|
GENEZIS 1 MZES 24 - 32 rsz magyarzata
1 Mz. XXIV. RSZ - 1 Mz. 24,1–9. brahm gondoskodsa Izsk hzassgrl.
A 24. rsz egy hosszabb sszefggõ novella, amelynek egyetlen tmja az, hogy brahm hogyan gondoskodott Izsk szmra hozz val felesgrõl. E gondoskodsnl nem azon a rgi trsadalmi szokson van a hangsly, hogy az apa vlasztja meg finak az lettrst, hanem ms, az brahm kivlasztsnak trtnetbõl megrthetõ lelki motvumokon. brahmot kihvta Isten rgi lakhelyrõl azzal a cllal, hogy Knan fldjn lakjk, amelyet majd utdai birtokolni fognak. A kitûztt clhoz azonban nem tartozott hozz, hogy brahm utdai sszekeveredjenek, s beleolvadjanak Knan npessgbe. A 23. rszben lttuk, hogy brahm mg hal poraiban sem akart a knaniakkal egy srban fekdni, az letben mg kevsb kvnta a keveredst. Ez a magatarts tpusa azoknak a ksõbbi trvnyeknek, amelyek Izrel npe szmra megtiltjk az sszehzasodst a knani lakossggal, elsõsorban azrt, hogy azoknak a termszetimd s erklcsileg feslett kultusza meg ne zavarja az r tiszteletnek tisztasgt (Ex 34:16). brahm ezrt visszatekint Mezopotmiba, ahol rokonsga maradt s onnan kvn felesget hozatni Izsk szmra. Hozatni – mert azt sem akarja, hogy a fia visszakltzzk Mezopotmiba; neki is itt kell maradnia az gret fldjn, ha jvevnyknt is.
Erre a feladatra, a menyasszonyhozsra, az lemedett kor brahm nem vllalkozhatott, ezrt leghûsgesebb szolgjt, taln a 15:2-ben emltett damaszkuszi Elizert vlasztotta ki. Bizalmi feladat volt ez, nemcsak intim csaldi megbzatsban kellett eljrni, hanem drga rtkeket is kellett õrizni s kezelni, s a menyasszonynak, illetve csaldjnak tadni. Azt mutatja ez, hogy a ptriarchlis korban lehettek igen hûsges s ppen ezrt igen megbecslt szolgk. Az r s szolga kzti viszony az szvetsg korban is lehetett – ppen olyan hitre tartoz krdsekben, amilyenrõl e fejezetben van sz – meghitt, embersges, sõt elõremutat arra az idõre, amikor Pl azt mondja, hogy Krisztusban megszûnik az r s szolga kzti klnbsg.
brahm mindamellett megeskette szolgjt arra, hogy hûsgesen fog eljrni megbzatsban. A „csipõje al” tett kzzel mondott esk, a kifejezs eufemisztikus fogalmazsa mellett is arra irnytja a gondolatot, hogy az brahm gykbl szrmazott (15:4) utd tovbbi sorsrl, a kvetkezõ genercikrl lesz sz; maga a szoks s az idzett kifejezs is igen rgi eredetû. – A tovbbiakban megltszik az, hogy brahm s szolgja kztt nem a trsadalmi helyzet jelentette a nagyobb klnbsget, hanem a hitbeli kszsg. Mg a szolga fontolgatott, hogy mi trtnjk akkor, ha az esemnyek nem urnak a tervei szerint alakulnak, brahm meggyõzõdssel vallotta, hogy az r „elkldi angyalt” szolgja elõtt, egyengeti tjt, hogy clhoz rjen. Az ezt tartalmaz 7. v. az egsz szakasz legfontosabb verse: a hitbeli meggyõzõdst altmasztja a hitvallsszerû emlkezs arra, hogy maga az r indtotta el brahmot a kivlaszts tjn, amelynek vgl is Knan birtokba vtelhez kell vezetnie.
1 Mz. 24,10–27. brahm szolgja tallkozik Rebekval.
A nagy thoz nagy felkszls kellett: egsz kis karavn ln indult el brahm megbzottja, magval vive az travaln kvl a majd tadand ajndkokat (22.53. vers). A nõsls sorn amugy is szoks volt a leny csaldjnak ajndkot adni. brahmtl pedig „fejedelmi” ajndk jrt rangjnl fogva is, ignyeibõl kvetkezõen is. – Az t clja messze szakra volt, jval tl Damaszkuszon, az Eufrtesz nagy felsõ kanyarulatban. Az szvetsg Arm-Naharaimnak, azaz a „kt foly kzt” fekvõ arm terletnek nevezi ezt a vidket. (A kifejezs msodik felnek megfelel az akkd Naharina nv, sszefgg vele a Nhr s a Hrn nv is; vgl a kt foly kzt jelenti a grg Mezopotmia sz. (A megjellt cl Nhr vrosa; Nhr a Biblia szerint brahm testvre (11:27; 22:20), a nv kori szvegekbõl vrosnv gyannt ismert.
brahm azt mondta, hogy az r majd elkldi angyalt, hogy az megmutassa, hov kell a szolgjnak mennie s ki lesz Izsk jvendõ felesge. brahm szolgja ezt egy mechanikus, de az õ hite ltal szentnek tartott mdon igyekezett realizlni. Isten ujjmutatst krte egy elõre eltervelt lehetõsggel kapcsolatban: a vroson kvl levõ kt mellett vrakozvn, az a leny, aki krsre inni ad, sõt kretlenl a tevit is megitatja, az legyen az Izsknak rendelt lny. Mechanikus dolog ez, ahogyan az szvetsgben nem egyszer tallunk ms, ltszlag a vletlenre bzott eljrsokat is (pl. a sorsvets), amelyeket ma nem volna helyes minden tovbbi nlkl alkalmaznunk. Mgis gondoljuk meg, hogy ez a szolga, mielõtt lelt volna, hogy vrja a „j szerencst” imdkozott s hittel vrta, hogy Isten megmutatja akaratt.
A keleti vroskp csendlethez hozztartozott, hogy estefel jttek ki a kthoz vagy forrshoz a vrosbeli lnyok, vllukon hatalmas cserpkorskkal, hogy vizet vigyenek. A kt mellett itatvly is volt, ahol az llatokat szoktk megitatni. Itt trtnt a tallkozs, a szolga ltal eltervelt mdon, brahm egyik unokahugval, Rebekval. Õ volt az a lny, aki kszsggel adott vizet a szomjaz utasnak, sõt llatainak is. A prba annyival inkbb is jl elgondolt terv volt, mert br sokat jelentett az, hogy az Izsknak viendõ menyasszony szp arc s hajadon leny, de nem kevsb volt jelentõs az, hogy jszvû s szolglatksz is legyen, akinek a lelke is szp s aki tud j lettrs is lenni.
Figyelemre mlt mg a szolga magatartsban, magnak s gynek az Istenre bzsban, hogy elõbb ajndkozta meg az Istentõl megmutatott lenyt s csak azutn krdezõskdtt felõle. Annl nagyobb volt az rme, amikor megtudta, hogy brahm kzeli rokonra tallt. Szinte termszetes az erre kvetkezõ hlaad imdsg, amely a szakasz elejn ll knyrgssel szent szimmetriban fejezi be a trtnetnek e rszlett.
1 Mz. 24,28–67. Rebeka felesgl megy Izskhoz.
Rebeka hallva a csodlatos idegen beszdt, imjt, ltva a drga ajndkokat meglepetve futott haza, hogy elmondja, mi trtnt. Egszen meglepõ itt az a szhasznlat, hogy „anyja hzhoz” ment, a tovbbiakban pedig a btyja, Lbn hvja meg a hzhoz a vendget s anyjval egytt õ trgyal Rebeka frjhez adsrl (53., 55. v. – egyetlen kivtel a szvegkritikailag megkrdõjelezhetõ 50. v., amely Betlt is emlti). Ezek a jellegzetessgek ugyanis a matriarchlis trsadalmi kphez illenek s gy ez a trtnet egy egszen ritka bibliai emlke e rgi trsadalmi formnak.
E formai jellegzetessgnl nevezetesebb a tartalom, az idegen utas õszinte vendgl hvsa s ltsa. Ennek sorn brahm szolgja hosszadalmasan elmondja urtl kapott megbzatst, majd a vros melletti forrsnl trtnteket. Az ismtlõds epikai trvnynek hvjk az ilyen ismtelgetseket (pldul jl ismertek a babilni vagy a rasz-samrai eposzokbl), jelentõsgk pedig az, hogy kiemelik, jl emlkezetbe vsik a fontos esemnyeket.
A hosszadalmas elbeszls itt a 49. vers krdshez szolglt htterl: Engednek-e Rebeka hozztartozi brahm krsnek? A fltett krdsre a vlasz egszen rvid (50. v.): Ha az r intzte gy a tallkozst, arra nem lehet mondani „se jt, se rosszat”, azaz nincs mit hozzfûzni; ahol õ megmutatta akaratt, ott az embernek csak engedelmeskednie lehet. Rebekt kszek elbocstani hozztartozi, hogy a tvolba szakadt rokon felesge legyen.
Ezutn mr hiba a kedlyes vendgeskedõ szndk, brahm szolgja tele van trelmetlensggel, mert tudja, hogy ura is nehezen vrja otthon, hogy megtudja, mit vgzett õ. Ezrt sietteti az indulst, s az udvarias hzigazdk ezttal krdezik meg elõszr Rebekt, hogy ksz-e az elmenetelre s amikor õ igent mond, akkor ldssal bocstjk el. Ez az ldsmonds olyan kedves jellemzõje a bibliai trtnetnek, mert kifejezi a szeretetet s az Isten oltalmba ajnlst. A Rebekra mondott lds kt kvnsgot fejez ki: legyen nagy nptrzs õsanyja, utdaibl pedig vljk btor, szabad np.
Amennyire hosszadalmas a 28–60 v. elbeszlse, olyan rvid s tredkes a befejezs. Legmeglepõbb, hogy nincs elbeszlve az brahmmal val tallkozs; azutn bizonytalan nhny sznak a jelentse (pl. az, hogy Izsk „imdkozni” ment ki a mezõre, 63. v.). Mgis vilgos, hogy a szentr mg azt az egyetlen szemlletes mozzanatot akarja kidombortani, hogy hogyan tallkozott Izsk s Rebeka, majd hogyan lettek hzastrsak. A szemrmes tisztessg kvnta meg, hogy Rebeka elftyolozza az arct – ami egybknt nem volt a nõkre ltalnosan ktelezõ. Nincs lerva, hogy milyen mennyegzõt tartottak, ehelyett a maguk tmrsgben sokkal tbbet mondanak ezek az egyszerû szavak: Izsk elvette Rebekt, az a felesge lett, s Izsk megszerette õt. Ez a szeretet vgl megvgasztalta Izskot az anyja elvesztse fltt rzett bnatbl. A szeretetre vgy frfinak kt asszony jelent mindennl tbbet: az anya s a felesg; az elsõnek az elvesztst a msodik tudja csak krptolni.
1 Mz. XXV. RSZ - 1 Mz. 25,1–18. brahm lete vge.
brahm trtnetnek a vgn nhny sszegezõ lerst tallunk. Ezek kz tartozik az, hogy felesgl vette Keturt is. Ez az esemny nem felttlenl Sra halla utn kvetkezõ „msodik hzassg”. A 6. v.-bõl lthatan Ketura is ugyanolyan msodrang asszony volt, mint Hgr, lehetett teht mg Srval egy idõben brahm asszonya. Ez a megjegyzs az letkor problmjnak a flvetst teszi szksgtelenn. Ehelytt a „gyermekek” felsorolsa sem individulis jelentõsgû. Ketura fiai arab trzseket kpviselnek. Egy leszrmazsi mellkg tallhat itt, amely nem dvtrtneti jelentõsgû, csupn szmon tartja a tvolabbi nprokonsgot. Individulis vonsokkal csak az 5–6. v. brzolja az Izskkal (Izrel õsvel) val rokonsgot, hangslyozva azt is, hogy „ajndkot” ezek a gyermekek is kaptak, de az igazi rks Izsk maradt (ldst kapott zsau is, de az mr jval kevesebbet tartalmazott, mint a Jkbnak adott lds, 27:27 skv. s 39. skv.). res kzzel senki sem tvozott az atyai hztl, jelkpesen mondva, egy np sem nlklzte Isten gondviselst, az dvtrtneti rksg azonban Izsk s utdai maradt. – Ezek a „gyermekek” aztn eltvoztak a szlõi hztl Kelet fldjre, amely ltalnos megnevezs, jelentheti a dlkeleti arab trzsek lakhelyt csakgy, mint az szakkeleti arm terleteket (v. 29:1).
A 7–11. vers brahm hallt s eltemetst mondja el. „Szp regkorban” halt meg, „betelve” az let sok ajndkval. Ezek kz tartoztak Isten ldssai s gretei is, amely gretek egy rszt ltta teljesedni Izskban, a tbbit pedig ltta hitben, ahogyan azok majd teljesedni fognak egszen a Krisztus „napjig” (Jn 8:56).
Vgl a 12–18. vers sszegezse Ismel leszrmazottait nevezi meg, ahol a szemlynevek mgtt ismt arab trzseket is kell ltnunk; ezt a kollektv rtelmet tkrzi a 16. vers szhasznlata is, amely falvakrl s stortborokrl beszl. Storoz, rabl nomdok voltak ezek a nptrzsek, amelyeknl a nomd sorsszerûsg nem az rks vndorlsban ll, hanem abban, hogy lland ellensgeskedsben vannak szomszdaikkal (v. 16:12). E trzsek tartzkodsi terlete jobbra a Sinai-flsziget.
1 Mz. 25,19–34. zsau s Jkb.
brahm leszrmazottainak a mellkgt letrgyalva, Izsk utdaira tr t a szentr. A bevezetõ versekben a Papi r sematikus sszefoglalsban egy jellegzetes eltrs van a 24:10-hez kpest: Rebeka szrmazsi helyt Arm-Naharaim helyett Paddan-Armnak mondja a lers. Fldrajzilag az eltrõ elnevezs nem jelent klnbsget. A paddn sz jelentse a prhuzamba vonhat smi nyelvek alapjn: „mezõ”. Az sszetett sz rtelme teht: Arm mezeje (v. Hs 12:13).
Itt van a helye annak, hogy egy irodalomkritikai krdst rintsnk. A Jkb- s Jzsef-trtnetekben igen gyakran kt hagyomnyvonal szvõdik ssze: a szoksos elnevezs szerint a Jahvista s az Elhista r ltal feldolgozott tradci. Ez a krlmny nha kisebb-nagyobb egyenetlensgeket okoz a bibliai szveg olvassnl. Persze nem az a clunk, hogy az egyenetlensgeket kihangslyozzuk, azonkvl azt is meg kell mondanunk, hogy az esetenknt lthat kettõs vonal ellenre sem lehet klnvlasztani pl. egy nll elhista elbeszlst. gy rezzk, hogy az Elhista kln hagyomnyanyaggal kiegsztette s tdolgozta a jahvista alapiratot. A magyarzat cljnak pedig tovbbra is azt tartjuk, hogy a mai formjra kiegszlt elbeszlst rtelmezzk, mint a Szentrs egyrtelmû zenett.
A 21–34 v.-ben levõ elbeszls tulajdonkppen kt szakaszra oszlik: zsau s Jkb szletsnek (21–26 v.) s zsau elsõszlttsgi joga eladsnak (27–34 v.) az elbeszlsre. A kt szakaszt azonban sszefonja egyes jellemzõ szavaknak a varilt elõfordulsa. Egybknt is olyan trtnet ez, amelyet csak az eredeti hber szavak alapjn tudunk kellõkppen rtkelni, sokszor slyos tartalm szjtkai miatt.
A ptriarcha-trtnetek tbbszr ismtlõdõ motvuma a felesg meddõsge. Rebeknak is veken t nem szletett gyermeke, majd csak sok imdsg utn jtt el ennek az ideje. Akkor viszont dupln jtt az lds, az anynak ikrekre volt kiltsa, de nehezen hordta ki õket. Nehz ri sorn egyszer arra is rsznta magt, hogy „megkrdezze az Urat”. Ez a kifejezs ms bibliai trtnetekbõl is ismert (pl. 1Sm 14:37; 23:9 skv.), de azokban tbbnyire olyan krdsek vetõdnek fel, amelyekre a sorsvetssel nyert igen vagy nem vlasz ad eligaztst. Az itt nyert kijelents hosszabb mondat, amelyet kaphatott Rebeka lomban (valamely szent helyen nyert lombeli kijelents az incubatio, v. 28:11 skv.), vagy egy prftai tehetsgû embertõl; tartalma az, hogy ikrei egy-egy nagy np õsei lesznek, e npek ellenkezsben fognak lni egymssal, de a kisebbik, a fiatalabbik flbe kerl a msiknak. – A kt gyermek volt zsau s Jkb, a tõlk szrmaz npek pedig Edm (30. vers) s Izrel. A gyermekek trtnete szletsktõl kezdve utal az emltett kt np trtneti helyzetre is.
Az ikrek megszletsekor az elsõ gyermek, zsau, „vrses” barna bõrûnek s „szõrs” testûnek szletett. A „vrses” sz hberl ’admni, benne van az Edm nv, a „szõrs” hber megfelelõje pedig sz’r, sszefgg a Szir hegy nevvel, amely hegyvidk az edmitk hazjban volt. – A szjtkok folytatdnak; a msodik gyermek az elõbb szletettnek a „sarkba” kapaszkodva jtt a vilgra, mintha vissza akarta volna amazt hzni. A „sarok” sz hber megfelelõje ’kb, sszefgg a Jkb nvvel, amelynek ugyan van egy msik bibliai etimolgija is (27:36), itt azonban az erõszakos, az elsõbbsgrt kzdõ mozzanat fejezõdik ki (v. Hs 12:3).
A felnõtt zsau s Jkb jellemzst a 27–28. vers adja: zsau a kbor vadszember tpusa, Jkb a storoz psztor. Sorsuk klnbzõ, mert a vadsz ki van tve a szerencsnek: attl fgg, hogy jllakhatik-e vagy sem, hogy ejt-e el vadat. Egy balszerencss napon kihezve jtt haza zsau s ltva, hogy Jkb jzû telt fõztt, ksz volt azrt odaadni az elsõszlttsgi jogt, pedig csak egyszerû lencsefõzelk volt a megkvnt „vrses” sznû tel. (A „vrses” sz itt hberl ’dm, ismt sszecseng az Edm nvvel). – Az kori vilgban az elsõszlttsgi jog tbbek kzt azt jelentette, hogy a testvrek kzt felosztand rksgbõl az elsõ figyermeknek kt rsz jutott (Deut 21:15–17), azonkvl a klnleges atyai lds rvn vezetõ, parancsol szerep illete meg a testvrek kztt (27:29). Az lett naponta kockra tevõ zsau lebecslte ezt a szmra bizonytalannak ltsz jogot s csak ksõbben bnkdott s haragudott az elvesztsn. Jkb rszrõl viszont mr itt ellenszenvesnek tûnik, hogy gy kihasznlta a helyzetet; a szerepcsere azonban bekvetkezett tnny vlt s megfelelt annak az eleve elrendelõ isteni szndknak, amely prftai fogalmazsban gy hangzik, hogy „Jkbot szerettem, zsaut pedig gyûlltem” (Mal 1:2–3).
1 Mz. XXVI. RSZ - 1 Mz. 26,1–35. Izsk trtnete.
Ebben a fejezetben sszesûrtve tallunk majd mindent, ami Izskkal trtnt lete sorn. Az elbeszlt trtnetek nagyon hasonltanak azokhoz, amelyeket brahmmal kapcsolatban is olvashatunk. Magyarzatukat ezrt itt rvidre fogjuk, utalva a megfelelõ varins elbeszlsekre.
Az 1–11. vers hasonl a Gen 12:10–20-ban, illetve a 20. rszben elbeszlt trtnethez. A klnbsg az itteni vltozat javra az, hogy Izsk hazudik ugyan, amikor Rebekrl azt mondja, hogy a huga, az asszonyt azonban nem viszik idegen ember hzba. „Nevetglsk” (8. vers) mg egyszer kapcsoldik az Izsk nv jelentshez (olv. 21:1–8-nl), ez a taln jelkpes, eufm kifejezs (v. Ex 32:6) jelzi, hogy kiderlt rluk, hogy mgiscsak hzastrsak; veszlnyek klnben nem voltak kitve.
A 12–22 v. Izsk kzdelmeit rszletezi, amelyeket a ltfontossg kutak birtoklsrt kellett folytatnia. Ez volt az alapja brahm ber-sebai kln szerzõdses kiktsnek is (lsd 21:25–31-nl). Az brzols azonban nmileg ms. Izsk szinte nem is egy generci, hanem egy trsadalmi fejlõdsi fok tvolsgban ll brahm fltt. Õ mr az a fajta flnomd ember, aki ha hosszabb idõn t tartzkodik egy helyen, akkor az llattarts mellett sznt-vet is (12. vers) – ez a kzvetlen tmenet a vglegesen leteleplõ, fldmûvelõ letformhoz. Kzben azrt Izsknak odbb-odbb kellett vndorolnia a bennszltt lakossg zaklatsa miatt. (A „filiszteusok” elnevezs anakronisztikus volthoz olv. a 21:22–34 magy. utols mondatt). A kzben elhdtott kutak elnevezse a sok helyrõl ismert nav etimolgik kz tartozik. Vgl a Rehbt nevû kt mellett sikerlt hbortatlanul megtelepedni, ehhez fûzõdik az a szmagyarzat, hogy „tgas helyre”, ritkn lakott terletre akadt Izsk s npe (22. v.).
A 26–31. v. ugyanolyan bartsgi szerzõdst r le, aminõ a 21:22 skv.-ben olvashat. Itt is megjegyzendõ, hogy az idegeneknek is „meg kellett ltniuk”, hogy Izsk az r ldott embere (28–29. v.), ppen ezrt respektlniuk kell.
A 26. rsznek van kt ldst tartalmaz rszlete. A 3–5 v. megismtli az brahmnak adott greteket, a 24. v. pedig megmondja, hogy Izsk „brahmrt” rkli az greteket, az brahm hitrt, hûsgrt s engedelmessgrt.
Vgl a fejezetet zr 34–35. versek arrl szlnak, hogy zsau – szleinek keserûsgre – knani nõket vett felesgl. Olyan vons ez, amely mutatja, hogy zsau vgleg megvetette azt a kivlasztsi hagyomnyt s ktelessget, hogy brahm utdai ne keveredjenek ssze a knaniakkal.
1 Mz. XXVII. RSZ - 1 Mz. 27,1–29. Jkb csalsa.
A 25:29–34 elbeszlse szerint zsau, eskvel is megpecstelve, eladta elsõszlttsgi jogt Jkbnak; ez azonban mg nem volt befejezett gy, hinyzott hozz az apai jvhagys s lds. Izsk azonban vagy nem tudott a kt testvr megegyezsrõl, vagy nem volt hajland jvhagyni azt. Az õ kedveltje tovbbra is zsau volt, „mert zlett neki a vad”, Rebeka viszont Jkbot prtolta (25:28). Ezek a tnyezõk jtszottak kzre akkor, amikor az atyai lds megszerzsben is kijtszotta testvrt Jkb.
Az elsõszlttnek jr s az rksdst biztost ldst zsaura reg korban akarta rruhzni Izsk, amikor mr ltni sem tudott. Rebeka kihallgatta Izsknak errõl folytatott beszlgetst zsauval, s a csalsnak az tlete a fit ddelgetõ Rebektl eredt. A beszlgets arrl szlt, hogy Izsk mg egyszer jzû vadpecsenyt akart enni s ilyen megelgedett lelkillapotban akarta atyai ldst elmondani, nem bnva, ha aztn meghal is. (A „megelgedett lelkillapotnak” a kifejezse ez a hber gondolkozsmdnak megfelelõ mondat: „hogy megldjon tged a lelkem”). Rebeka vadasan elksztett kecskehst bzott r fira, hogy azt vigye be apjhoz. Jkbnak elõszr aggodalmai voltak: õ sima bõrû, zsau azonban „Szõrs” (itt szr, sszefggst a Szir hegy nevvel lsd 25:25-nl), ha apja flfedezi a csalst, akkor lds helyett tkot idz magra. Lelemnyes anyja azonban a kecske szõrs bõrvel bebortotta Jkb kezt s nyakt. gy br Izsk szrevette, hogy „a hang Jkb, de a kz zsau”, mgis elhitte, hogy idõsebb fia ll elõtte s megldotta. Maga az lds a legszebbek kz tartozik a Genezisben. A mezõ illatt raszt ruhrl a gazdagon termõ fld jut Izsk eszbe, azzal ldja meg elõszr Jkbot, azutn pedig „testvreinek a parancsoljv” teszi. – Az lds termszetesen elõre nz, a messze jvendõbe; a fld termse, a gabona s a must mr nem a nomd ember lethez tartozik, a „testvrek” pedig a szomszd rokon npek, amelyeknek Izrel a kirlysg korban valban flbe kerekedett. – A ptriarcha-trtnetekben azonban minden lds s gret ilyen jvõbe nzõ s mutat, az brahmnak adott elsõ ldstl kezdve (12:1–3) Jkb utols mondsig (49. rsz).
Ez utbbi gondolattal kapcsolatban megjegyezhetjk, hogy voltak – s lesznek – magyarzk, akik szerint e trtnetek s ldsok Izrel ksõbbi trtneti viszonyaira vannak tekintettel s e viszonyokat vettik r a ptriarchk alakjra. Ez azonban csak fligazsg, mert a ptriarchk kornak a rajza nagyobb rszben a Kr. elõtti II. vezred kzepnek a trsadalmi viszonyait tkrzi; azonkvl trtnetknek sok olyan mozzanata van, amely kollektv mdon nem rtelmezhetõ, csak szemlyesen. Mrmost ha ezek az emberek csakugyan mint egyes szemlyek ltek, az elhvs, a kivlaszts tudatban, az gretekhez fûzõdõ komoly remnysgben, akkor el lehet gondolni azt is, hogy Jkb nem csupn a nagyobb vagyon rklsrt kzdtt s csalt, hanem az gretekrt is, hogy a kivlaszts vonala õbenne s utdaiban folytatdjk tovbb. Ez az egy gondolat menti Jkb csalst, amelyet klnben morlisan eltlnk, kvetendõ pldnak nem llthatunk, s amely miatt mg neki magnak is sokat kellett gytrõdnie, mg meg nem kapta Isten feloldozst.
1 Mz. 27,30–46. zsau keserûsge.
Jkb csalsa termszetesen azonnal kiderlt, amint zsau megjtt a vadszatbl. Izsk megrmlt, zsau pedig ktsgbeesett, amikor rjttek, hogy Jkb csal mdon megszerezte az ldst. A 36. vers mondja ki ezt a megblyegzõ nvmagyarzatot, hogy Jkb „csal” (a hber ’qab ige = „megcsal”), amely aztn sokig ksrte Jkbot, volt idõ, amikor õ lett csals ldozata. Feltûnõ s az ldsok realitst nagyon komolyan vevõ lelkivilgbl rthetõ meg az, hogy zsau ktsgbeesve egyre azt hajtogatja, hogy „engem is ldj meg!”. Vgl Izsk ldst mond r (39–40 v.), amelynek a stilisztikai s gondolati szpsge akkor tûnik ki, ha sszehasonltjuk a 28–29. v.-ben Jkbra mondott ldssal. Csupa antitzis az ott mondottakhoz kpest (a hber szvegben mg nagyszerûbb az ellenttezs, mert csupn egy min fosztkpzõ seglyvel trtnik). Az lds vgn egyetlen biztat gret van: „Ha nekifeszlsz, letrd (testvred) igjt nyakadrl”. Pldlzs ez is az Izrel s Edm ksõbbi trtneti kapcsolatra.
zsauban aztn az elsõ ktsgbeess keserû bosszvgyba kemnyedett. Csak apja hallt vrta (addig nem mert ccse ellen tmadni), aztn majd hamar tett volna rla, hogy Jkb ne vegye hasznt az elsõszlttsgi jognak. De a nehzkes, tettetni nem tud ember a „magban” (szvben) eltklt szndkot, hogy hogyan li meg Jkbot, kibeszlte s az tudtra jutott Rebeknak, aki mg egyszer segtett kedvelt finak abban, hogy tljrjon zsau eszn. Az elkerlhetetlennek ltsz tragdit gy hrtotta el, hogy Jkbot rbeszlte: menekljn anyja mezopotmiai rokonsghoz. Ugyanezt a gondolatot pedig gyes asszonyi fogssal gy fogadtatja el Izskkal, hogy panaszkodott zsau knani felesgei miatt, flvetve a krdst: mi lesz, ha Jkb is knani nõt vesz felesgl?
A trtnet vgn teht kiderl, hogy csalssal, hazugsggal lehet ugyan elõnyket megszerezni, de a csals visszat a csalra is s ms vonatkozsban is sok nehz helyzetet teremt. Jkb megszerezte az ldst, de kihvta btyja gyilkos bosszjt is. Felbomlott a csaldi otthon, Jkbnak meneklnie kellett s Rebeka csak gondolta azt, hogy majd hamarosan hazahivathatja fit. Jkb hsz vig volt nagybtyja hznl. Anya s fia sohasem lttk tbb egymst.
1 Mz. XXVIII. RSZ - 1 Mz. 28,1–22. Jkb Btelben.
A 28. rsz eleje (1–9 v.) kzvetlenl kapcsoldik az elõzõ rsz vghez s jformn sszegezi annak az eredmnyt kt vonatkozsban. Az 1–5 v. arrl szl, hogy Izsk maga is helyesli Jkb tvozst a szlõi hztl: menjen Paddan-Armba (lsd 25:19–34-nl) s anyai gon val rokonai kzl vegyen felesget, mint egykor õ is. Elbocst ldsa ezttal sem maradt el. – A msik sszegezs s az elõzõ rszhez val kapcsolds a 6–9 v.-ekben olvashat. zsau ltva, hogy Jkbot szlei biztos helyre mentik bosszja elõl, a sajt apjt bosszantotta azzal, hogy mg egy knani nõt vett felesgl, Ismel lnyt. Ezzel vgkpp meggykerezett a knani rokonsgban, utdainak a vrsgi keveredse, beolvadsa eldõlt.
A jelen fejezet igazi nagy bibliai mondanivaljt azonban a 10–22 v. tartalma kpezi: Jkb bteli lma. A Dl-Palesztinbl szak-Mezopotmiba igyekvõ Jkb tja Btelen, ezen a rgi knani vroskn, illetve kultuszi helyen vezetett keresztl. (A 11. versben ismtlõdõ „a hely” kifejezsnek kultuszi hely jelentse van, v. Gen 12:6.) Itt aludt a puszta fldn, fejt egy nagy kõre hajtva, s ltta az gig rõ „ltra” ltomst, angyalok jelensvel, lelkben pedig hallotta az r kijelentst.
Az lom, mint kijelents forrsa, nem ritka az szvetsgben. Viszont az lomnak vannak mly lelki motvumai. Vegyk elõszr Jkb ltomst. Ritka sz a „ltrt” jelentõ szullm, pontosabban inkbb kõlpcsõzetet jelent s emlkeztet a mezopotmiai teraszos templomok oldaln flfel vezetõ lpcsõkre, amelyeken fehr ruhban jrtak fel s al a papok. Ilyen templom lehetett taln Hrnban is, Jkbnak az anyja beszlhetett rla. Ezeknek a templomoknak a nevben is elõfordul a menny kapuja elnevezs, gy is tekintettk õket, mint az eget a flddel sszektõ thidalst. (V. 11:1–9 magy.). Az lomban teht csakugyan a „mennyei grdicsok fnyes sora” jelent meg Jkb elõtt. (Az al s fel jr angyalok kpe jelentkezik mg Jn 1:51-ben). – Az lom tovbbi motvumainl bizonyosan ksrte Jkbot kt emlk: egyik a csals, amellyel kijtszotta zsaut s amely lelkiismereti krdst jelentett a szmra, a msik viszont a megkapott lds rme. Klns mdon olvadt ssze a kettõ: rezte, hogy Isten mg nem mondott ment az ldsra s a jelen pillanatban mg a testvr tka ldzi. Egy kzpkori zsid irat mondja, hogy „zsau knnyei szmûztk Izrelt, s a szmûzetsnek csak akkor lesz vge, amikor zsau knnyei felszradnak s Izrel fakad srsra”. Ebben a vlsgos lelkillapotban lte t Jkb az lombeli ltomst s ekkor kapta meg azt, amirt annyit kzdtt emberi, nem is szablyszerû mdon: azt az isteni ldst amit megkapott elõtte brahm s Izsk, s kapott hozz mg szemlyes biztatst is arra nzve, hogy Isten vele lesz. A vlsg elsõ feloldsa volt ez a „csal” Jkb letben.
A flbredõ Jkb elsõ reakcija az lomra a flelem volt. Isten „szent terletre” rkezni profn mdon, piszkosan, elõkszlet nlkl nem volt szabad. Ez a flelem azonban nem a ltoms tartalmra, csak az Istennel val vratlan tallkozsra vonatkozott s a flelmet felvltotta az istentisztelet, a maga mdjn. Elõszr is a nagy kvet, amely a fejealja volt, fllltotta emlkoszlopnak. Ilyen szent oszlopok (hberl maccbk) sok helytt voltak tallhatk Palesztnban, eredetkre nzve nem akarunk a sokfle tallgatsbl vlogatni; annyi bizonyos, hogy az szvetsg npnek, vagy nagy embereinek a trtnetben mindig valami Isten-lmnynek, vagy isteni nagy tettnek az emlkjelei (Gen 35:14; Ex 24:4 stb.). Azutn a helynek a Btel (= Isten hza) nevet adta, sõt fogadalmat tett arra, hogy ha bkben visszatrhet, ez a hely szmra csakugyan Isten hza lesz, vagyonbl pedig tizedet ad; a templompts s a templom fenntartsrl val gondoskods van kifejezve a fogadalomban. (Trtnetnk szempontjbl kevsb fontos, csak a teljessg kedvrt megemltendõ, hogy volt egy Btl nevû knani isten is, v. Jer 48:13). – Az egsz fogadalom elõremutatst is jelent arra a ksõbbi idõre, amikor a honfoglals utn Izrel csakugyan templomot ptett Btelben. Igaz, hogy az orszg kettszakadsa utn ez a templom a benne elhelyezett aranyborj miatt rossz hrû kirlyi szently lett, Hses s msz prfta tlethirdetsnek szntere, illetve a trgya (v. Hs 13:1 skv.; m 7:10 skv.). A ptriarchlis viszonyok kzt (a salamoni templom jelentõsgnek kiemelkedsig) mgis a szent emlkezs helye volt a bteli templom, Jkb elsõ nagy Isten-lmnynek a szntern.
1 Mz. XXIX. RSZ - 1 Mz. 29,1–14. Jkb Hrnba rkezse.
Az elõzõ fejezetben Jkbnak Istennel val szent tallkozsa volt lerva, itt pedig egy egyszerû emberi tallkozsrl olvasunk, ahol azonban a szereplõk csupa jindulat embersges alakoknak mutatkoznak. Jkb elrkezett vgcljhoz, „Kelet fiainak a fldjre” (v. 25:1–6 magy.). Õ is egy kt mellett telepedett le, mint egykor brahm szolgja, akit Rebekrt kldtt az ura (24:11). Ugyanaz a motvum ez, amely majd mg a Mzes trtnetben is ismtlõdni fog (Ex 2:15 skv.), ami nem eszmeszegnysg a szentr rszrõl, hanem nagyon termszetesen ismtlõdhetõ dolog. A vrosi letben a vroskapu mellett trtnnek a nevezetes esemnyek, a nomd emberek letben pedig a forrsok, kutak mellett, ahol egybknt a bkt s j rendet tiszteletben tart psztorok sszevrtk egymst s egyttesen itattk meg egyik nyjat a msik utn, jl gazdlkodva a kutak vzvel. (A rendetlenl legeltetett s itatott juhokrl szl ezkieli prfciban lesen lthat e j rend ellentte, Ez 34:17–19).
Jkb a psztorokkal folytatott beszlgetsbõl tudja meg, hogy Hrn vrosa hatrba rkezett, sõt az itathoz tart nyjak egyikvel nagybtyjnak, Lbnnak a lenya, Rhel is kzeledik. Feltûnõ lehet, hogy egy lenyra psztormunka van bzva, az kori kelet nomd emberei kztt azonban ez nem volt ritka dolog (klnsen ha a szlõknek nem volt fiuk). Egy gazdlkod csald j erõben levõ lenyai ppgy ellttk a legeltets s itats munkjt, akr a frfiak, legfeljebb kevsb bks psztoremberek kzt ki voltak tve erõszakoskodsnak (Ex 2:17.19). – Rhel megrkeztvel Jkbot elnttte a vgy, hogy kimutassa erejt, szolglatkszsgt, szeretett, megitatva Rhel juhait. Viszonzsul meghvjk Lbnnak a hzhoz, aki a „csontom s hsom vagy!” felkiltssal ismeri el rokonnak.
1 Mz. 29,15–30. Jkb felesgl veszi Let s Rhelt.
Attl kezdve, hogy Jkb Lbnnak a hzhoz kerlt, a kt ember lland versengsben llt a tekintetben, hogy ki tudja a msikat jobban kihasznlni, becsapni. Jkb, a „csal” itt a sajt bõrn tapasztalta, hogy mit jelent az olyan fajta csals, aminõt odahaza õ maga is elkvetett zsauval szemben. A trvny tilt parancsait (akr a tzparancsolat etikai trvnyeit is) akkor tudja rtkelni igazn az ember, amikor az õ rszn van a krosods, s akkor ltja be, hogy a trvnnyel Isten jt akar, amikor igazsgra, embersgre akar nevelni.
Legelõszr tisztzni kellett Jkbnak a helyzett Lbn hznl. Szolgnak, idegennek nem lehetett tekinteni, de mint rokon sem lakhatott hossz idõn t ingyenlõ mdon nagybtyjnl. Kzenfekvõ volt, hogy rszt vegyen a csald legfõbb munkjban, a psztorkodsban, ezrt viszont fizetsg jrt volna s Lbn e tekintetben nem volt bõkezû (31:7). Mindkt fl rszre kivl megolds volt az, hogy mivel Jkb megszerette Rhelt, ksz volt rte szolglni ht vig. Ez a szolglat, illetve annak pnzbeni rtke lett az a jegyajndk, amit a nõslõ frfi a mennyasszonya csaldjnak szokott fizetni. A ht v nagy idõ, a szolglat rtkben kifejezve is, de – az szvetsgi elbeszlsek egyik legszebb kifejezse szerint – ez csak egynhny napnak tûnt Jkb elõtt. A szeretet igazi jellemvonsa nemcsak abban ll, hogy mindent elhordoz, hanem abban, hogy szvesen s gy knnyen hordozza a terhet.
A ht v elteltvel Jkb megkapta a brt, Lbn lenyt. Volt nagy lakodalom, keleti szoks szerint s Jkbhoz az jszaka sttjben vezettk be strba a felesgt. Csak reggel derlt ki, hogy nem Rhellel tlttte az jszakt, hanem annak a nnjvel, Leval. Ez volt az elsõ nagy csals, amit Jkbnak itt el kellett szenvednie, igaz, hogy Lbn meggrte, hogy amint a lakodalmas ht eltelik, odaadja felesgl Rhelt is „elõre” – jabb ht vi szolglatrt. Lbn kettõs clt rt el: elõszr is az idõsebb s kevsb szp Let is rvarrta Jkbra, msodszor jabb ht vre maghoz kttte Jkbot, aki mint frfi munkaerõ nagy segtsg volt a csaldban.
Egy-egy versnyi megjegyzs tudst arrl, hogy Lbn mind a kt lenynak ajndkozott egy rabnõt (24., 29. vers), akik ksõbb Jkb alacsonyabb rang asszonyai is lettek.
1 Mz. 29,31–35. Jkb gyermekei.
Jkb gyermekeinek a szletsrõl szl elbeszlst – 30:24-gyel bezrlag – a Biblia individulisan, szemlyes vonatkozsban adja elõ. E gyermekek kzl a tizenkt fi Izrel tizenkt trzsnek az õse lett. Van olyan lesen fogalmazott kritikai megllapts, hogy ezek az „õsk” minden vonatkozsban a tizenkt trzs kpviselõi, maga a tizenkt trzs is klnbzõ ton-mdon rkezett s tallt egymsra Knanban s formlt azutn egy amfiktionikus jellegû szvetsget. Ilyen rtkelsben az itt lertaknak nem volna semmi valsgrtke. Megjegyezhetjk, hogy a trzsi amfiktionia ksõbbi helyzete sznezte ugyan olykor a trzsatykrl szl orkulumokat (Gen 49. rsz, Deut 33. rsz), a jelen elbeszlsnl azonban az brzols teljesen szemlyes jellegû. A legfontosabb mozzanat, a nvads az anyk lelkivilghoz tartozik, azonkvl semmi olyan rangsorolst nem ltunk a gyermekeknl, amilyen a trzsi trtnetek alakulstl fggõen a zrjelben pldaknt emltett orkulumokban nyilvn konstatlhat. A gyermekek szletsnek, elnevezsknek a lersa egszen emberi mdon egy csald letnek a belsõ vilgba vezet bennnket, ahol asszonyok, mint vetlytrsak llnak egymssal szemben, vgydva s trekedve az kori asszonyok szemben legnagyobbnak tartott ldsra a minl tbb gyermekre.
Klns, hogy Isten itt is msknt irnytja az esemnyeket, mint ahogyan az ember szeretn vagy vrn. Jkb termszetesen Rhelt szerette jobban, õ rte szolglt ht vig, aztn mikor becsaptk, õrte vllalt jabb ht vet. De br õt vette krl nagyobb szeretettel, mgis Lenak szlettek elõszr gyermekei, mintha Isten gy akarta volna a megvetett asszonyt krptolni. – A tovbbiakban a gyermekek nevei – ha olykor nyelvtanilag csak megkzeltõ etimolgit adnak is – nmagukrt beszlnek. Az elsõ gyermek nevt, a Rben hber megfelelõjt betû szerint is lefordthatnnk: re’-bn = „Nzztek, fi!” A nvmagyarzat azonban a dicsekvõ felkiltson tl a „nz, lt” ignek Istennel val kapcsolatba hozatalval szemllteti Lea helyzett s rmt: Megltta Isten nyomorsgomat. – A msodik fi nevt viszont a „hall” ige motivlja: Simeon „maghallgatst” jelent (hasonlt lttunk Ismel nevnl, 16:11). A harmadik finak, Lvinek a neve itt a frjtõl vrt s remlt „ragaszkods” gondolatt vetti elnk (a lvh igegykkel kapcsolatban). A negyedik fi neve Jda, a nvhez kapcsold szmagyarzat (a jdh ige hif. formjval) az r irnti hlaadst fejezi ki.
1 Mz. XXX. RSZ - 1 Mz. 30,1–24. Jkb gyermekei. (Folytats).
Rhelnl ugyanaz volt a helyzet, mint egykor brahm felesgnl, hossz ideig nem volt gyermeke. A segteni akars mdja is ugyanaz volt: Jkbhoz adta a szolgljt. Mg az itt hasznlt kifejezs, az „n is megplk ltala” is ugyanaz, mint ami a 16:2-ben olvashat. (Lsd a magyarzatot ott). A szolglnak, Bilhnak, csakugyan lett is kt gyermeke, velk szemben azonban Rhel nem volt olyan elfogult, mint egykor Sra Hgrnak a fival szemben. Elfogadta õket sajtjai gyannt, ezt dokumentlja a nvads. Az egyik fi neve Dn (= tlõ), Isten kegyelmes tletnek a kifejezõ, aki ha ezen a mdon is, de Rhel javra dnttt (ugyanakkor Letl hosszabb ideig megvonta a gyermekldst; 29:35). A msik fi Naftli, neve (a ptal gykbõl add naftl = „kzdelem” szhoz kapcsolva) azt jelenti, hogy „kzdelmem”: egy Isten segtsgvel folytatott kzdelem eredmnye az, hogy most mr Rhel is kt adoptlt – fival dicsekedhetik.
Lea ugyanezen a mdon akarta nvelni gyermekei szmt, ezrt szolgljt, Zilpt adta Jkbhoz. Ennek is kt fia volt, Gd s ser: hasonl rtelmû nevek, szerencst, boldogsgot fejeznek ki. (Az utbbi nvvel fgg ssze az szvetsgi „boldogmondsok” bevezetõ szava, Zsolt 1:1; 32:1 stb.)
A 14. verssel j fejezet kezdõdik ebben a klns vetlkedsben. Minden np krben ismert az a gondolat, hogy vannak nvnyek, amelyek felfokozzk a szerelmi kpessget, vagy a fogamzs kszsgt, ilyen a hber dd’im, amelynek fltevs szerint az „atropa mandragora” nevû nvny, kznsges magyar szval a nadragulya felel meg. Egybknt a mrges nvnyek kz tartozik, amelynek klnsen a gykere, mint „szerelemgykr” szolglhatott valamifle bjital fõzsre. E valsznûleg ritka nvnyt (gykert vagy termst?) Lea fia, Rben tallta. Rhel viszont azt remlve, hogy ez a bûvs nvny taln meghozza az eddig hiba vrt fogamzst, elkrte nnjtõl. Lea nem adta ingyen a krt mandragrt, hanem annak ellenben valsggal „brbe vette” Jkbot, hogy ne a kedvelt felesgvel, hanem vele tltse az jszakit. Ez a „brbe vesz” (szkar) sz az alapja az Issakr nvnek. Issakr utn jbl Lenak szletett fia: Zebulon. Az õ neve a zbal ige szokvnyos rtelmezsvel a „lakik” szval fgg ssze. Lenak az a remnysge fûzõdik hozz, hogy e gyermekek kedvrt nla fog lakni Jkb. (jabb rtelmezs szerint a csak itt elõfordul hber sznak inkbb az „elvisel”, vagy ppen „gondot visel” jelents felel meg). – A gyermekek sorban egyetlen leny van megemltve, Dina; õneki majd kln szerepe lesz Jkbnak s fiainak a trtnetben (34. rsz).
Vgl Rhel is elrte, amire annyit vgydott. Fia szletett, Jzsef, akinek a nevt kt kln rokonhangzs ige is magyarzza. Eszerint egyrszt Isten „elvette” (’szaf) eddigi megalzott voltt, msrszt õ maga svrogva vgyott arra, hogy mg „jra adjon” (a jszaf igbõl) neki gyermeket Isten.
Ebben a hossz felsorolsban megkap dolog annak a ltsa, hogy milyen nagy ldsnak lehet tekinteni a gyermeket. Ha Jkb kt asszonya kzdtt is egyms ellen, ez a kzdelem a gyermeklds elnyersrt folyt. Egy msik dolog, amit rdemes szrevenni, az, hogy olyan fajta asszonyveszekeds itt nincs lerva, mint pl. Smuel anyjnak s vetlytrsnõjnek az esetben (1Sm 1:6). Mg egy olyan knyes esetben is, mint a 14–15. vers, meg tudtak egyezni egymssal az asszonyok. Azt is emltettk mr, hogy a szolglk gyermekeire nem voltak fltkenyek. s hogy e ponton teljes legyen a kp, maga Jkb sem klnbztetett a gyermekek kztt. Fiai – a mg ezutn szletendõ Benjminnal egytt – egyforma csaldtagok s az utkor is gy nzett rjuk, mint Izrel tizenkt trzsnek az õseire, tekintet nlkl arra, hogy ki volt a szabad nõnek s ki a szolglnak a gyermeke. Az eddigi exkluzivitsokkal szemben itt terl szt elõszr legyezõszerûen az õsatya egyenes leszrmazottainak a csaldi kre, mutatvn az Istentõl egykor megjellt clnak, a nagy npp nvekedsnek az irnyba.
1 Mz. 30,25–43. Jkb meggazdagodsa.
Gyermekekben mr gazdag volt Jkb, a Lbnnl eddig eltlttt tizenngy v azonban mg csak a felesgeirt tartoz szolglattal telt, arra nem gondolhatott, hogy magnak vagyont gyûjtsn, amit itt a nyjak birtoklsa jelentett. A kvetkezõ vekben erre kellett gondolnia. Elõszr ugyan el akarta hagyni Lbnt, de aztn mgis maradt, hogy tovbb õrizze Lbn llatait, egy szokatlannak ltsz „brrt”. Azt kvnta, hogy a „nyjbl” (amelyben brnyok s kecskk egytt legeltek) legyenek az vi a fekete brnyok s a tarka, pettyes kecskk. Tudnunk kell itt, hogy keleten az llatok ltalban egysznûek voltak, mgpedig a brnyok fehrek (a fehr szn hberl lbn), a kecskk feketsbarnk; a fekete brny s a tarka sznû kecske ritkasgszmba ment. Lbn j alkunak tartotta ezt az ajnlatot s a Jkb szmra kivlogatott llatokat a sajt fiaira bzta, a maga nyjt meg jkora tvolsgban Jkbbal legeltette, hogy keresztezõds tjn ne nvekedhessk a Jkb llatllomnya. – Jkb azonban ismt kirdemelte „csal”, vagy legalbbis furfangos mellknevt, mert egy klns mdot eszelt ki a magnak kialkudott rendkvli sznû llatok gyaraptsra, ami azon a tbb-kevsb vitatott gondolaton alapszik, hogy az utdra nzve rendkvli hatssal lehet az, hogy az anyallat przs, vagy hords kzben mit lt maga elõtt. (V. az „anyajegyek” npies magyarzatval). Vz mellett nvõ nyrfa s egyb vesszõket vgott le, azoknak a hjjt cskosra hntotta s az itatskor prz llatok el a vlyba odarakta. Ennek az eredmnye lett az, hogy egysznû brnyok s kecskk tarka, cskos llatokat ellettek, s ez mr Jkb kln nyjt gyaraptotta. Kzben mg arra is volt Jkbnak gondja, hogy ezt a mesterkedst csak akkor ûzze, amikor a java erõben levõ llatok jttek az itathoz, a satnybbakkal nem trõdtt, azok maradhattak Lbnnak.
Ez a rvidre fogott magyarzata ennek a klnben elg nehzkes lers szakasznak. Jkb jabb hat esztendõ alatt feltûnõen meggazdagodott. Ha Lbn megcsalta õt hzassgnl, tizenngy vig ingyen munksknt tartotta maga mellett, Jkb visszaadta a klcsnt. Az elbeszls itt nem kvetendõ pldt akar adni (mg a 33. versben Jkb tlhangslyozott „igazsgnl” sem), de õszintn bemutatja a maga emberi mivoltban azt a Jkbot, aki res kzzel kerlt Lbn hzhoz, de aztn rszint szorgalma, rszint furfangos gyessge rvn meggazdagodott.
1 Mz. XXXI. RSZ - 1 Mz. 31,1–21. Jkb titokban elhagyja Lbnt.
Jkb letnek sem az volt a vgsõ rendeltetse, hogy Mezopotmiban lakjk mindvgig, hanem hogy a tbbi ptriarchk pldja szerint az gret fldjn, Knanban folytassa lett. Volt Jkbnak emberi oka is arra, hogy elkvnkozzk Lbntl. Egyrszt Lbnnak a fiai (lsd lejjebb, a 30. skv.-vel kapcsolatban) irigy gyûllettel nztk az õ rovsukra gazdagod Jkbot, msrszt Lbn is szrvehetõen ellensges indulat lett vele szemben (1–2. vers). Ezek kzt a nyers indulat emberek kzt ki volt tve a bosszllsnak, mert hisz a nyj szaportsnak a ravasz mdjra (brmilyen patetikusan beszl is rla Jkb a 8–12. versekben) elõbb-utbb r kellett jnnik. Minden emberi motvum mellett is lttatja azonban velnk a szentr, hogy Istentõl is kapott sztnzst Jkb az elhagyott Knanba val visszatrsre (3. v.).
Jkb termszetesen magval akarta vinni a csaldjt s jszgait is. A 30:36 mutatja, hogy a klnbzõ nyjak s psztoraik sokszor elg messze tartzkodtak egymstl, gy titokban megbeszlhette Jkb a szks tervt felesgeivel. Hogy egszen a maga prtjra lltsa Lbn lenyait, elmondja, hogy apjuk meglehetõsen kihasznlta õt a szolglat s a fizetsg dolgban s ebben volt is Jkbnak valami igaza. – A 8. v. nmileg bonyoltja a 30:37 skv.-ben lert mesterkeds megrtst s azt a sznezetet adja a dolognak, hogy a csalst gyant Lbnnak idõnknt kiktsei voltak, Jkb azonban ms-ms eljrssal mindig a maga javra alkalmazta mdszert. Az asszonyok azutn teljes szolidartst vllaltak frjkkel. gy ltszik, nekik is volt valami keserûsg a szvkben Lbnnal szemben, amit gy fejeztek ki, hogy apjuk „eladta õket”. Emltettk mr, hogy a hzassgktsnl ktelezõ szoks volt jegyajndkot adni a lny szleinek, ezt viszont a szlõ „kihzastsknt” odaadta a lenynak, ha az elkltztt a hztl. Lbnnl errõl nem lehetett sz, hiszen Jkb termszetben szolglt felesgeirt. rksgre nem szmthattak, gy ht kszek voltak Jkbbal menni, sõt Rhel mg az apja hznl levõ terfm-ot, a „hziblvnyt” is ellopta. Amikor aztn Lbnnak a psztoremberek legfontosabb munkjra, a juhnyrsra volt minden gondja, akkor titokban megszktek otthonrl s tkelve a „Folyamon” (az Eufrteszen), a Knan szakkeleti rszn levõ Giled irnyba haladtak.
Jkbnak ez a – sokszor nmaga ltal felidzett – ide-oda hnydsa, meneklse valsgos illusztrci a Deut 26:5 hres „trtneti credo”-jhoz: „Vndorl (betû szerint: veszendõ, tvedezõ) arm ember volt az õsatym”.
1 Mz. 31,22–54. Jkb s Lbn kibklse.
Jkb szksnek a hrt csak napok mlva hallotta meg Lbn, flfegyverzett rokonsgval azonban ldzõbe vette s Knan hatrn utol is rte Jkbot s csaldjt. Elõszr szharc kezdõdtt meg a kt ellenfl kztt (a 24. v. szerint Lbn lombeli intst kapott, hogy ne tmadjon Jkbra). A szharc azonban lehet valsgos „hideghbor” a legvirgosabb kifejezsek mellett is. A Lbn–Jkb trtneteknek ppen az az egyik fraszt jellegzetessge, hogy igen sokszor ms a kimondott sz, mint az igazi gondolat vagy tett. Lbn pl. gy tesz, mint akit az bnt, hogy nem bcszhatott el Jkbtl s csaldjtl nneplyesen, „dob s citerasz mellett”, holott ksõbb kimondja õszintn az ignyt, hogy az asszonyok, a gyermekeik, a nyjak jog szerint az õv, akiket birtokban tarthat. Meg is volt a keleti jogszoks szerint ez a jogalap: az adoptlt võ csak az apsa halla utn juthatott a neki jr rksg birtokba. Jkb ezrt lltotta szksvel befejezett tny el az apst – s ebben segtett neki (a 32. v. szerint Jkb tudta nlkl) Rhel is, amikor ellopta a hziblvnyt. Mellesleg megjegyezve, ez a „lops” sz e fejezetnek egyik jellegzetes szava. Jkb „meglopta Lbn szvt” (= tljrt az eszn, kijtszotta), egyben pedig az emltett jogi gondolkozs szerint „ellopta” a csaldjt, a gyermekeit, akik Lbn letben mg az õ rendelkezsre ll munkaerõk lehettek volna, ellopta a nyjakat, amelyeknek haszonlvezõje lehetett volna. Jkb az eddigi titulusai mell megkapta mg a tolvaj cmet is.
A lopsok sorban legslyosabbnak ltszik a hziblvny elvitele. A terfm (egyes szm rtelemben) prhuzamosan hasznlt az „isten” = hziisten szval (30., 32. vers), valsznû etimolgija szerint a jelentse „jltet, szerencst hoz”, mint trgy pedig emberfejjel, de rvid trzzsel kifaragott blvnyszobor volt. (Erre lehet kvetkeztetni 1Sm 19:13 skv.-bõl). Jelentõsgt pedig, amirt Lbn egsz hzkutatst tartott, az adja, hogy az rksds sorn a hziblvny ahhoz kerlt, aki lett az apai rksg, vagy annak elsõrendû rsze. amikor Jkb Lbn hzhoz kerlt, annak mg taln nem voltak fiai, ezrt õriztk nyjt a lnyai, Jkb pedig egy darabig gy szerepelt, mint adoptlt võ. Miutn azonban Lbnnak fiai is lettek, az elsõrendû rkls õket illette, Jkbra – az emltett jogszoks szerint – csak az aps halla utn szllt volna mg a szerzett vagyon is. Ezen a helyzeten akart segteni Rhel: a terfm nlkl Lbn s fiai nem rezhettk birtokon bell magukat s nem hatalmaskodhattak Jkbbal szemben. Vgl mg Jkb kerekedett fell a szharcban, felpanaszolva, hogy milyen keserves hsz esztendõt tlttt el Lbnnl. Csak atyi Istennek ksznheti megmaradst s meggazdagodst. Klns itt az brahm Istene mellett az „Izsk Flelme” (flelmes Istene) megjells (v. 53 v.). Mr rgebben (14:19 skv.; 17:1 stb.) lthattuk, hogy a ptriarchk vallsban Istennek klnbzõ mellknevekkel felruhzott elnevezseivel tallkozunk. Ezek sorban az „Izsk Flelme” egszen nll s a tbbiektõl eltõ nv. – Az „atyk Istene” problmakr elemzsbõl leszûrhetõ az az igazsg, hogy ezek a klnbzõ (mellk)nevek az szvetsg rtelmezse szerint egyazon Istenre vonatkoztak, de a nevek az letben kapcsolatban lltak egyrszt az Izreli trzsek, nemzetsgek kultuszval, msrszt azokkal az istenlmnyekkel, amelyeket az õsatyk tltek s amelyeket a hagyomny megõrztt. Az „Izsk Flelme” nvnl szlsõsges magyarzgatsok helyett jobb, ha arra a „flelmes” bibliai trtnetre gondolunk, amikor brahm majdnem felldozta Izskot (22. rsz).
A szharc meddõ voltt vglis Lbn a 43. v.-ben fogalmazta meg: Jog szerint minden az enym volna, amit magaddal viszel, mgsem tehetek ellened semmit. A tovbbi ellensgeskeds megszntetse rdekben szvetsgktst javasol, a keleti embereknek ezt az igazi sz- s jogszerû megoldst, amelynl mind a kt fl az Isten felgyeletre bzott szvetsgben biztostja rdekeit (v. 49–50 v.). A legfontosabb, amit mind a ketten biztostani kvntak, az volt, hogy egymst nem fogjk megtmadni. Lbn kln kikttte mg, hogy Jkb ne vegyen el tbb asszonyt felesgein kvl mert az a szmukra megalzst, a Lbntl elhozott vagyonnak pedig attl kezdve a bitorlst jelentette volna.
A szvetsg megpecstelsl Jkb szent oszlopot lltott fel (v. 28:18 magy.), azutn egy nagy kõrakst hordatott ssze. Mind a kettõnek emlkeztetõ jellege volt, amit a kõraks neve is kifejez (ha taln ksei s sajtos magyarzattal is). A Gald s a Jegar Szhadt azonos jelentsû nevek, csak az egyik hberl, a msik armul van mondva s azt jelentik, hogy „Tan-halom”, utalssal arra, hogy mintegy megszemlyestve, az a kõhalom tanja volt a szvetsgktsnek, de tanja lesz annak is, ha valaki tmad szndkkal elmegy mellette s akkor bosszrt kilt Istenhez. – A nvelemzs aztn mg ms motvumokat is kapcsol ide. Gal-d nyilvn a Giled fldrajzi nv egy varinsa (23. v.), azonkvl emltsre kerl a Micpa nv is, amely õrtornyot jelent. Ilyen nevû hely tbb is van Palesztinban, Giledban is. Az õrtorony, megfigyelõhely elnevezs pedig a 49. v. gondolathoz kapcsoldik: Az r tartson szemmel bennnket!
Vgeredmnyben ez a szvetsgkts Jkb letnek egy kzdelmes, olykor megalzott, olykor ravasz tettekre knyszerlõ szakaszra tesz szerencss pontot. Kt, minden eszkzt megragadni ksz ember prharca zrdik le az Isten szne elõtt kttt szvetsggel, hogy ez a nehz mlt ne ksrtsen tbb.
1 Mz. XXXII. RSZ - 1 Mz. 32,1–22. Jkb kveteket kld zsauhoz.
Miutn Jkb bkessgben vlt el Lbntl, elindult Knan belsejbe, ahol elõbb-utbb tallkoznia kellett egykor kijtszott btyjval, zsauval. Az egsz 32–33. rszen t rezhetõ, hogy milyen flelemmel nzett elje ennek a tallkozsnak. A rgi lelkiismeretfurdals mg mindig lt benne s hol emberi okoskodsokban, hol imdsgos vergõdsekben, lmok, ltomsok feltrõ kpeiben jelentkezett. A legelsõ ilyen ltomsszerû lmnyrõl a 2–3. v. szl, egszen rviden annyit mondva, hogy tallkoztak vele Isten angyalai. Nehz megmondani, hogy mi volt a formja s mi a jelentõsge ennek a tallkozsnak. Amikor a Biblia tl szûkszav egyes lersoknl, ott a mi magyarzsunknak is mrtktartnak kell lennie. A 3. v. fûz ugyan a fenti mondathoz annyit, hogy „Isten tbora ez”, a tbor (mahanh) sz azonban nyilvn a Mahanaim nevû vrosra vonatkoz etimolgiai megjegyzs. Ltomsszerû lmnyre kell itt gondolnunk, amelynl Isten angyalainak a ltsa Isten vdelmezõ szeretett van hivatva kifejezni (v. Jzs 5:13 skv.; 2Kir 6:17). A Mahamaim nv ezenkvl kettõs szm vgzõdsvel, mint „kt tbor”, bevezetõ motvumsz is a kvetkezõkhz, amikor Jkb imdsgban mondja, hogy kt tbornyi npe s nyja van, vagy amikor zsau el vonulva kt rszre osztja a vele levõket (8., 11. v.).
Jkb keresve a kapcsolatot zsauval, kveteket kldtt hozz. Mikor aztn megtudta tõlk, hogy zsau ngyszzadmagval jn dvzlsre, elfogta a flelem. Ekkor osztotta kt csapatra a vele levõket, hogy ha zsau ellensges szndkkal jn s az elsõ csapattal harcba kezd, addig õ a msikkal elmeneklhessen. A flelem azonban odaknyszertette Isten el is, s a kegyelmes gretek adjtl krte knyrgve, hogy mentse meg zsau bosszjtl. A legmlyebb emberi zsekbõl fakad imdsgok egyike ez az szvetsgben, amint a 10–13. v.-ben olvashat.
Ugyancsak a flelembõl fakad tette volt Jkbnak az, hogy gazdag ajndkot kldtt elõre zsau szmra, hogy megnyerje jindulatt, õ maga viszont jval htrbb vonult. E verseknek egyik jellegzetessge, hogy minduntalan elõfordul benne a hber pnm = „arc” sz valamilyen formja, illetve jelentsvltozata, pl. az elõtte = „arca elõtt” sz gyakori ismtlõdse, vagy a 21. v. rdekes szkapcsolatai: megengesztelem arct, megltom arct (= szne el kerlk), flemeli arcomat (= szvesen fogad). Mindezek taln mr elõre mutatnak arra, hogy Jkbnak nemsokra olyan lmnyben lesz rsze, amelyben nem zsaunak, hanem valami emberfltti lnynek az arcba tekinthet Penl mellett (a nvben ismt a pnm sz van benne, kapcsolatban az ’l istennvvel).
1 Mz. 32,23–33. Jkb tusakodsa.
Hsz vvel elõbb, amikor Jkb zsau bosszja elõl meneklt, Btelben volt egy rendkvli lma. Most, a testvrvel val tallkozs elõtt, a Jabbk foly gzljnl egy nem kevsb jelentõs lma volt. Ez a kt lomlts Jkb letnek a kt legkimagaslbb lelki lmnye lett. Mind a ktszer Isten kzelsgbe kerlt s mind a ktszer a knos lelkiismereti vergõdsbõl kapott feloldozst. – Itt lmban tusakodott, birkzott valakivel, s ez tbb volt, mint egy lidrcnyomsos lom. Hogy ki volt ez a „valaki”, arra nzve taln helyes dolog, ha õrizkednk bizonyos sablonos megoldsoktl, akr llektani alapon mondva azt, hogy Jkb a sajt rossz lelkiismeretvel vvdott, akr primitv vallstrtneti pldkra hivatkozva arra gondolva, hogy milyen dmonnal kzdtt, akr krisztologikus behelyettestssel a praeegzisztens Krisztust emlegetve. – Annyi bizonyos, hogy akivel kzdtt, az Istent kpviselte, akitõl Jkb ldst, bocsnatot, az let grett akarta kiknyszerteni, s br lomban vergõdtt Jkb, ez a vergõds oly slyos volt, hogy a cspõje is kificamodott bele. Az lom megfoghatatlansgban nagyon is kzzelfoghat kzdelem folyt ott, amelynek a vge csakugyan az ldsnak az rzkelse lett.
Az egsz tusakodsnak a legslyosabb rsze az, amikor a nevekre terelõdik a sz. Az lombeli valaki nem mondja meg a nevt (ezrt nem szksges neknk sem flttbb tallgatnunk), viszont õ maga Istentõl jvõ kegyelmi tettel Jkbnak a nevt Izrelre vltoztatja. A nvvltoztats etimolgija: „Kzdttl Istennel” – s emberekkel s gyõztl! Grammatikailag ez sem tkletes nvmagyarzat, a szrh igegykkel kapcsolatban a Jiszr’l = Izrel nv hamarbb jelenthetn azt, hogy „Isten kzd”. De mint a legtbb nvmagyarzatnl, itt sem a pontos nyelvtani formnak val megfelelsen van a hangsly, hanem a hangzs hasonlsgn s a tartalmi mondanivaln. A tartalom pedig itt az, hogy Isten flreteszi a Jkb = „Csal” nevet s ad helyette egy j, szebb hangzs nevet, amelyben ki van fejezve a kzdelem az gretek rklsrt s az isteni megbocst ldsrt, de ki van fejezve a gyõzelem is. Ez az Izrel nv lett azutn az szvetsgben az emberi nevek kztt a legnagyobb, amelyet „Izrel fiai”, a vlasztott np tagjai is gy viseltek, mint egy ldsknt kapott nevet, emlkeztetõl arra, hogy Izrel Isten „elsõszlttje” a npek kztt (Ex 4:22), amelyet Isten hûsge s ldsa vesz krl.
Mg kt – egymstl eltrõ jellegû – szmagyarzat van e rsz vgn. Az egyik a Penl nv, amely az lombeli tusakodsnak az emlkt nevben õrzi (Penl = Isten arca); amint Jkb mondja, õ „sznrõl sznre” (pnm ’l-pnm) ltta Istent (illetve kldttjt, kpviselõjt), mgis letben maradt, ami arra a rgi gondolatra utal vissza, hogy Istennek vagy angyalainak a megltst ember nem lheti tl (v. Ex 33:20 stb). Penl aztn a szent tallkozs emlkt õrzõ kultuszi hely maradt. – A msik magyarzat azzal fgg ssze, hogy Jkb cspõje kificamodott: ezrt nem szabad az llatoknak e csontjn levõ inat megenni. Az ldozati tkezsi tilalmak kzt ugyan az szvetsg ezt nem emlti, gy csak egy rgi szoksnak e trtnethez kapcsolt okadatolsrl van sz.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
