95. FÉNYLENI, MINT CSILLAG

Alapige: Dán 12,3.

Gy.T.!
Isten igéje az értelmes emberről és annak feladatáról beszél. Ezt hallottuk: „Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké.” Az ég fényessége nélkül sötétség volna a földön. Ennek pedig szomorú botorkálás lenne a következménye. A keresztyén ember feladata az, hogy világoljon. Így mondja ezt egy kedves kis ének: „E bűnös világnak sötét éjjelén / Kiki világítson a maga helyén.” Hogyan? Jócselekedetek által. Jézus ezt mondta a tanítványoknak: Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtőzhet el a hegyen épített város. Gyertyát azért gyújtanak, hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak. Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat! Ez az a feladat, amiért születtünk. Minden keresztyén embernek ez a feladata. Ezt kell ma ennél a koporsónál elsősorban meghallanunk.

Vannak olyan életek, akikre a Gazda többet bíz. Több talentummal ruházza fel őket, ezért nagyobb felelősséget hordoznak. Az ilyen ember, igénk szavai szerint: csillag. Mi a csillagnak a szerepe? Tulajdonképpen hármas szerepe van: a) hogy utat mutasson, b) hogy utat készítsen a reggelnek és c) maga elenyésszék, de fénye akkor is tovább sugározzék. - Lássuk a csillag üzenetében elköltözött testvérünk földi életét!

I.
V. K. testvérünket Isten a csillagnak rendelt ember szolgálatára indította el. Útmutatónak és útkészítőnek rendeltetett. S mert Isten embereken keresztül munkálkodik, V. K. is emberi szíveken át nyerte az indítást arra, hogy a csillag feladatát betöltse. Élete Istennek drága üzenete, amely így szól: Csak az az emberi élet lehet értékes, amely másokkal jót tsz, amely másoknak szolgál.

A tehetséges, szorgalmas édesapa, a melegszívű édesanya, akik négy gyermeket neveltek áldozatos szeretettel, - míg a háború borzalmai szét nem dúlták a békés családi otthont, - ők voltak azok az emberi eszközök, akik által Isten a mi testvérünket a csillag útjára elindították. Mintegy 14 évet töltött, amikor rövid idő alatt mindkét szülőjét elveszítette. A szomorú veszteségben azonban megmutatkozott keresztyén hitünknek az igazsága, miszerint Isten az Őt szeretőknek a rosszat is javukra fordítja. V.K. elveszítette az élet tápláló forrását, - a testi édesanyát, - de adott a helyébe Isten két lelki édesanyát. Az egyik a marosvásárhelyi kollégium, a másik pedig a nagy fejedelem iskolája, a Nagyenyedi Református Kollégium volt.

A két lelki édesanya készítette fel őt arra, hogy a csillag feladatát betöltse: sokakat az igazságra vigyen. Szívébe életreszólóan beleírta a felismert igazsághoz való hűséget, a munka iránti szeretetet, a becsületes helytállást, s a másik emberrel való törődést. Amit aztán később az életben a mi Testvérünk megvalósított, annak gyökere a három édesanya indítása volt: a családi fészekből korán tovatűnt és az árva gyermeket keblére fogadó marosvásárhelyi és nagyenyedi iskoláké!

II.
Az életreszóló indításokat aztán itt gyümölcsöztette V.K. testvérünk, szülővárosában, abban a gyárban, amelynek fejlődése, története elválaszthatatlanul összenőtt a saját élete történetével. Itt alapított családot és itt., a gyár szomszédságában lévő épületben élte le az életét. Egyik a másikat hatotta át: munkás élete és kötelességtudata beleépült a családjáéba, s a családi kör meghitt szeretetét átvitte a munkahelyére. Nem volt olyan munkafázis, vagy üzemrészleg a Cukorgyárban, ahol ne dolgozott volna. A kazánháztól az igazgatói irodáig minden fokozaton végigment, s kezének nyoma, értelmének fénye, a szíve melegsége mindenütt ott maradt. Túl látott a gyár kerítésén és keretein; városunk és a város intézményeinek a javát is munkálta. És ettől a munkahelytől a nyugalom éveiben sem tudott elszakadni. Kaphatott volna a város központi részében jobb, megfelelőbb lakást, de a hűség nem engedte elszakadni onnan. Mert a csillag nem választhatja meg maga a pályát; ott kell ragyognia, világítania, ahová Alkotója helyezte.

Nehéz lenne elmondani, hogy hány ember kapott tőle életre szóló, elkötelező hatást, indítást. Valóban sokakat az igazságra vitt. Ki tudná, hány munkatársát kötelezte el erkölcsileg példaadásával a becsületes munkára és szolgálatra! Mert a csillag: utat készít a reggelnek. Addig világít, szolgál, amíg az égbolt megfényesedik, amíg felkél a nap. Akkor aztán a csillagok meghalványodnak és látásunk számára eltűnnek. Sokszor pedig csak mi látjuk ott az égbolton a csillagot; lehet, hogy már évszázadok óta kihunyt, vagy lehullott, de fénye csak most érkezett el mihozzánk. Az általa keltett világosság túlélte őt. Így van ez azokkal az emberekkel is, akiket csillag-sorsra rendelt Isten. V.K. emléke, életének hatása bennetek, Gyászoló Szeretteiben, tovább él; de bennünk mindannyiunkban is, akik ismertük, szerettük és tiszteltük őt. Emberséget tanultunk tőle.

III.
Igénk több ezer éves szavára mintha visszafelelne a XX: század költőjének a szava:
„Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, - úgy érdemes.”

Mi pedig a keresztyén hit bizonyságtételével tovább folytatjuk ezt a gondolatot:

„Élni csak másokért, híven, szolgálni, világítani, szeretni, jót cselekedni: csak így érdemes.”

Valaki elénk élte ezt az életet: Jézus Krisztus, a Világ Világossága. Minden áldozatos, hűséges emberi életben az Ő világossága fénylik. És aki az Ő nyomdokán járt és áldozta oda önmagát embertársaiért, annak a sorsa nem lehet a kihunyt csillagé, hanem amint az ige mondja: „fénylenek… miként a csillagok örökkön örökké”.

Ezért búcsúzhattok drága szerettetektől, kedves Család és rokonok, az örökélet boldog reménységével. (Búcsúvétel) Ajánljuk immár a hazaérkezettet a gondviselő Isten nagy kegyelmébe és szeretetébe, imádkozván.

Ámen.