„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- Dr Bustya Dezső Temetési beszédek I. Ószövetségi textusok
Igénkből a Biblia egyik legkedvesebb női alakjának vallomása csendül fel. Sokan ismerik történetét. Izrael országában éhínség idején kivándorol Moáb földére egy kicsiny család: apa, anya és két fiú. Tíz esztendeig élnek az idegen földön, ahol a fiúk felserdülvén, moábita nőket vesznek feleségül. Közben meghal a családfő, sőt meghalnak a fiuk is, mind a ketten. Az özvegy magára martad két idegen népből való menyével. Egyszer arról értesül, hogy Izraelben bőven termett a földön, van kenyér. Elhatározza, hogy visszatér szülőföldjére. Menyei elkísérik az országhatárig. Ott elbúcsúzik tőlük. Egyikük vissza is tér, de a másik, Ruth, vele marad. Tőle származnak az alapigében olvasott szép szavak, a hitnek és ragaszkodásnak ez a megejtő szépségű vallomása.
Bibliaolvasók ismerik a folytatást is. Júdában, Bethlehemben Isten társat rendel Ruthnak, Boáz személyében. Azt is megtudjuk róla, hogy ősanyjává lesz Dávid királynak, és így - test szerinti származásra nézve, - magának Jézus Krisztusnak is. Ezért került bele a moábita Ruth története a Bibliába, s hirdettetik mind a világnak végezetéig.
Gyászoló Testvérek, az a nőtestvérünk, akinek koporsója mellett állunk, némiképpen hasonló életutat járt végig. Róla talán nem írnak könyvet, mint a bibliai Ruthról, mégis, amikor erre a szolgálatra készültem és az életrajzi adatok alapján próbáltam elképzelni R. S.-né szül. R. B. testvérünket, valamiképpen ez a bibliai nőalak jelent meg lelkemben. Szinte erővel visszhangzottak lelkemben az ige szavai: „Mert ahova te mégy, oda megyek, és ahol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem. Úgy tegyen velem az ÚR akármit, hogy csak a halál választ el engem tőled”.
I.
Nőtestvérünk is vándor volt, az élet vándora, akár Ruth. Désről indult. Már gyermekkorát a küzdelem jellemezte. Dolgos szülők, sok gyermek alkotta a családot. Itt kapott testvérünk életreszóló leckét: a kevésnek is lehet örülni, ha megbecsüljük azt. Áldott indítást nyert a szorgalomra és takarékosságra. Amit aztán otthon megtanult, azt későbbi életszakaszában hasznosította. Székelyudvarhelyre került, ahol találékonysága egy kis üzem alapításában nyilvánult meg. Életének utolsó állomásává Marosvásárhely lett. Miután férjhez ment, hitvesének négy évtizeden át hűséges segítőtársa volt. És most itt tartunk a zárófejezetnél: 83 évi földi vándorlás után, íme, megérkezett. A bibliai Ruth Kánaánba, R. S.-né testvérünk pedig - reménységünk szerint, - az Isten országába.
II.
A szeretet nagy elhatározásokra indította nőtestvérünket. Amint Ruth odahagyta saját népét, országát, úgy tett R. B. is. Ő Izrael népét, vallását hagyta el, hogy felnőttként Krisztus követője legyen, közelebbről pedig református egyházunknak a tagja. Nagy elhatározás volt ez, minden ember életében az; ilyenre csak a lélek indítása késztethet bárkit. Ő megtette, akár egykor a bibliai Ruth.
A másik nagy tettének is a szeretet volt a rugója. Amikor a II. világháború zúgott át a világon, útjába sodródott egy kisgyermek. Befogadta, édesanyaként fölnevelte. Mások is megtették ezt, mondhatnánk. Csakhogy ő német kisgyermeknek vette fel a gondját akkor, amikor őrült parancsra németek az izraeliták ezreit hurcolták a haláltáborokba! Ilyen cselekedetre csak az a szeretet tesz alkalmassá, amely az Isten Fiában, Jézus Krisztusban jelent meg e világban. - Példája indítson minket is hasonló cselekedetre. Vegyük fel mi is mások terhét. Akár az ellenségét is.
III.
Harmadik jellemvonása nőtestvérünknek a kedvesség, a hűség volt. Az ige Ruthnak anyósához való ragaszkodásáról beszél. A koporsóban nyugvó asszonytestvérünk hűségéről, családja iránti szeretetéről ti tudnátok beszélni, gyászoló szerettei!
Mint hitvestárs mintegy negyven éven át volt hűséges, vidám, kedves és alkalmazkodó segítője férjének. Mint rokon, vendégszerető. Mindenek fölött a szűkebb családot szerette. Öreg napjainak az volt az öröme, ha nevelt fia, menye, unokái körülülték az asztalát, s ő megvendégelhette őket. Saját szenvedésén túltette magát, hitvesét féltette, sajnálta magára hagyni, ha neki - mint jól tudta, - útra kell majd indulnia.
Ruth vallomásának végén ez hangzott: Csak a halál választ el engem tőled. Elmondhatta drága szerettetek is e mondatot. Hívő emberekként tudjuk: ez az elválás csak ideiglenes. Akik itt e földi életben Jézus Krisztus által egymásra találtak, az örökkévalóságban is együtt lesznek. Erre igéretet adott nekünk a minden vigasztalásnak Istene. Ő adjon gyászotokban nektek is igaz vigasztalást. Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
