„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- A SZLOVÁKIA MAGYAROK KÉNYSZERTELE- PÍTÉSEINEK EMLÉKEZETE 1945 Tanulmányok, családtörténetek, visszaemlékezések
44. ÖZV. TÖRÖK JÁNOSNÉ BAKSA ERZSÉBET LOSONC (EGYHÁZPUSZTA) „A föld egyik végén édesapám szántott, a másik végén a szl
44. ÖZV. TÖRÖK JÁNOSNÉ BAKSA ERZSÉBET LOSONC (EGYHÁZPUSZTA) „A föld egyik végén édesapám szántott, a másik végén a szl
ÖZV. TÖRÖK JÁNOSNÉ BAKSA ERZSÉBET LOSONC (EGYHÁZPUSZTA)
„A föld egyik végén édesapám szántott, a másik végén a szlovák.”
110. A háborúnak vége volt. Azt gondoltuk, hogy most már békességben élhetünk. A háború mindent elvitt, de mindnyájan túléltük, és vége a szenvedésnek. Nemsokára aztán rádöbbentünk, hogy még csak most kezdõdik a kálváriánk. Ezek után éreztük meg, hogy milyen a gyûlölet. A híres szovjet felszabadító hadsereg, amikor bevonult Losoncra, hát minket nem felszabadított, de ránk szabadította a gyûlöletet, a megalázást, amelyet csak azért kellett elszenvednünk, mert magyarok voltunk. Más bûnünk nem volt.
Megvontak tõlünk minden élelmiszerjegyet, és gúnyoltak bennünket, hogy menjünk enni Magyarországra.
Nem értettük a szlovákokat, hiszen azelõtt jó barátságban voltunk velük.
A református Egyházpusztán velünk együtt húsz család élt. Minden családnak volt húsz hold földje, amelyen gazdálkodott. Már jól benne voltunk a tavaszban, így mindenki mûvelte a földjét, ahogy tudta. Az igazság az, hogy voltak hívatlan szántóvetõk, akik önkényesen jöttek a hegyekbõl földet foglalni. A föld egyik végén édesapám szántott, a másik végén a szlovák. Ezek a szlovák családok olyan erõszakosak voltak, hogy amelyik házban kevesebben laktak, erõszakkal beköltöztek oda. A veszekedések mindennaposak voltak. Félelemben teltek napjaink. Soha nem tudtuk, hogy mit hoz a holnap. A városba csak csoportosan mertünk járni, így is csak ha muszáj volt.
Közben már egyre súlyosabbá vált a helyzetünk, hallottuk, hogy minket is Szudétaföldre akarnak deportálni. Már a vagonok is ott várnak, hogy berakjanak. Senki sem akart elmenni. Egy nap el is jött az idõ, amikor a városi kocsisoknak megparancsolták, hogy jöjjenek értünk, és hurcoljanak az állomásra.
Nagyon sokan voltak, hosszú volt a sor. A delegáció fõkolomposa bejelentette, hogy menni kell. De akkorra már mind a húsz család apraja-nagyja együtt volt ásókkal, kapákkal felfegyverkezve. Az ellenállástól nagyon meglepõdtek, nem gondoltak erre. Az egyik idõs gazda kiállt, és azt mondta: „ ...csak a holttestünket vihetik el.” A kocsisok megtagadták a parancsot, nem voltak hajlandóak verekedésbe keveredni.
Így a fõkolomposok is szégyenszemre visszafordultak. Akkor egy darabig békén hagytak. A városban is folyt a deportálás a magyar családok ellen, 50 kilós csomagokkal deportálták õket. A református esperesünket is elvitték családostól.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
