M�ZES �T K�NYV�NEK MAGYAR�ZATA - A PENTATEUCHOS

�rta: Dr. T�th K�lm�n professzor

Bevezet�s
N�v, tartalom �s feloszt�s. A G�r�g Pentateuchos sz� magyarul azt jelenti, hogy „�t k�nyv”, hagyom�nyos elnevez�s szerint M�zes �t k�nyv�t �rtj�k alatta. H�ber elnevez�se: T�ra. Ez ut�bbi sz� tulajdonk�ppen tan�t�st, �tmutat�st, sõt kijelent�st jelent, amelyet a papok k�zvet�tettek, ha egy-egy eld�nt�sre v�r� k�rd�s vetõd�tt fel (v�. Hag 2:11). Az istentiszteleti �s erk�lcsi �let sok-sok k�rd�s�vel kapcsolatban azt�n az �tbaigaz�t� utas�t�soknak eg�sz gyûjtem�nye j�tt l�tre, amely �pp a M�zes �t k�nyv�be tagol�dik bele. Ez utas�t�sokat mint Istentõl adott kijelent�seket t�rv�nyerejûeknek ismert�k el, �gy lett az eg�sz gyûjtem�nynek, sõt az azt mag�ban foglal� teljes mûnek a neve a „T�rv�ny”.
A Pentateuchos azonban nemcsak t�rv�nyeket tartalmaz, hanem jelentõs terjedelemben t�rt�neti elbesz�l�seket is, sõt maguknak a t�rv�nyeknek is j� r�sze t�rt�neti keretbe van �gyazva. A Pentateuchos t�rt�neti vonatkoz�sban tartalmazza a vil�g, az emberis�g �s Izr�el t�rt�nete legr�gibb fejezeteit. Az �n. õst�rt�netek ut�n (Gen 1–11. r�sz) sz�l Izr�el õseinek, a patriarch�knak K�na�nba, majd onnan Egyiptomba k�lt�z�s�rõl, azut�n elbesz�li, hogy a nagy n�pp� n�vekedett Izr�elt hogyan vezette ki M�zes Egyiptomb�l, a „szolgas�g h�z�b�l” �s vezette el a Sinai f�lsziget puszta vid�kein �t K�na�nig, az „�g�ret f�ldj�ig”. A pusztai v�ndorl�s k�z�pponti jelentõs�gû esem�nye volt a Sinai hegyi kijelent�s, ahol Isten sz�vets�g�be fogadta Izr�elt mint v�lasztott n�p�t s egyszersmind a t�zparancsolat t�rv�ny�be foglalta sz�vets�ges akarat�t.
Alapj�ban v�ve a Pentateuchos sok sz�z t�rv�nye, a kultusz, az erk�lcs, az �t�lkez�s vonatkoz�saiban a t�zparancsolat alapt�teleinek a kifejt�se. Sõt ha J�zus szavaira gondolunk, akkor m�g tov�bbi redukci�val �lhet�nk: a t�rv�nyek �sszess�ge a szeretet k�t nagy parancs�ra vezethetõ vissza. (Lev 19:18 �s Deut 6:5; v�. Mt 22:37–39.)
A Pentateuchost nev�nek megfelelõen a zsid�k is, a kereszty�nek is �t k�nyvre tagolt�k. H�ber nyelven a k�nyvek c�m�t az illetõ k�nyv elsõ szava (vagy az elsõ versnek tartalmilag legfontosabb szava) alkotja. A g�r�g �s az annak pontosan megfelelõ latin c�m az egyes k�nyvek tartalm�ra van tekintettel. Az elfogadott latin c�mek a k�vetkezõk: I. Genesis = az „eredet” k�nyve, II. Exodus = a „kij�vetel” k�nyve, III. Leviticus = a l�vitai (tulajdonk�ppen papi) t�rv�nyek k�nyve, IV. Numeri = a „sz�madatok” k�nyve, V. Deuteronomium = a t�rv�nyek (elsõsorban a t�zparancsolat) megism�tl�se.
A szerzõs�g k�rd�se. A probl�ma.
Az a roppant t�rt�neti �s t�rv�nyi anyag, amely a Pentateuchosban egy�tt van, a r�gi egyh�zi hagyom�ny szerint M�zes irodalmi alkot�sa. �gy hivatkozik r� nem egyszer az �jsz�vets�g is (Mk 12:26; Lk 24:44; R�m 10:5 stb.). Az eg�sz �ri�si anyag �ttekint�se azonban, fõk�nt az 1700-as �vek �ta, a hagyom�ny kritikai fel�lvizsg�lat�hoz vezetett. Szembetûntek a m�zesi k�nyvekben tal�lhat� anakronizmusok. Egyes megjegyz�sek pl. arra utalnak, hogy az �r� az izraelita honfoglal�s ut�n �lt, �s csak eml�kezett arra az idõre, amikor m�g a k�na�ni n�pek laktak azon a f�ld�n (Gen 12:6; 13:7) �s amikor Izr�elben m�g nem uralkodtak kir�lyok (Gen 34:10; 36:31). Eml�t az �r� olyan dolgokat, amelyek fenn�llnak „mind a mai napig”, ism�t egy j�val M�zes ut�ni idõig (Deut 3:14; 29:28; v�. 34:6). Ezek ugyan felfoghat�k voln�nak �gy is, mint egy k�sõbbi k�z told�sai. Vannak azonban m�s heterog�n saj�toss�gok is. Egyes elbesz�l�sek bõbesz�dû hosszadalmass�ggal adj�k elõ a t�rt�nteket (pl. J�zsef t�rt�nete), m�sok meg sz�ban szeg�ny, sematikus merevs�ggel (Gen 5. r�sz). Vannak theologiai jellegû k�l�nbs�gek is. Egy hely�tt pl. azt olvassuk, hogy m�r az �z�nv�z elõtti idõben is ismert�k Istennek a Jahve nev�t (Gen 4:26), m�sutt meg azt, hogy ezen a n�ven M�zesnek jelentette ki mag�t elõsz�r Isten (Ex 6:3). Saj�tos m�don k�l�nb�zik a t�zparancsolat k�t elõfordul�si hely�n a negyedik parancsolat indokol�sa (Ex 20:11 �s Deut 5:15). – Egyik legfeltûnõbb stitisztikai jellegzetess�gnek mutatkozott az, hogy egyes hosszabb fejezetek k�vetkezetesen a Jahve, m�sok meg az El�him istennevet haszn�lj�k. Az ilyen hosszabb fejezetekben azt�n m�g m�s sz�haszn�lati, stilisztikai �s theologiai saj�toss�gokat is ki lehet elemezni. Legfeltûnõbbek azok az esetek, amikor egy-egy t�rt�net m�s-m�s v�ltozatban megism�telve ker�l elõad�sra, pl. �brah�m feles�ge az idegen kir�ly h�rem�ben (Gen 12:10 skv. �s 20. r�sz), a pusztai v�ndorl�s egyes esem�nyei (Ex 16. r�sz �s Num 11. r�sz stb.). Elõfordulnak m�g egy �sszef�ggõ t�rt�neten bel�l is bizonyos ellentmond�sok, pl. az �z�nv�z-t�rt�netben (Gen 7:24 �s 7:11; v�. 8:14). V�g�l szemmel l�that�, hogy nemcsak egyes t�rv�nygyûjtem�nyek k�peznek �n�ll�an kikrist�lyosodott egys�get (pl. Ex 21–23. r�sz), hanem vannak novellaszerû elbesz�l�sek, amelyek magukban �ll�k, a nagyobb �sszef�gg�sre nem l�tszanak tekintettel lenni. �gy pl. M�zes sz�let�se olvas�s�n�l elõsz�r azt hihetn�nk, hogy M�zes elsõ gyermeke volt a sz�leinek (Ex 2:1–2), �s csak k�sõbb der�lt ki, hogy volt m�r egy idõsebb le�nytestv�re (2:4), sõt �ron is idõsebb volt n�la (Ex 6:20).
Mindezek a kritikai �szrev�telek azt az irodalomt�rt�neti k�rd�st vetik fel, hogy csakugyan M�zes volt-e az eg�sz Pentateuchos szerzõje, vagy pedig m�s; sõt egy�ltal�n hogy egys�ges eredeti alkot�s-e az eg�sz Pentateuchos, vagy pedig t�bb alkot�telembõl tevõd�tt �ssze? – Meg kell itt mindj�rt jegyezn�nk, hogy ezt az irodalomt�rt�neti k�rd�st nem szabad hitvall�sbeli k�rd�ss� tenni. Egyetlen bibliai k�nyvet sem az teszi Isten ig�j�v�, hogy ki �rta, hanem az inspir�l� L�lek. A „M�zes �t k�nyve” emberi szerzõs�g szempontj�b�l n�zve anonim irat �pp�gy, mint pl. a B�r�k vagy a Kir�lyok k�nyvei. Azok az �jsz�vets�gi id�zetek sem �ll�tj�k az eg�sz Pentateuchos m�zesi szerzõs�g�t, amelyek a hagyom�nyhoz igazod� m�don hivatkoznak r�. – M�s k�rd�s az, hogy M�zes tudott-e �rni �s �gy egyes t�rv�nyeket vagy t�rt�neteket f�ljegyezhetett-e. Erre nyugodtan felelhet�nk igennel (v�. Ex 17:14; 24:4–7). A teljes Pentateuchos szerzõs�g�vel kapcsolatban azonban a felsorolt k�l�nbs�gek �s egyenetlens�gek miatt arra kell gondolnunk, hogy e nagy mû �vsz�zadok sor�n, t�bb r�tegbõl �sszetevõdve eg�sz�lt ki, m�gnem v�gleges form�j�t elnyerte.
Az irodalomkritikai megold�si m�d.
A szerzõs�g k�rd�s�t hossz� idõn �t tiszt�n irodalomt�rt�neti �ton igyekeztek tiszt�zni. Nem c�lunk e t�rekv�s r�szletes t�rt�neti ismertet�se, csup�n a fõbb megold�si t�pusokat eml�tj�k meg. A forr�selm�letek szerint a Pentateuchost t�bb irodalmi mûbõl, forr�sb�l dolgozt�k �ssze szerkesztõi, elsõsorban a jahvista �s az el�hista forr�sokb�l – a k�tf�le istenn�v eml�tett v�ltakoz�s�nak megfelelõen. – A t�red�kek elm�lete �gy v�lte, hogy a Pentateuchost igen sok kisebb-nagyobb elbesz�l�sbõl, t�rv�nycsoportb�l, mint k�l�n�ll� t�red�kekbõl �ll�totta �ssze egy szerkesztõ. – A kieg�sz�l�si elm�let szerint egy r�gi alapforr�st k�sõbben �jabb forr�sokkal kieg�sz�tve bõv�tettek.
E megold�si t�pusok k�z�l sz�zadunk elej�re a wellhauseni iskola �ltal kidolgozott klasszikus „n�gyes forr�selm�let” v�lt uralkod�v�, amely n�gy nagy fõforr�st t�telezett fel: a Jahvist�t, az El�hist�t, a Deuteronomiumot �s a Papi Iratot. A jahvista �r�, vagy �r�i k�r, fõk�nt t�rt�neti anyagot ad elõ, az orsz�g d�li r�sz�n keletkezett a kir�lys�g korai idõszak�ban, tal�n m�g a monarchia kor�ban. Az El�hista anyaga p�rhuzamos, de csak a p�triarcha-t�rt�netekkel kezdõdik, fõk�nt J�k�b �s J�zsef alakja �rdekli; az �szaki orsz�gr�szben keletkezhetett kb. a VIII. sz�zadban. A deuteronomista „forr�s” a Deuteronomiumra korl�tozhat� s a 12–26. r�szek t�rv�nyanyag�t eg�sz�ti ki t�rt�neti �sszefoglal�ssal �s pr�dik�l� hang� intelmekkel. J�si�s kir�ly reformja idej�n (622-ben) v�lt k�zkinccs�, de legal�bbis a t�rv�nyi magva egy �vsz�zaddal idõsebbnek tarthat�. A Papi Irat Babil�ni�ban k�sz�lt a fogs�g idej�n; t�rt�neti �s t�rv�nyi anyag�ban egyar�nt kultuszi �rdeklõd�sû. – Az egyes forr�sokat �n. redaktorok, szerkesztõk dolgozt�k �ssze az egym�ssal p�rhuzamos, vagy egym�st kieg�sz�tõ iratokb�l. (A Pentateuchos irodalmi kritik�j�nak a t�rt�nt�hez olv. T�th L.: �sz�vets�gi bevezet�s, P�pa 1933. – 112–150. old.)
Format�rt�neti elemz�s.
E sz�zad elej�n indult meg a Pentateuchosnak (s �ltal�ban az �- �s �jsz�vets�gi k�nyveknek) egy m�sfajta analiz�l� vizsg�lata: a mûfaj- �s format�rt�neti kutat�s. (Legklasszikusabb alakja az �sz�vets�gn�l Gunkel H.) Ez az ir�nyzat az �sz�vets�gi t�rv�nyeknek, elbesz�l�seknek, pr�f�ci�knak, zsolt�roknak k�l�nb�zõ forma-egys�geit elemezte ki s vel�k kapcsolatban k�t nevezetes meg�llap�t�st tett: 1. Az azonos mûfaj� egys�geknek a formai fel�p�t�se is azonos. 2. Az egyes mûform�knak megvan a meghat�rozhat� helye Izr�el egykori kultuszi, erk�lcsi vagy ak�r „irodalmi” �let�ben („Stiz im Leben”).
A Pentateuchoson bel�l elsõsorban t�rv�nyi �s elbesz�lõ anyagr�l van sz�. A t�rv�nyekn�l kimutathat� mûfaji �s formai saj�ts�g az, hogy m�g egyesek imperfectumi form�ban fogalmazott apodiktikus elk�telez�st vagy tilt�st tartalmaznak (pl. „nem �lsz!” = nem �lhetsz, ne �lj!), addig m�sok bizonyos esetekre, k�zusokra vonatkoz� kazuisztikus t�rv�nyek (pl. „ha valaki megveri apj�t vagy anyj�t, hal�llal lakoljon!” Ex 21:15). Az elsõ csoportr�l meg�llap�that�, hogy k�l�n�sk�ppen jellemzõ az �sz�vets�gi t�rv�nyad�sra. Az apodiktikus t�rv�nyek helye az �rral val� sz�vets�gben �l�s, annak k�telezetts�geket jelentõ vonatkoz�saival.
A kazuisztikus t�rv�nyek az �kori keleti jogalkot�s form�it t�kr�zik, gyakran tartalmi azonoss�got is mutatnak az �keleti t�rv�nyekkel, egy�bk�nt pedig a b�r�skod�s alapj�ul szolg�ltak. – Az elbesz�lõ r�szekn�l meg lehet k�l�nb�ztetni �ltal�nos mondai anyagot (pl. �brah�m Egyiptomban, Gen 12:10 skv.; J�k�b meggazdagod�sa, Gen 30:31–43), tov�bb� egyes szent helyekhez fûzõdõ kultuszi legend�kat (pl. J�k�b b�teli �lma, Gen 28:11–22), v�g�l az �kori Kelet mitologikus elbesz�l�seibõl k�lcs�nz�tt, de nagym�rt�kben mitol�gi�tlan�tott le�r�sokat (a Gen 1–11. r�szek õst�rt�neteiben). – Vannak azut�n eg�szen pr�zai nemzets�gt�bl�zatok (Gen 36 r.), �s vannak k�ltõi l�ktet�sû ritmikus mond�sok, pl. �ld�s- �s �tokformul�k (Gen 9:25–27; 27:28–29). – A Deuteronomium jellemzõ darabjai a t�rv�nyeken k�v�l a t�rt�neti esem�nyek �sszefoglal� megism�tl�sei, tan�t� sz�nd�kkal (Deut 1–4 r.), nemk�l�nben egyes hitvall�sos formul�k (pl. 6:20–25; 26:5–9). Az ilyeneknek a helye �ltal�ban az istentiszteletben, speci�lisan egyes �nnepek liturgi�j�ban tal�lhat� meg, amelyek az �rnak a nagy �dvtetteire eml�keztettek.
A trad�ci�-t�rt�neti �ttekint�s.
Mindezeknek az �ttekint�se arra mutat, hogy a Pentateuchos anyaga nem reduk�lhat� le egyszerûen n�gy-�t alapforr�sra, hanem e „forr�smûvek” bel�lrõl tekintve m�g sokf�le form�j�, fogalmaz�s� �s tendenci�j� kisebb egys�geket foglalnak magukban. Ebbõl viszont arra lehet k�vetkeztetni, hogy a forr�smûvek �r�i elsõsorban gyûjtõk voltak, akik m�r r�gebben kialakult hagyom�nyanyagot gyûjt�ttek �ssze �s foglaltak �r�sba. Ezen a ponton fogott munk�hoz az ut�bbi �vtizedekben a trad�ci�-t�rt�neti elemz�s. (Neves k�pviselõi a sv�d Engnell, a n�met Noth �s Von Rad.) Ez a kutat�si m�dszer hangs�lyozza, hogy a Pentateuchosnak az alapanyaga nagyr�szt k�szen volt m�r j�val az �r�sbafoglal�s megkezd�se elõtt. R�szleteit a sz�jhagyom�ny form�lta meg �s adta tov�bb a k�vetkezõ nemzed�keknek. Fontos itt megjegyezni azt, hogy a sz�jhagyom�nynak j�val nagyobb szavahihetõs�get �s konzerv�l� k�szs�get kell tulajdon�tanunk, mint ahogyan e sz� hallat�ra gondoln�nk; az �kor egyszerû emberei el�g pontosan õrizt�k �s adt�k tov�bb az egyes hagyom�nyokat, legfeljebb sz�nezte azok egyes v�ltozatait a helyi jelleg, kiemelve egyes szem�lyeknek, kultuszi helyeknek, �nnepi szok�soknak a jelentõs�g�t. – A trad�ci�-t�rt�neti iskola szerint a sok k�l�nf�le elbesz�l�s, t�rv�ny, hitvall�s meghat�rozott t�mak�r�kh�z kapcsol�dik s a honfoglal�s elõtti Izr�el m�ltj�val f�gg �ssze. Noth pl. �t ilyen t�mak�rt �llap�t meg: 1. Kivezet�s Egyiptomb�l. 2. Bevezet�s az �g�ret f�ldj�re. 3. Az õsaty�knak tett �g�retek. 4. A pusztai v�ndorl�s. 5. A sinai hegyi kijelent�s. Rajtuk k�v�l m�g n�h�ny kisebb t�mak�r elemezhetõ ki k�l�n. – G. von Rad k�t nagy hagyom�nyk�rre utal: egyik az Egyiptomb�l val� kivonul�s, m�sik a Sinai hegyi sz�vets�g �s t�rv�nyad�s. Az ut�bb eml�tett tud�s k�l�n�sen hangs�lyozza azt, hogy a hagyom�nyban �tadott �s a t�rt�net�r�s sz�m�ra k�sz anyag nemcsak mondai-irodalmi, hanem egy�ttal hitvall�sos jellegû is, m�s sz�val ez a hagyom�ny nemcsak traditum, hanem credendum is. Az eg�sz Pentateuchosnak Izr�el �let�ben elfoglalt helye (Sitz im Leben) az �nnep�lyes (�s egyes �nnepekhez fûzõdõ) hitvall�s, amely elõadja mindazt, amit Izr�el Istene a teremt�stõl kezdve a honfoglal�sig tett.
A trad�ci�-t�rt�neti iskola a format�rt�neti elemz�s atomiz�l�s�t �gy eg�sz�ti ki, hogy figyelemmel van a forma-egys�gek �sszetevõd�s�re, a szint�zisre is, ami m�r az �r�sbelis�g fok�n k�vetkezik be s amelyn�l a helyi jelentõs�gû mozzanatok beleilleszkednek a nagy �sszef�gg�s hitvall�sos t�rt�neti mondanival�j�ba. – Ezen a ponton a kutat�s ism�t visszat�r a r�gi „forr�sokhoz”, amelyek megfelelõ s�m�knak mutatkoznak arra, hogy a kialakult hagyom�nyanyag �sszesz�võd�s�t szeml�ltess�k. Ma m�r azonban nem azon van a hangs�ly, hogy �zekre sz�tszedj�k az egyes fejezeteket �s „�n�ll�” forr�smûveket rekonstru�ljunk; az irodalmi probl�ma nem olyan ki�lezett, mint 70–80 �vvel ezelõtt volt. �ltal�ban a r�gi n�gy forr�s, Jahvista (J), El�hista (E), Deuteronomista (D) �s Papi Irat (P) stilisztikailag bizonyos hat�rig megk�l�nb�ztethetõ megl�t�vel sz�molnak; vannak, akik a J forr�son bel�l m�g egy r�gebbi forr�st is elk�l�n�tenek, amelyben a nom�d korszak szeml�lete t�kr�zõdik. A tekintetben is van n�zetk�l�nbs�g, hogy vajon az egyes forr�sok k�l�n is egziszt�ltak-e, amelyeket azt�n egyes redaktorok dolgoztak �ssze, vagy a fiatalabb forr�sok �r�i az �ltaluk le�rtakkal egyszerûen kieg�sz�tett�k a m�r meglevõ alapanyagot s amolyan „bõv�tett kiad�st” hoztak l�tre. Mindezek form�lis k�rd�sek, amelyekre n�zve lehetnek elt�rõek a v�lem�nyek. A hangs�ly azon van, hogy az �r�sbafoglal�k (elsõsorban a jahvista alapirat) tudatos t�rt�net�r�i c�lkitûz�ssel �gy rendezt�k folyamatos eg�ssz� a hagyom�nyanyagot, hogy abban hitvall�sszerûen t�kr�zõdj�k Istennek az �dvt�rt�neti munk�ja, kiv�laszt�sa, sz�vets�gk�t�se �s sz�vets�ges �g�reteinek a hûs�ges val�ra v�lt�sa. – A magyar�zat sor�n csak a legsz�ks�gesebb esetekben hivatkozunk a forr�sok k�l�nbs�g�re, amikor ezzel egy elbesz�l�snek k�l�n figyelmet �rdemlõ saj�toss�g�ra mutathatunk r�, vagy az esetleges belsõ egyenetlens�geket lehet �s kell megmagyar�zni. Legkev�sb� k�vetj�k azt a gyakori exegetikai m�dszert, hogy k�l�n t�rgyaljunk egy jahvista �brah�m-t�rt�netet, ut�na pedig k�l�n a papi �brah�m-t�rt�netet stb. A Pentateuchos, minden apr� egyenetlens�gei mellett is, egy egys�ges mû; tetszett az Istennek, hogy a mai form�ban adja el�nk �s a magyar�zat k�sz�t�s�n�l ez d�ntõ szempont. – Egy h�res zsid� theologus �s Biblia-ford�t� (Rosenzweig) mondotta azt, hogy a v�gsõ �ssze�ll�t�, redaktor jel�l�sre haszn�lt betût (R) �gy is ki lehetne eg�sz�teni, hogy Rabb�n� = „Tan�t�mester�nk”, mert megtan�t az eg�sz Pentateuchos v�gsõ tartalmi egys�g�nek a l�t�s�ra.

M�ZES ELSÕ K�NYVE – (GENEZIS)

Bevezet�s

A M�zes I. k�nyv�nek �ltal�nosan elfogadott latin neve, a Genezis, azt jelenti, hogy a kezdet, vagy az eredet (k�nyve). Minden tekintetben tal�l� ez a k�nyv tartalm�ra n�zve, mert egyr�szt a vil�g �s az emberis�g eredet�vel, azaz teremt�s�vel �s õsi t�rt�net�vel foglalkozik, m�sr�szt pedig Izr�el kiv�laszt�s�nak a kezdet�vel, amely a p�triarch�k t�rt�net�ben t�kr�zõdik. Bevezet�s jellegû ez a k�nyv a M�zes �t k�nyv�nek �s az eg�sz �sz�vets�gnek az elej�n, m�gis mag�ban v�ve is egy egys�ges, hat�rozott c�l �s terv szerint fel�p�tett k�nyv. – Jellemezhetn�nk �gy is, mint amely tartalmazza Istennek az emberis�ggel �s Izr�ellel tervbe vett sz�vets�g�nek a kezdet�t, amivel elv�laszthatatlanul �sszef�gg az is, hogy ez a k�nyv az �g�retek k�nyve. Kibontakoz�ban van itt a vil�g �lete �s Istennek kiv�laszt� s ezen kereszt�l �dvszerzõ sz�nd�ka. N�ha nagy �jrakezd�sek t�rt�nete �ll elõtt�nk. Az �z�nv�zbõl �jra felbukkan� vil�gban N��n kereszt�l az emberis�ggel k�t egyetemes sz�vets�get Isten, hangs�lyozva azt, hogy nem sz�nd�ka elpuszt�tani a f�ldet. Az õsaty�kkal m�r speci�lis sz�vets�get k�t az Isten, bõven elhalmozva õket �g�reteivel arra n�zve, hogy ud�daik nagy n�pp� szaporodnak, akik k�z�l majd megint lesz egy valaki, akiben �ld�st kapnak a f�ld �sszes nemzets�gei. – Ez az emberrel sz�vets�gben �lni akar� Isten j�võbe mutat�sa, �s ennek az �g�retes j�võnek a kezdeteit l�tjuk a Genezisben.
A kezdetnek, az elindul�snak m�g egy (sz�haszn�lat szempontj�b�l) saj�tszerû szeml�ltet�se tal�lhat� e k�nyvben. A Papi �r�ra (szerkesztõre) jellemzõ, hogy egy-egy nagyobb fejezetet a ’�ll�h t�led�t formul�val vezet be, amely szavaknak az a jelent�se, hogy ez a lesz�rmaz�si vonala, nemzets�ge, vagy t�rt�nete valakinek. T�z helyen olvashatjuk e formul�t: a vil�ggal kapcsolatban (2:4), �d�m ut�dainak a felsorol�s�n�l (5:1), N�� t�rt�net�n�l (6:9), N�� fiainak az elszaporod�s�n�l (10:1), S�m ut�dain�l (11:10), T�r�val, azaz �brah�m apj�val kapcsolatban (11:27), Ismael nemzets�g�n�l (25:12), Izs�k t�rt�net�n�l (25:19), �zsau lesz�rmazottain�l (36:1) �s v�g�l J�k�b ut�dain�l, a J�zsef-t�rt�net elej�n (37:2). Ezek a bevezetõ formul�k terjedelem tekintet�ben nem osztj�k ugyan ar�nyos r�szekre az eg�sz k�nyvet, viszont ott �llnak minden fontosabb fejezet elej�n, amikor valami l�nyegesen �j kezdõdik a vil�g, az emberis�g vagy a v�lasztott n�p õseinek a t�rt�net�ben. �szre kell itt venn�nk azt az egyetemes szeml�letet, amely nemcsak �brah�mot vagy J�k�bot veszi figyelembe, hanem tekintettel van Ismaelre vagy �zsaura is. Isten sz�montartja az ut�bbiakat is, ha speci�lis �dvterv�be a p�triarch�k alakja illeszkedik is elsõsorban be. A Genezis tartalmi feloszt�sa r�viden a k�vetkezõ:
Az õst�rt�netek, 1–11 r�sz.
A p�triarch�k t�rt�nete, 12–50 r�sz. – Az ut�bbi nagy r�sz �gy oszlik meg az egyes p�triarch�k k�z�tt, hogy az elbesz�l�sek sz�ks�gszerûen egym�sba sz�võdnek, amikor ap�kr�l �s fiakr�l van sz� egy�ttesen. A tov�bbi tagol�d�s:
�brah�m t�rt�nete, 12–25 r�sz,
Izs�k t�rt�nete, 21–28 r�sz,
J�k�b (�s �zsau), 25–36 r�sz,
J�zsef (�s testv�rei), 37–50 r�sz.

Irodalom:
Forr�sul felhaszn�lt fontosabb komment�rok: Franz Delitzsch 1887, H. Holzinger 1898, O. Procksch 1923, G. von Rad 1956 (2. kiad.) H. Gunkel 1963 (a 3. kiad�s nyom�n), J. de Fraine 1963, S. H. Hooke 1962 (Peake). 1 M�z. I. R�SZ

1 M�z. 1,1–2. Kezdetben.
A h�tnapos teremt�st�rt�net (1:1–2:3) a Papi �r� (P) le�r�sa. Ennek a megjegyz�s�re az�rt van sz�ks�g, hogy meg�rts�k, mi�rt van a teremt�s n�h�ny mozzanata elt�rõ m�don megism�telve a 2. r�sz Jahvista (J) feldolgoz�s�ban. A papi theologiai t�rt�net�r�s egy h�tnek, mint egy sabbatperi�dusnak a keret�ben �br�zolja Isten teremtõ munk�j�t: a teremt�s munkanapjai a hetedik nap nyugalm�hoz vezetnek s ezzel mintegy p�ld�t adnak az emberi �let munkaritmus�ra is. A „napok” azonban itt csup�n keretet jelentenek, amelynek a felold�s�n�l sz�ks�gtelen f�radoz�s korszakokra �s a term�szettudom�nyos evol�ci�val �sszeegyeztethetõ folyamatra gondolni, mert a teremt�si tettek felsorol�s�nak a sorrendje sem illik hozz� mai term�szettudom�nyos ismereteinkhez. Isten teremtõ munk�j�nak egy saj�tos �br�zol�si m�dj�r�l van csup�n sz�.
A P szerzõs�g�t egy m�sik szempontb�l is j� megeml�teni. Teremt�srõl, igazi prae-hist�ri�r�l l�v�n sz�, sokan k�zenfekvõnek tartj�k, hogy az eg�sz le�r�snak mitol�gikusnak kell lennie, k�l�n�sen az 1:2 kedvelt c�lt�bl�ja a mitologikus magyar�zatoknak. Nem felejtendõ el azonban, hogy a Papi �r� a fogs�g ut�n �rt, Ez�kiel �s Deutero-�sai�s ut�n s a felt�tlen monotheizmus alapj�n �ll. Ha teh�t r�gi �s idegen eredetû anyagot dolgozott is fel, azt teljes m�rt�kben mitol�gi�tlan�totta. A teremt�sle�r�sban nem „elrontott mitol�giai anyagot” kell l�tnunk – mint a t�bbi õst�rt�netekben sem –, hanem azt a kijelent�s-igazs�got kell meg�rten�nk, aminek a tudtul ad�sa a szent�r� feladata volt. Ez pedig itt r�viden annyi, hogy a vil�got Isten teremtette, k�zelebbrõl pedig a f�ldet az �let sz�nter�v�, az ember lak�hely�v� tette.
A teremt�s hitgondolat, amely szorosan hozz� van k�tve a teremtõ Istenbe vetett hithez. Ez�rt sem eg�sz�ben, sem r�szleteiben nem lehet �s nem sz�ks�ges term�szettudom�nyos apol�gia t�rgy�v� tenni. A vil�g keletkez�s�rõl m�s jellegû mondanival�ja van a teremt�st�rt�netnek, mint a modern kozmog�ni�nak. Emellett a teremt�sle�r�s hozz�kapcsol�dik egy ma m�r elvault vil�gk�phez, amelyben pl. „ott fenn” van az �g, Isten mennyei vil�ga, „itt lenn” pedig a f�ld, az emberek �s �llatok lak�helye. A fenn �s lenn fogalm�nak relat�vv� v�l�s�val, a vil�gmindens�grõl alkotott k�p�nk megv�ltoz�s�val azonban Isten m�g nem v�lt hajl�ktalann� s a teremt�si h�tnek �vmilli�rdokk� t�gul�sa sem k�nyszer�t benn�nket arra, hogy Isten teremtõ munk�j�ra vonatkoz� hit�nket feladjuk. Viszont nem szabad a bibliai teremt�st�rt�net alapj�n �t�letet mondanunk a modern term�szettudom�ny f�l�tt, amikor az �j ismeretei �s saj�t m�dszere alapj�n nyomozza a vil�g, a f�ld �s a f�ldi �let keletkez�s�t. A bibliai �br�zol�s szerint (1. v.) a teremt�s elsõ mozzanata az volt, hogy Isten megalkotta a vil�g sz�nter�t, mint mennyet �s f�ldet. A mennyrõl, az õ l�thatatlan vil�g�r�l tov�bb nem sok sz� esik, ann�l ink�bb a f�ldrõl, a mi lak�hely�nkrõl. Kezdeti st�dium�ban a f�ldi vil�g az alaktalan anyag rendezetlen, �lettelen, zûrzavaros k�p�t mutatja, ezt akarj�k jellemezni a t�h� v�b�h� (kietlens�g �s pusztas�g) a teh�m (alvil�gi m�lys�g, õs�ce�n), a „s�t�ts�g” �s a „vizek” szavak. Mindez a rendnek, vil�goss�gnak �s �letnek az ellent�te, sõt az ellens�ge, maga a fenyegetõ k�osz, m�gis az a ter�let, ahol Isten teremtõ tettei a rendezett vil�got hozz�k fokozatosan l�tre, k�tf�le jellegû teremt�si munk�val: az egyik a rend-teremt�s, az egy�v� nem tartoz� elemek k�l�nv�laszt�sa, a khaotikus erõknek hat�rok k�z� szor�t�sa, egy r�gi kifejez�ssel �lve ez az opus distinctionis, a m�sik a kialak�tott �letsz�nt�r ben�pes�t�se, feld�sz�t�se, az opus ornatus.
A Biblia-�r� a teremt�s le�r�s�n�l Izr�elen k�v�li, elsõsorban babil�ni hagyom�nyanyagot haszn�lt fel. Erre gondolva nyelv�szetileg is joggal lehet k�vetkeztetni arra, hogy a 2. v. k�osz-fest�s�ben a t�h� �s teh�m szavak m�g�tt a babil�ni Tiamat n�v rejtõzik, aki az ismert babil�ni teremt�sm�toszban a kaotikus erõk megszem�lyes�tõje, a f�lelmes õsellens�g, akit azt�n Marduk legyõz. A Papi �r� m�gsem besz�l istenharcr�l (b�r a Biblia n�h�ny k�ltõi r�sz�ben d�sz�tõelemk�nt szerepel is ez a mot�vum). Isten abszol�t m�don �r a kaotikus elemek f�l�tt �s ha olykor teret is ad nekik, hogy puszt�tsanak (Gen 7:11), m�gis b�rmikor „ne tov�bb”-ot tud parancsolni =J�b 38:11). – T�rt�net�nkben a mitologikus istenharc helyett Isten Lelke �s szava sz�nteti meg a k�oszt �s teremti meg a rendezett vil�got.
Ha theologiailag k�vetkezetesek akarunk maradni, akkor meg kell tartanunk a 2. v. v�g�n�l a r�gi egyh�zi �rtelmez�st: Isten lelke lebegett a vizek f�l�tt. Isten lelke az �sz�vets�gben mindig az Isten �letet munk�l�, megszabad�t�, meg�j�t� erej�nek a jelenl�t�t k�pviseli. Itt is a creator spiritus, a teremtõ L�lek jelenl�t�re kell gondolnunk.
1 M�z. 1,3–10. A teremt�s rendezõ munk�i.
Az elsõ teremt�si ige az, hogy „legyen vil�goss�g!” (3–5 v.). E sz� alatt nem csup�n f�nyforr�skeltette vil�goss�got kell �rten�nk, hanem a s�t�ts�gnek, a k�osznak az ellenprincipium�t, a rendnek, az �letnek az elv�t �s l�tter�t. M�s k�rd�s az, hogy a vil�goss�g egybe esik a nap, mint �gitest �ltal bevil�g�tott napszakkal, amire val� tekintettel az �lesen k�l�nv�lasztott vil�goss�g �s s�t�ts�g m�r az elsõ teremt�si napon a nappal �s �jszaka elnevez�st kapja. (Hasonl� n�vbeli egyez�s k�l�nben az, amikor az 1. v.-ben t�gabb �rtelemben vett �g �s f�ld neveket szûkebb, speci�lis �rtelemben is haszn�lja a szent�r� a 8. v.-ben az �gboltozatra, illetve a 10. v.-ben a sz�razf�ldre). Egy�bk�nt amikor az �r� m�r itt sz�l a vil�goss�g �s s�t�ts�g, nappal �s �jszaka v�ltakoz�s�r�l – f�ggetlen�l az �gitestektõl –, azzal kifejezi azt, hogy a „kezdet” (1. v.), mint kiindul�pont ut�n a vil�g m�ris benne van a t�rt�neti idõben.
A vil�goss�g �s s�t�ts�g sz�tv�laszt�sa, a szavak m�g�tt levõ tartalomb�l k�vetkezõen, nemcsak a term�szeti, hanem erk�lcsi jelentõs�gû is. A vil�goss�g a j�t, az �letet, az Istennek tetszõt jelenti, a s�t�ts�g a rosszat, a hal�lt, a bûnt. E k�l�nbs�gt�tel miatt nem lehet k�ze a vil�goss�gnak a s�t�ts�ghez (�zs 5:20; 2Kor 6:14). Isten tõl�nk is azt v�rja, hogy mint a vil�goss�g fiai, az õ vil�goss�g�ban j�rjunk (�zs 2:5; Jn 8:12). A m�sodik teremtõ sz� egy boltozatot hoz l�tre, amely elv�lasztja egym�st�l az �gi �s f�ldi szf�r�hoz tartoz� vizeket (6–8 v.). Ennek a meg�rt�s�hez bele kell �lni magunkat az �kori vil�gk�pbe, amely szerint a f�ld egy korong alak� kontinens, k�r�l�tte �s alatta van az �ce�n. Fenn, a magasban pedig van a menny, amelynek egyik r�sze az �gi �ce�n s azon t�l van az igazi, a legfelsõ �g. A vil�gnak e k�t r�sz�t v�lasztja k�l�n az �gboltozat, amelyet – etimol�gi�ja szerint – valamilyen f�mbõl finom lemezz� kov�csolt �ri�si kupol�nak gondoltak, de amely t�k�letes szil�rds�ggal (latin neve: firmamentum) z�rta el egym�st�l az �gi �s f�ldi szf�r�hoz tartoz� vizeket.
E boltozat�p�t�snek �s a vizek sz�tv�laszt�s�nak a c�lja az, hogy a f�ldet meg�vja egy olyan kozmikus katasztr�f�t�l, amelyn�l a mindens�gben levõ �sszes vizek r�z�duln�nak �s elpuszt�tan�k, ahogyan t�rt�nt az az �z�nv�z idej�n, amikor „megny�ltak az �g csatorn�i” is (Gen 7:11). Term�szetes, hogy mindez az �kori ember f�ldrajzi �s fizikai gondolkoz�s�nak megfelelõ k�p. – Amellett r�szben jelk�pes is, hiszen l�ttuk a 2. v.-n�l, hogy a „vizek” az �letet fenyegetõ kaotikus erõk sor�ba tartoznak. Ennek megfelelõ egzisztenci�lis �rtelmez�s teh�t az, hogy Isten az „�gi �ce�n” k�l�nz�r�s�val a f�l�tt�nk levõ veszedelmektõl akar meg�vni. Vigasztal�s ez az embernek, ha az õt fenyegetõ hatalmass�gokra gondol, amelyekrõl Ef 6:12 �r, mint a gonoszs�g lelkeirõl, melyek a magass�gban vannak. Isten megteremtette a v�delem lehetõs�g�t ezekkel szemben is.
V�g�l m�g a harmadik teremt�si nap elsõ fele tartozik hozz� a rendez�s munk�ihoz (9–10 v.). A vizek megzabol�z�sa m�g tov�bb tart, a tengereknek hat�rt szab Isten, hogy belõl�k kiemelkedhess�k a sz�razf�ld, a lakhat� vil�g. – Ezek a fokozatos rendez�sek, k�l�nv�laszt�sok, amelyeknek mindegyike hangs�lyozottan „j�”, teh�t c�lszerû, Isten sz�nd�k�nak megfelelõ, ezek teszik a teremtett vil�got alkalmass� arra, hogy azt a tov�bbiakban a Teremtõ f�l�kes�tse �s �lõl�nyekkel n�pes�tse be.
1 M�z. 1,11–25. A teremt�s d�sz�tõ munk�i.
A sz�razf�ld k�l�nv�l�s�val megkezdõdhetett a n�v�nyvil�g �lete (11–13 v.). A teremt�s e szakasz�nak a le�r�s�hoz tal�n szeml�ltetõ k�p lehetett egy Mezopot�mi�ban szinte �venk�nt megism�tlõdõ jelens�g. Tavasszal az �rm�ny hegyekben elolvad� h� �gy felduzzasztotta az onnan eredõ foly�k, k�l�n�sen a Tigris �s Eufr�tesz viz�t, hogy azok ki�radva tengerr� v�ltoztatt�k a k�rny�k�ket. Mikor azt�n a v�z visszat�rt a medr�be, a sz�razon maradt f�ld egyszerre kiz�ld�lt, kivir�gzott: elõtûnt a n�v�nyi �let. – A teremtõ ige azt mondja, hogy hozzon elõ, azaz hajtson, sarjasszon a f�ld n�v�nyeket; �rdekes m�don ugyanez a sz� szerepel a 24. versben az �llatok keletkez�s�vel kapcsolatban is. Mintegy a f�ld �l�bõl sz�letnek mindezek, ami az „anyaf�ld” k�p�t id�zi el�nk s mindenesetre utal a f�ld termõ erej�re, amelytõl f�gg sokszor a f�ld term�s�bõl �lõ ember �lete is (v�. 4:12).
A n�v�nyeket – mint k�sõbb az �llatokat is – „nem�k szerint” teremtette Isten. Ez a kifejez�s egyszerû regisztr�l�sa a n�v�nyek sokf�les�g�nek, de megint a Biblia-�r� kor�ra vonatkoztatand� meg�llap�t�s. Nem jelenti teh�t sem azt, hogy valamennyi fajta egyszerre �llott elõ, sem azt, hogy �jabb fajt�k nem j�hetn�nek l�tre, csup�n azt, hogy a n�v�nyek (tov�bb� az �llatok) genus �s species szerint oszt�lyozhat�k. Egy ilyen rendszerez�s tal�n az is, amikor a n�v�nyf�l�k felsorol�s�n�l sz� van a vadon n�võ fûrõl, a magot termõ kult�rn�v�nyekrõl �s a gy�m�lcsf�kr�l.
Az �gitestek teremt�s�nek a le�r�s�n�l (14–19 v.) der�l ki legjobban az, hogy a teremt�st�rt�netben csak azt kell tudom�sul venn�nk, amit a szent�r� el�nk akart adni. Amikor az eg�sznek a be�ll�t�sa merõben ellenkezik mai ismereteinkkel (geocentrikus �br�zol�s, a nap keletkez�se k�sõbbre esik, mint a f�ld�, a nap �s a hold a l�tsz�lagos nagys�gegyez�s miatt szinte egyenrang�), ugyanakkor van k�t fontos bizonys�gt�tele. Az egyik az �kori vall�sok csillagisteneibe vetett hit�nek �s a mindenkori asztrol�gi�nak a tagad�sa: a csillagok, elsõsorban a nap �s a hold csak vil�g�t� testek, Isten gondoskod�s�nak az eszk�zei. A m�sik az, hogy ez �gitestek az �gbolton �szlelhetõ �s m�rhetõ szab�lyos j�r�sukkal az idõ m�r�s�hez, az �nnepek meghat�roz�s�hoz szolg�lnak eszk�z�l. Az �gbolt feld�sz�t�se is az ember jav�t szolg�lja.
Az �t�dik teremt�si napon (20–23 v.) „�lõl�nyeket” teremtett Isten, sz� szerint „�lõ lelkeket”. A r�gi ember l�tva azt, hogy a n�v�nyek helyhez vannak k�tve, az �llatok viszont mozg�sra k�pesek, �gy magyar�zta ezt, hogy az ut�bbiakban „l�lek” van. Ugyanazt a n�f�s sz�t haszn�lja itt a h�ber sz�veg, amely az emberben is a l�legz�sre, mozg�sra k�pess� tevõ vegetat�v �leterõ kifejezõje (2:7; 6:17). – Elõsz�r a v�z �s a levegõ n�pes�l be �lõl�nyekkel, felruh�zva az elementumuknak megfelelõ testi alkattal. A 22. v. fontos k�zl�se az, hogy Isten meg�ldotta ezeket az �lõl�nyeket. Az isteni �ld�s olyan val�s�gos erõ, amely az �ld� sz�ban kifejezett k�v�ns�g, vagy felhatalmaz�s megval�sul�s�t is biztos�tja. Itt az �lõl�nyek tov�bbszaporod�sa az Isten �ld� akarata, amihez a szervezeti adotts�gokat is megadta a meg�ld� Isten.
A hatodik teremt�si nap t�rt�net�bõl soroljuk m�g ide a sz�razf�ldi �llatok teremt�s�t (24–25 v.). Ezeket is „nem�k szerint” teremtette Isten, h�rom �lesebben k�l�nb�zõ fajt�t eml�t meg az �r�. Az elsõ csoportot egyeb�tt mezei vadaknak nevezi az �sz�vets�g. A m�sodik �ltal�ban a nagytestû �llatfajt�kat jelenti, a szarvasmarh�t�l az elef�ntig. („Behem�t” – v�. J�b 40. r�sz.) A harmadik csoportba az apr�, f�rg�n surran�, vagy cs�sz�-m�sz� �llatok tartoznak.
1 M�z. 1,26–31. Az ember teremt�se.
A teremt�st�rt�net – a vil�got fel�kes�tõ munk�k sor�ban – ugyanarra a hatodik napra teszi az ember teremt�s�t, amelyre a sz�razf�ldi �llatok�t, nyilv�n sokf�le egyezõ testi tulajdons�guk miatt. A Biblia ugyanakkor k�l�n is v�lasztja õket azzal a meg�llap�t�ssal, hogy Isten az embert a maga k�pm�s�ra, hasonl�s�ga szerint teremtette. Ez az istenk�pûs�g nem lehet testi hasonl�s�g (a P �zs 40:18; 44:13 ut�n �rt!), viszont a lelki-szellemi hasonl�s�g sz�nez�s�n�l is �vatosnak kell lenn�nk, nehogy a lelki, �rtelmi, erk�lcsi t�k�letess�gnek olyan fok�ra emelj�k emberõs�nket, ami m�g akkor is t�lz�s, ha tudjuk, hogy a szent�r� nem gondolt az emberi faj fejlõd�st�rt�net�re. – Arra kell gondolnunk, hogy a teremt�s tettein�l mindig valamilyen c�l, rendeltet�s �rv�nyes�l. Az ember istenk�pûs�ge is rendeltet�s, nem alkati vagy intellektusbeli hasonl�s�g, hanem az embernek a vil�gban elfoglalt helyzet�re vonatkozik. Ahogyan Isten �r a mindens�g f�l�tt, �gy az embert �rr� tette a f�ldi vil�g f�l�tt, hogy kikutassa titkait �s a maga haszn�ra �ljen vel�k (v�. Zsolt 8). – Neh�zs�get okoz a 26. vers t�bbes sz�m�nak a meg�rt�se is: „Alkossunk embert k�pm�sunkra…” – E sz�haszn�lat nem pluralis maiestatis, nem is a Szenth�roms�gra utal, hanem arra, hogy Istent mennyei k�rnyezet�ben k�r�lveszik a szolg�lat�ra �ll� mennyei l�nyek (v�. J�b 1:6). Bizonyos anal�gia itt is fenn�ll az Istenhez val� hasonl�s�g ter�n: az embert sem egyed�l levõnek teremtette az Isten, hanem f�rfiv� �s nõv� s ennek k�vetkezm�nyek�ppen emberi t�rsas�gg�, az�rt lehet e teremt�si vonatkoz�sban besz�lni egy analogia relationis-r�l, az egym�s mellett, egym�ssal kapcsolatban �ll�s hasonl�s�g�r�l. Az embernek adott �ld�s (v�. 22. vers) annyiban t�bb az �llatok�n�l, hogy nemcsak az elszaporod�snak, hanem a f�ldi teremtm�nyeken val� uralkod�snak a kiv�lts�g�t is tartalmazza. Van itt m�g egy megk�l�nb�ztet�s az ember �s az �llatok k�zt: az ember t�pl�l�ka a gabona �s a gy�m�lcs, az �llatok� a fû, amiben persze nem a vegetari�nizmus teremt�si rendj�t kell l�tnunk, hanem egyszerûen a magasabbrendûs�g kifejez�s�t (v�. a 12. vers n�v�nyfajt�inak a megk�l�nb�ztet�s�t).
A teremt�si munk�k v�g�n l�tszik meg igaz�n, hogy mi volt Isten teremtõ akarat�nak a c�lja: �letet akart teremteni, kezdettõl fogva annak az elõfelt�teleit teremtette meg, k�l�n�s tekintettel l�v�n az emberre, akiben mint Atya, a gyermek�t akarta l�tni, ez�rt ruh�zta fel a legnagyobb kiv�lts�gokkal. Ezt a bibliai �br�zol�st nyugodtan mondhatn�nk antropocentrikusnak, mivel minden az ember�rt t�rt�nik, ha nem volna m�gis theocentrikus, l�v�n a k�zpontban a gondoskod�an cselekvõ isteni szeretet.
1 M�z. II. R�SZ
1 M�z. 2,1–3. A nyugalom napja.
Az �sz�vets�g gondolatvil�g�ban a hetes sz�m a teljess�g kifejezõje, a teremt�s h�t napja ennek megfelelõen egy teljes idõperi�dust jelent, ahol a hat munkanap ut�n a hetedik napon mintegy �ment mondott Isten a teremt�sre az �ld� �s megszentelõ sz� kimond�s�val. A c�lhoz �r�snek, a tervbe vett munka j� v�ghezvitele ut�ni megnyugv�snak a napja lett a sabbat, amely az �sz�vets�gi korban a h�tnek egyetlen k�l�n n�vvel megnevezett napja volt. Hozz�tartozott ez is Isten teremt�se rendj�hez, emberi vonatkoz�sban figyelmeztet r� a t�zparancsolat t�rv�nyad�sa (Ex 20:8–11).
N�h�ny megjegyz�st fûzhet�nk e pihenõnap jelentõs�g�hez. A sabbat sz� bizony�ra �sszef�gg a babil�ni sapattuval, amely ott szint�n a munkasz�net napja volt (eredetileg a holdt�lte napja). Tartalma azonban Babil�nban e nyugalomnapnak m�s volt: amolyan szerencs�tlen napnak tartott�k, amelyen nem volt tan�csos folytatni bizonyos munk�kat, v�llalkoz�sokat. – Istennek amaz elsõ „szombatja” a teremt�s munk�j�nak a befejez�se volt ugyan, de ez nem jelenti azt, hogy most m�r „a g�p forog, az alkot� pihen”. Isten tev�kenykedik az�ta is (Jn 5:17) gondviselõ �s �dv�ss�gszerzõ munk�j�val. – A hetedik nap jelentõs�ge nemcsak a munka abbahagy�s�ban, a pihen�sben �ll. Isten „meg�ldotta �s megszentelte azt”. Ennek az �ld�snak �s odaszentelts�gnek az �t�l�s�ben lesz igazi aj�nd�k a nyugalom napja. Ennek h�j�n viszont t�bb rossznak �s bûnnek a forr�sa lehet, mint a munk�val hasznosan t�lt�tt t�bbi nap. – A teremt�st�rt�net c�lhoz �r�se, v�g�n a nyugalom napj�val, paradigma gyan�nt szolg�lhat a vil�g t�rt�net�nek a j�võ fel� halad�s�hoz, amely t�rt�netnek – hit�nk szerint – szint�n meglesz a z�r� napja, az igazi „�r-napja”. V�g�l ismeretes, hogy a kereszty�ns�g „egy l�tsz�lagos forradalommal, val�j�ban azonban tartoz� engedelmess�ggel” (Barth) Krisztus felt�mad�s�nak a napj�t, vas�rnapot szenteli Istennek, amelyen �rvendez az �j teremt�snek.
1 M�z. 2,4–17. Az elsõ ember az �den kertj�ben.
A k�vetkezõ fejezetek a Jahvista (J) t�rt�neti mûh�z tartoznak. Mag�ban v�ve a 2:4–25-ben is egyfajta teremt�st�rt�net olvashat�, ez a szakasz azonban nem �nmag�ban �ll, hanem bevezet�se a 3. r�sz elbesz�l�s�nek, ez�rt a teremt�s munk�j�b�l csak egyes fõbb mozzanatok vannak kiemelve, ezeknek az egym�sut�nja sem azonos a P rendszerezõ le�r�s�val.
A f�ldi vil�g kezdeti �llapot�nak a le�r�sa itt is, mint az 1:2-ben a kaotikus �ress�gnek, az �lettelens�gnek az �rz�keltet�se. De m�g amott a v�z az ellens�ges elem, amelyet hat�rok k�z� kell szor�tani az �let �rdek�ben, addig itt a sz�raz, kietlen puszta k�p�t l�tjuk, amely �pp a term�keny�tõ esõt v�rja, hogy annak hat�s�ra az �let megindulhasson. A szeml�ltetõ k�p itt a sz�r-k�na�ni vid�k, amely a ny�ri forr�s�gban kisz�rad s az õszi esõz�s v�ltoztatja �jra virul�v�, mûvelhetõv�. Az �br�zol�s szerint a f�ldnek az a rendeltet�se, hogy keny�rtermõ „kult�rf�ld” legyen, ehhez pedig k�t t�nyezõ volt sz�ks�ges: az egyik az esõ, a m�sik maga a f�ldmûvelõ ember. – Ahogyan az õszi esõz�sek kezdet�n szokott t�rt�nni, �gy sz�llt f�l teh�t a felhõ, hogy meg�ztassa a szomj� f�ldet. (Az ’�d sz� jelent�se J�b 36:27-nek is megfelelõen: felhõ.)
Isten teremtõ munk�j�ra t�bb, a szeml�letess�g kedv��rt n�ha nagyon is emberien hangz� sz�t haszn�l a Biblia. A 7. v.-ben az ember teremt�s�t a „form�lta” sz� teszi szeml�letess�, amely sz� a fazekasmester munk�j�ra haszn�latos, amikor az az agyagb�l ed�nyt k�sz�t. (Ez a k�p m�g sok hely�tt szerepel a Bibli�ban a teremtõ �s eleve elrendelõ Isten munk�j�val kapcsolatban, �zs 45:9; Jer 18:6; R�m 9:20). Tov�bbi szeml�letes k�p az, hogy az embert a f�ld por�b�l form�lta Isten. A sz��sszef�gg�s (’�d�m = ember, ’ad�m�h = f�ld; v�. a latin homo �s humus szavakkal) kifejezi azt, hogy az ember, mint testi l�ny, hozz� van k�tve a f�ldi, az anyagi vil�ghoz (3:19). – A por �s a test azonban mag�ban m�g nem ember. Az emberr� v�l�snak a l�nyege az �sz�vets�gi hitismeret szerint az volt, hogy Isten „�letnek a lehellet�t” adta bele s az ember csak ebben a test-l�lek oszthatatlan egys�gben ember. – Olvastuk az 1:20.24-n�l, hogy a n�f�s = l�lek sz�t olykor az �llatokkal kapcsolatban is haszn�lja az �sz�vets�g, m�s oldalr�l viszont hangs�lyozza hogy az �szt�nember nem �r t�bbet az �llatn�l (�zs 49:31; Pr�d 3:18). Az ember az�ltal lesz magasabbrendû �lõl�ny a t�bbi „lelkes �llatn�l”, ha rendeltet�se szerint szem�lyes kapcsolatban �ll az õt �letre keltõ Istennel. Az eg�sz 2. r�sz mondai jelleggel besz�li el a vil�g �s az emberis�g t�rt�net�nek a kezdet�t, m�gis „t�rt�neti” marad a maga m�dj�n �s a saj�t f�ldrajzi-t�rt�neti l�t�k�r�n bel�l. A szent�r� a K�zel-Keleten tudja annak az emberis�gnek az õshaz�j�t, amelynek lesz�rmazottai a bibliai korban �ltek. Ez az õshaza egy kert volt �denben (8–17. vers). Az ut�bbi sz� etimol�gi�i k�z�l tal�n legjobb az, amely az akk�d edinu = „pusztas�g” sz�b�l vezeti le. �gy a „kert a pusztas�gban” a Keleten j�l ismert o�zis k�p�t id�zi fel s megfelel a 2:5 helyzetk�p�nek. Az �den azt�n mint �n�ll� sz�, a hajdankor bõs�g�nek, sz�ps�g�nek a kifejezõje lett (�zs 51:3). A perzsa eredetû pard�sz sz� �s a g�r�g ford�t�s nyom�n honosodott meg a „paradicsom-kert” elnevez�s, amely d�szkertet, parkot jelent. Az �den kertj�n�l is a bõven termõ gy�m�lcsf�k adj�k a kert jellegzetess�g�t. (Egy mondatban eml�ts�k meg, hoy az �denkerti mond�nak egy v�ltozata olvashat� Ez 28:13 skv.-ben, Fõn�ci�ra vonatkoztatva). Az �r� f�ldrajzilag is meghat�rozza az �den kertje fekv�s�t, a 10–14. versben megnevezett n�gy foly� k�z�l azonban csak az Eufr�tesz �s a Tigris (Hiddekel) ismert elõtt�nk. Ez viszont el�g ahhoz, hogy az arm�niai hegyvid�kre gondoljunk, mint v�zv�laszt� ter�letre (ez az „egy forr�sb�l” ered�s na�v �br�zol�s�nak a megfelelõje). – A f�ldrajzi meghat�roz�sn�l m�g fontosabb a 15. versnek a tanuls�ga, hogy az emberi l�thez kezdettõl fogva hozz�tartozott a munka. A Szent�r�s �br�zol�sa szerint az ember elsõ feladata az volt, hogy mûvelje �s gondozza azt a f�ldet, ahol �l. A f�ld mûvel�s�re haszn�lt sz� a h�berben (�bad) jelent szolg�latot, de istentiszteletet is; a nyelv t�rt�neti fejlõd�se alak�totta ki az �rtelmi �rnyalatokat. (V�. a latin nyelvben a colo ig�vel, amelybõl sz�rmazik a kultusz sz�.) Figyelmeztet ez arra, hogy az ember lehet nemcsak mûvelõje, hanem rabja, sõt b�lv�nyoz�ja is a f�ldnek.
Az �den kertj�nek k�zep�n levõ „�let f�ja” �s „tud�s f�ja” jelk�pes jelentõs�gû. Az elsõ azt a lehetõs�get ny�jtan�, hogy gy�m�lcs�tõl az ember �letereje, ifj�s�ga meg�jul. (�jsz�vets�gi eschatologikus kivet�t�se Jel 2:7-ben.) A tud�s f�ja nem a „mindentud�ssal” �ll kapcsolatoban, hanem a „j� �s rossz” szavak ism�telt eml�t�s�bõl kivehetõen az erk�lcsi tud�ssal s azt t�telezi fel, hogy ember-õs�nk e tekintetben nem ismerte a tudatos k�l�nbs�gt�telt. A sancta simplicitas �llapot�ban �lt, nem tudva, hogy a term�szetben �s mag�ban az emberben �ld�sul adva levõ erõket hogyan lehet felhaszn�lni a term�szet �s az ember megront�s�ra. A mondottakb�l k�vetkezik, hogy Isten nem az intellektu�lis tud�st, a term�szet megismer�s�t tiltotta el az embertõl, hanem azt k�v�nta, hogy az ember maradjon meg �rtatlans�g�ban. Isten parancsa azonban pr�bat�tel, amelyben elv�lik, hogy az ember elhiszi �s elfogdja-e, hogy jav�ra van Istennek ak�r parancsa, ak�r tilt�sa. Az ember felelõs l�ny, akinek megvan adva a d�nt�s szabads�ga engedelmess�gre, vagy elutas�t�sra. Ez�rt volt m�r ez az elsõ t�rv�ny is a h�võ engedelmess�g pr�b�ja.
1 M�z. 2,18–25. Az asszony teremt�se.
Sz�ll�ig�v� lett ez a bibliai mondat: Nem j� az embernek egyed�l lenni! Amit az 1:27 is kifejezett, miszerint teremt�si rend az, hogy emberek �ljenek egym�ssal k�z�ss�gben, az itt is megism�tlõdik, hangs�lyozva azt, hogy az asszony, teh�t a m�sik ember – seg�tõt�rs. Az a felhatalmaz�s, hogy az ember uralkodj�k a f�ld�n �lõk f�l�tt, csak az �llatokra, a term�szet vil�g�ra sz�lt, nem pedig a m�sik emberre, akit Isten nem rabszolg�nak, vagy szem�lytelen munkaerõnek sz�nt, hanem egyenrang� seg�tõt�rsnak, felebar�tnak. Az itt k�vetkezõ teremt�si mozzanatok naivan szeml�letesek s l�nyeges dolog annak a meg�rt�se, hogy mit akarnak hangs�lyozni. �gy az �llatokn�l nem azon van a hangs�ly, hogy az embert elõbb, vagy ut�bb teremtette-e Isten, hanem azon, hogy mik�zben az ember tal�l� elnevez�st ad az �llatoknak, tulajdons�gaik alapj�n, kider�l, hogy akadhat ugyan k�zt�k sok hasznos �lõl�ny, de egy sem olyan, amellyel az ember gondolatait, �rz�seit k�z�lhetn�, a sors�t vele megoszthatn�. Ehhez egy m�sik ember sz�ks�ges, a hozz� hasonl� embert�rs. – Az asszony teremt�s�n�l szinte egy nark�zissal v�ghezvitt oper�ci� k�p�t vet�ti el�nk a szent�r�, hogy v�g�l a „csontomb�l val� csont, testembõl val� test” felismer�s �ltal a teljes egym�shoz val� tartoz�st fejezze ki. Ezt az �sszetartoz�st �rz�kelteti a nõ h�ber elnevez�se is, amit a magyar nyelv csak n�mi mesterk�lts�ggel tud visszaadni: ’is = f�rfiember, ’iss�h = asszonyember, nõ.
A f�ri �s nõ �sszetartoz�s�nak k�l�n�s jelentõse a csal�di �letben mutatkozik meg, minden gener�ci� igyekszik �j otthont, �j �letet teremteni mag�nak. A f�rfi �s nõ �sszetartoz�s�nak, a csal�di �let tisztess�g�nek a legmagasabb fok� �rt�kel�se az �jsz�vets�gben olvashat�, amikor a Krisztusnak �s az õ egyh�z�nak a misztikus kapcsolat�t p�ld�zza (Ef 5:30–32).
A 25. vers �rtelm�t l�sd 3:7-n�l.
1 M�z. III. R�SZ
1 M�z. 3,1–7. A bûneset.
A bûneset tov�bbi bibliai �rt�kel�s�t R�m 5:18–19-ben �gy olvassuk, hogy egy embernek az engedetlens�ge �ltal sokan lettek bûn�s�kk� �s egynek a bûnesete �ltal minden emberre elhatott ak�rhozat. �d�m �s �va v�tke e szerint egyben az eredendõ bûn kiindul�pontja is. Mag�nak a bûntettnek a l�nyege pedig nem egy k�z�ns�ges gy�m�lcslop�s, hanem az Isten ir�nti bizalmatlans�g, hitetlens�g. (V�. 2:17-tel.) – Ha volt valaha e t�rt�netnek mitologikus alapanyaga, azt a Biblia�r� m�r r�gen mitol�gi�tlan�totta (maradv�nya ink�bb mesemot�vum: a besz�lõ k�gy�), sõt az okadatol� k�rd�seket is (honnan van a verejt�kes munka, a f�jdalommal t�rt�nõ sz�l�s, a hal�l) egy sz�lesebb k�rbe, a bûn, bûnhõd�s �s a megv�lt� szeretet �sszef�ggõ eg�sz�be taglalja be. A bûneset t�rt�nete �ppen ilyen jelleg�n�l fogva egyed�l�ll�, nincs parallelje az �kori Kelet m�tosz- vagy mondairodalm�ban.
A k�gy� val�s�gos �llat �s ugyanakkor jelk�pes l�ny, ami �gy �rthetõ meg, ha tudjuk, hogy a r�giek a k�gy� alakj�ban istent vagy d�mont l�ttak. Itt mint k�s�rtõ, Istennek �s embernek az ellens�ge jelenik meg. Elõsz�r el�lteti az emberben a k�telked�s magv�t, azut�n meghazudtolja Istent, v�g�l rosszindulat� f�lt�kenys�ggel v�dolja Õt, mintha sajn�ln� az embertõl a tud�st. A k�s�rtõ k�gy�ra r�illenek az evang�liumnak a S�t�nra alkalmazott szavai: „Hazug õ, a hazugs�g atyja” (Jn 8:44), mint ahogyan az �jsz�vets�gi hagyom�ny azonos�totta is a S�t�nnal: „Az a r�gi k�gy�, akit neveznek �rd�gnek �s S�t�nnak…” (Jel 12:9).
Tanuls�gos a megk�s�rtett asszony magatart�sa: Elõsz�r õ akarja v�deni a gyan�s�tt�ssal szemben Istent, k�zben pedig �szrev�teln�l beleker�l a k�s�rt�s h�l�j�ba, vonzani kezdi az ismeretlen ut�ni v�gy �s a „h�tha” gondolata: h�tha a kigy�nak van igaza. – Jobb sz�ba nem �llni a k�s�rtõ gondolatokkal �s v�gyakkal.
„A k�v�ns�g megfoganv�n, bûnt sz�l” (Jak 1:15) – ez k�vetkezett be az elsõ embern�l is. Buk�s�ban el�rte az Istenhez val� hasonl�s�gnak azt a von�s�t is, hogy megismerte a j� �s rossz k�zti k�l�nbs�get, de ez sz�m�ra tragikus ismeret, mert nem tudja �gy a j�t v�lasztani �s a rosszat elutas�tani, mint Isten. – A tud�s gy�m�lcs�nek az �lvezete elõsz�r vajmi kev�s eredm�nyt hozott az embereknek: �szrevett�k, hogy mez�telenek. Ami a gyermeki �rtatlans�g kor�ban term�szetes volt (2:25), az a m�s szemmel n�zõ ember elõtt (Mt 5:28–29) sz�gyellni �s eltakarni val� lett. Ebbõl ad�dott a bûneset t�rt�net�nek egy olyan f�lremagyar�z�sa, miszerint az a nemek k�l�nbs�g�nek �s a szexualit�snak a megismer�se volt. Ez azonban antibiblikus magyar�zat, aminek ellene mond az, hogy a fajfenntart�s isteni teremt�si rend (1:27–28).
1 M�z. 3,8–19. Isten �t�lettart�sa.
Az erk�lcsi tud�s egyik k�vetkezm�nye lett a bûnre val� r�d�bben�s, a rossz lelkiismeret felt�mad�sa �s a b�ntet�s elõli �szt�n�s menek�l�s. K�zben kider�l, hogy a sz�monk�rõ Isten elõl nem lehet elrejtõzni sem bokrok, sem kit�rõ v�laszok m�g�. �s milyen nyomorult gy�va az ember, amikor m�sokra akarja �th�r�tani bûn��rt a felelõss�get: „Az asszony adta…, a k�gy� vett r�…!”
A bûn b�ntet�se �tok. Negat�v tartalommal az �tok �ppoly hat�rozott isteni akaratkijelent�s, amilyen az �ld�s (ld. 1:22-n�l.) A k�gy�t elõsz�r �llat mivolt�ban �tkozza el Isten, nyomorult porban cs�sz� �llatt�. Az asszony �tka a terhess�g �s a gyermeksz�l�s f�jdalma, azonk�v�l az �kori viszonyoknak megfelelõ al�rendelt helyzet a f�rje, mint ura mellett. A f�rfi �tka pedig a f�raszt�, verejt�kes munka. Nem maga a munka �tok (v�. 2:15), hanem hogy f�raszt�, sokszor eredm�nytelen az a meg�tkozott f�ld miatt, ahol veszõdni kell gazzal, k�rtevõkkel, az idõj�r�s viszontags�gaival. – Az utols� �toksz� az eg�sz emberis�gre �rv�nyes hal�l. Magasabbrendû �lõl�nyvolta nem menti meg att�l, hogy ism�t porr� legyen. A bûn zsoldja a hal�l. Mindamellett Istennek az �tka is tartalmaz valami j�t. A munka, ha f�rads�got is, tartalommal t�lti meg az ember �let�t �s megaj�nd�koz az alkot�s �r�m�vel. Az asszony kettõs �tk�hoz k�t �jsz�vets�gi ig�t kell elolvasnunk, hogy a felold�st megtal�ljuk: Jn 16:21; Ef 5:28. – A legfontosabb �ld�st �g�rõ kijelent�s a k�gy� �tk�val kapcsolatos (15. vers), ahol a k�gy�nak, mint a k�s�rtõnek a legyõz�s�t �g�ri Isten „az asszony magva” �ltal. Ez az �n. proto-evang�lium, az elsõ messi�si jellegûnek tartott kijelent�s, amelyet �gy �rtelmezett az õsegyh�z �s a maga m�dj�n a korabeli zsid�s�g is. Az eredeti sz�veg sz�haszn�lat�nak az �rnyalatai mutatj�k, hogy t�bbrõl van sz�, mint az asszonynak a k�gy�t�l val� �szt�n�s �rt�z�s�t�l. Az asszony magva (nem az asszony �s nem �ltal�ban az ember) az, akirõl sz�l a j�vend�l�s; õ (h�mnem!) tapos r� a k�gy� fej�re, hogy megsemmis�tse azt �s vele egy�tt az �ltala felid�zett bûn �tk�t �s a hal�l hatalm�t.
1 M�z. 3,20–24. Az �den kertj�n k�v�l.
A 3. r�sz h�tralevõ versei m�g r�vid �sszefoglal�st adnak a tov�bbiakr�l. A 20 v. az elsõ asszony nev�t mondja meg, az �sz�vets�gben (k�l�n�sen a Genezis-Exodusban) gyakori n�velemz�ssel, amelyn�l nem mindig a pontos nyelvtani forma, hanem a hangz�s hasonl�s�ga a d�ntõ. Az �va (h�ber�l Havv�h) azt jelenti, hogy az �let tov�bbad�ja (genetrix).
A 21. versben egy kult�rt�rt�neti mozzanat van. M�g a 3:7 szerint az elsõ ruha n�v�nybõl k�sz�lt, k�sõbb az ember felhaszn�lta az �llatok bõr�t is e c�lra. (Az a kifejez�s, hogy Isten maga csin�lt bõrruh�kat az embernek, Isten gondvisel�s�t akarja �rz�keltetni: ell�tja az embert alkalmasabb ruh�val, mielõtt elhagyn� az �den kertj�t).
Mert az embernek el kellett hagynia elsõ boldog lak�hely�t, hogy megkezdje k�zdelmes l�tfenntart� munk�j�t az �denen k�v�l. A visszavezetõ utat v�gleg elz�rta Isten, amit k�t k�p �rz�keltet. Az egyik egy õrt �ll� kerub, az �sz�vets�g t�bb hely�n elõfordul� mennyei l�ny, amelynek rendeltet�se, hogy Isten szent jelenl�t�nek, tr�nj�nak az õrizõje legyen (Ex 25:18 skv.; Ez 1. r.). A m�sik egy l�ngol�, villog� kard (tal�n a vill�m k�pe). Megkezdõd�tt az �denen k�v�li �let, az ember trag�di�j�nak sok fejezete, amely azonban nem maradt Isten gondviselõ �s megv�lt� szeretete n�lk�l.
1 M�z. IV. R�SZ
1 M�z. 4,1–16. Kain �s �bel.
Kain �s �bel t�rt�net�ben a biblia�r� a „m�sodik gener�ci�” k�p�t mutatja be. T�bb von�s ugyan azt mutatja, hogy a kezdethez k�pest j�val hosszabb idõ �s fejlõd�s k�vetkezett be, a szent�r� azonban nem az emberis�g szaporod�s�nak a temp�j�t, a civiliz�ci� halad�s�t akarja itt t�rgyalni, hanem egy magasabb �letszint keret�ben azt akarja bemutatni, hogy a bûn �tka hogyan terjed �s s�lyosbodik.
Az �denen k�v�l sz�letett gyermekek neve Kain �s �bel. Az elsõnek a nev�hez sz�magyar�zatot fûz az �r�, �sszekapcsolva a h�ber q�n�h = „szerez, valamihez hozz�jut” ig�vel, a m�siknak a neve magyar�zat n�lk�l is utal r�vid �let�re: Hebel (�bel) = „semmis�g, hi�baval�s�g”. A k�t testv�r a k�t legõsibb termelõ munk�nak, a f�ldmûvel�snek �s az �llatteny�szt�snek is a k�pviselõje.
Tragikus �ssze�tk�z�s�knek a kiindul�pontja: istentisztelet�k. Mindketten h�la�ldozatot vittek az �rnak. (A minh�h mindenfajta �ldozat legr�gibb k�z�s elnvez�se.) Az �ldozattal egyben azt is rem�lt�k, hogy elnyerik Isten j�tetsz�s�t �s a tov�bbi �ld�sokat. Isten azonban csak �bel �ldozat�t fogadta kedvesen. Ennek ok�t k�t �jsz�vets�gi hely is magyar�zza. (Olv. Zsid 11:4; 1Jn 3:12.) Hogy Kain �ldozat�t elutas�totta Isten, az val�sz�nûleg nem valami k�lsõ jelbõl der�lt ki, hanem egyszerûen az �ld�s elmarad�s�b�l: a f�ld rossz term�st hozott. – Emiatt Kain elcs�ggedt �s gonosz terveket forgatott fej�ben, Isten azonban a bûnre hajl� embert is idej�ben figyelmezteti. �gy jellemzi a bûnt, mint valami f�lelmes vad�llatot (az �rd�g, mint ord�t� oroszl�n, 1Pt 5:8), amely az ajt� elõtt leselkedik, hogy r�t�rj�n az emberre. Nagy biztat�s, hogy �rr� lehet lenni rajta Istennel (R�m 6. r�sz stb.).
�d�m �s �va bûn�n�l az Isten �s ember k�zti eredeti viszony romlott meg, Kain �s �bel eset�ben az embertestv�ri kapcsolat is. Kain nemcsak puszta irigys�gbõl �lte meg �belt, hanem az�rt is, hogy a f�ld term�ketlens�ge miatt ember�ldozattal seg�tsen mag�n, amihez a r�giek v�gsz�ks�g eset�n szoktak folyamodni (pl. 2Kir 3:27). Tal�n ezt indokolja a r�gi ford�t�sok t�bblete a 8. v.-ben: „Menj�nk ki a mezõre!” Isten azonban sz�monk�ri a kiontot v�rt (Gen 9:5), amely ism�t õsi gondolat szerint mint a l�leknek, az �letnek a hordoz�ja az �gre ki�lt bossz��rt. Kain b�ntet�se az, hogy el kell hagynia lak�hely�t, amely m�r nem tartja t�bb� el �s tov�bb kell v�ndorolnia mindig �jabb termõf�ldet keresni, k�zben f�lve att�l, hogy idegenek k�z� ker�l, akik a j�ttmentet meg�lik. F�lelm�t �gy oldja fel Isten, hogy „jelet” tesz a homlok�ra, e jel pedig val�sz�nûleg valami tetov�lt rajz, ami r�gente a nemzets�gi vagy t�rzsi k�tel�khez tartoz�st jelezte �s kifejezte, hogy az illetõ nem �ll mag�ban, hanem m�g�tte ott vannak a hozz�tartoz�k, akiknek egy õsi emberi (ha nem is �ppen embers�ges) szolidarit�si t�rv�nye volt a v�rbossz�. (Kain �s �bel t�rt�nete individu�lisan van le�rva, de az eg�sz le�r�sb�l l�tszik, hogy õk nem egyed�li emberek a f�ld�n. Mag�n a Bibli�n bel�l maradva olv. Gen 5:4–5-�t: �d�m �sszesen 930 �vig �lt �s nemzett fiakat �s le�nyokat.)
1 M�z. 4,17–24. Kain lesz�rmazottai.
A keleti emberek nagyon sz�mon tartj�k az õseiket. Ez magyar�zza meg azt, hogy az �sz�vets�gben is sok lesz�rmaz�si t�bl�zattal tal�lkozunk. E hely�tt Kain ut�dai felsorol�s�t tal�ljuk, az elsõsz�l�ttek vonal�n vezetve a sort �s jobb�ra csak neveket eml�tve. Csak k�t n�vn�l �ll meg az �r�, az egyik �n�k, a m�sik L�mek.
�n�kkal kapcsolatban egy fontos kult�rt�rt�neti mozzanat ker�l megeml�t�sre: az elsõ v�ros�p�t�s. A Biblia, mint m�r mondtuk ezer �veket hidal �t az egyes gener�ci�k feleml�t�s�n�l. – Ugyancsak kult�rt�rt�neti �sszef�gg�sben van bemutatva L�mek h�rom fia, mint h�rom foglalkoz�si �g megalap�t�ja �s k�pviselõje: J�b�l a nom�d p�sztorkod�s�, Jub�l a (v�ndor) muzsikosok�, Tubalkain a kov�csmesterek�. Az �br�zol�s a maga egyszerû s�m�j�val is kifejezi azt, hogy a k�l�nf�le foglalkoz�si �gak a szaporod� emberis�g k�r�ben specializ�l�dnak, elk�l�n�lnek a sz�ks�ges szaktud�s r�v�n is. A „szakemberek” azonban itt m�g mindig testv�rek, ami jelk�pesen azt jelenthetn�, hogy a foglalkoz�sok elk�l�n�l�s�vel nem kellene f�lt�tlen�l egy�ttj�rnia az egyes csoportok vagy �ppen oszt�lyok elk�l�n�l�s�nek: a m�s-m�s foglalkoz�st ûzõ emberek �rt�kes�thetn�k testv�ri m�don egym�s jav�ra is tehets�g�ket vagy produktumaikat.
E harmonikus lehetõs�ggel ellent�tben viszont L�mek t�rt�net�ben ott k�s�rt a kaini �r�ks�g. Gyilkoss�g, bossz� hatv�nyozott m�retekben terjedhet tov�bb, amit a „L�mek �neke” (23–24 v.) szavai fejeznek ki. L�mek ugyan dacos b�szkes�ggel hivatkozhatik arra, hogy elsz�nt emberek �llnak m�g�tte, akik k�szek ak�r hetvenh�tszeresen is megtorolni az õ esetleges hal�l�t, ez azonban a haland�nak v�g�l is sov�ny vigasz, az emberis�g sz�m�ra pedig egyre s�t�tebb j�võt j�sol: ma testv�rek, holnap csal�dok, holnaput�n n�pek fognak fegyvert egym�s ellen, ha csak bossz� �s rev�nsv�gy �l a sz�v�kben. – Felold�st csak a hetes �s hetvenhetes sz�mok �jsz�vets�gi ism�tlõd�se ad: bossz� helyett tanuljunk megbocs�tani, ha hal�l helyett �letet akarunk (Mt 18:21–22).
1 M�z. 4,25–26. S�t �s En�s.
A fejezet utols� versei vigasztal�st adnak, amikor visszat�rnek az õssz�lõkh�z. �bel kihalt �ga helyett �j sarjat adott Isten S�t szem�ly�ben. Ennek a fi�t En�snak h�vt�k, amely n�v magyarul �pp�gy „embert” jelent, mint az �d�m n�v, de ink�bb k�zrendû szeg�ny embert. Ennek a sz�j�ba adja a szent�r� elõsz�r az �r nev�t a h�v�s, k�ny�rg�s form�j�ban.