IV. R�SZ .-  A b�lv�nyokr�l, vagyis Istennek, Krisztusnak �s a szenteknek k�peir�l

1. Mivel Isten l�thatatlan l�lek �s v�getlen l�ny: ez okb�l �t semminem� m�v�szet vagy k�p �ltal ki�br�zolni nem lehet; teh�t nem tart�zkodunk att�l, hogy az Istenr�l val� k�peket, a szent�r�s szerint mer� hazugs�goknak nevezz�k. Megvetj�k annakok��rt nemcsak a pog�nyok b�lv�nyait, hanem a kereszty�nek k�peit is. Mert b�r Krisztus emberi term�szetet �lt�tt mag�ra, mindaz�ltal ezt nem az�rt cselekedte, hogy szobr�szoknak �s fest�knek szolg�ljon minta gyan�nt. Tagadta �, hogy a t�rv�nynek �s a pr�f�t�knak elt�rl�se v�gett j�tt al�, (M�t� 5,17) a t�rv�nyben �s a pr�f�t�k �r�saiban pedig tiltva vannak a k�pek. (2 M�z. 20,4 3 M�z. 19,4 5 M�z. 4,15 �sa. 44,9) Tagadta, hogy testi jelenl�te haszn�lna valamit az egyh�znak; meg�g�rte, hogy Lelk�vel mindenkor vel�nk lesz. (J�n. 16,17) Kicsoda hinn� h�t el, hogy az � test�nek �rnya vagy k�pe b�rmi r�szben is haszn�ra volna a h�v�knek? �s mivel Lelke �ltal benn�nk lakozik: enn�lfogva Isten templomai vagyunk. (2 Kor. 6,16) De ugyan mi k�ze van Isten templom�nak a k�pekhez? �s minthogy a boldogult lelkek �s dics��lt �gi l�nyek f�ldi �let�kben mindennem� tiszteltet�st visszautas�tottak (Csel. 3,12 14,11.15 Jel. 14,7 22,9) �s a k�pszobrok ellen harcoltak: ugyan kicsoda tartan� val�sz�n�nek azt, hogy a dics��lt �gi lakosoknak �s angyaloknak tetszen�nek az � k�peik, amelyek el�tt az emberek t�rdet hajtanak, f�vegeiket leveszik �s m�s ilyes tiszteletad�st nyilv�n�tanak.

2. Hogy azonban az emberek a vall�sban oktat�st nyerjenek s az isteni dolgokra �s saj�t idvess�g�kre intessenek, e c�lb�l az �r azt parancsolta, hogy az evang�liom hirdettess�k (M�rk 16,15), de nem azt, hogy a k�z�ns�get festett k�pek �ltal oktass�k. S�kramentomokat is szerzett, de k�pszobrokat sehol sem rendelt. Egy�bir�nt b�rmerre tekints�nk: az Istent�l teremtett �l� �s igazi val�s�gok minden�tt szem�nk el� t�nnek, amelyek, ha kell�leg megfigyelj�k �ket, sokkal ink�bb hatnak a szeml�l�re, mint az �sszes emberek �ltal k�sz�tett �sszes k�pek, vagy hitv�ny, mozdulatlan, t�tlen �s �lettelen festm�nyek, a melyekr�l igaz�n mondotta a pr�f�ta: Sz�jok van, de nem sz�lanak, szemeik vannak, de nem l�tnak. (Zsolt. 115,5) Ez okb�l helyeselj�k ama r�gi �r�nak Lactantiusnak eme nyilatkozat�t: K�ts�gen k�v�l val� dolog, hogy ahol k�p van, ott nincs semmi vall�s. (Inst. div. 1. II., c. 18.) �s azt �ll�tjuk, hogy helyesen cselekedett ama boldogult p�sp�k Epiphanius, aki mid�n templom ajtaj�n�l olyan f�gg�nyt tal�lt, melyre Krisztus vagy valamely szent k�pe volt festve: let�pte azt �s eldobta, mert a szent iratok tekint�lye ellen val� dolognak tartotta, hogy Krisztus egyh�z�ban embernek a k�pe f�ggj�n; annakok��rt megparancsolta, hogy Krisztus egyh�z�ban ezent�l, a mi vall�sunkkal ellenkez� ilyesf�le f�gg�ny�ket f�l ne f�ggesszenek, s�t ink�bb meg kell sz�ntetni azt a botr�nkoztat�st, amely m�ltatlan a Krisztus egyh�z�hoz �s a h�v� n�phez. Helyeselj�k tov�bb� Augustinusnak az igaz vall�sr�l val� eme nyilatkozat�t: A mi vall�sunk ne legyen emberi m�vek tisztel�se. Mert jobbak magok a m�v�szek, akik azokat k�sz�tik: m�gsem tartozunk �ket tisztelni. (De vera religione, c. 55.)