„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
Két karjával átöleli hitvesét,
"Megverte már a magyart a magas ég!"
Tétovázó, tehetetlen vezérek,
Bolond kurucz, vakon fut a veszélynek."
"Kaszaboltam száz csatán a labanczot,
Mi haszna volt? -Meguntam már a harczot.
Jó paripám szügyig gázolt a vérben,
Hiába volt. - Meguntam már az éltem!"
Ifjú asszony májusi nap sugára,
Könnyein át rámosolyog urára:
"Édes uram, boldogságom, mindenem,
Elfáradtál? jer pihenj hát keblemen."
"Úgy élhetnénk, mint ágon a madár,
Hagyd a harczot, a viszályt. Csak rajtad áll.
Várva-vár a császár kegye, kegyelme,
S hű fészkünkben feleséged szerelme."
Kebeléből elővon egy levelet,
Császártól jött, nehéz rá a felelet.
Bezerédit piros színe elhagyja,
A levelet darabokra szaggatja.
Esteledik. Odalent a kapuba
Toporzékol, nyerít már a paripa.
Ifjú asszony könyje omol, peregve,
De a hős már felszökött a nyeregbe.
Kibukik a sárga hold a hegy mögül,
Bezerédi sötét arczán felleg ül.
Kedve komor: belefagyott tán a szó,
És alatta meg-megbotlik a fakó.
Kőszeg előtt tábort ütni megállnak,
Súg a vezér Nemeskéri Kiss Pálnak:
"Jó vitézem, legkedvesebb hadnagyom,
Rákóczinak vesztett ügyét elhagyom."
"Hajh, hiába forgatjuk jó szablyánkat,
Nem segítjük, elveszítjük hazánkat.
Hajnal felé jön a császár vezére,
Dandáromat átvezetem kezére."
Éjféltájban egy órát sem szunnyadott,
Hát egyszer csak rá törnek a hadnagyok.
"Áruló gaz, majd megkapod béredet!
Lánczot reá! Nem adod el véredet!"
Künn riadás, tárogatók zaja kél,
Csattog a kard, ropog a sok karabély,
Rajta, rajta, vágd, tipord a németet!
Szaladj német, ha kedves az életed!
Bezerédi karja feszül, arcza ég,
Nem érzett ily harczi vágyat soha még,
A labanczra hada élén repülve,
Hogy csapna le, mint a karvaly a fürjre.
Vége van már, vége annak örökre,
Kezén, lábán felsír a láncz csörögve.
A megbánás le nem mossa szégyenét,
Keserű könny elborítja két szemét.
Kész a vérpad a pataki piaczon,
Híres vitéz, Bezerédi áll azon.
"Ajkam' szóra utoljára emelem,
Hallja meg hát az ország s a fejedelem.
Hazámnak én igaz híve maradtam,
Ellenségét, mint a kévét arattam.
Ha vétettem, jóvá teszi halálom,
Uram Jézus, lelkem' neked ajánlom!"
Sápadt asszony fekete gyászruhában
Úgy zokog egy puszta síron magában:
"Oh nagy egek, nyiljatok meg felettem,
Jaj nekem, hogy megöltem, kit szerettem!"
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
