„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- A SZLOVÁKIA MAGYAROK KÉNYSZERTELE- PÍTÉSEINEK EMLÉKEZETE 1945 Tanulmányok, családtörténetek, visszaemlékezések
28. POLYNYÉK NAGY SÁNDOR (1922) IPOLYNYÉK „Azt mondja: ‘ megvertek’. Kérdem, hát miért? – ‘Ezé
28. POLYNYÉK NAGY SÁNDOR (1922) IPOLYNYÉK „Azt mondja: ‘ megvertek’. Kérdem, hát miért? – ‘Ezé
IPOLYNYÉK NAGY SÁNDOR (1922) IPOLYNYÉK
„Azt mondja: ‘ megvertek’. Kérdem, hát miért? – ‘Ezért- e!’ – mutat a bajuszára.”
83 A pálinkafõzdében dolgoztam. Éjfélig voltam szolgálatos. Volt a házunk elõtt egy nagy tér. Sötétedés elõtt megjelent egy hatalmas teherautó utánfutóval. Láttuk, katonák szállnak ki belõle. Kezdtek sétálgatni a faluban. Úgy este tíz körül bejött a fõzdébe kettõ közülük, adtam nekik pálinkát. Elmentek, majd visszajöttek.
Letelt a szolgálatom. Mivel közel laktam, behívtam õket a melegbe mihozzánk. Kint mínusz húszfokos hideg volt. Megkínáltam õket borocskával, majd, mivel elõzõ nap disznót vágtunk, disznósajttal is. Be is vettük a nagysajtot. Ivás közben megeredt a nyelvük.
Valamennyire tudtam szlovákul, vettem a bátorságot, megkérdeztem, hogy minek jöttek. Az egyikmegsúgta, hogy telepíteni fogják a falu népét. Nagyon megijedtem, kértem õket, hogy mutassák meg a névsort. Az utcánkból többen voltak a papíron, mi nem voltunk rajta. Még azon az éjjelen szóltunk a sorbélieknek, hogy reggel mi vár rájuk. So kan szétszökdöstek közülük. Egész éjjel nem aludtunk. Vasárnap következett. Erõsen nehezen virradt föl. Felöltöztem, mindenkinek elmondtam, hogy mi lesz. Borzasztó hideg volt.
Elég korán elkezdték a rakodást. Kis gyermek, öreg, nem számított. Nagy volt a sírás, jajgatás.
Elmentem az egyik barátomhoz, kérdezem, hogy tudja-e, hogy õket is viszik. Õ annyira megijedt, alig tudtuk megfogni, hogy össze ne essen. Kitekintek az ablakon, hát jön be a kapun a telepítõbizottság.
Az anyjukot betettük úgy csizmástul-ruhástul az ágyba, csak úgy reszketett. Addigra bejött az ajtón egy civil, állítólag zsidó volt. Látták, hogy megijedtek az öregek. Kezdtünk velük egyezkedni. A barátomnak volt két nagyobb fia, tizenöt és tizenhét évesek, meg egy négyéves fiú is. A két fiú vállalta, hogy õk elmennek, el is vitték õket. Az öregek így megúszták, itthon maradtak.
Elmentem a szentmisére, folyt a mise, s közben hol az egyikért, hol a másikért jöttek, menjen haza.
Késõbb azt beszélték, hogy Tompán, a fûtetlen vagonokban önkéntesek vannak, mert úgy volt mondva, hogy önszántukból jelentkeztek. Nagy volt a magyargyûlölet, egy alkalommal Léván is szétverték õket.
Ott lakott nálam egy kántor két hétig, míg haza mert menni.
1947-et írtunk. Átutazóban voltam Zólyomban. Este úgy kilenc óra tájban bent ülök a váróteremben, ott sír egy idõs ember a padon. Odamegyek hozzá és kérdezem szlovákul, hogy mért sír, nem felelt. Szólok hozzá magyarul, hogy mi a baja van. Azt mondja, megvertek. Kérdem, hát miért? „Ezért-e!” – mutat a bajuszára. Abban az idõben nem volt divatban a szakáll- és a bajuszviselés. Csak a magyar ember viselt bajuszt, hát kikapott érte. Láttam több ilyen dolgot, nem olyan könnyû itt magyarnak lenni. Már nyolcvan éve tûrjük ezt a megaláztatást. 84
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
