D�niel VI. R�SZ

Ez a fejezet a 3. r�sszel mutat fel�p�t�s�ben is �s tartalmi vonatkoz�sban is hasonl�s�got.

D�n. 6,1–9. D�rius megtilt minden kultuszi gyakorlatot.

A 6. r�sz dat�l�sa megint csak neh�zs�gekbe �tk�zik. Egy m�d D�riusr�l (6:1), aki Xerxes fia (9:1) �s Kyros el�dje lett volna (10:1), nem tudunk. A 2. versben egy k�zigazgat�si reformr�l van sz�, a birodalomnak 120 korm�nyz�si egys�gre val� beoszt�s�r�l (LXX: 127; Herodotos: 20). Herodotos �s Platon ezt a k�zigazgat�si reformot a harmadik perzsa kir�llyal, I. D�riusszal, Kyros fi�nak, Kambysesnek az ut�dj�val hozza kapcsolatba. Ez az 1. D�rius, akinek apja, Hystaspes, Parthia helytart�ja volt val�sz�n�leg, Kambyses hal�la ut�n a perzsa birodalom sz�thull�s�t csak s�lyos harcok �r�n tudta megakad�lyozni. A D�n nyilv�n erre a D�riusra gondol.

D�niel a h�rom legmagasabb tiszts�gvisel� egyike lesz (v�. 5:7; 5:29). I. D�rius alatt �s ut�n megindult a perzsa birodalomban egy folyamat, amely a birodalom nacion�lis karakter�t h�tt�rbe szor�totta. Erre c�loz a D�n, amikor D�nielt, a nem-perzs�t, mint az orsz�gnak a kir�ly ut�n (egyik) legmagasabb tiszts�gvisel�j�t jel�li meg. D�nielnek korm�nyz�v� val� kinevez�se persze kih�vta korm�nyz�t�rsai f�lt�kenys�g�t, ann�l is ink�bb, mert D�niel Istent�l kapott karizm�j�val kit�nt k�z�l�k (3. vers). Megtal�lj�k a m�dj�t is, hogy hogyan sz�tsanak ellent�tet a kir�ly �s D�niel k�z�tt. A t�rv�ny (dat), amely mindkett�j�knek parancsol, D�nielnek az Isten t�rv�nye (6. vers; ezen a helyen nyilv�n a h�ber tor�h sz�val azonos jelent�s�); D�riusnak pedig a kir�ly t�rv�nye, amely a m�dek �s perzs�k t�rv�nye szerint megv�ltoztathatatlan volt (Eszt 1:19; 8:8 csak bizonyos esetekre vonatkoztatja a megv�ltoztathatatlans�got, a D�n szerint azonban ez a rendelkez�s �ltal�nos �rv�ny� volt).

A kir�ly beleesik a csapd�ba. Az, amit a f�lt�kenyked�k k�v�nnak, a k�vetkez�: a kir�ly tiltson be egy h�napra minden kultuszi gyakorlatot, kiv�ve a saj�t tisztelet�t (v�. 3:1kk.), s aki ezt a tilalmat megszegi, azt az oroszl�nok verm�be vess�k (val�sz�n�leg ketrecr�l van sz�, ahol az oroszl�nokat, amelyeket �nneps�geken szerepeltettek, tartott�k).

D�n. 6,10–19. D�niel megszegi D�rius rendelkez�s�t �s oroszl�nok k�z� vettetik.

D�niel �ppen �gy nem akcept�lta a kir�lynak a Jahve-kultuszt�l elt�r�teni k�v�n� rendelkez�seit, mint ahogy arr�l a 3. fejezetben olvasunk Nabukadneccar rendelkez�s�vel kapcsolatban. Az exilium idej�n alakult ki az a priv�tliturgiai gyakorlat a zsinag�gai istentiszteletek mint�j�ra, hogy minden hith� zsid� naponta h�romszor egy�ni istentiszteletet tartott (a jeruzs�lemi templomban naponta k�tszer volt �ldozat, illetve istentisztelet: Ex 29:39; Num 28:4). A priv�t-istentisztelet f� r�sze, csak�gy, mint a zsinag�gai istentisztelet�, az im�ds�g volt. A hith� zsid� leborulva �s Jeruzs�lem fel� fordulva im�dkozott (11. vers).

D�niel „t�rv�nyszeg�s�r�l” tudom�st szerezve, a hivatalnokok azonnal jelentkeznek D�riusn�l �s k�vetelik a rendelkez�s �rtelm�ben D�niel megb�ntet�s�t. D�rius nem sz�vesen tesz eleget ugyan ennek a k�v�ns�gnak, de k�ti �t saj�t hatalma, D�nielt az oroszl�nok ketrec�be vetik.

D�n. 6,20–25. D�niel megmenek�l.

D�rius, ellent�tben Nabukadneccarral (3:24kk.), nagy szorong�sok k�z�tt megy az oroszl�nok ketrec�hez, titkon m�gis abban rem�nykedve, hogy D�nielt megmentette eddig is hatalmasnak mutatkoz� Istene. Val�ban, D�niel s�rtetlen�l ker�lt ki az oroszl�nok k�z�l, ahov� most m�r azok ker�lnek, akik D�nielt v�dolt�k (v�. Deut 19:16–19).

Ez a D�niel-t�rt�net a vigasztal�s �s bizakod�s forr�s�v� v�lt (Zsid 11:33k.). Az �egyh�z m�v�szete D�niel megmeneked�s�t az oroszl�nok barlangj�b�l �gy fogta fel, mint a felt�mad�s szimb�lum�t. A zsid� m�v�szetben is felhaszn�lt�k a „D�niel az oroszl�nok barlangj�ban” momentum�t.

D�n. 6,26–29. D�rius rendelkez�se.

�pp�gy, mint Nabukadneccar a harmadik r�szben, most D�rius ad ki egy proklam�ci�t. D�rius proklam�ci�ja t�bbet mond, mint Nabukadneccar�. Ez �rthet� is, ha figyelembe vessz�k a k�l�nbs�get kett�j�k viselked�se k�z�tt. A 29. vers t�rt�neti eligaz�t�st k�v�n adni – a val�s�gban persze Kyros el�bb uralkodott, mint D�rius.

D�n. VII. R�SZ Ezt a r�szt a magyar�z�k a D�n k�zponti r�sz�nek ismerik el. A fejezet bizonyos r�szei ritmikus form�ban vannak meg�rva, de ebb�l a fejezet nem egys�ges volt�ra nem lehet k�vetkeztetni.

D�n. 7,1–8. A n�gy �llat.

Az 1. vers szerint a l�tom�st D�niel Belsaz�r kir�ly els� �v�ben l�tta, teh�t kor�bban, mint ahogy a 6. r�szben elmondottak lezajlottak. Nincsen sz�ks�g arra, hogy m�s d�tumot �llap�tsunk meg a 7. fejezet sz�m�ra, csak az�rt, hogy a t�rt�ntek folyamatoss�g�t id�rendben biztos�tsuk. A v�zi�k abban az id�szakban jelentek meg D�nielnek, amelyikr�l besz�mol az 1–6. r�szekben. Nagyobb probl�m�t jelent Belsaz�rnak, mint kir�lynak a szerepeltet�se. Belsaz�r soha nem volt kir�ly, b�r t�vollev� apj�t helyettes�tette. Apja megint csak nem Nabukadneccar volt, mint azt a D�n �ll�tja, hanem Nabonidus, az utols� babiloni uralkod�.

A 2. verst�l kezdve sz�mol be a D�n a n�gy �llat alakj�r�l. A n�gy �llat a „nagy tenger”-b�l emelkedik ki – ezzel a kifejez�ssel a F�ldk�zi-tengert szokt�k jel�lni. A magyar�z�k �ltal�ban p�rhuzamot vonnak a 2. versben eml�tett „nagy tenger” �s a teremt�si m�toszok (Babilon), tov�bb� a Gen 1:2 tengere k�zt. Ezt az �sszehasonl�t�st az teszi neh�zz�, hogy a n�gy �llat n�gy t�rt�nelmi korszakot k�v�n reprezent�lni, m�gpedig a Nabukadneccar birodalm�val kezd�d�en (v�. 2. r�sz), �gyhogy a teremt�snek nem sok helye marad az eg�sz k�pben.

Mind a n�gy �llat a tengerb�l j�n ki, �s mivel a n�gy �gt�jr�l j�v� sz�lt�l viharos tenger a rosszat szimboliz�lja, ez konzekvenci�k levon�s�ra k�telez a n�gy �llat meg�t�l�s�t illet�en is; az �t�let mind a n�gy f�l�tt elmarasztal�. Ilyen vonatkoz�sban egy nevez�re hozhat� mind a n�gy, b�r, mint a 3. versben olvassuk, mind a n�gy m�s.

Az els� �llat oroszl�n, sassz�rnyakkal. Ez az �llat a babiloni, �s m�g ink�bb az assz�riai k�pekr�l ismert. A 4. vers z�r�mondata utal a 4:13-ra. Minden val�sz�n�s�g szerint a babiloni birodalmat szimboliz�lja. Az a t�ny, hogy az oroszl�n sz�rnyai kit�pettek, nem (csak) azt jelenti, hogy hatalm�t�l megfosztatott, hanem emberform�j�s�ga is k�vetkezik ebb�l.

A m�sodik �llat medve. A medve nem szerepel gyakran szimbolikus �llatk�nt. Problematikus annak a megfejt�se, hogy mit jelent, hogy csak az egyik oldal�ra van �ll�tva. Tal�n, hogy nincs a kapacit�sa kihaszn�lva sz�z sz�zal�kig? A h�rom borda a sz�j�ban jelk�pezi a (m�r majdnem elfogyasztott) zs�km�nyt (v�. �m�s 3:12). Nincs megmondva, hogy ki biztatja h�sev�sre. Ez azt jelenti, hogy Isten maga az, aki sz�l. A medve a D�n 7-ben minden val�sz�n�s�g szerint a m�d birodalmat jelenti. A harmadik �llat, a p�rduc, a perzsa birodalmat reprezent�lja. A n�gy sz�rny tal�n a perzsa seregek gyorsas�g�ra utal (v�. �zs 41:3). A n�gy fej viszont vagy a D�n 11:2-ben eml�tett n�gy kir�ly, vagy a perzsa kir�lyok k�z�l m�sik n�gy.

A negyedik �llat, a sas, a g�r�g (maced�niai) birodalom. A vas eml�t�se kapcsolatba hozza a sas k�p�t a 2:40-nel, a negyedik birodalom k�p�vel. A szarvak egyes uralkod�kat reprezent�lnak, m�gpedig nem egy korszak k�l�nb�z� uralkod�it, hanem egym�st k�vet� kir�lyokat.

D�n. 7,9–14. Az „�regkor�” �s az „Emberfia”.

Ezekben a versekben egy �t�lethozatal van le�rva. Az „�regkor�” elnevez�s utal Isten �r�kk�val� volt�ra. Az Isten le�r�s�n�l nem id�zik sokat a D�n, �tt�r a k�rnyezet le�r�s�ra. Az eg�sz k�rnyezet Isten hatalm�t dokument�lja. Az is az isteni hatalom bemutat�s�ra szolg�l, hogy az Istent szolg�l�k sereg�nek sz�ma v�gtelen (t�zezerszer t�zezer). A k�nyvek eml�t�se (10. vers) is mutatja, hogy hivatalos �ton t�rt�nik a b�r�skod�s.

A 13. vers adja tudtul az „Emberfi�nak”, vagy „emberhez hasonl�nak” (bar’�nos) a megjelen�s�t. A k prepoz�ci� jelentheti a „mint” �sszehasonl�t� sz�t, de jelentheti az identit�st is. Az „Emberfia” magyar�zat�n�l problematikus, hogy individuumr�l van-e sz� vagy pedig kollekt�v jelent�se van-e ennek a kifejez�snek. Az Eti�p Enok-k�nyvben, a IV. Esdr�s k�nyv�ben �s az evang�liumokban egy�rtelm�en individu�lis jelent�startalma van az Emberfi�nak. A D�n-ben viszont �ltal�ban a kollekt�v jelent�st szokt�k kiemelni, m�gpedig �gy, hogy az „Emberfia” Izr�elt jelenten�. Azt a magyar�z�k rendszerint hangs�lyozz�k, hogy az individu�lis �s a kollekt�v jelent�s� „Emberfia” fogalom nyugodtan kialakulhatott egym�s mellett, illetve D�niel az individu�lis fogalom kollekt�v von�sait h�zza meg er�sebben.

A magyar�z�k az „Emberfi�n” a D�n-ben �ltal�ban Izr�elt �rtik. Csakhogy, mivel az �llatok vil�gbirodalmakat jelentenek, val�sz�n�, hogy az Emberfia is vil�ghatalom. K�l�nbs�g �ll fenn azonban az �llatok �ltal reprezent�lt vil�ghatalmak �s az Emberfia �ltal k�pviselt vil�ghatalom k�z�tt, amely k�l�nbs�get a k�p is �rz�keltet: �llat – ember. M�sr�szt k�ts�gtelen, hogy az Emberfi�nak a D�n-ben vannak individu�lis von�sai (13. vers: megjelenik az „�regkor�” el�tt; 14. vers: orsz�got kap). Az Emberfia a D�n-ben nem a szenved� Messi�s megszem�lyes�t�je (m�sk�nt M�rk 8:31 �s m�shol). D�n. 7,15–22. A n�gy �llat. Most D�niel �rzi sz�ks�g�t annak, hogy v�zi�ja �rtelm�t megtudakolja. A n�gy �llat n�gy kir�ly (LXX �s Theodotion: n�gy birodalom, ami l�nyeg�ben ugyanazt jelenti). D�niel �rdekl�d�se mindenekel�tt a negyedik �llat fel� fordul: a g�r�g-maced�niai birodalom fel� – ez az a birodalom, amelyik a D�n szerint k�l�nb�zik a m�sik h�romt�l. A t�z szarvat az exeget�k a legk�l�nb�z�bb magyar�zatokkal k�s�rt�k – �ltal�ban vagy ptolemeida �s szeleukida, vagy csak szeleukida uralkod�kat �rtettek rajta. Az a v�lem�ny is elhangzott, hogy nem sz�ks�ges t�z konkr�t uralkod�ra gondolni, hanem a t�zes sz�m a teljess�get jelenti. Bizonyosan egyik felfog�sr�l sem �ll�that�, hogy igaza lenne. T�ny az, hogy a D�n t�rt�nelmi szem�lyeket �rtett rajtuk.

D�n. 7,23–28. A negyedik �llat (folytat�s).

A negyedik �llat a legjelent�sebb D�niel sz�m�ra. M�g a t�z szarv �rtelmez�s�n�l felt�telez�sekre vagyunk utalva, addig a k�s�bb n�vekedett szarv tekintet�ben (7:8.11.20.24k.) megegyeznek a kutat�k. IV. Antiochus Epiphanesr�l (175–163) van sz�. � volt az, aki a kultuszi terminusokat �s a zsid�k t�rv�ny�t, a t�r�t megv�ltoztatta (1Mak 1:41k.).

Kik voltak a „szentek”, akik Antiochus Epiphanes kez�be adattak? A 17–18. vers D�niel l�tom�s�nak a summ�j�t adja: a n�gy birodalom ut�n egy �t�dik birodalom k�vetkezik: ha az Emberfi�t individu�lisan magyar�zzuk, akkor egy messi�si birodalomr�l besz�lhet�nk, ha kollekt�v jelent�st tulajdon�tunk neki, akkor pedig egy, az Isten v�lasztottaib�l �ll� gy�lekezet (a szemek) fog egy birodalmat alkotni �s uralkodni. A n�gy – ellens�ges – birodalom alatt a D�n k�ts�gtelen�l t�rt�netileg l�tez�, illetve l�tezett birodalmakat �s korszakokat �rtett. Bizony�ra ez a helyzet a „magass�gos szenteinek” a birodalm�val is, de azzal a k�l�nbs�ggel, hogy a D�n itt a t�rt�nelmet a v�gid�kig val� kifejl�d�s�ben n�zi. IV. Antiochus Epiphanes ugyan a zsid�k ellen hadakozik (konkr�t t�rt�neti esem�ny a 25. vers), de hatalma korl�tozott: id�ig, id�kig (k�t id�ig) �s f�l id�ig tart (�sszesen 31/2, a szent hetes sz�m fele). Az id�pont megad�s�val adta tudtul a D�n, hogy Antiochus Epiphanes hatalma a „szentek” f�l�tt korl�tozva van. Az Antiochus uralma ut�n k�vetkez� �llapotot a D�n mint a v�gid�k korszak�t �rja le, mint eszkatologikus id�szakot, amely az �r�kk�val�s�gig tart.

A z�r� (28.) vers az 1. verssel egy�tt keretet ad a v�zi�nak. D�niel nyugtalans�ga azonban nem oszlott el azzal, hogy az �lom �rtelm�t megragadta, ez ad �tmenetet a k�vetkez� fejezetekhez.

D�n. VIII. R�SZ

D�n. 8,1–2. Id�- �s helymeghat�roz�s.

Az id�meghat�roz�s a 7. fejezettel val� kapcsolatot k�v�nja dokument�lni. B�r a D�n a babiloni uralom v�g�t jel�li meg id�pontul, a helysz�nt m�gis a Babilont�l keletre fekv� El�m ter�let�re teszi. Susa v�ros�r�l van sz�, amely er�d�tm�nny� volt ki�p�tve �s a perzsa kir�lyoknak volt a sz�khelye (itt is �s az Eszter k�nyv�ben is �gy szerepel, mint a perzsa uralom sz�khelye). Az Ulaj foly�t a Sus�t�l keletre foly� Eulaeus foly�val szokt�k azonos�tani.

D�n. 8,3–14. A kos �s a kecskebak.

A 20. versb�l tudjuk, hogy a kos a m�d-perzsa birodalmat szem�lyes�ti meg. A perzsa korb�l sz�rmaz�, de val�sz�n�leg babiloni eredet� asztrol�giai t�rk�p szerint Perzsia a kos, Sz�ria pedig a kecskebak. Sz�ri�t viszont a g�r�g-maced�niai birodalommal lehet azonos�tani att�l a kort�l kezdve, amikor a szeleukida birodalom Sz�ri�ban l�trej�tt. A kos eset�ben az egyik szarv a m�deket, a m�sik, a k�s�bb n�v�, a perzsa birodalmat jelenti. Az ut�bbi a nagyobb a 3. vers szerint – utal�s a perzsa birodalom nagyobb jelent�s�g�re. Csak h�rom ir�ny van megnevezve, amerre a bak �klelt, mert a negyedik ir�ny fel�l, kelet fel�l terjeszkedett a m�d-perzsa birodalom.

A bibliai kecskebaknak az unicornus-nak csak egy szarva van: a 21b ismeret�ben ez az egy szarv Nagy S�ndort jelk�pezi. A 8. vers sz�mol be Nagy S�ndor hirtelen hal�l�r�l – a nagy szarv let�rik – �s az ut�na k�vetkez� diadoch-uralomr�l. A 8. versben szerepl� n�gy (�j) szarv azonos�t�sa egyes uralkod�kkal csak feltev�s maradhat – bizonyosat nem tudunk.

A kis szarv (9. vers) IV. Antiochus Epiphanes – a 9. vers az � h�d�t�sair�l sz�mol be Egyiptom �s Mezopot�mia fel�. � az, aki a t�mid-�ldozatot (Ex 29:38kk.; Num 28:3kk.) betiltotta �s a templomot megszents�gtelen�tette az�ltal, hogy 157 december 8-�n az olt�rra Zeus Olympios embl�m�j�t helyeztette.

A v�zi�ba egy aud�ci� le�r�sa van k�zbeiktatva (13. vers; v�. Zak 1:12k.). A felelet szerint 2300 est�ig �s reggelig – vagyis 1150 napig tart a templom megszents�gtelen�t�se. Az�rt van eml�tve k�l�n az este �s a reggel, mert a t�mid-�ldozatokat este �s reggel mutatt�k be. Mivel a nap naplementekor (kb. 18 �rakor) �rt v�get, az �j nap els� �ldozata az esti �ldozat volt. Az 1150 napig tart� megszents�gtelen�t�se a templomnak nem vaticinium ex eventu. A D�n szerz�je val�sz�n�leg akkor �rhatta ezt a j�vend�l�st, amikor ugyan a Makkabeus J�d�s �ltal lehet�v� tett templomszentel�s m�g nem k�vetkezett be, de a Makkabeusok harci sikerei minden k�ts�get kiz�r�lag mutatt�k, hogy be fog k�vetkezni. Az 1150 nap egy�bk�nt is csak hozz�vet�legesen azonos�that� a 7:25 adat�val (amennyiben az „id�ket” du�lis �rtelemben vessz�k, �s h�rom �s f�l �vvel sz�molunk).

D�n. 8,15–27. A l�tom�s �rtelm�t mennyei l�ny adja tudtul.

A neve is fel van jegyezve: ez az els� eset az �sz�vets�gben, hogy egy angyal n�v szerint van eml�tve. A D�n magyar�zat�t a l�tom�sokhoz m�r a l�tom�s le�r�s�n�l anticip�ltuk, annak ism�tl�se f�l�sleges. Szakaszunkban h�rom vers is utal arra (17.19.26.), hogy a l�tom�snak nem csup�n kort�rt�neti jelent�s�ge van. Ez persze nem jelenti azt, hogy az apokaliptikus jelrendszert ki kellene venni abb�l a kort�rt�neti �sszef�gg�sb�l, amelybe a D�n �ll�tja (v�. 20k. versek). Nem von le a bibliai �zenet �rt�k�b�l semmit, ha nem pr�b�lunk kiagyalt krisztol�giai vagy egyh�zt�rt�neti magyar�zatokkal k�zel�teni a sz�veghez, �pp ellenkez�leg, ez hamis�tan� meg a D�n tulajdonk�ppeni mondanival�j�t. A D�n az egyh�z sz�m�ra mindig aktu�lis mondanival�ja abban van, hogy Izr�elnek, az �sz�vets�gi istenn�p�nek a t�rt�net�vel foglalkozik.

D�n. IX. R�SZ

D�n. 9,1–2. Bevezet�s.

Mint �ltal�ban a D�n-ben, ez sem probl�mamentes. A 9:1 els� m�d kir�lynak D�riust teszi meg, �s hozz� azt �ll�tja, hogy ez a D�rius Xerxes fia lett volna. Amennyiben D�riuson I. D�rius perzsa uralkod� �rtend�, ennek volt a fia Xerxes. D�niel �rdekl�d�s�nek k�z�ppontj�ban a hetven�ves fogs�gr�l sz�l� jeremi�si j�vend�l�s �ll (Jer 25:11; 29:10). A D�n szerz�je hasonl�s�got l�t a 70 �ves babiloni fogs�gban s�nyl�d� Izr�el �s a IV. Antiochus Epiphanes korabeli esem�nyek k�z�tt. Ez az el�felt�tele a bevezet� verseket k�vet� im�nak.

D�n. 9,3–19. D�niel im�ja.

Az im�ds�g m�faja: b�nvall� (4–14. versek) �s k�r� (15–19. versek) ima. Kollekt�v jellege van, m�g akkor is, ha a n�p – vagy a gy�lekezet – nem r�szese is konkr�tan az im�nak. A Zsolt�rok k�nyv�b�l a k�vetkez� zsolt�rok k�n�lkoznak parallelnek: Zsolt 44; 74; 79–80.

D�niel b�nvall�sa teljes, minden fenntart�s n�lk�l Isten igazs�g�t l�tja �rv�nyre jutni abban, hogy a b�n�s, l�zad� n�pet Isten kivetette �sei f�ldj�b�l. Az isteni igazs�goss�g �rv�nyes�l�s�nek elismer�se az ember �let�nek az alakul�s�ban az el�felt�tele annak, hogy az �r kegyelm��rt k�ny�r�ghess�nk. Az im�ds�g m�sodik fel�ben az a k�r�s hangzik el, hogy Isten ne hagyja mag�ra a b�n�re r�eszm�lt n�pet, amely azzal, hogy b�nb�natra k�sz, �jra utat tal�lt Istenhez.

D�n. 9,20–27. G�briel magyar�zata Izr�el sors�r�l.

Az im�ra adott v�lasz az angelus interpres megjelen�se, ugyanarr�l a G�brielr�l van sz�, aki a 8. fejezetben megjelent D�nielnek. Az esti �ldozat eml�t�se csup�n id�meghat�roz�s: abban az id�pontban jelent meg az angyal, amikor a nap els� �ldozat�t (az esti t�mid�ldozatot) szokt�k meg�ldozni. A G�briel adta magyar�zat l�nyeg�ben a jeremi�si j�vend�l�s �j interpret�l�sa (D�n 9:2; Jer 25:11; 29:10). A sz�veg, amelynek utal�sait nagyon neh�z azonos�tani, sz�vegkritikai szempontb�l is nagyon romlott �llapotban van.

Jeremi�s 70 �vr�l besz�l. A D�n viszont hetven „h�tr�l”, �vh�tr�l sz�mol be. A h�t�ves peri�dusokban val� sz�mol�s a Lev 26:34k.-re mehet vissza (v�. 2Kr�n 36:20k.). A „szentek szentje”, amelyik felkenettetik, nem a Messi�s, hanem vagy a templom, vagy az olt�r �rtend� rajta (v�. Ez 43:12; 45:3; az olt�rra vonatkoztatva Ex 29:37).

A kiindul�pont a jeremi�si j�vend�l�s a templom helyre�ll�t�s�r�l, m�gpedig a j�vend�l�s tartalma, teh�t Jeruzs�lem eleste (587); f�ggetlen�l att�l, hogy Jeremi�s mikor mondotta el a j�vend�l�st. 587-t�l kezdve teh�t 70 �vh�tre osztja be a D�n az id�t a kultusz helyre�ll�t�s�ig. A 70 �vh�t megint csak szakaszokra oszlik: 7–62 – f�l-f�l.

Az els� peri�dus h�t �vh�t, 587-t�l a „Messi�s-fejedelem” megjelen�s�ig (m�siah n�g�d). 587-t�l Kyros ediktum�ig, 539-ig val�ban majdnem pontosan 49 �v telt el. Az 539-es d�tumhoz kell sz�m�tani a templom felszentel�s�t is (515), mint ami id�ben ugyan nem esett egybe a babiloni fogs�gb�l val� visszat�r�ssel, de szorosan �sszef�gg vele. A 25. versben eml�tett Messi�s teh�t egy olyan szem�ly, aki az exilium v�g�n �lt. Pontosan nem lehet meg�llap�tani, hogy kire gondol a D�n. A magyar�z�k vagy Kyrosra gondolnak (v�. �zs 45:1; 2Kr�n 36:20kk.), vagy pedig J�sua f�papra. A n�gid sz� ugyan fejedelmet jelent, viszont a D�n 11:22-b�l nyilv�nval�, hogy a n�g�d sz� a f�papra is vonatkoztathat�. A m�sodik peri�dus 62 �vh�tig tart. A D�n val�sz�n�leg az 539–170-ig tart� id�szakot jel�li meg ezzel. Ez ugyan r�videbb mint 62�7 �v, viszont a k�s�i zsid�s�gnak hamis k�pe volt a perzsa korszakr�l kronol�giai szempontb�l �s �ltal�ban hosszabbnak tekintett�k ezt a korszakot, mint amilyen a val�s�gban volt. A 28. versben szerepl� „Messi�s” III. Oni�s lehetett. Az � f�papi m�lt�s�g�b�l val� elt�vol�t�s�ra utal a 26a; a 28b pedig kiv�geztet�s�re. A kett� k�z�tt kb. �t �v telt el. (A 26b-ben ‘am helyett ‘�m olvasand�: a „fejedelem n�pe” helyett „fejedelemmel”). Ennek a korszaknak a v�g�t hatalmas pusztul�s jellemzi.

A harmadik peri�dus csak egy �vh�tig tart. Ez az �vh�t megint csak k�t r�szre oszlik. A 27. vers arr�l sz�mol be, hogy a sz�vets�g meger�s�dik (a massz�r�ta sz�veg a 27a alany�nak ugyan IV. Antiochust gondolja, de val�sz�n�bb, hogy a berit az alany). Nem tudjuk pontosan, hogy a „sz�vets�g” ezen a helyen mit jelent. Vagy �ltal�nosan a Jahv�val val� sz�vets�gr�l van sz� (v�. D�n 11:22; 11:28), vagy pedig arr�l a diath�k�-r�l, amelyet az 1Makk 1:11 szerint a hell�nista p�rt akart a zsid� n�pre r�er�szakolni, viszont mivel a kett� egym�ssal �sszef�gg�sben �ll, mindkett�re gondolhatunk.

Az �vh�t fel�n�l IV. Antiochus Epiphanes megsz�nteti a templomban a naponk�nti k�tszeri �ldozatot. Ez 18:7-ben volt. A templom �jra-felszentel�se 184-ben t�rt�nt – teh�t csak k�r�lbel�l felel meg a harmadik peri�dus m�sodik fel�nek. A D�n minden val�sz�n�s�g szerint m�g a templom �jra-felszentel�se el�tt �r�dott, a templom �jra-felszentel�s�re val� utal�s teh�t nem vaticinium ex eventu. Az eg�sz �jra-interpret�l�sa a jeremi�si j�vend�l�snek az�rt t�rt�nt, hogy a D�n szerz�je a k�sz�b�n�ll� szabadul�st meghirdesse.

Az igehirdet� nem akkor magyar�zza helyesen ezt az �sz�vets�gi textust, ha kiragadja kort�rt�neti �sszef�gg�s�b�l, �s a „Messi�s” szem�ly�n Krisztust �rti. Krisztusr�l nem sz�lhatott a D�n, de Krisztusra n�zve igen. Viszont �ppen az a m�d, ahogy a D�n a jeremi�si �g�retnek nem csup�n egyszeri beteljesed�s�r�l tud, hanem ebbe az isteni �g�retbe belevonja a maga kor�t is �s kor�nak Izr�el�t, arra tan�t, hogy az isteni �g�ret nem vesz�ti �rv�ny�t egy egyszeri beteljesed�ssel, hanem az isteni kegyelem �g�rete minden id�k egyh�z�ra �rv�nyes.

D�n. X. R�SZ

A 10., 11. �s 12. r�szek egy eg�szet k�peznek, a 12:5kk. kifejezetten utal a 10. r�szre. A 10. fejezet mintegy bevezet�se a k�vetkez� fejezetnek.

D�n. 10,1–20. D�niel l�tom�sa.

Az els� versben van megadva a l�tom�s id�pontja, Kyros uralkod�s�nak harmadik �ve, vagyis az az id�, amikor a babiloni uralom ut�n megkezd�d�tt Izr�el �let�ben az �j korszak, amely szabadul�st jelentett – a 12. r�szben azt�n Izr�el v�gleges szabadul�s�ig tart a v�lasztott n�p t�rt�net�nek elbesz�l�se.

D�niel h�rom h�tig b�jt�lt (2. vers, v�. 9:3). A b�jt�l�se mintegy felk�sz�l�s az isteni kinyilatkoztat�s befogad�s�ra. Hogy a v�zi� t�rt�netis�g�t bizony�tsa, a D�n pontosan megadja az isteni l�ny megjelen�s�nek id�pontj�t, Nisan h�nap 24. napj�t. D�niel ugyan nem egyed�l van, de a k�rnyezete semmit sem �szlel abb�l, amit � l�t (v�. D�n 3:24k.; ApCsel 9:6k.; 22:9; 26:13k.). Akik vele vannak, nem l�tnak ugyan semmit, de valami megmagyar�zhatatlan r�m�let ker�ti hatalm�ba �ket (7. vers).

D�nielnek l�tom�sa van, egy angyalt l�t (G�brielt, v�. 8:15; 9:21kk.; 10:11; 10:13; 10:21k.) �s nem a Messi�st. D�niel l�tom�sa az Ez 1:26k. theof�ni�j�nak a vari�ci�ja. Egy mennyei pap ruh�ja van az angyalon (Lev 6:10; Jel 15:6; Ez 9:2kk.; 10:2). Felt�n� a le�r�sban, hogy egyr�szt az angyal ruh�ja van le�rva, m�sr�szt viszont maga az angyal teste.

D�nielt az ereje elhagyja, de az angyal felseg�ti �s meger�s�ti az �zenet befogad�s�ra (8–11. versek). A – meg nem nevezett – angyal, akit csak a kontextusb�l lehet azonos�tani, az�rt nem hozta hamarabb az �zenetet – a v�rakoz�s ideje egybeesik D�niel b�jt�l�s�nek idej�vel, 21 nap –, mert a mennyben az egyes orsz�gokat, birodalmakat reprezent�l� angyalok k�zt harc folyt (v�. Jel 12:7), �s Perzsia v�d�angyala megakad�lyozta G�brielt �zenet�nek tudtul ad�s�ban. Nem a D�nielnek megjelen� angyal Izr�el mennyei k�pvisel�je, hanem Michael, aki azt�n lehet�v� teszi, hogy D�nielnek megjelenhess�k a l�tom�s.

D�niel �jra eszm�let�t veszti, �s valaki – a sz�veg�sszef�gg�sb�l az der�l ki, hogy az az angyal, aki m�r el�tte is sz�lt hozz� – �jra annyira meger�s�ti D�nielt, hogy az �zenetet meg�rthesse. A mennyei k�ld�tt utal az elk�vetkezend� k�zdelmeire a perzsa �s a g�r�g birodalmat k�pvisel� angyalokkal.

D�n. XI. R�SZ

D�n. 10,10:21–11:1. Kapcsolat az angyal megjelen�se �s a meghirdetett �zenet k�zt.

Ebben a k�t versben sokan betold�st l�tnak. A 10:21a a jeremi�si j�vend�l�sre utal, �s mutatja, hogy a 11. fejezet tulajdonk�ppen a 9:24–27 b�vebb kifejt�se. A 11:1 id�meghat�roz�sa – D�rius kir�ly els� esztendeje – szint�n a 9. r�sszel keresi a kapcsolatot (9:1).

D�n. 10,2–9. A perzsa uralkod�kt�l II. Seleukos Kallinikosig.

A h�rom perzsa uralkod� kil�t�r�l elt�rnek a komment�rok v�lem�nyei. Lehets�ges sorrend: I. D�rius (521–486), Xerxes (485–465) �s I. Artaxerxes (464–424); vagy pedig I. Artaxerxes, II. D�rius (424–404) �s II. Artaxerxes (404–359); ez ut�bbi n�vsor szerint a negyedik uralkod� III. Artaxerxes (359–338) lenne, aki a perzsa hatalom restaur�ci�j�ra t�rekedett, �s r�vid id�re Egyiptomra is kiterjesztette hatalm�t.

A 3k. versek Nagy S�ndor uralm�r�l �s birodalm�nak sz�thull�s�r�l sz�molnak be (szeleukida �s ptolemeida birodalom).

Az 5. vers az �szaki, szeleukida �s a d�li, ptolemeida birodalom rivaliz�l�s�val foglalkozik. A „d�li kir�ly” I. Ptolemeus Lagi (305–282). Neki volt a f�vez�re kezdetben I. Seleukos Nikator, aki k�s�bb �n�ll� birodalmat – a sz�r birodalmat – hozott l�tre (311–280) – ezt I. Ptolemeus nem tudta megakad�lyozni. I. Seleukos sz�r birodalma hatalmasabb volt, mint az I. Ptolemeus�.

Figyelmen k�v�l hagyva a ptolemeida �s szeleukida uralkod�knak az I. Seleukos �ltal alap�tott birodalom okozta h�bor�skod�s�t, a 6. vers m�r a k�t birodalom b�k�s egym�smellettis�g�r�l sz�mol be. II. Antiochus Theos szeleukida uralkod� (260–246), II. Ptolemeus Philadelphosnak (285–246) a l�ny�t, Berenik�t vette el feles�g�l (v�. D�n 2:43). II. Antiochus hal�la ut�n, a Berenike miatt kitasz�tott els� feles�g�nek, Laodik�nek a fia, II. Seleukos Kallinikos (246–226) Berenik�t �s kisfi�t kiszolg�ltatja Laodike bossz�j�nak.

A 7. versben III. Ptolemeus Euergetesr�l olvasunk (246–221), aki II. Seleukosra t�mad, hogy testv�r�t megmentse, illetve, hogy hal�l�t megbosszulja, III. Ptolemeus elfoglalja II. Seleukos f�v�ros�t, Antiochi�t �s Seleuki�t, a kik�t�v�rost. III. Ptolemeus hatalmas zs�km�nnyal t�r vissza h�d�t� �tj�r�l. A 9. vers arr�l a h�bor�r�l sz�mol be, amelyiket 242-ben II. Seleukos robbantott ki, de amely sz�m�ra veres�ggel v�gz�d�tt.

D�n. 10,10–19. III. Antiochus.

A 10. vers II. Seleukos fiainak, III. Seleukos Keraunosnak (226–223) �s III. Antiochusnak (223–187) k�z�s hadik�sz�l�d�s�r�l sz�mol be. A 10b–13. III. Antiochusnak a ptolemeida birodalom elleni hadj�rataival foglalkozik. A 10b k�t hadj�ratr�l is besz�mol, amelyek nem vezettek III. Antiochus teljes gy�zelm�hez. A 10. vers v�g�n az „er�d�tm�ny” val�sz�n�leg Seleukia kik�t�v�rost jelenti, amely III. Ptolemeus �ta a ptolemeid�k kez�n volt. Ez most �jra visszaker�l a szeleukid�khoz (Kr. e. 219). A 11k. versek Antiochus veres�g�r�l sz�molnak be Raphi�n�l (217). Ez a veres�g III. Antiochus sz�m�ra azt jelentette, hogy elvesztette mindazt, amit eddigi hadj�rataival szerzett, csup�n Seleuki�t tudta megtartani. IV. Ptolemeus Philopator (221–204) uralkod�sa idej�re esett ez. IV. Ptolemeus kihaszn�latlanul hagyta gy�zelm�t, �gyhogy III. Antiochus ellent�mad�sba mehetett �t (13. vers).

A 14. vers foglalkozik Izr�ellel. IV. Ptolemeus hal�la ut�n ennek kiskor� fia, V. Ptolemeus Epiphanes (203–181) ker�lt a tr�nra. Mivel Alexandri�ban l�zad�s t�rt ki, Maced�niai F�l�p �s Antiochus a ptolemeida birodalom ellen h�d�t� hadj�ratot folytattak. E hadj�rat alkalm�val bizonyos zsid� k�r�k III. Antiochus mell� �lltak. A „l�tom�s” a 14. versben ezeknek a zsid�knak a politikai terveire vonatkozik. A zsid�k terve azonban nem volt kereszt�lvihet�, mert V. Ptolemeus visszaszerzi Palesztin�t (14. vers v�ge). V. Ptolemeus v�g�l m�gis elveszti a h�bor�t, a szeleukida csapatok beszor�tj�k Szidonba (Kr. e. 198, 15. vers: a meger�s�tett v�ros).

A 16. vers Antiochusra vonatkozik. A 17. vers III. Antiochus l�ny�nak, Kleop�tr�nak V. Ptolemeusszal k�t�tt h�zass�g�t �rja le. Antiochus a h�zass�gi politik�j�val a ptolemeida birodalmon is �r akar lenni (17a). A 18. versben arr�l olvasunk, hogy Antiochus Kis�zsi�ra t�mad, de 191-ben Acilius Glabrio konzul veri meg Thermopyl�n�l, 190-ben pedig Scipio Asiaticus Magnesi�n�l. 189-ben az apaneai b�k�vel financi�lisan annyira meggyeng�l Antiochus, hogy saj�t birodalm�nak szent�lyeit fosztogatja (19. vers).

D�n. 10,20–45. IV. Seleukos Philopator – IV. Antiochus Epiphanes.

III. Antiochus ut�da IV. Seleukos Philopator (187–175) lett, akit „p�nz�gyminisztere”, Heliodorus tett el l�b al�l (20. vers). IV. Antiochus Epiphanes (175–163) Heliodorust kellett legy�zze ahhoz, hogy a tr�nra ker�lhessen (21. vers). Ezut�n Jeruzs�lemre t�mad, �s III. Oniast elt�vol�tja (22. vers) a jeruzs�lemi templom f�papi tiszt�b�l. Onias Daphn�ba ment sz�m�zet�sbe, �s n�h�ny �vvel k�s�bb meggyilkolt�k (v�. 9:26). IV. Antiochus birodalm�nak egys�ges�t�s�re �s hell�niz�l�s�ra t�rekedett (24. vers).

A 25–28. versek IV. Antiochusnak az Egyiptom elleni els� h�bor�j�val foglalkoznak. Egyiptomban Kleop�tr�nak, III. Antiochus le�ny�nak, IV. Antiochus testv�r�nek a hal�la ut�n, aki kiskor� fia, VI. Ptolemeus Philometor helyett uralkodott, Alexandri�ban meger�s�d�tt a IV. Antiochus elleni p�rt. Emiatt t�madta meg 189-ben IV. Antiochus Egyiptomot (25. vers). Fogs�gba ejtette unoka�ccs�t, VI. Ptolemeust (181–145), de miut�n nem siker�lt VI. Ptolemeus �ccs�t kir�lly� tenni, megegyez�st k�t�tt VI. Ptolemeusszal, amelyet azonban egyik�k sem vesz komolyan (26k. versek). Az els� Egyiptom elleni hadj�ratb�l visszafel� j�vet Jeruzs�lemet is kifosztotta Antiochus, ahol hal�lh�r�t k�lt�tt�k, �s emiatt l�zong�s t�rt ki. IV. Antiochus egy�ttal a III. Onias ut�n rezide�l� Jason �s az azt lev�lt� Menelaus k�z�tt kit�rt h�bor�skod�snak is v�get vetett azzal, hogy Menelaust er�s�tette meg a f�papi tisztben.

188-ban IV. Antiochus m�sodszor is hadj�ratot vezetett Egyiptom ellen (29. vers). Alexandria elfoglal�s�ban azonban megakad�lyozta a r�mai Popilius Laenas (30a). IV. Antiochus �gy reag�lt erre a megal�ztat�sra, hogy a zsid�k ellen fordult �s hell�niz�lni akarv�n a birodalmat, a „szent sz�vets�g elhagy�it”, a hell�nista szimpatiz�nsokat t�mogatta (30b). A 31. vers felsorolja, hogy hogyan sz�ntette meg az uralkod� a zsid� kultuszt: a Jahve-templomot Zeus-templomm� alak�totta, megsz�ntette a t�mid-�ldozatot. A zsid�k k�t t�borra oszlanak: a hit�kh�z h� r�szre �s az Antiochus-p�rtiakra (32. vers). Az el�bbiek m�rt�riumra is k�szek, viszont csatlakoztak hozz�juk olyanok, akik a hell�nist�k elleni harcot nem meggy�z�d�sb�l v�llalj�k (33–34. versek).

A 36–39. versek �jra IV. Antiochus v�tkeit sorolj�k fel: Izr�el Isten�t k�romolja (36), a saj�t �sei isteneit is – els�sorban Apoll�ra kell gondolnunk – �s Tammuzt (Adonis) is elhanyagolja, helyett�k az �ltala nyomatott p�nzeken mag�t a Zeus von�saival �s attrib�tumaival �br�zolja; �s a Zeus Olympios kultusz�t prefer�lja mindenekel�tt (37k. versek). Az �j kultusznak minden m�don igyekszik h�veket szerezni (39. vers). A 40–45. versek a j�v�re utalnak. A D�n egy v�gs� k�zdelemre sz�m�t IV. Antiochus �s Egyiptom k�z�tt. L�nyeges, hogy a v�gid�k k�zdelmeibe Palesztina is bele van vonva (41a) – �gy van meg a 40–45. versek �s a 12. r�sz k�z�tt az �sszef�gg�s. IV. Antiochus nem a F�ldk�zi-tenger �s Jeruzs�lem k�z�tt (45. vers) halt meg, ahogy a D�n j�vend�li, hanem Tabae perzsa v�rosban (Kr. e. 183-ban). Mindenesetre IV. Antiochus hal�l�t a D�n a v�gid�k esem�nyei k�z� sz�m�tja (45. vers).

D�n. XII. R�SZ

D�n. 12,1–4. Felt�mad�s.

Az els� vers bevezet� szavai utalnak a 11. r�sszel val� kapcsolatra. Michael Izr�elt k�pviseli a mennyben (v�. 10:13; 10:21b). A felt�mad�s Izr�elre vonatkozik. Ez a felt�mad�s kett�s: egyesek az �r�k �letre, m�sok „gyal�zatra” t�madnak fel. A 2. versben a „sok” = mindazok, akik Izr�elhez tartoztak. A 3. versben a „b�lcsek” nem a b�lcsess�g tan�t�it – a b�lcsess�g-irodalom szerz�it vagy terjeszt�it – jelentik, hanem Izr�el n�pe k�z�l azokat, akik meg�rtett�k az eszkatologikus �zenetet.

Mindez persze a Kyros kir�ly idej�ben �l� D�nielnek hangzik el (10:1), a v�zi�t l�t� D�niel sz�m�ra ez m�g t�voli j�v� –, ez�rt kell a k�nyvet a „v�gs� id�kig”, teh�t IV. Antiochus pusztul�sa ut�nig – meg�rizni.

D�n. 12,5–13. „Meddig (k�slekedik) a v�ge a csod�knak?”.

Az 5kk. versekben le�rt helysz�n megfelel a 10. r�szben le�rt helysz�nnek. A szakaszban k�t k�rd�s hangzik el: az egyik a felt�mad�s pontos id�pontj�t tudakolja (6. vers), a m�sik k�rd�s pedig �ltal�ban vonatkozik a j�vend�l�sek tartalm�ra (8. vers). Az els� k�rd�sre a felelet nem megy tov�bb ann�l, amit az el�z� fejezetekben ad a D�n (7.11. �s 12. versek). A m�sodik k�rd�sre D�niel nem kap feleletet. Ez mintegy a felt�mad�s hogyanj�ra vonatkoz� tal�lgat�sok el�tt z�rja be az ajt�t. A D�n eszkatologikus �zenete egy�rtelm�: az ember sorsa Isten kez�ben van, Isten hatalma pedig a t�rt�nelem v�g�n – amelyet a D�n szerz�je a k�zeli j�v�ben rem�lt – n�p�nek a hal�lb�l val� felt�maszt�s�ban fog megmutatkozni.