„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- Dr Bustya Dezső Temetési beszédek I. Ószövetségi textusok
Gy.T.! Szokatlan textus ez, mert a legtöbb bibliaolvasó számára ismeretlen ez az ige. Különösen temetés alkalmával, hiányoljuk belőle a feltámadás és az örökélet bizonyságát. De elköltözött szerettetek számára kedvelt ige volt. Azt ugyan nem tudhatom, hogy az ő élete számára milyen üzenetet hordozott. De ott függött az ágya fölött, naponként megpihent rajta a tekintete. Ezért is döntöttem úgy, hogy koporsója fölött ez az igevers hangozzék; ennek alapján hirdessem Istenünk vigasztaló üzenetét és intő beszédét Szerettetek porsátora fölött.
I.
„Azért elindulának…”, így kezdődik Istenünk üzenete. A bibliai történet pásztoremberekről szól. Vándor-pásztorok, nomádok voltak. Ez azt jelenti, hogy amikor egy helyen az állatok lelegelték a füvet, tovább kellett vonulni. Vándorlás volt az életük.
Vándorlás a mi emberi életünk egész tartama is. Szüntelen elindulás, majd tovább-vonulás. Elindul a gyermek, amikor járni tanul. Milyen öröm ez a szülőknek! Aztán iskolába indul. Később elindul az önálló kenyérkereset útján. Majd a házaséletnek az útján. Mindig azzal a céllal indul az ember, hogy valahová megérkezik. Közben Istennel járunk, Ő az, aki odasegít a megérkezéshez.
Özv. K. J.- né, szül. Sz. A. testvérünket is így indította el Isten 76 éves vándorútjára. Kimérte útjának hosszát, tartalmát is: örömeit, bánatait, gondjait és küzdelmeit. Olyan jó tudni azt, hogy Valaki szemmel tartja a mi utunkat. Nem vagyunk magunkra hagyatva, egyedül.
Az egykori vándorok „Gedor felé” indultak el. Utána néztem ennek a helységnévnek. Megtudtam, hogy város volt, Simeon törzsének a területén. Neve annyit jelent, mint: fal, erődítmény, kerítés. Pásztoroknak, akik többnyire a szabad ég alatt tanyáztak, nagyon sokat jelentett, ha olyan helységbe értek, amely bekerített városként oltalmat nyújtott mind nekik, mind a nyájnak, amelyet őriztek. Öröm és boldogság lehetett annak a tudata, hogy megérkeztek a biztonságos helyre.
Minden keresztyén embernek az Istenbe vetett hit azt a vigasztalást nyújtja, hogy egykor véget ér a vándorélet. Lesz boldog megérkezésünk Isten városába. A Szentírás beszél a mennyei Jeruzsálemről. Úgy írja le, mint amely a mennyből ereszkedik le a földre, mint egy fölékesített menyasszony. Ebbe az örök városba vágyakozunk. Hisszük, hogy egykor megérkezünk. Az Apostolok Cselekedeteiben olvassuk, hogy „sok nyomorúságon át kell nekünk az Isten országába bemennünk.” Valóban így van.
Özv. K. J. -né életében Isten egy gyermekkori szembetegség által üzent: el kell indulni a munka, a fáradságos, nehéz szolgálatnak az útján. És ő elindult hittel, alázatos szívvel, Istentől rendelt zarándokútján az örök élet felé.
II.
Az Ószövetség pásztoremberei azzal a céllal indultak el, „hogy a völgy keleti részére menjenek és ott barmaiknak legelőt keressenek”. Ebben a mondatban benne van a keresztyén ember két alapvető jellemvonása.
Először az, hogy kelet felé tartó emberek vagyunk. Az emmausi tanítványok egykor nyugat felé mentek, kételkedve, csüggedten. Jézus megfordította őket, ekkor visszatértek örömmel, Kelet felé, Jeruzsálembe. Mi nem az enyészet, nem a halál felé vándorló, keserű szívű zarándokok vagyunk. Hanem a napkelte felé, az örökélet felé, Jézus Krisztus felé tart az utunk. Ő mindannyiunknak helyet készített az Atya hajlékában.
K. J.né testvérünk ezen az úton járt. Szerette az igét, a templomot, az úrvacsorával való élést. Mindazt, amivel itt, e földi létben táplál minket Isten az örökéletre.
A keresztyén ember másik jellemvonása az, hogy pásztor. A pásztor nem a maga kedve szerint jár. Oda kell mennie, ahol nyájának jó legelőt talál. Reánk vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy azt kell tennünk, ami a reánk bízottak javát szolgálja.
K.J.-né testvérünk is ezért munkálkodott. A népes, nagy családban ő volt a leánygyermekek közül a legidősebb. Kora ifjúságától kezdve azért munkálkodott, hogy szüleinek segítségére legyen a kisebbek nevelésében. Később testvérei gyermekeinek nevelésében, gondviselésében vett részt, nagy önfeláldozással és szeretettel…Ő maga nem lehetett édesanyává. Későn talált élettársra, s így saját gyermek helyett magáévá fogadta testvére gyermekeit.
Pásztor volt, ki a kicsiny nyájnak igyekezett legelőről gondoskodni. És vándorútján vele járt a lelkek nagy Pásztora: Jézus Krisztus. Ezen a vándorúton Jézus megáldotta őt, szenvedéseit megenyhítette, ajkára azt a hitvallást adta, hogy: „ha meghalok, akkor is élek.” - mi pedig hisszük, hogy immár hazaérkezett, az alapokkal bíró városba. Drága szerettei: adjatok érte hálát Istennek. Gyászotokban Tőle igaz vigasztalást nyertek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
