1 M�z. XV. R�SZ 1 M�z. 15,1–6. Isten ism�telt �g�retei.

A Pentateuchos forr�selemz�se szerint a 15. r�szben mutathat�k ki elõsz�r az El�hista (E) �tdolgoz�s nyomai. A bevezetõ formula (lett az �r besz�de �brah�mhoz) a pr�f�ci�k �l�n szokott �llani, a l�tom�s is elsõrenden a pr�f�tai kijelent�snyer�s m�dja; ezek arra a jellegzetes E felfog�sra utalnak, amely �brah�mban pr�f�t�t l�t (20:7). Az E kieg�sz�tõ munk�j�ra vallanak egyes p�rhuzamok, vagy a 13–16. versek k�zbevet�se. Mindezek azonban csak formai jelentõs�gûek.
Isten �g�retes kijelent�se egyr�szt azzal biztat, hogy õ �brah�m v�dõpajzsa, azut�n pedig azzal, hogy h�võ engedelmess�g�nek a jutalma bõs�ges lesz. �brah�m v�lasz�b�l azonban elõsz�r az tûnik ki, hogy õ m�r megel�gelte – nem az �g�reteket, hanem az �ld�soknak eddig kapott fajt�j�t: meggazdagodott, de mit �r az, ha nincs kire hagynia javait? (A Pr�d 4:8 igazs�ga). Elsõ v�lasza f�radt k�rd�s: Mit adhatna m�g neki �rt�ket az Isten, ha szolg�i fogj�k �r�k�lni a vagyon�t? (A 2. versben a b�n-m�s�q kifejez�s nyilv�n sz�j�t�k a damm�sz�q = Damaszkusz sz�hoz. Jelent�s�t n�mi hangz�v�ltoz�ssal a m�sak = „h�zni” ig�bõl vezetik le, ti. hasznot, �r�ks�get h�zni, �r�k�lni, �gy a b�n-m�s�q = �r�k�s).
Isten azonban l�tja �brah�m boldogtalans�g�nak ok�t �s ism�telten biztatja, hogy lesz v�rszerinti ut�dja �s �r�k�se. A csillagos �gre mutatva �g�ri, hogy mennyire elszaporodnak majd �brah�m ut�dai. Erre k�vetkezik a 6. v., amelynek n�h�ny szava olyan klasszikusan jellemzi nemcsak a h�võ �brah�mot, hanem a hit alapj�n t�rt�nõ megigazul�s esem�ny�t is, amelyre t�bbsz�r hivatkozik az �jsz�vets�g is (R�m 4:3; Gal 3:6), a reform�ci�nak pedig egy �jra f�lfedezett nagy alapigazs�ga lett.
A „hitt” sz� h�ber megfelelõje annyit jelent, mint valamit bizonyos igazs�gk�nt elfogadni (= elhinni) �s erre, mint szil�rd alapra �p�teni. Benne van a d�nt�s, amellyel az ember engedelmeskedik Isten elh�v�s�nak, a bizalom, amellyel fogadja az �g�reteket �s r�hagyja mag�t Isten vezet�s�re. A hit teh�t nem puszta �rzelmi mozzanat, hanem az akaratnak �s a cselekv�snek is a rug�ja. – Az itt eml�tett „igazs�g” nem a bûn n�lk�li �rtatlans�g �rtelm�ben veendõ. Igaz az ember – az �sz�vets�g szerint – akkor �s annyiban, amennyiben hûs�ges marad az õt elfogad� Isten sz�vets�g�hez, igaznak pedig a l�lekbe l�t� Isten nyilv�n�tja az embert. Ez l�tszik a „tulajdon�t” sz�b�l is, amely a kultusz nyelv�n azt jelenti, hogy egy �ldozatot hib�tlannak �t�lni �s �gy elfogadni, vagy az embert kultuszilag tiszt�nak minõs�teni (v�. Lev 7:18; 13:17; Num 18:27). A r�gi magyar theologiai kifejez�s megigaz�t�st mondott a semleges megigazul�s helyett, amivel kifejezte azt, hogy Isten elfogad� kegyelm�bõl van megigazul�sunk, aki eltekint volt �s leendõ botl�sainkt�l, a hit megl�t�t �rt�keli d�ntõ m�don. Mindebbõl azonban k�vetkezik, hogy nemcsak �rdemszerzõ cselekedeteink nincsenek; a hit sem �rdem �s nem olyan eszk�z, amellyel az ember megszerzi a megigazul�st, hanem alap, amelyre n�zve Isten megadhatja az igaznak nyilv�n�t� �t�letet. (Mindezt Krisztus k�zbevetett szerep�nek a bekapcsol�s�val az �jsz�vets�g elemzi ki r�szletesen, v�. R�m 3:21–28; Gal 2:16–20 stb).
1 M�z. 15,7–21. Sz�vets�gk�t�s �brah�mmal.
Mindazt, ami eddig �brah�m �let�ben elh�v�st, �ld�st, �g�retet jelentett, Isten v�g�l sz�vets�gk�t�sben foglalja �ssze �s erõs�ti meg. A sz�vets�g az �kori n�pekn�l s�lyos elk�telez�s volt, amelyben a sz�vets�ges felek esk�vel k�telezt�k magukat egym�s seg�t�s�re, t�mogat�s�ra. Gyakori volt az a forma, amikor nagyobb birodalmak uralkod�i aj�nlott�k fel a sz�vets�get kisebb orsz�gok kir�lyainak. Ennek az anal�gi�ja szerint �br�zolja az �sz�vets�g Istennek a sz�vets�g�t emberekkel, a p�triarch�kkal, majd Izr�el n�p�vel. E sz�vets�g �r�sba foglal�s�nak is megvolt a szokott form�ja (fõk�nt a hettita sz�vets�gsz�vegekbõl ismerj�k) s ennek nagyj�b�l megfelel az itt tal�lhat� le�r�s. Kezdõdik a sz�vets�gre l�põ(k) bemutatkoz�s�val, majd egy t�rt�neti visszapillant�s k�vetkezik, amely a m�lt nevezetesebb esem�nyeit sorolja fel, mintegy a sz�vets�g dokument�ci�s alapj�ul. Ez olvashat� a 7. versben.
A szerzõd�s sz�veg�t, mint Isten kijelent�s�t f�lbeszak�tja egy �ldozati cselekm�ny. �brah�mnak k�l�nb�zõ �llatokat kellett k�tfel� v�gnia s azok darabjait egym�ssal szemben, mint egy �t k�t sz�l�re kellett leraknia. (K�zben a ragadoz� madarak megjelen�se jelk�pes, omin�zus jelentõs�gû, tal�n a 13. vers elõk�sz�tõje). Ezek az elõk�sz�letek a szerzõd�sk�t�s egyik formai vonatkoz�s�hoz tartoznak hozz� �s Jer 34:18–19-bõl �rtj�k meg a jelentõs�g�t. A szerzõdõ felek ugyanis az �gy kett�v�gott �llati tetemek k�zt �nnep�lyesen �tmentek, azt juttatv�n kifejez�sre, hogy aki nem teljes�ti a sz�vets�g felt�teleit, az jusson ugyanarra a sorsra, mint a lev�gott �llatok.
E szertart�st azonban ism�t f�lbeszak�tja Isten kijelent�se, amelyet �brah�m r�v�lt m�ly �lomban �l �t (ugyanaz a sz�, amely Gen 2:21-ben fordul elõ). El�je vet�tette Isten mag�nak �s ut�dainak a j�vendõj�t. Ut�daira n�zve az egyiptomi szolgas�got, majd az abb�l val� szabadul�st, mag�ra �brah�mra n�zve pedig azt, hogy b�k�s �regkorban fog meghalni. (Az „aty�ihoz t�r” kifejez�s szeml�lteti azt, hogy a r�giek is �reztek valamit abb�l, hogy a hal�l ut�n is k�vetkezik m�g valami s lesz tal�lkoz�suk azoknak, akik a f�ld�n egym�shoz tartoznak. A kifejez�s egy m�sik vet�let�t ld. a 23 r.-n�l).
Az egyiptomi tart�zkod�s idej�t kerek sz�mmal 400 �vnek mondja a kijelent�s, �s azt n�gy gener�ci�ra vet�ti. Miut�n az �sz�vets�g egy gener�ci�t 40 �vnek sz�m�t, a sz�mok jelk�pes �rt�ke nyilv�nval�. Jellemzõ a 16. vers m�sodik fele, amely azt mutatja, hogy Isten t�rt�nelemform�l� munk�ja sor�n midennek elj�n a rendelt ideje. K�na�n õslak�it Lev 18:24.28 stb. szerint az�rt irtotta ki Izr�el elõl Isten, mert bûneikkel arra r�szolg�ltak, az addig terjedõ idõ azonban m�g Isten hossz�tûr�s�nek az ideje s csak amikor a m�rt�k betelik, akkor ker�l sor a t�rt�neti �t�letre, amely itt az em�riaknak pusztul�st, Izr�elnek haz�t �s szabad �letet jelentett.
17. v. t�r vissza a sz�vets�gk�t�s formai le�r�s�hoz. Az eml�tett szertart�sak megfelelõen, az Isten jelenl�t�t jelk�pezõ f�st�lve l�ngol� kemenc�hez vagy �gõ f�kly�hoz hasonl� f�nyjelens�g haladt �t a h�sdarabok k�z�tt. Abb�l, hogy a jelen esetben csak Isten volt a jelk�pes cselekedet v�grehajt�ja (�brah�m r�v�lt l�tom�sban �li �t mindezeket) nem szabad arra k�vetkeztetn�nk, mintha a sz�vets�g nem k�toldal�, �brah�mra is k�telezõ �rv�nyû kapcsolat lett volna, viszont engedi sejttetni azt, hogy az elõre l�tott emberi sz�vets�gszeg�sek ellen�re Isten visszavonhatatlanul, „megb�nhatatlanul” elk�telezte mag�t �brah�mnak �s ut�dainak a kiv�laszt� kegyelemben val� hordoz�s�ra. A sz�vets�ges �g�ret m�g egyszer tartalmazza az �g�ret f�ldj�re vonatkoz� kijelent�st, annak hat�rait is megnevezve. „Egyiptom patakj�t�l az Eufr�tesz folyamig” – ez a d�li �s �szaki hat�rpont; tudjuk, hogy az egys�ges Izr�el legnagyobb kiterjed�se idej�n, Salamon kor�ban terjedtek id�ig a hat�rok. Ez a k�t hat�rpont szolg�lt k�sõbb is a messi�si birodalom f�ldi vonatkoz�sban val� megjel�l�s�re (�zs 27:12).
Ettõl a szertart�st�l �s kijelent�stõl fogva �brah�m �gy tekinthette mag�t, mint az �rnak a sz�vets�ges t�rsa. Ennek egy szinonim sz�val val� kifejez�se az a sz�p jellemz�s, hogy �brah�m az „Isten bar�tja” (�zs 41:8; Jak 2:23). Az �dvt�rt�net Isten sz�vets�gszerzõ, vagy meg�j�t� tetteinek a sorozata s ennek egy igen jelent�keny – a speci�lis �dvszerz�s, a megv�lt�s ir�ny�ba mutat� – �llom�sa volt az aty�kkal, elsõsorban �brah�mmal k�t�tt sz�vets�g.
1 M�z. XVI. R�SZ
1 M�z. 16,1–6. S�ra �brah�mhoz adja szolg�l�j�t.
�brah�m �s S�ra sz�m�ra, minden biztat�s ellen�re, a gyermek�ld�s hi�nya v�g�l annyira elviselhetetlenn� v�lt, hogy a maguk emberi gondolkoz�sm�dj�n akart�k megoldani a v�ls�gos helyzetet. �keleti szok�s szerint, ha egy asszony magtalan volt, megtehette, hogy valamelyik kedvenc szolg�l�j�t a f�rj�nek adta �gyasul, �s ha annak fia sz�letett, akkor azt adopt�l�s �tj�n �gy tekintett�k, mintha �rnõj�nek val�s�gos gyermeke lett volna. T�rt�net�nkben az Egyiptomban szerzett H�g�rt v�lasztotta e c�lra S�ra, ezzel a jellegzetes kifejez�ssel: „tal�n meg�p�l�k �ltala”. A sz�haszn�lat �sszef�gghet azzal a k�ppel, hogy egy csal�d egy h�zn�pet, r�viden h�zat k�pez, amelynek tov�bb „�p�l�se” egy-egy gyermek sz�let�se. Elfogadhat� az a sz�magyar�zat is, hogy az ’ibb�n�h = „meg�p�l�k” sz� a b�n = „fi�” alapsz� sz�rmaz�ka, ez esetben a ford�t�s �gy m�dosul: „meg�p�l�k” helyett „fiam lesz”.
Monog�m erk�lcsi felfog�sunk sz�m�ra idegen, ha az �sz�vets�gben a t�bbnejûs�g eseteivel tal�lkozunk. Az �kori keleten viszont megszokott, sõt t�rv�nyekkel szab�lyozott �letrend volt ez, amelyben benne �ltek a p�triarch�k is. De hogy a t�bbnejûs�g, b�rmelyik p�ld�j�t n�zz�k is, nem volt probl�m�tlan, ellenkezõleg sok b�k�tlens�g, n�ha csal�di trag�dia forr�sa is volt, azt a H�g�r t�rt�nete is szeml�lteti.
Van a t�rt�netnek m�g egy k�rdõjellel ell�that� vonatkoz�sa is: Amikor az emberi t�relmetlens�g el�be akar v�gni Isten cselekv�s�nek, abb�l sz�letik ugyan valami, de nem biztos, hogy k�zelebb viszi az embert a k�v�nt c�lhoz. �brah�m ugyan „hallgatott” (a s�m’a ige mot�vumsz� az Ism�el-t�rt�netekben, v�. 11. vers) a feles�ge szav�ra, de az emberi pr�b�lkoz�sokb�l egyelõre �jabb neh�zs�gek t�madtak.
A konfliktus abban jelentkezett, hogy miut�n H�g�r teherbe esett �s tudta, hogy gyermeke lesz, k�l�nbnek tartotta mag�t �rnõj�n�l, ami S�r�ban a tehetetlen haragot a v�gsõkig felfokozta. Amikor arra a kifakad�sra ragadtatta mag�t, hogy „tegyen igazs�got az �r!” – ezzel azt k�v�nta, hogy az isteni hitelûnek elismert t�rv�nyes jogi vagy erk�lcsi szok�s alkalmaztass�k. Abban a t�rsadalmi k�rnyezetben, amelyben �brah�m �lt, bizony�ra �rv�nyes jogszok�s volt a Hammurabi-f�le t�rv�nyek 146. pontja, amely �gy sz�l: „Ha a feles�g f�rj�nek egy szolg�l�t ad �s az gyermeket sz�lv�n �rnõj�vel egyenrang�nak tartja mag�t, az ura ezt a szolg�l�t vesse (�r�k�s) rabszolgas�gba”. Ilyen lefokoz�st jelent �brah�m mondata: „Kezedben (= hatalmadban) van a szolg�l�d, t�gy vele, ami neked tetszik!” �gy sz�k�tt meg v�g�lis H�g�r a s�rtett �rnõ kib�rhatatlan b�n�sm�dja miatt. (A H�g�r n�v egy�bk�nt �sszef�gg a Mohammed t�rt�net�bõl ismert arab hidsra sz�val s a H�g�r-t�rt�netekben k�tszer is le�rt kitasz�totts�got motiv�lja).
1 M�z. 16,7–16. H�g�r tal�lkoz�sa az �r angyal�val.
Az egyiptomi H�g�r term�szetesen Egyiptomba pr�b�lt menek�lni a S�r fel� vivõ �ton. (A S�r n�v jelent�se „fal”, �gy nevezt�k az egyiptomiak �ltal orsz�guk keleti hat�r�n ki�p�tett erõdrendszert). Puszta vid�keken haladva �t, egy forr�s mellett megpihenve tal�lkozott H�g�r az �r angyal�val.
„Az �r angyala” a bibliai t�rt�neteknek egyik gyakran szereplõ alakja. Neve, mal’ak, sz�szerint azt jelenti, hogy „k�ld�tt, k�vet”, ez az �rtelme a g�r�g ford�t�sban is a megfelelõ angelos sz�nak, amelybõl alakult a modern nyelvek „angyal” szava. B�r az �sz�vets�g olykor felv�ltva haszn�lja egym�s mellett a mal’ak �s az ’�s (= f�rfi) szavakat, az isteni k�ld�tt magasabbrendûs�ge minden�tt kitûnik. Ahogyan pedig minden k�vet a k�ldõje �zenet�t k�zvet�ti, �gy az angyal is Isten teljhatalm� megbizottjak�nt besz�l, Isten nev�ben, olykor egyenesen elsõ szem�lyben. Ez ut�bbi azonban csak form�lis jelens�g, amelynek az alapj�n nem szabad a mal’ak Jahv�h alakj�t Isten valamilyen inkarn�ci�j�nak, testben val� megjelen�s�nek tartani. (M�g olyan helyen sem, mint Gen 18:22 skv!).
Valah�nyszor az �sz�vets�gben – mint itt is – isteni „kik�rdez�srõl” vagy „helysz�ni szeml�rõl” van sz� (v�. Gen 3:9 skv.; 11:5), az sohasem azzal a gondolattal t�rt�nik, mintha a mindentud� Istennek k�zelebbi t�j�koz�d�st kellene szereznie valamirõl, hanem az a helyzetnek a tiszt�z�s�t, az emberek �neszm�l�s�t c�lozza. H�g�r is �gy n�zett szembe az angyal k�rd�se ut�n helyzet�vel: gazd�j�t ugyan otthagyta, de mi lesz a sorsa ezut�n, sz�m�that-e valami jobbra b�rhol is, mint t�masz n�lk�l maradt asszony, sz�k�tt rabnõ? A megold�st az �r k�vet�nek a tan�csa adja azzal, hogy t�rjen vissza, viselje sors�t b�ketûr�ssel, b�zva abban, hogy Istennek lesz gondja r� �s sz�letendõ gyermek�re. Feltûnõ, hogy itt (10. v.) H�g�r szinte ugyanazt az �g�retet kapja, amelyet az �r �brah�m elõtt ism�telgetett: fia sz�letik, ut�dai nagy n�pp� szaporodnak. Az eg�sz jelenet, az �r anyal�nak a j�vetele, tan�csa �s �g�rete arr�l tesz bizonys�got, hogy Istennek nemcsak speci�lisan kiv�lasztottaira van gondja az �dvt�rt�net menet�n bel�l, hanem az Õ egyetemes szeretet gondot visel az �n. pog�nyokra is.
Az �g�reteket befejezõ k�t ritmikus form�ban fogalmazott vers (11–12.) H�g�rnak a sz�letendõ gyermek�re vonatkozik. Elõsz�r a gyermek nev�t �s annak etimol�gi�j�t halljuk. A h�ber jism�’�l n�v sz� szerint azt jelenti, hogy „Isten meghallgat”, ami a jelen helyzettel �sszekapcsolva Isten gondviselõ szeretet�re utal, amellyel �szrevette H�g�r nyomor�s�g�t. (V�. a 21:17 pontosabban alkalmazkod� magyar�zat�t.) A 12. vers jellemzi Ism�el term�szet�t, a t�rzsatya egy�ttal t�rzs�nek a megszem�lyes�tõje is. A vadszam�rterm�szet elsõsorban a k�bor nom�d hajlamot szeml�lteti, a tov�bbi k�pes kifejez�sek pedig az �sszef�rhetetlen, rabl�kalandokra, hadakoz�sra k�sz lelk�letet jellemzik.
Eml�tett�k 14:18-n�l, hogy a p�triarchat�rt�netekre jellemzõ az �l istenn�v, valamilyen jelzõvel �sszekapcsolva. Itt az ’�l r�’� elnevez�s szerepel, aminek a jelent�se: „az engem l�t� Isten”. A jelzõben levõ l�t�s a szemmel tart�s, gondvisel�s kifejezõje. Az pedig, hogy H�g�r az Urat eml�ti, mint akivel besz�lt, ism�t azt mutatja, hogy a k�vet, az angyal, besz�d�ben eg�szen Isten k�pviselõje. A 13. v. m�sodik fele alig leford�that�, a magyar nyelv kifejez�sm�dj�hoz alkalmazott ford�t�s ez, hogy „�n is l�thattam itt, aki engem l�tott!” A hangs�ly a r�’�h ig�nek, mint mot�vum-sz�nak a vari�l�s�n van. Egyik oldalr�l hangs�lyos az, hogy Isten megl�tta a nyomorult H�g�rt, ez ugyan�gy a gondviselõ �szrev�tel kifejez�se, mint az elõzõkben a „meghallotta” sz�. M�sik oldalr�l pedig megd�bbentõen nagyszerû �lm�ny az, hogy egyszerû ember l�tta az Isten k�vet�t, az �gi l�nyt, akinek a l�t�s�t – �ltal�nos meggyõzõd�s szerint – �lõ ember nem viselhette el. (Olv. a hasonl� B�r 13:21–22-t). – A n�vad�sok sor�ba azt�n m�g beletartozik a forr�snak az elnevez�se is, ahol H�g�rnak ez a nagy lelki �lm�nye volt. A n�v: be’�r lahaj r�’� = „az engem megl�t� �lõnek a forr�sa”. – K�na�nban sokfel� õrizt�k f�k, forr�sok, eml�kk�vek egy-egy vall�sos �lm�nynek az eml�k�t s az ilyenek k�sõbb kegyhelyekk� v�ltak, az �lm�nyek t�rt�nete pedig, amelyet a hagyom�ny gondosan õrz�tt, magyar�zatul szolg�lt a kegyhely, esetleg a hozz� fûzõdõ �nnepi szok�sok, szertart�sok eredet�hez. Ilyen magyar�z� „szent t�rt�net” – g�r�g mûsz�val hieros logos – a jelen elbesz�l�s is, a 7–12. versekre terjedõen. Megjegyezhetj�k m�g, hogy az arabok k�r�ben, akik sok vall�sos hagyom�nyt õriznek a maguk m�dj�n, ismeretes ma is egy K�des k�rny�k�n levõ hellyel kapcsolatban a „H�g�r forr�sai” elnevez�s.
1 M�z. XVII. R�SZ
1 M�z. 17,1–6. �brah�m nev�nek megv�ltoztat�sa.
Bevezetõ�l eml�ts�k meg azt a formai jellegzetess�get, hogy az �brah�m-t�rt�netekben a 17. r�sz k�pezi az egyetlen nagy papi �r�i fejezetet, amely summ�zza az �brah�mmal kapcsolatos �g�retek egy r�sz�t, de azonk�v�l jelentõs �j mozzanatokkal is gazdag�tja a p�triarcha t�rt�net�t. Egyed�l�ll� jelentõs�ge van v�g�l a ritu�lis jellegû sz�vets�gnek, a k�r�lmet�lked�snek.
Ex 6:3 (szint�n P sz�vegû) tud�s�t�sa azt mondja, hogy az �r Jahv�h n�ven csak M�zesnek jelentette ki mag�t, a p�triarch�k elõtt csak „Mindenhat� Isten”, h�ber�l ’�l saddaj n�ven volt ismeretes. Ez a n�v fordul elõ a mostani t�rt�net elej�n, amely a 15:7-hez hasonl�an a sz�vets�gk�t�st bevezetõ bemutatkoz�si formula. Az ’�l saddaj n�v etimol�gi�ja eg�szen bizonytalan. Abb�l, hogy a Septuaginta az �sz�vets�g k�l�nb�zõ helyein m�s-m�s ford�t�s�t adja, l�tszik, hogy a saddaj jelzõ eredeti jelent�se r�gen feled�sbe ment s a „Mindenhat�” ford�t�s hozz�vetõleges, de nagy �ltal�noss�gban elfogadott.
A jelen t�rt�netben kettõs ir�ny� sz�vets�gk�t�s t�rt�nik: Istennek megvannak a k�v�ns�gai, de el is k�telezi mag�t �g�reteinek a teljes�t�s�re. Amit �brah�mt�l k�v�n, az kettõs dolog. Az egyik ez: J�rj elõttem �s l�gy t�k�letes! A m�sik a k�sõbb soron k�vetkezõ k�r�lmet�lked�s. – Az �r elõtt j�rni azt jelenti, hogy �let�nket, cselekv�seinket Isten szeme elõtt tudni. (V�. �n�k vagy N�� p�ld�j�t, akik „Istennel” j�rtak, Gen 5:24; 6:9. Az ut�bbin�l, l�sd a „t�k�letess�g” �rtelmez�s�t). – Amit pedig Isten mag�r�l �g�r, az a sz�vets�gbe von�s kegyelmi tette �s a m�r t�bbsz�r hangoztatott kijelent�s �brah�m ut�dainak az elszaporod�s�r�l. Ezt a kijelent�st most Isten kapcsolatba hozza �brah�m nev�nek megv�ltoztat�s�val. Az Abr�m n�v kb. azt jelenti, hogy „dicsõs�ges atya”. Viszont az �brah�m n�vnek (b�r sokan csak az Abr�m egy teljesebb alakj�nak tartj�k, ugyanazzal a jelent�ssel) itt olyan magyar�zat�t tal�ljuk, amelyn�l a n�v m�sodik tagja, a raham sz� sokas�got, t�meget jelent. A k�t n�v jelent�startalma k�zt a k�l�nbs�g szembe�tlõ: M�g Abr�m egy �nmag�ban dicsõs�ges, kiv�l� szem�ly, addig �brah�m az ut�dok nagy sokas�g�t k�pviseli. A kiv�laszt�s �rtelm�re, c�lj�ra terelõdik a hangs�ly, a nagy n�pre esik tekintet�nk, amelyen �t egyszer meg�ldatnak a f�ld �sszes nemzets�gei.
A n�vv�ltoztat�s k�l�nben az �korban gyakori, olykor szertart�sos dolog volt, pl. kir�lyok tr�nral�p�s�n�l. Az is megesett, hogy egy nagy uralkod� a neki al�rendelt fejedelemnek adott �j nevet (v�. 2Kir 23:34; 24:17). �brah�m nev�nek a megv�ltoztat�sa ilyen p�lda szerint t�rt�nt. Miut�n pedig a n�v mindig valami �g�retet vagy rem�nys�get fejezett ki, az �j n�v k�l�n�sk�ppen fontos jelentõs�gû volt (v�. a Jel 2:17 jelk�p�vel). 1 M�z. 17,7–14. A k�r�lmet�lked�s sz�vets�ge.
Istennek az �brah�mmal k�t�tt sz�vets�ge, az �j n�v �rtelm�nek megfelelõen, kollekt�v jelentõs�gû. Nemcsak �brah�mra van tekintettel, hanem �brah�m ut�daira is. Az �g�retnek k�l�n�sk�ppen lelki r�sze az a mondat, hogy „Istened leszek neked �s ut�daidnak”, mert benne van a soha meg nem szûnõ gondvisel�s (a Jahve n�v jelent�se is ilyen tartalm�, v�. Ex 3:14) �s a megv�lt� szeretet: k�t olyan dolog, ami v�gigk�s�rhetõ az eg�sz Bibli�n, eg�szen Jel 21:7-ig.
A sz�vets�ghez tartoz� emberi k�teless�g �brah�mra �s v�r szerinti ut�daira, a v�lasztott n�pre n�zve, egy testi jegyhez, a k�r�lmet�lked�shez val� ragaszkod�s volt. A k�r�lmet�lked�s szok�sa m�ig is ismert a vil�g k�l�nb�zõ r�szein lak�, jobb�ra primit�v n�pekn�l. Az �kori keleten is gyakorolt�k, pl. az egyiptomiak, vagy a k�na�ni n�pek egy r�sze is. Izr�el n�pe becsm�rlõen emlegette a k�r�lmet�letlen n�peket, fõk�nt a filiszteusokat (1S�m 17:26). Maga a k�r�lmet�lked�s �ltal�noss�gban val�sz�nûleg a serd�l�s, illetve f�rfiv� �r�s felavat� cerem�ni�i k�z� tartozott. Az �sz�vets�g n�p�n�l azonban az Isten n�p�hez tartoz�s testi ismertetõjele lett s mint ilyen, k�telezõv� lett a gyermekkort�l fogva. Egy t�red�kes elbesz�l�s (Ex 2:24–26) a v�r�ldozattal Istennek t�rt�nõ „eljegyz�s” szertart�s�nak mondja. A hozz� val� ragaszkod�s a sz�vets�g fenntart�s�t jelk�pezte, mellõz�se viszont sz�vets�gszeg�snek sz�m�tott. (Sokan, t�bbek k�zt K�lvin is, a k�r�lmet�lked�st a kereszts�g �sz�vets�gi elõk�p�nek tartott�k, �pp abban a vonatkoz�sban, hogy az Isten n�p�hez, az egyh�zhoz val� tartoz�s jegy�rõl van sz�, ez�rt is tartott�k indokoltnak a sokak �ltal vitatott gyermekkereszts�get). De m�r itt megjegyezhetj�k, hogy mivel testi jegyrõl, k�lsõs�grõl volt sz�, kor�n figyelmeztetni kellett pr�f�tai hasonlat szerint a „sz�v k�r�lmet�l�s�nek” a sz�ks�g�re (Jer 4:4), azaz a sz�vets�g lelki tartalm�nak a meg�rt�s�re, a l�lek szerint Istenhez tartoz�sra is.
Nevezetes dolog, hogy e sz�vets�gi jel a csal�dhoz tartoz� idegen faj� szolg�kra is kiterjesztendõ volt, ami a kegyelem k�r�nek a t�gul�s�t jelenti. Izr�el �gy nemcsak v�rs�gi, hanem t�gabb k�rû gyûlekezeti k�z�ss�g is volt, ami k�l�n�s melegs�ggel mutatkozott meg egyes csal�di jellegû �nnepeknek, a szombatnak, a p�sk�nak a kiterjeszt�s�ben a szolg�kra �s az ott tart�zkod� j�vev�nyekre. Ez�rt ha jelentkezett is olykor kisebb-nagyobb m�rt�kben elk�l�n�l�si tendencia, m�gis azt mondhatjuk, hogy az itt l�that� alapgondolat ellene mond egy �sz�vets�gi „diszkrimin�ci�s szeml�letnek”. A sz�vets�ges Isten ilyen sz�lesk�rû kegyelmi k�szs�ge viszont megk�vetelte, hogy a sz�vets�gnek a jel�t viselje minden f�rfi a v�lasztott n�p k�r�ben, �s az egy�n, mint a k�z�ss�gnek egy tagja, ne erõtlen�tse meg k�l�nck�d�s�vel a k�z�ss�gnek adott kegyelmi sz�vets�get. �gy �rtendõ a 14. vers szigor� szankci�ja. – Eg�szen m�s lett persze a helyzet az �jsz�vets�g idej�ben, amikor �brah�mnak a hitbõl val� ut�dait m�r nem a testi jel avatta a gy�lekezet tagj�v�. (Olv. ApCsel 15. r�sz, Gal 5. r�sz).
1 M�z. 17,15–22. A S�r�nak sz�l� �g�retek.
Istennek �brah�m feles�g�vel kapcsolatban is volt mondanival�ja e kijelent�s sor�n, amely r�szben p�rhuzamos az �brah�mnak adott �g�retekkel. �gy az õ nev�t is megv�ltoztatja, az eddigi Sz�raj helyett a Sz�r�h = S�ra n�vre. Hangtanilag n�zve az egyetlen betû k�l�nbs�g �gysz�lv�n semmit sem v�ltoztat a n�v jelent�startalm�n. M�gis a hozz� fûzõdõ �ld�s kb. ugyanolyan k�l�nbs�get fejez ki, aminõt l�ttunk az Abr�m – �brah�m n�vcser�ben. A Sz�raj n�v jelent�se: �rnõ, fejedelemnõ – az emberi m�lt �r�ks�ge. A S�ra n�vhez viszont az Istentõl k�sz�tett �j j�võ �ld�sa kapcsol�dik: S�ra elõkelõ sz�rmaz�s�n�l, rangj�n�l nagyobb dolog lesz az, hogy õ �brah�mmal egy�tt nagy n�pnek, sõt kir�lyoknak az õse lesz. – Szokt�k nevezni S�r�t az �sz�vets�g M�ri�j�nak is, mint aki leg�ldottabb az �sz�vets�g n�p�nek asszonyai k�z�tt. Ahogyan �brah�m a h�võk õsatyja, �gy S�ra a h�võk õsanyja. – A k�zvetlen k�zeli �g�retet a 19. �s 21. vers mondja ki: az õ fia (�s nem a szolg�l� H�g�r�) lesz az, a
kiben a sz�vets�g �ld�sainak a vonala tov�bb fut a meg�g�rt nagy j�võ fel�. Az �nnep�lyes isteni rendelkez�sek �s �g�retek le�r�s�t megszak�tja, sõt zavarja �brah�m k�telkedõ „nevet�se” (Izs�k nev�nek mot�vumszava, v�. 21:3 skv.) �s Ism�elra vonatkoz� k�r�se. Annak a t�nynek a gyakran visszat�rõ jele az, hogy az ember gondolatai nehezen tudj�k k�vetni Isten gondolatait. Az ember azt n�zi, ami a szeme elõtt van (1S�m 16:7), �s �brah�m elõtt ott volt m�r Ism�el, õ be�rte volna ennyivel is. Isten azonban tov�bbra is a nem l�tott dolgok val�s�g�nak az elfogad�s�ra akarta nevelni �brah�mot, noha �ltal�nos kegyelme kiterjedt Ism�elra is (v�. 16:11–12 �s 25:12–18). �brah�m viszont tudott annyira engedelmes lenni, hogy a k�r�lmet�lked�s v�grehajt�s�ban k�lsõleg is v�llalta a felk�n�lt sz�vets�get.
1 M�z. XVIII. R�SZ 1 M�z. 18,1–15. Az �r angyalai �brah�mn�l.
Az �r angyalai a 18–19. r�sz egy�v� tartoz� elbesz�l�s�ben kettõs c�llal l�togattak a f�ldre. Egyr�szt �brah�m hit�nek az erõs�t�s�re, L�tnak a megment�s�re, m�sr�szt Sodoma bûn�nek a leleplez�s�re, mintegy tetten�r�s form�j�ban s azut�n a b�ntetõ �t�let v�grehajt�s�ra.
Ha valahol, itt kell igaz�n meg�rten�nk az Isten angyalainak = k�veteinek a funkci�j�t. Utalva a 16:7 skv. magyar�zat�ra, itt is l�tnunk kell, hogy ezek a k�vetek csak k�pviselik az Urat, az õ nev�ben besz�lnek, de szem�ly szerint nem azonosak vele, m�g a 18:22 skv. eset�ben sem. Legkev�sb� szabad a Szenth�roms�g szem�lyeit r�vet�teni az �brah�mhoz �rkezõ k�vetek alakj�ra. – E mennyei l�nyeknek emberalakban val� megjelen�se kritikus szemmel n�zve ugyan s�rolja a mitol�gia hat�r�t, az �sz�vets�gi kijelent�sben azonban az angyalok l�te, k�ldet�se nem mitol�gikus. Amellett �ppen k�vetk�nt val� k�ldet�s�k sz�ks�gtelenn� teszi azt a magyar�zatot, hogy milyen testben jelentek meg, hogyan ettek-ittak stb. A k�vetnek a feladata az, hogy k�ldet�s�ben elj�rjon, a r�b�zott �zenetet �tadja, �s a bibliai t�rt�netben ezen van a hangs�ly. Akit pedig m�gis �rdekelnek az eml�tett mell�kes k�r�lm�nyek, az gondoljon arra, hogy a felt�madott J�zus is �j testben j�rt-kelt �s evett (Lk 24:41 skv.), e lelki testben val� t�pl�lkoz�s k�rd�s�n�l pedig �rje be Augustinus hasonlat�val: m�sk�ppen sz�vja fel a vizet a sz�raz f�ld �s m�sk�nt a napsug�r; amaz szomj� sz�ks�gbõl, emez lehetõs�gk�nt.
�brah�m a Mamr� t�lgyes�ben lakott. E n�vvel tal�lkoztunk m�r 14:13-ban; �brah�m sz�vets�gese volt a k�na�ni Mamr�, akinek a Hebr�n mellett elter�lõ birtok�n tart�zkodott a vend�gbar�ts�g r�v�n hosszabb ideig a p�triarcha. �brah�m itt a tipikus s�torlak� f�lnom�d ember, aki �llataib�l �l. A keleti emberek k�zmond�sos vend�gszeretet�vel veszi k�r�l a hozz� �rkezõ ismeretlen „embereket”. E vend�gszeretethez hozz�tartozik a bõbesz�dû al�zatos h�vogat�s, a l�bmos�s, az �tellel val� gazdag k�n�lkoz�s. – A k�ld�ttek szem�ly�ben �brah�m k�zvetve m�giscsak Istennel tal�lkozott �s mint „Isten bar�tja”, vend�g�l l�t�ja volt. �rdemes J�zus szavaira gondolni: J�vev�ny voltam �s befogadtatok… (Mt 25:35). Az �r k�veteinek elsõ k�zlendõje (itt J fogalmaz�sban) ugyanaz, mint amit 17:21-ben olvashatunk: S�r�nak esztendõre gyermeke lesz. A k�z�lt j� h�r hat�sa is ugyanaz, csak itt S�ra az, aki k�telkedve nevet az �g�reten. Õ is csak mag�t l�tja, aki m�r t�lesett a v�ltoz�s kor�n �s nem gondol arra, hogy Istenn�l nincs lehetetlen. Mindezek az apr� epiz�dok fokozottan akarj�k al�h�zni azt, hogy Izs�k emberi rem�nys�g ellen�re, Isten aj�nd�kak�nt sz�letik. Ann�l szembetûnõbb ebben Isten sz�vets�ges hûs�ge, amelynek a tettekben val� megnyilv�nul�sai olykor k�sni l�tszanak, de el nem maradnak.
1 M�z. 18,16–33. �brah�m k�zbenj�r�sa Sodom��rt.
Az �r k�veteinek a m�sodik k�zlendõje az volt, hogy Sodoma �s Gomora v�tke oly nagy, hogy Isten hossz�tûr�se elfogyott vel�k szemben. A 20–21. v.-ben kifejezett megbizonyosodni akar�s a mindentud� Istennel kapcsolatban �ppoly k�l�n�sen hangzik, mint Isten „terepszeml�je” az �den kertj�ben, vagy a B�bel torny�n�l. K�ts�gk�v�l a naiv elbesz�lõ st�lushoz tartozik, �rtelme pedig a tetten �r�s, a r�bizony�t�s: menthetetlen vagy, � ember! – Az elbesz�l�snek k�l�n�s, de �ltalunk b�r�lhatatlan tov�bbfolytat�sa szerint a h�rom k�vet k�z�l kettõ megy csak Sodom�ba (amely a tov�bbiakban Gomor�nak, illetve a szomsz�dos v�rosoknak is a k�pviselõje), egy pedig �brah�m mellett marad, õ jelenti ki a Sodom�val t�rt�nendõket. Ez ut�bbi azonban �ppen �gy az �r k�pviselõje �s sz�sz�l�ja, mint a m�sik kettõ, nem maga az �r emberi alakban. (Isten csak egyszer jelent meg testben! 1Tim 3:16). Itt k�vetkezik az a k�l�n�s alkudoz�s Sodoma megmarad�s��rt, ami megint egyed�l�ll� dolog �brah�m �let�ben.
Gen 20:7-ben mondja Isten �brah�mr�l: Pr�f�ta õ �s im�dkozik �rted! Az �sz�vets�gben nem k�l�n�lnek el �gy a „h�rmas tiszt” funkci�i, mint a kereszty�n theologia rendszerez�s�ben, �s ahogyan pl. a papnak is feladata volt az isteni kijelent�s k�zvet�t�se (Mal 2:7; v�. Jn 11:51!), �gy a pr�f�t�nak meg feladata volt a k�zbenj�r� k�ny�rg�s. �gy �ll itt elõtt�nk �brah�m is.
Isten v�lasztottainak keserves kiv�lts�ga az, hogy l�tj�k az esem�nyek menet�bõl azt, ha �t�let k�vetkezik. (Erre c�loz �brah�m eset�ben a 17–19. v.). Ebbõl k�vetkezik feladatuk, amit mindegyik pr�f�t�nak, tal�n legszeml�letesebben Jeremi�snak a p�ld�ja mutat: az utols� percig megjobbul�sra h�vni �s ugyanakkor k�ny�r�gni az �t�let elford�t�s��rt. �brah�m az ut�bbi feladatot vette mag�ra. Ismerhette Sodoma k�zmond�sos romlotts�g�t, m�gis megpr�b�lt k�zbenj�rni �rdek�ben. Nem L�t�rt, a rokon��rt, hanem az idegen v�ros�rt, nem is csak a t�z-h�sz „igaz” ember�rt, hanem ezekre val� tekintettel az eg�sz bûn�s v�ros�rt. Magatart�sa �ppen ellenkezõje annak a cinikus mond�snak, hogy „ez a h�bor�” (c’est la guerre): mi�rt kellene lelkiismereti k�rd�st csin�lni abb�l, hogy ahol h�bor� puszt�t, ott a hadi c�lpontok mellett m�sok is �ldozatul esnek? Ellenkezõleg, �brah�mnak lelkiismereti k�rd�se volt �s el merte mondani, hogy h�tha laknak Sodom�ban olyanok is, akik „igazak”, akiknek nincs k�z�ss�g�k Sodoma feslett �letû lak�ival s ez�rt nem val� volna Istennek egy sorba venni õket a bûn�s t�bbs�ggel. Isten igazs�g�ra, mint Isten kegyelm�re appell�l �brah�m, szinte a v�gsõkig fesz�tve a h�rt, amikor alkudoz�sa sor�n sz�ll le �tventõl t�zig �s kik�nyszer�ti az �g�retet: ha akad t�z olyan ember, akit Isten a t�bbiekkel szemben igaznak nyilv�n�that, akkor elmarad az �t�lettart�s. – Ennek a k�zbenj�r� alkudoz�snak v�geredm�nyben az a nagy tanuls�ga, hogy Isten hagyja mag�t megk�rlelni; az im�ds�g mer�sz dolog, de Isten nem z�rk�zik el elõle, k�sz a meghallgat�sra �s nem az õ irgalm�n m�lik, ha a k�r�s nem teljes�thetõ.
1 M�z. XIX. R�SZ

1 M�z. 19,1–11. Sodoma romlotts�ga.
Sodoma egy �jszak�ja megmutatta, hogy Isten �t�lete nem volt igazs�gtalan. A 4. v. szerint a sodomaiak „kiv�tel n�lk�l” r�szt vettek abban a bûn�s akci�ban, amely kih�vta Isten v�gsõ �t�let�t. Ha elemezz�k, hogy mi volt ez a bûn�s cselekedet, akkor bizonyos fokig p�rhuzamot tal�lunk az �z�nv�z �t�let�t k�zvetlen�l megelõzõ t�rt�nethez. M�s vonatkoz�sban ugyan, de a szekszualit�snak egy abnormis fajt�j�val tal�lkozunk, amelyet a semmi tekintetet nem ismerõ erõszak k�s�rt. A sodomaiak sz�nd�ka tulajdonk�ppen a homoszekszualit�s, amelyet �ppen e t�rt�net kapcs�n szoktak sodomitizmusnak is nevezni. Az �kori G�r�gorsz�g vagy R�ma p�ld�ja mutatja, hogy �nmag�t ki�lt, �lvs�v�r t�rsadalomban jelentkezik elsõsorban. (Horatius: Csel�dl�ny vagy szolgafi� – mindegy. Sermonum I. 2, 116). Sodoma v�tk�t r�tabb� teszi az, hogy olyan emberekre t�rtek r� erõszakkal, akik a keleti szok�sjog �ratlan, de szigor� t�rv�nye szerint a vend�gbar�ts�g oltalma alatt kellett, hogy �lljanak. Ezt a vend�gbar�ts�got egyed�l L�t tan�s�totta, akinek bõven lehettek tapasztalatai, az�rt unszolta a Sodom�ba �rkezõ v�ndorokat, hogy ne maradjanak �jszak�ra a szabadban, hanem t�lts�k az õ h�z�ban az �jszak�t. Az a sz�ves vend�gfogad�s, amelyben L�t r�szes�tette a hozz� �rkezõket, csaknem teljesen azonos szavakkal van le�rva, mint a 18. r�sz elej�n �brah�m vend�gszeretete. De m�g ott a Mamr� t�lgyes�ben, az egyszerû s�trak mellett valami ny�lt derû k�s�ri a vend�gl�t�st, addig itt, a v�dettnek l�tsz� v�rosi k�r�lm�nyek mellett j�l be kellett z�rk�zni egy h�znak a falai k�z� a durva nemtelens�g elõl. L�tnak a vend�geit oltalmaz�, minden �ldozatra k�sz szeretet�t k�l�n kiemeli az a – sz�munkra szinte megd�bbentõen hangz� – t�ny, hogy m�g a saj�t le�nyait is hajland� lett volna odavetni az erõszakoskod�knak, hogy vend�geit mentse. Szerencs�re ezt az aj�nlatot maguk a sodomaiak is elutas�tott�k. – Az eg�sz k�p, amit e „civiliz�lt” v�ros egyetemes durvas�g�r�l, erõszakoskod�s�r�l, fajtalans�g�r�l fest a le�r�s, annyira visszatasz�t�, hogy �nk�nytelen�l visszagondolhatunk �brah�m hi�baval�v� lett tusakod�s�ra: nem volt itt m�g t�z „igaz ember” sem.
A 10. v.-tõl kezdve azt�n L�tnak �s vend�geinek a szerepe megcser�lõdik. Az eddig oltalmazottak ezut�n maguk lesznek L�tnak �s csal�dj�nak az oltalmaz�i, hiszen ebben a helyzetben m�r az emberi erõ �s v�dekez�s kev�s volt. Az Isten k�vetei zûrzavart t�masztottak a sodomaiak k�zt: „vaks�ggal vert�k meg õket”. Az itt haszn�lt szanv�rim kifejez�s a 2Kir 6:18-ban fordul m�g elõ �s onnan is l�that�an a t�j�koz�d�sra val� k�ptelens�get jelenti. A vesz�lyt teh�t v�g�l is Isten h�r�totta el, akinek a k�zbeavatkoz�sa egyben az �t�let kezdet�t is jelentette.
1 M�z. 19,12–29. L�t menek�l�se. Sodoma pusztul�sa.
E szakasznak az elsõ fele (12–22. vers) L�t csal�dj�nak a menek�l�s�rõl sz�l. Az Isten k�ld�ttei most m�r teljesen k�zbe veszik az esem�nyek ir�ny�t�s�t, elmondj�k, hogy Sodoma pusztul�sa a k�sz�b�n �ll �s siettetik L�tot �s hozz�tartoz�it a menek�l�sre. E hozz�tartoz�k k�z�tt vannak L�t „või” is, ami elsõ pillant�sra meglepõ, hiszen a 8. vers szerint L�t le�nyai m�g szûzek voltak. A r�gi h�zass�gi jogra kell gondolnunk, amely szerint a leendõ võ az eljegyz�stõl kezdve m�r a csal�dhoz tartozott, ha nem is a f�rj minden jog�val. (Ilyen volt M�ria �s J�zsef kapcsolata J�zus sz�let�sekor, Mt 1:18). – L�t või azonban eg�szen sodomaiak voltak, nem volt meg benn�k a hitnek semmi k�szs�ge; amit L�t hal�losan komolyan vett, azt õk rossz tr�f�nak tartott�k. Pedig az elhat�rozott �t�let m�r a k�sz�b�n �llt. V�g�l is k�zenfogva ragadt�k magukkal az angyalok L�tot, feles�g�t �s le�nyait. Ez a k�zenfog� szeretet a bizonys�ga annak, hogy Isten el tudja hat�rolni az �v�it azokt�l, akikre megsemmis�tõ �t�lete v�r �s olykor „erõszakos kegyelemmel” avatkozik bele t�tov�z� �let�nkbe, hogy megmentse azt. L�tnak a t�tov�z� kapkod�s�ra jellemzõ mozzanat, hogy nem �rez el�g erõt ahhoz, hogy a t�volabb esõ hegyekre menek�lj�n, hanem a legk�zelebbi mened�ket ny�jt� v�rosba, C��rba tart. A v�ros neve a 20. vers etimol�gi�ja szerint azt jelenti, hogy „kicsiny”. A g�r�g ford�t�s Sz�g�rnak �rja �t a nev�t; ilyen nevû falu m�g a keresztes h�bor�k idej�n is volt a Holt-tenger mellett.
A perikopa m�sodik fele (23–29 v.) Sodom�nak �s szomsz�dos v�rosainak a pusztul�s�t �rja le. „K�nk�ves t�zes esõ” hullott az �gbõl, aminek igen j�l meg�rthetõ okait tal�lhatjuk a k�rny�k term�szeti adotts�gaiban. A 14:10 is �r arr�l, hogy e vid�ken term�szetes aszfalt volt tal�lhat� tõzeges �llapotban, k�n, kl�ros s�k �s egy�b k�l�nleges �sv�nyi anyagok is fordulnak itt elõ. Amellett a Jord�n-v�lgy �s a Holt-tenger medenc�je egy olyan t�r�svonalba esik bele, amelyet f�ldreng�sek gyakran l�togatnak mindm�ig. K�nnyen f�ltehetõ, hogy egy nagyobb f�ldreng�s k�s�ret�ben aszfalt, petr�leum, k�ngõz t�rt a magasba �s l�ngra gyulladva zuhogott vissza a hal�lra �t�lt v�rosokra. M�g az a f�ltev�s is csatlakozik e magyar�zathoz, hogy a f�ldreng�s k�vetkezt�ben a talaj nagy ter�leten behorpadt s a Holt-tengernek a v�ze bez�dult e horpad�sba – a Holt-tenger mai, n�h�ny m�ter m�lys�gû d�li medenc�j�be. – Amikor �brah�m m�snap arrafel� tekintett, m�r csak a katasztr�fa nyom�t l�tta, a felsz�ll� gõz- �s f�stfelhõt. – E v�rosok, amelyknek a k�rny�ke hajdan olyan volt, „mint az �r kertje” (13:10) nyomtalanul eltûntek a f�ld sz�n�rõl �s csak eml�k�l maradt fenn intõ p�lda gyan�nt (Deut 29:23; �zs 1:9 stb.).
A t�rt�netnek van m�g egy szomor� mozzanata. L�t feles�ge a tilt�s ellen�re menek�l�s k�zben valami veszedelmes k�v�ncsis�gt�l hajtva visszan�zett �s a r�m�letes l�tv�nyt megpillantva sz�rnyethalt, „s�b�lv�nny� lett”. Ez a k�l�n�s kifejez�s a b�ntet�sk�nt is j�tt hirtelen hal�l t�ny�nek a hangs�lyoz�s�n t�l aitologikus, magyar�z� jellegû. A Holt-tenger mellett h�z�dik egy �sv�nyi s�b�l �ll� dombh�t, amelybõl idõnk�nt az er�zi� l�trehoz szobor alak� form�ci�kat. A mondai jellegû magyar�zat L�t feles�g�nek a hal�la �s e term�szeti jelens�gek k�zt hoz l�tre kapcsolatot, ami persze nem von le semmit annak a tanuls�gnak az �rt�k�bõl, hogy Isten tilt� parancs�t nem lehet b�ntetlen�l �th�gni.
1 M�z. 19,30–38. L�t le�nyai.
L�t t�rt�net�nek a befejez�se nem tartozik az �p�letesebb elbesz�l�sek k�z�. Az egyszerû le�r�s szerint L�t m�gsem mert a maga v�lasztotta v�rosban, a sz�rnyû katasztr�fa sz�nhely�nek a k�zel�ben maradni, hanem a t�volabb esõ hegyek egyik barlangj�ban h�z�dott meg le�nyaival. Az ember nem lakta helyen ezek a l�nyok, akik �zvegyek lettek, mielõtt asszonyok lehettek volna, �gy akartak gyermekhez jutni, hogy apjukat leitatt�k s �ntudatlans�g�ban h�ltak vele. �gy sz�letett gyermekeik lettek az õsei k�t Izr�ellel szomsz�dos �s rokon n�pnek, M��b �s Amm�n n�p�nek. Az elbesz�l�s teh�t magyar�z� jellegû, amit mutat a nevek etimol�gi�ja is: M�-�b = „az ap�t�l val�”, Ben-ammi = „n�pemnek a fia”. (Az ut�bbival kapcsolatban megjegyzendõ, hogy az ’ammi sz� m�s s�mi nyelvekben ap�t jelent). A magyar�zat azonban t�kr�zi azt is, hogy M��b �s Amm�n n�p�t az izr�eliek – alapos okokb�l – rossz szomsz�doknak tekintett�k s az eredet�kre vonatkoz� hagyom�nyban kifejezõd�tt a rokons�g mellett a lebecs�l�s is: v�rfertõz�sbõl, r�szegs�gbõl sz�rmaztak. „Dionizoszi mot�vumok” vannak ugyan itt jelen, de e mot�vumok K�na�n talaj�n nagyon is ismertek voltak.
L�t egy�ni t�rt�nete ezzel �tmegy k�t n�pnek a t�rt�net�be. A befejez�sn�l, visszatekintve az eg�sz 19. r�szre, n�mi rezign�ci�val �llap�thatjuk meg, hogy mennyire indokolt volt Isten kegyelm�nek olyan jellemz�se, hogy csak �brah�m�rt vezette ki L�tot a megsemmis�l�sbõl (29. vers). L�tot Sodoma-beli või kinevett�k, a feles�ge tilt�s ellen�re k�v�ncsi volt �s sz�rnyet halt, le�nyai v�rfertõzõk lettek, �s õ maga ha tudva nem is v�tkezett, r�szegs�ge r�v�n m�gis r�szese volt a bûnnek. Ezzel L�t �let�nek a vonala v�gleg elszakadt �brah�m�t�l, teljesen csak egy „mell�k�g” lett a kiv�lasztott p�triarcha mellett, jelentõs is csak annyiban maradt, hogy õsatyja lett k�t n�pnek, amelyeknek Isten bizonyos ideig t�rt�neti szerepet juttatott a n�pek �let�ben.
1 M�z. XX. R�SZ - 1 M�z. 20,1–18. Ger�r kir�lya szemet vet S�r�ra.
Ez a fejezet tartalmilag nagyon hasonl�t a 12:10–20 elbesz�l�s�hez, azzal a k�l�nbs�ggel, hogy ott a sz�nt�r Egyiptom, itt pedig Palesztina d�li r�sze. �brah�m itt is a v�ndorl� nom�d ember k�p�t mutatja, aki a lakott ter�letek �s a puszta hat�r�n s�toroz. (K�des, C�r – a pusztai v�ndorl�s t�rt�net�bõl ismert nevek, Ex 15:22; Num 13:26.) Ek�zben az egyes v�roskir�lys�gok fels�gter�let�n, t�rt�net�nkben Ger�r v�rosa k�rny�k�n, mint j�vev�ny tart�zkodott. (A g�r = „j�vev�ny” sz� �s a Ger�r n�v a helyzettel is �sszhangban �ll� sz�j�t�k.) Itt ism�tlõdik a 12. r�szben m�r l�tott mozzanat: �brah�m hazugs�gra vetemedik, f�ltve �let�t, S�r�t kiszolg�ltatja az idegen kir�lynak, de ism�tlõdik az is, hogy Isten k�zbel�p�se megoldja a S�r�ra n�zve veszedelmes helyzetet.
Irodalomkritikai megk�l�nb�ztet�s szerint k�t k�l�nb�zõ hagyom�nyter�letrõl eredõ t�rt�net v�ltozataival van dolgunk: a 12. r�szben a Jahvista, itt az El�hista elbesz�lõ dolgozza fel az esem�nyt. Az ut�bbira t�bbek k�zt jellemzõ az �lomban adott figyelmeztet�s. Ebbõl tudja meg Abimelek kir�ly az igazs�got, valamint a fejezet v�g�n eml�tett csap�soknak, egy �ltal�noss� v�lt meddõs�gnek az ok�t. Egy�bk�nt ez az elbesz�l�s is bizonyos szimp�ti�val jellemzi a „pog�ny” kir�lyt, aki ha szemet vetett is a v�ros�nak k�rny�k�re vetõd�tt sz�p asszonyra, m�gis „tiszta sz�vvel �s �rtatlan k�zzel” (5. v.) vette õt mag�hoz, nem tudva, hogy f�rjes asszony. A Sodom�ban t�rt�ntek (19:1–11) olvas�sa ut�n �gysz�lv�n indokoltnak l�tszik �brah�m f�lelme, ami v�g�l is hazugs�gra vitte (a 12. v. mentalis reservatioja ellen�re is). Azt gondolta, hogy „nincs istenf�lelem azon a helyen”, �s meg�lik az�rt, hogy mint f�rjet f�lretegy�k az �tb�l �s megszerezhess�k a feles�g�t. Az esem�nyek azonban r�c�foltak �brah�m aggodalmaskod�s�ra. Volt istenf�lelem Abimelekben (ha nem tudjuk is, hogy milyen istennek a tisztelõje volt) �s ami ugyancsak jelentõs t�nyezõ, volt benne embers�g. Nemcsak engedelmeskedett az �lombeli int�snek, hanem k�rp�tl�st is adott az �t�lt f�lelem�rt �s S�r�nak m�ltatlan helyzetbe ker�l�s��rt. Az ut�bbira vonatkozik a 16. v.-ben eml�tett ezer ez�st „a szemek eltakar�s�ra”. Ez a hebraizmus, eredete szerint val�sz�nûleg jogi kifejez�s, azt akarja mondani, hogy ne n�zzen senki becsm�rlõleg S�ra szem�ly�re; ilyen aj�nd�kot rabnõnek, �gyasnak nem szoktak adni, csak rangbeli �rnõnek. Az elbesz�l�snek egy (az El�hist�ra jellemzõ) saj�toss�ga az, hogy �brah�mot pr�f�t�nak mondja, aki im�dkozik Abimelek�rt �s n�p��rt. (V�. 18:16 skv. magy.) Val�ban ezt is tette �brah�m �s ezzel a befejezõ mozzanattal, az im�ds�g t�ny�vel, megnyugtat� m�don z�rul az egy�bk�nt k�nyes helyzetet le�r� t�rt�net. Az im�ds�g az, amely kiegyenl�thet nagy helyzetk�l�nbs�geket, eloszlathat aggodalmakat �s visszaadhatja az elvesztett b�kess�get csal�di �s embert�rsi viszonylatban. Az im�ds�g meghallgat�sa pedig kifejezi azt, hogy Isten is hajland� elfeledni botl�sokat, t�ved�seket vagy v�tkeket �s hajland� helyre�ll�tani a maga �s �v�i k�z�tt elromlott kapcsolatot.
1 M�z. XXI. R�SZ - 1 M�z. 21,1–8. Izs�k sz�let�se.
Abban az egyszerû bejelent�sben, hogy megsz�letett S�r�nak a fia, Izs�k, nemcsak a 17–18. r�szben ism�telten kifejezett konkr�t �g�ret teljesed�se van benne, hanem annak a z�loga is, hogy ezut�n �s e r�ven Isten t�bbi �g�retei is fokozatosan be fognak teljesedni.
Az �r „megl�togatta” S�r�t – ez a kifejez�s nem szem�lyes megjelen�st, hanem Isten cselekvõ megnyilatkoz�s�t fejezi ki. A magyar nyelv Isten megl�togat�s�nak ink�bb csak az �t�letes �rtelm�t ismeri, az �sz�vets�g nyelv�ben van �ld�sos, �rvendetes jelent�se is. Izs�knak a sz�let�se elk�pzelhetetlen�l nagy �r�met jelentett, amit a gyermek neve is kifejez, az Izs�k n�v h�ber form�ja, Jich�q, �sszef�gg a c�haq = „nevet” ig�vel. A „nevet�snek” a legk�l�nb�zõbb �rnyalatai kapcsol�dnak Izs�k t�rt�net�hez. Sz�let�s�t megelõzte �brah�mnak, majd S�r�nak a k�telkedõ nevet�se (17:17; 18:12). Itt a 6. versben S�ra boldog nevet�s�rõl van sz�, azut�n arr�l, hogy m�sok is csod�lkozva egy�tt nevetnek S�r�val azon, hogy ilyen hihetetlen m�don, �reg kor�ban sz�letett gyermeke. (Nem „kinevet�srõl” van sz�; S�ra nem nevets�gnek, hanem csod�latnak a t�rgya). – Az Izs�k n�vnek azt�n a nevet�ssel kapcsolatban lesznek k�sõbb omin�zus �sszef�gg�sei is. A 21:9-ben Ism�el cs�fol�d� nevetg�l�se id�zi fel S�ra haragj�t �s ennek k�vetkezt�ben a szolg�l� H�g�r v�gsõ elûzet�s�t, 26:8-ban pedig Izs�knak �s feles�g�nek az „enyelg�s�re” haszn�latos ez a sz�, egy ugyanolyan konfliktus le�r�sa sor�n, amilyent a 20. r�szben olvastunk. – Tal�n egy bibliai n�vvel kapcsolatban sem tal�lunk annyif�le etimol�giai sz�j�t�kot, mint Izs�k nev�n�l, ami tal�n azt is akarja �rz�keltetni, hogy az �g�ret gyermek�ben, Izs�kban adott �r�m milyen sokf�le form�ban jelentkezhetik emberi szinten, a tiszta derûtõl a k�telked�sig �s a rosszindulatig.
Ez az eg�sz szakasz az Isten �ltal k�sz�tett j�võnek, az elind�tott �dvt�rt�netnek mindeddig hi�nyzott l�ncszem�t adja meg �s – f�ggetlen�l a forr�skritikai elemz�stõl (J, E �s P elemek fon�dnak �ssze) – bemutatja, hogy Isten �g�retei igazak, m�g ha olykor hossz� v�rakoz�s ut�n �s emiatt emberi rem�nytelens�g ellen�re v�ltja is val�ra azokat. Ezzel igaz �r�met kelt, amelyre t�rt�net�nk szerint �brah�m hite �s �r�me k�tf�le m�don v�laszolt: a k�r�lmet�l�ssel Isten ir�nti engedelmess�g�t tan�s�totta, nem feledkezv�n meg arr�l, hogy mivel tartozik Isten sz�vets�ges szeretet�nek; a gyermek elv�laszt�sakor (2–3 �ves kor�ban) pedig bar�ti lakoma rendez�s�vel osztotta meg �r�m�t embert�rsaival.
1 M�z. 21,9–21. H�g�r �s Ism�el elûz�se.
H�g�r �s Ism�el viszontags�gos t�rt�net�nek a le�r�sa p�rhuzamos a 16:7–16 elbesz�l�s�vel (amaz J, ez pedig E feldolgoz�sban). Az alaphagyom�ny H�g�r kitasz�t�s�ra n�zve azonos, de tartalmi k�l�nbs�gek vannak a k�t elbesz�l�s k�z�tt. A 16. r�szben m�g Ism�el sz�let�se elõtt, itt az ut�n j�tsz�dnak az esem�nyek s ez ut�bbi esetben H�g�r nem t�r vissza t�bb� �brah�m csal�di k�r�hez. (A hagyom�ny eredetileg f�ggetlen a P kronol�giai betagol�s�t�l, mert az eg�sz szitu�ci� olyan, hogy Ism�elt karon�lõ gyermeknek kell elk�pzeln�nk, v�. 14. v., ezzel szemben a 16:16 adatk�zl�se alapj�n ekkor Ism�el m�r 16–17 �ves volna.)
Az elbesz�l�s itt is, mint a 16. r�szben S�ra f�lt�kenys�g�nek, illetve m�ltatlankod�s�nak a le�r�s�val kezdõdik, de itt m�s az elõid�zõ mot�vum. Itt m�r nem a gyermektelen asszony s�rtõd�tts�g�rõl van sz�, hanem �pp a fi�t f�ltõ, arr�l gondoskod�, r�szben elfogult anyai szeretetrõl. S�ra kih�v�snak vette Ism�elnek val�sz�nûleg cs�fol�d�, rosszindulat� „nevet�s�t” (l�sd az elõzõ szakaszban) �s felcsattan� haraggal k�vetelte �brah�mt�l, hogy kergesse el a szolg�l�t �s gyermek�t, mert az ut�bbi nem kaphat �r�ks�get Izs�k mellett. Eredetileg az egykor� t�rsadalmi t�rv�nyek hangja sz�lal itt meg; Hammurabi t�rv�nyeinek a 171. pontja szerint is, hacsak adopt�l�s nem t�rt�nt, a szolg�l� gyermekei az �r�ks�gben nem osztozhatnak a feles�g gyermekeivel. Ennek a jogszab�lynak azonban itt fontos kijelent�st�rt�neti k�vetkezm�nyei ad�dnak. Nemcsak vagyon �r�kl�s�re kell gondolnunk, hanem isteni �ld�sok �s �g�retek �r�kl�s�re is, a kiv�laszt�s egyenes vonal�nak a tov�bbh�z�d�s�ra. Ism�el csak test szerint, Izs�k azonban Isten kiv�laszt� akarata szerint is ut�dja �s �r�k�se volt �brah�mnak. Egym�s mellett �ll�suk szinte illusztr�lni l�tszik azt a mondatot, hogy csup�n a test �s v�r nem �r�kli Isten orsz�g�t (1Kor 15:50). H�g�r �s S�ra egym�ssal szemben �ll�s�t pedig P�l apostol – ritk�n alkalmazott alleg�ri�i k�z�tt – �gy mutatja be, mint a t�rv�ny szolgas�g�t az elj�vendõ mennyei Jeruzs�lem �dv�vel �s szabads�g�val szemben (Gal 4:22 skv.).
A f�lt�kenny� v�l� anyai szeretet kegyetlen tud lenni. S�ra k�ny�rtelens�g�vel szemben �brah�m tehetetlen volt, noha benne emberibb �rz�sek �ltek, hiszen neki m�giscsak fia volt Ism�el, akinek a sors�t a sz�v�n viselte (17:18). Isteni �szt�nz�st kapott azonban arra, hogy engedjen S�ra k�v�ns�g�nak s az �szt�nz�s annyiban megnyugat� volt, hogy �g�retet kapott Ism�el tov�bbi sorsa felõl. �gy ind�totta h�t �tra H�g�rt �s gyermek�t. – A 15. skv. versek hasonl�tanak eg�szen a 16:7–10-hez. A puszt�ban elt�vedve, kimer�lten, az iv�v�z elfogyt�n m�r a biztos hal�lt v�rhatta anya �s gyermeke, amikor Isten angyala megsz�l�totta �s egy forr�shoz ir�ny�totta (v�. 16:7.14). Itt is Istennek az �ltal�nos gondviselõ kegyelme a fõ t�nyezõ:
„meghallotta” (Ism�el nev�nek a jelent�startalma) a gyermeks�r�st �s megsz�nta a t�masz n�lk�l �ll� asszonyt �s fi�t. – Tov�bbi tart�zkod�si hely�k, a P�r�n puszt�ja, a Sinai-f�lsziget ter�let�n van (Num 10:12), nom�d beduinoknak val� puszta hely. Jellemzi ez a k�sõbbi izm�elit�k �letm�dj�t, tart�zkod�si hely�t. A 16:12 Ism�elnek �s ut�dainak a harcias term�szet�t festi, ugyanerre vonatkozik e hely�tt az, hogy Ism�el „�j�sz” lett. Az Egyiptomb�l nõs�l�s eml�t�se pedig az izmaelit�k egyiptomi, hamita n�prokons�g�t jelzi. Az eg�sz bibliai szakasz az Izs�k �s Ism�el lesz�rmaz�si vonal k�l�nv�l�s�t hangs�lyozza (�pp�gy, mint majd k�sõbb �zsau �s J�k�b eset�ben), ebben pedig Isten eleve elhat�roz�s�nak a kereszt�lvitel�t a kiv�lasztotts�g tekintet�ben. Izs�k a t�rv�nyes feles�g gyermeke, õ minden testi-lelki �r�ks�g r�szese. Ez a hags�lyozott t�tel m�g akkor is �rv�nyes �s fontos, ha P�l apostol eml�tett lelki �rtelmez�se alapj�n hittel �s h�l�val mondhatjuk el, hogy mi Izs�k m�dj�ra �g�ret gyermekei vagyunk; nem a szolg�l�nak, hanem a szabad asszonynak a gyermekei, a „magass�gos Jeruzs�lem�i, aki mindny�junknak az anyja” (Gal 4:26.28.31). 1 M�z. 21,22–34. �brah�m �s Abimelek sz�vets�ge.
A sz�vets�gnek (berit) szekul�ris, k�z�ns�ges jelent�se: szerzõd�s, amelynek az alapja az emberek k�z�tt a k�lcs�n�sen k�telezõ jogoss�g, igazs�goss�g. Emberi sz�vets�grõl, szerzõd�srõl olvasunk ebben a r�szletben, amelyet �brah�mmal k�t�tt az az Abimelek, Ger�r kir�lya, aki a 20. r�sz szerint elõsz�r konfliktusba ker�lt �brah�mmal, de azt�n megb�k�lve v�lt el tõle. Sz�vets�ges szerzõd�sekrõl t�bbsz�r olvasunk az �sz�vets�gben, ami szeml�lteti, hogy az �sz�vets�g nem fr�zisk�nt emlegeti minduntalan a jogoss�got, mint a t�rsadalmi egy�tt�l�snek, az egym�s jogainak, egym�s �letfelt�telei biztos�t�s�nak az alapj�t. Egy�bk�nt is az eg�sz �kori kelet vil�g�ban nagy jelentõs�ge volt a szerzõd�sszerû jog szab�lyoz� szerep�nek; az archeol�gia �ltal napvil�gra hozott �r�sos eml�keknek jelentõs sz�zal�k�t szerzõd�ssz�vegek alkotj�k. – A jelen esetben egyfelõl Abimelek biztos�t�kot k�v�n �brah�mt�l arra n�zve, hogy nem fog hatalmaskodni vele �s ut�daival szemben. M�sfelõl �brah�m az �llatteny�sztõ nom�d ember alapvetõ �letsz�ks�glet�t, az �ltala �satott kutaknak a h�bor�tatlan haszn�lat�t akarja biztos�tani. Az elbesz�l�s mot�vumszava az esk�: mindk�t f�l esk�vel k�telezi mag�t a szerzõd�sbe foglalt �g�retek megtart�s�ra. Mindj�rt a 22. versnek van egy nevezetes tanuls�ga: a „vil�g” is �szreveszi, ha valakivel Isten k�l�n�s gondvisel�se van �s ezt – hum�nus magatart�sra hajland�s�g eset�ben – akcept�lja is. Abimelek, aki k�l�nben egy kis v�rosnak �s k�rny�k�nek a fejedelme volt, tartott att�l, hogy az egykor csak megtûrt j�vev�ny, de rohamosan gazdagod� �brah�m egyszer majd ellens�gg� v�lhat (ism�t egy jele annak, hogy a kiv�laszt�s szempontj�b�l egyed�l�ll� �brah�m egy�bk�nt egy n�pes szolgaszem�lyzetnek a feje, aki fegyveres �sszetûz�s eset�n veszedelmes ellenf�l lehet). Ez�rt eskette meg �brah�mot, hogy nem fog ellene t�madni. Az esk� sz�nak nevezetes szerepe van ebben a r�szben az�rt, mert k�l�nb�zõ sz��sszecseng�sekkel kapcsolja �ssze a t�rt�net mot�vumait. A s�b’a igegy�k fejezi ki az esk�v�s fogalm�t, viszont hasonl�t hozz� a s�ba’, a „szent” hetes sz�mnak a neve s az egyik alkot� eleme a Be�r-seba v�rosn�vnek, melynek a k�rny�k�n tart�zkodott ez idõben �brah�m. Az esk� a szerzõd�snek �brah�mra vonatkoz� r�sz�ben d�ntõ fontoss�g� (23–24. vers), a hetes sz�m viszont a 28–30. versben szerepel. M�r a 27. vers is eml�ti, hogy �brah�m �llatokat adott aj�nd�kul a szerzõd�s megpecs�tel�se gyan�nt. (Itt �brah�m az aj�nd�koz� nem �gy, mint a 20. r�szben!) Azut�n m�g k�l�n aj�nd�kk�nt szerepel h�t b�r�ny, nem nagy, de jelk�pes adom�nyk�nt eml�keztetve a sz��sszecseng�ssel a k�lcs�n�sen k�telezõ esk�re (31. vers) �s a be�r-sebai k�tra. (Be�r-seba a hasonl� hangz�s r�v�n jelentheti azt is, hogy az esk� k�tja, de azt is, hogy h�t k�t. Az archeol�gia val�ban tal�lt e helyen h�t, k�vekkel j�l kirakott kutat, b�r j�val k�sõbbi idõbõl sz�rmaz�kat, mint az �brah�m kora).
N�h�ny dolgot jegyezz�nk m�g meg a t�rt�nettel kapcsolatban. Elõsz�r is ezt a sz�vets�gk�t�s szinte t�pusa a bar�ts�gi �s meg nem t�mad�si szerzõd�seknek. (Abimelek mellett ott van a hadseregparancsnoka is!) Azut�n tipikus p�ld�ja egy n�met eredetû k�zmond�s igazs�g�nak: „�lni �s �lni hagyni!” (Igaz, hogy ez a n�p a mondat m�sodik fel�t nem mindig vette komolyan.) Jellemzõ a bibliai le�r�sra, hogy amikor a t�rt�net v�g�n a k�na�ni v�ros fejedelm�rõl, t�bornok�r�l csak annyit mond, hogy elt�voztak, ugyanakkor �brah�mr�l elmondja, hogy õ Istenhez sz�l� im�ds�ggal tett pontot a t�rt�ntek v�g�re.
(V�g�l csup�n form�lis megjegyz�sk�nt kell megeml�ten�nk, hogy a bibliai le�r�s – anakronizmusk�nt – itt eml�ti elõsz�r a p�triarch�kkal kapcsolatban a „filiszteusok f�ldj�t”. Ez a szent�r� kor�ban m�r term�szetes f�ldrajzi megjel�l�s volt, viszont a p�triarch�k kor�hoz k�pest a filiszteusok j� f�lezer �vvel k�sõbb sz�llt�k meg K�na�n d�lnyugati partvid�k�t).
1 M�z. XXII. R�SZ - 1 M�z. 22,1–24. �brah�m pr�b�ra t�tele.
Rossz elnevez�s szerint „Izs�k fel�ldoz�sa” t�rt�nete k�t alapelv heves �sszecsap�s�nak, hitben val� hordoz�s�nak �s Isten irgalmas megold�s�nak a le�r�s�t adja. Az egyik alapgondolat az, hogy az �kori keleti ember sokszor a v�gletekig komolyan vette azt az �ldozati t�rv�nyt, hogy minden elsõsz�l�tt az Isten�. A gabon�b�l az elsõ k�ve, az �llatoknak az elsõ fiadz�sa fel�ldozand� volt (v�. Gen 4:3–4), e gondolat kiterjeszt�se vezetett oda, hogy m�g egy csal�d elsõ gyermek�t is fel�ldozt�k. K�na�n �ppen h�rhedt volt gyermek�ldozatair�l, amelyekre nemcsak nagy veszedelem idej�n ker�lt sor (2Kir 3:27), hanem egy�bk�nt is. A szok�st �tvett�k k�sõbb az izr�eliek is, az �sz�vets�g jelk�pes kifejez�ssel �gy eml�ti e borzalmas szok�st, hogy valaki „�tvitte fi�t a tûz�n” (2Kir 16:3 stb). Erre mondja Jeremi�s pr�f�t�n kereszt�l az �r, hogy nemcsak hogy nem rendelte el, hanem „esz�be sem jutott”, hogy ilyesmire sor ker�lhet (Jer 7:31). – A m�sik alapelv az az �sz�vets�gi szigor� t�rv�ny volt, amely megtiltotta az ember�ldozatot. Az elõzõ k�telezetts�ggel, az elsõsz�l�ttek �ldozatul ad�s�val szemben az �thidal�st az a t�rv�ny jelentette, mely szerint az elsõ gyermek helyett „v�lts�got” kellett adni (Ex 13:1.13). Egy alapj�ban v�ve ellentmond�sos helyzet felold�sa ez, amelyhez �ppen a mostani fejezet szolg�ltat illusztr�l� p�ld�t, kifejezve Isten tot�lis ig�ny�t, de v�lts�gelfogad�s�t is. Ilyen m�don t�rt�net�nk hat�rozott pol�mia a k�na�ni gyermek�ldozatokkal szemben. Mindj�rt az 1. v.-ben levõ „pr�b�ra tette” kifejez�s mutatja, hogy Isten nem k�v�nta a pog�ny szok�s szerinti gyermek�ldozatot, csak pr�b�ra tette �brah�m hit�t �s engedelmess�g�t. A „pr�b�ra tette” kifejez�snek megfelel a r�gi magyar „megk�s�rtette” sz� (K�rolyi), ami gy�ker�ben azt jelenti, hogy „k�s�rletet tett” Isten az eml�tett h�võ engedelmess�gre vonatkoz�an. Fontos dolog e r�gi magyar sz� �rnyalati k�l�nbs�geit esetenk�nt �rz�kelni: m�s Istennek a pr�b�ra t�tele �s m�s a vil�g k�s�rt�se, amely ut�bbira mondja Jakab apostol, hogy senki se mondja, hogy az Istentõl k�s�rtetik, amikor a tulajdon k�v�ns�ga vonja �s �desgeti (Jak 1:13–14).
Az eg�sz elbesz�l�s (magva az 1–14 v.) szinte mintadarabja a mûv�szien sz�p �r�i st�lusnak. Isten pr�b�ra tevõ parancs�ban Pl. a folytonos fokoz�s szeml�lteti az �ldozat nagys�g�t: Fogd fiadat, egyetlenedet, akit szeretsz, Izs�kot (akinek a neve is nevet�s, �r�m)! Fel�ldoz�sa megsemmis�l�s�t jelentette volna mindannak, amit Isten meg�g�rt s aminek a m�r testet �lt�tt z�loga ott volt Izs�k szem�ly�ben. �brah�m azonban, �gy l�tszik, m�r tanult annyit Istennel val� tal�lkoz�sai sor�n a hit iskol�j�ban, hogy nem latolgatta a k�vetkezm�nyeket, hanem engedelmeskedett. (Olv. Zsid 11:17–19). – Az elbesz�l�snek m�g szebb r�szletei k�vetkeznek, amikor �brah�m el�rkezve az �ldozat hely�re, szolg�it�l k�l�nv�lva a fi�val megy tov�bb (4–8 v.). Sz�p hasonlat szerint Izs�k �gy vitte a h�t�n az �ldozati tûzh�z sz�ks�ges f�t, mint majdan J�zus a keresztet. K�rd�s�re, hogy hol van az �ldozatra val� b�r�ny, �brah�m – maga sem tudva, hogy milyen igazat mond – �gy v�laszol: Isten majd gondoskodik r�la. Mert v�g�l csakugyan ez t�rt�nt. Az egyre fesz�ltebb� v�l� helyzetet Isten megoldotta a helyettes�tõ �ldozattal, elfogadv�n Izs�k helyett egy kosnak a fel�ldoz�s�t, de elfogadv�n �brah�mnak a minden �ldozatra k�sz hit�t �s engedelmess�g�t is.
Az elbesz�l�s mot�vumszava a h�ber r�’�h = „l�t”, �tvitt �rtelemben „gondoskodik, gondot visel” sz�. Ez vari�l�dik k�l�nf�le form�kban, k�l�n�sen a 14. v.-ben, ahol „az �r hegye” az �sz�vets�g n�pe sz�m�ra term�szetesen a Sion hegy�t jelentette. E t�ny �s a hangz�sbeli hasonl�s�g hozza kapcsolatba a t�rt�netet a M�rijja hegy�vel (2. vers), amely n�v ezen a helyen k�v�l csak a 2Kr�n 3:1-ben fordul elõ, mint a templom�p�t�sre kiszemelt helynek a neve. �gy teh�t az �ldozatra kijel�lt hely a jeruzs�lemi templomhegy lett volna. A teljess�g kedv��rt meg kell jegyezn�nk, hogy a fontosabb r�gi ford�t�sok a 2. v.-ben levõ „M�rijja f�ldje” kifejez�sn�l mind m�s-m�s sz�t olvasnak, t�bbnyire a „l�t” ige k�pzett alakjait, ami v�geredm�nyben nem z�rja ki �brah�mnak a Jeruzs�lem ter�let�re val� v�ndorl�s�t ez alkalommal; Be�r-seba csakugyan kb. h�rom napi j�r�f�ld volt ide.
V�g�l lehetetlen ezen a helyen nem gondolni arra, hogy amit Isten nem k�v�nt igaz�ban �brah�mt�l, sem m�st�l, hogy ti. fel�ldozza saj�t egysz�l�tt fi�t, azt Õ maga megtette, amikor J�zust, a B�r�nyt odaadta helyettes�tõ �ldozatul sokak�rt.
A 15–18 v. kieg�sz�t�s, a m�r t�bbsz�r elhangzott �g�retek megism�tl�se (v�. 12:3; 15:5), amelyeket most mintegy jutalmul �s h�terõs�t�s�l kap �jb�l �brah�m. – A 20–24 v. pedig egy k�l�n�ll� n�vlista, �brah�mnak H�r�nban maradt rokons�g�r�l. A nevek k�z�l szem�nkbe �tlik Bet��l �s Rebeka, akiknek az eml�t�se Izs�k tov�bbi t�rt�net�hez k�sz�ti elõ az �tmenetet, k�zelebbrõl a 24. r�szhez.
1 M�z. XXIII. R�SZ - 1 M�z. 23,1–20. S�ra hal�la �s eltemet�se.
Az elsõ igazi nagy gy�szt �brah�m sz�m�ra S�r�nak a hal�la jelentette. Ugyanezzel kapcsolatban szerezte meg azonban a j�vev�ny �s idegen �brah�m az elsõ darab f�ldtulajdont K�na�nban – temetõhelynek. A hal�lesetn�l akkor is megvoltak a gy�szadta tennival�k �pp�gy, mint ma. Megvolt az ideje az �nnep�lyes elsirat�snak, azt�n pedig az eltemet�snek. Itt is volt valami k�l�nbs�g az �sz�vets�g n�pe �s a t�bbi n�pek k�z�tt. Izr�elben nem volt szok�sban a halottkultusz, tiltva voltak az olyan pog�nyos szok�sok is, amelyek sor�n a gy�szol�k arcukat, test�ket vagd�lt�k be k�ssel �s hiszt�ri�s jajgat�ssal akart�k kifejezni f�jdalmukat (Lev 19:28). Megtartott�k ellenben az õszinte gy�sz �s a tisztess�ges eltemet�s szertart�s�t. A temet�sn�l – Palesztina term�szti adotts�gaival �lve – gyakran temett�k el a halottakat barlangokba, vagy mesters�gesen kik�pzett s�rkamr�kba, amelyeket csal�di s�rboltoknak is sz�ntak, nemzed�kekre sz�l�an. �gy v�lt szeml�letess� az a bibliai kifejez�s, hogy a meghalt szem�ly õseihez t�rt pihenni (sz� szerint: „aty�ihoz gyûjtetett”).
�brah�m r�gi kedves lak�hely�n, Hebr�n mellett, a Mamr� t�lgyese szomsz�ds�g�ban temette el S�r�t. (Hebr�n itt k�z�lt r�gi neve, Kirjat-Arba, ha leford�that� is, �sszet�tel l�v�n a „v�ros” �s „n�gy” szavakb�l, teljesen bizonytalan etimol�gi�j�). Hebr�nban ez idõ t�jt, �gy l�tszik, hettita telepesek laktak, akik egyik r�teg�t alkott�k K�na�n sokf�le n�pess�g�nek (v�. 15:20). Tõl�k v�s�rolta �brah�m a s�rhelynek kiszemelt Makp�la-barlangot a hozz� tartoz� f�ldbirtokkal egy�tt. Hebr�nban ma is van egy – arab – szenthely, egy barlangkripta f�l� �p�tett mecsettel, melyet a hagyom�ny �brah�m csal�di s�rboltj�nak tart.
A s�rhelyv�s�rl�sn�l le�rt alkudoz�s hûen jellemzi a keleti emberek ad�sv�teli �gyein�l szok�sos, mindv�gig roppant udvarias, de a kitûz�tt c�lhoz ragaszkod� elj�r�s�t. A t�rgyal�s a v�ros „kapuj�ban” folyt, teh�t azon a kapun bel�li szabad t�rs�gen, amely a v�ros f�ruma, piaca, t�rv�nykezõ helye volt, s jelen volt a v�ros vezetõ r�tege (az ’am h�’�rec = „a f�ld n�pe” mindig a hatalmon levõ nemesi r�teg megjel�lõje), tal�n az�rt k�v�ntatott meg a jelenl�t�k, mivel idegen ember akart birtokot v�s�rolni. Az az aj�nlat, hogy �brah�m b�rkinek a s�rboltj�ba eltemetheti a halottj�t, val�sz�nûleg nem komolyan veendõ udvariaskod�s volt, �pp�gy mint a f�ldtulajdonos Efr�n r�sz�rõl az, hogy ingyen adja oda a f�ldj�t. �brah�m nem is fogadta el egyik aj�nlatot sem. Õ a saj�tjak�nt akarta b�rni az �g�ret f�ldj�nek egy darabj�t, ahol õ �s az �v�i k�l�n pihennek majd, nem pedig �sszekeveredve az idegen k�na�niakkal. – A tov�bbi alkudoz�snak egy �rdekes mozzanata az, hogy m�g �brah�m csak a temetõnek val� barlangot akarja megvenni a makp�lai mezõ sz�l�n (9. v.), addig a tulajdonos ragaszkodik ahhoz, hogy az eg�sz mezõt v�s�rolja meg �brah�m. E k�l�n�s mozzanat val�sz�nû magyar�zata abban keresendõ, hogy a hettita t�rv�nyk�nyv egyik pontja szerint, ha valaki egy teljes f�ldbirtok tulajdonosa lett, akkor bizonyos ad�kra, szolg�ltat�sokra volt k�telezve, amelyek viszont egy birtokr�sz tulajdonos�ra nem vonatkozhattak. Az udvariaskod�s m�g�tt teh�t ott volt az �zleti �rz�k is.
�brah�m mindezekben v�gig kitart� maradt, meghozta a sz�ks�gs �ldozatot, „kim�rte” a k�rt v�tel�rat, a 400 ez�st sekelt (kb. 5,8 kg), �gy ahogyan azt annak idej�n p�nz h�j�n kereskedõi m�rleggel szokt�k lem�rni. (V�. R�gis�gtani �s n�prajzi adal�kok. IV. 1.) A legelsõ �s a legdr�g�bb f�lddarab jutott a tulajdon�ba, a hant, amelyiknek a legerõsebb vonz�ereje van, a hozz�tartoz�nak a s�rja. Ide temett�k �brah�mot (25:9), majd Izs�kot (35:27–29), ide k�v�nkozott m�g J�k�b is Egyiptomb�l (49:29 skv.).