X. R�SZ

Isten eleverendel�s�r�l �s a szentek elv�laszt�s�r�l

l. Isten �r�kt�l fogva, szabadon �s ingyen kegyelemb�l, szem�lyv�logat�s n�lk�l eleve rendelte vagyis elv�lasztotta a szenteket, akiket Krisztusban idvez�teni akar, az apostol ama mond�sa szerint: Isten elv�lasztott minket �benne a vil�g megalap�t�sa el�tt; (Ef�z. 1,4) tov�bb�: Ki megtartott minket �s elh�vott szent h�v�ssal, nem a mi cselekedeteink szerint, hanem az � saj�t v�gez�se �s kegyelme szerint, mely adatott nek�nk Krisztus J�zusban �r�k id�knek el�tte, megjelentetett pedig most a mi Megtart�nknak J�zus Krisztusnak megjelen�se �ltal. (2 Tim. 1,9-10)

2. Teh�t nem k�zbenj�r� n�lk�l, noha nem is valamelyes �rdem�nk�rt, hanem Krisztusban �s Krisztus�rt v�lasztott el Isten minket, �gy hogy �ppen azok, a kik m�r hit �ltal Krisztusba oltattak, egyszersmind elv�lasztottak is; ellenben azok, akik a Krisztuson k�v�l vannak, elvetettek az apostol ama mond�sa szerint: Magatokat pr�b�lj�tok meg, hogy vajon a hitben vagytok-e? Avagy nem ismeritek-e meg magatokon, hogy J�zus Krisztus bennetek van? hanemha elvetettek vagytok. (2 Kor. 13,5)

3. V�gre elv�lasztotta Isten a szenteket Krisztusban bizonyos c�lb�l, melyet az apostol hasonl�k�ppen el�ad, mondv�n: Elv�lasztott minket �benne a vil�g megalap�t�sa el�tt, hogy szentek �s feddhetetlenek legy�nk � el�tte, szeretettel eleve elrendelv�n, hogy minket fiaiv� fogad a J�zus Krisztus �ltal, az � akarat�nak j�kedve szerint, az � kegyelme dics�s�g�nek dics�ret�re. (Ef�z. 1,4-6)

4. �s �mb�r Isten ismeri azokat, akik az �v�i, (2 Tim. 2,19) �s valahol eml�t�s van t�ve a v�lasztottak kev�s sz�m�r�l: (M�t� 20,16) mindaz�ltal mindenek fel�l j�t kell rem�ln�nk �s senkit sem kell meggondolatlanul az elvetettek k�z� sz�ml�lni. P�l apostol a filippibelieknek ezt mondja: H�l�t adok az �n Istenemnek minden r�latok val� eml�kez�semkor (pedig az eg�sz filippibeli gy�lekezetr�l sz�l), hogy ti az evang�liomnak tudom�ny�ban r�szesek lettetek; elh�v�n, hogy aki elkezdette bennetek a j� dolgot, elv�gzi a J�zus Krisztus napj�ig, mik�ppen m�lt�, hogy �n ilyen �rtelemben legyek mindny�jatok fel�l. (Fil 1,3.5-7) �s mikor az Urat k�rdezt�k, ha vajon kevesen vannak-e, akik idvez�lnek?: (Luk. 13,23) � nem azt v�laszolja �s mondja, hogy kevesen vagy t�bben fognak idvez�lni, vagy k�rhozatra jutni, s�t ink�bb int�leg sz�l, hogy kiki igyekezz�k bemenni a szoros kapun. (Luk. 13,24) Mintha mondotta volna: Nem a ti dolgotok az, hogy ezek fel�l k�v�ncsian k�rdez�sk�djetek, hanem ink�bb t�rekedjetek arra, hogy az egyenes �ton bejussatok a mennybe.

5. Annakok��rt nem helyeselj�k n�melyeknek istentelen besz�deit, kik azt mondogatj�k: Kevesen vannak elv�lasztva, �s mivel magamr�l nem tudom, ha vajon e kevesek sz�m�ban benne vagyok-e: teh�t �lvezem az �letet. M�sok meg �gy besz�lnek: Ha engem az Isten eleverendelt vagy elv�lasztott, akkor semmi sem fog megg�tolni ennek a m�r hat�rozottan bizonyos idvess�gnek b�r�s�ban, b�rmit cselekedjem is. Ha pedig az elvetettek k�z�l val� vagyok, akkor meg sem hit, sem b�b�nat nem fog rajtam seg�teni, mert az Isten v�gz�se meg nem v�ltoztathat�. �gy h�t hi�baval� minden tan�t�s �s int�s. Az ilyenek ellen k�zd az apostol, �gy sz�lv�n: Az �r szolg�ja legyen a tan�t�sra alkalmas, t�relmes �s olyan, aki szel�den igaz�tsa �tba az ellenmond�kat, ha tal�n egykor az Isten az igazs�gnak megismer�s�re t�r�ten� �ket �s kij�zanodn�nak a s�t�n t�r�b�l, aki fogva tartja �ket a maga akarat�ra. (2 Tim. 2,24-26) De Augustinus is (De bono perseverantiae, cap. 14 sqq.) azt bizony�tgatja, hogy hirdetni kell egyar�nt, mind a szabad elv�laszt�s �s eleverendel�s kegyelm�t, mind az int�seket �s �dv�s tan�t�sokat. Helytelen�tj�k teh�t azok elj�r�s�t, akik Krisztuson k�v�l k�rdezik: Vajjon elv�lasztattak-e? �s mit v�gezett fel�l�k az Isten �r�kt�l fogva? Mert hallgatni kell az evang�liom hirdet�s�t �s azt hinni kell, �s k�ts�gtelennek kell tartani azt, hogy ha hiszesz �s Krisztusban vagy: akkor elv�lasztott vagy. Mert az Atya az � eleverendel�s�nek �r�k tan�cs�t Krisztusban jelentette meg nek�nk, amint azt �ppen az apostol szavaival kifejtettem. (2 Tim. 1,9.19)

6. Mindenekel�tt teh�t sz�ks�ges tan�tani �s figyelembe venni, hogy az Aty�nak mily nagy szeretete lett nyilv�nval�v� mi hozz�nk; tov�bb� meg kell hallani, amit maga az �r naponk�nt hirdet nek�nk az evang�liomban, amint h�vogat �s sz�l: J�jjetek �n hozz�m mindny�jan, kik megf�radtatok �s megterheltettetek �s �n megnyugosztlak titeket. (M�t� 11,28) �gy szeret� Isten a vil�got, hogy az � egysz�l�tt Fi�t ad�, hogy minden, valaki hiszen �benne, el ne vesszen, hanem �r�k �lete legyen. (J�n. 3,16) Viszont: Nem akarja az Atya, hogy elvesszen egy is a kicsinyek k�z�l. (M�t�18,14) Krisztus legyen h�t a t�k�r, amelyben a mi elv�laszt�sunkat szeml�lj�k. Arra n�zve, hogy az �letnek k�nyv�be be vagyunk �rva, el�g vil�gos �s er�s bizonys�gunk lesz az, ha egyes�l�nk Krisztussal �s � igaz hit �ltal a mi�nk �s mi az �v�i vagyunk.

7. Vigasztaljon benn�nket az eleverendel�s fel�l val� megpr�b�ltat�s k�zepett, amelyn�l veszedelmesebb alig van, az: hogy Isten �g�retei egyetemesen sz�lnak a h�v�knek, mert maga mondja: K�rj�tek �s megadatik n�ktek, (Luk. 11,9-10) mindenki, aki k�r, kap. (M�t� 7,7-8) Vigasztaljon az is, hogy Isten egyetemes egyh�z�val �gy im�dkozunk: Mi Aty�nk, ki vagy a mennyekben! �s hogy a kereszts�g �ltal Krisztus test�be oltattunk (Gal. 3,27) �s az � test�vel �s v�r�vel gyakorta t�pl�ltatunk az egyh�zban az �r�k �letre. Ily m�don er�sb�dve, P�l apostol szerint munk�ljuk a mi idvess�g�nket f�lelemmel �s retteg�ssel. (Fil. 2,12)