25. TEMET�SI BESZ�D

Alapige: J�b 2,10b.

K.T.! Gy�szol� Gy�lekezet! Ez a vigasztal� �zenet, amivel az �risten ebben az �r�ban keresi a mi elcs�ggedt sz�v�nket, egy nagy szenved�nek az ajk�n sz�lalt meg els� �zben. Mindannyian ismerj�k J�bot, a Szent�r�snak ezt a m�lyhit� egy�nis�g�t, aki a legnagyobb testi �s lelki szenved�sek idej�n is meg�rizte hit�t. Pedig m�g tulajdon hitvese is megel�gelte m�r szenved�seit s arra b�ztatta �t, hogy �tkozza meg Istent �s haljon meg. Ezekre a k�roml� szavakra felelt J�b azokkal a szavakkal, amiket az im�nt hallottatok. �s ezekben a szavakban az emberi �let alap�ll�s�t foglalta �ssze Istennek ez az igen kedvelt szolg�ja.

„Ha m�r a j�t elvett�k Istent�l, a rosszat nem venn�k-� el?” Mindny�junk �let�re tal�lnak ezek a szavak. Az �risten meggazdag�tja az emberi �letet f�ldi �s lelki javakkal, de meg is terheli pr�b�kkal �s szenved�sekkel. K�l�n�sk�ppen illenek ezek a szavak erre a mi megb�k�lt �s megnyugodott asszonytestv�r�nkre, aki nem t�l hosszas, de igen s�lyos szenved�s ut�n visszaadta lelk�t teremt� Isten�nek �s Ur�nak. Elmondhatta � is, hogy elvette Istent�l a j�t is, a rosszat is. Olyan volt az �lete, mint �ltal�ban minden �let ezen a m�land� vil�gon. Feln�tt, gy�m�lcs�t termett �s �rlelt, ut�na meg visszat�r az anyaf�ld �l�be. �gy van ez, j�l tudjuk, a term�szetben is. Vannak �gak, amelyek m�g er�seknek, rem�nyt�l �s �lett�l duzzad�nak l�tszanak, de j�n a sz�l �s a vihar, j�n a puszt�t� vill�ml�s �s idejekor�n let�ri �s le�geti �ket. Ez volt a sorsa ennek a sokat szenvedett asszonynak is. Egyszer�, munk�s �let volt az �v�, s ha azt k�rdezn� valaki: mondjuk meg egy sz�ban, hogy kicsoda volt �; �gy v�laszolhatn�nk: �desanya volt. Milyen keveset mond l�tszatra ez a sz�, s m�gis milyen sokat foglal mag�ban. Hiszen van-e ezen a f�ld�n nagyobb �s szentebb hivat�s, mint �desany�nak lenni? Gyermeket sz�lni, felnevelni azt szeretetre, j�s�gra, engedelmes �letre! Van-e sz�vet meleg�t�bb �r�m ezen a vil�gon az �desanya �r�m�n�l, amikor azt l�tja, hogy gyermekei b�kess�gben, egyet�rt�sben, szeretetben �lnek egym�ssal? Ennek az �desany�nak is, akinek kopors�ja mellett �llunk, - mint annyi m�s �desany�nak is, - ez olt a szent hivat�sa, ez volt az �ldott �r�me. �s amikor a gyermekeire gondolt �s elgy�ny�rk�d�tt abban a szeretetben, amely �ket egym�ssal �sszekapcsolta, elmondhatta azt a bizonys�gt�telt, amit itt a J�b k�nyv�b�l olvastunk: „Elvettem a j�t az �n Istenemt�l!” �s elmondhatta azt is, hogy nem �lt hi�ba. �gy, ahogyan el is mondotta; - ti tudj�tok azt, gyermekei, akiket � sz�lt �s akik gyermekei ut�n lettetek gyermekeiv�, - hogy ti voltatok az � meghajlott, megf�radt �let�nek az �r�me. A ti szeretetetek, szolg�latk�szs�getek f�ny�ben, ha f�ldi szemei idejekor�n el is hom�lyosodtak, �ldott l�t�sra ny�ltak meg benne az Istenben val� hitnek �s bizodalomnak l�t� szemei. Milyen dr�ga volt neki ez a l�t�s! Mennyi er�t adott neki az utols� harcnak a megk�zd�s�re, m�g legy�zte mag�ban a hal�l f�lelm�t �s b�nb�nattal, al�zattal �s engedelmess�ggel k�sz�lt Megv�lt� Ur�val val� tal�lkoz�s�ra �s az El�tte val� sz�mad�sra!
Isten akarat�b�l betelt rajta az ig�nek a m�sodik fele is. Hirtelen j�tt r� a s�lyos betegs�g; az a pillanat, amikor a rosszat is el kellett vennie az � Ur�t�l, Isten�t�l. �gy adta neki az �risten ezt a neh�z szenved�st, mint �let�nek utols� nagy pr�b�ra t�tel�t: vajon h� marad-e? Tudja-e b�ket�r�ssel hordozni keresztj�t? R� tudja-e b�zni �let�t eg�szen Megv�lt� Ur�ra, aki az �v�n�l sokkalta nagyobb szenved�ssel v�ltotta meg a b�n�s emberis�get az �r�k k�rhozatt�l?! �s ezen a megpr�b�lt asszonyon is betelt a J�b �llhatatoss�g�r�l sz�l� bizonys�g: „Mindezekben sem v�tkez�k … az � ajkaival”.

Elvette a j�t �s elvette a rosszat is, m�g itt, ebben a f�ldi �letben. Boldognak mondhatjuk, mert itt, a f�ld�n szenvedett, hogy a s�ron t�l - rem�nys�g�nk szerint - �r�k boldogs�gban, �dv�ss�gben legyen r�sze. Amint Jakab apostol szavain kereszt�l is vigasztal minket ez ige: „Boldog ember az, aki a k�s�rt�sben kitart; mert minekut�na megpr�b�ltatott, elveszi az �letnek koron�j�t, amit az �R �g�rt az �t szeret�knek” (Jak 1,12). Ebben a rem�nys�gben vesznek b�cs�t dr�ga szerett�kt�l gyermekei, menyei �s veje, testv�re �s unok�i, valamint mi mindannyian , akik utols� f�ldi �tj�ra elk�s�rj�k �t. Az a rem�nys�g t�pl�l benn�nket. Hogy nem �r�k ez az elv�l�s; lesz �ldott tal�lkoz�sunk vele is mennyei Aty�nkn�l, ahol hit�nk szerint mindny�jan elvessz�k a sz�munkra elk�sz�tett legf�bb j�t: az �r�k �dv�ss�get.

Addig is, nek�nk, itt maradottaknak azt �zeni Isten, hogy am�g id�nk van, �l� hittel �s buzg�s�ggal munk�lkodjunk; f�lelemmel �s retteg�ssel vigy�k v�ghez a mi idvess�g�nket. Ti, gyermekei, rokonai, szerettei: �gy szeress�tek �s becs�lj�tek egym�st, ahogyan � szeretett benneteket �s engedjetek annak az int�snek, amelyet olyan nagyon a lelketekre k�t�tt utols� szavaiban is. Hiszen az � t�red�kes szavain �t is Krisztus Urunk szava hangzott, aki �gy b�cs�zott tan�tv�nyait�l: „Amint �n szerettelek titeket, �gy szeress�tek ti is egym�st.” Mert a szeretetnek �s a megbocs�t�snak az �tja az egyetlen �t, amelyen j�rja b�kess�g�nk lehet Istennel �s egym�ssal, m�g majd e f�ldi �let ut�n el�rj�k a t�k�letess�get.

�men.