14. AZ �RNAK SZENTELEM…

- kisgyermek f�l�tt -

Alapige: 1S�m 1,17-28.

Kedves Testv�reim, Gy�szol� Gy�lekezet!

Ez az ige, amit el�ttetek felolvastam, egy �desany�nak az ajk�r�l hangzott el el�sz�r, az �testamentum idej�n. Anna ez az �desanya, a gyermek pedig, akir�l besz�l, a kicsiny S�muel, a k�s�bbi S�muel pr�f�ta. Az �desanya hossz� id�n �t medd� volt �s esztend�r�l esztend�re egyre forr�bb v�gyakoz�ssal im�dkozott Istenhez, hogy adjon neki gyermeket. Ez az asszony, ez az �desanya tudta ugyanis, hogy a gyermek nem a f�rfi� �s a n� indulat�b�l, a test �s v�r hajland�s�g�b�l j�n, hanem az �risten aj�nd�koz� j�kedv�b�l. �s azt is tudta, hogy a gyermek megsz�let�se ut�n is az �R tulajdona marad. Ez�rt tud �gy im�dkozni, ahogy a felolvasott ig�kb�l hallottuk: „Ez�rt a fi��rt k�ny�r�gtem, �s az �R megadta k�r�semet, amelyet t�le k�rtem. Most az�rt �n is az �rnak szentelem; teljes �let�re az �rnak legyen szentelve.”

Testv�reim, mi bizony�ra mindny�jan tudjuk, hogy ez�rt a kisgyermek�rt, akinek a kopors�ja mellett �llunk, ugyan�gy k�ny�rg�tt az �rhoz az �desanya �s az �desapa, a nagysz�l�kkel �s minden kedves hozz�tartoz�val egy�tt. �s ugyan�gy �r�ltek, amikor Isten megadta k�r�s�ket, ahogyan ez a bibliai szent asszony �rvendett. Csak azt nem gondolhatta senki, hogy Isten olykor visszak�ri az adott aj�nd�kot. Testv�reim, Isten nem kik�veteli az emberekt�l azt, ami az �v�, ami Neki j�r, - csak visszak�ri azt, ami vagy aki �gyis az �v�. Ann�t�l �gy k�rte vissza a gyermeket, hogy az teljes �let�ben az �rnak szolg�ljon. Itt, e mostani szomor� esetben �gy k�rte vissza azt, hogy hazavigye �nmag�hoz, kimentve �t e jelenval� gonosz vil�gb�l.

�gy akar benn�nket nevelni Isten. �gy akar mag�nak engedelmes gy�lekezetet kialak�tani, amelynek minden tagja meg kell hogy tanulja, hogy semmit sem hoztunk e vil�gra �s semmit el nem visz�nk innen. A f�ldi v�ndor�ton semmivel sem b�runk; semmi sem a mi tulajdonunk. Mindent csak aj�nd�kba kaptunk, egy bizonyos id�re. Addig a minek, am�g az �risten vissza nem k�ri t�l�nk aj�nd�kait: sz�l�t, testv�rt, gyermeket, f�ldi javakat, v�g�l mag�t az �let�nket is. Ezek k�z�l k�ts�gtelen�l az a legf�j�bb, amikor a gyermeket k�ri vissza Isten, akibe pedig rem�nys�g�nk bimb�j�t, im�ink beteljesed�s�t, �let�nk tov�bb-folytat�j�t l�tjuk. Be megtelik a sz�v�nk keser�s�ggel, s be nehezen form�l�dik ajkunkon a sz�, hogy �gy sz�ljunk, ahogyan Isten v�lasztottaihoz m�lt� lenne: „Az �R adta, az �R vette el, �ldott legyen az �R neve!” Milyen ritk�n �s k�z�l�nk milyen kevesen vigasztalj�k magunkat �s egym�st az istenf�l� J�bnak a szavaival: „Ha m�r a j�t elvett�k Istent�l, a rosszat nem venn�k-� el?”

Mert hiszen adott az �risten tinektek j�t is ennek az elk�lt�z�tt kisdednek az �let�vel, gy�szol� Testv�reim! Megengedte, hogy ha csak kev�s ideig is, de �r�lhessetek az � leheletnyi �let�nek. Mosoly�ban visszapillanthattatok az �r�kk�val�s�g boldogs�g�ba, ahonnan mindny�jan j�tt�nk, s amely fel� igyeksz�nk. �s a ti mostani megszomorod�sotokban Isten a pr�bat�telnek, t�r�snek �s szenved�snek j� gy�m�lcs�ket term� aj�nd�k�t adta. Aki megsebes�t, be is k�t�z. Isten ny�jtja nektek annak a t�nynek a vigasztal� tudat�t, hogy mint v�tek n�lk�li kisdedet vesz�tett�tek el �t, m�g miel�tt a vil�g gonoszs�g�hoz hasonult volna. �, b�rcsak f�l�l kerekedve szomor�s�gotokon az az Isten Lelk�t�l val� vigasztal�s, amely ig�nkb�l csend�l ki: gyermeketek, ez a bel�letek szakad par�nyi �let az �rnak van szentelve. Teljes �let�re, s�t: az �r�k�let teljes tartam�ra!
Tudjuk, hogy neh�z az elv�l�s, a megnyert aj�nd�kt�l val� elszakad�s. Ami egykor a mienk volt, azt szeretn�nk egyszersmindenkorra, �r�kre magunkhoz kapcsolni. Azt gondoljuk, hogy egyed�l nek�nk van jogunk a gyermekhez; mi szenvedt�nk, mi dolgoztunk, mi im�dkoztunk �rte. �m egyszer csak megsz�lal egy a mienkn�l hatalmasabb hang, az �R J�zus Krisztus szava: „Engedj�tek �nhozz�m j�nni a gyermekeket �s ne tilts�tok el t�lem, mert ilyenek� a mennyeknek orsz�ga.” �s mi �rezz�k, hogy ha a sz�v�nk is szakadna bele, nek�nk engedn�nk kell ennek a sz�nak. Hagynunk kell, hogy az �R visszak�rje t�l�nk azt, ami csak �gy �s addig volt a mienk, ahogyan �s ameddig T�le aj�nd�kba kaptuk.
Ezt a kicsiny gyermeket is maga az �R J�zus Krisztus sz�l�totta vissza t�letek, v�rz� sz�v� sz�l�k �s nagysz�l�k, megszomorodott Gy�lekezet. �s e visszasz�l�t�sban meg kell �reznetek, hogy nem megszomor�tani akart benneteket az �R, hiszen t�bbet �g�rt �s ad � ennek a kisdednek, mint amennyit ti eg�sz �letetekben adni tudtatok volna: a mennyek orsz�g�nak �r�k boldogs�g�t. Aty�nk el�re sz�l�totta �t, fel�letek pedig �gy rendelkezett, hogy rem�nys�gben �s a felt�mad�sban val� viszontl�t�s �ldott hit�ben v�rj�tok a nektek sz�l� h�v� sz�t: „J�jjetek �nhozz�m mindny�jan, akik megf�radtatok �s meg vagytok terhelve �s �n megnyugosztlak titeket!”

�men.