M�SZ�ROS LAJOSN� F�RIS IR�N (1948) HET�NY – M�R

„... õk abban b�ztak, hogy ... �gyis visszamehetnek.”

M�rcius 15-�n sz�lettem �s �prilis 21-�n n�gyhetes voltam, amikor �tj�tt�nk, teh�t csak hallom�sb�l tudom felid�zni az esem�nyeket. �desany�m�k az any�s��kn�l laktak, akkor m�g �lt a nagymama, vel�nk �lt a nagyn�n�m is, teh�t nagy csal�d voltunk, t�bb gener�ci� �lt egy�tt. Nagyap�mat F�ris Lajosnak h�vt�k, feles�ge Hencz Julianna volt.

�desap�m F�ris Lajos, �desany�m Majer Ir�n �ppen akkor �p�tett�k fel az �j otthonunkat: elk�sz�lt a gy�ny�rû, sz�p nagy h�z, mell�k�p�letekkel, ist�ll�kkal, nagy gazdas�gi udvarral egy�tt. Az nagyon f�j� pont volt, hogy az �j h�z �ppen csak elk�sz�lt, amikor ott kellett hagyniuk. Sz�leim f�ldmûvel�ssel foglalkoztak, ebbõl �ltek. 68

�desany�m�k 1946-ban k�t�ttek h�zass�got. Ahogy nekem elmes�lt�k, h�rom h�tig voltunk vagonban.

Tolna megy�be ment�nk elõsz�r, �lltak napokig, nem tudt�k, hov� ker�lnek. M�r az 1947-es kitelep�t�skor ker�ltek M�rra falunkbeliek. Sz�ba ker�lt Bodajk is. A telep�tõbiztosoknak ugyanis fel kellett t�rk�pezni�k, hol vannak szabad h�zak, a N�metorsz�gba telep�tett sv�bok �resen maradt h�zai. Elõsz�r kijel�ltek egy h�zat sz�munkra, de nem akarom megnevezni, kinek „k�sz�nhetõen” egy m�sik h�zak kaptunk, amely j�val rosszabb �llapotban volt. Akinek szerencs�je volt, az otthonin�l jobb h�zat kapott, azonban amibe mi ker�lt�nk, ez j�val szer�nyebb volt.

Az elsõ �jszak�t a m�g itt lak� h�zigazd�val egy�tt kellett elt�lten�nk. A h�zigazd�nak nem kellett elhagynia M�rt. Az egyik szomsz�dban a h�zigazda, a m�sikban a l�nya lakott. H�t k�pzelhetik, milyen fesz�lt hangulatban k�lt�zt�nk be. Mikor megismertek minket, �s megtudt�k, hogy nem j�sz�ntunkb�l j�tt�nk el, megenyh�ltek.

Mivel �jsz�l�tt voltam, apuk�m k�rte, hadd maradhassunk otthon. Azt mondt�k, hogy az anyuk�m �s �n maradhatunk a kom�romi k�rh�zban, a t�bbieknek pedig menni�k kell. El lehet k�pzelni, hogy milyen volt elindulni egy pici bab�val a nagy idegenbe. R�lunk M�ron mindenf�l�ket mes�ltek az emberek, tartottak tõle, hogy ilyen-olyan emberek �rkeznek, m�g a kapukat is becsukt�k elõtt�nk. Telepeseknek h�vt�k az Alf�ldrõl �rkezõ nincstelen embereket, akik a sv�bok h�trahagyott, teljesen felszerelt lak�saiba k�lt�ztek be. Eleinte ez�rt is voltak bizalmatlanok hozz�nk.

Az elsõ �v el�g rosszul telt, fuvaroz�ssal foglalkozott ap�m, mivel nem volt m�g elvetve tavasszal a f�ld�nk. Nagyon messze voltak a h�zt�l a f�ldek. Lovaskocsival, meg �kr�sfogattal nem volt k�nnyû a f�ldeket mûvelni. Nem is voltak j� minõs�gûek a f�ldek. K�sõbb szõlõt is kaptunk, ez m�r k�zelebb volt.

Olyan hib�t k�vettek el apuk�m�k, hogy nem k�rtek k�t h�zat, pedig mi k�t csal�d voltunk. De õk abban b�ztak, hogy nem lesz r� sz�ks�g, mivel �gyis visszamehetnek. Ez�rt is t�rt�nt, hogy nagyon sokan Kom�romba k�lt�ztek k�sõbb, hogy k�zelebb legyenek a sz�lõfalujukhoz. 1952-ben, amikor a h�gom megsz�letett, akkor mehettek elõsz�r haza ap�m�k. A h�zunkat b�k�scsabaiaknak adt�k. K�pzelhetik, mit �rzett, amikor megl�tta, hogy az egyik szob�ban a padl�t felszedt�k, oda vermelt�k a z�lds�geket.

Sz�leimnek nem volt semmi bûne, semmilyen tartoz�suk vagy ilyesmi, egyszerûen kijel�lt�k õket.

Voltak olyan rokonaink, akikn�l egy�ves volt a kisl�ny, felk�sz�ltek a kitelep�t�sre, de azt�n m�gis maradtak.

Nem tudom, minek az alapj�n dõlt el, hogy ki megy, �s ki marad. Borzalmas volt a k�sz�lõd�s, l�d�kat sz�geltek �ssze, az �llatoknak is deszka�lakat k�sz�tettek, mert az �llatokat is vitt�k. A sz�leim szerencs�sek voltak, mindent elhozhattak. Nem is tudom, h�ny vagonba rakt�k be a holmit. K�l�n-k�l�n vagonban a b�torok, az �llatok, azt�n az etetnival� �s a szalma.

K�tszoba-konyh�s lak�sba k�lt�zt�nk, nyitott k�m�nyû konyh�val, ahol f�st�lt�k a h�sokat. Az udvar el�g nagy volt, az ist�ll� viszont kicsi. El is kellett adniuk az �llatok egy r�sz�t, mert nem f�rtek el.

�desap�m b�tyja, aki azt hitte, hogy M�rra ker�lt az eg�sz csal�d, elõsz�r, mikor kiszabadult az orosz hadifogs�gb�l, elj�tt hozz�nk. De mivel a sz�lei �s a feles�ge Het�nyben maradtak, hazasz�k�tt.

Annak idej�n, 1952-ben �gyv�det kellett fogadni, hogy az �tlev�lhez sz�ks�ges v�zumot megszerezz�k.

A het�nyi tan�cst�l igazol�st kellett k�rni, hogy befogadnak a faluba. A tort�ra folytat�dott, a hat�rn�l r�szletes v�mvizsg�laton kellett �tesn�nk t�bb�r�s v�rakoz�s ut�n. M�g a csecsemõ h�gom p�ly�j�t is �tvizsg�lt�k. Visszafel� is minden�nket teljesen �tvizsg�lt�k, m�g a kal�csot is megnyomkodt�k, hogy nincs-e valami beles�tve. �desany�m a h�ga temet�s�re sem mehetett haza. A nagypapa megbetegedett, a k�rh�z sok p�nzt elvitt, a tsz-ben meg keveset kerestek, �gy a tov�bbi k�lt�z�s sz�ba sem j�tt.

M�rra Het�nyen k�v�l Kom�romszentp�terrõl, Garamsall�r�l telep�tettek magyarokat. Mivel Het�ny tiszta reform�tus falu volt, h�sv�tkor tal�lkoztak elõsz�r valamennyien a templomban. Mindenkivel tartott�k a kapcsolatot. Nekem is �s K�sdi Editnek is szentp�teri lett a f�rje. F�rjem�ket P�riba, Tolna megy�be, Tam�si mell� telep�tett�k. Az eg�sz sv�b falut kitelep�tett�k �s õk a hely�kre �rkeztek, �gy tudtak egym�snak seg�teni, ez�rt nem volt annyira vad-idegen a hely, pedig messzire elker�ltek. Ap�som meghalt 1942-ben, any�som�kat a nagysz�leikkel telep�tett�k P�riba. Amikor õk meghaltak, akkor k�lt�ztek �t M�rra.

Nehezen dolgozt�k fel az emberek az esem�nyeket, volt, aki nagygazda volt odahaza, nem b�rta elviselni a megpr�b�ltat�st, a kisemmiz�st �s �ngyilkos lett. Õ volt az elsõ halott. Az utc�nkban is csak sv�b csal�dok laktak. Amikor l�tt�k, hogy dolgos a csal�dunk, befogadtak minket. Eleinte m�g f�ltek a sz�leim este az utc�ra menni. Egy kalap al� vettek mindenkit, a telepesekre sokszor r�kiab�ltak. 69

Az �tven�ves tal�lkoz�t Het�nyen rendezt�k, S�ra asszony szervez�s�ben. Voltak, akik azt mondt�k, hogy csak felt�pt�k a sebeket. Ezt elfelejteni nem lehet, de m�r mindenki belet�rõd�tt az esem�nyekbe.

Sokan meghaltak m�r, volt, aki nem is tudott elmenni. Anyuk�mat is nagyon megviselte. A r�gi h�zunk m�r nem �ll, lebontott�k, �jat �p�tettek a hely�re. �vente egyszer-k�tszer elmegy�nk csal�di esem�nyekre, esk�võre, temet�sre. Mikor a nagymama m�g �lt, egy-k�t hetet gyerekk�nt n�la t�lt�tt�nk, meg persze a rokonokn�l. Nekem m�g megvan a megs�rgult, kis �js�gcikk, amit anyuk�m õrizgetett, rajta az �sszes, M�rra kitelep�tettek nev�vel.

Lejegyezte: Monostori �va