|
GENEZIS 1 MZES 05 - 14 rsz magyarzata
1 Mz. V. RSZ
1 Mz. 5,1–32. dm leszrmazottai St gn.
Az 5. rsz a Papi r sematikus lersban kzli az n. znvz elõtti ptriarchknak a nevt s letkort, tovbb mindegyiknl az elsõ gyermek szletsi idejt. A nemzetsgi tbla a nevek hasonlsgbl kvetkezõen a 4:17–18-ban ltott Jahvista nvtblzatnak egy ms hagyomnybl eredõ vltozata. Mg azonban amott a Kain-csaldfa vgn Lmek ll, a gyilkossg s vrbossz stt hangulatt idzõ nekvel, addig itt a sort N zrja le, akiben vgasztalst ad Isten az znvz szlhez rkezõ emberisgnek. Van bizonyos hasonlsg az znvz elõtti sumr, illetve babilni kirlylistkhoz is, fõknt a magas szmadatoknl (v.: Az szvetsgi kor trtnete II. 1.). Jellemzõ azonban, hogy a sumr-babilni listk politikai vonatkozsak, vrosokrl s dinasztikrl szlnak, addig a Gen 5. leszrmazsi tblja az idõ egyenesen halad vonalt vetti elnk. Maguk az egyes szemlyek pedig ezen a messze fut vonalon ebben a szrke egyformasgban jelennek meg: szletett – gyermeket nemzett – meghalt. Ebbõl az egyformasgbl csak kt nv emelkedik ki, nk s N, akiknek a sorsa nem a htkznapi, a szlets s a hall vgpontjai kz zrt emberi let, hanem valami tbb, nevezetesebb.
A nemzetsgtblzat az 1. rsz teremtstrtnethez kapcsoldik, amikor az 1–2. v.-ben sszefoglalja az ember teremtsrõl mr egyszer elmondottakat (Isten a maga hasonlsgra teremtette az embert, frfiv s nõv, megldotta õket.) j mozzanat az, hogy „dm”-nak = embernek nevezte el „õket”. Az „dm” itt mg kollektv jelentsû, az emberi nemre egyetemesen szl elnevezs (v. 2:7), de a 3. verstõl kezdve azonnal az elsõ frfi tulajdonneve lesz az dm nv. Feltûnõ aztn a szhasznlat egyezse a 3. versben: ahogyan Isten a maga kpre s hasonlsgra teremtette az embert, gy dm a maga hasonlsgra s kpmsra nemzette gyermekt. Theologiailag azt jelenti ez, hogy dm leszrmazottai, az emberisg, rklte mindazt, amit a teremtsben az Isten-kpûsg mltsgban az Isten adott (olv. 1:26 magyarzatt). Persze kzben volt a bûneset s annak minden tkos kvetkezmnye. Az a „kpms s hasonlsg”, amit dm tovbbadott, mr nem volt ugyanaz, mint amelyet a teremtsben kapott. – Igaz, hogy papi ri szvegben a bûnesetrõl nem trtnik emlts, mgis tlzs volna azt mondani a modern kommenttorokkal, hogy a Papi r „nem tudott a bûnesetrõl”. A papi kr, amely a babilni fogsg idejn emlkezetben tartotta s tmentette a rgi szent trtnetek hagyomnyt, nyilvn tudott errõl is, legfeljebb nem ismtelte jra s nem vont le olyan messzemenõ kvetkeztetseket, mint Pl apostol, vagy Augustinus. Elg az 5. rsznek jra s jra a hallt emlegetõ rezignlt hangjt s az znvz tlete fel sodrd menett tgondolni ahhoz, hogy a bûn tkt itt is jelenlvõnek rezzk. De megvan az a hls felismers is e kpms tovbbplntlsnak az emltsnl, hogy ha torzult is ez a kp, lehetõsgben mgsem vonta azt meg az embertõl Isten, ahogyan pl. a Zsolt 8 hls csodlkozssal emlegeti az ember kivltsgos helyzett a teremtett vilgban.
A nemzetsgi tbla lland keretbe a kvetkezõ nevek kerlnek elõszr: St, Ens, Knn, Mahalall, Jered. Rluk klnsebb mondanivalja nincs a szentrnak. A soronkvetkezõ nk (Hank) esetben feltûnõ mr maga az letkora: 365 v, amint mondani szoktk, egy kozmikus v, amelyben az vek szma azonos a napv napjainak a szmval. Szimbolikus rtke e szmnak ktsgtelen s bizonyra egy teljes letplyt akar jellemezni, amely tkletes, befejezett volt – jllehet nk lete vgrõl mst mond az r, mint a tbbiekrõl. Hall helyett „maghoz vette” Isten, ms szval a testi hallt elkerlhette, annak a kvetkezmnyekppen, hogy nk Istennel jrt. A szûkszav r taln ezzel a kt szval, hogy „Istennel jrt” tbbet mond, mint ha ernyeit soroln fel, ahogyan a „szeresd az Urat, a te Istenedet!” is tbbet mond egy egsz trvnygyûjtemnynl. sszel termszetesen azt sem lehet magyarzgatni, hogy miknt kerlhette ki a testi hallt, csak hihetjk, hogy Istennl ez is lehetsges. Csupn tvolabbi hasonlatknt emlthetjk azt, amit Pl apostol a vgsõ idõrõl tantva gy fejezett ki, hogy akik akkor lnek, nem halnak meg, csak elvltoznak (1Kor 15:51; 1Thessz 4:17).
A soron kvetkezõ Metselah (kznsgesen: Matuzslem) azzal tûnik ki, hogy õt mondja a lers a legtbb idõt meglt embernek: 969 vet lt s halla ve egybeesik az znvz dtumval. Lmek letkora viszont 777 v, ami ismt egy szent kerek szm, taln ezzel fgg ssze az, hogy a ksei apokaliptikus irodalomban ugyanolyan fontos szemly, mint nk.
A sor vgn N ll. Az õ nevhez fûzõdik ez az etimolgiai rtkû megjegyzs, hogy „õ vigasztal meg minket a megtkozott fldn”. (N hberl Nah sszefgg a nah = megnyugszik, pihen igvel.) Ez a vigasztals minden bizonnyal abban a nagy kegyelmi tnyben ll, hogy a vzzn hallba merlõ emberi nem N csaldjban meneklt meg s Nval kttte Isten az egyetemes szvetsget az emberisggel.
1 Mz. VI–VIII. RSZ
1 Mz. 6,6:1–4. Az angyalok hzassga.
Ez a rvidsgben is tredkes nhny vers a legnehezebben magyarzhat rsze az õstrtneteknek. A mai magyarzk szinte egyntetûen mitologikus vonatkozs torznak tartjk s rokon vonsokat ltnak benne azokhoz a smita, de fõknt grg mitoszokhoz, amelyekben istenek s emberek nszrl van sz, aminek a kvetkeztben flistenek szletnek. A Bibliar azonban jobbnak ltja nem rszletezni e trtneteket, csak a ksei apokaliptikus irodalom veszi fel jra a tmt, azzal fejezvn be a lerst, hogy e „bukott angyalokat”, akik szrnyû zûrzavart teremtettek a fldn, Isten az alvilgban kln brtnbe vetette. Erre emlkeztet az jszvetsgben 2Pt 2:4; Jd 6. verse. – Kt mitolgitlant ksrlet ismert a magyarzs trtnetbõl. Egyik keresztyn talajon szletett meg s eszerint az „istenfiak” az istenflõ Stnek az utdai, az „emberek lnyai” pedig Kain leszrmazottai. A msik a kzpkori zsid rtkelsi md, amely szerint az „istenfiak” elõkelõket, hatalmasokat jelentenek (Zsolt 29:1 hasonlsgra), eljrsuk pedig kznsges zsarnokoskods az alsbbrang emberekkel szemben.
Az „istenfiak” alatt azonban itt minden valsznûsg szerint mennyei lnyeket, angyalokat rt az r (v. Jb 1:6; 38:7), ltket sem az -, sem az jszvetsg nem vonja ktsgbe s nem tartja mitologikusnak. Az emberekkel val sszekeveredsket bizonyra azrt rja le itt a Biblia, hogy vlemnyt s tletet mondjon a magukat risoknak, flisteneknek tart emberek vagy csaldok fltt. A szentr ismerte egy Gilgamesnek a trtnett, tudta azt is, hogy egyes kirlyok, sõt oligarcha csaldok isteni eredettel dicsekedtek, hogy uralomhoz s erõszakos tetteikhez val jogukat ezzel is igazoljk. Ott voltak ezek az „risok” Knan terletn is. (Num 13:34 stb. – A hber nefilim sz grg megfelelõje gigantes, ennek nyomn ltalnosan elfogadott az „risok” fordts.) – Klns, hogy az szvetsg nem vitzik a tekintetben, hogy lehetett-e ilyen kevereds mennyei s fldi lnyek kztt, de tletet mond fltte azzal, hogy a belõle szrmaz korcs nemzedket mindenestl az znvzbe fullasztja.
A trtnetben teht nem azltal tûnik ki az emberi gonoszsg cscspontja, hogy a bukott angyalok megrontottk az emberi nem termszetes letrendjt, hiszen gy az emberisg csupn szenvedõ fl, hanem azltal, hogy emberek isteni szrmazssal dicsekedtek, magukat risoknak, hrhedett hõsknek vallottk. A mennyei lnyek alszllsa, mint hajdani mitologikus vons, csak alfesti az embereknek magukat risokk felmagasztal gõgjt.
Az znvz trtnete. 6:5–8:22.
Bevezets.
Az znvz bibliai lersnak kt nevezetes formai vonatkozsa van. Egyik az, hogy a vilg legklnbzõbb npeinl megtallhat – mondai vagy mitologikus brzolsban – egy mindent elsprõ znvz emlke, amely radatbl egy mentõhaj segtsgvel csak nhny ember meneklt meg. Legkzelebb ll ezek kzl a bibliai lershoz a mezopotmiai znvzhagyomny, amelyet legteljesebb formban a Gilgames-eposzbl ismernk, de vannak rgebbi vltozatai is, mg a sumr korbl is a II. vezred elejrõl. Ezekhez kpest a bibliai znvztrtnet viszonylag ksei feldolgozs, mindammellett nem puszta msolata a sumr-babilni znvztrtnetnek, s ez nemcsak egyes mozzanatok eltrsben mutatkozik, hanem fõknt a theologiai brzolsmdban. Az sszehasonltstl semmi esetre sem kell fltennk a bibliai znvztrtnetet. – A babilni mitologikus feldolgozsban pl. az istenek sszeesksznek az emberisg kipuszttsra, de tervket meghiustja egyik istennek az rulsa, aminek a kvetkeztben egy brkban megmenekl az idejben figyelmeztetett znvzi hõs s hozztartozi; efltt azonban heves vitra kerl sor az istenek kztt. Kzben kiderl, hogy a felidzett znvztõl maguk az istenek is megrmlnek, meglapulnak az gben, mint a kutyk, srnak, vistoznak. Majd meg az znvz vgn odagyûlnek az ldozat fstje fl, mint a legyek. A bibliai elbeszls ezzel szemben nemcsak mitolgitlant, az egyetlen Istennek a vilgfltti hatalmt brzolva, hanem az egsz lerst gy tagolja be a tbbi bibliai trtnetek sszefggsbe, hogy kitûnjk belõle Istennek szuvern r volta, aki tletet tart, de ugyanakkor kegyelmet is gyakorol akarata szerint.
A msik formai jellegzetessg az, hogy a bibliai znvzlers iskolapldja kt klnbzõ forrsanyag sszedolgozsnak: a jahvista trtnetet a Papi r a sajt hagyomnyanyagval gy egsztette ki, hogy a kt rteg egymstl meglehetõsen knnyen elvlaszthat. (Jahvista: 6:5–8; 7:1–5.7–10.12.16b–17.22–23; 8:2b–3a.6–12.13b.20–22. – Papi irat: 6:9–22; 7:6.11.13.16a.18–21.24; 8:1–2a.3b–5.13a.14–19.) Az sszedolgozs ellenre is mutatkoznak szembetûnõ klnbsgek. A J alapiratban No ht pr tiszta s egy pr tiszttalan llatot visz a brkba, az radst 40 napig tart esõ okozza. A P szerint csak egy pr llat kerl a brkba minden fajtbl, az znvz kozmikus katasztrfa, azaz gi s fldalatti vizek rasztjk el a szrazfldet, a brkban tlttt idõ kereken egy esztendõ. Ezeken tl jellegzetesen mutatkozik meg P rszekben az rnak a teremtstrtnetbõl (Gen 1) ismert szhasznlata s elõadsmdja. Mindez azonban nem jelent tbbet, mint hogy ugyanannak a trtneti emlkezsnek ktfle hagyomnyanyag fondott egybe, ami inkbb erõsti, mint gyengti a hagyomny realitst. (Mezopotmibl is tbb znvzelbeszls vltozat ismert). – A tovbbiakban e forrs-megklnbztetstõl fggetlenl trgyalhatjuk az znvz trtnett, lvn az igazi mondanival s a theologiai lts azonos.
1 Mz. 6,6:5–8. Prolgus.
A bevezetõ versek az znvzkatasztrfa indokolst adjk, amit ms szavakkal 9–13 v. is megismtel. A legmegdbbentõbb e szakaszban Istenrõl azt az egybknt emberi indulatot olvasni, hogy õ „megbnta”, hogy embert teremtett, annyira megromlott az emberisg. E romlottsgot ktfle mdon is szemllteti az rs. Az 5. v. szerint az ember „szvnek gondolatai” teljesen rosszak, gykerben vlt romlott, hamiss az ember rzs- s gondolatvilga. Vgyai, szndkai nem mltk az Isten kpre teremtett emberhez, sõt bûnt, bajt, tkot szlnek, gytrelmre az egsz vilgnak. A 11. skv. versek ki is mondjk, hogy ez a romlottsg az „lettnak”, azaz a tetteknek a gonoszsgban nyilvnul meg. A Biblia itt is elevenre tapint, amikor rmutat arra, hogy az embert vonja s desgeti a maga kvnsga, azutn a kvnsg megfoganvn bûnt szl. (Jak 1:14–15). A gonosz tettet megelõzi a gonosz kvnsg, ezrt szvlelendõ meg a tizedik parancsolat. – A gonosz tettek kzl feltûnõ mdon egyet emel ki a 11–13 v., az erõszakoskodst, amely akr a testi erõvel, akr a szellemi kpessgekkel visszalvn zsarnokoskodst, jogtiprst, osztlyellenttet eredmnyez.
Isten elhatrozott tlete szerint teht – a 13. v. szhasznlatval lve – elrkezett a vg. Ez az eschatologikus hangzs sz egy vilgkorszaknak az elmlst jelli, ami utn majd egy msik korszak kvetkezik. Isten ugyan itt nem vilgvgt tervez, a fld megmarad, de az lõket kszl letrlni rla, hogy majd egy j kezdetbõl fakadhasson valami ms. Az tlõ Isten mindenesetre kegyelmes Isten marad, mert az j korszaknak a zlogul Nt s csaldjt tmenti a kvetkezõ korba. – N kivlasztsnak is kettõs indoka van. Az egyik rviden ennyi: kegyelmet tallt az rnl (8. v.). A msik megjegyzs szerint õ igaz s tkletes volt (9. v.). Az utbbi persze gy rtendõ, hogy Isten nyilvntotta õt ilyennek (a „tkletes” sz a kultuszi nyelvben az Isten ltal elfogadott kedves ldozat jelzõje), mgis szre kell vennnk, hogy megvolt Nban az Istennel jrs kszsge, a hvõ aktivits, amire tekintettel tartja szmon õt is a hit pldakpei kztt Zsid 11:7.
1 Mz. 6,6:9–7:9. A brka.
Az utbb emltett jszvetsgi textus klnsen abban ltja N hitt, hogy komolyan vette az isteni figyelmeztetst s brkt ksztett a maga s hzanpe megtartsra. Msok „ettek, ittak, hzasodtak” (Mt 24:38), N pedig sietve csolta a brkt, ezt a laksnak is alkalmas, ajtval, ablakokkal elltott, rekeszekre osztott hajt. A brka hber elnevezse (tbh) mg egyszer fordul elõ az szvetsgben: ugyanez a neve annak a hajcsknak, amelyben a gyermek Mzest kitettk a Nlus parti ss kz (Ex 2:3). Mindkt esetben a hallos veszedelembõl az letre megmentõ haj. A keresztynsgben a brka az egyhz egyik jelkpe lett, lvn az egyhz is Isten eszkze arra, hogy a hallbl az letre mentse t az embert. (A jelkp rtelmezsnl azonban nem volna helyes a lthat egyhzra, vagy annak valamelyik felekezetre gondolni s ehhez mg mereven hozzkapcsolni az extra ecclesiam nulla salus elvt. Inkbb a kegyelmi lehetõsgre kell gondolnunk, amelyet az egyhzban nyjt az Isten, nemcsak egyni dvssgre, hanem a „szentek kzssge” megvalstsra is).
A brkban megfrt egyms mellett ember s llat, farkas s brny. Az tlet rzse, a hall kzellte megfkezte az ellensges sztnket. Egybknt abbl a gondoskodsbl, hogy Isten a hallra tlt lõvilgbl N csaldjn kvl mg egy-egy pr llatot is megment, kitûnik, hogy mennyire csak megkzeltõ Istennel kapcsolatban az az emberien hangz rzs, hogy õ „megbnta” teremtõ tettt. A hber nyelvben a megbns s bnkds, sõt rszvt azonos gykerû szavak, ami megmagyarzza azt, hogy Isten megbnsban benne van a bnkds is (Jn 4:2), ennek kvetkeztben az is, hogy amikor tletet gyakorol, akkor sem szûnik meg knyrlõ lenni. Mr csak azrt sem, mert Isten nem adja fel eredeti j szndkait s terveit, a jelen esetben az let megtartst. Ebbõl a megtart szndkbl pedig nem marad ki sem a „tiszta”, sem a „tiszttalan”, az egyetemes tletben a kegyelem gyakorlsa is egyetemes jellegû.
1 Mz. 7,7:10–8:14. Az znvz.
Az znvz mindent elbort radatnak bekvetkeztt ktflekppen motvlja a bibliai elbeszls: rszint egy 40 napon t zuhog esõ kvetkezmnyeknt, rszint olyan kozmikus jellegû vzbetrssel, amelyben a fld alatti kaotikus tenger (tehm) s az gboltozat fltt levõ gi cen (v. 1:7-nl) vze zdult a fldre. Mindez termszetesen az kori vilgkpnek megfelelõ brzols, mint ahogyan az znvznek olyan lersa is, amelynl a vz a legmagasabb hegyeket is elbortotta s aztn egy bizonyos idõ elteltvel lefutott a szrazfldrõl, az kori vilgkp szerint kpzelhetõ el, amely a fldet mg nem gmb alaknak tudta s a szrazfldet egy vzszintes sk kontinensnek gondolta, amely krl s alatt terl el az cen. Mai vilgkpnknek megfelelõ racionlis magyarzatot adni nehz, mgis figyelemremltak a fld klnbzõ npeinl meglevõ znvzmondk s legalbbis illusztrl jellegûek azok a tbb mter vastagsg radsos iszaplerakdsok, amelyek egyes mezopotmiai vrosok rgebbi kultrjt teremettk el (V. az ltalnos trtneti keret c. bevezetõ cikk II. 1. pontjval).
Az znvz bibliai lersnl szmunkra legfontosabb annak az ijesztõ pusztulsnak a kpe, ami az elfajzott, megromlott emberisg bûne miatt kvetkezett be Isten tleteknt. Elpusztult a fldn minden lõlny (7:21). Egy risi iszaptemetõ bortott el mindent a vz visszahzdsa utn, egy szrnyû tabula rasa maradt ott, amelyen kellett elkezdõdnie a vilg trtnete egy j szakasznak. A roppant katasztrfa emlke a bibliai rsokban gy maradt meg, mint valami egyedl ll, vilgmretû pusztuls, intõ pldaknt a vilg vgsõ elmlsra, amikor majd annak a rendelt ideje elrkezik, helyet advn egy j teremtsnek (Mt 24:37–39; 2Pt 3:6–7).
N brkja a Biblia szerint az Arart hegysg egyik cscsn feneklett meg (8:4). Ez a vidk Armninak egyik rsze, melyet a babilniak Urartu nven neveztek. Az emlkezs taht ugyanabba az irnyba mutat, mint az den kertjnl: a Tigris s Eufrtesz folyk forrsvidkre (2:10–14). – A kvetkezõ epizd (8:6–13) meslõ modorban s a babilni znvztrtnet megfelelõ rszhez feltûnõ hasonlsggal mondja el, hogy N az ablakon t kibocstott holl, illetve galamb rvn tudta meg, mennyire apadt mr le a vz. – Amikor a galamb msodszor trt vissza, egy olajfalevelet hozott a csõrben. Ez a „bkegalamb” szimblum eredeti kpe, ahol az rkzld olajfalevl az j let remnysgt jelkpezi, mint Isten megbklsnek az zenett. A harmadik alkalommal mr nem trt vissza a galamb (amely egyebtt a szabadon szrnyals jelkpe is, Zsolt 55:7). Helyet tallt magnak a felszradt fldn. N s a vele levõk is elhagyhattk a brkt.
1 Mz. 8,8:15–22. N hlaldozata.
Isten „kibocst” felhvsa arra, hogy a brkban levõk lpjenek ki a fldre s kezdjenek j letet, nemcsak parancs, hanem lds is. A „szaporodjatok s sokasodjatok a fldn” szavak emlkeztetnek a teremtstrtnetnek arra a rszre, amikor az lõlnyeket s az embert tjra bocstja Isten. A szavak megismtlse a teremtsi rend s kivltsg megjtst fejezi ki.
Nem szl a Biblia arrl, hogy amikor N kilpett a szrazfldre, ktsgbeesett-e a szrnyû pusztuls lttn, vagy ellenkezõleg, bszkv tette-e az a gondolat, hogy õ a kivltsgos megmeneklt, szinte v az egsz fld. Ellenben olvasunk arrl, hogy legelsõ tette volt hlaldozatot mutatni be megmentõ Istennek. ldozata „kedves illatknt” (ez a szvesen fogadott ldozat jelzõje, Lev 1:9) szllt az g fel. – Az ldozat elfogadshoz fûztt gretben Isten „relis ltsa” tkrzõdik. Õ tudja, hogy az ember szvnek az indulatai (v. 6:5) nem lesznek jk ezutn sem. Õ mgsem akarja tbbet ilyen mdon elpuszttani a fldet. Ezutn az vszakok, a „munkk s napok” meg nem szûnnek. A termszet rendjnek ez a ciklikus jellegû tovahaladsa pedig nem unalom s nem a gondoknak a munkknak a knyszerû ismtlõdse, hanem az let fennmaradsnak az ldsa, amelynl a keretet biztostja a vilgot fenntart Isten, az embernek pedig lehetõsget ad arra, hogy tartalommal, emberhez mlt munkval ezt a keretet kitltse. – gy zrul le e vilgkatasztrfa lersa az j let gretnek kegyelmes kihirdetsvel.
1 Mz. IX. RSZ
1 Mz. 9,1–7. Trvnyek a megjult vilg szmra.
A 8:21–22-ben foglalt (J fogalmazs) trtnet prhuzamt s kiegsztst tallhatjuk a Papi r kvetkezõ mondataiban. Elõszr az j vilg rendjnek az alaptrvnyeit olvassuk (1–7 v.), majd Isten greteit szvetsgi elktelezs formjban (8–17 v.).
A babilni znvztrtnet a fõhõsnek az apotezisval, halhatatlann vlsval vgzõdik. A bibliai trtnetben viszont Isten lehajlik az emberhez, hogy megldja mint embert s megjtsa a teremtsben adott emberi kivltsgait. Az ember tovbbra is a legfelsõ helyet foglalhatja el a vilgban, elszaporodva birtokba veheti a fldet s azt tertett asztalnak tekintheti tovbbra is. Az 1:29-ben mondottakkal szemben azonban nemcsak a nvnyek s gymlcsk, hanem az llatok is eledell szolglhatnak az embernek. Az ember teht nemcsak fltte ll az llatoknak, hanem ldzi s elejti õket, azok pedig rettegnek a rjuk vadsz embertõl.
Eltiltja azonban Isten az embertõl az llatok vrnek a megevst. Ennek a magyarzata az a gondolat, mely szerint a rgi ember a vrt llekhordoznak, ms szval az leterõ szkhelynek tartotta. Az letet azonban Isten adja, ezrt az az v, neki kell ldozatknt odaadni. (V. Lev 17:11 skv. magy.). A bibliai tiltsban van bizonyos tiltakozs is azzal a pogny hiedelemmel szemben, mely szerint fõleg szentnek tartott llatok vrnek a megevse isteni erõt ad lvezõjnek. Amikor ksõbb az jszvetsgben e szakrlis ktttsgek megszûnnek, maga az szvetsgi tilalom is felolddik; megtartsa trvnyeskedss vlna.
Sokkal nagyobb jelentõsgû ennl az a msik tilalom, amely az emberlsnek akarja tjt llni.
Figyelmeztetst ad az isteni trvny, amikor emlkeztet a vrbossz vgzetes fenyegetsre, amely nem trvny, hanem tok (v. 4:15.24). A 7. vers ismtlse ppen arra figyelmeztet, hogy az ember hivatsa az, hogy elszaporodjk a fldn, nem pedig az, hogy egyni, vagy orszgos mretû bosszllssal, gyilkossgokkal vagy hborkkal rtsa egymst. – A bossz tknak az emlkezetbe idzsn tl mg slyosabb ints az, hogy Isten maga fogja szmon krni a gyilkostl a kiontott vrt. Majd ksõbb egy ms szintû szeretettrvny megtiltja a szemlyes bosszllst (Lev 19:18) s e trvnyt a Rmai levl egytt idzi azzal a msik szvetsgi textussal, hogy Isten a bosszlls joga s vghezvitele (Rm 12:19 v. Deut 32:35). Istennek a szemlyesen szmonkrõ s bntetõ tlett persze ismt csak az Õt ismerõ hit rzkeli, amely az esemnyekben nem sorsfordulatokat lt, hanem azt a tnyt, hogy rettenetes dolog az lõ Isten kezbe esni. (Olv. pl. 2Sm 12:9 skv.).
1 Mz. 9,8–17. A Nval kttt egyetemes szvetsg.
Az znvztrtnetnek s zradknak a bibliai brzolsn kvetkezetesen vgighzdik egy gondolat: Isten kegyelembõl tartotta letben Nn keresztl az emberisgnek s az lõvilgnak a maradkt. Kegyelembõl tartja meg tovbbra is a vilgot, tudva, hogy az ember nem lesz jobb, mint volt (8:21). Mgis elfogadja ezt a vilgot s az embert ilyen llapotban is, sõt klns kegyelemmel kezd el munklkodni a megvltsra szorul vilgban s ennek a kifejezsi mdja a szvetsg.
A szvetsg (bert) emberi vonatkozsban szerzõdst jelent, kt flnek a klcsns ktelezettsgvllalst valamilyen gyben (pl. 1Sm 20:13–15; 1Kir 5:8–12). Egszen rendkvli formja a szvetsgnek az, amikor Isten hajland szvetsgre lpni az emberekkel, a ptriarchkkal, Izrel npvel, vagy a Dvid hzval. Kegyelmi tett ez, a szolidris Isten segtsgnek a felknlsa, amit az ember nem kvnhat, nem kezdemnyezhet, csak hitben elfogadhat. A szvetsg azonban kegyelmi jellege mellett is ktoldal. Isten segtsget, szabadtst, dvssget knl s ad, viszont hitet s engedelmessget kvn, ahogyan a jelen szvetsget is megelõztk Isten trvnyei.
Isten szvetsgktsnek az elsõ formlis lerst itt talljuk a Bibliban (visszautalssal a 6:18 gretre). Ez a szvetsg egyttal a legszlesebb krû s Nn keresztl az egsz emberisgre, sõt a vilgra vonatkozik. Isten gretet tesz e szvetsgben arra, hogy nem puszttja el tbb znvzzel a vilgot. Isten maga elktelezse felttel nlkli. Szvetsgt pedig megpecsteli egy lthat jellel, emlkeztetsl a biztat gretre. E jel a szivrvny tnemnye: a tovazg zivatarok utn gy tûnik fel a szivrvny ve, mint egy hatalmas jj, amelybõl kisuhantak a nyilak s flre van tve pihensre, hogy tbbet ne rtson. – Ez a nav kp nem fizikai magyarzata a szivrvny kpzõdsnek, hanem egy biztat jelkp azok szmra, akikben van fogkonysg a lelki kpek megrtsre. Biztats arrl, hogy a viharos elemek fltt ott l, tndklik s uralkodik a szvetsges Istennek vilgot tfog s megtart szeretete.
1 Mz. 9,18–29. N s fiai.
Az znvz utni j korszak egyik jelentõs esemnynek mondja a Biblia a szõlõmûvels kezdett. gy vehetõ ez, mint egyik mozzanata a Nhoz fûzõdtt vrakozsnak: Õ vigaszatal meg a megtkozott termõfldn (5:29), lvn a szõlõ s a bor a Bibliban az letnek, a vidmsgnak s a vigasztalsnak a jelkpe (Zsolt 104:15; Pld 31:6–7). N esetn azonban szemllteti az r a bor veszedelmes hatst is. N rszegsge ugyan magban vve mg nem jelenti N „elbukst”, strban ntudatlanul fekve nem kvetett el semmi rosszat, de botrnkozs trgyv vlt. Egyik fia, Hm, csfot is ûztt belõle, kt testvre, Sm s Jfet viszont igyekezett eltakarni apjuknak szgyent.
Ennek az elbeszlsnek le lehet vonni az individulis erklcsi tanulsgait (rszegsg-jzansg), van azonban egy tgabb kitekintse s jelentõsge is. Maga az elbeszls csak expozci, bevezetõ a 25–27. versben levõ ld, illetve tkoz mondsokhoz, amelyek szemly szerint N fiaira szlnak, mgis a 10. rsz smjra gondolva, npekre, fajokra vonatkoztatva rtendõk.
N mondsai bizonyos rangsorolst fejeznek ki a npfajok kzt. N hrom fia az kori Kzel-Kelet hrom npfajt kpviseli s az eredeti monds Sm s Jfet utdait, a smitkat a kaukzusi, dl-eurpai npeket flbe helyezte a jobbra afrikai sttbõrû Hm-ivadkoknak. (Megjegyzendõ, hogy a rgiek np- s nyelvcsaldonknti besorolsa nem egszen felel meg a mai felosztsnak, v. a 10. rsznl.) – A biblia-r azonban mr a 18. v.-ben megjegyzi, hogy Hm Knan õsatyjaknt tekintendõ s ennek megfelelõen mindazt a szgyentelensget, ami a trtnetben Hm rovsra van rva, az r a knaniakra vonatkoztatja, akikrõl kztudoms volt, hogy mg kultuszukban is a bor fktelen orgik felidzõje volt. N mondsai gy szûkebb krre hatroldva aktualizldnak s rtelmezsk a kvetkezõ: Sm „stra” az gret fldjt jelenti, ahol az r leteleptette a smitknak dvtrtnetileg legfontosabb gt. brahm utdait, Izrel npt. (V. 11:10 skv.). E „storban” azonban Isten lakst engedett Jfet utdai kzl az Izrellel szomszdos filiszteusoknak is (m 9:7), mg Knan õslakinak a maradka lassanknt szolgasorsra jutott. – Ha mr most van itt valami nyoma a faji megklnbztetsnek, az egykori npek uralkod s alrendelt helyzetnek, gy annak az alapjt nem az nknyes felsõbbrendûsg gondolata kpezi, hanem az a fktelen s szgyentelen vallserklcsi helyzet, amely a knaniaknl volt tapasztalhat s melynek egy kirv pldjt a Sodomrl szl trtnet mutatja be (Gen 19. rsz). – Megjegyzendõ mg az a jellegzetessg, hogy N mondsai kzl a Smre vonatkoz tulajdonkppen az rra, Smnek az Istenre mond ldst, gondolva arra a helyzetre, amikor Sm utdai, Izrel npe mr hlval gondolhatott a beteljeslt gretekre. E mondsnak messisi vonatkozsa ugyan nincs, de magban vve is sokat mond, mint az ldsokrt kifejezett magasztals.
1 Mz. X. RSZ
1 Mz. 10,1–32. A npek eredete.
A 10. rsz annak a kegyelmes gretnek a teljesedst mutatja be, amelyet a 9:1.7-ben olvashattunk s amely szerint az emberisg jbl elszaporodhatik s birtokba veheti a fldet. N utdai vannak itt felsorolva genercikon keresztl, gy azonban, hogy a leszrmazottak nemcsak szemlyeket, hanem elsõsorban npeket jelentenek. Az embertestvrisg, npi rokonsg jele alatt kell olvasnunk e leszrmazsi tblzatokat.
Ilyenfajta felsorolsokkal, mint az kori vilgot feltrkpezõ ksrletekkel ms npeknl is tallkozunk, legalbbis az jbabilni kortl kezdve. Valsznû, hogy a Papi r, akitõl szrmaztathat e tblzatos felsorols kiegsztõ s sszefoglal rsze (1–7.20.22–23. vers), ismerte kornak vilgtrkpeit s ennek felel meg szlesebb krû ttekintse s nhol a ksõbbi trtneti viszonyok brzolsa.
Np- s nyelvrokonsg tekintetben ez a tblzat nem fedi egszen a mai kpet a smitk, hamitk s jfetitk faji meghatrozsa s besorolsa tekintetben. Inkbb a fldrajzi elhelyezkeds, valamint az egykor trtneti kapcsolatok brzoldnak ki. ppen ebben a trtneti emlkezsben tallhatk e fejezet leszûrhetõ tanulsgai.
A rgebbi (J) tblzat a kvetkezõ terleti egysgekre van tekintettel: Mezopotmira, a Siner fldjnek (a rgi Sumr s Akkd terletnek), tovbb Asszria fõbb vrosainak a felsorolsval (10–12. vers). – Egyiptomra, amely meglepõ mdon kapcsolatba van hozva Krtval s a filiszteusokkal (13–14. vers). – Knanra, amelynek „elsõszlettei” kzt szerepelnek a Fncit kpviselõ Sidon s a hettitk. Azutn kvetkeznek a tulajdonkppeni Knan terletn Izrel elõtt lt apr-cseprõ npek (15–19. vers). – Vgl Sm utdaiknt az Arab-flszigeten lak nptrzseket talljuk felemltve (21.25–31. vers).
A P adatai elsõsorban Jfet gn adnak a ksõbbi szzadoknak megfelelõ teleplsi kpet. A 2–3. vers a Fekete-tenger mellki npcsoportokat sorolja fel, a 4. vers viszont „Jvn fiait” emlti, akik alatt a jnok, teht ltalban grgk rtendõk. Ezek a „szigetlak npek” az gei-tenger szigeteit s partvidkeit vettk birtokba, innen indultak tovbb gyarmatalapt kirajzsaik (5. vers). – rinti a felsorols itt is a hamita Egyiptomot s Etipit, bibliai nevn Kst (6–7. vers). – Nevezetes azutn a kelet fel trtnõ kitekints, ahol az r Sm grl szrmaztat olyan ms-ms npcsaldhoz tartoz npeket is, amilyen volt lm s Assr, vagy Ld (Lydia) s az armok (22. vers). – A kt tblzat egyms mellett ltsa azt mutatja, hogy a szzadok mlsval hogyan tgult a vilgtrkp ismerete, tovbb hogyan mdosult a npek s birodalmak helyzete: egyik legjellegzetesebb plda erre az, hogy a P korra a hettita birodalom mr eltûnt, emlts sem trtnik rla.
A J lersnak van egy kln kiemelkedõnek ltsz megjegyzse Mezopotmival kapcsolatban, amely Nimrdrl, a legends vadszkirlyrl szl, aki „hatalmaskodni kezdett” a fldn. A kifejezs, klnsen a 10. vers kiegsztsvel nem csupn a hazai despotizmusra, hanem a hdt hatalmaskodsra vonatkozik: az egykori vrosllamok leigzsra s nagyobb birodalomban val egyestsre. Ki volt ez a legends Nimrd? – erre a krdsre biztos vlaszt adni nem lehet. (Legkevsb keverendõ bele az n. hun-magyar mondakrbe. A hatalmas vadsz jellemzs – amelyhez mg hozzjrul „az r elõtt” kifejezs superlativusa, v. Jn 3:3 – az kor brmelyik nagy uralkodjra rillik, gy pl. a jl ismert Gilgamesre, Uruk (a 10. versben Erek) vros flistennek tartott kirlyra, akinek egyik mellkneveknt ismeretes a Nin-Marad, vagy Nin-Martu jelzõ (Az elsõ olvassi forma jelentse Marad vros ura, a msodik Martu = a nyugati orszgok ura). Ksõbb az asszrok sajt nemzeti hroszukat neveztk Nimrdnak (Mik 5:5), az kori Kalah vros (11–12. vers) mai neve Nimrud.
Trtneti emlkezsek vannak teht ebben a fejezetben az emberisg elszaporodsra, a fld benpesedsre nzve. „Npek, nyelvek s gazatok” vlnak szt, alaptanak vrosokat, orszgokat, sõt hdt hbork tjn birodalmakat. A „nagy vadszok” npekre s orszgokra is vadsznak s az kori Kelet trtnelme a Kr. elõtti III. vezred kzeptõl kezdve jformn birodalmak vetlkedse a vilguralomrt. De ha az emberisg elszaporodsnak szksgszerû kvetkezmnye volt is a sztszleds (npvndorlsok) s a npekre tagolds, egy dolog nem volt rendeltetsszerû: az egyms fltti erõszakoskods, a hdt trekvs. Ha a fld „lakott vilgg” lett, az oikoumen-t nem kellett volna vadszterlett tenni, sõt mindig emlkeznnk kellene arra, hogy a npek egy csaldbl eredõ testvrek.
1 Mz. XI. RSZ
1 Mz. 11,1–9. Bbel tornya.
A Bbel tornyrl szl mondai jellegû elbeszls vgsõ fokon arra ad magyarzatot, hogy hogyan szledt el szerte a vilgon az emberisg s hogyan keletkeztek a klnbzõ nyelvek. Ekzben azonban tbb nevezetes trtneti emlkezs bontakozik ki elõttnk. Az elsõ az, hogy a folyk mentn npvndorl csoportok telepedtek meg s kultrt teremtettek, gy pl. a Tigris s Eufrtes als folysa mellett, az n. Siner fldjn (v. 10:10) a sumrok. Kln nagy feladatot jelentett ezen a sk terleten az ptkezshez szksges kõnek a ptlsa, amit az getett tgla feltallsval oldottak meg. Mszkõ hjn pedig msz s malter helyett aszfaltot hasznltak, ami Mezopotmiban rendelkezsre llt. E trtnetben kt mozzanat (nem kt kln hagyomny) fondik ssze: egy vrosnak s egy toronynak az ptse, kzlk nevezetesebb szerepe az utbbinak van.
A „torony” tulajdonppen nevnek megfelelõen (hberl migdl) erõdt, fellegvrat jelent, amilyent a nagyobb keleti vrosokban vdelmi clra szoktak pteni (Br 9:51). Itt azonban – Babilonrl s Isten elleni lzadsrl lvn sz – mgsem ilyen fellegvrra kell gondolnunk. Bbel tornya a mezopotmiai vrosok teraszos, n. zikkurat-templomainak a tpusa, amelyekrõl bebizonyosodott, hogy mestersges hegyeknek szntk ptõik: A rgi emberek az istenek lakhelyeil egyes „gig rõ” szent hegyeket tartottak s a hegyekbõl a sk vidkre vndorl sumrok amolyan Olympos-ptlknak szntk risi teraszos templomaikat. A legnagyobb ezek kzl ppen Bbel vrosban llt (kb. 9090 m alapterletû s ugyanolyan magassg volt) gy hvtk, hogy Etemenanki = „Az g s fld fundamentumnak a hza”, Maga a Bbel nv pedig azt jelenti, hogy „az isten(ek) kapuja”. Az eget a flddel sszektõ hely, az istenekhez vezetõ t s kapu volt ht ez a lpcsõzetes templom, a Bbel tornya. (Jkb elõtt lmban egy ilyen lpcsõzet rmlett fel s erre mondta, hogy az „Istennek hza s az gnek a kapuja” (Gen 28:12.17).
Trtnetnk rosszalan lltja elnk az itt szereplõ emberek vros- s toronyptõ magatartst. A Biblia-r ugyan nem kultraellenes, de rzkelteti, hogy a kultrateremtõ ember ki van tve az nblvnyozs veszlynek. „Szerezznk magunknak nevet!…” – mondjk a toronyptõk, s a (hr)nv itt hasonl rtelemben ll, mint a 6:4-ben, az „risokkal” kapcsolatban. Ott kielemezhetõ volt egy olyan tendencia, amelynl az ember flistenknt magasztalja fel magt. Itt a „hegyet teremtõ” ember a fldet az ggel akarja sszekapcsolni, kzvetlen utat akart magnak oda biztostani, zskmnyul akarta megszerezni azt, ami kegyelmi ajndk.
Rosszalllag emlti az r azt is, hogy az emberek nem akartak sztterjeszkedni a fldn, ami pedig teremtsbeli kivltsguk s rendeltetsk volt. Az egyttmarads ugyan jelenthet erõt, de jelenthetett ugyanolyan ksrtst is, mint a hrnevess vls kvnsa. – Nem felejtendõ el kzben, hogy itt is a bûneset utn vagyunk, amikor egyneknek s kzssgeknek a nagyra trse jabb s jabb tkokat idzhet fel. S ez mg a tetteiknek csak a kezdete – mondja Isten –, mi mindent fognak mg elkvetni?! Ez a szorong krds ksri az emberisg rszrõl is mindmig a nagy felfedezseket: mire fogjk felhasznlni, jra-e vagy rosszra?
A trtnet szerint Isten beleavatkozott a ktes rtkû hrnvre trõ emberek vllalkozsba. sszezavarta beszdket, a toronypts abbamaradt, a klnfle nyelvû npcsoportok pedig sztszledtek a vilgon. Ez utbbi brzolsban ugyan az ok s okozat sorrendje flcserlõdik (trtnetileg a sztvndorls utn kvetkezik be a nyelvek s dialektusok kialakulsa), ez azonban csak a mondai jelleg kvetkezmnye, amikor a lers egy szinten, egy pontba sûrtve mutatja be a trtnteket. Ugyancsak a mondai jelleghez tartozik az az inkbb rnikus, mint antropomorfikus nav jellemzs, hogy Isten „leszll” vgtelen mennyei magassgbl, hogy megnzze, mit csinlnak itt lenn az emberek. – A nyelvek „sszezavarsa” a Bbel nv etimolgijt is akarja adni, inkbb csak hangzsbeli hasonlsg alapjn, a blal igbõl (9. vers). A Bbel nv ilyen magyarzatban van valami abbl is, hogy a vilgvros utcin szinte mindenfle nyelvû ember beszde hallhat, egy „bbeli zûrzavarba” olvadva. A legvgsõ negatv eredmny lett aztn a nyelvek klnbzõsge miatti meg nem rts, ami egyelõre a szakadkokat mlytette ki az emberek s npek kztt s ezeket nem csupn az idegen nyelvek megtanulsval, hanem az kumenikus megrtsre trekvssel lehet majd thidalni, aminek a tpusa a pnksdi trtnet lett (ApCsel 2:7–11).
1 Mz. 11,10–32. Sm leszrmazsi vonala brahmig.
A Szentrs a vilg trtnete menetben megjell egy egyenes vonalat, egy leszrmazsi gat, amely utat mutat egy jvendõ cl, a megvlts isteni tette fel. Az 5. rsz dmtl Nig hzott egy ilyen vonalat; dmtl Nig, a romls kezdettõl a „vgasztalds”, az j vilgkorszakba tlpõ emberisg fel. Hasonl vonalat rajzol most az r Ntl Smen keresztl brahmig, akiben egy j vgasztal gret, sõt szvetsg rszese lesz az emberisg. A vonalnak van termszetesen tovbbfolytatsa is, amit Jzus felõl visszatekintve az jszvetsg is igyekszik rgzteni. (V. Lk 3:23–38).
A leszrmazsi vonal lersa formailag csaknem azonos az 5. rsz smjval (lvn szintn P lers). Maguk a nevek azonban jobban trtneti kzelsgbe jnnek. Legfontosabb kzlk Sm, akin mint õsatyn keresztl tovbbsarjadzik az isteni dvterv, jelentõsgt kiemelte mr a 9:25. Egybknt a Smtõl Pelegig terjedõ neveket kzlte a nemzeteknek, mint N utdainak a 10. rszben olvashat felsorolsa. A nvlistbl egyesek, mint Peleg, Srg, Nhr s klnsen Hrn, mezopotmiai tartomny-, illetve vrosnevekknt is ismertek. Terah (Tr) s brahm pedig szemlynvknt is kimutathat a Kr. elõtti II. vezredbõl.
A leszrmazsi vonal vg- s clpontja e fejezetben Tr s csaldja, kztk brahmmal. A 27–32. vers kln szakaszt kpez a lersban. Nemcsak az elsõszltt nevt tudjuk itt meg, mint az elõzõekben, hanem a kzeli rokonsgt is, akikhez a bibliai trtnet mg visszatr. A legfontosabb dolog azonban annak a kzlse, hogy Tr, aki bizonyra amolyan flnomd sorban lõ csald feje volt, elhagyta lakhelyt, Ur-Kaszdimot (az õsi dl-babiloni Ur vrosval szoktk azonostani) s elvndorolt hozztartozival egytt az szak-mezopotmiai Hrn vrosba. Ezt a tnyt a bibliai hagyomny is brahmnak Ur-Kaszdimbl trtnt kzvetett kihvsnak szokta tekinteni (v. Gen 15:7; ApCsel 7:2), jllehet a kzvetlen elhv sz Hrnban hangzik el hozz (Gen 12:1). Jele ez annak, amirõl egybknt ez az egsz elõre tekintõ fejezet is tanskodik, hogy Isten mr a szlõkn, elõdkn keresztl kszti vlasztottainak az tjt, az õ cljainak megfelelõen. – Puszta formasgknt jegyzendõ meg, hogy brahm neve a 17. rszig a rvidebb brm alakban fordul elõ. Jelentõsgt lsd 17:5-nl.
1 Mz. XII. RSZ
1 Mz. 12,1–3. brahm elhvatsa.
brahmot (rgebbi nevn brmot, v. 17:1–6 magy.) tulajdonkppen rgi lakhelyrõl, Hrnbl hvta ki Isten, hogy (folytatva apja vndortjt) kltzzk t Knanba. Ez a hvs szemlyes jellegû, ezrt szinte pldja lehet annak, hogy mit jelent Isten elhvsa s az erre adott engedelmes vlasz, az Istenhez kapcsold letben.
Az elhvs elõszr is egy rgi letbõl val kihvst jelent: brahmot egy pogny krnyezetbõl hvta ki Isten, lvn Hrn vrosa is a holdkultusz egyik kzppontja. Az elhvs elfogadsa lemondssal, ltszlagos megszegnyedssel jr egytt. brahmnak el kellett hagynia lakhelyt, csaldi s rokoni krt, hogy szinte egyedl induljon el egy idegen orszgba, ahol õ, mint „jvevny”, polgrjog s rokonsg vdelme nlkl llott. Az elhvsban azonban Isten nemcsak szegnyt, hanem ajndkaival gazdagt is.
Isten gadagtsa elõszr – a hitet rszben erõstõ, rszben prbra tevõ – gretekben ll. brahm elhagyta rokonai krt, ehelyett azt az gretet kapta, hogy lesz j csaldja gy, hogy egyenesen egy nagy np õsatyja lesz. A „np” sz hber megfelelõje itt gj, ami ritkn hasznlatos Izrelre, inkbb a rajta kvl ll npeket hvja gy az szvetsg. Jel ez arra nzve, hogy az grt „nagy np” krbe, az brahm-utdok kz, odatartoznak minden np kzl a hitbõl valk (Gal 3:7 skv.). – A „nagy nv” adomnynak az grete azt jelenti, hogy brahm emlkezete fennmarad a ksei utkorban is. brahm neve a legnagyobb volt a Krisztus korabeli zsidsg elõtt is, az õsatya nevre val hivatkozs az gretek rklsnek a zloga volt (Jn 8:33.39).
Az gretek kztt szinte dntõ jelentõsgû az „lds”, e sz klnbzõ formkban varildik (megldalak, lgy ldss!, ldidat megldom), ezek mindegyike az lõ Isten szolidartst, megsegtõ kszsgt fejezi ki, ugyangy, mint az ellenttes „tkozidat megtkozom” gret. brahm teht nem lesz oltalom nlkl az j orszgban. Figyelemremlt, hogy az lds megvalstand letprogram is: „lgy ldss” azok kzt az emberek kzt, akikkel majd sszekt sorsod! Vgl az ld gretek kzl legnagyobb az, amely azt mondja, hogy „megldatnak benned a fld sszes nemzetsgei”. A passzv „megldatnak” fordts (a kevsb rtelmes visszahat alak helyett) nyelvtanilag helytll s miutn ennek az gretnek ismtlõdseinl a „benned” sz helyett „a te ivadkodban” kifejezs ll (pl. 22:18), ezt a mondatot nem ok nlkl tartottk rgtõl fogva a legelsõ messisi jvendlsek egyiknek. (V. Gal 3:8.16).
1 Mz. 12,4–9. brahm Knanba vndorol.
Az elhvs sorn dntõ mozzanat az, hogy az ember tud-e engedelmeskedni a hv sznak s tudja-e rzkelni az gretekben „a nem ltott dolgok valsgt”. brahm engedelmessgt ez a szimpla szcska mondja meg, hogy „s elment”, de ebben mgis benne van az j let kiindulpontja. A 4b–5. v. summz kiegsztse nemcsak a ksõbbiekben jelentõss vl magas letkort mondja meg, hanem azt is, hogy br brahm egymaga volt az elhvsnak s greteknek a rszese, mgsem egyedl indult vndortjra. Felesgn s unokaccsn, Lton kvl elg nagy szm szolgaszemlyzet ment vele, aminek az emltse segt brahm krlmnyeinek a relis elkpzelsnl. brahm „hzanpe” egsz kis karavnt kpezett, melynek az ln mint r s csaldfõ ott llt a ptriarcha brahm. Egyre gazdagodva, szaporod nyjaival vndorol jabb s jabb legelõt keresve. Tekintlye pedig megvolt Knan vroskirlyai elõtt is (Gen 14:18; 21:22).
(Az brahm nevhez hasonlan Sra neve is Gen 17:15-ig ms formban szerepel Szraj = „rnõ, fejedelemasszony”).
Az elsõ hely, ahol brahm huzamosabb ideig megtelepedett, Sikem volt, a hres rgi knani vros a Garizim-hegy tvben. A 6–7. v. hatalmas ellenttet fejez ki egyms mellett. Sikem hatrban volt egy szentnek tartott tlgyfa, azzal a jelzõvel, hogy „tant” (mrh), bizonyra az a hiedelem fûzõdtt hozz, hogy lombjainak a susogsn keresztl valamely istensg ad tantst, kijelentst. A rgi vallsok trtnetbõl ismert az ilyen pogny hiedelem. – Ezzel szemben brahmnak „megjelent” az r, persze nem valamilyen testi formban, hanem egy kzelebbrõl meg nem hatrozott mdon rzkelhette brahm a jelenltt. Megrtette azonkvl az rnak azt az grett, hogy Knan fldjt egykor majd az õ utdai fogjk brni. – brahm ezt az gretet is csak hitben fogadhatta el, hiszen egyelõre gyermeke sem volt, de hogy a hit kszsge megvolt benne, azt bizonytja vlaszadsa: az oltrpts, nyilvn ldozat bemutatsa cljra, s az r nevnek imdsgban trtnõ hvsa. Ez a tette mg tbb helytt ismtlõdik: Knanban megjelentek az elsõ oltrok az r tiszteletre s kijelentsei emlknek az õrzsre. – Mert a nomd brahm vndorolt tovbb az orszgban, a Negeb = „Dlvidk” nevû s a Holt-tengertõl is dlre esõ sivatag hatrig.
1 Mz. 12,10–20. brahm s Sra Egyiptomban.
Palesztina ghajlatbl (lsd a fldrajzi bevezetst) kvetkezik, hogy ha az idõszakos esõzsek kzl valamelyik olykor elmarad, akkor szrazsg, nyomban pedig hnsg szokott bekvetkezni. Az hsg elõl a knnyebben mozg csoportok rendszerint Egyiptomba szoktak tkltzni, mert a Nlus vlgyben bõven termett gabona mindig. gy indult tnak egy nsges esztendõben brahm is Egyiptom fel. Nem minden aggodalom nlkl val volt egy ilyen expedci, hiszen Egyiptomban, ahol brahmk megint csak jvevnyek voltak, ismt ki lehettek tve erõszakoskodsnak, pl. annak, amirõl e fejezetben sz van, hogy egy-egy szp asszonyt pnzrt vagy erõszakkal elvesznek hozztartozjtl. brahm ezt a helyzetet gy prblta thidalni, hogy eltitkolta, hogy Sra a felesge, sõt rvette arra, hogy hugnak mondja magt. E fligazsg rvn (Gen 20:12 szerint fltestvrek voltak) brahmtl elvittk ugyan Srt a fra hrembe, de brahmnak gazdag rat fizettek rte.
Van olyan magyarzat, amely szerint ennek az elbeszlsnek a clja az, hogy Sra szpsgt s brahm lelemnyessgt magasztalja. Mint bibliai trtnetnek azonban ms vetlete is van, s itt – miutn a bibliai trtnetek nemcsak vonz, hanem kvetsre nem mlt pldkat is lltanak elnk – meg kell ltnunk azt, hogy brahm alakjra rnykot vet az, hogy a teljes igazsgot elhallgatta, felesgt pedig egyszerûen kiszolgltatta az egyiptomiaknak. brahm itt nem llt a hitnek azon a magaslatn, mint sokhelyt egybtt: ldozatv vlt a ksrts kt leggyakrabban elõfordul formjnak, a flelemnek s a gazdagods vgynak. A Biblia relis emberbrzolsra viszont jellemzõ ez az õszintesg, amikor kendõzetlenl megmutatja, hogy a „szentek” is ksrtseknek kitett emberek voltak, akiknek az erõtelensge ellenre munklkodott sokszor az Isten ereje.
A tovbbiakban Istennek kellett kzbeavatkoznia, hogy Sra ldozatul ne essk. Kzelebbrõl meg nem nevezett csapsokkal sjtotta a frat, aki – a keleti ember gondolkozsmdjnak megfelelõen – kereste az okozati sszefggst, s a csapsokat sszekapcsolta az idegen asszony odahozatalval. A bibliai elbeszls itt klnsen szûkszav, nem mondja meg, honnan tudta meg a fra, hogy Sra brahmnak a felesge. (Rszletesebbek a prhuzamos trtnetek, v. Gen 20:3; 26:8–9). Tny az, hogy visszaadta az asszonyt frjnek. s itt brahmnak, Isten vlasztottjnak, el kellett tûrnie, hogy egy pogny embertõl kapjon erklcsi rendreutastst. A Srrt adott ajndkokat ugyan nem vette vissza a fra, de brahmot kitoloncoltatta orszgbl.
1 Mz. XIII. RSZ
1 Mz. 13,1–13. brahm s Lt klnvlsa.
Az egyiptomi viszontagsgok utn brahm visszatrt Knanba s Btel szomszdsgban telepedett le, ahol a 12:8 szerint mr elõbb is tartzkodott egy ideig. A tovbbiak szempontjbl lnyeges annak a megjegyzse, hogy brahm az egyiptomi epizd utn jval gazdagabb lett (12:16). De nem flsleges annak az szrevtele sem, hogy brahm ismt az r oltra mellett tartzkodik s az Õ segtsgl hvsa irnytja dntseit a bkessg tjn.
brahm s Lt gazdagsga elsõsorban llatllomnyukban llott, ennek fenntartshoz pedig legelõ kellett s vz. Palesztina vzszegny; psztorok gyakran vesztek ssze a kutak birtoklsa fltt (Gen 21:25; 26:20), ez fenyegetett brahm s Lt helyzetben is. brahm azonban itt ismt a hit magaslatn llnak mutatkozik. Ez ltszik bkessgre trekvsbõl: atyafiak kztt nem illõ a veszekeds. Azutn pedig, noha õ a csaldfõ, az idõsebb ember, mgis szabad vlasztst enged Ltnak, hogy vlasszon magnak tetszs szerinti terletet, õ maga majd msfel keres legelõt. A hit mindig ksz ilyen kockzatot vllalni, engedkenysget tanstani a bkessg kedvrt.
A Lt ltal vlasztott „Kikkr”, mint fldrajzi nv krnyket, kerletet jelent, itt a Jordn torkolat-vidkt s a Holt-tenger partmellkt. Itt volt Sodoma s Gomora vrosa, amelyrõl Lt mg nem tudta, hogy szmra az ottlaks tbbszrs megprbltatst fog jelenteni. Egyelõre csak azt ltta, hogy termkeny, vzben gazdag terlet, a lers egyenesen az den kertjhez hasonltja (v. Gen 2:10), vagy Egyiptomhoz, a Nlus ajndkhoz. A ksõbbiek mutatjk azonban, hogy csak ltszlag vlasztotta a jobbik rszt.
1 Mz. 13,14–18. jabb gret brahmnak.
A ptriarchk hitbeli dntseit gyakran kvetik Isten ld kijelentsei, nem annyira megrdemlett jutalom, mint inkbb hitbeli erõsts gyannt. Az ldsok s a bennk foglalt gretek ilyen ismtlõdse bizonyos lktetõ ritmust jelent e trtnetekben. Egybknt pedig tartalmukban erlõrehaladak, mindig hoznak valami j motvumot. A 12:1–3-nl lttuk, hogy a hitbeli dntsek ltszlagos megszegnyedssel jrnak, de Isten ezekrt krptlst ad. Itt Ltnak jutott gazdagabb vidk, brahm szernyebb legelõkkel rte be, Isten azonban azzal az grettel gazdagtja, hogy az egsz Knant gri neki, illetve utdainak birtokul. Lt csak egy irnyba nzett s egy tjat ltott; brahm minden irnyban vgighordozhatta a tekintett s gy tekinthetett az egsz orszgra, mint rksgre.
Az j motvum az ldsokban itt az a hasonlat, hogy brahm utdainak a szma annyi lesz, mint a fldnek a pora: megszmllhatatlan, sszefgg a 12:2 gretvel (nagy npp teszlek) s a 12:7 egyszerûbb fogalmazsval (a te magodnak adom ezt a fldet).
brahm ez gret utn gy jrhatott-kelhetett Knanban, mint aki szemgyre veszi a neki jut rksgbirtokot, valsgos „hatrjrs” volt ez, amilyen hajdanban egyttjrt a vett, vagy rklt fld nneplyes birtokbavtelvel. Vndorlsai sorn dl fel, Hebrn vrosig jutott s ott a „Mamr tlgyesben” telepedett meg. (Mamr eredetileg szemlynv, az õ birtoka lehetett ez a terlet, brahmhoz hasonl lls trzsfõ lehetett, aki a 14:13-bl lthatan barti szvetsgben llt brahmmal). Az brahmhoz fûzõdõ hagyomnyok nagyobb rsze ehhez a vidkhez fûzõdik, klnsen gy kerlt szoros kapcsolatba e flddel, hogy csaldi srhelyet ott vsrolt magnak (23. rsz).
1 Mz. XIV. RSZ
1 Mz. 14,1–12. Hbor Knanban.
A 14. rsz stlusban, adalkaiban, sõt theologiai vonatkozsaiban is egszen klnll elbeszls, amelyet a rgi irodalomkritika sem tudott a Pentateuchos egyik fõ forrsba sem betagolni. (Welhausen szerint rillik az egsz fejezetre az, amit a Zsidkhoz rt levl szerzõje Melkisdekrõl mond, hogy ti. „apa nlkl, anya nlkl, nemzetsg nlkl val”). Az itt lert hbors esemnyek bizonyra igen rgi hagyomnyanyagbl valk, ezt mutatjk pl. a rgies elnevezsek, amelyeket magyarznia, jabb nevekkel azonostania kellett annak, aki az elbeszlst betagolta az brahm-trtnet menetbe.
Ngy keleti uralkod seregeinek knani hadjratrl van itt sz. A nevek azonostsa dntõ jelentõsgû volna brahm kornak az vszmszerû meghatrozsra nzve. Egy ilyen azonostsi ksrletet adtunk az ltalnos trtneti bevezetsben „A ptriarchk kora” cm alatt, arra a rgi felttelezsre ptve, hogy Amrfel, Siner kirlya nem ms, mint a hres mezopotmiai trvnyhoz kirly, Hammurabi. Az õ ifjabb veiben lm volt az kori kelet vezetõ hatalmassga, ahogyan trtnetnkben is lm uralkodja viszi a vezetõ szerepet. Ennek megfelelõen a 14. rszben lert hbor Kr. e. 1730 tjn lehetett. (Itt is megjegyezzk, hogy ezt az azonostst nem tartjuk kizrlagosnak, csak egy lehetõsgnek, s nem ktjk hozz a lertak trtneti hitelt).
A hbor szenvedõ rszesei a Holt-tenger mellett levõ vrosok voltak, amelyeknek a katasztrflis elpusztulst a 19. rsz mondja el. Az utkor tbbnyire a kt leghrhedtebb vrosnak, Sodomnak s Gomornak a nevt szokta emlegetni, de nmelykor emltsre kerl a msik kt vros, Adm s Cebim neve is (Deut 29:23). A nagy katasztrfbl csak az tdik vros, Cr, a „kicsi” maradt meg (a nv magyarzata 19:20–22). Az t vros a Knan rgebbi trtnetben gyakran elõfordul vrosszvetsget alkotott. Fldrajzi helyket egy rgebbi s egy jabb elnevezs mondja meg. A rgebbi nv az ismeretlenn vlt Sziddim-vlgy, az jabb a „Ss-tenger”, a Holt-tenger hber elnevezse. Tulajdonkppen e tnak a dli, sekly medencjrõl van sz, amelyet a 19. rszben lert katasztrfa sorn bortott el a vz.
A 4–5. versben az kori keleti imperializmus trtnetnek egy unos-untalan ismtlõdõ motvumt olvassuk. Kzelebbrõl az asszr s babilni kirlyok annaleseiben tallkozunk mindig ugyanazzal a jelensggel, hogy a rabszolgaszerzs s gazdasgi kizskmnyols rdekben folytatott vres hbork rn sszetkolt birodalmaknak hol egyik, hol msik pontjn trt ki lzads, az adfizets megtagadsval, amire vlaszkppen – a kvetkezõ tavaszon – megindult a megtorl hadjrat.
Ha a trkpen szemgyre vesszk azokat a vrosokat s tjakat, amelyeken a portyz sereg vgighaladt, akkor azt ltjuk, hogy a felvonuls tja Transzjordniban volt, azon az tvonalon, amely Damaszkusztl dl fel vezetett a Vrs-tengerig s amelyet az korban a „Kirlyok orszgtjnak” szoktak nevezni. Astert-karnaim a Genezret-t magassgban fekdt, Hm vrosa ettõl dlnyugatra. Kirjtaim viszont mr a Holt-tenger krnykn volt. A Szir hegyvidke a ksõbbi Edm orszgnak jl ismert fldrajzi tja, a Holt-tengertõl dlre. Vgl Prn mr a Sinai-flsziget hatrn volt, Kdes, vagy hosszabb nevn Kdes-barnea a pusztai vndorlsnak volt egyik nevezetes llomsa. Hacecn-tmr fekvse ismeretlen, vannak akik ngedivel azonostjk, ez esetben a portyz csapatok flkrben haladva, a Holt-tengertõl nyugatra levõ terleten is megjelentek volna.
A felsorolt npnevek jellegzetes kpet adnak Knannak az izreli honfoglals elõtti lakossgrl. E rgi npnevek kzl pl. a refi nv a fõnciai rasz-samrai szvegekbõl is ismert; az izreli korban azonban mr egy kipusztult legends np volt, innen a Krolyi Bibliban e npnek „risok” szval trtnõ fordtsa. Az miek a Jordntl keletre laktak a mbi np elõtt; a krtai kprshoz hasonl rsos emlkeik maradtak fenn. A hriakat az szvetsg tbbszr emlti, mint akik az edmi np elõdeiknt ltek a Szir hegyvidkn (Deut 2:12).
A portyz hadat a Holt-tenger mellett prblta feltartztatni az t knani kirly egyeslt serege. A csatt azonban elvesztettk, amiben rsze volt e vidk ama termszeti sajtossgnak is, hogy ott az svnyi eredetû aszfaltnak (mindmig) termszetes feltrsei vannak, ezek rvn a krnyk tõzeges, ingovnyos volt s ide szorult be vesztre a knani seregek egy rsze. – A gyõztes tmad sereg aztn tovbbi ellenlls nlkl kifoszthatta az tjba esõ vrosokat, foglyokat s prdt szerezve. gy esett ldozatul a Sodomban lak Lt is.
1 Mz. 14,13–16. brahm szabadt harca.
A bkeszeretõ brahm trtnetben ritka esemny – egyebtt nem is olvasunk rla –, hogy fegyverrel harcolt. Itt sem magrt, hanem hozztartozjrt fogott fegyvert, pldt adva arra, hogy a szeretet az let kockra ttelt is vllalja az virt. A „hber” brahm knani szvetsgeseinek a segtsgvel s sajt felfegyverzett szolgival indult harcba. A szvetsges trsak hber megfelelõje („a szvetsg urai”) kifejezi a szvetsgnek azt a jellemvonst, hogy azt rendszerint egy erõsebb, hatalmasabb fl kezdemnyezi: a jelen esetben a hrom knani frfi volt az otthonban, npe kzt lõ, polgrjoggal br, akik a jvevny brahmmal szvetsgre lptek. Az ilyen kori keleti szvetsgkts rendszerint kt dologra vonatkozott: a bks egyms mellett lsre (Gen 21:22–32) s a klcsns seglynyjtsra, akr fegyveres erõvel is.
A 14. vers kln magyarzati problmt jelent, a fõbb krdsek a kvetkezõk: A vajjrq sz tvitt rtelmû jelentse valsznûleg az, hogy „kiveznyel” (a sz specilis alapjelentse: „kihzni” a kardot a hvelybõl). A hnk sznak is csak felttelezett jelentse az, hogy „harcraksz” (a harcra „odaszentelt”) fegyveres. – „Hznl szletett” volt az elnevezse az olyan rabszolgnak, akik nem vtel vagy zskmnyszerzs tjn kerltek uruk birtokba, hanem ilyeneknek a gyermekeiknt beleszlettek a szolgasorsba. – Vgl kln problma a 318-as szm, amelynek jelkpes jellege rzik ugyan, de a rgtõl fogva meglevõ szmszimbolikai ksrletek nem adnak olyan megoldst, amely brahm relis vllalkozshoz hozzillõ volna.
Ez az epizd mindenesetre mutatja, hogy brahmnak elg nagyszm szolgaszemlyzete volt, ha elg embert ki tudott lltani a gyõztesen hazatrõ protyz sereg megtmadsra. „Figyelembe kell vennnk itt azt, hogy a „ngy kirly” hadserege is valsznûleg csak egy kisebb csapat volt, azonkvl brahmnak szvetsgesei is voltak tmadsa kersztlvitelnl. gyes taktikval, jszakai rajtatssel megverte az ellensget s visszaszerezte a zskmnyt, megszabadtotta Ltot is. brahm itt az szvetsg egyik legfontosabb trtneti motvumnak, a szabadtsnak az eszkze tudott lenni.
1 Mz. 14,17–24. brahm s Melkisdek.
A gyõztes brahmot a knani vroskirlyok is szabadt hõsknt nnepeltk s ide – tulajdonkppen a Sodoma kirlyval folytatott prbeszd keretbe – van beiktatva nll, de nagyjelentõsgû epizdknt a Melkisdekkel val tallkozs. Elõszr a Sodoma kirlyval val tallkozsrl mondjunk annyit, hogy brahm hatrozottan elutastotta magtl azt az ajnlatot, hogy a visszaszerzett zskmnyt tartsa meg magnak. Sodoma kirlya persze olyasmit ajnlott, ami klnben is brahmnak a kezben volt: hadijog szerint a hborban fegyverrel megszerzett holmi a zskmnyol tulajdona. brahm azonban lemondott jogrl s nem fogadta el a zskmnyt ajndkknt sem, hogy ne dicsekedhessk a rossz hrû vros pogny kirlya azzal, hogy õ gazdagtotta meg brahmot. Mintha mr ltta volna a 17–18. rszben sorra kerlõ tletes dolgokat, sietett magt elhatrolni Sodoma „gazdagsgtl”.
A Melkisdekkel val tallkozs nll, minden bizonnyal jeruzslemi vonatkozs tradci. Slem a rvidebb formja Jeruzslemnek. (Az amarnai levelekben Urusalim = Slem vrosa, ahol Slm egy knani istennek a neve). Melkisdek, hberl Malkicedeq, azt jelenti, hogy az n kirlyom Cedeq (az utbbi szintn istennv), ugyanolyan theophoros szemlynv, mint pl. Jzs 10:1-ben Adnicedeq, szintn egy jeruzslemi kirly neve. Mg van mg emltve Melkisdekrõl, hogy a „Magassgos Istennek” (l ‘ljn) a papja volt. kori npeknl gyakori jelensg, hogy a kirly egyttal vallsnak a fõpapja is volt. Az ‘l sz egybknt a smita npeknl ltalban istent jelent, de a knani vallsokban szemlyes isten, a rasz-samrai szvegek szerint az istenek atyja. A ptriarcha-trtnetekben is megfigyelhetõ, hogy Isten gyakran ezen a rvidebb nven kerl megnevezsre, tbbnyire mellknevek ksretben, pl. l-saddaj = Mindehat Isten. l-lm = rkkval Isten stb. – kori trtnetrk azutn mondjk, hogy a fnciai vallsban volt egy Eljn nevû isten, akinek a nevt ppgy „Magassgos”-nak fordtottk, mint a Biblinkban e helytt elõfordul nevet. (Krds, hogy mennyiben azonosthat az ‘ljn jelzõ a rasz-samrai szvegekben sûrûn elõfordul ’alijan szval, Baal isten egyik mellknevvel). – A „Magassgos Isten” Melkisdek szerint az g s fld teremtõje, ez a meghatrozs az kori vallsokban az istenpantheon fejnek, valban a legfõbb istennek kijr cm volt. Viszont ez a jellemzs indokolja azt, hogy a tovbbi versekben brahm is erre az Istenre eskszik, azonostvn az g s fld teremtõjt azzal az Istennel, akinek az elhvsra õ kijtt rgi krnyezetbõl egy j letbe.
Melkisdek ajndkkal ksznttte a gyõztes brahmot. Mint kirly, kenyeret s bort knlt neki, mint pap, ldst mondott r. A kenyr s a bor jelkpes ajndk. Alig valsznû, hogy Melkisdek brahm seregnek az lelmezsrõl akart volna gondoskodni, a 24. vers szerint erre nem volt szksg; viszont tl messzemenõ tipologikus magyarzat volna az rvacsora elõkpnek tartanunk, mert nincs skramentlis jelentõsge. – Az lds nem tartalmaz ugyan konkrt ldskvnsokat, inkbb hitbõl fakad, Isten kezbe helyezõ felkilts: ldott brahm, s ldott a Magassgos Isten, aki a gyzelmet adta!
A 20. vers befejezõ mondatban alanyvltozs van, br ez az alapszvegbõl nem derl ki: brahm tizedet adott Melkisdeknek, amivel a papnak kijr tisztessget adta meg s az ldst viszonozta. Ezt a mozzanatot elemzi olyan nagyfontossg tnyknt a Zsid 7. rsz, amely Melkisdekben a Messisnak egy tpust ltta. Ehhez a ltshoz azonban volt mg egy sszektõ lncszem, a Zsolt 110:4; melynek a messisi vonatkozs kijelentse gy rtelmezendõ, hogy a Jeruzslemben trnol Messis majd a Melkisdek „rendje”, azaz mdja, tiszte szerint pap lesz, vagyis kirly s pap egy szemlyben. Melkisdek, az egykori jeruzslemi papkirly, a Magassgos Isten szolgja teht a maga titokzatossgban a Zsidkhoz rt levl tipologizlni szeretõ rja elõtt a Messis jellegzetes elõkpe volt, trtnete pedig alkalmasnak ltszott arra, hogy szemlltesse: a Messis mg brahmnl is nagyobb, mert az õsatya a tizedadsban megalzta magt a Messis-tpus elõtt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
