2 Kor. X. RSZ
2 Kor. 10,1–11. Szeldsg s erly.
A kvetkezõ versek hangneme rendkvl kemny, klnsen ha sszevetjk a 7. rsz vgvel s a 8–9. rsz mondanivaljval, Sokan felttelezik, hogy a 10–13. rsz az n. knnyhullatssal rt levl, mely igazbl elõzmnye a 7. rsznek. gy rthetõ lenne az, mirt nem ugyanaz a megbklt hangnem jellemzi. Msok – szrevve ugyan a hangvltst s az illeszkeds problmit – mgis azt kpviselik, hogy az adakozs „kzjtka” utn az apostol visszatr a korinthusiakkal meglvõ problmihoz, s br a gylekezettel megbklt, de maradtak „nmelyek”, akik miatt ezt a szakaszt gy kellett megrnia. Valsznûbbnek tûnik a szvegsszefggst nem erõltetni!
Lthatan Pl – sokszor nemcsak indulatosan, hanem ironikusan is – a gylekezet konkrt vdjaira felel ezekben a versekben. Mi azonban inkbb csak sejtjk, hogy mik lehettek ezek a vdak. Az elsõ vd lthatan az, hogy az apostol kiismerhetetlen, levlben erlyeskedik, ugyanakkor amikor szemlyesen Korinthusban volt, gyengnek bizonyult. Ezrt hivatkozik Pl Krisztus szeldsgre s gyngesgre: egyrszt magra a tnyre hivatkozik, hiszen Krisztust is ilyennek ismerik – msrszt arra is utal ezzel, hogy amint Krisztus szeldsge nem krdõjelezi meg hatalmt, ugyangy nem vonhat ktsgbe az apostol tekintlye s hatalma sem!.
Az bizonyos, hogy korinthusi munkssgnak kezdete nem volt egyrtelmû: flelmek kztt kezdte szolglatt (v. ApCsel 18:9–10; 1Kor 2:3). Az apostol szemlye azonban ugyanaz, akr jelen van, akr tvol van (szjtkot csinl itt is, majd a 11. versben is). Teht ha erlyesen fog fellpni, ez nem kiismerhetetlensge, nem is kvetkezetlensge, hanem egyszerûen apostoli tekintlye rvnyestse lesz a szksghelyzetben.
A msik vd lthatan az, hogy test szerint viselkedik. A „kata sarka” pejoratv minõstst jelent. Lehet gy is rtelmeznnk, mint „sztnssget”, gyengesget, de gy is, hogy ez egy pneumatikus ellentbor vlemnye; Plt kiismerhetetlensge miatt bizonnyal nem a Llek vezeti. Mint propaganda, valsznûleg nagyon hatsos Pl ellen. Ezrt vlaszol gy: testben jr – ez nem krds (v. 4. rsz) –, de harca nem testi. Fegyvere sem „testi”, teht nem rbeszls, zsarnokoskods msok hite felett, rszeseds stb. –, amelyekkel mr tallkoztunk, hanem Isten kezbõl jvõ erõs hatsok, amelyek lerombolnak minden ellensges nzetet, foglyul ejtenek minden gondolatot… Az „Isten ismeretvel szemben” megjegyzs nyilvn visszavgs az ellenfelek propagandjra: az igaz istenismeret az apostolnl van (v. Gal 1). Ez a hatalom majd bntetsben is jelentkezni fog, jllehet errõl itt rszleteket nem kzl az apostol. (Taln maga sem hatrozta mg meg, klnsen, ha gy vesszk, hogy kzben megtrtnt az illetõ megbntetse a gylekezet ltal.)
A 7. vers prbl egszen przaian figyelmeztetni. Hogy pontosan kiknek szl, nem hatrozhat meg. Egyesek szerint ez az 1. levlbõl ismert Krisztus-prt tagjainak szlna, akik azt lltjk, hogy õk (egyedl) a Krisztusi, s senki ms nem lehet a gylekezetben tekintly. Br ez alig valsznû, hiszen semmi nem utal konkrtan erre, mgis fel kell figyelni arra, hogy Pl mg az ellenfeleitõl sem vitatja el a Krisztushoz tartozst!
Visszatr arra is az apostol, hogy mirt nem gyakorolt eddig nagyobb hatalmat? ptsre kapta azt, s nem rombolsra, v. Jer 1:10. Amennyiben szksg lesz r, gyakorolni fogja apostoli hatalmt.
Itt tr azutn r a harmadik lthat vdra: szemlyes megjelense (parousia tou smatos) erõtlen, beszde pedig sznalmas, jelentktelen, semmibe vehetõ. (V. 2Kor 11:6: iskolzatlan!) Ahogyan a szakasz elejn Krisztus szeldsge volt az apostol hivatkozsnak alapja, most a hatalommal val nem ls krdsnek tisztzsban mgiscsak kimondja: a rbzott hatalommal, melyet az rtl kapott, ezutn lni fog! Olyan lesz ottltekor tetteiben is, mint eddig csak leveleiben, hiszen Krisztus felhatalmazottja õ is.
2 Kor. 10,12–18. A misszii munka mrtke s hatra.
A negyedik vd az apostol ellen lthatan az, hogy annyira gyenge ebben a munkban, hogy nem tud nllan eredmnyt elrni, ezrt keveri ssze a munkaterlett msokval. Elg nehz ezt a szitucit az ismertekkel azonostani; taln a prtoskods a tmpont: valban ppen elg tekintly s „munkatrs” van Korinthusban… Pl mindenesetre indulatosan s ezrt egyben ironikusan is vlaszol, elg nehz nmelyik mondatt rtelmezni. Ugyanakkor mr itt elkezdõdik a „dicsekvs”, az apolgia eme szlsõsge, melyet azutn õ maga is visszafogottan rtkel.
Irnia mr a kezdet: mi nem merjk azokhoz hasonltani magunkat… Visszatr az ajnllevelek krdsre is: sokan sokakra tudnak s szeretnek hivatkozni. Ugyanakkor ebben azok sajt magukat tartjk nmaguk mrtknek is. Mrpedig ha az ember a mrtket nknyesen, a sajt szempontjai szerint vlasztja ki, brmit tud vele igazolni! A „nem veszik szre” kifejezst tbben gy fordtjk: nem rtelmes dolog ez! Az igazi rtkek mrtke nem az ember, hanem igazbl Isten. gy hivatkozik az apostol arra, hogy õ nem a sajt mrtke szerint tart nvizsglatot, hanem Isten mrtkre bzza minõstst. Mrpedig neki munkaterletl, mrtkl Isten a krlmetletlenek kztti evangliumhirdetst adta (Gal 2:7) – s ezt egykor a jeruzslemi zsinat is megerõstette. gy jutottak el õk is Korinthusba. Ugyanakkor megfordtva is l az rvels: Korinthus lte, a gylekezet hite a bizonysg arra, hogy ezt a munkt Istentõl kaptk. A 15. vers szerint minl jobban nvekszik Korinthusban a hit, annl jobban hitelesti ez Plk munkjt.
A dicsekvs hangulata oda vezeti az apostolt, hogy itt is megemlti tervt: a Korinthuson messze tl vezetõ misszit. Valsznûleg ugyanaz a terv fogalmazdik meg a Rm 15:23kk.-ban is: a hispniai misszi terve. Inkbb erre veszi az tjt, mint hogy msok munkjval dicsekedjk (mint amit ppen az ellenfelei tesznek meg Korinthusban).
Ezzel azonos vagy rokon vd mg a kiprbltsg tagadsa, az apostol kiprblatlansgnak felhnytorgatsa (v. 13:5kk.). Itt csak annyit emlt jra: ez nem emberi mrtktõl vagy hangerõtõl fgg… A Jer 9:23-at idzi: az rban dicsekedjk az ember (az F rral-t mond; nem mond vele sem tbbet, sem jobbat) – azaz az rral koinoniban, az Õ akarata szerint, sõt itt: az Õ mrtke szerint dicsekedjk az ember.
Szerepel a szvegben a kann sz – az F-ban „hatr”, de jobb lenne „normatva”, „szablyoz” fordts. gy a metron tou kannos jelentse: az Isten normatvja szerinti mrtk (ti. mrtkegysg); ezen lehet valakit s annak munkjt hitelesteni.
2 Kor. XI. RSZ
2 Kor. 11,1–6. Nincs ms evanglium!
Az apolgia elmlyl ebben a szakaszban, sõt igazbl itt jut el a gykerekig. Itt mr nem a gylekezet vdjai ellen vdekezik az apostol csupn, hanem az egsz korinthusi helyzet „letveszlyes” voltt jellemzi. Az irnia mell szent harag is trsul. (Jegyezzk itt meg, hogy az egyik magyarz szerint Pl dicsekvse csak „larc”, arra szolgl, hogy dbbentse ellenfeleit.)
Kt paralelje van ennek a szakasznak: az 1Kor 1:18–2:16 s a Gal 1:6–9. Mindkettõre rdemes figyelnnk az rtelmezsben s a magyarzatban.
Az 1. vers szvege varinsokat is tartalmaz, melyek ugyan tl sokat nem mdostanak jelentsn, mgis meggondolandk. Az egyik lehetsges mdosuls: nem „egy kis esztelensget tõlem”, hanem: „egy kicsit az n esztelensgemet” (megjegyzendõ, hogy az 1Kor 1-ben a sophia ellenprja a mria, ahol vilgosan arrl van sz, hogy ami a vilg szemben mria, az Istennl blcsessg. Itt azonban az aphrosyn tallhat, mintha azt mondan az apostol, hogy ez a dicsekvs Isten elõtt is bolondsg…).
A hzassg kpe megszokott a bibliai gondolkozsban (zs 50; Ez 16; Hs 1–3; Ef 5 stb.). A zlos szt az F fltõ szeretetknt rtelmezi, ehhez azonban a theos gen-t gen. auctorisknt kell rtelmezni. Jobbnak tûnik a buzgsg jelents mellett maradni: az apostol mint „kzvettõ” buzglkodik az r s a gylekezet kzssgn. Ebben a buzgsgban jrva fl attl, hogy a menyasszony nem csupn a võlegnyre gondol. Ahogy a kgy sugallatra va mr nem Isten szavra koncentrlt, hanem engedett a ravaszsgnak (nem a kanonikus szvegre utal az apostol, hanem az dm s va lete c. apokrif iratra – v. 11:4 is!) – most a tvtantk sugallatra a gylekezet gondolatai sztzilldnak, eltntorodnak az egyetlen cltl: a Krisztus irnti õszintesgtõl s tisztasgtl. („Hûsg” nincs a grg szvegben, mint az F-ban.)
Itt kvetkezik az apolgia lnyege: vannak, jttek olyanok Korinthusba, akik ms Jzust, ms Lelket, ms evangliumot hoztak, nem azt, amelyet Pl hirdetett, s amely mr a gylekezetben be- s elfogadott vlt. Ezeknek az ellenfeleknek az azonostsa azonban nem sikerl. A Gal 1-ben a jdaistk hoztak ms evangliumot, de ott ezt vilgosan kifejti Pl, hivatkozik az evanglium s a Trvny ellenttre. Itt errõl nincsen sz. A folytatsra ptve felvetõdik az a vlemny is, hogy itt egy gnosztikus-pneumatikus csoportrl van sz, akiknl Jzusban nem a szenvedõ, alzatos, hanem a diadalmas vonsok az uralkodak, sõt egyeduralkodak, ahol a Llek nem az alzatra, hanem gõgre, felsõbbrendûsgre, msok lekicsinylsre vezet, ahol az evanglium nem az „Isten bolondsga”, hanem a vilg szerinti, az emberi llekbõl eredõ s annak rokonszenves nzet. Nagy csalds, hogy ezt a ms evangliumot a gylekezet befogadja („beveszi”, s nem „eltûri”, mint ahogy az F mondja).
Szemlyess vlik az apostol vdja: vannak n. fõ-fõ apostolok, akiknl nem tartja magt albbvalnak. Ezeknek a pontos meghatrozsa sem lehetsges; a 12-rõl Pl nem szokott gy rni (v. 1Kor 15). Amikor a jeruzslemi oszlopapostolokkal van vitja, nv szerint megnevezi õket (Gal 2). A 11:23 kifakadsa is arra utal, hogy ezek „kisebbek” a jeruzslemi apostoloknl, jllehet Korinthusban risi veszlyt jelentenek. Jellegk taln jobban megfoghat abbl a megjegyzsbõl, hogy az apostolt miattuk tekintik „iskolzatlannak” (v. ApCsel 4:13). Az „idits” jelentse az iskolzatlan mellett: laikus, amatõr – ami itt valsznûleg nem a rtori mûveltsg hinyt akarja jelenteni, hanem az imponl pneumatikus beszd hinyt. Azrt gondolnak erre a magyarzk, mert a logos s a gnsis ll egyms mellett, mintegy a fõ-fõ apostolok kt dntõ kritriuma. Ugyanakkor ha ezeket nem a gnoszticizmus szakkifejezsnek tekintjk itt (v. 10:10 – a logos ott sem szakkifejezs), akkor az ellenfelek mg inkbb arctalann vlnak, br a szveg jelentse sokkal egyszerûbb lesz: az apostol igehirdetse lehet iskolzatlan, laikus, de az istenismerete, az ltala hirdetett evanglium az igazi! Ezt pedig ppen Korinthusnak kellene a legvilgosabban tudnia. – Ezzel fejezõdik be ez a szakasz.
2 Kor. 11,7–15. Alzatbl ingyen vagy lczottan szolglni?
Visszatr az 1Kor 9 tmja – mr akkor vdoltk az apostolt szernysge miatt. Ha ez az elõzmny, akkor viszont a magyarzata az apostol magatartsnak a Fil 4:10–18: „mindenre van erõm abban, aki megerõst engem”.
Lthatan ismt kt vd rte az apostolt: az egyik az, hogy ha nem fogad el adomnyt, nyilvn joga sem lenne hozz (ennek kptelensgrõl alighanem õk maguk is bizonyosak voltak), tovbb: azrt nem fogad el semmit, mert nem szereti a korinthusiakat. A vdakra itt is rszben ironikusan, rszben kemny haraggal vlaszol.
Bûnt kvettem el? – krdezi ironikusan (v. 10:1 is). Alzat nla ez, s rezze magt Korinthus kitntetve, hogy erre mltatta õket az apostol. Az evangliumot ugyanis Pl „ingyen”, azaz ellenszolgltats nlkl hirdette. (Az „ingyen” sz az 1Kor 9:18-ban „adapanos”, mg a drean a didmi leszrmazottaknt inkbb „ajndk” jelentsû! Jzus is gy tant a Mt 10:8-ban jllehet a fordts itt is: ingyen vetttek, ingyen adjtok.) Aki azonban ajndkot kap, hls legyen, s ne mltatlankod.
Persze nem tudott az apostol sem mindig segtsg nlkl lni, s ezzel indirekt mdon mgis kifejezi, hogy joga van hozz. De nem Korinthustl kapta ezt a tmogatst, hanem Macednia gylekezeteitõl, valsznûleg mindenekfelett Filippibõl. Ismt ironikus a hangja, kt szakkifejezst hasznl a katonai letbõl: kifosztst s zskmnyt emlt – htha Korinthus is felbred gõgjbõl s rtetlensgbõl. Korinthust nem terhelte szemlyes fenntartsval. Itt nagyon bszkre vlt a hangja: ettõl ezutn is tartzkodni fog. Nem engedi, hogy ezt a bszkesget, dicsekvst brki is elhallgattassa. Szinte eskformult hasznl szavai komolysgnak megerõstsre.
A msik vd az, hogy nem szereti Korinthust. Erre egyetlen megjegyzssel vlaszol: Isten tudja! – megint eskformula, mely utn egyb ellenvets tbb nem lehetsges.
Az apolgia sorn az apostol vdekezsbõl tmegy tmadsba. A 12. verset az F a szksgesnl bõvebben fordtja, elg tenne ennyi: „amit teszek s tenni fogok, azrt teszem, hogy”… Az ellenfelek megprbljk magukat olyan rangosnak, tekintlyesnek, kiprbltnak feltntetni, mint az igazi apostol. – Pl azonban ezt vgkppen nem hagyja megtrtnni.
Leleplezi ellenfeleit: lapostolok, hamis munksok. rdekes, hogy itt nem is tantsaik ellen, a ms evanglium ellen szl, hanem ezeknek az ellenfeleknek a magatartsa, a gõgje, a msok fl kerekedni vgysa lesz vdd. A legslyosabb leleplezs s vd az, hogy ezek a Stn szolgi. Ha a Stn el tudta vltoztatni magt a vilgossg angyalv (az dm s va lete c. apokrif legenda szerint ktszer is gy csalta meg vt – v. 11:3), akkor a szolgitl sem tl nagy teljestmny ez. rdekes a metaskhmatiz kifejezs: talakulst, formai hasonulst jelent (a teljes hasonulst a syskhmatiz jelenti). Magyarul taln a legmegfelelõbb lenne az lczs sz. Ennek kvetkeztben gy tûnnek fel, mint Krisztus apostolai s a megigazuls szolgi. Ezek a kifejezsek kizrjk, hogy a jeruzslemi 12-re gondolna az apostol.
2 Kor. 11,16–33. Irnia s szgyenkezõ dicsekvs.
A 16–20. versben az apostol ismt a konkrt helyzetre hivatkozik. Az ellenfelek dicsekszenek, vdolnak, gõgskdnek, visszalnek a gylekezetek vendgszeretetvel (kemny szavak hangzanak: leigz, lõskdik, zskmnyt ejt, hatalmaskodik). A felsorols vgn talljuk az arcul tst – ez csattan a vgn, ironikusan is, bresztõen is. Nyilvnval, hogy az elõzõ kifejezsek egy rsze is inkbb tvitt rtelemben rtendõ, s miutn a gylekezet eddig eltûrte, most ezeknek a kifejezseknek a sorozata kell; hogy rbressze õket: hova jutottak tulajdonkppen?! Pl magt is esztelennek lltja be, fokozza a kijelentsek slyt a 11:1-hez kpest is, de itt is egyre jobban (pl. 17. vers aphronos; 23. vers paraphronn). Õ maga is tudja, hogy ez nem „az r szerint” van, hanem „test szerint” – azaz nem az r intencijra, hanem a test, a megsrtett bszkesg hatsra. De htha Korinthus ezt a stlust rti? – mondja keserû irnival az apostol.
A 12. versben az irnit egy csendes fl mondat mg jobban elmlyti: a tbbiek tudjk, hogy kell ezt csinlni, nincsen agglyuk, nem gyvk – szgyellem, mi azok voltunk! – mondja az apostol. De azutn jra magasra csap az indulat Plban, s kezdõdik az a „dicsekvs”, amelyet õ maga is annak tart, õ maga is szgyell, de amit ki kell mondania az apostoli tekintly s a tisztnlts rdekben. A stlus indulatos, rokon a korabeli dicsekvõ feliratok stlusval. A diatribnek megfelelõen felsorols, fokozs, hatvnyozs van benne, de ez nem egyszerûen stilris eszkz, hiszen a 6. rsz s az ApCsel sok esemnyvel azonosthat.
Krdses, hogy kikkel folytatja ezt az apolgit? Csak a Korinthusban megjelent lapostolokkal szemben, vagy jra felmerlnek szeme elõtt jeruzslemi ellenfelei is? Valsznû az utbbi, hiszen Krisztus szolginak nevezi õket, nem pedig csak a Stn szolginak.
Az elsõ apolgia a szrmazssal kapcsolatos. Az ellenfelek gyakorlatilag a palesztinai zsidsg ltal nmegjellsknt hasznlt – hrom kitntetõ cme kvetkezik; mindegyik Plra is vonatkoztathat, sõt „mg inkbb”… Hberek – ez a palesztinai szletsû, vagy kzvetlenl onnan elszrmazott zsidk megjellse; gy vllalhatja Pl is, aki tarzuszi szletsû. Izrelitk – ez a liturgia nyelvben lõ kifejezs; Isten npt jelenti. Hogyne lenne rvnyes Plra is! brahm magva pedig arra utal, hogy õk az dvtrtnet kiemelt npe (v. Jn 8:33.38; Zsid 2:16). Vgl a csattan: Krisztus szolgi – n mg inkbb, mondja Pl! De el kellett idig jutnia, mert a tbbiek dicsekszenek hdtsaikkal, gyõzelmeikkel, hatalmukkal. Plnak ezzel szemben a szenvedsrõl van mondanivalja (v. Gal 6:17; Kol 1:24kk.). Az õ apostolsgt ezek a jelek ksrik s bizonytjk.
Elõszr ltalnossgban emlti a fradozst, brtnt, verst, veszlyt, azutn rszletesebb felsorols is kvetkezik. A felsoroltaknak kisebb rszt tudjuk csak az apostol leveleibõl vagy az ApCsel-bõl azonostani. t zsinaggai fegyelmezst emlt (a 39 botts a Deut 25:3 miatt van gy; nehogy vletlenl rosszul szmolva mgis 40-nl tbbet ssenek!). A vesszõzs a rmaiaknl volt szoksos bntets, igazbl egy rmai polgr menteslt alla – mi Pllal kapcsolatban a filippibelirõl tudunk (ApCsel 16). A megkvezse Lisztrban trtnt (ApCsel 14:19). Hrom hajtrsbõl a levl megrsig egyrõl sem tudunk, ha csak nem a Szriban tlttt 14 v (Gal 1:21; 2:1) alatt trtnt. Az „egy jt, egy napot” hnyds szlsmondsnak tûnik, br a magyarzk ppen a konkrt, 24 rs jelentst emelik ki.
Megrz felsorols kvetkezik a 26. verstõl: hol volt veszlyben az apostol? Nemcsak a felsorols borzongat, hanem az „sszellts” is: rablk – npem – pognyok; vagy: tengeren – ltestvrek kztt! (A virraszts inkbb lmatlansg, a bjtls inkbb hezs, mint mr emltettk a 6. rsznl.) A sor vgn pedig olyan terhek vannak, melyek Istentõl jttek: a feszltsg s gond a gylekezetek miatt. Illetve itt is van emberi ok is, erõtlensg, botrnkoztats, „legets” (v. 1Kor 8).
A summzs kijzant: õ ezekkel tud s akar „dicsekedni”. Szolglatnak, alzatnak, nmegtagadsnak – egyszval Krisztus kvetsnek – ilyen bizonysgai vannak. Befejezi egy eskformulval: Isten a tudja mindennek!
A 32–33. vers rdekes ezen a helyen. Egyrszt a felsorols utn jn, s tulajdonkppen az elsõ vagy az elsõk kztti esemnyre utal. Szinte egy csendes exkurzus az indulatos felsorols utn. Az is gond, hogy az ApCsel 9 szerint a zsidk akartk Plt elfogatni, nem a helytart. Persze ez feloldhat azzal, hogy a kt esemny nem szksgszerûen ugyanaz, ksõbb is akarhatta Plt elfogatni a helytart. Az azonban valsznû, hogy az apostol sznetet tart a diktlsban. Vagy õ maga teszi ezt hozz ksõbb, csendesen emlkezve, vagy pedig rnoka emlkszik vissza erre a sokat hallott trtnetre, s sajnlja elhagyni. Ez a csendes hang emlk mindenesetre mltan zrja le a „dicsekvs” sorait s indulatt, stilrisan is, llektanilag is, ksztve az tmenetet a kvetkezõ nagy mondanivalhoz.
2 Kor. XII. RSZ
2 Kor. 12,1–10. „Egytt mlysg s magassg.”
A 11. rsz a mindennapi let esemnyeivel dicsekszik. Ezzel szemben itt a tapasztalati vilgon tli esemnyekkel val dicsekvs kvetkezik. Persze tudja az apostol, hogy amint a testi dicsekvs nem hasznl, gy a „pneumatikus” sem (sumfer nem illik hozz, „nem illik bele a kpbe”). De a helyzet knyszerti erre, teht elmondja ltomsait, Isten kinyilatkoztatsait is. Tbbszr szl magrl harmadik szemlyben, ami a zsidknl csak ritkn, de a grg irodalomban gyakran szolgl ilyen lmnyek kifejezsre. Termszetesen ktsg nem frhet hozz, hogy az apostol nmagrl beszl. Az „r megjelense” nem olyan rtelemben teofnia, hogy Istent ltta volna (nem gen. subj., hanem gen. obj.). A kinyilatkoztats pedig nem az eszkhatolgikus esemnyek kijelentse itt, hanem „pneumatikus kijelents” – a kivlasztottaknak, s nem a tmegnek szl kijelents.
A hivatkozott esemny 14 vvel korbban trtnt – nem tudunk rla tbbet. (Eszerint nem az elhvsra gondol!) A „testben- vagy testen kvl, az Isten tudja” kifejezs az eksztzis megszokott megjellse. Nem lehet klnsebben fontosnak rtkelni, hogy itt sma szerepel, az rtelme megfelel annak, amit a Kol 2:11-ben sma s ts sarkos-knt olvasunk.
Valsznûleg nem kt esemnyre, hanem csak egyre hivatkozik Pl, kiss a paralelizmus membrorum formjban: elõszr a harmadik grõl szl, azutn a paradicsomrl. Jllehet a zsidk elõbb hrom grõl tudtak, azutn htrõl, a paradicsom mindkt esetben a harmadik gre lokalizldott. gy a kijelents arra rtendõ, hogy Pl eljutott a menny legmagasabb s legtitkosabb rszig ltomsban. Ez a ltoms teht messzemenõen klnbzik a prftk vagy Pl elhvsi ltomstl – ez itt apokaliptikus jelensg. Ennek kvetkezmnye a tilalom is: ezekrõl az esemnyekrõl nem szabad szlni, ti. az ott tlt esemnyekrõl. Nem valsznû, hogy arrl lenne sz, hogy nem lehet, miutn meghaladja az ember felfogkpessgt – itt ugyanis az apokaliptika jellegzetessgei rvnyeslnek.
rdekes a kifejezs az 5. versben: Pl nem nmagval dicsekszik (msutt „test szerinti” kifejezs van), hanem ezzel a Krisztusban ilyen lmnyt tlõ emberrel! Az apostol teht nem csak annyi, amennyinek – alzatosnak, gyengnek – a gylekezet ismeri!
Itt azutn belp a szvegbe egy Plra jellemzõ kontraszt. Dicsekedhetne – mint ahogy korbban ezt megfogalmazta: jogval lhetne –, de igazi mondanivalja s hitelestõje nem ez, hanem ppen a szenvedse. Visszatr jra a. 11. rsz gondolataihoz, de itt most elvileg elmlyti szenvedsei krdst. Borzongat a kijelents: nehogy elbzza magt, Isten akaratbl tvis adatott testnek (nem hely-, hanem clhatroz!), ahogy õ keserûen nevezi: a Stn angyala, bizonnyal valamilyen betegsg. Hiba knyrgtt hromszor is ennek elvtelrt, Isten gy ltta jnak, hogy maradjon az apostol letben ez a tvis. Ennek valdi lnyegt nem ismerjk, a Gal-levl alapjn lehetsges, hogy trachoma, a „kolaphiz” – kllel verni alapjn nmelyek epilepszira gondolnak, de semmi kzelebbit nem lehet az apostol szavaibl megtudni.
Amilyen megdbbentõ ez a helyzet, olyan az r vlasza is: elg neked az n kegyelmem! Ugyanakkor ez nem rezigncihoz vezet, hanem ppen az ellenkezõ hatst eredmnyezi; ugyanis nem azt kell tlnie, hogy Isten csodlatos vdelemben rszesti, hanem azt, hogy erõtlensgben, szenvedsben is felhasznlja, megerõsti, s hozzsegti szolglatnak elvgzshez. Gondolnunk kell egyrszt a hellnista vilg „isteni frfiai”-ra, hroszaira, akik termszetfeletti kpessgekkel, rszben vagy egszben „vdetten” jrtk a maguk tjt. – Bizony az apostol lete nem ilyen! Msrszt gondolnunk kell a sztoikusokra, akik ugyancsak szenvedtek a vilgban ltk miatt, de nluk a szenveds aszkzisre, a vilg legyõzsre, nerejk fejlesztsre szolglt. A keresztyn ember azonban fellrõl kapja az erõt a szenvedsben val letre s szolglatra.
Hogy mennyire nem rezigncihoz vezet ez a meggyõzõds, mutatja a 9. s 10. vers: a gyengesg llapotban (en astheneia) is cljhoz r (teleitai) Isten ereje, s amikor gyenge az ember, akkor li t, hogy Isten mire kpesti (dynatos eimi!). Olyan paradoxon ez, ami szmtalanszor jelentkezik letnkben, s amely nlkl nincsen keresztyn szolglat.
jra gondol az apostol a 6. rszben felsorolt jellemzõkre is: erõtlensgben, nyomorsgban stb. rmmel szolgl, mert ebben rzi igazn hitelestettnek apostoli szolglatt, megbzatst. Bizony ms ez az t, mint amelyen az ellenfelei s a hellnista vilg nagyjai jrnak.
2 Kor. 12,11–13 Epilgus a dicsekvshez.
A nagy lelki vihar lezajlsa a magassg s mlysg megjrsa utn lassan megnyugszik az apostol – de mg a levegõben vannak a szavak, gy ht mg egyszer visszatr rjuk. Esztelenn lettem – llaptja meg keserûen, taln ktszeresen is esztelen: nemcsak dicsekedett a tbbi mdjn, hanem radsul a gyngesgeivel is dicsekedett! De ht knyszerhelyzet volt: Korinthus nemhogy megvdte volna, hanem mg õk tmadtk az apostolt. Megint csak sejteni lehet, hogy apostolsgnak ktsgbevonsa a legfjdalmasabb vd. Ezrt ismtli meg elõbbi rveit is; azaz apostolsgnak ismertetõjegyeit. Szl csodkrl, jelekrõl, erõkrõl, de konkrtan nem nevezi meg õket – ugyangy talljuk a 6:6kk.-ban, a Rm 15:9-ben stb. Mindezekrõl sajt leveleibõl semmit sem tudunk, az ApCsel is csak nhnyat kzl, de ppen Korinthussal kapcsolatban egyet sem. Mindenesetre ezek Korinthusban is ismertek kellett hogy legyenek. Ez a gylekezet teht semmiben nincsen htrnyban a tbbi mgtt; ugyangy rszesltek mindenben, mint msok (apostoli alapts, jelek stb.) –, illetve csak egyben nem: tõlk nem krt s nem fogadott el tmogatst. Ht ha ez htrny – bocsnatot kr rte!
Igazsgtalansgot emlt az apostol – ez visszautal az szvetsgi igazsg (cedq) fogalmra. Taln gy lehetne itt fordtani: „inkorrektsg”? Ez is persze mlyen ironikus kijelents.
2 Kor. 12,14–21. A harmadik t terve s flelme.
A levl vge fel kzeledve – nmikppen megnyugodott lelkillapotban – ismt felmerl a korinthusiakkal val szemlyes tallkozs lehetõsge. Pl nem fl ettõl a tallkozstl, de nem is fog vltoztatni azon a vitatott gyakorlatn, hogy nem fogad el anyagi tmogatst. (Ebben mg Titusz j hrei sem vltoztattk meg.) Tbb indokolst is r: nem a titeket, hanem titeket kereslek; ez gynyrû kifejezse annak, amit Pl tett s tenni akar – ellenttben ellenfeleivel. Azutn a termszeti trvnyre hivatkozik, melyet a grg vilg nagyra rtkel (v. 1Kor 11:14). Ugyanakkor, amikor a szlõ – gyermek kapcsolatrl szl, afel is irnytja a gondolatokat, hogy az apostol s a gylekezet kapcsolata elsõsorban nem jogi, hanem „csaldi” krds; ezrt gyorsan t is tr a szeretetre, amelyet ezrt viszonzsul elvr a gylekezettõl. Õ hajland magt is felldozni – br az ldozat rtelmezse kiss tlzsnak tûnik (dapana s ekdapana inkbb a csaldi kapcsolatokon bell maradva rtelmezendõ).
Megint elõjn az irnia is: vajon annyira ravasz lett volna, hogy õ maga ugyan visszautast minden tmogatst, ugyanakkor a Titusz s trsai ltal vgzett gyûjts mgiscsak az apostol szemlyes javt szolglta volna? Miutn Titusz ppen nemrg rkezett vissza a megnyugtat hrekkel s httrrel, erre a sznoki krdsre a gylekezet csak nemmel vlaszolhatott! Mrpedig Titusz s a vele lvõ testvr ugyanaz a Llek, s ugyanazon a nyomon jr, mint az apostol: Krisztus Lelke ltal Krisztus nyomdokban.
Mindezek – rja az apostol – nem egyszerûen apolgit jelentenek. A gylekezet nem illetkes bri frum (v. 1Kor 4:1–5). A 19. versben az F szksgtelenl gyengti a mondanivalt, ugyanis az apostol a tanskods formuljt hasznlja: „Isten szne elõtt, Krisztusban szlunk” (2:17; 4:2) – s a tanskods tartalma: ptsre, ill. a gylekezet plsre trekszik az apostol. Ez az igazi szndk, nem pedig nmaga igazolsa vagy ajnlsa.
A tervezett ltogatssal kapcsolatban felmerl benne a rgi tapasztalat nyomn indokolt flelem: vajon mit tall ott, mi kvetkezik megrkezse utn? (Felvetõdik megint a levlrszek kronolgiai sorrendje, ugyanis ez a flelem nemigen indokolt itt, Titusz visszarkezse utn.) Fl az apostol attl, hogy ez nem lesz valami kedves alkalom, mindkt oldalt csalds fogja rni. Plt azrt, mert a gylekezet mgsem vltozott meg, s jra megalzza Isten (s nem a gylekezet!). Korinthus pedig abban csaldhat, hogy egy fegyelmezõ apostollal tallkozik majd.
A fegyelmezsnek volna is valsznûleg oka: egsz bûnkatalgust r Pl (v. Rm 1–2; Gal 5; Ef 4; Kol 3; Jak 3). Krds, hogy ezek a bûnk mikor trtntek? Egyes vlemnyek szerint mg pogny korukban, megtrsk elõtt – ezrt lehet a meg nem trst szemkre vetni. Ugyanakkor az 1Kor 5–6 alapjn msok arra gondolnak, hogy a gylekezet bizony keresztyn llapotban is beszennyezte magt ezekkel a bûnkkel. Klnsen jogosnak tûnik ez arra gondolva, hogy a bûnkatalgus vgn hrom szexulis nyomorsg ll, melyekrõl az 1Kor is megemlkezik.
2 Kor. XIII. RSZ
2 Kor. 13,1–10. Utols figyelmeztets.
Legalbbis gy rtelmezzk ezt a szakaszt, mely megtri a mr egyszer lezrtnak tûnt konfliktus bks feldolgozst. Vagy egy olyan rszlet ez, mely kronologikusan nincsen a helyn, vagy msik lehetõsgknt szmoljunk azzal, hogy az apostol a levl vgn summzza azt, ami a levl nagy rsznek clja: a vgleges rendezst mg odarkezse elõtt (s akkor a kronolgia nem lesz krdsess).
Harmadik korinthusi tjra kszl Pl, nem tlsgosan nyugodt llekkel. rdekes feltevs olvashat egy magyarznl a kt vagy hrom tan (5Mz 19:15) emltsvel kapcsolatban: hogy ti. az apostol nem szemlyekre gondol, hanem a sajt korbbi ltogatsaira; azoknak a tapasztalata fogja bizonytani, hitelesteni az gyet. (A rma mgtt az szvetsgi dbr ll, ezrt nem felttlenl „valloms” a jelentse.) Mindenesetre az kiderlt, tank ltal megerõstett bûnk esetben nem lesz tbb kmletes. Nem fenyegets akar ez lenni, hanem megerõstse a 10. rsz mondanivaljnak. Ezt fokozza egy jabb les kijelents is: miutn azzal vdoltk s gnyoltk, hogy a gynge apostolban nem lehet Krisztus ereje, ht most errõl is meg fognak gyõzõdni.
Miutn azonban nem sajt szemlye megdicsõlst vagy gyõzelmt keresi, ugyangy, mint korbban, ezttal is Krisztus pldjrl beszl: Õ is erõtlen volt, s „mint erõtlen” megfeszttetett (az ex prepozci nem kauzlis rtelmû itt), de ppen innen tudja a gylekezet megrteni, hogy ez nem egy abszolt erõtlensg, hiszen nemcsak Jzus feltmadst valljk, hanem azt is, hogy l Isten hatalmbl. Ugyanez vonatkozik az apostolra is: pillanatnyi gyengesge nem az erõ s felhatalmazs hinya nla.
Meglehetõsen les a kvetkezõ versekben is az apostol szava: nem az õ kiprbltsgn kellene a korinthusiaknak rgdniuk, hanem nmagukat volna muszj vizsglat al vennik. (Egyenesen peiraz van a szvegben!) Sznoki a krds: Jzus Krisztus bennetek van-e? – ugyanis ezt az apostol aligha vitatja el a korinthusiaktl, hiszen az egsz eddigi levl ellene mond ennek. Viszont mint sznoki krds, figyelmeztet: nem tudjtok, mit jelent az, ha valakiben Krisztus lakik? s ha ez a kritrium rvnyesl, vajon nem derlne-e ki az apostolrl, hogy nla mi a valsgos helyzet? Ilyen nvizsglat utn taln a dolgok nmaguktl rendezõdnek, Korinthus is reszmlhetne az igazsgra, pl. arra, hogy az apostolbl is ugyanaz a Krisztus szl, akinek hatalma nem ktsges elõttk (3. v.).
rdemes felfigyelni a kifejezsekre: „igazn hisztek-e?” (ei este en t pistei) s „Jzus Krisztus bennetek van?”. Gondoljunk itt a pneumatikus ellenfelekre, akik bizonyosak abban, hogy van hitk. De vajon az egsz letk azt mutatja-e, hogy hitben jrnak? Nem a hit puszta meglte a kritrium, hanem az, hogy a hit ltal Krisztus lakozik-e bennk?! Mindkt esetben szintn sznoki krdsnek tûnik: az apostol nem vitatja el tõlk sem a hitben jrst, sem Krisztus bennk ltt, hanem eszmltetni szeretn õket arra, hogy ez mit jelent, mit kellene, hogy jelentsen!
Hogy mennyire nem a sajt gyõzelmt keresi, azt mutatja a 7k. vers (v. Rm 9:3). Imdkozik azrt, hogy Korinthus tudjon vlasztani j s rossz kztt, akr olyan ron s eredmnnyel, hogy vgl az apostol szemrehnysa is feleslegesnek bizonyuljon, õ maga pedig kiprblatlannak – csak a gylekezet lete jjjn rendbe!
Talnyos az „igazsg ellen”, ill. „igazsgrt” val cselekvs. Lehetsges az a magyarzat is, hogy a kiderlt, a valsgos tnyeket jelenti az igazsg, de lehetsges az is, hogy igazbl ismt az szvetsgi cedq van a sz mgtt, itt: a „megigazultsg”, s akkor azt mondja az apostol: nem akarunk semmi olyat tenni, ami megigazulsotok ellen volna, hanem mindent csak a megigazulsotokrt (azaz a vdakat, az nvizsglat kvetelst stb. is).
A szakasz befejezõ mondatai ismtlik azt, amit mr a 10:4kk.-ban elmondott: van hatalma (exousia!) Istentõl, de nem rombolni akar, hanem pteni. A hatalom rvnyestsnek is meg kell tallni azt a mdjt, amely ezt szolglja.
2 Kor. 13,11–13. Befejezs, a levl lezrsa.
Pr sornyi szveg, mely mltkppen zrja le ezt a hossz levelet. Ugyanis a tmrsgt tantani lehetne: minden egyes szavban egy etikai fejezetet foglal ssze.
A khairete szt minden magyarz „rljetek”-knt fordtja, jllehet rtelmezhetõ lenne „legyetek dvzlve” mdon is. gy a magyarzatok a keresztyn lt rmteli voltt hangslyozzk – ami azrt taln nincsen benne az apostol szavaiban.
A katartizein profn jelentse: a kificamodott tagot helyre tenni – nagyon szemlletess teszi a kijelentst. Korinthus nem lhet gy, mint eddig, helyre kell hozni azt a „bna” llapotot, ami kialakult.
A parakale jelenthet intst is, ugyanakkor vigasztalst is rdemes mindkt jelentsre figyelni; az ints mellett a vigasztals is beleillik a levl zradkba.
Egyetrtsre jutni magyarul is szemlletes kifejezs (azaz nem a gondolatok uniformizlsa, hanem harmonizlsa van benne), de mg szemlletesebb az eredeti szveg: to auto phroneite, azaz: ugyanarra figyeljetek, ugyanaz legyen gondolataitok, trekvsetek kzpontjban (v. Fil 2:5!) – ez teremtheti meg Korinthusban az egyetrtst.
Az F betoldja: „akkor” – ti. akkor lesz Isten veletek. gy azonban flig-meddig szinergizmusnak tûnik, amire aligha gondol az apostol. Itt egyszerûen kijelents s kvnsg hangzik el. A jelzõk pedig ezen a helyen nmagukrt beszlnek. Pontosan rezhetõ, hogy Plnak most az a legfontosabb, hogy Isten a szeretet s bkessg Istene.
A szent csk a zsinaggai gyakorlatbl ered. Valsznû, hogy a keresztyn istentiszteleten mr ebben az idõben is „liturgikusan” gyakoroltk. Ebbõl viszont arra is kvetkeztethetnk, hogy Pl gondolt taln a levl istentiszteleten val felolvassra. Ugyancsak ksznti Korinthust a macedniai gylekezetek nevben is.
A pli levelekben egyedl itt tallunk triadikus ldsformult, jllehet ezt mr az 1Kor 12 elõkszti. Miutn Pl ltalban egytag ldsformult hasznlt, itt a bõvts sorn valsznûleg automatikusan maradt az elsõ helyen Jzus Krisztus emltse azaz a sorrendbõl nem lehet semmi tovbbi kvetkeztetst levonni.
A kegyelemrõl s bkessgrõl szltunk mr a bevezetõ versekkel kapcsolatban is (1:2). A „Llek kzssge” rtelmezse szintn tbbfle lehet: kevsb valsznû gen. auct.-knt, azaz a Llek ltal teremtett kzssgknt felfogni, sokkal valsznûbb gen. obj.-knt: a Llekkel val koinoniaknt rteni.
Feltûnõ, hogy szemlyes dvzlsek ezttal nincsenek a levl vgn. Bizonyra rszben a levl tartalma az oka ennek, de rszben lehet az is, hogy a szveg esetleg tbb levlbõl lltdott ssze.
Az lds mltkppen s megnyugtatan zrja le ezt a sok indulatot tartalmaz s kivlt levelet. Egy magyarz szerint: mint az apa keze a fia fejn – brmily kemny vita utn is gy lesz a levl ldss Korinthus letben.
AJÁNLOM AZ OLDALT
