VIII. R�SZ

Az ember b�neset�r�l, a b�nr�l �s a b�n ok�r�l

l. Isten az embert kezdetben a maga k�p�re, igazs�gban �s val�s�gos szents�gben, j�nak �s igaznak teremtette; de az ember a k�gy�nak �szt�nz�s�re (1 M�z. 3) �s a saj�t v�tke miatt, a j�s�gt�l �s igazs�gt�l elp�rtolv�n: a b�n, hal�l �s k�l�nf�le bajok martal�ka lett. �s amilyenn� lett az eles�s miatt: olyanok mindazok, akik t�le sz�rmaztak, tudniillik a b�n, hal�l �s k�l�nf�le bajok martal�kai.

2. A b�n�n pedig �rtj�k az embernek azt a velesz�letett romlotts�g�t, mely amaz els� sz�leinkt�l mindny�junkra r�nk h�ramlott vagyis elterjedett, amely miatt mi, gonosz k�v�ns�gokba mer�lve (1 M�z. 5,4 8,21) �s a j�t�l elfordulva, minden rosszhoz pedig vonz�dva, telve minden gonoszs�ggal, bizalmatlans�ggal, Isten megvet�s�vel �s gy�l�l�s�vel, �nmagunkt�l semmi j�t nem cseledhet�nk, s�t, m�g nem is gondolhatunk. (2 Kor. 3,5) S�t ink�bb, amint m�r esztendeink is szaporodnak, gonosz gondolatainkkal, besz�deinkkel �s cselekedeteinkkel, amelyeket Isten t�rv�nye ellen elk�vet�nk, rossz f�hoz m�lt� gy�m�lcs�ket term�nk, (M�t� 12,33) enn�lfogva tulajdon �rdem�nk szerint az Isten haragj�nak martal�kai l�v�n, igazs�gos b�ntet�sekkel lakolunk, �s �gy mindny�junkat eltasz�tott volna mag�t�l az Isten, hacsak a szabad�t� Krisztus vissza nem vitt volna benn�nket.

3. A hal�lon teh�t nemcsak a testi hal�lt �rtj�k, amellyel egyszer a b�n�k�rt mindny�junknak meg kell halnunk: hanem az �r�k b�ntet�seket is, amelyeket b�neinkkel �s romlotts�gunkkal meg�rdemelt�nk. Mert az apostol azt mondja, hogy: Holtak val�nk a v�tkek �s b�n�k miatt �s term�szet szerint haragnak fiai val�nk, mint a t�bbiek is. De Isten, aki gazdag az irgalmass�gban, mid�n holtak val�nk a v�tkek miatt, megeleven�tett minket egy�tt a Krisztussal (Ef�z. 2) tov�bb�: Mik�ppen egy ember �ltal j�tt be a vil�gra a b�n �s a b�n �ltal a hal�l �s ak�ppen a hal�l minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek v�tkeztek. (R�m. 5,12)

4. Elismerj�k teh�t, hogy minden emberben van eredend� b�n, elismerj�k, hogy minden m�s b�n, amely ebb�l sz�rmazik �s b�nnek mondatik, val�s�ggal is az, nevezz�k ak�rmi n�ven, ak�r hal�los, (J�n. 5,16) ak�r megbocs�that� b�n�knek, ak�r annak, amelyet Szentl�lek ellen val� b�nnek h�vnak, amely soha meg nem bocs�ttatik. (M�rk 3,29) Azt is megvalljuk, hogy a b�n�k nem egyenl�k, noha a romlotts�g �s hitetlens�g ugyanazon forr�s�b�l fakadnak, hanem egyik a m�sikn�l s�lyosabb, amint az �r mondotta: T�rhet�bb lesz Sodom�nak dolga, mint annak a v�rosnak, amely az evang�liom besz�d�t megveti. (M�t� 10,15 11,20)

5. K�rhoztatjuk teh�t mindazokat, akik ezekkel ellenkez�ket tan�tottak, f�k�ppen pedig Pelagiust �s minden pelagianust a Jovinianus k�vet�ivel egy�tt, akik a stoikusokkal minden b�nt egyenl�nek tartottak. Ebben az �gyben mindenk�ppen egyet�rt�nk Augustinussal, aki a maga v�lem�ny�t a szent iratokb�l vette �s v�delmezte.

6. K�rhoztatjuk tov�bb� Florinust �s Blastust, akik ellen Irenaeus is �rt, �s mindazokat, akik Istent tartj�k a b�n okoz�j�ul; minthogy nyilv�n meg van �rva: Nem olyan Isten vagy Te, aki hamiss�gban gy�ny�rk�dn�l, nem lakhatik Te n�lad gonosz; gy�l�lsz Te minden b�nt cseleked�t, elveszted, akik hazugs�got sz�lnak. (Zsolt. 5,5) �s viszont: Mikor a s�t�n hazugs�got sz�l, a mag��b�l sz�l, mert hazug � �s hazugs�gnak apja. (J�n. 8,44) �m mimagunkban is el�g b�n �s romlotts�g van, �gy hogy nem sz�ks�ges, hogy Isten �nts�n bel�nk �j vagy nagyobb gonoszs�got. K�vetkez�leg, mikor a szent�r�s azt mondja, hogy az Isten megkem�ny�t, megvak�t �s ferde gondolkoz�sra ad �t valakit, ez �gy �rtend�, hogy Isten azt, igazs�gos �t�let szerint cselekszi, mint igazs�gos b�r� �s b�ntet�. V�gre, valah�nyszor a szent�r�sban az van mondva, vagy �gy l�tszik, hogy Isten valami gonoszt cselekszik: ez nem az�rt van mondva, mintha nem az ember cselekedn� a gonoszt, hanem az�rt, mert Isten annak a megt�rt�n�s�t megengedi �s nem akad�lyozza meg igaz �t�let�b�l; holott ha akarta volna, megakad�lyozhatta volna; vagy, mert az emberek gonoszs�g�t j�ra ford�tja, mint a J�zsef b�tyjainak v�tk�t; vagy pedig, mert a b�n�ket �gy igazgatja, hogy azok szertelen�l ki ne t�rjenek �s el ne harap�zzanak. Augustinus �gy �r err�l (Enchiridion ad Laur. c. 100.): Csod�latos �s kibesz�lhetetlen m�don, nem az � akarata n�lk�l t�rt�nik, ami az � akarata ellen�re t�rt�nik is. Mert nem t�rt�nn�k meg, ha � nem engedn�, hogy megt�rt�nj�k.

�s bizony�ra nem akaratlanul engedi meg, hanem akarva. �s � maga j� l�v�n, nem engedn� meg, hogy a gonosz megt�rt�nj�k, hacsak a gonoszb�l is j�t nem tudna l�trehozni, mivelhogy � mindenhat�. Ezek az Augustinus szavai.

7. A t�bbi k�rd�seket, hogy vajjon Isten akarta-e az �d�m eset�t? vagy, hogy cs�b�totta-e �t az eles�sre? vagy, hogy mi�rt nem akad�lyozta meg az esetet? �s m�s hasonl�kat, a tud�koskod� k�rd�sek k�z� sz�m�tjuk, hacsak tal�n az eretnekek, vagy af�le alkalmatlankod� emberek k�teked�se nem k�nyszer�t arra, hogy azokat is kifejts�k az Isten ig�j�b�l, amik�ppen ezt nem egyszer cselekedt�k is az egyh�z kegyes tan�t�i; tudv�n, hogy az �r megparancsolta, hogy az ember ne egy�k a tiltott gy�m�lcsb�l, �s a tilalom �th�g�s�t megb�ntette; �m a gonosz dolgok is, amelyek megt�rt�nnek, nem az Isten gondvisel�se, akarata �s hatalma tekintetbe v�tel�vel olyanok, hanem a s�t�nra �s a mi akaratunkra val� tekintetb�l, amely ellenszeg�l az Isten akarat�nak.