//palheidfogel.gportal.hu
//palheidfogel.gportal.hu

„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.” Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:


Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16


 

 

Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik
szívem. Zsoltár 28,7

… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti."  Karl Barth

.


Theológia, Történelem, Graduál, Zsoltár


Heidfogel Pál

lelkészi önéletrajz - 2015


Családi Honlapom:

//heidfogel-domjan.gportal.hu

phfogel@gmail.com

 

 
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Elfelejtettem a jelszót
 

www.refzarszam.hu

shopify site analytics
 

Heidelbergi Káté 1563

 

II. HELVÉT HITVALLÁS

 

A GENFI EGYHÁZ KÁTÉJA

A GENEVAI Szent Gyülekezetnek CATHE- CISMUSSA
 
Avagy A Christus tudományában gyermekeket tanító  FORMATSKÁJA 

M.Tótfalusi Kis Miklós által 1695 esztend 

A Genfi Egyház Kátéja 1695 Ennek ismertetője.

Kálvin János: A Genfi Egyház Kátéja Pápa 1907.
www.leporollak.hu - Németh Ferenc munkája

Hermán M. János: A Genfi Káté útja Kolozsvárig

- Fekete Csaba Káté, egyház,tanítás 

 

IRTA: Kálvin János

 

KÁLVINRÓL IRTÁK

 

Kálvin évfordulók

 

KARL BARTH 1886-1968

 

Bibó István

 

Biblia - Ó és Újszövetség Próbakiadás -

 

Bibliakiadások, könyvek
Magyar biblikus irodalom

 

Biblia év, évek után

 

Dr Csehszombathy László
szociológus 1925-2007

 

OSCAR CULLMANN 1902-1999

 

Egyházi Zsinatok és Kánonjai

 

FORRÁSMŰVEK

 

GALSI ÁRPÁD
Jakab, az Úr testvére

 

A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...

Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .

E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben,  a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal


2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó

 

 

Dr GÖRGEY ETELKA lelkipásztor, iró

 

1. Közösség az Ószövetségben

2. Biblia és liturgia

3. Pártusok és médek...

4. Isten bolondsága

5. Éli, éli, lama sabaktani?

6. Minden egész eltört?

7. Siralmak és közösség

 

HARGITA PÁL
református lelkipásztor


Istvándi 1924-1996 Pápa

 

Keresztény filozófia

 

Dr (Kocsi) KISS SÁNDOR

 

Kommentár 1967 és

 

Dr KUSTÁR ZOLTÁN

 

MÉLIUSZ JUHÁSZ PÉTER
1532-1572

 

DR NAGY BARNA

 

Dr PÓTOR IMRE

 

Dr RAVASZ LÁSZLÓ püspök

 

SZEGEDI KIS ISTVÁN


1505 - 1572 REFORMÁTOR

 

SZENCI MOLNÁR ALBERT

1574 - 1633

 

Theológiai irodalom

 

Temetési beszédek

 

DR TÓTH KÁLMÁN
theológiai professzor


1917 - 2009

 

DR. TÖRÖK ISTVÁN

 

Dr. VICTOR JÁNOS (1888-1954)

 

Régi magyar Irodalom

 

Régi könyvek és kéziratok

 

XX. század Történelméhez

 

Webem - itt

 

PDF - MP3 - Doc - Odt formátum

 

Teremtésről

„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a  legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
 
 
- A SZLOVÁKIA MAGYAROK KÉNYSZERTELE-
PÍTÉSEINEK EMLÉKEZETE 1945 Tanulmányok,
családtörténetek, visszaemlékezések
- A SZLOVÁKIA MAGYAROK KÉNYSZERTELE-
PÍTÉSEINEK EMLÉKEZETE 1945 Tanulmányok,
családtörténetek, visszaemlékezések
:

46. NAGYKÁLNA JAKAB ENDRÉNÉ BÚRA VIOLA (1927) NAGYKÁLNA – DUBENICE – NAGYKÁLNA „...amit ide leírtam, csak

46. NAGYKÁLNA JAKAB ENDRÉNÉ BÚRA VIOLA (1927) NAGYKÁLNA – DUBENICE – NAGYKÁLNA „...amit ide leírtam, csak


 

NAGYKÁLNA JAKAB ENDRÉNÉ BÚRA VIOLA (1927) NAGYKÁLNA – DUBENICE – NAGYKÁLNA

...amit ide leírtam, csak kis töredéke a sok szenvedésnek, amiért magyarok vagyunk...”

114. Egy pár sorban leírom, hogy mit kellett elszenvedni a deportáláskor, 1947. február 11-én Nagykálnán, a lévai járásban. Nagykálnára 1947. február 9-én katonaság jött a faluba. Február 10-én körülzárták a falut, csak igazolással lehetett kimenni vagy bejönni. Azok számára, akik tudták, hogy el kell hagyni az otthonukat, borzalmas volt az éjszaka. Mi már egy hónappal elõbb megtudtuk, hogy nekünk is menni kell, mert a kocsmárosné kipuhatolta a kocsmájába járó, a kitelepítéssel foglalkozó személyektõl, hogy mi is rajta vagyunk a listán.

Az édesapám nekiállt ládákat csinálni: egy méter hosszú és 70 centiméter magas ládákat, négy darabot. Ezekbe a ládákba csomagoltuk az edényt, zsírt, lisztet, ruhanemût, személyes dolgokat, és vártuk, hogy mi lesz velünk.

Aztán eljött az a borzalmas február 11-e. Hideg, téli reggel köszöntött ránk. Nyolc óra körül két fegyveres katona jött hozzánk, az édesapámat az egyik elvitte, a másik ottmaradt velünk, beállt az ajtóba és nem lehetett kimenni. Félt, hogy megszökünk. Az édesanyám kérdezte tõle, hogy hová vitték az uramat? Elõször nem akart válaszolni, de végre azt felelte, hogy a községházára.

Ólomlassúsággal teltek a percek. Egyszer csak hallottuk a nehéz teherautó zúgását. Elõtte jött édesapám a fegyveres katonával. A katona kinyitotta a kaput, édesapám ezzel a fájó szóval kezdte: kedveseim, el kell hagyni az otthonunkat. Ez borzalmas perc volt. Az autóval érkezõ három férfi pakolni kezdte a ládáinkat. A négy ládából csak hármat engedtek felrakni, azt mondták, többet nem lehet. Amikor bezárult utánunk az otthon kapuja, borzalmas volt. Még most is az, ha rá gondolok ennyi év után is. Otthon maradtak az állatok – egy anyadisznó malacokkal, két tehén, két növendék szarvasmarha, libák, tyúkok.

Hogy kié lettek, ezt soha nem tudtuk meg.

Amikor a vasútállomásra értünk, már több család volt ott. Öregek, gyerekek együtt. A katonák itt is fegyvert viseltek. Nem lehetett a marhavagonokból kiszállni annak, akit oda már beraktak. Hideg, fagyos nap volt, mi két családdal voltunk egy vagonba zárva, mint az állatok. Nem volt az emberhez méltó. Késõ délután már azt hittük, hogy befejezõdött a telepítés, ami 43 családot érintett. És akkor még egy nyomorék, rövidlátó 28 év körüli férfit hoztak oda, ahol mi voltunk. Könyörgött a katonáknak, hogy vigyék õt vissza. Nem válaszoltak, ránk zárták a vagont és közben szidták a magyarokat.

Ez a nyomorék ember az édesapámhoz fordult: „Gyula bácsi, mi lesz velem?”. Az édesapám azt mondta neki: „Ne félj, te itthon maradsz, te nem fogsz Csehországba jönni!” Elérkezett az indulás ideje, úgy este fél hat körül megszámláltak bennünket, mint az állatokat, s azt mondták a katonák, hogy most már mi is zárjuk be a vagonokat. Ez a szerencsétlen férfi sírt, zokogott, az édesapám mondta neki: „Ha megmozdul a vonat, odaállsz az ajtóba és kiugorsz!” Így is történt. Ez este hat órakor lehetett, mert amint a vonat elindult, megszólaltak a harangok az esti misére.

Egész éjjel utaztunk, nem tudtuk, hol vagyunk. Egyszer csak megállt, kint a határban. Ott már volt egy szerelvény magyarokkal, õk azt mondták, hogy estétõl ott állnak már. Aztán elindult a vonat, míg február 13-án reggel megérkeztünk Prágába. Ott a szerelvény felét leakasztották. Ezen huszonegy család volt. Azután újból elindult a szerelvény velünk, délután úgy három körül beérkeztünk a végállomásra, aminek Dobríą volt a neve. Ott már vártak a szekerek. Úgy válogatták az embereket, mint az állatokat. Az öregek nem kellettek, azok maradtak. Mi is késõ este keltünk el, mivel a szüleim idõsebbek voltak. Én akkor húszéves voltam, a bátyámról annyit tudtunk, hogy orosz hadifogságban van, de azt nem tudtuk, hogy él-e? A katonák azonban keresték õt, hurcolták is apámat, mert azt hitték, hogy megszökött.

Most kezdõdött a haddelhadd. Éjszaka érkeztünk egy kis faluba, Dubenicébe az édesanyámmal, az apám ott maradt még a vagonban. Hideg szoba várt ránk, majd megfagytunk. Sírva ültünk anyámmal, amikor hajnalban négy óra körül zörgetett a gazda, hogy menjünk etetni. Az istállóba mentünk, ott három lovat, húsz növendékállatot, öt tehenet kellett etetni. Mire megetettük, az anyámmal reggelit kaptunk: egy kis szelet vajas kenyeret.

115 Befogtuk a lovakat és mentünk az apámért a városba. Mikor odaértünk, az apám kérdi tõlem: „No, kedves, mi van?” Én sírva mondtam: nekünk nagyon rossz lesz. Teltek a napok, hetek, aztán dolgozni mentünk a határba. Én egy lóval dolgoztam, az édesapám kettõvel. Jött a március elseje, fizetés nem volt.

Sem áprilisban, sem májusban. Mi három és fél hónapra nem kaptunk fizetést. Pénz nélkül már nem tudtunk létezni, mert amit itthonról magunkkal vittünk, már fogyófélben volt. A faluhoz közeli majorban is voltak magyarok. Mondták, hogy õk mindjárt kaptak fizetést. De ez rajtunk nem segített. Hiába mondtunk akármit.

Édesapám egy kicsit beszélt tótul. Kézzel-lábbal magyarázta a gazdának, hogy pénz kellene. Végre megértették egymást, de a gazda azt mondta, hogy azért nem fizet, mert õ miértünk személyenként 2 000 koronát fizetett már, és amíg ezt le nem dolgozzuk, nem jár fizetés. A kettõnk fizetése az apámmal 1500 koronát tett ki. Tehát az itteni szlovák vezetõség eladott minket, mint az állatokat.

Így teltek a napok, hetek, hónapok, jöttek a levelek az elveszett otthonból, és olyan hírek is, hogy minket Magyarországra fognak vinni. Már akkor édesapám egy kicsit többet beszélt tótul, és szólt errõl a hírrõl a gazdának. A felesége azonban kinevetett, hogy mit gondolunk, mi, magyarok, hogy õk mennyit fizettek értünk, ebbõl semmi sem lesz. Így is történt. Maradtunk. Teltek a keserves napok, már egy kicsit megismertük a környéket és sok más magyart. Akivel csak találkoztunk, az volt az elsõ kérdés: hová való és hogy mikor megyünk haza?

Június elején értesítették a reformátusokat, hogy június 16-án, innen húsz kilométerre, Pøíbram városában úrvacsoraosztás lesz. El is mentünk: a kultúrteremben volt a találkozó, ahol körülbelül százötvenen jöttünk össze. Amikor bementünk, akkor jöttek a fegyveres csendõrök. Kettõ megállt az ajtóban és a többiek körülvettek bennünket, mert attól féltek, hogy fellázadnak a magyarok. Ilyen állapotban történt az úrvacsoraosztás. A kiküldött lelkész Tóth Kálmán tiszteletes úr volt.

A hívek nyugodtak voltak. Sírás közepette zajlott le az istentisztelet is, ami aztán két év alatt kétszer ismétlõdött, de már csendõrök nélkül. Egymást látogatták a magyarok, ott szerették az emberek egymást.

Az édesapám azon volt, hogy mi menjünk el errõl a helyrõl. Nem lehet elmondani, milyen rossz helyen éltünk. Néha be kellett menni a városba, Dobríąba. Ott volt egy kiküldött magyar tolmács, és õ azt mondta, várjunk legalább a következõ év elsejéig, akkor talán meg lehet próbálni, hogy otthagyjuk ezt a helyet.

Ez meg is történt. 1948. január elsején nem mentünk etetni. Nagy csetepaté lett. Délután bejött a gazda a csendõrökkel együtt, hogy menjünk dolgozni. Én nagyon megijedtem, de édesapám mondta, hogy nem! Reggel újból jött a gazda: ha nem dolgozunk, azonnal menjünk ki a lakásból. Volt ott a faluban egy kis, elhanyagolt ház. Ennek a tulajdonosát kérte meg apám, hogy oda költözhessünk. És õ megengedte. Ki is hurcolkodtunk a kis holminkkal. Este, gyertyafény és víz nélkül, hideg szobában, január 3-án. Éjjel újból jöttek a csendõrök, hogy ki a házból, mert ha nem, baj lesz. Reggel jött a tulajdonos is, hogy menjünk, mert õt megbüntetik. Az édesapám bement a városba a tolmácshoz elmondani, hogy mi történt velünk. Õ visszaküldte apámat, hogy majd reggel küldeni fog értünk egy autót, az behoz bennünket a városba. Adott egy igazolást, ha a csendõrök zaklatnának, ami ismét meg is történt az éjjel. A tulajdonosnál is járt az édesapám, hogy legyen nyugodt, reggel mi elmegyünk.

Reggel jött az autó, bevitt a városba. Egy kis szobát kaptunk, de itt már nem kellett a csendõröktõl félni. Az édesapámat a városban alkalmazták útépítésnél, ahol több magyar is dolgozott. Én az édesanyámmal a városi kertészetben dolgoztam. Itt sem volt rózsás a helyzet. De aztán jött 1948 februárja: Gottwald elnök a magyarok sorsán egy kicsit enyhített. Végre Beneą kimúlt ebbõl a világból. Mi, magyarok nagyon örültünk és vártuk a szabadulás óráját, ami nehezen jött, mert ki kellett tölteni a két évet.

Közben jöttek olyan hírek a hivatalokból, hogy haza lehet menni, csak le kell szlovakizálni, ami azt jelentette, hogy szlováknak kell vallani magunkat és nem magyarnak. Sajnos, voltak közöttünk, akik ezt megtették, megtagadták magyarságukat, és mégsem mehettek haza, csak akkor, amikor letelt a két esztendõ.

Ezek az emberek azt siratták, hogy eladták magyarságukat, és mégis maradniuk kellett.

Aztán a sok szenvedés után jött a szabadulás órája. 1949. március 9-én ismét a marhavagon lett az otthonunk. Este indult el a vonat Prágából az óhajtott otthon felé. Délelõtt értünk Pozsonyba. Itt a cseh vezetõség átadott az itteni szlovák vezetõknek, akik nyájasan fogadtak. A csehek mindenkitõl elbúcsúztak, kezet fogtak és jó egészséget kívántak.

Na, még csak most jött, amire nem számítottunk. Név szerint olvastak bennünket, és megmondták, ki hova fog menni lakni. Csak haza nem. Mi is közéjük tartoztunk. Este 11 órakor értünk több családdal a nagykálnai állomásra, vagyis haza. Ezek a híres vezetõk azt mondták, hogy reggelig leszünk a vagonokba, 116 aztán elvisznek a szomszéd faluba. Hála Istennek ez nem történt meg, mert itt a faluban egy öttagú család kihurcolt a vagonokból, és mire jött a szlovák vezetõség, már nem talált ott. De ezzel nem zárult le a hercehurca, újból kezdõdött a kálváriajárás. Aki a mi házunkba beköltözött, amíg mi Csehországban voltunk, az nem akart kimenni. A bátyám hazajött a fogságból, ahol négy és fél évet töltött. Ismét a hurcolkodás kezdõdött. Egy özvegyasszony adott kevés idõre szobát márciustól szeptemberig, õ is sokszor mondogatta, hogy jó volna, ha mennénk már. Sok huzavona után én addig veszekedtem a házunkban lakóval, hogy végre rászánta magát, szeptemberben kiköltözött. Így végre beköltözhettünk óhajtott otthonunkba.

Ez, amit ide leírtam, csak kis töredéke a sok szenvedésnek, amiért magyarok vagyunk, és azok is maradunk, és amíg élek, nem tagadom meg. A sok szenvedést elfelejteni nem lehet, de leírni sem.

 

 

Szabolcska Mihály
Uram, maradj velünk!

          

Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?

Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?

Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?

tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!

 

 

 

Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!

 

Istvándi történetéhez

 

ÁROKHÁTY BÉLA
1890-1942
zeneszerző, orgonaművész, orgonatervező, karnagy
79 éve halt meg

 

Dr BUCSAY MIHÁLY
1912 - 1988 - 2021
33 éve halt meg

 
Garai Gábor Jókedvet adj

Garai Gábor: Jókedvet adj

                  ennyi kell, semmi más

   Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
   A többivel megbirkózom magam.
   Akkor a többi nem is érdekel,
   szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
   Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
   nem kell más, csak ez az egy oltalom,
   még magányom kiváltsága se kell,
   sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
   ha jókedvemből, önként tehetem;
   s fölszabadít újra a fegyelem,
   ha értelmét tudom és vállalom,
   s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
   S hogy a holnap se legyen csupa gond,
   de kezdődő és folytatódó bolond
   kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
   ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.

  

 

 

Dr. LAJTHA LÁSZLÓ
1892-1963-2021
58 éve halt meg

 

Protestáns Graduál

 

Dr FEKETE CSABA

 

 Fekete Csaba: A délvidéki graduálok egy zsoltárpárjának tanulságai
 Fekete Csaba: A délvidéki graduálok és a viszonyítás megoldatlanságai (délvidéki graduálok: bélyei, kálmáncsai, nagydobszai)


látogató számláló

 

Zsoltár és Dicséret

 

Egyháztörténet

 

Tóth Ferentz

 

Történelem

 

Történelem. Török hódoltság kora

 

Dr SZAKÁLY FERENC


történész 1942-1999 - 22 éve halt meg

 

Világháborúk - Hadifogság
Málenkij robot - Recsk

 

Keresztyén Egyházüldözés
Egyház-politika XX.század

 

Roma múlt, jövő, jelen

 

PUSZTULÓ MAGYARSÁG - EGYKE

 

 

ADY ENDRE MAGYARUL

   

   Nem adta nekünk az Isten,

   Hogy ki szeret, az segítsen,

   Sohasem.

 

   Magunk is ritkán szerettük,

   Kikért szálltunk hősen, együtt,

   Valaha.

 

   Valahogyan bajok voltak,

   Lelkünknek, e toldott foltnak

   Bajai.

 

   Egyformán raktuk a szépet

   Barátnak és ellenségnek,

   Mert muszáj.

 

   Egyformán s mindig csalódtunk,

   De hát ez már a mi dolgunk

   S jól van ez.

 

   S szebb dolog így meg nem halni

   S kínoztatván is akarni:

   Magyarul.

 

 

KARÁCSONY ÜNNEPÉRE

 

HÚSVÉT ÜNNEPÉRE

 

PÜNKÖSD ÜNNEPÉRE

 

Gyerekeknek - Bibliai Történetek
másolható, nyomtatható

 

WEÖRES SÁNDOR

A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát. 

 

 

A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal                      Oldal tetejére          látogató számláló

 

Megnyílt a webáruházunk! Parfümök, Szépségápolási termékek, Olajok mind egy helyen! Nyitási akciók, siess mert limitált!    *****    Az általam legjobbnak vélt sportanimék listája itt olvasható. Top 10 Sportanime az Anime Odyssey-n!    *****    Pont ITT Pont MOST! Pont NEKED! Már fejlesztés alatt is szebbnél szebb képek! Ha gondolod gyere less be!    *****    Megnyílt a webáruházunk! NYITÁSI AKCIÓK! Tusfürdõ+Fogkrém+Sampon+Izzadásgátló+multifunkcionális balzsam most csak 4.490!    *****    Új mese a Mesetárban! Téged is vár, gyere bátran!    *****    Veterán anime rajongók egyik kedvence a Vadmacska kommandó. Retrospektív cikket olvashatsz róla az Anime Odyssey blogban    *****    Parfümök, Olajok, Párologtatók mind egy weboldalon! Siess mert nyitási AKCIÓNK nem sokáig tart! Nagy kedvezmények várnak    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    Aki érdeklõdik a horoszkópja után, az nem kíváncsi, hanem intelligens. Rendeld meg most és én segítek az értelmezésben!    *****    A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött + napi agymenések és bölcseletek    *****    KARATE OKTATÁS *** kicsiknek és nagyoknak *** Budapest I. II. XII.kerületekben +36 70 779-55-77    *****    Augusztus 26-án Kutyák Világnapja! Gyertek a Mesetárba, és ünnepeljétek kutyás színezõkkel! Vau-vau!    *****    A horoszkóp elemzésed utáni érdeklõdés, nem kíváncsiság hanem intelligencia. Rendeld meg és nem fogod megbánni. Katt!!!    *****    Cikksorozatba kezdtem a PlayStation történelmérõl. Miért indult nehezen a Sony karrierje a konzoliparban?    *****    Will Vandom Rajongói Oldala ♥ nosztalgia W.I.T.C.H. a javából, 2006 óta ♥ Te még emlékszel?    *****    A horoszkóp a lélek tükre, egyszer mindenkinek bele kell néznie. Tedd meg te is, én segítek értelmezni! Kattints! Várlak    *****    Nagyon részletes születési horoszkóp + 3 éves elõrejelzés + kötetlen idejû beszélgetés diplomás asztrológussal! Kattints    *****    Smart Elektronika - Arduino és Okos Elektronikai termékek webáruháza .Álmodd meg, alkosd meg, vezéreld a jövõt!    *****    Smart Elektronika - Arduino és Okos Elektronikai termékek webáruháza .Álmodd meg, alkosd meg, vezéreld a jövõt!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, egyszer mindenkinek bele kell néznie, itt: www.csillagjovo.gportal.hu