kes, de nemes k�zdelem volt ez! Ha egy�ltal�n el lehet mondani valakir�l, hogy j�s�gos, �re� tal�lt ez a jelz�. �gy osztotta sz�t tud�s�t, szeretet�t tan�tv�nyai k�z�tt, hogy szigor�s�g�ban is minden tan�tv�nya meg�rezte sz�v�nek odaad� j�s�g�t.
Lehet, hogy most arra gondoltok, hogy ez az �ldozatos �let teljess�ggel elveszett sz�munkra. Pedig nem. Az emberi �let �rt�k�t azon szokt�k lem�rni, hogy valaki mennyi maradand�t alkot a nyom�ba l�p�k sz�m�ra. Hazat�rt testv�r�nk maradand� eml�ket hagy itt k�z�tt�nk. Testv�r�nk �rni tan�tott, de tan�totta az �r�st is. Tan�tott bet�t vetni, de tan�totta a Biblia �r�k igazs�gait is. Tan�tott szeretni �s tan�tott im�dkozni is…

Ennyi mindenre egy embernek sincs el�g ereje. Honnan volt h�t hazat�rt testv�r�nkben az er�? Onnan, hogy az �R j�s�ga �s kegyelme elk�s�rte �t eg�sz �let�ben. A kapott kegyelmi aj�nd�k�rt h�l�s is volt mindenkor. Vas�rnapr�l vas�rnapra ott l�thattuk �t az �r h�z�ban. Im�ds�gos k�nyve f�l� hajolva v�rta azt a pillanatot, amikor ajk�r�l felhangozhat hitvall� �neke: Az �R �nn�kem �riz� p�sztorom… Beteg�gya is templomm� v�ltozott, amid�n hallgatta az �R ig�j�t �s mag�hoz vette az �rette is megt�retett testnek �s a kiontatott v�rnek szent jegyeit.

�lete els� fel�nek meghat�roz�ja, mint mondottuk, a rem�nys�g volt. Ur�ban, h�s�ges P�sztor�ban val� rem�nys�g�t a f�jdalom sem t�rte meg, pedig ebben is r�sze volt. Forr�n szeretett gyermeke valahol a fogs�gban halt meg; m�g hal� poraiban sem simogathatta meg �t. Eg�sz �let�n �t gy�szolta, de nem k�ts�gbeesetten �s l�zadozva, hanem Isten gyermek�hez ill�en, kereszty�ni al�zattal �s �nmegad�ssal.

Dr�ga szerettetek maga is p�ld�t adott a gy�sznak hittel �s rem�nys�ggel val� elhordoz�s�ra. Ha megsz�lalna, most ezt mondan�: ne essetek k�ts�gbe! Vegyetek vigasztal�st Isten k�zell�t�b�l �s ig�j�b�l. Emelj�tek sz�veteket a magasba, Istenhez, a h�s�ges P�sztorhoz!

Szerettetek igazi �lete most kezd�dik el igaz�n. Valljuk a zsolt�r szavaival: � az �R h�z�ban fog lakozni hossz� ideig. Ebben nem szabad k�telkednetek. Hiszen a mi Urunk erre n�zve megd�nthetetlen bizonys�ggal szolg�lt. Ez a bizonys�g nem m�s, mint J�zus Krisztusnak a hal�lb�l t�rt�nt felt�mad�sa. Krisztus Urunk mindannyiunk�rt meghalt, s aki csak hiszen �benne, annak mind k�szen �ll a mennyei hajl�k, az �R h�z�ban lakoz�s dr�ga lehet�s�ge.
Urunk kegyelm�t �s j�s�g�g �gy kell f�lhaszn�lnunk, hogy sz�ntelen�l a c�lra tekints�nk: egykor az �R h�z�ban fogunk lakozni. Hossz� id�ig, - vagyis a v�gtelens�gig. Az �r�kk�val�s�gig.

�men.