Ez�kiel. XVII. R�SZ

Ez�k. 17,1–10. Alleg�ria a saskesely�r�l �s a c�drusr�l.

A pr�f�ta azt a parancsot kapta az �rt�l, hogy mondjon rejt�lyt �s p�ldabesz�det. Mindkett� a b�lcsess�girodalomhoz tartoz� m�faj. Rejt�lyr�l olvasunk B�r 14:12–19-ben (S�mson esk�v�je) �s 1Kir 10:1-ben (a s�bai kir�lyn� l�togat�sa). A p�ldabesz�d itt pr�f�tai k�pes besz�det jelent (Ez 21:5; 24:3). Mi olyan alleg�ri�nak tartjuk a 3–8. verset, amely �llatmes�t, ill. n�v�nymes�t tartalmaz. N�v�nymes�t tal�lunk B�r 9:8–15-ben �s 2Kir 14:9-ben is (ld. m�g �zs 5:1–7). A nagy saskesely� Nebukadneccar, Babil�nia kir�lya (Kr. e. 605–562). Az�rt mondja �t tarka toll� sasnak a 3. vers, mert a napisten jelk�p�t, a sast babiloni szobrok �s domborm�vek tarka tollakkal �br�zolt�k. A sas Babil�ni�t (Deut 28:49; Jer 4:13; JSir 4:19), �s Nebukadneccart is (Jer 48:40; 49:22) jelk�pezi. A c�drus J�da jelk�pe (�zs 10:34; Jer 22:6k.; Zak 11:1–3). A c�drusfa hegye, melyet a sas lecs�pett, J�j�kin kir�ly. �t Kr. e. 598-ban vitte fogs�gba Nebukadneccar; „K�na�n f�ldj�re, keresked�k v�ros�ba” helyezte. A LXX k�ziratok – tartalmi szempontb�l helyesen – K�na�n f�ldje helyett K�ldeusok f�ldj�t, ill. Babil�ni�t mondanak. Azonban a „k�na�ni” sz� keresked�t jelent (J�b 40:30; P�ld 31:24; �zs 23:8); sz�vegjav�t�sra teh�t nincs sz�ks�g. J�j�kin �s a vezet�k foglyul ejt�se ut�n a „saskesely� vett az orsz�g magv�b�l”. Nem idegen uralkod�t tett az orsz�g �l�re, hanem Mattanj�t = Cidkijj�t, J�j�kin nagyb�tyj�t (2Kir 24:17). „Fogta �t” (�gy olvassuk az 5. vers m�sodik fel�nek csonka kezd�szav�t), �s nagy vizek mell� tette. A 6. vers hozz�teszi: „hogy kihajtson �s sz�l�t�k�v� legyen” (a vers kezd�szav�nak elej�n a vav nem vav consecutivumnak olvasand�). V�z mellett j� dolga van a f�nak (Zsolt 1:3; Jer 17:8). Nebukadneccarnak �rdeke volt, hogy J�da ne legyen az el�gedetlens�g �s l�zad�s f�szke. A sz�l�t�ke n�vekedhetett, tereb�lyesedhetett, de alacsony n�v�s�nek kellett maradnia – nem lehetett bel�le c�drus. A „saskesely�” fel� kellett ford�tania leveleit, �s a „saskesely�” alatt kellett maradnia gy�kereinek. Cidkijj� �s orsz�ga j�m�dban �lhetett, de Babil�nia uralma alatt. Ezzel azonban Cidkijj� nem el�gedett meg; ez�rt fordult Egyiptomhoz, a m�sik nagy saskesely�h�z (7. vers). Nem alacsony n�v�s� sz�l� akart lenni (6. vers), hanem pomp�s sz�l� (8. vers). Ez�rt „ford�totta gy�kereit �s bocs�totta leveleit” a „m�sik saskesely�h�z”. Azt rem�lte, hogy az majd „itatja �t �ltetv�ny�nek �gy�s�b�l”. Ez c�lz�s az egyiptomi �nt�z�ses gazd�lkod�sra. – Az Egyiptom seg�ts�g�ben val� bizakod�st az Ez�kiel el�tt �lt pr�f�t�k is b�nnek tartott�k (�zs 30:1–5; 31:1–3; Jer 2:36; 37:7k.; H�s 7:11; 12:2).

Az alleg�ria elmond�sa ut�n a pr�f�ta a hallgat�khoz fordul. T�l�k v�rja: �t�lj�k meg, hogy j� v�ge lesz-e a „a sz�l�t� h�tlens�g�nek �s nagyrav�gy�s�nak. Hasonl� k�rd�st olvasunk �zs 5:3k.-ben is. A k�vetkezm�nyek nagyon is j�l kisz�m�that�k. K�tf�le b�ntet�s v�rhat�. Egyik az, hogy j�n a b�ntet� hadj�rat: az els� saskesely� „kiszaggatja (a sz�l�t�) gy�kereit, �s let�pi (ar�mos form�j� ige) gy�m�lcs�t”. Nem is kell hozz� er�fesz�t�s �s nagy hader�: „kiemeli (ar�mos infinitivus) gy�kereib�l” (9. vers). A m�sik b�ntet�s a perzsel� keleti sz�l, mely elsz�r�tja a n�v�nyeket, �s a sz�l� term�talaja kisz�rad. Ez m�r arra c�loz, hogy az �r maga is megb�nteti a h�tlens�get (v�. 19–21. vers). A sz�l ui. az �r k�vete (Zsolt 104:4). Az �zenet gazdags�ga sz�tfesz�ti az alleg�ria kereteit. Mert b�r a mad�r olykor lecs�pi a f�k gyenge hajt�s�t, de nem �lteti el. C�drus�gb�l nem lesz sz�l�t�. A sz�l� nem tudja a sas fel� ford�tani gy�kereit �s leveleit; de m�g ha tudn� is, a sas igen gyorsan v�ltoztatja hely�t. A sas nem t�pi ki a sz�l�t. Az alleg�ri�nak nem minden r�sze egyform�n hangs�lyos. �zenete azonban vil�gos: az oktalan h�tlens�gnek, h�l�tlans�gnak �s nagyrav�gy�snak nem lesz j� v�ge.

Ez�k. 17,11–21. Az alleg�ria �rtelmez�se.

M�r a pr�f�tai jelk�pes cselekedetekn�l is megfigyelhett�k, hogy ut�nuk azonnal magyar�zat k�vetkezik (Ez 4., 5., 12. r�sz). J�zus is megmagyar�zta p�ld�zatait (Mt 13:10kk..18kk..36kk.). A 11–14. vers vil�gosan kimondja, hogy a saskesely� Babil�nia kir�lya, aki Babil�ni�ba vitte a kir�lyt �s f�embereit. Az �ltala kinevezett �rny�kkir�llyal „sz�vets�get k�t�tt, �s �tokesk�be vitte �t” (13. vers). Sz�vets�gk�t�skor esk�t kellett tenni; ehhez �tkok is tartoztak arra az esetre, ha az esk�tev� megszegn� az esk�t. Csak az esk� megtart�sa �ltal lehet „meg�llni”, azaz megmaradni (14. vers). A l�zad�sr�l sz�lva a 15. vers megnevezi Egyiptomot, �s megism�tli a 9. versben lev� k�rd�st: vajon sikerhez vezet-e ez a magatart�s? A feleletet az �r esk�je vezeti be: „�letemre mondom!” A k�vetkez�kben sz� van Jeruzs�lem ostrom�r�l (Ez 4:2; 21:27-b�l ismert kifejez�sekkel) �s a f�ra� sikertelen felment� hadj�rat�r�l (Jer 37:5–8). Jeruzs�lem ostroma ut�n a sz�vets�gszeg� Cidkijj� („kezet adott”: ez szok�s volt, 2Kir 10:15) Babil�ni�ba ker�l fogs�gba, �s ott is fog meghalni (Ez 12:13). A 19–21. versb�l kider�l, hogy a sz�vets�gszeg�s nemcsak a f�ldi sz�vets�ges ellen elk�vetett b�n, hanem Isten ellen elk�vetett b�n is. „Az �n esk�met (ti. a nekem tett esk�t) vetette meg, �s az �n sz�vets�gemet szegte meg!” (19. vers). Sz�vets�gk�t�s alkalm�val ui. nemcsak Babil�nia isteneit kellett tan�ul h�vni, hanem Izr�el Isten�t is. Ez�rt � torolja meg, �s � h�r�tja a b�n b�ntet�s�t a sz�vets�gszeg� fej�re (Ez 9:10; 11:21; 16:43; 22:31; 33:4). Ez azt jelenti, hogy az esk� alkalm�val kimondott �tkok beteljesednek. Az esk�szeg�s, a hamis esk� az �r szent nev�nek meggyal�z�sa (Ex 20:7; Lev 19:12). Az �r az, Aki �gy ejti csapd�ba Cidkijj�t, mint a vad�llatot: h�l�val fogja meg, �gy viszi Babil�ni�ba, �s ott hajtja v�gre rajta �t�let�t (20. vers). (2Kir 25:5–7 szerint Babil�nia kir�lya Ribl�ban tartott �t�letet Cidkijj� kir�ly felett.) Cidkijj� k�s�ret�t is („menek�ltjei” helyett sok bibliai k�zirat alapj�n bet�cser�vel „v�logatott emberei” olvasand�; ez p�rhuzamos az ut�na j�v� „csapatai” sz�val) utol�ri a fegyver. Aki megmenek�l, a sz�l minden ir�ny�ba sz�r�dik sz�t. A kem�ny, de igazs�gos �t�let istenismeretre vezeti azokat, akik Isten szav�t hallott�k. Az Ig�nek be kell teljesednie (Zsolt 33:9).

Ez�k. 17,22–24. �g�ret Izr�el helyre�ll�t�s�ra.

Ezek a versek k�s�bbiek a 17. fejezetben lev� alleg�ri�n�l; felhaszn�lj�k annak sz�kincs�t �s gondolatait messi�si �g�ret hirdet�s�re. Majd az �r fog ugyan�gy elj�rni, mint a nagy sz�rny� �s hossz� toll� saskesely� (22. vers). Let�r a c�drus tetej�r�l egy gyenge hajt�st. A c�drus J�j�kin kir�ly, nem Cidkijj�. J�j�kin ut�dja a „gyenge hajt�s” (�zs 11:1; 53:2), a „sarj” (Jer 23:5; 33:15; Zak 3:8; 6:12). Izr�el magas hegy�n �lteti el �t az �r (Zsolt 48:3; �zs 2:2 = Mik 4:1; Ez 20:40; 40:2; Zak 14:10). Ezekben a versekben a Sion-trad�ci� gondolatai tal�lhat�k; eszerint a Sion-hegy a t�bbi hegyek f�l� fog emelkedni. A „c�drus”, az elj�vend� Messi�s, olyan fa lesz, melynek �rny�k�ban oltalmat kap a t�bbi fa (Ez 31:1–14; D�n 4:7–14; Mt 13:31k.). A „mez� f�i” a n�pek, amelyek megl�tj�k az �r hatalm�t. � a g�g�s�ket megal�zza, az al�zatosokat felemeli (1S�m 2:7; Zsolt 75:8; �zs 2:12–17; 57:15). Az �r hatalma abb�l ismerhet� meg, hogy Ig�je t�rt�nelemform�l� er�: amit � mond, az megval�sul (21. vers; v�. �zs 40:8; 55:10k.; Ez 12:25.28; 24:14).

Ez�k. XVIII. R�SZ

Ennek a fejezetnek a meg�rt�s�n�l alapvet�en fontos, hogy a pr�f�ta – b�r ez�ttal nem pr�f�tai elragadtat�sban, ekszt�zisban – kijelent�st kapott az �rt�l (1.3.23.25.29–30.32. vers). A kijelent�s k�zl�s�ben a pr�f�ta j� n�h�ny irodalmi m�faj elemeit felhaszn�lja. Van a b�lcsess�girodalomhoz tartoz� p�ldabesz�d (2. vers), van esk� (3. vers), van tan, dogma (4.20.30. vers), van vita (2kk.19k.25k. vers). Ez�kiel a kazuisztikus jog st�lus�ban, felt�teles mondatokban fogalmaz: „ha valaki…”. Az ezt k�vet� k�vetkezm�nyes f�mondatok m�r a szakr�lis jog st�lus�t t�kr�zik: „�lni fog!” vagy „Nem fog �lni!” „Meg fog halni b�ne miatt”. Ez az �n. „deklaratorikus formula”, amelyet a pap hirdetett ki a szent�lyhez �rkez� zar�ndokoknak. Ez d�nt�tte el, hogy valaki r�szt vehet-e az istentiszteleten, vagy kultikus szempontb�l tiszt�talannak sz�m�t. Nem v�letlen, hogy a 6kk. versben felsorolt b�n�k sz�ma �ppen t�z: az istentiszteleten ui. a T�zparancsolat alapj�n kell m�rlegre �llnia mindenkinek: megtartotta-e azt a h�tk�znapokban. K�zelebbr�l a deuteronomiumi reform hat�sa �rezhet�. A Deuteronomium kimondja, hogy mindenki csak a maga b�n��rt felel�s (Deut 24:16). Nem ok n�lk�l tartott�k Ez�kielt a r�gi k�z�ss�gi felel�ss�g dogm�j�val szemben egy �jabb dogma, az egy�ni felel�ss�g dogm�ja harcos�nak. Azonban t�bb van itt ann�l, p�ldabesz�dn�l, vit�n�l vagy szakr�lis jogn�l. A pr�f�ta Isten igazs�g�r�l �s kegyelm�r�l kapott kijelent�st. �gy sz�lal itt meg az igazi pr�f�tai �r�ks�g, a megt�r�sre h�v� sz�, hogy megismerj�k Isten igazi sz�nd�k�t: a b�n�s t�rjen meg �s �ljen. Ez m�r nem t�rv�ny, hanem evang�lium, �r�m�zenet.

Ez�k. 18,1–4. B�nh�d�s az aty�k v�tke miatt.

Ezekben a versekben a pr�f�ta vit�zik n�p�vel. Az otthon maradtak panaszkodtak nyomor�s�gos helyzet�k miatt. K�zmond�sszer� form�ban (p�ldabesz�dben) fogalmazt�k meg panaszukat: „Az ap�k ettek egrest (tkp. savany�, �retlen sz�l�t), �s a fiak fogai tompultak (v�stak) el t�le” (Jer 31:29; JSir 5:7). Ez a panasz a babiloni foglyok k�zt is ismert volt. Erre mutat a LXX, melyben „Izr�el f�ldj�n” helyett „Izr�el fiai k�z�tt” olvashat�. Igazs�gtalannak tartott�k Istent; �gy gondolt�k, hogy nem �rdemelt�k meg a b�ntet�st. A feleletben Isten esk�formul�val utas�tja el a v�dat: „�lek �n” vagy „�letemre (mondom)”, hogy nem igaz a „p�ldabesz�d”. „Minden l�lek (= ember) az eny�m!” � a Teremt�je mindenkinek, � ad lelket az emberbe (Gen 2:7; 9:6; Num 16:22; Zsolt 104:29k.), �s � oltalmazza az �ltala teremtett embert. De minden ember maga felel tettei�rt az �r el�tt. Ez�kiel itt Deut 24:16 igazs�g�t hirdeti annak a n�pnek, amely a T�zparancsolat ellen l�zadozik (Ex 20:5).

Ez�k. 18,5–20. H�rom „nemzed�k”.

A 4. versben lev� igazs�got h�rom p�ld�n szeml�lteti a pr�f�ta. Val�j�ban nem is h�rom nemzed�kr�l akar sz�lni, hanem h�rom esetet (casust) mutat be a kazuisztikus jog st�lus�ban. Erre mutatnak a kezd� szavak: „Ha valaki…” (v�. Lev 13:40; 19:20; 22:14.21; 24:17.19; 25:29; 27:7). A tov�bbiakban az igaz ember ismertet�jelei olvashat�k. Papi tan�t�ssal, t�r�val van itt dolgunk. �gy tan�tott�k a papok Istennek tetsz� �letre a szent�lyhez �rkez� zar�ndokokat (Zsolt 15:1–5; 24:3–6; �zs 33:13–16). A tan�t�s alapja a T�zparancsolat volt. Ennek megtart�s�t k�rt�k sz�mon a papok. A pr�f�ta is t�z b�nr�l sz�l, amelyekt�l az igaz embernek tart�zkodnia kell. 1. �ldozatok bemutat�sa �ldoz�halmokon (Deut 12:2k.; Jer 2:20). 2. B�lv�nyokban val� bizakod�s (sz� szerint: szemek felemel�se, Zsolt 121:1; Lev 19:4; 26:1; Deut 27:15). 3. H�zass�gt�r�s (Ex 20:14; Lev 18:20). 4. Havibajos asszonnyal val� h�l�s. Az ilyen n�k kultikus �rtelemben tiszt�talannak sz�m�tottak (Lev 18:19; 20:18). 5. A personae miserae (�zvegyek, �rv�k, j�vev�nyek, rabszolg�k) elnyom�sa (Ex 22:20k.; Lev 19:33; Deut 23:17). 6. Ad�st�l vett z�log visszatart�sa (Ex 22:25k.; Deut 24:10–13; �m 2:8). 7. Rabl�s (Lev 5:20–26; 19:13). 8. Pozit�v �rtelm� parancs a szeg�nyek seg�t�s�re (Lev 19:9k.; 23:22; Deut 14:29; 15:7–11; 24:19–22). 9. Tilos kamatot �s uzsor�t szedni (Ex 22:24; Lev 25:35–37; Deut 23:20k.). 10. Tilos b�rmilyen jogtalans�got elk�vetni. Jogtalans�gnak sz�m�t a peres �gyekben elk�vetett vissza�l�s. Ilyen pl. a megveszteget�s, melyt�l az igaz ember „visszah�zza” kez�t (8. vers; Lev 19:15.35; �zs 33:15), �s „igaz �t�letet hoz ember �s ember k�z�tt”, azaz v�dl� �s v�dlott k�z�tt.

Aki az �r rendelkez�sei szerint �l, „igaz az”. Ez a pap sz�j�b�l elhangzott �n. „deklaratorikus formula”, amely a h�veket felhatalmazza az istentiszteleten val� r�szv�telre (Zsolt 24:5). A papnak kellett kimondania a d�nt� sz�t: tiszta-e, vagy tiszt�talan valaki (Lev 13:3.6.11.13). „Deklaratorikus formula” az „�lni fog”, „meg fog halni” (9., 19. vers), ill. „nem fog �lni… meg kell halnia, v�re rajta (maradjon)” (13. vers) kifejez�s is. A szakr�lis jog kifejez�sei ezek. Most a pr�f�ta sz�j�ban, Isten kijelent�sek�nt ez t�gabb �rtelemben �rv�nyes. Nemcsak azt jelenti, hogy aki „�lni fog”, az hazaker�l a babiloni fogs�gb�l, hiszen voltak olyan igaz emberek is, akik a hazat�r�s el�tt haltak meg. „�lni” a pr�f�tai igehirdet�s �rtelm�ben azt jelenti, amit a 9. vers �gy fejez ki: „Rendelkez�seim szerint j�r, t�rv�nyeimet megtartja �s h�s�get (igazs�got) gyakorol”; vagy mint �m�sz mondja: „Engem keressetek, �s �ltek!… A j�ra t�rekedjetek ne a rosszra! Akkor �lni fogtok, �s veletek lesz az �r” (�m 5:4.14). Nem az a d�nt�, hogy milyenek a k�ls� k�r�lm�nyek, hanem az, hogy milyen az ember magatart�sa. Orsz�g n�lk�l �s templom n�lk�l is lehet „�lni”! Isten Babil�ni�ban is „szent�lye” n�p�nek (Ez 11:16).

A 10–13. vers az igaz ember b�n�s fi�r�l sz�l. Itt a kazuisztikus jog �jabb eset�vel (casus) van dolgunk. A 10. vers rabl�nak �s v�ront�nak nevezi az ilyen embert. A rabl� er�szakos eszk�z�kkel har�csol mag�nak vagyont (Zsolt 17:4; Jer 7:11); a „v�ront�” sz�t pedig – hasonl� �rtelemben – a s�lyos szoci�lis b�n�k elk�vet�inek jellemz�s�re haszn�lja a pr�f�ta (Ez 22:2kk.). A 11–13. versben szabadon id�zi a 6–8. versben eml�tett b�n�ket, de a t�z b�nb�l m�r csak hetet eml�t. A b�n�s embert nem mentik meg apj�nak igaz cselekedetei: „Nem fog �lni!… Meg kell halnia! V�re rajta marad!” Ezek papi „deklaratorikus formul�k”.

Harmadik eset (casus) (14–18. vers): a b�n�snek igaz fia sz�letik, aki „l�tja apja minden v�tk�t…, �s f�l”. (�gy olvassuk a 14. vers sz�veg�t sok bibliai k�zirat, a LXX �s a Vulgata seg�ts�g�vel.) A „f�l” sz� itt istenf�lelmet fejez ki. A 6–8. versben felsorolt t�z b�n k�z�l kilencet eml�t �jra a 15–17. vers. V�g�l meg�llap�tja, hogy az igaz ember „nem hal meg apja b�ne miatt, hanem �lni fog” (17. vers) (deklaratorikus formula).

A 19–20. vers �jra id�zi a n�p szavait. Ez�ttal nem p�ldabesz�d form�j�ban hangzik el az Isten elleni v�d, mint a 2. versben, hanem pr�z�ban: „Mi�rt nem b�nh�dik a fi� az apa b�ne miatt?” Az�rt, mert Isten igazs�gos. Csak a v�tkesnek kell meghalnia (20. vers). „Aki cselekszi a t�rv�nyb�l val� igazs�got, az az ember fog �lni �ltala” (R�m 10:5).

Ez�k. 18,21–32. Megt�r�s vagy elbuk�s mint lehet�s�g.

Ezekben a versekben m�r nem nemzed�kekr�l van sz�, mint az 1–20. versben, hanem az egy�n �let�ben lehets�ges v�ltoz�sr�l �s annak k�vetkezm�nyeir�l.

El�sz�r a b�n�s ember megt�r�s�r�l sz�l a 21–23. vers. A tan�t�s a kazuisztikus jog st�lus�ban kezd�dik (ha a b�n�s megt�r), �s a papi „deklaratorikus formul�val” v�gz�dik (�lni fog). A megt�r� b�n�s v�tkei „nem ker�lnek eml�kezetbe” (nifal). Ez azt jelenti, hogy Isten az �t�let idej�n nem is eml�ti ezeket; a megb�nt �s elhagyott b�n�ket megbocs�tja (Jer 31:34; Zsid 8:12; 10:17). Isten kegyelme t�bb, mint a szigor� igazs�g; � nem �gy sz�mol, ahogyan az ember. Nem aszerint d�nt, hogy h�ny b�ne �s h�ny j�cselekedete van valakinek, hanem elfogadja a megt�r�st. Ez�kiel itt az el�tte �lt pr�f�t�k nyom�ba l�p, akik megt�r�st hirdettek (�zs 9:12; 30:15; Jer 3:7.14; 4:1; H�s 14:2; �m 4:6.8–11; v�. Mt 4:17). De a 23. vers m�r nem illik bele a szakr�lis jog kereteibe. Itt m�r a pr�f�t�nak bepillant�s adatott Isten sz�v�be. Kijelentette neki az �r, hogy mi az � akarata: az, hogy a b�n�s t�rjen meg �s �ljen.

Megt�rt�nhet, hogy az igaz ember „t�r meg” a sz� rossz �rtelm�ben: „elt�r az igazs�gt�l” (24. vers) �s „�lnokul �l”. Itt sem egyszer� sz�mtani m�velettel hoz �t�letet az �r. Nem az a d�nt�, hogy h�ny b�ne �s h�ny j�cselekedete volt valakinek, hanem a jelene, a jelenben tan�s�tott magatart�sa. Ez adja meg a bibliai �zenet fesz�lts�g�t: mindenkor k�szen kell lenn�nk arra, hogy az �r �t�l�sz�ke el� �lljunk. „Aki azt gondolja, hogy �ll, vigy�zzon, hogy el ne ess�k” (1Kor 10:12). „Vigy�zzatok, mert nem tudj�tok, hogy melyik �r�ban j�n el a ti Uratok” (Mt 24:42).

A 25. vers �jra vita, amelyben a pr�f�ta id�zi ellenfelei szavait: „Nincs rendben az �r �tja”. Nem volt igazs�gos az �r, amikor az �s�k b�nei miatt a fiakat vetette fogs�gba (2. vers). A v�dat visszautas�tja az �r: „Ink�bb a ti �tjaitok nincsenek rendben”, azaz a ti magatart�sotok b�n�s. Ebb�l k�vetkezik, hogy a b�ntet�s igazs�gos volt. A k�vetkez�kben megism�tli a pr�f�ta az igaz �s a b�n�s megt�r�s�r�l mondottakat (a 28. vers elej�n „�s l�tja” helyett „�s f�l” olvasand�, ld. a 14. versn�l). Megism�tli a n�p v�dj�t �s Isten feleleteit is (25., 29. vers). Megtudjuk ebb�l, hogy a megt�r�s az Isten elleni l�zad�s abbahagy�s�t �s Isten igazs�g�nak elismer�s�t jelentette.

A 30–32. vers el�sz�r tan�t�st tartalmaz: az �r mindenkit cselekedetei szerint �t�l meg (Zsolt 62:13; �zs 59:18; H�s 12:3; R�m 2:6). Ezut�n nyomat�kosan hangzik el a megt�r�sre val� felh�v�s (a „megt�rni” ige qal �s hifil alakja itt azonos �rtelm�; v�. Ez 14:6). Az �r elleni l�zad�s ui. „b�nre vezet� botl�s”, alkalom tov�bbi b�n�k elk�vet�s�re (Ez 7:19). �ppen ez�rt sz�ks�ges ezt a b�nt, mint valami k�zzel foghat� t�rgyat, eldobni (Mt 5:29k.) �s bels�leg meg�julni. Igaz ugyan, hogy az �j sz�v �s �j l�lek Isten aj�nd�ka (Ez 11:19; 36:26); azonban az embernek mag�nak is megvan ezen a t�ren a tennival�ja �s a felel�ss�ge. A 31. versben sz� szerinti ford�t�sban ezt olvassuk: „Csin�ljatok magatoknak �j sz�vet �s �j lelket”. A fejezet az �r r�besz�l�, h�vogat� szavaival z�rul: „Mi�rt haln�tok meg, Izr�el h�za? Hiszen nem k�v�nom a haland� hal�l�t”. A d�nt�s �letre vagy hal�lra sz�l. Az �r azt akarja, hogy n�pe az �letet v�lassza (Deut 30:15–20).

Ez�k. XIX. R�SZ

Ez�k. 19,1–9. Sirat��nek J�da k�t kir�ly�r�l.

Az 1. vers meghat�rozza ezeknek a verseknek m�faj�t: sirat��nekkel van dolgunk. A sirat��nek talaja, keletkez�s�nek �s alkalmaz�s�nak helye a gy�sz, a halottsirat�s. A pr�f�ta itt a j�dai kir�lys�g megsz�n�s�r�l �rt sirat��neket. Jellegzetes ez�kieli sz�haszn�lattal a kir�lyt fejedelemnek nevezi (12:10.12; 21:17; 34:24; 37:25). (A LXX csak egy fejedelemr�l besz�l. Azonban a h�ber sz�veg kett�r�l; a t�bbes sz�m vagy kett�s sz�m indokolt.) A „fejedelem” anyj�t oroszl�nnak mondja az 1. vers. „J�k�b �ld�sa” J�d�t nevezi oroszl�nnak (Gen 49:9). Ebb�l n�h�ny �r�smagyar�z� arra k�vetkeztet, hogy itt is J�d�r�l mint n�pr�l �s orsz�gr�l van sz�. Helyesebbnek l�tszik azonban Hamutalra, Jirmej�h� le�ny�ra, J�si�s kir�ly feles�g�re gondolni. Egyik fia J��h�z volt, aki csak h�rom h�napig uralkodott apja hal�la ut�n Kr. e. 609-ben. Akkor N�k� f�ra� Egyiptomba vitette fogs�gba (2Kir 23:31–33). Err�l sz�l a 2–4. vers: anyja „felnevelte” (hifil imperfectum; felesleges a LXX alapj�n qal h�mnem� perfectumnak olvasni: „feln�tt”), er�teljes �s zs�km�ny ejt�s�re k�pes oroszl�n lett. De „�sszeh�vt�k” ellene (hifil olvasand�) a n�peket, �s Egyiptomba vitt�k fogs�gba. A 4. vers sz�l a veremr�l, melyben a vad�szok foglyul ejtik a vad�llatokat, �s a horgokr�l, amelyeket orrukba akasztanak. Ismeretesek olyan domborm�vek, amelyek hadifoglyokat �br�zolnak, akiket k�t�len vezetnek, miut�n orrukat vagy ajkukat �tf�rt�k (2Kir 19:28 = �zs 37:29; 2Kr�n 33:11. Az 5–9. vers Hamutal m�sik fi�r�l, Cidkijj�h�r�l sz�l. �t Babil�nia kir�lya emelte tr�nra Kr. e. 598-ban. A k�ltem�ny szerint anyja, Hamutal tette �t kir�lly�, miut�n „elpusztult rem�nys�ge”. (Az 5. vers harmadik szav�t neh�z leford�tani. A LXX szerint „elvettetett”, a Vulgata szerint „meggyeng�lt”. Javasolj�k a sz�vegjav�t�st: „bolonds�gnak bizonyult”, azaz meghi�sult… rem�nys�ge.) � is er�s oroszl�n volt; megtanult zs�km�nyt ejteni. A 7. vers szerint „r�m�tette az orsz�got… ord�t�sa hangj�val”. Val�j�ban gyenge �s befoly�solhat� uralkod� volt, aki Jeremi�s pr�f�ta intelmei ellen�re ink�bb a h�bor� p�rtj�n �ll� minisztereire hallgatott (Jer 34:1–7; 37:1–10; 34:14–28), �s v�g�l fell�zadt Babil�nia ellen (2Kir 24:17–20). A megtorl� hadj�ratban Babil�nia seregei elfoglalt�k az orsz�got, lerombolt�k �s felperzselt�k Jeruzs�lemet (erre c�loz a 7. vers els� k�t szava: „lerombolta palot�it”; Cidkijj� b�ne miatt pusztult el a v�ros), a kir�lyt pedig foglyul ejtett�k Kr. e. 587-ben (2Kir 25:1–7). Ezt a 8–9. vers a vad�szatb�l vett k�pekkel fejezi ki: sz� van itt vad�szh�l�r�l, ami az �korban f�lelmes fegyver volt. Kir�lyokat �br�zolnak emberfeletti nagys�gban, amint kez�k h�l�t tart, benne elfogott ellens�ges katon�kkal. Ism�t van sz� veremr�l (a „verem” sz�t a LXX f�lre�rti, �s „roml�s”-nak ford�tja. A Vulgata m�g tov�bb megy �s sebekr�l besz�l), horgokr�l (ld. a 4. verset), s�t ketrecr�l is, amelyben vad�llatokat �s nevezetes foglyokat szoktak sz�ll�tani. A Babilonba vitel c�lja az „oroszl�n” elhallgattat�sa, uralm�nak megsz�ntet�se: „hogy ne hallassa t�bb� hangj�t Izr�el hegyein”.

Ez�k. 19,10–14. Sirat��nek az anyakir�lyn�r�l.

Ez is sirat��nek, mint az 1–9. vers; ld. a 14. verset. Az anyakir�lyn�t �gy �br�zolja ez a k�ltem�ny, mint sz�l�t�vet a „sz�l�skertben” (k�t bibliai k�zirat szerint �gy olvassuk az ide nem ill� „v�redben” sz�t). Pomp�s sz�l�t� volt Hamutal kir�lyn�; olyan volt, mint a v�z mell� �ltetett fa (Zsolt 1:3; Jer 17:8; Ez 17:8), s vessz�i kir�lyi p�lc�nak val�k voltak. A k�vetkez� sor k�tf�lek�ppen �rthet�: kiemelkedett magass�ga „az �gak k�z�l” �s „a felh�k k�z�” (11. vers). Az anyakir�lyn�i m�lt�s�g magas rang volt; �rn�nek nevezi �t az 1Kir 15:13; 2Kir 10:13; Jer 13:18; 29:2). Helye a kir�ly mellett volt (1Kir 2:19; 2Kir 24:12). A 12. vers szerint „a harag �ltal kit�petett, a f�ldre vettetett”. A mondat alanya ki nem mondottan is az �r (passivum divinum): � az, aki nem t�ri, hogy a f�k az �gig n�jenek (�zs 2:10–18). Az � k�vete a perzsel� keleti sz�l is (Zsolt 104:4), mely elsz�r�tja a sz�l� term�s�t. S�t a 12. vers v�ge m�g t�zr�l is besz�l, mely meg�gette a sz�l�t. A h�tt�rben Ez 15:5–7 �ll: a t�zben meg�gett sz�l�t� f�ja semmire sem j�. Az ilyet m�r nem szokt�k elpl�nt�lni. Ha a 13. vers m�gis arr�l besz�l, hogy ez a sz�l�t� elpl�nt�ltatott a puszt�ban, ez m�r csak azt jelenti, hogy Hamutal is fogs�gba ker�lt (2Kir 24:15; Jer 29:2). Itt m�r nem fog kihajtani, nem lesz rajta t�bb� „er�s vessz�, kir�lyi p�lca” (14. vers). A j�dai kir�lys�gnak nincs j�v�je. A 14. vers v�ge az �n. papi „deklaratorikus formul�k” st�lus�ban �llap�tja meg a k�ltem�ny m�faj�t: sirat��nek ez.

Ez�k. XX. R�SZ

Ez�k. 20,1–4. A v�nek l�togat�sa Ez�kieln�l.

Hasonl� l�togat�sr�l sz�l Ez 14:1–11 is. Kir�ly �s �llami �let h�j�n a v�nek korm�nyozt�k a n�pet. L�togat�suk a 7. �v 5. h�napj�nak 10. napj�n t�rt�nt, Kr. e. 591. aug. 14-�n. C�ljuk az �r „megk�rdez�se volt”: pr�f�tai kijelent�st v�rtak. Egyel�re nem der�l ki, mi foglalkoztatta �ket – ezt majd csak a 31k. versb�l tudjuk meg. Az volt a terv�k, hogy �ldoz�helyet �p�tsenek Babil�ni�ban, �s az ottani isteneknek mutassanak be �ldozatot. Err�l azonban sz� sem lehet: az �r nem engedi, hogy megkeress�k (tolerativ nifal; a Vulgata �rtelem szerint ford�t: „Nem fogok felelni”). Ezt esk�vel is meger�s�ti a 3. vers. Felelet helyett azt parancsolja a pr�f�t�nak, hogy mondjon �t�letet n�pe ut�latos b�nei felett (v�. Ez 22:2; 23:36). („Tudasd” a LXX szerint „tan�skodj”.)

Ez�k. 20,5–9. A n�p m�r Egyiptomban is b�n�s volt.

Az 5. vers Izr�el kiv�laszt�s�r�l sz�l. Ez jellegzetes bibliai gondolat; ugyanis az �kori keleti vall�sok csak a kir�ly kiv�laszt�s�r�l tudnak. F�leg a Deuteronomium hangs�lyozza, hogy Isten kiv�lasztotta n�p�t, �spedig minden emberi �rdem n�lk�l, kegyelemb�l (Deut 4:37; 7:6–8; 9:4–6; 14:2). Ki is jelentette mag�t n�p�nek, megismertette mag�t vele (Ex 6:3). Felemelte, ti. esk�re emelte kez�t, �s �gy �g�rte meg, hogy a tejjel-m�zzel foly� orsz�gba viszi n�p�t (Ex 3:8; Num 13:27; 16:14). �kes, sz�p orsz�g ez (Jer 3:19). Mai fogalmaink szerint Palesztin�ban ar�nylag kev�s j� term�f�ld van, de a pusztai �lethez szokott nom�d sz�m�ra ez is nagy aj�nd�k volt. A szabad�t� Isten egyetlen Ura akart lenni n�p�nek (Ex 20:5; Lev 18:2.30; 19:3k.: „�n vagyok az �r, a ti Istenetek!”), �s megtiltotta m�s istenek tisztelet�t. De a n�p m�r Egyiptomban is b�lv�nyokat im�dott (J�zs 24:14), ami�rt hal�lt �rdemeltek volna. De az �r visszatartotta haragj�t, nehogy a t�bbi n�p gyal�zza nev�t, �s azt gondolja, hogy nem volt k�pes megtartani n�p�nek tett �g�ret�t (Ex 32:12; Num 14:13–19).

Az Ez�kiel el�tt �l� pr�f�t�k azt tan�tott�k, hogy Izr�el a puszt�ban m�g szent volt, �s csak a honfoglal�s ut�n esett b�nbe (�zs 1:21.26; Jer 2:2k.; H�s 2:16k.; 9:10; �m 5:25k.). A n�p sz�vesen eml�kezett a m�lt dics� esem�nyeire (Zsolt 80:9–12; 105:8–15; 136:10kk.). Ez�kiel azonban kezdett�l fogva b�n�snek mondja n�p�t: fell�zadtak az �r ellen, �s z�gol�dtak M�zes ellen is (Ex 14:11k.; 16:2k.; 17:2k.; Num 20:1–5; 21:5). Isten h�s�ge volt az egyetlen f�nypont!

Ez�k. 20,10–17. Az els� pusztai nemzed�k.

Az �r kivezette n�p�t a puszt�ba, �s a S�nai-hegyen kijelentette t�rv�nyeit. Ez j�t�tem�ny volt: „ha az ember teljes�ti azokat, �l �ltaluk” (11.13. vers; Lev 18:5). Ez itt nemcsak hossz� �s boldog �letet jelent (Ex 20:12; Deut 4:40; 5:16), hanem azt, hogy az ember Isten k�zel�ben �lhet, �s az � „�ld�saiban”, aj�nd�kaiban r�szes�l. A parancsolatok k�zt eml�ti a 12k.16.20k.24. vers a szombatot is. Bizonyos, hogy Izr�el m�r a fogs�g el�tt is ismerte a szombatt�rv�nyt (�zs 1:13; H�s 2:13; �m 8:5). A babiloni fogs�gban a szombat k�l�n�sen fontoss� v�lt; ez az �r �s Izr�el k�z�tt fenn�ll� sz�vets�g jele (Ex 31:13.17). A szombat �s a szombat�v megszeg�s�t – ami hal�los b�n – a fogs�g egyik ok�nak tartott�k (Lev 26:34k.; Ez 22:8.26; 23:38). A n�p a r�gi hagyom�ny szerint mann�t szedett szombaton (Ex 16:27–29). (A 13. vers elej�n „fell�zadtak ellenem” helyett a LXX-ban „�s mondtam” olvashat�. Emiatt a LXX „a puszt�ban” sz� ut�n betold egy mondatot: „Az �n rendelkez�sem szerint j�rjatok”.) Az �r megint visszatartotta jogos haragj�t (v�. 8k. vers), de most m�r felemelt k�zzel esk�d�tt meg arra, hogy az els� nemzed�k nem mehet be az �g�ret f�ldj�re, hanem elpusztul a puszt�ban (Num 14:20–23.26–35).

Ez�k. 20,18–22. A m�sodik pusztai nemzed�k.

Ez a nemzed�k ugyanazokat az isteni parancsolatokat �s �g�reteket kapta meg, mint az els� nemzed�k. A T�zparancsolat bevezet�s�hez hasonl�an megint elhangzik: „�n vagyok az �r, a ti Istenetek” (19. vers). Ezt kell megtudnia a n�pnek (20. vers). De a fiak sem voltak jobbak az aty�kn�l: �k is fell�zadtak az �r ellen. („Fell�zadtak ellenem” helyett a LXX t�vesen: „elkeser�tettek engem”.) Visszautas�tott�k az �r parancsolatainak megtart�s�t, �s ezzel egy�tt az �letet, az �r �ld�sait (21. vers). Az �r megint visszatartotta haragj�t: visszavonta b�ntet�sre felemelt kez�t (�zs 5:25; 9:11.16.20; 10:4); neve dics�s�g��rt (9., 14. vers).

Ez�k. 20,23–29. Izr�el K�na�nban.

A 23. vers szerint m�r a puszt�ban elhat�rozta az �r, hogy elveszi n�p�t�l az �g�ret f�ldj�t. Ez a gondolat megfelel Ez�kiel tan�t�s�nak: a n�p kezdett�l fogva b�ntet�st �rdemel. Err�l sz�l Ex 32:34: „A sz�monk�r�s napj�n sz�mon k�rem v�tk�ket” (ld. m�g Deut 4:25–28; Ez 12:15; 22:15; 36:19). B�r elfoglalhatja Izr�el az orsz�got, nem maradhat benne: pog�nyok k�z� ker�l, sz�tsz�r�dik a n�p (Lev 26:33–39; Deut 28:36.64–68). Ez a babiloni fogs�g idej�n teljesedett be, melynek oka, hogy a n�p K�na�nban is folytatta b�neit. A 25. vers szerint az �r „nem j� rendelkez�seket” adott n�p�nek. A k�s�bbi zsid� �r�smagyar�z�k megbotr�nkoztak ezen, �s �t�rt�k a sz�veget: „Nem j� t�rv�nyeket �s rendelkez�seket csin�ltak maguknak, amelyek �ltal nem maradhattak �letben”. A k�vetkez� versb�l megtudjuk, hogy itt az els�sz�l�ttek fel�ldoz�s�r�l van sz�. Ezt m�r Ex 22:28; 34:19 el��rja, �gy azonban, hogy az ember els�sz�l�tt�t meg kell v�ltani (Ex 13:13.15; 34:20; v�. Gen 22:1kk.). A k�na�ni n�pek k�z�tt szok�s volt a gyermek�ldozat (Lev 18:21; 20:2–5; Deut 12:31; 18:9k.; 2Kir 3:27). �h�z �s Manass� kir�lyok maguk is el�l j�rtak ennek a b�nnek elk�vet�s�ben (2Kir 16:3; 21:6). A gyermek�ldozat helye a T�fet volt a Ben-Hinn�m v�lgy�ben (2Kir 23:10; Jer 32:35). Ezzel kett�s b�nt k�vettek el: egyr�szt idegen istennek, a Molok nev� f�n�ciai b�lv�nynak mutattak be �ldozatot (a molok n�v a melek = kir�ly sz�b�l ered, amit a b�set = sz�gyen sz� mag�nhangz�ival l�tt�k el: molak); m�sr�szt az ember els�sz�l�tt�t nem v�ltott�k meg. (A 26. vers �ll�tm�nyait a LXX t�vesen j�v� id�vel ford�tja!) A b�n b�ntet�s�hez hozz�tartozik a „megkem�ny�t�s” is (Ex 7:3; Deut 2:30; �zs 6:9k.): az �r azzal b�nteti a b�n�st, hogy kiszolg�ltatja a b�nnek (R�m 1:24.26.28). Ezut�n az �r maga d�bbentette meg n�p�t akkor, amikor elhozta a b�ntet�s idej�t, �s elpuszt�totta az orsz�got (26. vers). De m�g ezzel is csak az volt az �r c�lja, hogy az �t�let �ltal „megtudj�k, hogy �n vagyok az �r”.

A m�sik jellegzetes k�na�ni b�n az �ldoz�halmokon foly� istentisztelet volt. Err�l Ez 6 r�szletesen is sz�l. Amikor az �r bevitte n�p�t az �g�ret f�ldj�re, a n�p eltanulta a k�na�ni n�pekt�l a teny�szet-eny�szet istenek tisztelet�t, ami �ldoz�halmokon, lombos f�k �rny�k�ban folyt. A 28. vers t�bbf�le �ldozatot eml�t: van sz� v�res�ldozatr�l, engesztel� illat�ldozatr�l �s ital�ldozatr�l. A vers egyik mondat�t: „�s adt�k ott adom�nyuk bosszant�s�t” (ti. az �rnak bossz�s�got okoz� �ldozati adom�nyokat), a LXX nem tartalmazza. A 29. vers az „�ldoz�halam” sz�t a „bemenni” ig�b�l sz�rmaztatja. Ez t�ves sz�magyar�zat: arra c�loz, hogy az �ldoz�helyeken �n. szakr�lis prostit�ci� folyt, �s akik r�szt vettek a kultuszban, „bementek” a par�zna n�h�z (1Kir 15:12; H�s 4:13k.).

Ez�k. 20,30–38. Tiszt�t� �t�let a puszt�ban.

A 30–32. versben lev� participiumok mutatj�k, hogy a pr�f�ta most m�r nem a m�lt b�neir�l sz�l, hanem arr�l, amit n�pe a jelenben tesz, ill. tenni sz�nd�kozik. Nem jobbak, mint aty�ik; �jra „par�zn�lkodni akarnak” (30. vers; Ez 16:15; H�s 2:7). A jeruzs�lemi templom pusztul�sa ut�n �jra �ldozatokat akarnak bemutatni a b�lv�nyoknak, amire az �r esk�vel meger�s�tett nemet mond (3.31. vers). S�t, a 32. vers szerint ugyan�gy gondolkoznak, mint a kir�lys�g bevezet�se el�tt (1S�m 8:5.20): olyanok akarnak lenni, mint a t�bbi n�p. F�b�l �s k�b�l akarnak b�lv�nyszobrot �s annak templomot �p�teni Babil�ni�ban (Deut 4:28; 28:36; 29:16; �zs 44:9–20). K�s�bb Egyiptom d�li r�sz�n, az Elefantine-szigeten val�ban �p�tettek templomot a zsid�k. Ezt az eretneks�get Babil�ni�ban megakad�lyozta az Ez�kielnek adott isteni kijelent�s.

Amikor a n�p elkeseredett �s abban l�tta a megold�st, hogy abbahagyja az �r tisztelet�t �s beolvad a pog�nyok k�z�, akkor hangzott el az �j exodus �r�m�zenete. „Er�s k�zzel �s kiny�jtott karral” vezette ki n�p�t Egyiptomb�l az �r (Deut 4:34; 5:15; 7:19; 26:8). Megint �gy tesz, de ki�rad� haraggal is! (Ez 7:8; 9:8; 14:19; 20:8.13.21). Az �r a b�n b�ntet�s�vel is megval�s�tja kir�lyi uralm�t (33. vers). M�r a pusztai v�ndorl�s idej�n is b�ntette n�p�t h�tlens�g��rt (Num 11:31–34; 14:26–38.39–45; 16:31–35; 17:6–15; 21:1–9; 25:1–9). Az �j exodus alkalm�val a „n�pek puszt�j�ban” �t�li meg n�p�t az �r. Ez�kiel itt H�s 2:16–19; 12:10 hat�sa alatt sz�l a „n�pek puszt�j�r�l”, ahol szemt�l szemben, egyenk�nt �t�li meg n�pe tagjait. Ahogyan a p�sztorbot alatt egyenk�nt kell �tmenni�k a juhoknak (Lev 27:32; Jer 33:13), hogy eld�ntse a p�sztor, melyik juh maradjon �letben, �s melyik val� lev�g�sra, �gy veszi sz�mba az �r is a n�pet. (A 37. vers v�g�n a „sz�vets�g k�tel�k�be” kifejez�s a Vulgat�b�l val�: in vinculis foederis. Ez sz�vegjav�t�son alapszik. Helyesebbnek l�tszik a LXX szerint: „sz�mba veszlek titeket”. A vers utols� szava �s a 38. vers els� szava dittographia, t�vesen k�tszer �rt�k le.) „A j�vev�nys�g f�ldje” az �saty�k t�rt�net�b�l ismert kifejez�s (Gen 17:8; 28:4; 36:7; 37:1); itt Babil�ni�t jelenti, szembe�ll�tva Izr�el f�ldj�vel. De oda csak a l�zad�k n�lk�li, megtiszt�tott n�p mehet be. Isten nem lett k�z�mb�ss� a b�nnel szemben; � egy�ttal b�nt gy�l�l� Isten is.

Ez�k. 20,39–44. Igaz istentisztelet a Sion-hegyen.

A 39. vers sz�vege nehezen �rthet�; sz�vegroml�ssal kell sz�molnunk. Legval�sz�n�bb magyar�zata az, hogy szabad az �t: ha valaki nem akar hallgatni az �rra, menjen b�lv�nyai ut�n �s szolg�ljon azoknak. Azonban ne s�ntik�ljon k�tfel� Isten n�pe, ne szents�gtelen�tse meg az �r szent nev�t azzal, hogy b�lv�nyoknak („szem�tgoly�knak”) is mutat be �ldozatot. (Megeml�tend�, hogy a „menjetek” sz�t a 7. versben lev� „vess�tek el” sz� maradv�ny�nak tartj�k; helyette a LXX-ban „t�vol�ts�tok el” �ll. Ha valaki a „ti nem” sz�t „ti vagytok”-nak olvassa, ellenkez� �rtelm� mondatok j�nnek l�tre: „Mindenki vesse el b�lv�nyait, s�p�rj�tek ki azokat, �s legyetek r�m hallgat�k”. Azonban ez t�bbsz�ri sz�vegjav�t�st ig�nyl� �s bizonytalan megold�s.) Az�rt nem szabad Babil�ni�ban �ldozatokat bemutatni, mert az �r m�dot ad n�p�nek arra, hogy „szent hegy�n” (Zsolt 2:6; �zs 11:9; 56:7; 65:11.25; 66:20), „Izr�el magas hegy�n” tisztelje �t (Zsolt 48:3; �zs 2:2; Ez 40:2; Zak 14:10). Ott majd gy�ny�rk�dni fog az �r (�n. papi „deklaratorikus formula”, Zsolt 51:18; Jer 14:12; �m 5:22; Mal 1:10) n�pe �ldozataiban, s�t „keresi”, v�rja azokat. A 41. vers az �n. felmutatott �ldozatot („felaj�nl�s”, Ex 30:14k.; 35:5.21.24; Deut 12:6.11), az aj�nd�kok legjav�t (zseng�j�t, Ex 23:19; 34:26; Deut 26:2.10) �s a szent aj�nd�kokat (Deut 12:26; 1Kir 15:15; 2Kir 12:19) eml�ti. A jeruzs�lemi templom �jj��p�l�se ut�n „megszenteltetem (szentnek bizonyulok) �ltalatok a nemzetek szem�ben”: nem fogj�k t�bb� gyal�zni az Urat, nem tartj�k majd gyeng�nek �s k�ptelennek arra, hogy teljes�tse r�gi �g�reteit. � esk�vel �g�rte oda n�p�nek K�na�n f�ldj�t (Deut 11:9.21; 26:3; 30:20). Amikor ez az �g�ret beteljesedik, a n�p visszaeml�kezik �tjaira �s tiszt�talan cselekedeteire; undorodni fognak magukt�l (Ez 6:9k.; 16:61–63). Felragyog el�tt�k a kegyelem, mely minden emberi �rdem n�lk�l adatik. A n�p gonosz, de az �r m�gis h� marad. Ha �gy ismerik meg az Urat, az az � neve dics�s�g�re t�rt�nik.

Ez�k. XXI. R�SZ

Ez�k. 21,1–10. Pr�f�cia Izr�el pusztul�s�r�l.

A pr�f�t�nak abba az ir�nyba kell fordulnia, amir�l vagy ami ellen pr�f�t�l (Num 24:2.20k.; Ez 4:3; 6:2; 13:17). A „D�l” sz� itt nem csup�n Palesztina d�li r�sz�t, az �n. Negebet jelenti, hanem eg�sz Izr�elt; ui. a pr�f�ta Babil�ni�ban van, �s onnan kiindulva, �szak fel�l �ri t�mad�s Izr�elt (Jer 1:14; Ez 38:6.15; 39:2). A 2. versben lev� „pr�dik�lj” sz� tkp. az eksztatikus pr�f�t�kra vonatkozott, akik habz� sz�jjal, ny�lukat csurgatva „pr�f�t�ltak” (v�. 1S�m 10:5k.; 19:21–24). Itt azonban nem ilyen g�nyos �rtelemben �ll, hanem p�rhuzamos az ut�na �ll� „pr�f�t�lj” sz�val. Az erd�t�z Isten �t�let�nek kifejez� k�pe (�zs 9:17; 10:17–19; Jer 21:14). Ez a t�z „lobog� l�ng” (ar�mos k�pz�s� sz�), amely a „nedves”, m�g �l� f�kat �s a sz�raz f�kat egyar�nt megem�szti (ld. a 8k. vers magyar�zat�n�l), �s nem olthat� el emberi er�vel. Aki megmenek�l, annak �g�si sebek lesznek az arc�n. Aki az Izr�elt �rt �t�letet l�tja, meg�rti, hogy ezt a t�zet az �r gy�jtotta meg, �s �gy m�s n�pek is istenismeretre jutnak.

Azonban az 5. vers szerint Ez�kiel „p�ld�zatait” nem �rtik vagy nem akarj�k elfogadni hallgat�i. Nem hiszik el, hogy Jeruzs�lemet �s az otthon maradt n�pet ilyen s�lyos �t�let �ri. Ez�rt �jra parancsot kap a pr�f�ta arra, hogy pr�dik�ljon, pr�f�t�ljon „Izr�el f�ldje ellen” (7k. vers). Most az �r kardj�r�l kell sz�lnia, mely „kiv�g igazat �s b�n�st”. (Ezt a kem�ny besz�det a LXX ford�t�i nem tudt�k elviselni; helyette „igazs�gtalant �s t�rv�nytelent” mondanak. S�t az �r�smagyar�z�k egy r�sze el is vitatja ezt a gondolatot Ez�kielt�l, szembe�ll�tva Ez 9:4-gyel �s k�l�n�sen a 18. r�sszel. Meggondoland� azonban, hogy amikor a h�ber nyelv valaminek a teljess�g�t akarja kifejezni, annak a k�t v�gpontj�t eml�ti, pl. �g �s f�ld = vil�g.) Itt teh�t a pr�f�ta az �t�let s�lyoss�g�t hangs�lyozza: ha az �r kih�zza kardj�t h�vely�b�l, az nem t�r oda vissza, m�g v�gre nem hajtotta az �t�letet. Ezt kell megtudnia minden „testnek”, minden embernek.

Ez�k. 21,11–12. �jabb jelk�pes cselekedet.

A pr�f�tai jelk�pes cselekedetek az igehirdet�s szolg�lat�ban �llanak, s�t seg�tenek az esem�nyek megval�sul�s�ban is (4.; 5.; 12. r�sz). A pr�f�t�nak „dereka megt�r�s�vel �s keser�s�ggel” kell s�hajtoznia. A der�k az er� helye (J�b 40:16; N�h 2:2): aki munk�ra vagy harcra k�sz�l, fel�vezi a derek�t (Ex 12:11; 1Kir 18:46; Zsolt 45:4). A der�k remeg�se teh�t az er�tlens�g jele (�zs 21:3; N�h 2:11). Fontos, hogy a s�hajtoz�st a foglyok szeme l�tt�ra v�gezze Ez�kiel. Ebben az � szem�lyes f�jdalma �s emberi r�szv�te is kifejez�sre jut (Ez 6:11; 9:8; 11:13). Egy�ttal a pr�f�ta el�re ki�br�zolja a foglyok magatart�s�t a „h�r” hallat�ra: Jeruzs�lem elest�nek a h�re fog majd Babil�ni�ba �rkezni (Ez 33:21k.). Ez a h�r eg�szen elveszi a foglyok lelkierej�t; „sz�v�k megolvad” (J�zs 2:11; 5:1; 7:5; Zsolt 22:15), kez�ket leeresztik, lelk�k elal�l, s�t vizelet�ket sem tudj�k tartani (Ez 7:17). Jeruzs�lem pusztul�sa hamarosan bek�vetkezik: j�n m�r (Ez 7:5k..10; �m 8:2). Ez�k. 21,13–22. Kard-dal.

A f�nyesre k�sz�r�lt kard szinte �n�ll� szem�lyk�nt �ld�k�l (Gen 3:24): a 21. vers meg is sz�l�tja a kardot. A 16. versb�l azonban kider�l, hogy ezt a kardot az �r adja „a gyilkos kez�be”, aki nem m�s, mint Nebukadneccar. A „kard” eszk�z az �r kez�ben, mellyel a t�rt�nelmi �t�letet hajtja v�gre (�m 7:9; 9:1.4); � k�ldi a kardot n�pe megb�ntet�s�re (Jer 9:15; 49:37). A pr�f�t�nak jajgatva kell ki�ltania, f�jdalm�ban cs�p�j�t (�j ford. „mell�t”) kell vernie (Jer 30:6; 31:19). �gy gy�szolja n�pe tagjait �s fejedelmeit, akik nem hallgattak a tan�csra �s a feny�t�sre. (A 15. vers v�ge �s a 18. vers nehezen ford�that�. 15. vers sz� szerint: „Vagy �r�lj�nk? Fiam jogara megvet minden f�t”. Mai magyar�z�k javaslata: „Hogyan vonn�m azt »ti. a kardot« vissza? Megvetetted a botot �s minden tan�csot!” A 18. versben ugyanezek a kifejez�sek fordulnak el�: „Mert volt pr�bat�tel »pual vagy qal passivum«; mi�rt ne lenne, ha te megvetetted a botot?”) A pr�f�t�nak �ssze kell csapnia a kez�t (19. vers) – ami olykor a k�r�r�m jele (Ez 6:11; 22:13; 25:6), itt azonban a r�szv�t� �s a megd�bben�s�. Egy�ttal az �r k�tszeres, s�t h�romszoros m�rt�kben fokozza is a puszt�t� kard erej�t. A 21. vers megparancsolja a kardnak: „V�gj jobbra is, balra is!” Minden ir�nyba k�pes fordulni ez a kard. Az emberek sz�ve „ingadozik”, amikor minden „kapuban” (pars pro toto = minden v�rosban) sokan lesznek a „megbotlottak”, az elesettek, akiket lev�gott a vill�ml�, f�nyesre k�sz�r�lt kard. S�t maga az �r is �sszecsapja kez�t: a kard �ltal lecsillap�tja haragj�t (Ez 5:13; 16:42; 24:13). Bebizonyosodik, hogy az � szava igaz volt (�zs 24:3; Jer 1:12; 25:13; Ez 12:25.28).

Ez�k. 21,23–32. A babiloni kir�ly v�lasz�ton.

A pr�f�ta �jabb jelk�pes cselekedetre kap megb�z�st. Ez azonban csonka: csak annyib�l �ll, hogy k�t utat kell rajzolnia (bizony�ra a f�ldre; v�. Jn 8:8). Ezek ugyanabb�l az orsz�gb�l indulnak ki. Az el�gaz�s hely�n a pr�f�t�nak k�t �tjelz�t kell �ll�tania, amik val�sz�n�leg f�b�l voltak. (Erre mutat a 24. versben k�tszer is el�fordul� parancs: „faragj”.) Amikor a babiloni kir�ly �s serege a sz�riai Ribl�ba �rt, nagy k�rd�s volt, hogy merre mennek tov�bb, melyik l�zad� �llamot b�ntetik meg el�sz�r: Amm�nt vagy J�d�t. Itt m�r v�get �r a pr�f�tai jelk�pes cselekedet, �s Ez�kiel k�pek n�lk�l mondja el, mit tesz Babil�nia kir�lya. Term�szetesen megk�rdezi az isteneket, hogy mit tegyen, hiszen harc el�tt ez �gy szok�s (1S�m 23:1–4.9–12; 30:7k.). Ennek egyik m�dja a „nyilak megr�z�sa”. K�t nyilat tettek a tegezbe; amelyik a r�z�s alkalm�val kiugrott, az d�nt�tte el, hogy a k�t lehet�s�g k�z�l melyiket kell v�lasztani. Az egyik ny�lra ui. J�da neve volt fel�rva, a m�sikra Amm�n�. A m�sik m�d a ter�fok, h�zi b�lv�nyok megk�rdez�se. Ezekr�l Gen 31:19kk.; B�r 17., 18. r�sz; 1S�m 15:23; 19:13.16; H�s 3:4; Zak 10:2 is sz�l. Mindk�t m�dszer ismert volt Palesztin�ban. A harmadik, a m�j megvizsg�l�sa jellegzetes babiloni m�dszer. �br�k sokas�ga maradt r�nk, amelyek felt�rk�pezik az �ldozati �llat m�j�t, �s tanszer�en el�adj�k a j�vend�l�s szab�lyait.

Ez�kiel term�szetesen nem volt jelen a babiloni var�zsl�k mesterked�sein�l, de Isten kijelent�s�b�l tudta, hogy Nebukadneccar el�sz�r J�da ellen fordul. Falt�r� kosokat �ll�t, „megnyitja sz�j�t ord�t�sra”, ti. harci ki�lt�sra, s�ncot t�lt �s ostromm�veket �p�t (Ez 4:2). Azonban ez „nekik”, ti. a foglyoknak hihetetlennek, hi�baval� j�vend�l�snek t�nik. Pedig mindez nagyon is �rthet�, hiszen �k az „esk�k esk�it”, az �r el�tt tett �nnep�lyes esk�t szegt�k meg (Ez 17:19). �, ti. a babiloni kir�ly majd „eml�kezetbe id�zi” ezt a b�nt, amikor foglyul ejti �ket. A 29. vers ezt m�s szavakkal is elmondja: „lelepleztetnek h�tlens�geik, megl�tszanak v�tkeik”, amikor a „k�z”, ti. Nebukadneccar keze elfogja �ket.

A 30–32. vers igen kem�ny �t�letet tartalmaz Cidkijj� kir�ly ellen. Gyal�zatos b�n�snek mondja �t, f�leg a 28. versben eml�tett esk�szeg�s miatt. Izr�el fejedelm�nek nevezi �t, mert a kir�lyi c�m csak J�j�kint illeti meg (Ez 1:1k.; 17:12). Cidkijj�nak „elj�n a napja”, ti. b�ntet�s�nek ideje. Em�g�tt az �r napj�r�l sz�l� r�gi hit �ll (�zs 2:12–16; �m 5:18–20: ld. m�g �zs 34:8; 61:2; Ez 7:12; J�el 1:15; 2:1k.). A „v�g” j�vetel�r�l �m 8:2 alapj�n Ez 7:2.5 is sz�l. Az �t�lethez az is hozz�tartozik, hogy Cidkijj� elvesz�ti hatalmi jelv�nyeit: a turb�nt (k�s�bb a f�pap viselt ilyet, Ex 28:4.37.39; Lev 16:4) �s a „koron�t”, a dr�gak�vekkel kirakott diad�mot (Zsolt 21:4; Jer 13:18). (A 31. versben lev� h�rom igealak infinitivus absolutusnak olvasand� �s imperativusi �rtelemben �ll). Az �r t�rt�nelmet form�l� hatalm�t bizony�tja, hogy a magas alacsonny�, a „fejedelem” fogolly� v�lik. A 32. vers a var�zsig�k mint�j�ra h�romszor is kimondja a „pusztul�s” sz�t. A vers v�g�t n�h�ny �r�smagyar�z� Gen 49:10 alapj�n messi�si �g�retnek tartja. Helyesebbnek l�tszik azonban az �sszef�gg�s �s Ez 23:24 alapj�n arra gondolni, hogy az �r Nebukadneccarra b�zza az �t�let v�grehajt�s�t.

Ez�k. 21,33–37. Amm�n orsz�g�t is utol�ri az �t�let.

Ezek a versek Ez�kiel tan�tv�nyi k�r�b�l sz�rmaznak. Babil�nia kir�lya el�sz�r J�da ellen fordult (27. vers), de ut�na Amm�nra is sor ker�l. Amm�n ui. k�r�rvend� volt �s g�nyol�dott Kr. e. 587-ben, amikor Jeruzs�lem elpusztult �s n�pe fogs�gba ker�lt (Ez 25:1–7; Zof 2:8) – ez�rt fordul ellene a f�nyes �s �les kard (13–16., 20. vers). Nebukadneccar az�rt ind�tott megtorl� hadj�ratot Amm�n ellen, mert Amm�n hallgatott saj�t hamis pr�f�t�ira (Jer 27:1–10), �s fell�zadt Babil�nia ellen. Ez�rt ker�l a kard „a gyal�zatos b�n�s�k nyak�ra” (34. vers). De v�g�l mag�t a kardot is visszaparancsolja h�vely�be az �r (a 35. vers els� szava hifil infinitivus absolutus, imperativusi �rtelemben), �s meg�t�li sz�rmaz�s�nak hely�n, ott, ahol teremtetett. A Babil�niai Birodalom is csak teremtm�ny. Az �t�l� �r „r�f�j” haragj�ban, �s „buta” emberek kez�be adja (a LXX „barb�r” embereket mond). A h�d�t�k nyelv�t ui. nem fogj�k �rteni, ami tal�n m�r c�lz�s a perzs�kra. A 37. vers em�szt� t�zr�l, a f�ldre kiontott v�rr�l �s Babil�nia eml�kezet�nek a megsz�n�s�r�l besz�l. Ezek az �t�let szok�sos formanyelv�hez tartoz� kifejez�sek. A val�s�gban Kyros kardcsap�s n�lk�l vonult be B�belbe, Babil�nia f�v�ros�ba. A h�tt�rben �zsai�s pr�f�ci�ja �ll, aki Assz�ri�t az �r haragja botj�nak nevezte �s hirdette, hogy az �r elt�ri a botot (�zs 10:5kk.).

Ez�k. XXII. R�SZ

Ez�k. 22,1–16. Jeruzs�lem a „v�r v�rosa”.

Ebben a fejezetben Ez�kiel Jeruzs�lem b�neit sorolja fel. Megl�tszik, hogy a pr�f�ta pap volt: mind a szoci�lis, mind a kultikus b�n�ket v�ront�snak nevezi (6., 9., 12., 27. vers; v�. Lev 17:4). De Ez�kiel egy�ttal pr�f�tai trad�ci�kat is k�vet, hiszen H�se�s Gile�dot, N�hum Niniv�t nevezte v�ront� v�rosnak (H�s 6:8; N�h 3:1). Ez�rt Ez 20:4-hez hasonl�an �t�lkez�sre sz�l�tja fel Ez�kielt az �r. A 3. vers hirdeti, hogy elj�n a v�ront� v�ros ideje, ti. az �t�let ideje (Ez 7:7.12; 21:30.34). A 4. vers ugyanezt fejezi ki: „k�zel hoztad napodat (singularis olvasand�), �s elhoztad (�gy olvassuk a sz�veget a LXX seg�ts�g�vel) �veid idej�t”. A b�ntet�shez az is hozz�tartozik, hogy a n�pek g�nyolt�k Izr�elt (Zsolt 44.14k.; 79:4): tiszt�talan lesz a neve = h�re, �s nagy lesz a z�rzavar (5. vers).

A b�n�k felsorol�s�t a „fejedelmek”, a kir�lyok „v�ront�s�n” kezdi a pr�f�ta (6. vers). Ezek „karjuk szerint” v�tkeztek. A kar a hatalmat fejezi ki (pl. az �r hatalm�t, Deut 5:15; �zs 51:9k.; 52:10; a saj�t erej�ben b�z� ember „h�st rak karj�ra”, Jer 17:5). A „fejedelmek” vissza�ltek hatalmukkal (1Kir 21:5kk.; Jer 22:13–17). A 7. vers a sz�l�k ellen elk�vetett b�nt (Ex 20:12; 21:17; Lev 20:9; Deut 5:16), tov�bb� a j�vev�ny, �zvegy �s �rva elnyom�s�t (v�. Ex 22:20; 23:9.12; Deut 14:29; 16:11.14; 24:19–21; 26:12k.); a 8. vers pedig a szent dolgok megvet�s�t �s a szombat megszents�gtelen�t�s�t eml�ti (v�. Lev 13:30; Ez 20:12k..20.24). A r�galmaz�st is v�ront�snak mondja a 9. vers, hiszen ez m�sok �let�t vesz�lyezteti (Lev 19:16). A „hegyeken”, az �ldoz�halmokon enni annyit jelent, mint idegen isteneket tisztelni (Ez 6:1kk.; 18:6.11.15). M�r ebben a versben el�fordul a „fajtalans�g” sz�. Ilyen b�n, ha a fi� apj�nak mell�kfeles�g�vel h�l (Gen 35:22; 49:4; Lev 18:8; 20:11), havibajos n�h�z k�zeledik (Ez 18:6); felebar�tja feles�g�vel par�zn�lkodik (Ex 20:14; Deut 5:18), meny�vel k�vet el fajtalans�got (Lev 18:15; 20:12), vagy f�ltestv�r�t er�szakolja meg (Lev 18:9; 20:17; 2S�m 13:10–14). A v�rfert�z�s ut�n az anyagi b�n�k ker�lnek sorra a 12. versben: a megveszteget�s elfogad�sa (Ex 23:8; Deut 16:19; 27:25), a kamat �s az uzsora szed�se (Ex 22:24; Lev 25:35–38; Deut 23:20k.). �sszefoglal� �rtelemben sz�l ez a vers az er�szakkal szerzett jogtalan nyeres�gr�l �s arr�l, hogy mindezek m�g�tt az a b�n �ll, hogy az ember „elfeledkezik” az �rr�l. Az �r ett�l a b�nt�l �vja n�p�t (Deut 6:12; 8:11), �s ennek elk�vet�s�ben tartja b�n�snek (Jer 3:21; H�s 2:15; 8:14; 13:6).

Ez�k. 22,17–22. Izr�el az �r koh�j�ban.

Valamikor az �r Egyiptomb�l �gy szabad�totta ki n�p�t, mint a vaskoh�b�l (Deut 4:20; 1Kir 8:51; Jer 11:4). Most ennek az ellenkez�je t�rt�nik: az �r Jeruzs�lembe gy�jti n�p�t az ostrom idej�n (Kr. e. 589–587), ahogyan az ez�st�t tartalmaz� �rc olvaszt�sakor t�bbf�le f�met (bronzot, �nt, vasat �s �lmot) szoktak a koh�ba tenni az ez�st tiszt�t�sa c�lj�b�l. Itt azonban m�r el�re vil�gosan kimondja az �r, hogy Izr�el salak (18k. v.). Ez�rt nem is rem�lhet�, hogy a koh�b�l majd megtiszt�tott ez�st ker�l ki. Min�l nagyobb t�zet sz�tanak – �spedig maga az �r sz�tja a t�zet (20k. v.), ann�l jobban kider�l, hogy Izr�el b�n�s. E tekintetben Jeremi�s nyom�ba l�p a pr�f�ta (ld. Jer 6:27–30). M�r �zs 1:22.25 is az ez�st olvaszt�s�nak k�p�vel fejezi ki az �r �t�let�t; de ott m�g tiszt�t� �t�letr�l van sz�. Itt viszont csak az der�lhet ki, hogy az olvaszt�ssal megval�sul az �r igazs�gos haragja, �s ebb�l ismerheti meg Izr�el az Urat.

Ez�k. 22,23–31. A vezet� r�tegek b�nei.

Hasonl� felsorol�sok tal�lhat�k Jer 2:8; 5:31; Mik 3:11; Zof 3:3-ban is – ez azonban mindegyikn�l teljesebb: itt ui. �t vezet� r�tegr�l van sz�. A h�ber sz�veg els� helyen a „pr�f�t�k csoportj�t” eml�ti (25. vers); r�luk azonban a 28. vers sz�l. Ez�rt, �s tartalmi okokb�l is a 25. versben a LXX sz�veg�t tartjuk jobbnak: „akik az � fejedelmei”. Ezek Izr�el kir�lyainak hossz� sor�t jelentik, akik ord�t� �s zs�km�nyt ejt� oroszl�nokhoz hasonl�tottak (Ez 19.3.6k.). „Lelket ettek” – ez megfelel Ez 19:3.6 szavainak: „embert is evett”. A kir�lyok har�csol�sa ember�letet is k�vetelt (1Kir 21), �s emiatt sokan �zvegyek lettek (2S�m 11; Jer 22:17; Mik 2:6k.). A papok „er�szakot k�vettek el” a t�rv�nnyel: k�ny�k-kedv�k szerint magyar�zt�k. Elhanyagolt�k egyik legnagyobb k�teless�g�ket: a szent �s k�z�ns�ges, a tiszta �s tiszt�talan dolgok k�zti k�l�nbs�gt�telt (Ez 44:23; Hag 2:10–14). Hasonl� s�lyos b�n a szombat elhanyagol�sa (Ez 20:12k..16.20), ami �ltal mag�t az Urat �rte gyal�zat (26. vers). A vezet�emberek farkasok voltak: ugyan�gy viselkedtek, mint az oroszl�nok (25. vers), csak kisebb volt a hatalmuk. A pr�f�t�k m�zzal kent�k a falat (Ez 13:10.14k.), azaz hi�baval� l�tom�saik voltak �s hazugs�got j�vend�ltek – nem az �r �zenet�t adt�k tov�bb (Ez 13:6–9). A 29. vers az orsz�g n�p�t eml�ti. Ez a vagyonnal rendelkez� szabad polg�rokat jelenti, akik a nyomorultakkal, szeg�nyekkel �s a j�vev�nyekkel szemben t�rv�nytelens�geket k�vettek el. A 30. verset a LXX nem �rtette meg: „�s kerestem k�z�l�k (olyan) embert, aki helyesen viselkedik �s eg�szen orc�m el�tt �ll”. A h�ber sz�veg �gy sz�l: „�s kerestem k�z�l�k valakit, aki falat falaz �s r�sre �ll orc�m el�tt az orsz�g �rdek�ben”. Ez vil�gos utal�s Ez 13:5-re, ahol a pr�f�t�kr�l �ll�tja ezt Ez�kiel. Azt jelenti ez, hogy elhanyagolt�k a n�p�k�rt mondand� k�zbenj�r� im�ds�got, melyet az igaz pr�f�ta �lete kock�ztat�s�val is v�gez (Ex 32:30–32). Most az eg�sz n�pr�l mondja az �r, hogy hi�ba keresett k�zt�k a n�p �rdek�t szolg�l� embert, nem tal�lt (30. vers). Ez�rt ontotta ki haragj�t (Ez 21:36; 22:22), ez�rt „adta fej�kre �tjaikat”, azaz r�juk h�r�totta tetteik k�vetkezm�nyeit.

A k�t utols� versb�l vil�gosan l�tszik (perfectumokban �s vav consecutivumos imperfectumokban besz�l), hogy ebben az igeszakaszban a m�ltr�l van sz�. Ezt er�s�ti meg a 24. vers is, mely Izr�el f�ldj�t es�t nem kapott f�ldh�z hasonl�tja, ami Palesztin�ban igen nagy csap�s volt (1Kir 17:1; �zs 5:6; Zak 14:17). Ez a „harag napja”, az �r b�ntet�s�nek ideje. Ez�kiel egyik h�s�ges tan�tv�nya akarja itt b�nb�natra �breszteni a babiloni foglyokat.