„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- Dr Bustya Dezső Temetési beszédek I. Ószövetségi textusok
Gy.T.!
A hirtelen halál megrázó fájdalmat okozott. Sz. L.-né, szül. G. I. testvérünk, életének 55-ik, boldog házasságának 33-ik esztendejében, hazatért. Váratlan hirtelenséggel ragadta el őt, élete virágában, vagy élete delén, a halál. De hiszen minden halál váratlanul jön. Még akkor is, ha hosszas betegség és fokozatos elgyöngülés előzi meg. Igazat mond az ének: „Minden perc, sőt minden óra / Emlékeztet koporsóra” Keresztyén embernek ezért állandóan készenlétben kell állni. Mindig készen a szolgálatra, de készen a hazaköltözésre is.
A szeretet és hűség házastársi szövetségét széttörte az elválás hatalma. A szerető szívek még búcsúcsókot sem válthattak egymással. Gyötrő miértek kétségei fárasztják a szívünket is, az értelmünket is. Szegény az emberi szó a vigasztalásra, erőtlen minden gondolat a titkok megfejtésére. Hallgassunk azért Istenünk szavára, mert az élet és halál nagy kérdései csak isteni gondlatok világosságában nyernek számunkra értelmet. Mit mond Isten egy ilyen helyzetben? Az Ő szavából megnyugtatás, vigasz és útmutatás származik.
I.
Igénkbe Isten az ő szolgájával beszél. Ezékielnek a neve azt jelenti, hogy Isten megerősít. Az ÚR megjelenti a prófétának, hogy gyász vár reá. Hirtelen halál útján elveszi mellőle feleségét. Isten azt is megmondja, hogyan kell neki, Isten szolgájának, elhordoznia ezt a gyászt.
Neked, gyászoló Testvérem, nem szólott külön kijelentés arról, ami most történt. De a 4 évvel ezelőtt végrehajtott műtét, hitvesed fokozatos gyengülése: jel volt, hogy nem tudhatod sem a napot, sem az órát, de rövidesen el kell válnotok egymástól. Ezékielnek így szólott az ÚR: „Ímé, én elveszem tőled szemeidnek gyönyörűségét hirtelen halállal…” tehát Isten maga határozta ezt így. Ő a maga akarata szerint cselekszik mindent mennyen és földön. Nem baleset, nem gondatlanság áldozata az, akinek haza kell térnie Gazdájához, hanem Isten rendelése megy végbe minden élet fölött. ÉN, mondja Isten. Én, aki neki életet adtam, élete célját eleve elhatároztam, üdvét Krisztusban elvégeztem. Én, aki kezemben tartom az egyesek sorsát csakúgy, mint a csillagok millióit. Én veszem el, - ezt mondta Isten Ezékielnek, elhívott szolgájának. És most Tihozzátok szól így Isten: bánatos férj, szeretett gyermekek és unokák, kedves rokonok.
Ő indította el ezt a drága életet Kisgörgényben. Próbálta fájdalommal már útja kezdetén: alig 3 éves volt, amikor édesapját elvesztette. De a mennyei Atya mellette volt, gondját viselte, vezérelte. Útja városunkba vezetett. Itt megajándékozta emberi gondviselővel, férjével. Majd édesanyává tette, aztán örömét még tovább fokozta, hiszen unokákat ölelhetett keblére. Egyikünket 4 hónapos korától ő nevelte föl. Ezekben mind meg kell látnunk, most, az elváláskor is, a mi Istenünk drága ajándékait. Isten az övéit vezeti, róluk gondot visel, bajokon is átviszi, békességet és örömet is ad választottainak. - Ez volt eddig.
II.
Most azonban olyan fájdalmasan hangzik a Teremtő szava: ÉN elveszem. Pedig tudnunk kell: Isten ezt joggal megteheti. Mégis nagyon kevés az olyan ember, aki elmondaná Jóbbal, a kipróbált szenvedővel: Az ÚR adta, az ÚR vette el, áldott legyen az Úrnak neve! Mit mond Isten: ÉN, aki boldogságodat adtam, aki őt szemed és szíved gyönyörűségévé tettem, életek forrásául adtam: Én veszem őt vissza körötökből.
De miért? , kérdezzük. Korlátolt értelmünk nem érti Isten tetteit. El kell fogadnunk azt, Testvérek, hogy Istennek többé nincs szüksége hazahívott gyermekei esetében a földi élet előkészítő iskolájára. Más céljai vannak vele ezután, mint eddig voltak. Isten különben sem tartozik igazolni a maga tetteit. Számunkra Isten kijelentése olyan, mint a tengeri viharban az iránytű: a sötétségben is megóv az eltévedéstől, hogy a biztos célba megérkezhessünk. A csapkodó hullámok között erre az isteni szóra figyeljünk. Most nem értitek, miért történt e gyász. Legyen most elegendő az a hit, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra szolgál. Ezt most még nem értitek; ezután fogjátok megérteni.
III.
Isten meghagyja azt is, hogy mit tegyen az Ő szolgája a gyászban: „…ne sírj és ne jajgass, se könnyed ne hulljon. Fohászkodjál csöndesen…” azt kívánja tőlünk az ÚR, hogy hitünkhöz méltóan hordozzuk a gyászt. Isten gyermekeihez nem a külsőségek, hanem a csöndes gyász illik. „Fohászkodjál csendesen”: mint az édesanya, aki beteg gyermekére nagyobb gondot fordít mint az egészségesre. Isten a maga erejével akar a gyászban megajándékozni. Engedelmeskedjetek hát egyetlen örök Uratoknak a szenvedésnek az útján.
Tieteket, Gyászoló Testvérek, most egy újabb kapocs köt össze az örökkévalósággal. Ezért ne kétségbeeséssel, hanem az örökélet csöndes reménységével búcsúzzatok a hazatérttől. Fohászkodjatok csöndesen, erőt és vigasztalást kérve mindannyiunk szerető Atyjától, a mi Istenünktől.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
