„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- Dr Bustya Dezső Temetési beszédek I. Ószövetségi textusok
Szól ez az ige most hozzátok úgy is, mint fájó szívű hozzátartozókhoz, de úgy is, mint amelyben Isten szavának igazságát szemléljük egy emberi életen keresztül. Figyeljünk rá, hogy szomorúságunkban vigasztalást nyerhessünk belőle.
I.
„Vessed az Úrra a te terhedet!” Benne van ebben a felszólító mondatban az a tény, hogy az élet teher. Valamikor nem olt az. Isten az életet szépnek, jónak, élni érdemesnek alkotta. De megrontotta azt a bűn. Azóta teher minden élet. Gond, egyedüliség, gyász, szomorúság, betegség jelenti ezt a terhet… végül pedig a kikerülhetetlen halál. Élni annyit jelent, mint terhet hordozni.
Így volt ez N. B.-né, sz. M. B. testvérünk életében is. Közel 69 esztendős földi vándorútja nagyobb részt teherhordozás volt. Korán megismerkedett az élet terheivel. Az édesapa korai halála még szinte gyermekként odaállítja őt az özvegyen maradt édesanya gondjainak a megfelezésére, kisebb testvéreinek nevelésére. Aztán kenyérkereső munkájában sokfelé, messzi utakra vezette őt a Gazda titokzatos terve. Bölcsőhelyéről, Tövisről Csíkszeredába, aztán Brassóba, Bukarestbe, végül ide., Marosvásárhelyre. Közben sírok domborultak: az édesanya, a testvér maradnak el a vándorúton, hogy Isten gondviselése kárpótlásul más, új életekkel ajándékozza meg.
A messzi idegenben társra talál, akinek oldalán közel 43 esztendeig együtt hordozhatta az élet nehéz terheit és együtt örvendezhetett a ritka örömöknek. Édesanyai örömének első gyümölcsét, az első gyermeket egy és fél éves korában visszaveszi tőle a Teremtő, - bizonyára hitének megpróbálása végett, - de kárpótlásul más két fiút ad helyébe. Aztán háború és menekülés és fájó egyedüllétnek a terhe következik, míg férje a háború kálváriáját járja; aztán egy kis békesség, öröm, szakadatlan munka - és két infarktus… jeleként a közelgő hazatérésnek. Sok teherhordozás után így készítette őt Isten hazafelé, pihenésre, szolgálata jutalmának átvételére.
II.
Ámde igénk vigasztaló, bíztató szava nemcsak arról beszél, hogy az élet teher. „Vessed az Úrra a te terhedet”, hallottuk e fölszólítást, s most jön az ígéret: „Ő gondot visel rólad”. Testvérek, ez az evangélium. Isten valakit elküldött ebbe a megterhelt emberi életbe, a szomorú emberek világába: Fiát, Jézus Krisztust. Ő szenvedett miattunk, helyettünk és érettünk. Azért, hogy nekünk bűnbocsánatot és örök életet szerezzen. Ő már e földi életben is velünk van: igéjével megvigasztal, szenvedés jegyeivel megbátorít, erőt ad. Isten gondviselő szeretet ad ugyanis erőt az élet terheinek elhordozásához. N. B.-né testvérünk sokszor tapasztalta ezt. Isten gondviselő szeretetéről tett vallomást felnőttként, nagyobbik fiával együtt, a konfirmációja alkalmával, de egész élete ebben a hitben gyökerezett. Így élhetett ő is áldott gondviselője háznépének, szeretett hitvesének és gyermekeinek.
Ő volt a családban az akarat. Maga nem tanulhatott, de gyermekeit áldozatosan taníttatta, hogy ők, mint mondotta, kevesebb terhet hordozzanak, mint amennyit neki kellett elhordoznia. Betegségében is az adott vigasztalást, hogy küldetését elvégezte a földön; ha betelik az óra, nyugodt szívvel költözhet haza, mennyei Atyjához, a mi Istenünkhöz.
III.
Még egy ígéretet olvastunk az igében: „Nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz”. Ki ez az igaz, akiről a zsoltár beszél? Hiszen mi valamennyien bűnösök vagyunk. Ez valóban így van; de Krisztusban való hitünk szerint hívő bűnösök. Kegyelemből igazságot nyertünk. A megigazult hívő mellé odaáll az ÚR, hogy ne ingadozzék; el ne hajoljon a hittől, meg ne tántorodjék. Ehhez erős fundamentumra van szükségünk. Ez az alap nem már, mint maga Jézus Krisztus. Aki az Ő szavát nem csak hallja, de meg is cselekszi, az megtapasztalja, hogy bölcs emberként kősziklára építette a maga házát. Nem rendül meg a viharok idején, nem omlik össze, mint az, amelyik homokra épült. Minden földi építés csak egy időre történik. Aki Krisztusra épít, az örök életre épít. Ő beviszi elhívott tanítványait az Életre. Hisszük, nőtestvérünket is bevitte már oda.
Tinektek, Gyászoló Testvéreim, azt tanácsolja Isten igéje, hogy gyászotok terhét vessétek az Úrra; Ő segít elhordozni azt. Ő gondot visel rólatok: hitet ad, reménységet ad az örök életre, s nem engedi, hogy ingadozzatok. Valljátok szilárdan: a mostani elválás csak egy időre szól. Urunk vérével szerzett birodalmában lesz viszontlátás. Búcsúzzatok azért drága szerettetektől ezzel az élő reménységgel, amely soha meg nem szégyenít! A boldog feltámadás reménysége alatt legyen nyugalma csendes; legyen része a Jézus Krisztus napján az igazak feltámadásában.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
