KÁLVIN JÁNOS

AZ EGYHÁZI KÖNYÖRGÉSEK ALAKJA

A SÁKRAMENTUMOK KISZOLGÁLTATÁSÁNAK
S A HÁZASSÁG MEGSZENTELÉSÉNEK MÓDJÁVAL EGYÜTT
A RÉGI EGYHÁZ SZOKÁSA SZERINT
A BETEGEK LÁTOGATÁSA

1542.

FORDÍTOTTA CZEGLÉDY SÁNDOR
1912

Az egyházi könyörgések alakja

Köznapokon a lelkész tetszése szerinti buzdítást tesz az imádkozásra s ezt az időhöz és ahhoz a tárgyhoz alkalmazza, melyet egyházi beszédében tárgyal.

Vasárnap reggel közönségesen az itt következő formát használja:

A mi segítségünk legyen az Isten nevében, ki az eget és a földet teremtette. Ámen.

Hitvallás.

Atyámfiai! Jelenjék meg közületek mindenki az Úrnak színe előtt, hibáinak és bűneinek megvallásával követvén szívében szavaimat.

Úr Isten! Örökkévaló és mindenható Atyánk! Megvalljuk és elismerjük képmutatás nélkül a te szent felséged előtt, hogy mi szegény bűnösök vagyunk, kik vétekben és romlásban fogantattunk és születtünk, hajlandók vagyunk a rossz cselekedetre, haszontalanok minden jóra és hogy bűnünk folytán soha meg nem szűnünk áthágni szent rendeléseidet. S mikor ezt cselekesszük, igazságos ítéletedből romlást és végveszedelmet vonunk magunkra. Mindazáltal, Uram, bánatot érzünk önmagunkban, hogy megbotránkoztattunk s kárhoztatjuk magunkat és bűneinket igaz bűnbánattal, óhajtva, hogy a te kegyelmed jöjjön segítségére romlottságunknak.

Könyörülj rajtunk, Istenünk, szerető és irgalommal teljes Atyánk, fiadnak, a mi Urunknak, a Jézus Krisztusnak nevében. És eltörölvén bűneinket és undokságunkat, sokasítsd meg rajtunk és növeld napról-napra a te Szentlelked kegyelmi ajándékait, hogy megismerve teljes szívünkből bűnös voltunkat, bánat fogjon el, mely bennünk igaz bűnbánatot nemz, hogy az megöldökölvén minket minden bűneinkkel egyetemben, teremje bennünk az igazságnak és ártatlanságnak gyümölcseit, melyek legyenek kedvesek előtted a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen.

Miután ez megtörtént, a gyülekezetben néhány zsoltárt énekelnek, azután a lelkész újra imádságba kezd, Istentől a Szentlélek kegyelmét kérve, hogy az ő igéje hűségesen magyaráztassék nevének dicsőségére és az egyház épülésére s hogy azt a hívek illendő alázatossággal és engedelmességgel fogadják. Az ima alakja a lelkész tetszésére van bízva. A beszéd végén a lelkész, miután a híveket imádságra buzdította, ekként kezdi:

Mindenható Isten! Mennyei Atyánk! Azt ígérted nekünk, hogy meghallgatsz minket kéréseinkben, amelyekkel mi a te szerelmes Fiadnak, a mi Urunknak, a Jézus Krisztusnak nevében fordulunk hozzád (Ján 16,23); azt is megtanultuk Jézusnak és az apostoloknak tanítása által, hogy mi az ő nevében azzal az ígérettel gyülekezünk össze, hogy ő közöttünk lesz (Mát 28,20) és hogy ő lesz a mi közbenjárónk tenálad, hogy megszerezzük és elnyerjük mindazokat a dolgokat, amelyeket mi a földön egy akarattal kérünk.

Parancsolatot adtál nekünk, hogy első sorban azokért könyörögjünk, akiket fölénk állítottál: a felsőbbségekért és kormányzókért (1 Tim 2,2), aztán a te népednek minden szükségeiért és minden emberekért. Ezért szent tudományodban és ígéreteidben bízva, mivel színed előtt és a te Fiadnak, a mi Urunk jézusnak nevében gyülekeztünk össze e helyen, alázatosan kérünk tégedet, hogy véghetetlen kegyességedhez képest bocsásd meg ingyen vétkeinket és akként vond és emeld magadhoz gondolatainkat és vágyainkat, hogy képesek legyünk teljes szívből kérni és segítségül hívni téged valóban jótetszésed és akaratod szerint, mely egyedül kedves az értelemnek.

Ezért könyörgünk hozzád, mennyei Atyánk, minden fejedelmekért, uraságokért, a te szolgáidért, akikre igazságodnak kormányzását bíztad és különösen e város uraiért, hogy közöld velük a te lelkedet (Zsolt 51,12) az egyedüli és valóban legfőbb jót s növeld azt rajtuk napról-napra akképpen, hogy igaz hittel elismervén, hogy a te Fiad, a Jézus Krisztus a királyok királya és Úr minden urak felett (1 Tim 6,15; Jel 17,14; 19,16; Mát 28,18), mivel neki adtál minden hatalmat égen és földön, őt keressék, az ő királyságát szolgálják és magasztalják uralkodásukban, jótetszésedhez képest vezetve és kormányozva alattvalóikat, akik kezeid teremtményei és meződnek juhai, hogy úgy itt, mint az egész földön jó békességben és nyugalomban élve neked szolgáljunk minden szentséggel és tisztességgel és megszabadulván az ellenségeinktől való félelemtől, tégedet dicsérhessünk egész életünkben. Ámen.

Könyörgünk neked, hűséges és szabadító Atyánk, mindazokért is, akiket te híveid számára pásztorokul rendeltél és akikre rábíztad a lelkeknek gondját és szent evangéliumodnak hirdetését, hogy vezéreld és kormányozd őket Szentlelkeddel, hogy a te hűséges és igaz szolgáinak találtassanak, akik mindenkor arra igyekeznek, hogy minden szegény tévelygő és elveszett juh összegyűjtessék és visszavezettessék az Úr Jézus Krisztushoz, a mi fő pásztorunkhoz és a püspököknek fejedelméhez (1Pét 5,4), hogy növekedjenek napról-napra Őbenne minden igazságban és szentségben. Másfelől szabadíts meg minden egyházat a ragadozó farkasok torkából és a kufároktól, kik csak dicsőségüket, vagy hasznukat keresik, nem pedig egyedül a te szent nevednek felmagasztaltatását és nyájadnak üdvösségét.

Könyörgünk azután neked, szerető Istenünk és irgalmas Atyánk, hogy miképpen te azt akarod, hogy az egész világ szabadítónak ismerjen meg tégedet, a megváltás által, amelyet Fiad, a Jézus Krisztus vitt véghez, úgy azok, akik még idegenek ismeretedtől és sötétségben, a tévelygés és tudatlanság fogságában vannak, Szentlelkednek világossága és evangéliumodnak prédikálása által vezéreltessenek vissza az üdvösség egyenes útjára, ami abban áll, hogy egyedül tégedet ismerjenek meg igaz Istennek és akit te elküldöttél, a Jézus Krisztust (Ján 17,3). Hogy azok, akiket már megáldottál kegyelmeddel és megvilágosítottál a te szent igédnek ismeretével, napról-napra növekedjenek meggazdagodva a te lelki áldásaiddal, hogy mindnyájan együtt, egy szívvel és egy szájjal imádjunk téged és adjunk tiszteletet és tisztességet a te Krisztusodnak, a mi mesterünknek, királyunknak és törvényhozónknak.

Hasonlóképpen, ó, minden vigasztalásnak Istene, neked ajánljuk mindazokat, akiket te meglátogatsz és megbüntetsz kereszttel és szomorúsággal, akár szegénységgel, vagy fogsággal és betegséggel, akár száműzetéssel, vagy más testi szenvedéssel és lelki gyötrelemmel, hogy ismertesd meg és hallasd velük atyai érzületedet, amely csak azért bünteti őket, hogy megjobbuljanak, hogy szívükből hozzád térjenek és megtérvén teljes vigasztalást vegyenek és szabaduljanak meg minden gonosztól.

Végtére, Isten, édes Atyánk, hadd könyörögjünk mi magunkért, kik itt összegyülekeztünk a te Fiad, a Jézus nevében szent igéd (és a szent vacsora) végett, hogy megismerjük őszintén, minden képmutatás nélkül, mily veszedelemben vagyunk természetünknél fogva és minő kárhoztatást érdemlünk és gyűjtünk magunknak napról-napra szerencsétlen és rendetlen életünk által, hogy látva és hallva, hogy bennünk semmi jó sincs, és hogy a mi testünk és vérünk nem képes arra, hogy örökölje a te országodat, teljes szívünkből, erős bizakodással egészen odaadjuk magunkat a te szeretett Fiadnak, Urunknak, a Jézusnak, egyedüli üdvözítőnknek és megváltónknak, hogy ő bennünk lakozva megölje ó-emberünket, megújítva minket egy jobb életre, amely által a te neved, miképpen szent és méltó, magasztaltassék és dicsőíttessék mindenütt, hogy mi minden teremtménnyel egyetemben igaz és tökéletes engedelmességgel viseltessünk irántad úgy, hogy angyalaid és mennyei követeid ne kérjenek mást, mint hogy végrehajthassák rendeléseidet és hogy akaratod teljesüljön minden ellenmondás nélkül, és hogy mindenki alávesse magát szolgálatodnak és tetszésednek, ellentmondván saját akaratának és teste minden vágyódásának. Oly módon, hogy az uralkodás és a kormányzás a tied legyen mifelettünk, és hogy mi napról-napra mind jobban megtanuljuk, miként kell magunkat alávetni és alárendelni felségednek akképpen, hogy te légy a király és uralkodó mindenütt, vezérelvén népedet igédnek kormánypálcájával és Lelkednek erejével, és megzavarván ellenségeidet hűségednek és igazságodnak hatalmával.

Hadd romoljék és enyésszen minden hatalom és magasság, amely dicsőségednek ellenszegül, napról-napra, míg végre a te országodnak beteljesedése megjelentetik, amikor te megjelensz ítéletre. Ó, tápláljon minket, mikor a te neved szerelmében és félelmében előbbre haladunk, a te jóságod! Szolgáltasd nekünk mindazokat a dolgokat, amelyek szükségesek és hasznosak arra, hogy kenyerünket békességesen együk, hogy látva, miként neked gondod van ránk, jobban megismerjünk Atyánknak, és minden jót a te kezedből várjunk, nem vetvén többé bizakodásunkat semmi teremtett dologba, helyezzük azt egészen beléd és a te jóságodba. És mivel e halandó, földi életben szegény bűnösök vagyunk, akik annyira telve vagyunk erőtlenséggel, hogy folytonosan vétkezünk és eltántorodunk a helyes útról, ó, bocsásd meg bűneinket, amelyek által méltók vagyunk ítéletedre, és e megbocsátás által szabadíts meg minket az örök halál ránk mért büntetése alól, amelyben vagyunk. Fordítsd el tehát rólunk haragodat, és ne tulajdonítsd nekünk a rosszat, amely bennünk van, éppen mint mi parancsolatodhoz képest elfeledjük az igaztalanságokat, amelyeket rajtunk elkövettek és ahelyett, hogy bosszúra törnénk, gondoskodunk ellenségeink javáról. Végtére a jövendőben tarts meg minket erőddel, hogy testünk gyengesége miatt el ne bukjunk. És mivel mi magunktól olyan erőtlenek vagyunk, hogy egyetlen percig sem állhatunk erősen, s másrészről mivel folytonosan körül vagyunk véve és meg vagyunk támadva annyi ellenségtől, az ördögtől, a világtól, a bűntől, saját testünktől, amelyek nem szűnnek meg hadat viselni ellenünk, ó, erősíts meg minket Szentlelkeddel és fegyverezz fel kegyelmi ajándékaiddal, hogy kitartóan ellene állhassunk minden kísértésnek, és megállhassunk ebben a lelki csatában, míg végtére elnyerjük a teljes győzelmet, hogy diadalmaskodjunk egykor a te országodban, fejedelmünkkel és oltalmazónkkal, a mi Urunk Jézus Krisztussal egyetemben. Ámen.

Az olyan napon, amikor az úrvacsorát is ki kell osztani, az előbbiekhez még a következőket csatolják:

És mivel a mi Urunk, a Jézus Krisztus, nemcsak feláldozta egyszer testét és vérét érettünk a kereszten bűneinknek bocsánatára, hanem azokat velünk is közölni akarja, hogy tápláljon minket az örök életre, ó, engedd nekünk nagy kegyelmedből azt, hogy igaz és őszinte szívvel és lángoló buzgósággal vegyük tőle ezt a nagy jótéteményt és ajándékot, azaz, hogy szilárd hittel fogadjuk az Ő testét és vérét, sőt teljességgel Őt magát, mivel hogy valóságos Isten és valóságos ember lévén, igazán Ő ama szent mennyei kenyér, mely minket megelevenít, hogy többé ne éljünk mi magunkban és természetünk szerint, hanem hogy Ő éljen bennünk, s Ő vezessen minket a szent, boldog és örök életre, azáltal, hogy mi valóban részeseivé legyünk az új és örökkévaló szövetségnek, ti. a kegyelem szövetségének, bizonyosak lévén és meggyőződvén afelől, hogy tenéked tetszésed örökké kegyelmes atyánknak lenni, aki nem rója fel bűneinket, és mint gyermekeid és szeretett örököseid számára gondoskodni számunkra mindazon dolgokról, amelyek úgy testünkre, mint lelkünkre nézve szükségesek, hogy mi szünet nélkül nyújtsuk neked a dicséretet és hálaadást, és magasztaljuk nevedet tettel és szóval egyaránt. E végből engedd, mennyei Atyánk, hogy ma ekként ünnepeljük Szeretett Fiadnak boldog emlékezetét, engedd meg azt is, hogy mi abban gyakoroljuk magunkat és hirdessük halálának jótéteményét, hogy új növekedést és erősödést nyervén a hitben és minden jóban, annál nagyobb bizalommal emlegessünk tégedet Atyánknak és dicsőíttessünk meg tebenned. Ámen.

Miután az úrvacsora befejeztetett, ezt, vagy ehhez hasonló hálaadást használjanak:

Mennyei Atyánk, örök dicséretet és hálát adunk neked, hogy minket, szegény bűnösöket, oly nagy jótéteményre méltattál, hogy bennünket Fiaddal, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre vontál, akit érettünk halálra adtál, és most nekünk adtad őt ételül és táplálékul az örök életre. Könyörgünk neked most ezért a jótéteményért is: ne engedd, hogy valaha e dolgokat elfeledjük, sőt inkább bevésvén azokat szívünkbe, növekedjünk és gyarapodjunk állandóan a hitben, mely mindenféle jó cselekedetekben nyilatkozik. És ezt cselekedvén, hadd rendeljük és folytassuk egész életünket dicsőséged magasztalására, felebarátaink építésére, Fiad a Jézus Krisztus által, ki a Szentléleknek egységében él és uralkodik, veled Istenünk, örökkön örökké. Ámen.

Az áldás, melyet a lelkész távozáskor kér a népre, úgy, amint azt az Úr rendelte (4Móz 6):

Az Úr áldjon meg titeket és őrizzen meg titeket; világosítsa meg az Úr az ő orcáját tirajtatok és könyörüljön rajtatok; fordítsa az Úr az ő orcáját tireátok és adjon békességet tinéktek. Ámen.

Mivel a Szentírás arra tanít minket, hogy a dögvész, háború és más ily csapások az Isten látogatásai, melyekkel bűneinket bünteti, mikor azt látjuk, hogy ezek eljönnek, el kell ismernünk, hogy Isten haragja felgerjedt ellenünk, és ha igaz hívek vagyunk, akkor be kell ismernünk bűneinket, hogy magunkat megutáljuk és visszatérvén az Úrhoz, bűnbánatban, életünknek megjobbításában, igaz alázatosságban kell Őt kérnünk, hogy bocsánatot nyerjünk. Ez oknál fogva, ha látjuk néha, hogy Isten fenyeget minket, hogy türelmét meg ne kísértsük, sőt hogy ítéletét (melyről egyébként látjuk, hogy el van készítve számunkra), megelőzzük, helyes dolog, ha minden héten van egy nap, amelyen különösen e dolgok felől intik meg a népet, s amelyen az idők kívánalmaihoz képest imádságokat és könyörgéseket tartanak. A következő alak erre a célra van készítve. Az egyházi beszéd kezdete alkalmából a lelkész a vasárnapi általános hitvallást használja, amelyet fentebb közöltünk.

Az egyházi beszéd végén, miután figyelmeztette a népet, hogy most Isten gyakorolja bosszúállását az embereken azokért a dolgokért, melyeket az egész földön elkövetnek, és mivel a világ mindenféle gonoszságra vetemedett s miután arra is intette a népeit, hogy térjen meg és jobbítsa meg életét, és könyörögjön Istenhez bocsánatért, a következő beszédformát használja:

Mindenható Isten, mennyei Atyánk, megismerjük önmagunkban és megvalljuk, amint bizonyára igazság, hogy nem vagyunk méltók‚ hogy szemeinket az égre felemelvén orcád előtt megjelenhessünk, hogy nem szabad azt a reménységet táplálnunk, hogy kéréseink meghallgattatásra találnak előtted, ha arra tekintesz, ami bennünk van. Mert lelkiismeretünk vádol minket és bűneink tanúságot tesznek ellenünk, és tudjuk, hogy te igaz bíró vagy, aki nem igazítod meg a bűnösöket és gonoszokat, hanem megbünteted azoknak bűneit, kik áthágták parancsolataidat. Ekképpen, Uram, megvizsgálván egész életünket, meg vagyunk zavarodva lelkünkben, és nem tehetünk mást, mint hogy kétségbeessünk, mintha már a halál örvényében volnánk.

Mindamellett, Uram, mivel neked úgy tetszett, hogy véghetetlen irgalmasságodhoz képest azt rendeld nekünk, hogy téged hívjunk segítségül még a pokol mélységéből is, és mennél inkább elbukunk önmagunkban, annál inkább oltalmunk és menedékünk legyen a te fenséges jóságodban, aztán mivel azt is megígérted, hogy elfogadod imádságunkat és könyörgésünket, nem tekintvén arra, hogy magunktól mit érdemeltünk; de a mi Urunknak, a Jézus Krisztusnak nevében és érdeméért, akit nekünk közbenjáróul és védőül rendeltél, ellentmondván minden emberi bizakodásnak, erősséget egyedül a te jóságodból veszünk arra, hogy megjelenjünk felséged előtt, és segítségül hívjuk a te szent nevedet, hogy kegyelmet és irgalmat nyerjünk.

Elsősorban, Urunk, azokon a véghetetlen jótéteményeken kívül, amelyeket közönségesen minden embernek osztogatsz a földön, te annyi különös kegyelmi ajándékot is közöltél velünk, hogy lehetetlen elősorolnunk, sőt eléggé meg sem foghatjuk azokat.

Különösen tetszett neked, hogy elhívj minket szent evangéliumodnak ismerésére, kivonván bennünket az ördög nyomorult szolgaságából, amelyben voltunk, megszabadítván minket az átkozott bálványimádásból és babonákból, amelyekbe el voltunk süllyedve, hogy vezérelj minket a te igazságodnak világosságában. Mindamellett hálátlanságból és ismereteink fogyatékossága folytán elfeledve mindazokat a jókat, melyeket mi kezedből vettünk, elhajoltunk, elfordulván tetőled bűnös kívánságainkhoz; nem mutattunk oly tiszteletet és engedelmességet szent igéddel szemben, mint tartoztunk volna, nem magasztaltunk és dicsőítettünk téged úgy, amint illett volna. És bár te mindig hűségesen intettél szent igéddel, nem hallgattunk a te figyelmeztetéseidre.

Ekképpen, ó, Uram, vétkeztünk és megbántottunk tégedet. Mindazonáltal szégyen és gyalázat fog el bennünket, mikor elismerjük, hogy súlyos büntetésre vagyunk méltók ítéleted előtt, és ha te velünk érdemünk szerint bánsz, akkor nem várhatunk mást, mint halált és kárhozatot, mert amikor menteni akarjuk magunkat, lelkiismeretünk vádol, és a mi gonoszságunk előtted van, hogy minket kárhoztasson. És valóban látjuk, ó, Uram, hogy azokban a büntetésekben, amelyek immár eljöttek reánk, milyen méltóképpen gerjedtél fel ellenünk. Mivel ugyanis te igazságos és méltányos vagy, nem ok nélkül történik, hogy a tieidet sújtod. Ezért, mikor vessződ sújt, elismerjük, hogy mi haragítottunk tégedet magunkra. Még látjuk ellenünk felemelt kezedet, mellyel büntetsz, mert azok a pallosok, amelyekkel bosszúállásodat végre szoktad hajtani, most ki vannak nyújtva, és azok a fenyegetések, amelyekkel te a bűnösöket és gonoszokat megfenyegeted, mind készek lesújtani.

Ámde, ha még sokkal szigorúbban büntetnél is, mint ez óráig tetted, és ha minden seb helyett százat kellene is szenvednünk, sőt ha azok az átkok sújtanának is le ránk, amelyekkel hajdan népednek, Izraelnek bűneit feddetted, mi megvalljuk, hogy ezt joggal cselekednéd, és sohasem mondjuk, hogy nem érdemeltük meg azt.

Mindamellett, Urunk, te vagy a mi Atyánk, és mi csak por és hamu vagyunk, te vagy a mi teremtőnk, és mi kezeidnek munkái vagyunk, te vagy a mi pásztorunk, és mi a te nyájad vagyunk, te vagy a mi megváltónk, és mi vagyunk a nép, amelyet megváltottál, te vagy a mi Istenünk, és mi vagyunk a te örökséged. Ezért ne gerjedj fel ellenünk úgy, hogy minket haragodban dorgálj meg.

Ne emlékezzél meg gonoszságunkról, hogy megbüntess, de feddj meg minket szeretettel jóságod által. Haragod fellángolt bűneink miatt, de jusson mégis eszedbe, hogy nevedet imádják közöttünk, és hogy mi a te jegyedet és tanításodat hordozzuk. Sőt inkább tartsd meg azt a munkát, amelyet bennünk kegyelmed által kezdettél, hogy az egész föld megismerje, hogy te vagy a mi Istenünk és szabadítónk. Tudod, hogy a halottak, akik a pokolban vannak és azok, akiket te lesújtottál és megszégyenítettél, nem dicsérnek tégedet, hanem a szomorú és minden vigasztalástól megfosztott, töredelmes szívek, a gonoszságuk érzetétől gyötört lelkiismeretek, amelyek vágyódással éhezik kegyelmedet, dicsőséget és dicséretet adnak neked.

A te néped, Izráel, többször haragra ingerelt tégedet gonoszsága által, te le is sújtottad azt igazságos ítéleteddel, de valahányszor visszatért hozzád, te mindig irgalommal fogadtad. És bármi súlyosak voltak is vétkeik, azon szövetség iránt való szerelmedből, amelyet te szolgáiddal: Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötöttél, elfordítottad sújtó vessződet és az átkokat, amelyek el voltak készítve számukra, úgyhogy könyörgésüket sohasem vetetted el orcád elől. Nekünk kegyelmed folytán sokkal jobb szövetségünk van, amelyre előtted hivatkozhatunk és ez nem más, mint amelyet Krisztus, a mi szabadítónk keze által kötöttél és szilárdítottál meg, azt akarván, hogy az Krisztus vérével írassék és halálával, szenvedésével erősíttessék meg. Ennélfogva, ó, Urunk, ellentmondván önmagunknak és minden emberi reménységnek, ehhez a boldog szövetséghez folyamodunk, amely által a mi Urunk Jézus Krisztus, neked ajánlván testét áldozatul, minket teveled megengesztelt. Tekints, Urunk, a te Krisztusodnak orcájára és ne ránk, hogy az Ő közbenjárása által csillapuljon le haragod, és hogy a te orcád örömben és üdvösségben ragyogjon reánk. Fogadj minket ezután szent vezérletedbe és kormányozz Szentlelkeddel, aki minket újjá szül egy jobb életre, stb.

Itt hozzá kell csatolni annak az úri imának azt a parafrázisát, amely annak a könyörgésnek végén van, amelyet vasárnap egyházi beszéd után mondanak; azután azt mondják, ami következik.

És ámbár mi nem vagyunk méltók arra, hogy mi magunkért megnyithassuk szánkat és kérhessünk téged szükségünkben, mindamellett, mivel jónak láttad nekünk azt parancsolni, hogy egymásért könyörögjünk, könyörgünk hozzád szegény atyánkfiaiért és testvéreinkért, kiket te sújtó vessződdel és dorgálásaiddal meglátogatsz; kérünk tégedet, hogy fordítsd el róluk haragodat; névszerint pedig N. N.-ért. Jusson eszedbe, ó, Urunk, hogy ők éppen úgy gyermekeid, mint mi, és hogyha vétkeztek is ellened, éreztesd velük továbbra is jóságodat és irgalmadat, melyről te azt ígérted, hogy állandónak kell lennie minden hívővel szemben. Tekints irgalommal a te egyházadra és minden népre, amelyet most akár dögvésszel, akár háborúval, akár egyéb sújtó vessződdel sújtottál, és ne engedd, hogy a keresztyénség teljesen elpusztuljon, ne engedd, hogy nevednek emlékezete eltöröltessék a földön, ne engedd, hogy azok, akikről azt akartad, hogy közöttük nevedet segítségül hívják, mindnyájan elvesszenek, és hogy a törökök és pogányok tégedet káromolva dicsekedjenek.

A többi fentebb van közölve a második lapon, azon imádságok között, melyeket vasárnap mondanak az egyházi beszéd után.