„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- Dr Bustya Dezső Temetési beszédek I. Ószövetségi textusok
Képzeljünk el egy szomorú sereget; olyat, mint a mienk, akik e gyászos koporsót körülvesszük. A fogságból hazatérő zsidók voltak ennek a seregnek a tagjai. Amikor megpillantották a rombadőlt templomot, igen megkeseredett. Sírásra fakadtak. Akkor hangzott fel Aggeuson keresztül a prófétai szó az elkeseredett, könnyező emberseregnek, miszerint felépül egy szebb, dicsőbb templom a régi helyén: „Nagyobb lészen e második háznak dicsősége az elsőnél, azt mondja a Seregek Ura, és e helyen adok békességet, azt mondja a Seregek Ura” .
Testvéreim, mi átérezzük a fogságból hazatértek bánatát. Mi is átélhetünk hasonlót, ha csekélyebb mértékben is. Ha elmegyünk egy összeomlott ház mellett, elgondoljuk, hogy mennyi szeretet, béke, szenvedés, öröm, munka: mennyi élet lakott abban a házban! Szomorúság veszi körül a szívünket a romok láttán. Még inkább így érzünk, ha egy rombadöntött templomot látunk. Mennyi Istent dicsőítő ének, imádság szállt fel abból a templomból Istenhez! Hányan találtak ott új erőre, vigaszra, békességre, új életre! Mennyi áldozatkészség, mi minden épült bele abba az Isten házába. Nincs is talán szomorúbb látvány az életben, mint egy rombadőlt templomnak a képe!
I.
Ti most, Gyászoló Testvérek, egy rombadőlt épület előtt álltok. Estétől reggelig leomlott egy templom: T. K. aa. testének a temploma.
A Szentírás úgy tanít bennünket, hogy testünk és lelkünk egyaránt a Szentlélek temploma. Az a rendeltetésünk, hogy ebben a templomban állandó istentisztelet legyen. Munkával, szeretettel testvéri érzéssel, segítségnyújtással dicsőítsünk Istenünk nevét.
T.K. aa. testének templomát a Temes megyei Monostor községben építette meg az örökkévaló Isten. Ott adott neki gondtalan gyermekéveket, boldog ifjúságot; ott áldotta meg 26 éven át tartó, együttes életútra szerető hitvesével. Kicsendült a templomból a boldog örömnek szép melódiája. Együtt örült az anya és a fiú, a fivér és a nővér, a férj és a feleség, s kiteljesedett a dallam, amikor belefonódott a gyermekkacagás, egyetlen leányának a születésekor.
De a templomban olykor panaszos ének is hangzik. Az idővel maga a templom is változik: megroskad a fala, roppan a tetőzet, s ijesztővé nőnek az árnyak. Így történt T.K. életében is. A háború sodra, a fogság, az idegenség: mind ott hagyta nyomát testének a templomán. Elhalkult az ének. Szeme meghomályosodott, ereje apadt, mégis új indulással, nagy akarással városunkban új fészek rakásához kezdett. És amíg nektek, szeretteinek készítette a hajlékot, az ő sátorháza az összeomláshoz közeledett. Nem tudhattátok., hogy amit épít, nem magának építi. Hiszen amikor a jól megérdemelt nyugalom évei következtek volna, leomlott a templom, odalett a földi élet. Azt kérdezzük egy ilyen munkás, küzdelmes élet lezártakor: Van-e értelme a küzdésnek, szenvedéseknek, éjt-napot egybefonó munkának? Van-e valami cél az életünkben?
II.
Igénk szerint: van. A prófécia második házról beszél. A prófétai lélek már látja, hogy a romok fölött új templom épül. Pedig ez az ige még az ószövetség idején hangzott. Mégis beteljesedett! Testvérek, mi az Újszövetség népe nagyunk. Krisztus Urunk a biztosíték a második házra nézve. Ő mondotta: „Rontsátok le a templomot és én három napra felépítem azt!” Le is rontották szent testének templomát Nagypénteken. De Isten a golgotai kereszt gyalázatát győzelemre fordította: Krisztus Urunk harmadnapon feltámadt a halálból. Övéinek is ezt a dicsőségesebb második házat, mennyei életet készíti, építgeti az ÚR. A második ház dicsősége a feltámasztott, mennyei testet, az örökéletet jelenti.
Teremtő és gondviselő Istenünk másik ígérete a prófétai szón keresztül így hangzik: „E helyen adok békességet.” Mit értsünk ez alatt? - Nyilván, nem a temető csendjét, hanem az örök élet boldogságát. Ha koporsóban nyugvó aa. elfogadta Krisztus Urunk számára is felkínált kegyelmét, ebben a békében van immár része. Testvérek, azért van egyház, ige, templom, istentisztelet, igehirdetés, hogy beleépüljünk az örök életbe. Nem a halálunk után, hanem már ebben a földi életben. És akkor boldogan valljuk az apostollal: Ha ez a mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált., örökkévaló hajlékunk a mennyekben. - Gyászoló Testvérek, száradjon a könny-ár, némuljon a sóhajtás: a második hajlék dicsőbb lesz az elsőnél.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
