„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- Dr Bustya Dezső Temetési beszédek I. Ószövetségi textusok
Gy. T.! Felolvasott igénkben egy halála előtt álló kegyes férfiú búcsúzik a családjától. Izrael népének ősatyja ez a férfiú, Jákób, akinek Isten az Izrael, vagyis az „Istennel harcoló” nevet adta. Az örök vándor Egyiptom földjén feltalálja meghaltnak hitt gyermekét, Józsefet, s most már megbékélve, megnyugodva készül a halálra. 130 esztendőt élt, betelt a földi élettel. Családjára örökségül egy megbékélt kijelentést, egy áldott bizonyosságot és egy bátorító ígéretet hagy, amint azt olvastuk: „Ímé, én meghalok, de az Isten veletek lesz és vissza visz titeket a ti atyáitok földére”. Ebben az igében nyújt vigasztalást szerető Istenünk és Atyánk e ravatal mellett.
I.
Mint egykor ama régi család, úgy vagyunk most mi is együtt. Összegyűltünk, hogy búcsút vegyünk G. J. aától, akit a Mindenható földi vándorlásának 80.-ik, boldog házasságának 51-ik évében hazahívott Önmagához, mennyei hajlékába. Úgy hallgassuk az igét, hogy annak világosság hulljon a koporsóra és a benne nyugvó, immár hazaköltözött testvérünk földi életére.
„Én meghalok.” A búcsúzó nem lázadozva, hanem megbékéléssel szól. Tudatában van annak, hogy amint a nappalt az éjszaka, a nyarat a tél, úgy a földi életet a halál követi. Munka után a megfáradott munkás pihenni tér. A hívő embert nem szabad rettentenie a halál gondolatának. Mi tudjuk, valljuk, hogy mind az élet, mind a halál Isten hatalmában van. „Zordon, de óh, nem lehet rossz, mert a Te míved”, vallja a költő. - Jákób előre nézett, várta a maradandó várost, amelynek alkotója az Isten. Reménységben járt. Mi pedig Testvérek, többet bírunk Krisztus kegyelméből a nekünk adott hit által. Krisztusunk halála megtörte a halál hatalmát. Számunkra nem más az, mint átmenet: az ideigvalóból az örökkévalóba, a múlandóból a dicsőséges országba. Ezért mondhatjuk el mi is békességes lélekkel, ha majd eljő az óra, a mi elköltözésünk órája: Én meghalok, azért, hogy dicsőséges, boldog életet éljek odaát, a mennyei örök Országban.
II.
A bizonyosság, amit az öreg Jákób szeretteire hagy, így hangzik: „…de az Isten veletek lesz…” Életéből leszűrt bizonyosság ez. Isten sok próbán, nyomorúságon át megéreztette Jákóbbal, hogy soha el nem hagyja. Mindig vele van, gondviselő szeretetével.
Erről a boldog tapasztalatról beszélhetne nekünk G. J. aa. is. Ő is vándor volt, de Istennel vándorolt. Isten vele volt szülőfalujában, Körtvélyfáján, ahonnan másfél éves korában elkerült. Árván maradt. Fiatalon özvegyi sorsra jutott édesanyja a szomszéd faluban, Gernyeszegen alapított új családot. Isten G. J.-sal volt gernyeszegi ifjúságában és vele volt 51 évvel ezelőtti elindulásakor, amikor Isten társat rendelt neki a házasság szent szövetségében. Vele volt a 38 hosszú esztendő folyamán, amit egyetlen munkahelyen, a vásárhelyi cukorgyárban dolgozott le. Vele volt a családban, amelyet kimondhatatlanul szeretett, s vele amikor az első gyermeket alig 3 hónapos korában visszavette az ÚR. Ő indította el sok nehézség között új meg új távlatok felé. Ő ajándékozta meg szívós, munkabíró szervezettel, Ő gazdagította lelkét a Biblia drága igéivel, sok elolvasott könyv léleknemesítő tanulságával. És vele volt az utolsó percekben is. Nem próbálta hosszas, fájdalmas szenvedéssel, hanem hirtelen ölelte őt magához a mindenek Ura.
Gyászoló Szerettei: higgyétek el, Isten veletek lesz. Ti is reménykedjetek benne ilyen buzgósággal, alázattal, hittel. Ő soha el nem hagy, mindig erőt és mindenre elegendő kegyelmet ad.
III.
Van a búcsúzó Jákób szavában egy a jövendő felé mutató ígéret is. Veletek lesz Isten „és visszavisz titeket a ti atyáitok földére”. Tudjuk, miről van itt szó. Kánaán, az Ígéret Földje volt Izrael fiainak a földön a legdrágább. Számunka az Ígéret Földje nem e világon van. Az örökéletet jelenti, azt az Istentől elkészített helyet, ahová előre mentek atyáink, akik a hit vándorlásában előttünk jártak. - Testvérek, szeretett hozzátartozótok életéből maradjon meg számotokra a becsületes, munkás, családját megbecsülő, forrón szerető életfolytatása, jó példája! Kövessétek hitét, Istenben való bizodalmát, szeressétek egymást - és Isten veletek lesz e földön, utána pedig titeket is bevisz oda, ahová drága szerettetek előre ment, az örök boldogságra.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
